Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-22 / 275. szám

Televízió. Nyilván senki sen várta, hogy a televízió oldji meg az elnökgyilkosság rejté­lyét, de amit vártunk — neve­zetesen: hogy az említett bi- zoüság vizsgálata felületes é: tendenciózus volt —, azt sike­rült meggyőző erővel, doku- mentatívan bebizonyítani. As utóbbi idők legjoib és legiz­galmasabb dokumentum-mű­sorát láthattuk Márvány György összeállítása alap ián A könnyű műfajé volt a va­sárnap este: Stúdió varieté in- tervíziós adásban és egy fran­cia film a híres Arsene Lu­páiról. Ami a varietéműsort il- lett, kellő szorongással ültünJ; a képernyő elé, lévén meglehe­tősen rossz tapasztalataink az ilyen műsorokat illetően, különösen ha azt külföldi bará­tainknak is sugározzuk. Kelle­mesen csalódtunk. Változatos, ötletes, operatőri munkájában is elismerésre mól tó friss há­romnegyed órát kaptunk. Bán­ki Iván rendezése ritmusos, íz­léses és főleg, ami egy ilyen műsornál elengedhetetlen, per­gő volt. Ez a műsor is igazolta, hogy nem tehetségekben, hoz­záértésben van hiány nálunk az ilyen jellegű programok be­mutatásában, hanem talán inkább felületes lekeze­lésről van szó e korántsem „könnyű” műfajt illetően. Hát ez az Arsene Lupin ... Nmiism Turném ről, hogy a vadonatúj egész­ségügyi kombinát fűtésénél baj van. A kivitelező vállalat — szólt a levél — nem ismeri el, hogy az épület íűthetetlen, hogy a kazánok gyakorlatilag használhatatlanok. A panaszt szerkesztőségünk a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­sággal közösen vizsgálta meg. Az egészségügyi kombinát helyiségeiben siralmas helyzet fogadott, s jogosan háborgó emberek. A gyógyszertárban a hőmérő 13 fokot mutatott, az orvosi rendelőben pedig az elektromos hősugárzó közelé­ben is csak 15 fokra emelkedett fel a hőmérő higanyszála. A fű­tési idény kezdete óta a kom­binát helyiségeiben meleg még nem volt. Az orvos sínadrág­ban és vastag, meleg kabátban rendel. A betegek nem szívesen vetkőznek le a vizsgálatokhoz, mert úgy már fogvacogtató a hideg. Még a felnőttek sem na­gyon szívlelik ezt az állapotot, s különösen nem egészséges a helyzet a kicsikre, a csecsemők­re nézve. Több szülő panaszol­ta: gyermekeiket gyógyítani hozzák ide. ám betegségük csak súlyosbodik — a hideg miatt. Három kazánnak kellene a meleget termelnie, s ez eddig még egyetlenegyszer sem sike­rült. A vizsgálat idején a há­rom kazán közül csak az egyik­ben találtunk némi parazsat, a másikban a hasábfa is alig füstölgőit, pedig, mint el­mondták, gázolajjal is serken­tették az égést. A három kazán közül egy teljesen használha­tatlan: a kazán öntvényeit epo- kitt-tal „ragasztották” össze, s elfolyt belőle a víz. A község vezetői sokfelé for­dultak már segítségért. Jöttek is az illetékesek, vizsgálódtak, aztán bólogattak is, hogy igen, igen, hideg van, nincs fűtés, aztán távoztak s minden ma­radt változatlanul. Bosszantó jelenség. Az ecsédiek, s a kom­binát lakói, dolgozói a bajok puszta konstatálásainál többet várnak. Éspedig azt, hogv sür­gősen hozzák rendbe a fűtőbe, rendezéseket. Ha már az egész­ségű, gvi kombinát helyiségeiben barátságos meleget teremtettek, nyugodtan vitatkozhatnak az illetékesek, a kivitelező és a tervező, hogy ki is a felelős, kit vagy kiket terhel mulasz­tás. A mostani vitatkozások heve ugyanis a kombinát fűté­sére éppúgy alkalmatlan, mint a jelenlegi beteg kazánok. (patakul XXIV. Nemes Jani, amikor felfe­dezte, hogy a németek üldö­zésükre indul­tak, cselhez fo­lyamodott. Nem hátrált tovább, hanem oldalt futott el Ku­vasztól. Csend­ben lapult né­hány másod­percig, aztán váratlan irány­ból nyitott tü­zet az üldözők­re. Géppisztoly­sorozatai a föld­re kényszerí- tették a négy németet. Ké­sőbb Kuvasz mellé szökellt, s csupán addig hallgatott gép­pisztolya, míg feltámasztotta könyökét a föl­dön. — Derekasan harcol a kö­lyök — ismerte el dícsérően magában Nemes. A hold ekkor hirtelen elő­bukkant egy felhő mögül. Fé­nye árulón világított a felug­ráló németekre, s Nemes rá­lőtt a legközelebb nyomulóra. A hórihorgas fickó előreriyom- ta mellkasát, szétdobta kar­jait, és jajszó nélkül elvágó­dott. A többiek megtorpantak. Nemes és Kuvasz, kihasználva az üldözők megingását, futár­nak eredt. A sikeres találat feletti örömükben azonban megfeledkeztek arról, hogy az imént cselből irányt vál­toztattak. S amikor aztán rá­döbbentek. hogy a mező he­lyett a töltéssel párhuzamo­san menekülnek, már késő volt. A lövöldözés hallatára a né­metek egy erős szakaszt Irá­nyítottak a hídőrök megsegí­tésére. A futólépésben közele­dő katonák a temető sarkánál csatárláncba fejlődtek, és le- gyezőszerűen mélyen behatol­tak a szántóföldre. Egy raj pedig sínautóval száguldott ki a hídhoz. Ott aztán észak felé vágta el a menekülők útját. Kuvasz fedezte fel a ve­szélyt. — Be akarnak keríteni ben-. nünket! — kiáltotta. — Iránya a mező — fordult meg Nemes. — Arra még Ki­törhetünk. Ebben a pillanatban gép­pisztoly és puska tűz vágott feléjük, Kuvasz feljajdult és a gyomrához kapott. Valami nyálkás nedvet tapintott te­nyerével. Éles fájdalom hasí­tott testébe, összeesett. Sze­me az égre tapadt. Ügy érez­te, mintha körhintában ülne és sebesen forogna a hold kö­rül, amely közben fogócskát, játszik vele, és él-elbújik elő­le a tépett szegélyű felhők mögé. Inni kívánt. Egy csepp víz megmentene — gondolta. S lám, most már jó ideje nem esik az eső sem. Pedig egész este szitált. Milyen jólesne, ha simogatón végigpermetez­né az arcomat Megpróbálta az arcához emelni a kezét, de nem tudta. Mintha ólomból lenne minden végtagja. Köhö­gött, erős hányingere támadt. Agya azonban hirtelen világo­san működni kezdett. Tudatá­ba hasított a könyörtelen va­lóság felismerése. Ez a vég. Még alig élt, de már meg kell halnia. Eszébe jutott, hogy nem kellett volna ide jönnie. Ám egy parányi haragot se érzett a társa iránt. Csak az órát sajnálja. Az most már nem lehet az övé. Milyen kár... Lajos bácsi, majd Kört- vélyesy főhadnagy arca tűrt fel előtte. Sajnálni fogják és biztosan forró érzésekkel em­lékeznek meg róla a többiek is. De jó lenne valahogy meg­tudni, mit mondanak maid, amikor megtudják, hogy Ku­vasz nincs többé, nem lehet rendreutasítani, \ mint régen, amikor a rovásukra elsütött egy-egy tréfát. Nemes Jani hangját hallot­ta, Mellette térdelt, és a vak­zét és a gyomrára húzta. Jani megborzadt. Megbizonyosodott, hogy Kuvasz menthetetlen. A gyomrát roncsolta szét a vég­zetes géppisztolysorozat. Ennek ellenére elhatározta, hogy magával viszi. Mardosta az önvád hogy Kuvasz miatta, az ő könnyelműsége miatt hal meg. Felelőtlenül megszegte az utasítást, nem hallgatott a fiú­ra, s így tulajdonképpen ő a bajtársa gyilkosa. Ha késő h mindjárt megszakad a szíve. Kuvasz azonban olyan határo­zottan követelte távozását, hogy belátta, engedelmesked­ni kell neki. Lám, ez a pelyhes állú kis legényké erősebb, mint ő. Tudja, hogy már néhány perce van csupán az életből, és mégsem magát sajnálja, ha­nem a bajtársára gondol. Öt akarja biztonságban tudni, őt, aki pedig a halálba vezette. (Folytatjuk merő, a senkitől sem félő Ja- t ni most sírással küszködve . szólitgatja őt. — Kuvasz, Kuvaszkám, drá- . ga kis pajtásom, ugye nincs t nagyobb bajod? Ugye csak ; horzsolt a golyó? i — Ne törődj most velem — . szedte össze minden erejét . Kuvasz. — Nekem már vé- . gém — torzult erőszakolt vi- . gyorra kamaszos arca. — Fuss! . Te még megmenekülhetsz elő- ! lük. Nemes Jani felháborodottan . utasította vissza Kuvasz taná- ; csát. De a fiú megfogta a ke­már, de kötelessége mindent megtenni érte. Elvinni innen, a fülszaggatóan keleplő fegy­verek tüzéből, vagy együtt hal­ni vele. Gyöngéden Kuvasz háta alá csúsztatta a kezét. Fel akarta emelni. Mozdulatára sikoly fa­kadt a sebesültből. — Ne kínozz! — hörögte utána Kuvasz. — Nincs' segít­ség. Eredj! Könyörgöm, eredj. Hallod? Ha igaz barátom vagy, elmész. Ez az akaratom. Elta­lálnak téged is. Parancsolom, hogy menekülj. Nemes Jani úgy érezte, Három hónapja adták át ren. deltetésének az ecsédi egész­ségügyi kombinátot A rangos, szép épületet, amelyben orvosi rendelőt gyógyszertárat, orvo­si és gyógyszerészi lakásokat rendeztek be, 3,5 millió forin­tos beruházási költséggel emelT ték. Az építkezéshez a község lakói jelentős értékű társadal­mi munkájukat adták. Nem so­káig örülhettek azonban az új létesítménynek, mert hamaro­san tapasztalniuk kellett: az építők nem végezték teljes ér­tékű munkát. Napokkal előbb levél érke­zett szerkesztőségünkbe Ecséd­Vita helyett tettek kellenek! Mikor lesz fűtés az ecsédi egészségügyi kombinátban ? Kellemes, kedves és változa­tos volt a televízió szombat es­ti műsora. A Foxi Maxi nép­szerű 6zerzőpárjának új soro­zata minden bizonnyal éppen olyan kedves és várt műsor­száma lesz a televíziónak, mint a Foxi-, vagy a Gusztáv-soro- zat, kellemesen-kedvesen bő­vítve a rajzfilmek repertoár­ját. Hozzá kell tenni rögtön azt is. hogy bár a Foxi-sorozat gyerekek számára készült és Fred, valamint Barney kaland­jai a felnőtteknek, ahogyan az előbbit lelkesen nézték az idő­sebbek, úgy lesz kedves a fia­tal korosztály számára is az új amerikai rajzfilm-sorozat. S még egy gondolat ehhez: kitű­nő szinkron segíti a népszerű­séget! Talán — lehet, hogy túl­zásnak tűnik, de úgy érzem, mégis így van —, a szinkron legalább olyan sikeres, mint a rajz, a sztory és enélkül sok­kal szürkébb, jellegtelenebbek lennének az egyébként derűsen kedves rajzfigurák. Az est keretében fél órát kaptunk Zentai Anna gazdag operett, sőt musical-repertoár­jából és kellemes perceket a méltán világhírű Louis Prima műsorokból. Ami elvette száj­ízünket, nos, az a francia bur- leszkfilm kétségbeejtő, ostoba és unalmas negyedórája volt. Itt jelentem ki, tisztelt televízió, hogy ha még egyszer meglá­tom ezt a két aggszüzet unal­masan ostobáskodni, kénytelen leszek Orly gyémántjai helyett Mazsola tökhását követelni — akár tizedszert felújításban is. Artur Rubinsteinről. a buda- pest zenei hetek alkalmából hazánkban járt és koncertező világhírű zongoraművészről készült riportfilm, emlékezetes portrét rajzol az emberileg is lenyűgöző egyéniségű idős mű­vészről. Ki ölte meg Kennedyt? Ez a kérdés az elnök gy i I k oss ág után három esz tend» vei is élénken foglalkoztatja a világ , közvéleményét. Találgatások : Más-pontok, elképzelések és ; megalapozottnak tűnő egyéni : vizsgálatok szállnak szemhe a Warren-bizottság jelentésével. Érthető hát az az érdeklődés, . amely a televízó e témával i foglalkozó dokumentum-mőso- I rát megelőzte, s rögtön hozzá 1 ktll tenni, hogy ezt az érdek- i lőúést — a leherőjtgek határa- t in belül — élvezetesen. !zgal- 1 másán és főleg tárgyilagosán próbálta kielégíteni a Magyar : Igen. Kellemes, csavaros eszű, „úri betörő” őkelme. Csakhogy a film is, a történet is megko­pott, jó szándékú naivitása csendes — bár kétségtelen, megértő és az idősebbek köré­ben nosztalgikus — mosolyt fakasztott a nézőben. Valami­kor, a „csendes polgárság” idilli korában habzsolták az effajta úri betörőtípusokról szóló történeteket, de ma bi­zony, bármilyen szimpatikus­nak is ábrázolt figura Arsene Lupin úr, csirkefogó ő a javá­ból, aki a modern krimifilmek — ha azok valóban jó krimi­filmek! — törvényei szerint ott kellett volna maradnia a börtönben, — még a könnyed humor műfajának keretein be­lül is. No nem,' unatkozni azért csak helyenkint unatkoztunk, amikor már nagyon elnyújtot­ták a film amúgy sem pergő jeleneteit, és ha összevetem az Orly gyémántjaival (hiába, nem tudok szabadulni e fran­cia ,,burleszk”-től) akkor még mindig inkább Arsene Lupin úr tízszer, mint a két vén lány, Bertha és Blanche akár csak egyszer is. Pedig higgvjék el nem va­gyok nőellenes, csak az unal­mas ostobaságot nem szeretem. Mások se — gondolom. Gyurkó Géza A könnyű műfaj jegyében Wajda nemcsak az apró drá­: mai részleteket dolgozza fel teljes pontossággal, de lenyű­göző az a biztonság ég szakér­telem is, ahogyan a csatajele­neteket rekonstruálja. A kora­beli hadviselés minden mozza­■ natát nyomon követi, a táma­dás és katonai vasfegyelem lo­gikáját megismerteti a nézővel S nem marad el az a kegyet­lenség sem, ahogyan és amivel a diadalittas vagy csak egysze­rűen részeg katona követeli a maga jussát. A saragossai ko­lostorban lejátszódó jelenetek nagyszerű ember ábrázolási készséget bizonyítanak. Tolsztoj Háború és békéje — éppen a kor és a regény ose- lekményszövése miatt — óha­tatlanul is összehasonlításra késztet. De míg Tolsztojnál az élet igenlése és folytatása de­rűsen ragyogja be a tragikus eseményeket, addig Wajdánál és Zeromskynál mindez a de­rű és életigenlés hiányzik. Aho­gyan Cedro vakon kóvályog a téli síkságon, a menekülő Na­póleon közelében, az már sötét tragikum. Tolsztoj nőalakjai­ban mindig a folytatás fogal­mazódik, ebben a filmben és regényben a nők megaláztat- nak és sorsukra hagyatnak. S mintha a hősökkel, a férfiak­kal is ugyanez a megalázó végzet játszana frivol játékot. Mindezek ellenére ez a len­gyel film lenyűgöző élmény, részletszépségeiben nagyszerű, kiábrándító volta ellenére is. A filmben a kiváló lengyel művészek egész sora felvonul. Daniel Olbrychski játssza Ra- falt, ezt a fél paraszt kismemest, akin át a történelmet meg le­het mutatni. Mellette a fino­mabb kötésű rokont, Cedrót, Boduslaw Kiére alakítja. Azo­nosságuk és különbözőségük Wajda kezében kitűnő formá­lási lehetőségre talált. Beata Tyszkiewicz Elzbieta hercegnője elegáns és nagyvo­nalú alakítás. Pola Raksa He­lénája passzív, de hiteles, mint az áldozat, akit a könyörtelen háború meggyaláz. Jerzy Lipman elsőrendű ope­ratőri munkája egyenrangú a rendező teljesítményével. Andrzej Markowski zenéje a drámai hatást emeli. Ez a háromórás lengyel film szuggesztív hatású és többet elmond a lengyel XVIII. szá­zadból, mint bármely történe­lemkönyv. Farkas András ■ a szerelem. Mint lenézett ne­mesi suttyó, odamerészkedik Elzbieta hercegnő mellé, s ké­ri szerelmét. Elrabolja férjétől Helénát is, akinek kegyetlen tragédiája különösebben meg sem rázza. Ez a Rafal a kor gyermeke, sorsát is az esemé­nyek, az a mindent egy koc­kára való feltevés határozza meg, ami a háború teljes bi­zonytalanságából származik, az erőszak gyakorlatából táp­lálkozik. Rafal nem megy Ced- róval Spanyolországba, hazá­jában is részt vehet csatáro­zásokban. Az osztrákok fel­gyújtják apja házát, s éppen az újjáépítéssel bajlódik ez az egyszerű, de nemes lelkű Ra­fal, amikor Cedro jön érte: menjenek Napóleonnal Orosz­ország ellen. S mekkora nim­busza lehetett a kortársak előtt Napóleonnak, hogy a sokat lá­tott Rafal hű szolgájával in­dul végzete elé, Napóleon után. Wajda nagyméretű freskó­ban örökíti meg a lengyelek hányattatását a napóleoni idők­ben. A vidám téli szánkázással induló képsor — a vágtatás, mint hangulatteremtő elem, sokszor felbukkan a film so­rán —, tragikus végbe tor­kollik. Plasztikus jelenetek val­lanak a kor embereiről. A pár­beszédek emberi sorsok sum- mázatául foghatók fel, a böl­cselkedések megett sok a ki áb­rándült és kiábrándító tapasz­talás. Wajda rendezői szándé­ka aiáxtn.delien jelentkezik a regény mondanivalójához ké­pest. De amit abból kiemel, megörökít, az nagystílű; magas­rendű művészet. Nincs egy fe­lesleges jelenet vagy mozdulat, minden képnek hangulata, mondanivalója, önálló élete van. Lehet-e megrázóbban a tiszta szerelem megalázását ábrázolni, mint ahogyan He­lene esetében testi Wajda? A fehér tüllben, áttetsző fényben tündöklő asszonyi testet a tel­jes boldogság árasztja el, hogy aztán rátörjenek osztrák kato­nák vadul és aljasul. S a meg- kínzatás, a mélybe ugrás pil­lanatai után a kopár sziklák vallanak Rafal lelkiállapotáról, a boldogság haláláról. Elzbieta estélyén kézen-közön készítik elő a folyón át szökést. A pár­beszédek. a magától értetődő segítő készség és az egyszer volt szerelmes kívánság össze­kapcsolódása, annak hajnali befejezése — tele tisztasággal, derűvel és örömmel. Andrzej Wajda, a lengyel filmművészet nagyszabású rendezőegyénisége vállalkozott arra, hogy a klasszikus len­gyel regényt, Stefan Zeromski alkotását filmre vigye: a szi­gorú élet- és történelemszem­léletből fakadó regény monu­mentális filmet eredményezett. A lengyel történelem egyik legtragikusabb korszaka a XVIII. század második fele, mikor az európai nagyhatalmak, Poroszország, Oroszország és Ausztria három részre darabol­ták Lengyelországot. A len­gyel nép legjobb fiai nem tűr­ték, nem tűrhették az idegen jármot és ezért a hadra fog­ható fiatalság szétszóródott Európában. Sokan az üstökös­ként feltörő Napóleon hadai­hoz csatlakoztak: Olaszország­ban, Spanyolországban, kegyet­len gerillaharcokban igyekez­tek magasra tartani a zseniá­lis korzikai zászlaját. Ke­gyetlenség és árulás minden­felé, mintha a megbolydult történelem egy nagy-nagy ámokfutás lett volna. A len­gyel fiatalok nem értették, miért kellett nekik olaszok el­len vagy spanyol földön bé­kés embereket, asszonyokat, gyermekeket gyilkolni, épülete­ket rombolni, de csinálták, mert „a légió” felsőbb pa­rancsnak engedelmeskedett. Nem lehetett kilépni a sorból, mert az árulót — ha kapitány is — megölték azok, akiknek a háború, a hazátlanság az öl­döklést, a csatározást kenye­rükké tette. Rafal Olbromski ugyanazt érezte Mantuánál, mint később Krzysztof Cedro Saragossa ostrománál. A szétszórt lengyel fiatalság megett azonban az újabb ge­neráció felnőtt otthon. A meg­szálló osztrák hatalom árnyé­kában a lengyel nemesség — a kor divatja szerint — a sza­badkőműves páholyokban szer- vezkedett, a megszállás lerázá­sára. S e fülledt várakozásban egymást sodorták az esemé­nyek: Napóleon győzött Aus­ter litznél, s nem késett sokáig a nagy menet a nagy ármádiá­val a nagy megsemmisülés felé. Ebből a történelmi freskóból állít elénk néhány emberi sor­sot Zeromski regénye és Waj­da filmje. Rafal Olbromski nem szeret tanulni, de jól üli a lovat. Élet­eleme a verseny, a küzdelem, A LÉGIÓ Lengyel film

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents