Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-22 / 275. szám
piaci módszerek érvenyesule- sével eredményesebben szolgálhatják a dolgozó embert, a fogyasztó, a felhasználó szükségleteinek jobb kielégítését, a minőség javítását, a választék bővítését, a műszaki színvonal emelését. S az általános jelszószerű kívánságon túl gazdasági ösztönzést, s mondhatnánk úgy is, gazdasági kényszer hat ebbe az irányba. Az eredményes kezdeményezést és versenyt a hazai, a külföldi fogyasztó, a piac anyagilag is méltányolja. Az a termelő vállalat, amely a szükségleteket magasabb színvonalon elégíti ki, több jövedelemhez jut, több munkabért és nyereségrészesedést fizethet, mint az, amelyik csupán rneny- nyiségi látszateredményeket ér eL A Vállalatokon belül az egyes műhelyek és osztályok dolgozóinak keresete között is növekednek a különbségek, elsősorban a jelenleg meglevő bérszínvonalon felüli jövedelemnövekedés valósul meg ilyen módon, a tényleges eredményeknek megfelelően. A jól dolgozó vállalatok és munkások anyagi helyzete és lét- biztonsága tehát tovább javul, a fegyelmezetlen, nemtörődöm emberek, s az ésszerűtlenül dolgozó üzemek pedig jobb belátásra, eredményesebb, fegyelmezettebb munkára kényszerülnek. A reform módszerei és eszközei nemcsak célravezetőbbek és hatékonyabbak, de feltétlenül igazságosabbak és szo- clálisabbak az eddigieknél. Megvalósításuk csupán a gazdasági élet demokratizálásával, a helyi önállóság és felelősség lényeges növelésével képzelhető el. így aligha lehet majd a felettes szervek utasítására hi- votkazva magyarázni az ésszerűtlen, a haszontalan munkát. Ez kétségtelenül segíti a ma még előforduló bürokratikus fonákságok, önállótlanság, túlnondatok lan ott minden lépés. A lépcsők kanyarában virágok, örökzöldek. Központi fűtés van mindenütt. Minden emeleten csodálatosan szépen berendezett társalgó várja az embert. Vannak itt asztalok, székek, fotelek, a fal mellett díványok. Itt vannak a rádiók és a televíziók. Lehet sakkozni, domimózni. Tündöklő tisztaság mindenütt. Az ember valóban otthon érzi1 itt magát. Kezét rátette az idősebb fiú vállára és úgy folytatta: — Szüleid megvannak egészségben. Dolgoznak ... erősen... Mondják, hogy kell a pénz. Amit te küldesz, azt is elteszik. Juliska megnőtt!... Kinyílt, mint a virág. Nagylány lett, Olyan szép!... Aztán... Vár... Téged... Hallottam, amikor azt mondta az édesanyjának: Pista itthon lesz tavaszra. Tudom!. .. Érzem itt benn. Tovább nem folytatta, mert a nagyobbik fiú felállt. — Megyek, — ejtette maga mögé a szavakat. — Még ma írok édesanyámnak, meg Juliskának ... Péczeli Endre szabályozottság felszámolását. I A kellő ismeretek birtokában hozott döntésekkel a személyi tévedések hatóköre is csökken. Vagyis a gazdasági alapokban végbemenő változások mélyen kihatnak majd gondolkodásukra, emberi, társadalmi kapcsolatainkra, gyarapodik a szocialista tulajdon, s erősödik a tulajdonosi felelősségtudat, ha a reform szelleme minden szinten áthatja a dolgozók tevékenységét. A nagyobb helyi önállósággal és felelősséggel a kommunista alkotómunka új feltételei jönnek létre. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a gazdasági érvek, az anyagi helyzet kényszerít majd vezetőt és vezetettet alkotó gondolkodásra, A gondolkodás nem szabályozható és írható elő munkaköri kötelezettségekben, technológiai utasításokban. De ha a vállalat léte és jobbléte, az egyes vezetők és munkások boldogulása nagymértékben függ majd a rutinná egyszerűsödő napi munka közben a mit, miért, hogy kérdéseitől és az ezekre adott válaszoktól, akkor bizonyára nem felejtünk majd el odafigyelni. A szüntelen gondolkodás és az alkotó cselekvés egyébként fárasztóbb, mint a mechanikus, lélektelen munka. De örömet, boldogulást, egyéni és társadalmi hasznot csak az ilyen szüntelen többre, jobbra törekvő, igényes alkotó munkában találhat az ember. Most, hogy a bátor gondolkodáshoz, az alkotómunkában, minden tekintetben kitárulkoznak a lehetőségek, az is nyilvánvalóvá válik: nem lesz könnyű hozzászokni az új módszerekhez, a felelősségteljes kezdeményezéshez. Az évek során kialakult sokféle helytelen, megkövesedett gyakorlaton kell változtatnunk a központi irányítás rendszerében csakúgy, mint saját magunkban. A reform friss szellemében érdemes tehát mindenkinek alapos önvizsgálatot tartania, hogy mind több váljék valósággá a mai lehetőségekből, hiszen csak így lehet okosabb és gondolkodóbb, felelősségteljesebb és örömtelibb mindenki számára a munka az új mechanizmusban. Kovács József a finkét Technika Házában Hétfőn kétnapos ankét kezdődött a Technika Házában, a gabonafeldolgozás időszerű kérdéseiről. A tanácskozáson, amelyet a Gkbona Tröszt és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület rendezett, több száz hazai és 17 külföldi — bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, szovjet és osztrák — szakember vesz részt. Az egybegyűltek megtárgyalják azokat az újfajta, korszerű hazai és külföldi eljárásokat — a betakarítástól az átvételen, a raktározáson, az őrlésen, a szárításon és a keveréktakar- jnány gyártásán át, egészein a késztermék elszállításáig —, amelyek révén a gabona feldolgozása az eddiginél gazdaságosabbá tehető. HAZAI BÉLA* a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának titkára BÍRÓ JÓZSEF, a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke MOLNÁR JENŐ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Gyöngyösi Járási Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság póttagja HAVELLANT FERENC, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, a MÉSZÖV elnöke Novemberi pillanatképek A nagyrédei Szőlőskert Tsz egyik vezetője mondotta a járási értekezleten, annyi a látogatójuk, hogy kénytelenek lesznek ötforintos belépődíjat megállapítani, hátha így csökkenteni lehetne az érdeklődők számát. Ez a tréfás formában megfogalmazott megjegyzés egy kicsit kérkedésnek is tűnhet. Ugyanis, az a tsz, amelyiket annyi an látogatnak, bizonyára tud érdekeset, hasznosat is nyújtani a messzi vidékről ér. kező vendégnek. Röviden: van mit tanulni tőle. Olyanok az eredményei, a gazdálkodás, a gépesítése, a szervezettsége. Érdemes a módszereikkel megismerkedni. Nagyróde valóban azok közé a tsz-ek közé tartozik, amelyeket tapasztalatcsere tartására kijelöltek. Ha ezért nagy a látogatottsága, nincs mit csodálkozni rajta. Az említett tsz-vezető azonban másért panaszkodott. A belépődíj is inkább elriasztás célját szolgálná, azok részére, akik demizsonnal felszerelve érkeznek a gazdaság központjába. Nem a szövetkezet életére kiváncsiak, hanem a borára. Híre van a nagyrédei bornak, és érthető, ha ebből igyekeznek inni azok, aikk szeretik a bort, és még lehetőségük is van hozzá, hogy messzibb vidékről autóval utazzanak le Nagyrédére egy demizson borért. Bizonyára úgy intézik dolgaikat, hogy útba ejthessék a Szőlőskert Tsz központját, mert kimondottan csak borért ellátogatni ide, ilyen meggondolatlan könnyelműségre ma már senki sem merne vállalkozni. Jó, hát vigyék a bort, ha van mit eladni, ebből még senkinek sem származik kára. Legfeljebb gyanúsítgatások kísérik a vendégek járását: a szövetkezet tagjai ugyancsak találgatják időnként — kik azok, akik olyan nagy szívélyességgel köszöntik a tsz vezetőit, miért áll a központi épület udvarában egyszerre öt autó is, milyen fontos Mimim® 3 1966. november 22., kedd DCő híj ress fin i i küldő tteuik Az ember és a mechanizmus A gazdasági mechanizmus reformjának sokrétű, bonyolult és izgalmas kérdései közül a legérdeksebbek emberi vonatkozásai. Hogyan hat majd életünkre, gondolkodásunkra, közvéleményünkre, emberi kapcsolatainkra? Egy írás keretében — és hozzátehetjük, mai ismereteink mellett — persze aligha vállalkozhatunk a teljesség igényével e nagy kérdés megválaszolására. Kétségtelen, hogy a reform szelleme és majdani gyakorlata akkor válik tényleges anyagi erővé, ha a bonyolult közgazdasági kérdéseket mindennapi életünk emberi nyelvezetére fordítva értelmezzük és alkalmazzuk. Nem érthetünk egyel azzal az arisztokratikus állásponttal, amely a reform tényleg nem mindig egyszerű kérdéseinek megválaszolását, feladatainak megoldását is szűk szakmai rétegre korlátozza. A gazdasági reform valamennyi jövőbeni eredménye csakis a néptömegek műve lehet, és nem valamiféle szűk közgazdász vezető rétegé. A közgazdászok és vezetők felelőssége persze nem lebecsülhető, hiszen fontos feladatuk a reform szellemének alkalmazása és konkretizálása az adott területre, a helyi kollektíva számára is érthető módon, hogy a dolgozók szíwel-lélekkel és kezdeményező készséggel tevékenykedhessenek a sok szempontból új és korszerű tennivalók végrehajtásán. Az új módszerek és eszközök fő célkitűzéseinket, a szocializmus teljes felépítését, a dolgozó milliók anyagi és munkakörülményeinek javítását, népünk boldogabb életét szolgálják. Ezek a változatlan alapelvek tartalmilag gazdagodnak, s megfoghatóbb módon, hatékonyabban érvényesülnek majd. Olyan ismert fogalmaink, mint például a verseny és a kezdeményezés,. a Ellopott i Bencsay Gyulával, a gyöngy öei „Nyolcvanas” felé iparkodtam. Hosszú, elnyújtott lépésekkel kopogtunk az utca vizes betonján, a „falatozó” előtt megálltunk. Bencsay Gyula az egyik lakás fényes ablakát nézte. — Kati már itthon van!... Főz!... — mondta mosolygós arccal és elköszönt. Egy darabig céltalanul topogtam, aztán beléptem a „falatozó” ajtaján. Leültem a sarok- asztal mellé. Pár perc múlva két fiatalember jött. Az egyik húsz—huszonkét éves, a másik huszonnyolc—harminc. Körülnéztek, majd lassan, kényelmesen elhelyezkedtek a szomszéd asztalnál. Az egyhangú morajban érthetően szürem- kedtek hozzám az elejtett szavak. Az idősebbik fiú beszélt: — Te is itt vagy? ... Gyöngyösön? ... Ezt nem tudtam!... De örülök neki... Anyáméit, hogy vannak?... És Juliska?... Tudod, az az égkék szemű kislány. .. Dőlt belőle a szó, mint forrásból a víz. Arca lánglban égett, szeme csillogott. — Mikor jöttél el otthonról? Régen? — Nem!... Nem régen. Ügy két hónapja. Pontosabban kettő és fél... Halmajugrán dolgozom. A gépszerelési üzemben. Lakni azonban itt lakom, Gyöngyösön. Szállodában. Csodálatosan szép szállodában. Négyemeletes. Ami benne van, az mind új. A szálloda is új. Most lett kész az őszön. • — Szállodában?... — csodálkozott rá az idősebb fiú. Hihetetlen!. .. Nem lenne olcsóbb az egyik munkásszálláson?... — Hát... tudod, erre is azt mondják, hogy munkásszállás, — s ez való igaz —, de nincs különb szálloda se Gyöngyösön, sem,a környéken. Ügy, ahogy mondom. Nincs!... Lakunk benne vagy négyszázan. Egy-egy szobában van három rekamié. egy asztal, négy szék. De van benne éjjeliszekrény, csillár, szőnyeg, rádió. A falakon kének, rézkarcok. A szoba előtti fülkében mosdó. Hideg és meleg vízzel. Soha nem hittem volna, hogy ilyen is van'... Soha!... Most azonban már tudom ma «am tapasztaltam. Ecy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta: — A folyosókon messzire el- ftírs zenek a szőnyegek. ZajtaSétáló csizmák — öcsém! Van itt egy postamunka, sürgős — adta ki az utasítást az öreg Tóth. — Aranyos Totyi bátyám! Két év múlva jó lesz? — kérdezte mosolyogva. — Mától ez a munka nem az én vadász- területem. Megjött a szép levél, a katonai behívóm! Amint baktatott lefelé a gyári úton, a hangosan beszóló műsorában arra lett figyelmes, hogy egy hosszú névsor között az ő nevét is olvassák. — Köszöntjük a be vonulókat! És utána elindították a magnót: „A csizmák sétára indulnak.” A csizmák, a csizmák, ismétlődött benne a gitárszóló. Vajon ő mikor indul sétára, kimenőre az új csizmában? De hiszen csak most vonul be. Fesd feketére A hangszóróból újabb sláger hangzott: Fesd feketére. — Feketére? — morfondírozott Rollingstonék számán. — Inkább optimista festő leszek — vidította magát. Gyávaságnak tartotta a majrézást, tudta, szamárság lenne bedőlni annak a sok rémítő mende- , mondának, amit a katonaéletről mesélnek. Egy kicsit megnyugtatta a tv riportfilmje, : amit a bevonuló újoncokról látott, de azért szokatlannak talált mindent, ami vele tör- . tént. A haja rövidre nyírva. A i farmernadrágját Jumira hagyta. A bőrzekét a mama nafta- , linba tette. A zseb-Szonettet azért elviszi magával. A ml- i niatűr rádió éppen elfért a kefék között, a láda mélyén... Minden percben indul Tegnap KISZ-buli, otthon is legénybúcsú, meg az ital. ■— Beszállni! Zúgott a feje, amint a forgalmista villanó lámpája a magasba lendült. Sokáig nézett : visszafelé a távolodó integetők : után, közben egyre csak az csengett a fülében: „Minden >ercben indul egy állomásról / Valahová egy vonat.” — Valahová? Hányszor halottá már ezt a számot, de még lohasem gondolt rá, hogy ez a izereLvény egy laktanya fely is ndulhat. Ritmikusan zakatolnak a kekkek. Egy megálló, egy-egy illőm ás az emlékek mezsgyéin. Ebben a percben szárnyakon jrezte repülni az időt. Nem is >lyan régen még ezekkel a »vonuló srácokkal volt kis- íyerek. És most bevonulnak. A váltókon csattognak a ke- •ekek. A dallamos vágta tás ban igy tűnik, mintha Koncz Zsuzsa hangja kattogna: „...az idő cönyörtelen, Vonatán fut minien tovább.” — Az idő vonatán — dúdolta nagában, és arra gondolt, ha- nar elszámyalhat ez a két év s, akkor aztán ugyanígy utaz- íatnak majd, csak ellenkező rányban és sok-sok katonaél- nénnyel — hazafelé! Simon Imre tanácskozássorozat tartja visz. sza az elnököt, a főagronómust, vagy a vezetők közül bárkit attól, hogy a szövetkezet ügyeivel foglalkozzék, akár a határba is kijusson? És miért az a sok demizson a látogatóknál? Kellemetlen a magyarázg;a- tás is. Minden alkalommal nem állhatnak oda a tsz vezetői a tagság elé, hogy kedves elvtársak, ez a háromtagú vendégcsoport most ugyan elvitt tizenöt liter bort, de megfizették árát. Az udvariasság pedig azt követelte meg tőlünk, hogy beszélgessünk is velük, mert mit lehet tudni, esetleg még mi is rájuk szorulhatunk, esetleg a paradicsom átadásakor támadhatnak nehézségeink, és ha tőlünk soron kívül átveszi a gyár a paradicsomot, még vasárnap is, máris megtérült az a kis veszteség, ami munkaidőnkből esett ki az udvariasságunk következtében. Mert az a paradicsom-átvétel is ... Szóval: így van, no...! Nem olyan könnyű hát eldönteni : legyen-e ötforintos belépődíj Nagyrédén, vagy maradjon minden a régiben, hiszen a bölcs mondás is így szól, hogy nincs olyan kár, amely haszonnal ne járna. Mi pedig nem tudjuk, sajnáljuk-e a rédeieket, vagy ne a nagy vendégjárás miatt. (g. mól-) Belépődíj Nagyrédére
