Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-18 / 272. szám
MIÉRT SZERETEM AZ IGAZGATÓM? ■ szék foglalkozik a vezetés el- i méletével és gyakorlatával, e mind nagyobb figyelmet szentelnek e kérdéskörnek a munkapszichológiai tanulmányok, felmérések, vizsgálatok is. A jó vezetés döntő feltétele a — jó vezető. Ám mit jelent e kétbetűs szócska: jó? Mi mindent kapcsolnak ehhez azok. akik napról napra vizsgáztatói, elbírálói, megítélői vezetőiknek? Legyen jószívű, megértő; szigorú és igazságos; nagyvonalú és precíz; nyílt és diplomatikus; közvetlen és tekintélyes; szakértelméhez kétség se férjen; hallgasson mások véleményére, de ne hagyja befolyásolni magát; s mindez néhány, találomra kiragadott példa csupán! Képtelenség mindezeknek megfelelni, eleget tenni? A tények, napjaink valósága bizonyítja, hogy mind több az olyan vezető, aki megüti a közösség magas mércéjét, vezetőként és emberként lépést tartott, s tart ma is a növekvő követelményekkel. „Ne mutasd magad másnak, mint ami vagy” — így fogalmazta meg vezérlő elvét a néhány perces, bensőséges ünnepségen a nyugdíjba vonuló „öreg harcos”, aki egyhuzamban harminchat évet töltött a gyárban, s az utolsó tizenhetet úgy. mint igazgató. A szó nemes és igaz értelmében szerették, tisztelték; szerkezeti lakatosból lett olyan irányító szakemberré, akinek tanácsát sokszor kérték tudományos intézetek, szakmai tudományos egyesületek, s aki ugyanakkor egyik legaktívabb tagja volt a városi nártbizottsés- nak is. Titok? Sajátos addtt- ság? Igen: adottság is kell a vezetéshez. Tehetség, rátermettség. A jól elsajátított szalrmai tudás önmagában még édeskevés, s nem szűkölködünk olyan példákban, hogy a kéozett szakember — csapnivalóan rossz vezető! A két, a fatelepről Kiss Bernát kétszeres kiváló dolgozó, s — azt mondja, hogy — a fizetése mellett majd mindig részesedik a jutalmakból is. Még jól bírja a munkát, főleg ha jó idő járja, s az eső meg a hó miatt nem csúszkál a fa. Ilyen tájban ugyan egy kicsit nehezebb — különösen, hogy elvitték az üzem egyetlen daruját —, de hát túl teszi rajta magát így is. Néha meg a fiatalok is segítenék, kiveszik a kezéből a súlyosabb darabokat. Eddig jól telt a szolgálat, úgy gondolja, hogy ilyen lesz a folytatás is — az a kis idő, ami hiányzik még a pihenésig... (gyónt) — És ahhoz mit szólsz, a fő- bérlőm azt sem engedi, hogy a menyasszonyom néha meglátogasson?! — Régi. Ismerősöm mesélte: a főbérlője a feleségét és anyját se engedte be, és még a lépcsőházba sem. — Ne mondd! Akkor ez azt jelenti, hogy nem is lakom olyan rossz helyen? Nem, ez mégsem lehet, hiszen velem megfizettetik a villanyt és a — Van egy jó sztorim. Megírhatom? — Aktuális? — Persze. Tudod, albérletben la... — Állj! Állj! Az idén már háromezer-ötszáz-negyvennyolc cikk, riport, glossza, humoreszk jelent meg ebben a tárgyban. Újabbat csak akkor közölhetek, ha eredeti. — Az enyém az! Képzeld, a házigazdám este fél tízkor kikapcsolja a villanyt... — ... és a gázt. Igaz? — Honnan tudod? — Onnan, hogy ez nem ere- <f deti. Ismerek egy főbérlőt, aki l) már fél nyolckor kikapcsolja a villanyt, és az albérlő a lépcsőházban olvassa el az esti lapot. Sőt... Hallottam már olyanról is, aki a gázt nem ki-, hanem bekapcsolta, s a gyanútlan albérlő csaknem megful1 ladt. i MflnuitMa * 1966. november 18., péníeB Leírt kérdésként szokatlannak tűnhet, ám élőszóban gyakran teszik fel az emberek baráti körben, munkatársaik között. így is, de — e nem szócskát közbeszúrva is Nehéz dolog első embernek lenini egy közösség élén. s nem könnyű a többiek, a különböze irányító posztok betöltőinek helyzete sem: a kollektíva mind igényesebben mérlegel, ahogy maga gyarapodik erkölcsiekben, úgy növeli—bővíti követelményei mércéjét, 'körét vezetőivel szemben. Ha maga egyet lépett előre, vezetőitől már kettőt kér számon; ha bizonytalankodik, elvárja, hoev vezetői határozottak legyenek; igényt tart arra, hogy meghallgassák véleményét, de természetesnek veszi vezetői felelősségét. Tréfa volt persze, de a ma- lícia felhangjaival, amikor egyik üzemünk igazgatója arról panaszkodott, hogy a hagyományos kövérek-soványák mérkőzésen „úgy isten igazából ki sem kiabálhatta magát”. Mindenki tombolt és kacagott körülötte, neki tudnia kellett a határt. És egy másik, látszatra ettől teljesen független eset: fiatal munkás szólalt fel a nagyüzem pártértekezletén, s keserűen panaszolta,. hogy bár öt éve dolgozik a gyárban, de igazgatóját másként, mint különböző gyűlések elnökségében ülve. nem látta ... Valahol e két különálló szál összefonódik. Ez a „valahol” azok az emberi—vezetői tulajdonságok, melyeket elvárnak, megkövetelnek mindazoktól, akiket a közösség bizalma — akár közvetlenül, akár közvetve, kinevezés útján — irányító posztra állít. Közhelynek számít ma már az az igazság, hogy a vezetés: művészet! És hogy menynyire az, ezt külön tudományággá válása, tanulmányok, sőt, tankönyvek .bizonyítják. Több országban önálló egyetemi tanMunkásarcok Berci bácsi, Kinn dolgozik a rönktéren, ahová nehéz szállítmányokkal üzennek nap nap után az erdők. Hosszú szálfákat, súlyos törzseket pakol, szortíroz, mág- lyáz — mikor mi jön sorra... Az Észak-magyarországi Fűrészek 2. számú üzemének a legidősebb munkása. Erről ismerik Felnémeten, meg szorgalmas igyekezetéről. Merthogy Kiss Bernát nemigen válogat a feladatokban, mindenhez hozzálát, amire kérik, s dolgavégezetlenül sohasem köszön el a portástól. Közel a hatvanhoz, igazán könnyebb foglalkozást is kereshetne —, de hát úgy van ezzel Berci bácsi, hogy bizony nem mozdul már ő onnan, ahol egyszer megszokott. Meséli, hogy egyhuzamban tizennégy esztendőt töltött ebben az üzemben, érthető, ha nem vágyik el innét! Mivel — szerinte — máshol sem jobb, másutt sem adnak nagyobb fizetést. Ha így mondja, igazán elhi- hetjük neki, mert nagy tapasz- talatú ember az öreg, sokfelé megfordult már hosszú életút ján... Szegény parasztszülők gyermekeként kölyökkorától summáskodott Várhomokon, Jegespusztán, bihari, tolnai, győri uraságoknál, építette a lillafüredi országutat, aratni járt meg az erdőre fáért. Aztán a háború után megunta/a favágást is, a maga gazdája akart lenni végre. Két kis tinót is vett, a hortobágyi vásáron gondolván: hátha könnyebbre fordul majd a sorsa. De nem Sikerült így sem... Bizonygatja, hogy csak itt, a felnémeti fatelepen sikerült. Itt biztos munkája, állandó elfoglaltsága van, minden hónapra megkapja a pénzét. Nem sokat, nem keveset, annyit, hogy a tsz-ben dolgozó asszonya előtt nem kell neki szégyenkeznie. Keres az asszony is, ez, az kerülközik a háztájiból — szépen megélnek hát odahaza. A gyerekekre — két lányára — már nincs gondja; felnőttek, a Bervában kapják e pénzt. Az egyik meós, a másik meg szerszámiakatos. i,Olyan gépe van. hogy az országban sincs abból több hừfirtnál __3 ‘ ig en határozottan megfogalmazott alapvető követelmény, i szocializmushoz való hűség, s a nagy szakmai felkészültséf mellé más, s nem kevésbé fontos emberi vonásnak is társulnia kell. Az igazságérzetnek, e következetességnek, az igényességnek önmagával és másokkal szemben, az emberek iránti tiszteletnek, a mérlegelni tudásnak; s csak ezeken bei- lül is hány szálra bomthatt: még mindaz, amit egy vezetőnek — igazgatónak, de a szak- mányvezetőnek is! — tudnia, gyakorolnia kell. Mert hiszen a mérlegelni tudás ad bátorságot ahhoz is. hogy merjen igent és nemet mondani, magabiztosán éljen jogaival, hatalmával, amikor arra szükség van, ám tudja nagyon pontosan, hol az a határ, amelyen túl már a visszaélés kezdődik. Az említett, s ezekhez hasonló emberi tulajdonságok kiindulópontja csak a rátermettség, a természet adta tehetség: kemény, céltudatos munkával kell — az előbb említett igazgató szavaival élve — „könyörtelen szobrászként” leválasztani magunkról mindazt, ami rossz, visszahúzó, vagy csak — felesleges. Nincsenek született jó vezetők, de vannak tehetséges, rátermett emberek, akikből kellő akarattal és felkészültséggel jó vezető — lehet. Ha maguk is megtesznek mindent ennek érdekében, s ha környezetüktől megkapják a kellő segítséget. A kezdő mérnököt formálta az egyetem is,' ám a döntő élményeket, hatásokat első munkahelyén kapja; a legjobb szándékú, nagy tehetségű műszaki ember is megbukhat, ha ellenszenves emberi magatartása miatt a közösség megtagadja tőle a támogatást. Igaz a szólás: kettőn áll a vásár. És még inkább valós tartalmat nyer a gazdaságirányítás új rendszerében, amikor a pártszervezet és a szakszervezet a dolgozók képvisel eté- bf n döntő szerepet kap a vezetők kinevezésében, megerő - sítéseben, vagy felmentésében, de ugyanakkor a termelői kollektívának is az eddigiekhez mérten jóval több, életrevalóbb támogatást kell adnia a veze- 'tésnek, a vezetőknek. Mert csakis így, a kölcsönösség teljes betartásával lehet válaszolni nyugodt lélkiismerettei a kérdésire: miért szeretem, vagy, nem szeretem az igazgatómat, vagy más vezetőmet?! m. I. „Záróra, kérem... záróra!” Vásárié!?, kereskedők a nyitvatartásii, szabadnapról Ugye ismerős ez az udvarias, sürgető felszólítás: „Záróra, kérem, fogyasszunk,.. Kérném fizetni... Jó éjszakát a kedves vendégnek.” Néhány perc telik el és hangos csörömpöléssel legördül a roló az üzletek ajtaján, becsukódik az éttermek, cukrászdák ajtaja és a vendég akkor is... s utána is, ha kedve ellen hangzott el ez a felszólítás, gondolkodik. Tényleg akkor kell-e legördülnie a rolónak, amikor a kereskedők, vendéglátóipari dolgozók szeretnék, vagy amikor a vásárlók és a vendégek? Régi ’vita, máig is eldöntetlen vita ez. Most, néhány hete újból erőteljesebben lángolt fel, hogy életbe lépett a téli nyitvatartási rend. A gyöngyösi tanácstagok interpellációt nyújtottak be, mert a lakosság érdekeit sértik az újonnan megállapított zárórák. Egerben tanácstalan, elkeseredett vásárlók álldogálnak vasárnap délelőttönként és este a lehúzott rolók előtt, mert nem tudnak hol vásárolni. Vendéglők, boltok, zöldség- árudák félórákat, órákat csipkednek le az esti zárás idejéből. A forgalom majd megkétszereződött, és... a zárórák mind hamarabb következnek be. Az üzletek, vendéglők nyitvatartási ideje úgy megy ösz- szefelé, mint a forró vízbe tett gyapjú és a folyarpat ezen az őszön sem állt még. Az egri Marx uteai zöldségesbolt, a Csemege, a vendéglőik, a piaci árusító, mind félóráikkal, órákkal korábban utasítja el vendégeit, mint évekkel ezelőtt. Talán érdemes lenne a népi ellenőrzési bizottságnak egy átfogó vizsgálatot indítania, ahol évekre visszamenőleg kiderítenék. hogy az egykori nyitási időtől számítva mennyit „szoli- dultak” a zárórák, miiközben szaporodott a boltok, vendéglők forgalma. Ami ez ügyben furcsa: nagyon kevés esetben jelentették a boltok, vendéglők a városi tanácsnak, hogy mikor és mennyit „csíptek le” a nyitva- tartás idejéből, s így nem is nagyon volt mód az intézkedésre. Sokan sérelmezik ezt a vásárlók, vendégek közül, de bíznak abban, hogy talán nem is oly sokára rendezésre kerül az esti, illetve éjszakai nyitva- tartás ügye. De pillanatnyilag most a vasárnapi nyitvatartás körül zajlanak a legtöbb viták. Vasárnap zárva Most, hogy beköszöntött a téli idény, Gyöngyösön és Egerben is hiába kerekednek fel a vásárlók ünnepnapon, hogy megvegyék a hirtelen jött vendégnek az ebédre valót, vagy a szombaton elfelejtett fűszert és húsárut, mert mindenütt lehúzott rolókra találnak. Ezért interpelláltak Gyöngyös tanácstagjai, ezért küldik hozzánk és más szervekhez is tiltakozó, kérő telefonhívásai, kát, leveleiket a cserbenha- , gyott vásárlók, akik nem tud- i ják megérteni, hogy 1966 telén 5 ebben a megyében sehol sem ; nyílnak meg a fűszer- és cse- 1 megeiizletek előttük vasárnap • délelőttjén és százezer vásárló , — nagyon enyhén számolva — S hiába reméli, hogy az ő érde- : keit is figyelembe vegyék. • Legalábbis ezt a következtetést ■ vonhatják le abból, hogy be■ zárt az a két bolt is, amely ed- , dig Gyöngyösön és Egerben • vasárnap délelőtt 10 óráig a ■ vásárlók rendelkezésére állt. , Most pillanatnyilag az a helyzet, hogy „megoldhatatlan” a ■ vasárnapi nyitvatartás. Pedig a ' százezernyi vásárlóval egyetér■ tenek a városi tanácsok, a me• gyei tanács és a KPVDSZ is, amennyiben a vállalatok biz; tosítani tudják a vasárnap dol- ; gozó kereskedők szabadnapját. Talán javasolhatnánk — hogy a döntés könnyebb legyen —: Eger és Gyöngyös belvárosában 3—i kétműszakos fűszercsemege üzlet van, és ha észszerűen osztanák el köztük a vasárnap délelőtti ügyeleteket, egy-egy kereskedelmi dolgozóra legfeljebb egyszer egy évben kerülne sor. Fél napi munka lenne ez, de mennyi bosszúságtól kímélhetnék meg a vásárlókat. hiszen az már bebizonyosodott, hogy a vásárlók nagyon is igénylik a vasárnapi nyitvatartást. A szakszervezetnek is az volt az aggálya, hogy túl sokan keresik fel az üzleteket vasárnap, s nem bírják az óriási tempót áruval, kiszolgálással. Tehát kell a vasárnapi nyitvatartás. S nagyon jó lenne, ha ezt az igényt realizálni tudnák, akik erre hivatottak. Vasárnap után... szünnapok Hasonlóképpen szóvá tették olvasóink, hogy miért tartanak a cukrászdák, vendéglők főként hétfőn és kedden szünnapot. Említik, hogy nemrég fordult elő olyan eset, hogy kedden este fél tíz után egyedül a Vadászkürt Étterem volt nyitva Eger belvárosában, és ott nem éppen szocialista vendéglátóiparhoz méltó jelenetek játszódtak le egy-egy asztal vagy szék elfoglalásjánál. Arról már csak hitetlenkedve, nevetve beszélnek, hogy az egri vasúti kisvendéglő megint vasárnapra tette a szünnapot és állítólag nincs mód és megoldás arra, hogy ez a környék egyetlen kisvendéglője ne csak hétköznapokon legyen nyitva. Dicsérendő megoldásként említik viszont a Jóbarát Kisvendéglő és a Mecset Étterem kezdeményezését, ahol csütörtökön illetve pénteken tartják a szünnapot. Kint a vásárló Érdemes lenne azt is tisztázni, hogy mennyire tölti be szerepét az új egri piaccsarnok, mivel a helyzet most is a következő; az árusok többsége és a vásárlók többsége most is kint, az időjárás viszontagságainak kitéve vesz és árul. Bent a feltett rácsok mögött ott kínálja magát elz áru. Nyolc-tíz pavilon zárva. Ezek vagy délelőtt, vagy délután húzzák fel a rolót, de mennyivel jobb lenne, ha valameny- nyi kétműszakosként működne. vagy olyanoknak adnák át, akik készek délelőtt és délután is árulni, hogy a vásárlók a sok millió forint értékű vásárcsarnokot valóban használhassák. Nem akarunk utalni más városokra, de ezt máshol sokkal megnyugtatóbban oldották meg, mint Egerben. A vásárlók döntést várnak... ... ami nem könnyű, hiszen amikor a kereskedelmi berkekben megtudták, hogy lenünk — a vásárlók kérésére — ilyen javaslattal áll elő, e sorok írója fenyegető névtelen levelet kapott, és például a könyvesbolt nyitvatartási idejének, megváltoztatása is egészen a megyei pártbizottságig eljutott, míg végre döntés született a vásárlók javára. Mindennek ellenére bízunk abban, hogy a tanácsi, kereskedelmi, szakszervezeti vezetők — ha figyelembe veszik a százezernyi vásárló és vendég érdekét — olyan döntést tudnak hozni, amely megnyugtató választ ad azokra a levelekre, telefonokra, interpellációkra, amelyek „roló- ügyben” látnak napvilágot, most a téli idény kezdetén. Kovács Endre Régi brigád - ma Mintha egy nagy fapados vo. natfülke lenne az egercsehi bánya előcsarnoka. Fél kettő múl! és a padokra egymás után ülnek le a bányászok. A leszállásra várakoznak. A karbidlámpák, a kezek még pihennek félóra múlva kezdődik a sik- ta. Nagy Hinó Pál megigazítja a bányászsisakot a fején. — Rólam már sokat írtak az újságban. Azaz nem is rólam, rólunk. Legtöbbet persze négy —öt éve, amikor még „újdonság” voltunk ... „Újdonság” voltak 1959-ben, amikor az elsők között alapították meg a szocialista brigádot. Az érdeklődés később sem csökkent, hiszen 1960-ban meg. szerezték a szocialista brigádjelvényt, aztán még kétszer. Végül pedig a zászlót is. A hat taggal induló, ma már 12 bányászt magába foglaló elővájó brigád „karriert” futott be munkájával. — Arról írtak a legtöbbet, hogy milyen nehéz körülmények között álltunk helyt. Vizes, levegőtlen vágatokban is hoztuk a normát. Legtöbbször túlteljesítve. De ma már nem mi vagyunk az egyetlenek. Igen. Nagy Hinóék példáján újabb és újabb brigádok nőttek fel. No nem, senki sem felejtkezett el a „kezdőkről...” Természetes lett munkájuk, életük — és ők örülnek, hogy ma már ez a mindennapos. Megkondul a csengő, az első sorok megindulnak a kas felé. — A régi hattagú brigádból még négy alapító tag együtt van, és tehetséges, új társak jöttek, összetart bennünket, . hogy egy kivételével mindnyá- jan istenmezejiek vagyunk. t A pad mellett a versenytáb■ la bizonyítja, hogy összetarta■ nak a munkában is: a száz szá- zalékon felül termel állandóan , a brigád. Nem lehet olvasni a- családi kirándulásokról, városnézésekről, színházlátogatásoki ról, hogyan kovácsolódtak igazi szocialista közösségé. Mind- 5 arról, ami azért egy kicsit btn- , ne van a százalékban. ' A régi brigád — ma is új. • Munkájukban, életükben nem változott semmi. , Hangosan csapódik a kas aj• taja. — Reméljük, nem lesz ez 1 másképp a jövőben sem. És a brigádvezető szűkszavúan a tervekről beszél. A ; következő nehéz munkahelyről, \ százalékról és jelvényről. , Újra fenn van a kas. Meg- , mozdulnak a lámpák és a kezek. Nagy Hinó Pál is. 34 éves, fiatalember. Élete csaknem felét a bányában töltötte. Itt ért el mindent a nyolc általánost végzett, elővájó. A jó munka jogosította fel kor- xnánykitüntetésre és arra isg hogy a járást képviselje a pártértekezleten. Beszáll a kasba. Kezdődik a sikta. — Jó szerencsét! — Jó szerencsét! (fóti) gázt is, akár használom, akár nem. — Bagatell! Az unokaöcsém most végezte el az egyetemet, és egy rabiátus embernél kapott albérletet, ő az általad mondottak mellett fizeti a vizet, a fűtést, a főbérlő rádió- és tv-számláit, s kártyaadósságát. És takarít, gyermeket ringat, s ha a főbérlő úgy kívánja, szórakoztatja a családot. — Na, de nem fizet havi hatszázat. — Ebben iga-zad van. Nyolcszázat fizet. — Szóval azt mondod, az én esetem nem különleges? — ... s így az erről írtakat nem tudom közölni. ★ — Mi az, megint itt wgy? — Igen... Itt vagytok ... Tíz perccel ezelőtt .. rövid ... szóváltás után... a főbérlő a hátamba sziírta a bicskáját... Megírhatom? — Ezt már rten. Pa el nem vérrel — a poénig Gőz József.
