Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-18 / 272. szám

Pénteken

I

HATTOL NYOLCIG

PÉLYI PATIKÁRIU

Kiterjedt határ a Tisza árterén — Pély.

Régi épületben a gyógyszertár, a falu közepén.

A gyógyszer, tárban kórházi tisztaság, rend.

A falu „patikári usa” fekete, göndör hajú, 28 éves fiatalember. Tómács László. Három éve él itt, a tanyákkal környezett alföldi faluban, két éve — annyi ideje nősült — másodmagával.

Asszisztense, segítője a munkában — a felesége. Kated- tedrára vágyott, pedagógus akart lenni, gyógyszerész lett. Orvosságok készítője és árusa.

Sosem, féltem a falutól.

Magam is fa- . „ .

lusi vagyok, nak vételez eg; adácsi...

Hatéves gyógyszerészi múlt áll mögötte. Az egyetemről gyakorlati idejét tölteni is megyéjébe jött, s a diploma megszerzése után sem választott más megyét. Dolgozott Gyöngyösön, Petőfibányán és még sok hezárt sziget is Pély, az itteniek nemcsak az öltözködésben, ruházkodásban, de a betegségek dolgában is lépést tartanak a divattal.

— A „divatosak” itt is az ér-, a szív- és az ízületi megbetegedések, s a 1 egkere.se tteb bek, á „legkelendőbbek” az ezeket gyógyító szerek.

— S a babonák, az öngyógyítás, a népi gyógyítás „divatja"?

— A babonák kivesztek, sírba vitték a régi öregek. Van példa, hogy eljönnek ide, elmondják, hogy ez meg ez történt a lábammal, kezemmel, ezt meg ezt raktam rá, jól tettem-e. A válasz sosem lehet más: forduljon orvoshoz.

— Van orvosa a falunak?

— Egy éve nyugdíjba ment a régi orvos, azóta nem jött a helyére senki. Hetente kétszer van helyettesítés, s jóllehet, a helyettesítő orvos mindent megtesz a betegek érdekében* a probléma így nem megoldott. Állandó orvos kell ide!

A gyógyszerésznek éjjel és nappal készen kell állnia. A mesterség gyakran eposzi helytállást követel. Elmond egy történetet: kegyetlen tél volt, az utak járhatatlanok, vastagon befújta a hó, s akkor, éjnek évadján, 3 órakor felzörgették. Egy vajúdó nőt hoztak a hat- rongyosi tanyáról. Az asszony kis híján a gyógyszertárban hozta világra gyermekét. Aztán csak sikerült telefonálni, s a mentőautó befutott...

Hetente háromszor felköltik,

— De csak nagyon indokolt esetben zavarnak.

— Szereti a falut, vagy szívesen itthagyná?

— Hívtak az egyetemre tanársegédnek. Nem vállaltami. Úgyis tudom, hogy nem találnám fel a rák elleni gyógyszeranyagot. Akkor meg minek?! Szeretek dolgozni és nem félek a falutól. Szeretném, ha olyan körülmények teremtődnének a faluban is, hogy nem vágyódnak el innét az emberek, s ezért szívesen munkálkodom. Csokhát... nem lehet egyedül. Az ember mindig várja, hogy mások is segítsenek, melléje álljanak.

Katedrára vágyott, pedagógus akart lenni.. Ez a, vágya is teljesedett azért. Tómács íjászló a pélyi Vöröskereszt titkára, s e minőségben sok előadást tart a faluban. Anyák is. kóláját, elsősegélynyújtó tanfolyamot szervez. „Egészséges élet” címmel előadássorozatot rendeznek, csupa olyan témával, amely a pélyieket leginkább érdekli, amely Pélven nemcsak aktuális, de szükséges is.

Íme, ilyen Tómács László élete, a falu mai „patikáriu- sáé”.

Pataky Dezső

4 Hlmiism

196«. november 18« péntek

— Ne komédiázzon. Mondja meg egyenesen, hogy mit akar tőlem.

— Úriember vagyok. Asszonyoktól a szereteten, a csókon kívül soha sem kérek egyebet, öntől azonban még ezt sem. Csupán a férjétől kívánnék valamit.

— Ne bántsa az uramat! — síkoltott fel Táboriné.

— Nos, aszonyom, hogy bántom-e vagy sem, az kizárólag rajta múlik. Ha őszintén felel majd minden kérdésemre, akkor... akkor nem történik bántódása. Jó lesz, ha megmagyarázza ezt a kedves férjének.

— Hagyja békében a feleségemet — szólt közbe indulatosan Tábori. — Ha tőlem alkar valamit, vélem foglalkozzék.

— Megnyugtathatom, hogy erre rövidesen sort kerítek — jegyezte meg nyomatékosan Von Jänecke.

— Haiuptsturmiführer úr! Nézze mit találtam! — rikoltott diadalmasan a könyvespolcom kutató Smimyák, és két könyvet nyújtott át a Ges- tapó-tisztnek.

Von Jänecke fitymálva vette kezébe a köteteket, s belelapozott mind a kettőbe. Gúnyosan elmosolyodott.

— Úgy látszik, Tábort úr, hogy ön, az egyszerű vasutas, lókat olvasó ember. Sőt, hogy bolsevista terminológiát használják, marxista-leninista képesítése van. Ez kiderül a könyvekbe írt széljegyzeteiből. Alaposan és főleg hozzáértéssel tanulmányozta a Kornrnu- nista Kiáltványt; meg ezt a Lenin-művet. Érdekes írás mind a kettő. Alkalomadtán örömest elvitatkoznék önnel e két műben szereplő ideológiai nézetekről. S aztán a mi jó öreg Nietzschénkkel zúznárn szét az érveit.

— Nietzsche nem volt beszámítható ember — .vágott vissza a kapitánynak Tábori. — Ö szülte meg az emberségből kivetkőzött szőke bestiát: az északi „Übermensch”-t, akikből immár elege van az egész világnak.

— Ragyogó! Még Nietzschét is ismeri. Persze, hiszen minden bolsevistának meg kell ismondjuk detektívregényeket olvasott volna.

Von Jänecke undorral a kályha mellé dobta a két könyvet.

— Elég vollt a szórakoztató csevegésből — keményítette meg az arcát. — Találtak valami érdekeset? — kérdezte aztán a még mindig kutató nyilasoktól és az SS-katonáktól.

— Jelentem, semmit! — vár laszolt az SS-katona.

— Sejtettem — legyintett Von Jänecke, majd mintegy magának beszélve megjegyezte: — Sokkal okosabb és nehezebb ellenfélnék tartom én Tátamtott Tábort csuklójára* majd az ajtó felé lökte. Katinka asszony és Klárika egyszerre ugrottak Táborihoz. Zokogtak és görcsösen belekapaszkodtak a megbilincselt emberbe.

— Apu! Édes, drága jó apukám! — sikoltozta szinte eszelősen Klárika. — Ne engedd, hogy élvigyenek. Te erős ember vagy, ne engedelmeskedj senkinek.

— Smimyák és az SS-katona elrángatták Tábori mellől az asszonyt és a gyereket. Katinka asszony megtörtén Von Jänecke lába elé omlott, ösz- szekulcsolt kezekkel könyör- gött.

mernie az ellenség ideológiáját. Ej-ej, Tábori, de sok bajtól megóvta volna magát, a kedves feleségét és bájos kislányát, ha a bolsevik remekművek helyett* mondjuk:.«.

bori Lajost, minthogy kompromittáló iratokat, vagy robbanóanyagot tartson a lakásán. De egyébként is ez nem lényeges. Megbilincselni!

Az SS-katona bilincset Itat;

— Engedjék él az uramat! Engem vigyenek el helyette!

Von Jänecke hidegen elfordult az asszonytól. Parancsot adott, hogv kísérjék ki a gépkocsihoz Táborit

Tábort az ajtónál még bekiáltott a szobába:

— Katinka, vigyázz Klárikára! Ne hagyd él magad! Visz- szajövök én!

Az asszony azonban nem hallotta már ezeket a vigasztalásnak szánt, de bizonytalanul csengő szavakat. Eszméletlenül feküdt a padlón. Klárika ráborulva, szívettépően zokogott. ^

Von Jänecke magához intette Smirnyákot. Rámutatott az ájult asszonyra és a kislányra:

— Ezeket pedig vitesse bt az intemálótá borba!

(Folytatjuk}

Í2s az Aranykalász Tsz állatai- y kevés étvágyjavító „muníciót”.

lyen. Eleinte a „beugró” szerepét kapta, helyettesített, ahol kellett, ahol szükség volt rá. S mikor kérdezték, vállalta a pélyi életet is.

— Azt mondták, Pély sötét hely. Én inkább azt mondom, hogy elzárt sziget. Az emberek nehezen tudnak kimozdulni innét...

A falunak nincs vasútállomása. Az autóbusz reggel indul s este jön. A közlekedés egyáltalában igen gyatra Van ugyan egy keskenyvágányú gazdasági vasút, azzal eljuthat az ember a nagy vasúiig, Tar- naszentmiklósra. Tíz kilométernyi az út, háromnegyed órába tart. Ügy hírlik, ezt sem hagyják már sokáig, megszüntetik.

A gyógyszertár a falu leglátogatottabb intézménye. Hetente 300—400 ember fordul meg itt, s nemcsak Pélyről, de a szétszórt tanyákról és Tama- szentmiklósról is. Több mint hatezer lélek gyógyszerellátását biztosítja a gyógyszertár. Gyógyszertár? Inkább illik rá a régebbi hangzású patika, merthogy a mostaninál jobb, illőbb otthont, ideálisabb elhelyezést érdemelne. Korábbi helyéről azért költöztették ki, mert az épület életveszélyessé vált s berendeztek ott valami raktár-magtárfélét — nem törődve az ..életveszéllyel”.

Sok ember jön gvógyszerért, s minden ember más-más eset. más-más történet Ám, ha elmér elkészültek, felhasználásra várnak. Ha jönne a pesti mérnök, kiadná végre a „parancsot” — az építők máris „rohamra” indulnának. Munkához látnak az ácsok, készítik a zsaluzást, aztán hozzák a vasszerelvényeket Sürgős munkára lenne szükség — mivelhogy ijesztget már a téL, lehet, hogy rövidesen megérkeznek a fagyok, s akkor pedig megtorpan a betonozás. A MÁVAUT-pályaudvamá] ugyanis nem lehet úgy „télie- síteni”, mint például a szomszédos bankszékháznál tavaly, akkora ponyvája nincs az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnak — még az utazó nagycirkuszoknak sem —, amely alá beférne a hetven méternyi átmérőjű körpálya építkezése... (—ni)

Várják a pesti tervezSmérnököt

Az épülő egri MÁVÁUT-pályaudvarról

jelentjük

kát hoz az ősz, a vártnál korábban nyakukba szakad a tél, bizony: „ugrott a terv...”

Mi az oka...? — Több is. A korábbi létszámhiányt, géphibát — újabbak váltották fel. Most például mindenekelőtt szállítószalag, rakodógép, dömper kellene, hadd menne el az útból az a 250—300 köbméternyi föld, ami eléggé nagy gátat jelent a kubikosok előtt Aztán ideje lenne már, ha eljönne végre az UVATERV tervezőmérnöke, aki ellenőrizné az eddig végzett munkát, engedélyt adna az alapozások megkezdésére. Még e hónap 9-re ígérte látogatását, de mindmáig feléjük sem nézett az építőknek! ,

A leendő egri autóbusz-pályaudvar alapjaihoz szükséges vasszerelvények egyébként

Már legutóbbi látogatásunk alkalmával is, nagy „felfordulás” volt az egri Foglár-kertben, jó hónapra rá pedig valóságos „csatatérré” változott a hajdani kézilabdapálya.

Azóta ugyanis — történt egy s más: újból nekilódult munkájának a hatalmas kotró, nemegyszer még villanyfénynél is dolgoztak az építők, hogy előbbre jussanak, állják a szavukat.

Igyekezetükkel azonban — sajnos, nem mentek messzire. A földmunkának ugyan már valami 90 százalékát elvégezték, de mindez még alig jelent valamit, hiszen az idei terv kereken 1 millió forint értékű munkát ír elő, — s mint mondták: attól pedig még távol vannak. S ha így folytatódik minden, mint eddig, akadályoMottó: A megyében mindé- uütt megkezdődött a pártoktatás.

Néhány hete mozgalmasak a falusi esték. A különböző kul- túrrendezvények mellett most a politikai iskolák is lekötik a dolgozókat. Falun a pártoktatást többnyire a péntek esti órákban tartják, ebben az időben jönnek össze a hallgatók, hogy gyarapítsák tudásukat, fejlesszék marxista műveltségüket.

Tóth Miklóssal, a Füzesabonyi Járási Pártbizottság munkatársával beszélgetünk az eddigi tapasztalatokról:

— A járásban október 28-án az ipari, november 11-én pedig a mezőgazdasági üzemekben kezdődött meg a munka. Hetvennyolc különböző tanfolyam vagy politikai jellegű oktatás vette kezdetét, több mint 2700 ember részvételével. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a párbizottságok és párt- szervezetek az eddigieknél nagyobb gonddal és több felelősséggel készítették elő az idei oktatási évet és a járásban egyetlen üzem, község sem akadt,akadt, ahol a meghatározott időpontban ne kezdődött volna meg az oktatás. Érdemes megemlíteni, hogy 16 gazdaságpolitikai tanfolyam is működik, amelyeken különösen élénk az érdeklődés, nagy a figyelem.

A beszélgetés során kiderül, hogy az idén sehol sincs gond a tananyagokkal, az előadókkal, hiszen minden előadónak van helyettese, így esetleges betegség vagy távolmaradás miatt nem lehet fennakadás. A propagandisták jelentős része több éves gyakorlattal rendelkezik, vannak, akik már egy évtizede vezetnek valamilyen fokú pártoktatást.

— Van-e változás az oktatási módszerekben?

— A film, a rádió, de főképpen a televízió figyelmet érdemlően segíti a pártoktatás nem könnyű munkáját. Amellett, hogy a járásban két tv- kör is működik, sok helyen alkalmazzák az oktatásban a modem technikát, a különböző szemléltetési lehetőségeket. A propagandisták mind jobban törekszenek arra, hogy az előadások színvonalasak, a viták érdekesek legyenek, hogy azokba minél többen kapcsolódjanak bele. A péntek estéken egyre kevesebb az olyan hallgató, aki végigunatkozza a foglalkozást, viszont sokan vannak, akik kiváncsi érdeklődéssel keresik az összefüggéseket a tanult anyag és a mindennapi élet között. Még a kezdet kezdetén vagyunk, de már látszik, hogy a pártoktatás iránt minden eddiginél élén- kebb az érdeklődés, a hallgatók várják pártunk kilencedik kongresszusát és tanulmányozni kívánják majd annak anyagát. Kezdeti tapasztalataink közül a legjobbakat említve Besenyőtelekből, Poroszlóról, Szihálomról szólhatnék, ahol a hallgatók csaknem teljes létszámban jelentek meg az első foglalkozásokon.

— Hogyan vesznek részt a pártoktatásban a nők és a fiatalok?

— A tanfolyamok hallgatóinak 30—40 százaléka nő. Tapasztalható, hogy a nők részvétele és érdeklődése is megnőtt a politikai oktatás iránt. Tapasztalatból tudom, hogy a nők sokszor figyelmesebbek, szorgalmasabbak, mint a férfiak. Több helyet említhetnék, ahol az asszonyok, munkacsapat-vezetők, alkalmazottak élénken bekapcsolódnak a vitába és a felmerülő kérdésekben önálló véleményük van.

— Ami a fiatalokat illeti, elmondhatom, hogy a járásban 1215-en vesznek részt valamilyen fokú oktatásban. Sarudon 35, Poroszlón 70, Űjl&rincfal- ván 20 fiatal kapcsolódik be a tanulásba. A fiatalok érdeklődnek, szívesen vitatkoznak.

Sok szó esik az egyes oktatási formákról is. Öröm hallani, hogy közel 300 fővel dolgozik a káli gimnázium politikai vitaköre, és Füzesabonyban is működik ilyen.

A járási pártbizottság munkatársa azt is elmondja, hogy az idén a falusi pártoktatók jelenős része pedagógus, akik pedagógiai és módszertani tudásukat nagyszerűen tudják kamatoztatni a péntek esti foglalkozásokon.

— A „járás” hogyan törődik az oktatással?

— Mindenekelőtt arról beszélhetnék, hogy mi magunk is iparkodunk minél több foglalkozáson részt venni, az ott esetleg felmerülő kérdésekben segíteni. Ahol valamilyen fennakadás mutatkozik, arról gyorsan értesülést szerzünk és intézkedünk. örömmel mondhatom, hogy évről évre több a megyei segítség, hiszen a megyei pártbizottság munkatársai, dolgozói mellett a megyei oktatási bizottság tagjai is felkeresik a politikai iskolákat.

— Eddigi tapasztalataink kedvezőek, reméljük, a kezdeti fellendülés, dicséretes tanulási kedv a kongresszust követő időszakban még tovább fokozódik.

Néhány gondolat csupán, néhány válasz. Elegendők azonban ahhoz, hogy megállapíthassuk: a füzesabonyi járásban az idén jól indult a pártoktatás. —szalay—

vendég kínál engem hellyel a saját otthonomban.

— Brávó! — nevetett Von Jänecke. — Sokat hallottam arról, hogy a magyar asszonyok minden helyzetben szellemesen tudnak visszavágni, ön most igazolta ezt. Azonban vallja be őszintén, asszonyom, nem gondolt rá. hogy mi még hívatlan vendégként beállítunk ide.

— Igaz. De hát az ember sohasem tudja előre, nogy mikor éri a rossz.

— Bennünket a rosszak közé sorolt

XXII.

Smirányák és az SS-katona hozzáláttak a kutatáshoz. Ki- hajigáltak mindent a szekrényből, tüzetesen átvizsgálták a ruhadarabokat.

Katinka asz- szony az előbb még úgy érezte, hogy idegei

felmondják a szolgálatot és összeroppan.

Most azonban egyre jobban kiteljesedett benne az otthonába rontó emberek iránti

gyűlölet, és ez mindenre elszánt erőt kői. csönzött neki.

Von Jänecke odament hozzá. Finoman megérintette az asszony karját.

— A bocsánatért esedezem. Megfeledkeztem egy pillanatra a jó modorról, és udvariatlanul viselkedtem. Kérem, foglaljon helyet.

— Furcsa szokásaik vannak — mondta hidegen Katinka asszony. — Maga, hívatlan