Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-14 / 243. szám
I Vállalati nyereség a fogyasztó értékítélete Az új gazdasági mechaniz- niiis alapvető elemeit — gondos előkészítés után — 1968- ban vezetjük be, s a harmadik ötéves tervidőszak második fele egyben a gazdasági reform kibontakoztatásának ideje lesz. A reform-előkészületek során igen sok kérdésről szó esik. Ilyen — a széles köz-, véleményt érdeklő — kérdés:' a vállalati nyereség és az árszínvonal kapcsolata is. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalati tevékenység iránytűje, mozgatója, s egyúttal mércéje a nyereség növelése lesz. Nemcsak kérdésként, hanem aggályként is felmerül: vajon ez a helyes vállalati törekvés hogyan hat majd az árszínvonalra? A kérdést a nyereség új szerepe is alátámasztja. A vállalati nyereség a múltban — és még ma is —csak néhány vonatkozásban — a kifizethető nyereségrészesedés, a többlet- prémiuna-alap révén — érinti a vállalat dolgozóinak személyi jövedelmét. Az új gazdasági mechanizmusban a nyereség sokkal tágabb területen és közvetlenül hat a vállalati gazdálkodásra. A nyereségből hozzák létre a vállalatfejlesztési alapot — a beruházások finanszírozásának forrását —, az úgynevezett részesedési alapot —, a személyi jövedelmek növelésének biztosítékát. A jövőben a vállalatok nem kapnak bérfejlesztési alapot, prémiumalapot; év közben a béreket csak a részesedési alap terhére emelhetik, ebből kell fedezniök a prémiumot, az egyéb jutalmakat, az év végi nyereségrészesedést, a jóléti és kulturális kiadásokat. Az új gazdasági mechanizmusban a nyereség szerepének kiteljesedése révén minden vállalat kovácsa lesz saját sorsának, jövőjének; annyit költhet vállalatfejlesztésre, béremelésre, prémiumra, nyereségrészesedésre, amennyit — a nyereség gyarapításával — megkeresett. A nyereség szerepe több más tekintetben is megváltóink. Eddig az ár — a termelői ár — jórészt automatikusan garantálta a vállalat kiadásainak megtérülését, sőt, a nyereséget is. Az árképzés a vállalat minden költségét társadalmi szükségesként ismerté el — akár volt az, akár nem — s a már „elismert” költségek csökkentése automatikusan létrehozta a vállalati nyereséget, a gyártó tehát nem volt különösebben érdekelt a termékei költségében. Az új mechanizmusban az árakat a piac, a felhasználók értékítéletei is befolyásolják. A jelenlegi merev és érzéketlen árrendszer feloldásának az a célja, hogy az árak hívebben tükrözzék a termelés költségeit, s hogy a piaci szükséglet visszahasson a termelésre. Az árrendszer egyik fontos célját és feladatát — a termelés és a szükséglet kölcsönhatását — tagadnánk, ha azt állítanék, hogy nem kell számolni egyes termelői árak mozgásával, emelkedésével. A limit- és a szabad árak emelkedésének előnyös hatását a vállalati nyereségre aligha kell bizonyítani: ám a vállalati nyereség nemcsak ily módon, hanem az árak csökkentésével is növelhető. Miután a nyereségérdekeltség feltételeit több esztendőre állapítják meg, az a vállalat tevékenykedik gazdaságosan, amelyik a visszamaradó, a vállalatnál felhasználható nyereség úru tömegét, az egy főre jutó nyereség összegét növeli. A vállalati nyereség tehát akkor is növekszik, ha valamelyik cikk termelői árát csökkentik és abból nagyobb meny- nyiséget készítenek és értékesítenek. Ez az összefüggés — úgy hisszük — világos, de mi készteti ilyen üzleti politikára a vállalatokat? Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok önállóan terveznek — egyes kivételektől eltekintve — az „exportterv” is megszűnik. Az ún. tervlebontásos rendszerben nemcsak arra kaptak a vállalatok utasítást, hogy miből és mennyit termeljenek, hanem a vevő „személyét” — beruházások, külkereskedelem, belkereskedelem — is meghatározták. Most a fogyasztót, a vevőt is a vállalatnak kell majd megtalálnia, a termelők rákényszerülntK, hogy termékeik számára piacot teremtsenek, azaz piac- és üzletpolitikát folytassanak. Jelenleg a termelési tevékenység kiindulópontja a terv és a rendelés; a jövőben a válalatok termelési és gazdálkodási lehetőségeit elsősorban az értékesítés szabja meg, minden ettől függ. A vállalatok kijelölt rendelők híján kénytelenek lesznek egymással versenyezni, hogy piacot, termelésbővítési lehetőséget teremtsenek gyártmányaik számára. Mert igaz ugyan, hogy például a lakosság vásárlóképességét a népgazdasági terv életszínvonal-fejlesztési előirányzatai meghatározzák, de fogyasztásának összetételét — elsősorban textil- és ruházati cikkekben, tartós fogyasztási javakban — az ipari termékek korszerűsége, minősége, ára nagymértékben befolyásolja. Például: a második ötéves tervben 610 OOO darab tv-ké- szülék eladásával számoltak, ezzel szemben 742 000 készüléket adtak el. A piacot részben a gyártmányfejlesztés, részben a vásárlási kedvezmény — a részletfizetés — bővítette. Vagy: az év első öt hónapjában a leszállított áru textilcikkek forgalma 7,6 százalékkal nőtt, egyes cikkeké azonban — az ár- leszállítás mértékétől függően — 45—75 százalékkal. Az árak természetesen nemcsak a' fogyasztási javak piacán hatnak a keresletre. Miután az új mechanizmus a kooperációs termékekre és a beruházási eszközökre, gépekre is kiterjeszti a szabad árakat, az előbb említett ármechanizmus e területeken is hatni fog. Az alkatrészgyártásra kijelölt üzemek például csak akkor növelhetik termelésüket, ha fölényüket — a házi alkatrészgyártással szemben — az árban is kifejezésre juttatják. Az új mechanizmus alapvető elemeinek 1968. január elsején történő bevezetése a beruházók piacát is kialakítja. Ennek terjedőimét, „vásárlóképességét” egyrészt a vállalati fejlesztési alap, a bankkölcsön, másrészt a beruházási javak ára befolyásolja majd. Az elmondotakkal természetesen nem azt kívántuk bizonyítani, hogy az új giazdasági mechanizmusban a termelőket a piac elsősorban a nyereség forgalombővítéssel, árcsökkentéssel való növelésére sarkallja. A vállalati nyereség —, ahol a kereslet dominál és megegyezéses, vagy szabad árak vannak — az árak emelkedéséből is táplálkozni fog, de ahol a kínálat a jellemző, ahol a forgalom és a termelés csak ár- csökkentéssel tartható kellő szinten, vagy bővíthető, ott a vállalati érdek az utóbbi megoldás követését kívánja majd A kitérőgyáriak küldötte meg. Garamvölgyi István 1KÖNM$P0LC_ Parázs szóváltással egybekötött, bensőséges háziünnepség volt nálunk a múlt hónap elején. Könyveim száma elérte a százat. Szobánkban, a nagy asztalon, a, kis asztalon, a vitrin tetején, az .ablak melletti széfen és a rekafnié sarkában könyvből rakott tornyok magasodtak. Elnyeléssel fenyegették a családi békét. — így ez tovább nem megy! jelentette ki a feleségem. — Ide, amíg egy könyvszekrényt, vagy polcot nem szerzel, új könyvet nem hozhatsz haza. Egy szálat se! Nem csinálunk a lakásból porfogó könyvtárat. .. Lonci néni tanácsa az utolsó pillanatban, megváltásként érkezett: — Könyvespolcot kell csináltatni. A szomszédban dolgozik egy asztalos, Loskin úr, azt mondják: olcsójános, beszélj vele, fiam. Loskin úr kifogástalanul udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult. Még. aznap feljött. lemérte a fála-t, költség- vetést készített, és amikor ajánlatát elfogadtuk, fals hangon jelentette ki: , — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre a várva várt darab nem készült el. — Sebaj — magyaráztam a feleségemnek — jó is, hogy £em sieti el a dolgot. Kisipari tsunka: lasúbb, de alapos, ízléses. . 1 Csütörtökön belátogattam a műhelybe. Loskin úr csiszolt, gyalult, fűrészelt és politúrozott. Szeme gyanúsan csillogott, azt hittem, nekem örül, de egy gyanútlan pillanatban arcul legyintett lehellete. Volt benne vagy húsz ma-ligánfok. Feleségemnek nem szóltam. Amilyen bizalmatlan és gyanakvó, még azt gondolná, hogy baj van a könyvespolccal. Szombaton a kocsma előtt találkoztam Loskin úrral. Elborult tekintettel köszönt, ingatag térdállását megkeményítette és rendreutasított: — Mit izgul, a jövő szombatra• megcsinálom azt a vacak polcot. Most pedig fizethet egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr is iszik — vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. A negyedik fröccs után az asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, szervusz, édes öcsém! Aznap szó sem esett otthon a könyvespolcról. — Ha még egyszer berúgsz — intett az asszony — be nem teszed ide a lábad! — De drágám... — védelmeztem a jó ügyet — az asztalossal barátkozom. Jó emberi kapcsolat, tudod, hogy t>an az, sokat segíthet. — A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek, komoly oka volt. — Vállaltam egy rekamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — — Beláthatod, komám, ez fontosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te!... Az ember nem hagyja cserben a barátait. Nagyon megnyugtatott. Éreztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátságát: — Laci! — hívtam a pincért. — Két fröccsöt! Loskin utána kiáltott: — Hozhat két dupla rumot is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam■ három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbelevancod ... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. Újból eltelt két hét. S akkor történt a csoda: szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt, lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam a gangon és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, megkeseredett a szám íze. Olyan volt egészen, amilyennek elképzeltem. Nyolc szelvény, kettőhúsz széles, középen merevítő, fénylett a szép, barna politúrozott oldala... AMIKOR Várhelyi Árpád, a gyöngyösi MÁV Kiitérőgyártó ÜV technikusa a legutóbbi pártvezetőség-választó taggyűlésen meghallotta, hogy a jelölő bizottság a tagság akaratából a párttitkári megbízatásra javasolja, hirtelenjében kétféle érzés támadt benne. Az egyik a büszkeség és az öröm érzése volt. Ha az elvtársai ilyen fiatal kora ellenére (huszonnyolc éves) alkalmasnak tartják a felelőségteljes posztra, ez már azt jelenti, hogy bíznak benne, kiérdemelte becsülésüket. De a másik érzés sem volt erőtlenebb: a kételkedés érzése. Van-e any- nyi tapasztalata, elméleti ismerete, gyakorlati rátermettsége, hogy a vállalat 3-as alapszervezetének titkári feladatát a közösség hasznára el tudja látni. Ügy tűnhet, hogy ez a kétkedés csupán a szerénység, az ilyen alkalomkor szükséges szerénység megnyilvánulása le. hét csupán. Várhegyi Árpádnak azonban a szerénység mindenki által ismert jellemvonása.Mit is mondott róla a vállalat főmérnöke, Szabó László? — Fiatal, jó szakember, emellett szerény, csendes, a véleményét sem hallgatja eh A gondolatait mindig kimondja, de a bírálata soha sem sértő És mindig okos dolgokat mond. Nemcsak a vállalat vezetősége; de a munkatársai is nagyra becsülik szakmai hozzáértése, emberi tulajdonságai és határozott politikai állásfoglalása miatt. OLYAN dicséretet fejeznek ki ezek a mondatok, ami ritkán hangzik ej. és hogy ezt valaki kiérdemelje, azért sokat kellett és kell tennie. Hogyan is kezdődött? Még az általános iskolában. Az alig tízéves fiú már akkor elhatározta, hogy gépésztechnikus lesz. Édesapja a diósgyőri gyárban dolgozott vasasként, majd amikor a gyöngyösi kitérőgyárat létrehozták, ő is az alapító tagok között volt. A vasas szakma iránti szere- tetet tőle örökölte Várhelyi Árpád. De a politikai kiállást is. Kezdődött ez is az általános iskolában, az idealista világnézettel való szembefordulással,, aztán a későbbiekben folytatódott, töretlenül, még az ellenforradalom idején is. Atkáron, ahonnan nősült, nagy port vert fel nyolc évvel ezelőtt az a megmásíthatatlan elhatározása, hogy ő bizony nem kíván templomban megesküdni a feleségével Hosszú időn keresztül hallhatta az elmarasztaló ítélkezést e miatt a cselekedete miatt. A katonaságnál kérte a felvételét a pártba. Amikor leszerelt a vállalat KISZ-szerve. zetének titkári teendőit bízták rá. És ahogy elsorolja, összesen kilencféle társadalmi tisztséget kellett éveken át betöltenie. — Olyan ember — mondta Szabó László főmérnök —, aki a társadalmi munkáját csak a műszak után végzi, erre akarja rábírni munkatársait is. Pedig kevés ideje van, hiszen Atkárról jár be, általában kerékpárral, és a felsőfokú gépipari technikumot is végzi. IGEN: a kevés időből sok mindenre kellett szakítani. Kedvelt sportjáról, a lövészetről ezután sem mond le. Erre a kikapcsolódás miatt is szüksége van. — Jó lenne, ha sok olyan szakemberünk lenne, mint ő — összegezte a véleményét, a vállalat gazdasági vezetőinek a véleményét is a főmérnök De még bizonyítékként elmondta, hogy a közelmúltban szellemes eljárással, a hagyományostól eltérő módszerrel oldott meg Várhelyi Árpád egy nehéz műszaki feladatot. És még azt is hozzátette, nem elégszik meg az elvek kidolgozásával Várhelyi Árpád, a műhelyben is ott van amikor annak megvalósítására kerül sor, még a gép mellé is odaáll, ha kell. És a politikai ismeretszerzéssel hogyan áll? A kérdésre azt válaszolta, hogy tanul, nemrég szigorlatozott marxizmusból, de még tovább akar tanulni. Ahhoz, hogy a párttitkári teendőket jól elláthassa, még több politikai ismeretre van szüksége: ezt mondta. — Mi az, amit mint párttitkár most a legfontosabb feladatának tekint? — Egyelőre csak alaposan meg akarom ismerni azt a területeit amit rám bíztak. Még eddig nem volt csúcsvezetőség nálunk, egy alapszerv működött a vállalatnál, tehát a feladat sajátosan új. Amit azonban már látok: a pártéletet kell erősíteni, nem mintha eddig nem értünk volna el szép fejlődést ilyen területen KÉT ÉVVEL ezelőtt választották meg a városi pártbizottság tagjának. Most is ott lesz a városi pártértékezleten, mint a kitérőgyári kommunistád küldötte. És a maga szokott szerény, de határozott módján részt ' vesz a pártértekezlet munkájában is. Kiérdemelte elvtársai bizalmát. G. Molnár Ferenc Tamás László előadása a Hazafias Népfront megyebizottsági ülésén A megyei tanács új épületének klubtermében tartotta megyebizottsági ülését csütörtökön délelőtt a Hazafias Népfront. Dr. Csemik József, a HNF megyebizottsága elnökének megnyitója után Tamás László, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke tartott előadást „A harmadik ötéves terv célkitűzéseivel kapcsolatos propagandamunka és az ebből adódó népfrontmozgalmi feladatok” címmel. Tamás László elöljáróban a második ötéves terv eredményeiről beszélt, részletezte a mezőgazdaságban elért sikereket, elemezte a mezőgazdaság — Megérkeztünk •— mondta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád, elmaraszta-ló ítélet. Hogy utáltam, istenem, gyűlöltem, legszívesebben baltát ragadtam volna, hogy szilánkká hasogassam. Loskin kedveskedett: — Muta-ssa azokat a könyveket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol voltak a sokat szidott könyvek?! Húszhuszonöt kötet hevert szanaszét mindösze. — Ennyi az egész? Hol van a többi? — kérdezte Loskin. — Megittam — feleltem. Magával!, Dersi Tamás helyzetét, s a népgazdaságban betöltött szereptét, majd iparunk és ipari termelésünk jelentős fejlődését méltatta. Szólott a beruházások célszerűségének biztosításáról, az élet- színvonal fokozatos emeléséről, valamint a fogyasztás és felhalmozás arányosításának kérdéséről. Ezután a harmadik ötéves tervünk célkitűzéseit ismertette, azokat a feladatokat, amelyekét az ipar és mezőgazdaság, egyáltalában egész népgazdaságunk területén megvalósításra várnak. Célunk, terveink rpeg valósi t ás ával, mondotta, tovább növeljük hazánk gazdasági erejét, szilárdítjuk a munkáshatalmat. A gazdaság- irányítás reformjáról szólva hangsúlyozta, hogy az nem különül el harmadik ötéves tervünk céljaitól. A célkitűzések elérése nagy erőfeszítéseket követel mindenkitől, minden területen. A népfrontmozgalomtól sok segítséget vár a párt Segítsenek helyesen magyarázni az új tervben foglalt célokat, helyes agitációval és fel- világosító munkával segítsélc a végrehajtás munkáját, a politikai-gazdasági követelmények megvalósulását. Az szükséges — mondotta befejezésül —, hogy mindenki végezze a maga feladatát, munkáját lelküsmere- tesen, tisztességgel és ne várjanak felsőbb utasításokra. Csakis így érhetjük el, tervünket teljesítve, hogy az eddiginél többet és jobbat nyújtson mindenkinek a szocialista társadalom. Az előadást, hozzászólások követték, s ezek megválaszolása után második napirendi pontként a Hazafias Népfront megyebizottsági ülése javaslatokkal és indítványokkal foglalkozott. A megyebizottsági ülésen részt vett Tóth János, a Hazafias Népfront Országos Bizottsága mozgalmi osztályának helyettes vezetője, dr. Fábián László, a mozgalmi osztály munkatársa, valamint Molek Jenő, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese is. Hatvanban épül a konzervipar legmodernebb raktára Távolból, vagy a magasból repülőhangárnak nézné az ember'. Méretei és talán formája miatt is joggal gondolhatjuk. Tévedésre és csodálkozásra ad okot az is, hogy az épülő nagy raktárát még a Hatvani Konzervgyár dolgozói közül sem túl sokan látták, mert olyan gyorsan építették. Most 1800 négyzetméteres, új raktárépületet láthatunk a Hatvani Konzervgyár területén, de ez csak az egyik fele. A másik épületszárnyat, az újabb 1800 négyzetméteres raktár alapozását is elkezdik hamarosan. A rajzokon az IPAR- TERV bélyegzőjét és Semsei— Reisch tervezők nevét olvashatjuk, de Illés Gyula’ a Hatvani Konzervgyár építészmérnöke elmondta, hogy ezt a korszerű raktártípust a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező intézete tipizálta. Tizennyolc méter fesztávas, acélrácsos főtartókon nyugszanak az előre gyártott vasbeton pillérek és a 12 méteres előre gyártott tetőpanelek. A salak- feltöltésre betonpadlót raknak, az 1800 négyzetméteres épület egyik sarkában irodahelyiségeket építenek, központi fűtés, légkondicionáló berendezés és fénycsővilágítás lesz az új raktárban. Az óriási csarnokot autódaruval mindössze hat nap alatt rakták össze. Az oldalfalakat a helyszínen falazott téglából ékítették, alájuk monolit vasbeton gerendákat raktak. Az építkezés érdekessége, hogy cölöpalapozást alkalmaztak, mert feltöltött, laza talajon építkeztek. A szerződés szerint 1967. március 31-re kell készen lennie az 1800 négyzetméteres nagy raktárnak, de az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat azt ígérte, ha semmi rendkívüli dolog közbe nem jön, december 31-re átadják az első raktáregységet és jelentős előnyt szereznek a hozzá csatlakozó, ugyancsak 1800 négyzetméteres másik raktár építéséhez. Az első ilyen nagy méretű és korszerű raktárai Hatvanban építik. A hírek szerint az élelmiszeripar ezt a megoldást fogja alkalmazni főleg a konzervipari csarnokok és raktárak építésénél.
