Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Hagyomány és újdonság a színpadon Színházi levél Moszkvából Hogy eddig eljöhettem . . . Az esti órák szép-szelídek, Mintha félénken lépne mind. Én is mindent lecsendesítek. A zaj távolról visszaint. Tűnődöm rajta, mit tehettem 5 azon, ami nem sikerült, Meg azon is, hogy lehetetlen Beteljesedni emberül? Lehet-e mindent jói csinálni? Tudásunk gyarló és szerény, Erőnk langyos futam, parányi Hang csak szándékunk hangszerén. \ De kell! Még akkor is, ha éjjel Nem álmodik, aki pihen, Ha a mosolyt gond tépi széjjel, S nincs mód már megtorolni sem. Mert nincs, ó, honnan is lehetne Győzelmes és jogos harag? Ha béke nincs, mi van helyette? Az ember űzött vad marad? Az esti, minden esti órán Csendet, nyugvást keres szivem, És az agyamban pislogó láng Izgat, hogy holnapig vigyem. A holnap mit hoz? Ismeretlen Mágnest, teret, aranyvarázst, S már jó, hogy eddig eljöhettem. Hiszen a tegnap megaláz, De az új holnap, az a messzi, S ködében új igézetek, Amiket meg lehet keresni, Mind-mind erőm újítja meg, ' És a remény, ez a varázs-szó Oly észrevétlen hangzik el, Mint lágy sóhaj a felparázsló, Szerelmes másikhoz közel. ANTALÉT ISTVÁN: Hajnal felé Kancsók ürülnek, hordók csapja jajgat, kék fátyol leng kis asztalok felett, ki nézi itt, hogy ismét este lett? mérik, veszik tört szívvel a vigalmat. Zavart szemmel mindent összekavarnak, leszédült már az úszó emelet, ki-ki felejti már a szerepet, törik a fénye sillernek, kadarnak Rágott-köpött mag, álmos angyalok hunyt szemmel isszák a mát, s holnapot, feléjük száll a füst... törött a bögre. és szemük szánalmas, fénytelen tükre de rozsdamart redőny zörren, robajjal, erősödik a fény, — jön már a hajnal.., rakozni akar”. Csakhogy ez a vélekedés valami félelemszülte előítélet, s rajta is lemérhető az az igazság hogy nemcsak a nézőtéren, hanem az alkotó- műhelyben is kísért az előítélet Mire gondolok? Arra a tényre például, hogy az utóbbi két évben a vártnál erősebben emelkedett az igényesebb, gondolkozást és szórakozást egyszerre nyújtó „könnyű műfajú” filmek nézőszáma. A filmgyártás azzal számolt hogy például a Szélhámosnő vagy a Tilos a szerelem című filmek fogják elérni a legmagasabb látogatottságot, és. kiderült, hogy a néző majd egymilliós többletszavazatával inkább A tizedes meg a többiekre és a Gyermekbetegségekre adta le voksát. S ha ez a tény még csupán a szórakozásig igény észrevétlen „átréte- geződését” is mutatja, mégis meg kell állapítanunk, hogy maga az „észrevétlenség” is iismertetőjel: nem figyelünk eléggé a valóságos igények formálódására, és nem ismerjük kellőképpen azokat az áramlatokat, melyek a tudat és közízlés alakulásában vég* bemennek. Mi következik ebből a, * 1 szocialista kultúrát illetően? Annak a gondolatnak igazsága, melyet Bertolt Brecht vetett fel egyik kis írásában: nem elég felfedezni a valóság titkait: a művész legnehezebo feladata az, hogy ezt az igazság'''- a művészi forma problémakezelés cselfogásával elfogadhatóvá tudja tenni. Csel- fogást kell alkalmaznia — mondja Brecht —, olyan alkotással kell jelentkeznie, mely vermébe fogja a nézőt- olva* részmegoldásait az összmű alaptendenciája ellen akarják fordítani. (A Fügefalevél kapcsán innen kiindulva kérdőjelezték meg a szatírának a ma- radiságot. a szakértelem hiányát gombostűre tűző magatartását,) A másik pólus — mely a szélesebb közönségigényt befolyásolja — az a kispolgári ízlés különböző formáinak továbbélése. Fenti példánkban a prüdéria, a pusztán szórakozni akarás, vagy az olcsóbb jellegű tréfálkozás követeléseiben ez az igény és ízlésnorma fogalmazódott meg. A tanulmány helyesen mutat rá, hogy lényegében innen táplálkozik a sznob arisztokratizmus magatartása is, mely pl. ugyanezt a művet mint „olcsó”, pusztán közönségigényre apelláló alkotást söpörné le az asztalról. A kispolgári ízlésnormák továbbélésének tehát számos változatába ütközünk, kezdve azon a vitán, melyet Somogyi József Szántó-Kovács-szobra váltott ki, Cseres Tibor Hideg napok című regényének ellentmondásos fogadtatásáig A szórakozási igény és a korszerű szocialista művek között — lappangva, vagy nyíltabb formákban vita folyik. A művészi közvélemény egy része e Isrfft törekvés között elvont. éftentétet vél látni: „A közönségnek nem kell az igényesebb. gondolkozást követelő szocialista-realista művészet, mert nagyrészt csak szóhogy elegendő a jó művet a publikum kezébe adni — az máris hatni fog értékeivel, tudatformáló erejével Kiderült, hogy a publikum előítéleteinek figyelembevétele, és az ellene való eszmei-művészi fegyverkezés nélkül csökken — vagy meg is szűnik ezeknek a műveknek esztétikai-eszmei hatása is. (Pl. nem nézik meg filmet.) A művésznek — és a kultúra munkásának — ismernie kell azt a közeget, melyben a művekkel hatni akar, hogy előrevivő párbeszédet tudjon folytatni a nézővel, olvasóval, és ne akadjon meg ez a beszélgetés az első kijelentő mondaton. Erre a problémára keres *“ és talál — többek között — gondolatgazdag választ az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének nemrég megjelent tanulmánya. „Az irodalom és a művészetek hk vatása társadalmunkban ” (Társadalmi Szemle, 7—8. sz.) Megfogalmazódott az a régóta érzett gyakorlati ellentmondás és esztétikai kérdőjel mely a tudatot formáló művészi szándék és a-közönség igénye, előítélet-rendszere és befogadóké' pessége között feszül. A tanulmány világosan felrajzolja azokat a pólusokat, melyek között a szocialista tartalmú műveknek is vitában kell megtalálniok hatáslehetósé- geiket: egyfelől szám ölni ok kell a szektás jellegű ellenér zésekkel, melyek egy-egy mű Almási Miklós: Közízlés és közéletiség l A nézőtér mindig vitapo- 5 " rond is, de ennek a ré<gi böcsességnek igazságát táblán még soha nem éreztem S olyan erősen, mint a Fügefale> vél vetítése utáni beszélgetés Ssekben. „Miért tették nevet- Sségessé az ottani kulturális 5 vezetést?” — kérdezte az egyik ínéző, mire a másik azzal fellelt, hogy neki ez a fajta hu> mór kevés volt, és jobban sze> retett volna mulatni: támadóbb kedvű szatírára váltott íjegyet a pénztárnál; „hogyan l lehet a pornográfiának ilyen ? reklámot csinálni”v— kérdezte £ felháborodottan egy szalma ka- ( lapos néni, míg mások éppen <a történet túlságosan színtelen, pajzánságtól tartózkodó (ízét kifogásolták Mintha a ( nézők mindegyike más filmet (látott volna. Pedig a film (ugyanaz, csak az egymással is (vitába keveredő ellenvetések >a legkülönfélébb oldalról tá- ä madták. Ma már ez a vita in- >kább humorával él a köztu- (datban, hiszen ezekből az el> lenvetésekből levelek lettek. > melyek különböző lapokban í napvilágot is láttak, legtöbbször kommentár nélkül, pusziién a helyzet megmosolyogta- >tő jelzéseként. A jelenség > azonban másra is mutat: miniden jó műalkotásnak a félre> értések kereszttüzében kell > formálnia közönségét, itt kell (leküzdenie a legszélsőségesebb (— és legváratlanabb — előítéleteket. Ma már helytelenítjük (azt a hajdani elképzelésünket, volt amelyet a Művész Szín- ‘ ház előadásában láttam. A Steinbeck mű főhőse az amerikai kisember, Ethan Hawley, aki az olasz származású Marulló boltját vezeti. Hawley felesége és gyermekei szeretnének lépést tartani a „nagy élettel”, s az apát állandóan szekírozzák nagyratö- rő vágyaikkal. Hawleyt is elkapja néha a mindenáron va- , ló felemelkedés heve, de vé- ! gül is a becsületes élet szen- , vedélyes igénye megsegíti felforrósodott pillanataiban. A darab különböző formában vissza-visszatérő vonása az . alig titkolt nosztalgia az egy- , szerű emberi élet után az agyonkomplikált világiból. A , szertelenül anyagias, az em- . bért lelkileg-testileg megnyo- . morító business-világból kere- . si az utat a becsületesség, a tisztesség, az ősi egyszerűség , elvesztett paradicsomába. ’ A három és fél órás előadás az elsőtől az utolsó percig le- ’ nyűgözd a nézőt. Huszonhárom ! képből áll a három felvonás, j s a hatalmas fargészínpadon t is imponáló gyorsasággal pe- . regnek ezek a képek; hiper- . modem üzlet, majd fényűzó eleganciával berendezett ban- ! kárszoba, szolid, egyszerű , nappali, s pár perc múlva £ füstös, lármás kikötő... s közben egy pillanatra sem törik meg az előadás ' egysége. ■ A végén sokáig zúg a teps csak lassan ürül ki a terem. ★ Tomboló sikert arat estén- i ként John Reed ...Tíz... nap, . amely megrengette a világot . c. műve is, amely az Októberi . Forradalom eseményeit viszi t színre Jurij Ljubimov kitűnő- rendezésében. l Természetesen vannak ke- 1 vésbé sikerült előadások is, r mint az Iszak Babel Lovas- hadseregéből készült színpadi , változat, amelyből hiányzik , az Író fénye, sajátos íze, gro- teszk szenvedélye. A moszk- vai közönség rendkívüli kul- túrszomjára jellemző, hogy még egy gyengébb darabra is- nehéz jegyet szerezni. Nyáron sincs holt szézon, » bár a moszkvai színházak- vendégszereplésekre indulnak, 1 helyettük a legjobb vidéki- színházak mutatják be a fő- . város közönségének legsikerültebb műveiket Moszkva világváros minden , tekintetben, s a színházi élet . is méltó a főváros hírnevéhez. 9 Dr. Hekli József FARKAS ANDRÁS: listát az égig magasztal, méj Abroszkin professzort is ámulatba ejti néha lebilincseli meséivel. Kisztocskin könnyedén láb dázik az emberekkel, szí por- kázóan szellemes, nagyvonalúan elegáns. A ház lakói nen is bírnak a sátánszerű újság íróval, ezért az író a fantázia világába teszi át az eseménye két. Nagyszerű jelenetek, parádés monológok váltják egy mást. Az előadás végére nemcsak a színészek, a nézók i kifáradnak. Bár Kisztocskin nem tudják semmissé tenni mégis az a darab tanulsága hogy bízni kell az emberek ben, hiszen a nagy többség i becsületes, tisztességles élete igényli. A másik nagy tanulság, hogy mindig vannak mindenre kapható, aljas emberek — amit Kisztocskin „örökös’ létezése is bizonyít, s sohasen szabad abbahagyni a harco velük szemben. A színészi teljesítményei közül ki kell emelni a büfés nó alakítóját. Kisztocskin áldozatait mindig a sarki büfé be hívja meg egy pohár ital ra. A büfésnő a maga módjái ugyancsak mindenre kapható Elbűvölően lágy a csinos új ságlróval, izgatóan kacér egy egy szép fiúval, rikácsolóar goromba azzal, aki kifogásol ni valót talál az üzletében, t büfésnő a groteszk eszközeivé mesterien testesít meg égj típust. A legnagyobb meglepő tés mindenki számára az volt mikor a darab végén kiderüli hogy a büfésnő ragyogó szere Pét egy férfi, Tabakov alaki tóttá. Ritka művészi bravúr nak voltunk szemtanúi. Feltétlen le kell írni a ren dező Jefremov nevét, aki öt letdús fogásokkal töltötte mei az egyes halványabb jelenete két, s kiváló ritmusérzékke komponálta egységessé a má sodik felvonás fantázia-képeit ★ A másik különleges szánhá zi élményem John Steinbeck a Nobel-díjas amerikai író da rabja, a Rosszkedvűnk teli Nagy hagyományai vannak i a zenés daraboknak is. A . moszkvai operettszínház a ' hosszabb idő óta telt házak i előtt játszott Marica grófnő és Csárdáskirálynő mellett i igyekszik lépést tartani a mo- 1 dem,, rangosabb igényekkel, s i ezért műsorán szerepel a lát- : ványos jelenetekben bővelke- : dó My fair Lady és a West Side Story is. ★ Moszkva legkedveltebb színháza kétségkívül a Modem Színház. Nem véletlen, hogy legnagyobb élményem éppen hozzáfűződik. A Modem Színház nemcsak témaválasztásban, de ábrázolási eszközeiben is teljesen korszerű, úton halad. Nem csupán napjaink : szerzőitől mutat be darabokat, : de bátran visszanyúl egészen i Goncsarovig. Repertoárjukban szerepel Rozov Örökké élők, Gibson Libikóka, Szimonov A i negyedik, Vologyin A küldetés, s más remek darabok. A színház sláger-darabja Akszjonov Mindenre kapható című műve, amely rám is döbbenetes hatást gyakorolt Vaszilij Akszjonov egészen fiatal ember, 1932-ben született A leningrádi orvosegyetemen végzett, majd irodalommal kezdett foglalkozni, főleg elbeszéléseket írt. Első színpadi sikerét a Kollégák c. regényének dramatizált változatával aratta. Az első igazán színpadra készült darabja a Mindenre kapható, amelyet kimondottan a Modem Színház részére alkotott. A mű bemutatója a múlt évben volt, de változatlan érdeklődés mellet játsszák napjainkban is, egészen biztosan még évekig műsoron marad. A Mindenre kapható két részből áll. Az első felvonás egy nagy ház életéből ragad meg mozzanatokat, a második felvonásban az író fantáziájának csapongását élvezhetjük az első részben felvázolt problémákról. Már maga a színpadkép is szenzációs. Emeletes megoldással hat lakást látunk egyszerre és ügyes refiektorhatá-> sokkal mindig az a szoba nyo-> múl előtérbe, ahol az esemé- > nyék koncentrálódnak. A szel- > lemes világítási trükkök azt > is lehetővé teszik, hogy az > emeleti és földszinti lakók > közvetlenül is beszélgethesse- > nék. 5 Akszjonov, Jevgenyi j Kisztocs- ? kinban, a fiatal újságíróban^ tömöríti az emberi aljasság, < cinizmus, felelőtlenség!, köny- í nyelműség és becstelenség < főbb jegyeit. Az író egy meg- < szokott reggelen felvonultatja < a ház lakóit, s Kisztocskin, az < aranyifjú, a maga léha mód-< ján bemutatja őket a távoli < északról odaérkező egykori < barátjának a félénk szögletest Treugolnyikovnak. Kisztocskin t megérti az emberek gyengéit, t szánalmas kis szenvedélyeiket, t s ezért úgy játszik velük, s ahogy akar! A Princker csa- S ládot teljesen megszédíti a S modemeskedő gesztusaival, | egy közepes tehetségű futbal- í Moszkvában nagyszerű színházi élet van, minden este zsúfoltak a nézőterek, jegyet szinte lehetetlen kapni. Két hónapig laktam a szovjet fővárosban, számtalan estét töltöttem színházban, de jegyeket saját erőmből csak ritkán tudtam szerezni. A hagyományos orosz vendégszeretet és a segítőkész művészbarátok azonban minden problémámat megoldották. Az igényes szovjet közönség bőven válogathat a darabokban, a sok orosz és világirodalmi klasszikus művek mellett jelentős helyet foglalnak el a mai szovjet és nyugati írók alkotásai is a moszkvai színpadokon. Lope de Vega, Shaw, Schiller, Dürrenmatt, Pavel Kohout, Brecht, Csehov, Visnyevszkij, Gorkij, Rozov, Akszjonov darabjait játsszák —, hogy csak a legismertebbek közül említsünk néhányat. Többféle színházi törekvés és stílus él egymás mellett. A konzervált hagyomány és a sokszor meghökkentő újdonság szépen kiegészítik egymást a moszkvai színházi élet széles skáláján. Sokfélék a színházak, mert változatos, sokrétű a nagyszámú közönség igénye is. Természetesen állandó harc főijük az egyes irányzatok, izlésformák között, de éppen ez az állandó szellemi pezsgés az, amely folytonosan előbbre viszi a moszkvai szín házkultúrát. Ezek a látszólag ellentétes színházi törekvések egy nagy közös célt szolgálnak: az élet sokrétűségének ábrázolását. ★ Csehov nagyon népszerű a szovjet színpadokon. A rendezők minduntalan megkísérlik, hogy a mai emberhez is közelebb hozzák a kitűnő orosz drámaírót, s a századvég orosz életét is frappánsabban adják vissza a színpadon. A Komszomol Színház Sirálya is teljesen korszerű felfogásban készült. A dráma szereplői nem álmodozva járnak, nem tunyán elmélkednek, hanem dinamika van a mozgásukban, erő és szín elmélkedéseikben. Feszült nyugtalanság árad a szereplőkből. Nálunk is megindult egy Csehovot újjáértékelő folyamat, hiszen művei ma is nagyszerűek és tanulságosak. Az. elmúlt évadban az egri színházban is kísérletet tettek, hogy modern felfogásban vigyék színre a Si- rálvt. Csehov népszerűségét bizonyítja az is, hogy a Művész Színházban egyszerre két művét is játsszák a Ványa bácsit és a Cseresznyéskertet. Ebben a színházban mutatják be jelenleg a legtöbb orosz darabot. Nagy sikerrel megy Gogol Holt lelkek c. alkotása is. Ez évben van Gorkij halálának harmincadik évfordulója, s ebből az alkalomból Az éjjeli menedékhely, Jegor Bulicsov és a többiek, Kispolgárok című műveit is színre vitték. ★ AAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAA. KOVÁCS SÁNDOR: (Vallamás « Csodákra sohasem várok, mert ember próbálok lenni, aki megfog egy szerszámot és elindul csodát tenni, Bízom a földben, egyedül csak az ő jóságában hiszek, tudom, szívemhez szelídül akármilyen vad és rideg, Kezem én sokra becsülöm, úgy érzem, vele teremtek olyan világot, mely különb, mint a legistenibb mennyek.
