Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
TÉR 5ANÍZ KV A/VW>A/WWIAA/>AAAA^«A/S/VA/S/ 8ERFÖZÖ SIMON: ŰJ VENDÉG ÜJ vendég, megérkezem évtizedes látogatóba, — jeges erdőket gyújtogatok, fagyott lelkeket életre Izgatok, dolgozom egész eszemmel, ifjúságtól vagyok lobogóé, zöld fűtói villámló ruhás, lábamon van rézcsizma, sarkantyú», dobbantok is, az országba beállitok, ujjam erős vasgyűszütől, kézfogásom roppantós, ami volt: megítélem, ami lesz: azért élek, a sorsomra szomorú, könnyes szemmel nem nézek. a régi bölcsőben azóta otthon új asszony babázik, a fákon fölrobbantak a tavalyi lombok a magasba, s nincs jogom már arra, hogy lealudjam a napot az égről, a tyúkból kiténferegjem a tojást, zsiványok szárnyas lovától, boszorkány-varázslattól nem félek, agyonütöttem az Istent is, engem már nem bánt, tekintetem fel tudom dobni az égbe, mint a parittyát, elém rengeteg emlék világé: de a világ végéiig elér erős szívdobbanásom. I Tisztában vagytok-e ti vele, 'milyen különös egy portéka a titok ?Tudjátok-e milyen végzetes' dolgot művelünk, mikor egy érzésünket szavakra fűzzük? Valósággal gúzsba kötjük. Ha ugyan el nem pusztítjuk. Tudjátok-e, milyen szörnyű a fecsegés? Sohasem tapasztaltátok, hogy csak úgynevezett kedves, bizalmas csevegésben kifáradni a világ legrémesebb fáradtsága? Amiben bíztál, abban kételyeid támadnak. Egyáltalán ilyenkor lep meg a csüggedés az élet becse felől. Fecsegtünk. Vagyis ''az érzéseink virágos kertjéből egy szó- csokrot szedtünk, hogy gyönyörködjünk benne. De ezzel hervadásra ítéltük a virágokat. És nagyon ritkán hajt mag ki újra, mintha tövestül téptük volna ki őket. Tehát valóságos tarlót csináltunk lelkűnkből, minden szavunkkal. Ezért mondják, hogy a költők vérükkel írják verseiket. Hiszen a kedélyünk minden. Tíz rossz napod hamarabb vesz el éveket az életedből, mint ugyanannyi, súlyos betegségben. És a költők a leg- mélyebről buzgó forrásból merítenek. Az életelixirjöket ön- tögetik el úgyszólván. Nem is kétlem, hogy mindezt magyarázatostul ott leled valamelyik pszichológiai he- tyepetyében. Én csak egy ananyfüstniyi kis történetet mondok itt róla. Egyszer olyan házban laktam, amelynek öreg, rozoga fakapuja volt. Kiváltképp fönn, a szemöldökfája kezdett korha- dozni. Hát ebben a szemöMökfá- ban, még akkor, mikor először lépten* be a kapun, a repedések egy különös arcot rajzoltak ki pillantásomra. Tisztán, szembeötlően. Ismeri talán mindenki ezt asz érzést. Itt mímelnek a felhők sárkány-, garabonciás-, boszorka-alakot. Vagy a po- cscta. Meg tudomásén mi. Elég az hozzá, hogy tisztán láttam az arcot Szakállas, bajuszos, ösztövér, afféle asszír pofát ábrázolt, amiknek mint mondják, vesébe hat a tekintetük. Tényleg ilyen is volt, vagy inkább ilyenné vált nekem ez az arc. Sokszor elnéztem hazajövet, hazulról elmenet és egy időtől kezdve úgy lett, mintha valóságos változásokat fedeztem volna fel rajta. És ezek a változások mintha csak pontosam kapcsolatban lettek sót. Izgalmával, színességével, meseszerűségével lebilincselj és arra kényszeríti őt, hogy most már kövesse is az alkotót a mélyebb társadalmi-gon. dolatl rétegek feltárása felé is. Brecht legjobb műveiben, ilyen eszközökkel dolgozott: a Kurázsi mama, vagy a Kaukázusi krétakör izgalmas mese fonal mentén varázsolja el r> nézőt és csalja a művész; ha tás kelepcéjébe A publikum izgul a feszült jeleneteken, é* alig veszi észre, máris gondolkoznia kell kora embersége, politikai küldetése felett Brecht tudta, hogy a lelkiismeret és a gondolat szükséglete olyan társadalmi adottság, melynek csak el kell tudni találni hívójelét — és máris beindul, máris lehet rá hatni De ehhez az kell — és itt van a brechti gondolat aktualitásának értelme —, hogy kikapcsoljuk, vagy éppen hatásta lanná tegyük azokat a'z előítéleteket, melyek a legkülönbözőbb „előképzettségből” eredően. de a néző „szemét” vezérlik. Cnnek a feladványnak megoldása azonban még nehezen megy számunkra. Talán ez is az oka annak, hogy szemben az előző esztendő sikeres műveivel — Álmodozások kora. Húsz óra, a tizedes meg a többiek, Gyermekbetegségek — az idei filmévad valahogy még nem tudta beváltani a tavalyiból adódott jogos reményeket Nem sikerült i,napirenden tartani” a közéle- tiség izgalmát, de véle párhuzamosan ernyedt a nézőt „csel- fogással” bekerítő művészi módszerek ereje is. A Szent- jános fejevétele pl., mely az %AAAAAAAAAA^AAi^V\A?VVVV\A^vVVWWWWSAAAAAAAAAAA^VVVWVAAAAAA^ NYIKOLÁJ RIUGNKOV: A fenyők sóhaját . . . Milyen egyhangú a fák susogása. árnyékuk összefolyva hull a földre, mily egyforma: a sok fa, a sok árny, monoton«ágot mégse vesd szemükre Hány vihar kapaszkodik ágaikba, a nyár és ősz határán; legalább most vedd észre a fenyők sóhaját, a tölgy zúgását, és a nyárfa dalát! (Fordította: Antaífy István) , év szinte egyetlen „direkt módon” közeled filmje volt, szürkébbre sikerült, nem talál, ta meg a nézővel folytatanadó dialógus kezdőszavait, a szándékában vonzó Ketten haltak meg pedig inkább modorosságával, mint közéleti izgalmá. val hatott a nézőre. Jórészt csak a Szegénylegények és a Fügefalevél jeleskedett ebben a tekintetben, ezeknek a műveknek sikerült vitát provokálnak olyan gondolatot ébreszteniük, amelyek legalább kérdésessé tettek bizonyos ízlésbeli előítéleteket. Ezek a problémák azonban már a~ról vallanak, hogy a közízlés normáinak átformálása nemcsak formai-stiláris probléma, nemcsak a szerkesztésmód és feszültségteremtés „dramaturgiáját” jelenti: a brechti tanácsot nem lehet pusztán a kifejezésmódra korlátozni. A közízlés a művészi közélet, sőt a művészetek köz. élességének függvénye — akkor is, ha fejlődését más hatások is befolyásolják. Ma viszont úgy érzem, hogy a „cselfogás” technikája inkább ele ben a leegyszerűsített mivoltában jelentkezik. A színpadon pl. a „bűnügyi” szerkezetű témakezelés izgalmával, mely a krimi-divat hatóanyagát akarta kihasználni a gon. dolatok, etikai problémák vonzerejének fokozására. S ha születtek is ebben a műfajban kitűnő alkotások is — pl. Bá- gyoni Attila Botiár ügy című munkája, vagy Halasi Ártatlan bűnösök c. darabja — a szerkezet mégis kevésnek bizonyul a brechti tanács korszerű megvalósításához. Ugyanígy nem tudja teljesen beváltania hozzáfűzött reményeiket pusz- , tán kifejezési stílussal való , kísérletezés a filmművészetben: Az orvos halála vagy az • Iszony szép filmek, de nem : „izgalmasak” a szó mélyebb, brechti értelmében: ami hiányzik, az a nagyobb kihatású ; konfliktusok közérdekűséget . provokáló pátosza. Egyesek éppen a mával ■ behatóan foglalkozó elemző társadalmi konfliktust tartják „kellemetlennek”. „Ne vági junk elébe..vagy: „Lehet, hogy a jelenség találó, a probléma igaz, de..Ennek az előítéletnek párja aztán az a vélekedés, hogy „kár az ilyen közéletileg fontos konfliktuso- , kát színpadra, filmre vinni — úgysem kell ez a közönségnek”. Ily módon viszont éppen azok a gondok maradnak kívül a színpad vagy a film világán, melyeknek megoldásán maga is fáradozik S melyekről felelősséggel szeretne hallani a művésztől. Nem állítható. hogy az ilyen jellegű művek ún. közönségsikeres alkotások lennének — de az ízlésformálás, gondolkozás alakítás munkájában, a művészi munka skáláján ennek a pólusnak is jelentős szerepet kellene biztosítanunk. Mert igaz ugyan hogy a Nehéz emberek c. filmet nem nézte meg annyi néző, mint a Tilos a szerelem c. vígjátékot, de ennek a műnek mégis széles körű társadalmi hatása lett: azok is ennek az alkotás* i nak problémavilágában kezdtek gondolkozni, akik nem látták a filmet, mert ez mű ■ közhangulatot teremtet, a közélet egyik alakítója lett, és , ilyen áttételesebb formában már vezérelte azok gondolko-; zását. ízlését, köznapokat fi-: gyélő szemét is, — akik ide-; genkedtek az ilyen stílusú al" kotásoktól. Ezért is lényeges; az a szemléletbeli változást: követelő utalás melyre az El-; méleti Munkaközösség tanul-: mánya mutatott rá — éppen a: valóságos közéletiség, a jó ér-: telemben vett művészi izgalom! felszabadítása érdekében. ! A pártosság fogalmának! M korszerű értelmezéséről ! szólva kimondja, hogy szaki-! tani kell azzal a korábbi né-! zettel, mely csak a napi politi-! kából, annak szolgálatából! akarja megérteni a művésze-! tét. „A pártosság követeimé-! nye megkívánja a politikai tü! datosságot és a párt politikája; iránti felelősségérzést, de nem; azonos a nap« politikai agitá-; ciós jellegű szolgálatának ki ; vánalmával” — írja a, tanul-; mány. Ez a gondolat felszaba- ; dító hatással lesz a művészet; közéleti érdeklődésére: éppen; azzal a szemlélettel száll vitá-; ba, mélyet az alkotók — első-; sorban a kommunista felelős-; seggel dolgozó művészek —j éreztek a leginkább fékező ha-J tásúnak: az átfogó jellegű; közéleti tendenciák elemzésé-; nefe tabujával. S ha itt sikerül; tovább folytatni az elmúlt két; év művészi fellendülését, sike-; rül átlépni az átmeneti meg-; torpanáson — akkor ez az át-; törés két Irányú lesz: a közíz-; lés átformálódásának felgyor-; sulásához és a közéletiség! korszerű és művészileg vonzó; atmoszférájának kialakulását hoz vezet. ; nem vetemednek iá, hogy az ;én asszirus félistenemet meg- ; csúfolni merjék? ; Pedighát csakugyan. A mes- ; tér leugrott a bakról és elemeibe a legénnyel a szemöldök- ;fát a kerítéstől és körülnéze- ;gétve, pont az arcot viselő ; oldalára mutatott neki, s így ; szólt: I — Na nézze. Ezt itt kissé : lecsapkod ja a bárddal. Ez csupa !torha. A másik fele, látom ép. : Ezt fordítjuk majd kifelé az ! uccára. Megreszkettem, elhiszitek-e? Meg sem gondoltam, hogy ok- ; talanságot teszek, mikor odaléptem a két emberhez. — Mester uram — mondtam !— magának talán mindegy. Nagyon szeretném, ha nem bántanák ezt a szemöldökfát-. Ügy is az a fontos, hogy megerősítsék a félfákat. Hagyják úgy a szemöldökfát rajta, ahogy volt. Nekem bizonyos Nagyot néztek. Az ács afféTermészetea, hogy szemüket meresztgették és magukban nem sok süfeni- valót tételeztek bele a koponyámba. És csak most jöttem igazibb zavarba. — Hol volna? ... Egy áb- ráaat? Hogy az orra volna ott? ... Szakállas? ... Ém ugyan nem venném ki sehogy ... Maga látja?... — Hol lát- nám? ... Egy repedés. Azt látom, hogy tarka, mint a malter. Hümgettek, nézegették és sandítgattak egymásra, ahogy már nem akartam teljes félkegyelmű- ségben maradni előttük és erőltettem a magyarázga- tást. Persze, hogy épp az ellenkezőjét értem el egyre kínosabban vele. Már egyet-kettőt vihogtak is, mikor tétován befelé indultam. És akkor, ahogy felnéztem a szemöldökfára, hát istenem!... Ha nagyképűsködnék, úgy mondanám, tényleg eltűnt egyszerre előlem is az arc. Nos, igen, úgy, ahogy rémlátásból ocsúdunk magunkra, s ostobaságunkra. Vagy a mesék érzésével. Visszapillantott a szegény legény, hiába kötötte lelkére a jó öreg és abban a nyomban szétfoszolt a tündérkastély és csúf varangy lett újra a tündér. Ügy van. Sohasem láttam többé viszont szakállas, rejtelmes barátomat, tanácsadómat a szemöldökfában. És ha mégis erőltetem, hogy visszaidézzem bölcs vonásait és átható pillantását, akkor legföllebb az ácsmester, csikaróan jóindulatú képe vigyorog vissza rám, elsavanyítóan, mint aki előtt kínosan és bosszantóan és nevetségesen ostoba voltam. le ijfflmewwea, ton** nmefeA alak volt. Kíváncsian is, fürd készően is, érthetően elvigyo-1 rodva fordult hozzám, s kérdés* te: — Nodehát minek. Hát látja, hogy tor ha. Ügy csak jobban mutat. Ötölnöm-hatolnom kellett csak neki erre, természetes. Hogy így és amúgy, megszoktam, s inkább áldomást fizetek nekik, csak tegyék amit mondtam. Hát ez tényleg megingatta a derék emberek szépészeti véleményét, s azt is, hogy a ház-, tulajdonos szólhat hozzá a tar* tarozási hibához. De megmaradt a kíváncsisága. — De mégis hát minek? Leg-, alább tessék megmondani» hogy tudjam. Ezt már jó néhányszor ismételten mondta faggatólag, mi-, kor már ott tartottunk, hogy a szemöldökfát csakugyan a régi módon illesztette vissza legényével a kapu tetejére. Meri ott vártam, mig meg nem győződtem erről. Éreztem azt a különös kis; belső válságot, amikor valami* kedves, semmi titkot jön kiejteni magunkból. S úgy tetszik» az öröm ingatott ki tartózkodásomból, hogy a barátom reliefjét megmentettem a kapun, — Nos, nézze csak — kezdj tem némi zavarral, sőt riadalommal, hogy fecsegni kezdek; —Ha már olyan kíváncsi» hát... És erre ujjammal jelezve a szemöldökfa repedéseinek rajzát, kiböktem az asszirus isten titkát nekik. volna cselekedeteimmel, érzéseimmel. Feddő volt, ha valami galádságban utaztam. Csúfondáros v<j>lt. ha igazi bántalom és szomorúság ért. Dühös volt és fenyegető, ha közönyösen, szórakozottan mentem el alatta, megfeledkezve róla. Barátom volt. Bírám volt. Valóságos tanácsokat kértem olykor tőle, ha dilemmák nyi- vasztot.tak egy és más tennivaló felől. Joggal elvárhatta, hogy legalább egy adjanisten- nel üdvözöljem naponta. Most is biztos vagyok benne, hogy egyszer, mikor ezt elmulasztottam, akkor történt, hogy hazajövet a kapu előtt egy ácsot látok és a legényét, amint szekercével és fűrésszel felszerelve egy bakon állva, a kapun munkálkodnak. Nohát, mondom, ráfér a tar- tarozás. De azért az az érzés, ami egyszerre rám rontott, semmiképp sem volt ilyen beleegyező. Belém nyilait szinte az aggodalom, amint láttam, hogy a két markos kézműves a szemöldökfát emeli ki, a félfák közül, s egyelőre odatámasztják a kerítésnek. Megálltam, hogy bevárjam, rmre készülnek. Talán csak Mtemet tom&letet az. é&méf csalja a feleségét. Tohonya 11. Benő meghúzta. Tohonya I. Benő fülét, mm m felüvöltött. — Igenis azt mondom, hogx az ilyen ember nem érdeme1 kíméletet. Tohonya TI. Benő születésnapot tartott: folyt a bor, a pezsgő. Másnap így szőtt a beosztottjához: — Legyen szíves ezt a számlát csapja hozzá a külföldi vendégek fogadására elköltött pénz számláihoz. — De, kérem! — Tegye, amit mondtam. Nem bánja meg. A beosztott sunyin mosolyogva meghajolt. Tohonya I. Benő behívatta az egyik munkást. — Figyeljen ide, maga nem is tudom, hogy micsoda. Hát mit képzel? Fejőstehén az állam? — Csak egy sprájeniről van szó, kérem. Ne- kém családom Gondolt volna akkor a családjára, amikor azzal a sprájcnival... — Kérem, én ... — Ne szóljon közbe. Az ilyen embernek nincs joga közbeszólni. — Ez egy filléres dolog! — Ki a fillért nem becsüli ... Ismeri ugye a közmondást!? A munkaügyi osztályon átveheti a munkakönyvét... Így éltek évekig Tohonya 1. és Tohonya 11. Benő. Aztán nincs tovább! A haláluk oka: annyira meghíztak, hogy már nem fértek el egy bőrben. A taps elült, a két Tohonyi ment vissza az irodába. Mindketten szuszogtak a kövérségtől, hiába szedtek Graeidint semmit sem használt. Vészeset híztak, egyre jobban feszített< őket a bőr. Attól féltek, hog% egyszer szétrobbannak. Az irodában Tohonya 1. Benő elszundított. Kifárasztotta c beszéd. Tohonya 11. Benő tárcsázott — Kérlek, itt van egy jó szak. ember, biztos lehetsz az ítéletemben. hisz a sógorom, légi szíves biztosíts neki helyet. Letette a hallgatót. Felébredt Tohonya 1. Benő ö is telefonált: — Ugyan kérlek! Az én hivatalomban nem tűröm a protekciót. Ismerhetsz. Most Tohonya II. Benő tárcsázott. — Szóval ma este találkozunk. Pá! Tohonya 1. Benő fegyelmi tárgyaláson szónokolt: — Én csak azt tudom mondani, nem "AfKrrr ihtg BluORBmH topták Tohonya Benőt, ö is olyar volt, mint a többi gyerek. Egyezer azonban, hazafelé menet, egy pocsolya került az útjába. Megállt. Nézte a szennyes lét, s ekkor döbbent rá, hogy végeredményben ketten vannak egy bőrben. Két Benő. Az ágyik azt mondta: ne ugord át, a másik pedig biztatta: ugord csak át. És amíg ezek ketten vitatkoztak, 6 ugrott. Rövidre sikerült az ugrás és így fenékkel a pocsolya közepébe esett. Ebből olyan következtetésre jutott: a jövőben mind a kettőnek engedelmeskednie kell. Persze, nem mindegy, hogy mikor melyiknek. Ha látják, akkor rrinak a Benőnek kell engedelmeskednie, amelyik ázt mondja: ne ugord át, ha nem látják, akkor kisebb a kockázat, tehát nyugodtan engedelmeskedhet a másik Benőnek is. A két Benő nőtt, növögetett. Mind a kettő sokat tanult és mind a kettő pontosan tudta, mikor mit kell csinálnia. Ha előadást tartott Tohonya 1. Benő például az erkölcsről. akkor Tohonya 11. Benő csendben a háttérben maradt. Hallgatta Tohonya I. Benőit s csodálta, mily ékesszólóan tud beszélni a legkényesebb témáról is. A hallgatók megtapsolták Tohonya I. Benőt. Tohonya II. Benő nagyon mérges volt. A szűk bőrben különben is igen nehezen fértek, ilyenkor meg éppenséggel nagyon kicsinek bizonyult a hely, mert Tohonya I. Benő szüntelenül hajlongva fogadta a tapsokat. Tohonya II. Benő belerúgott az ülepébe: hagyja már abba a hajlongást, fejezze már be ezt az egészet, őt várják, de nélküle 6 sem mehet.
