Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-08 / 238. szám
s 'T/^ODALOM Már nemcsak „Nyitány”...! Népszerű- tudományos kin filmek kásánkban 5 KOVÁCS SÁNDOR! Az ősz csengő aranyát. Az ősz csengő aranyát összesöprik, mint a szemetet, s gödrökben rohad egy egész erdő suhogása* mikor az eső megeredj Sárga gyümölcshéj őszük* itt van a vég, a távozó darvak csapata fenn a vonuló nyár* ki bízza rájuk szíve üzenetét? Oly kevés volt csak megízlelni a sóvár örömet, de a szerelemről már keserű szél dalol, s holnap az állomásra mégy, hogy megváltsd a jegyet! HEINZ KHLAÜ:* ♦ # % Nyári dal (Sommerlied) Hajadon át a fénylő égre látok. Bőrödön nap nyugszik, s a tó vize barna karod között hullámba omlik* meztelen lábad körül lóhere* Hová te nézel, szél jön, s tovatűnik, a fák fölötted megtelnék vele. Aratás illatú a lég kezedben* mint ha közel az érés ideje. Nézlek és rajtad át a nyárra látok. Megpihenek e nyár vendégeként. Szeretnék még kis ideig maradni. A nyár keze simogat. Mint tiéd. Hajnal Gábor fordítása • Heinz Kahlau költő a Német Demokratikus Köztársi Ságban, Berlinben él. 1931-ben Drewitzben született. 1962-bei Heinrich Greif-díjat, 1963-ban Heine-díjat kapott. A közölt verset Der Fluss de Dinge (A dolgok folyamata, Aufbau Verlag Berlin) című kötetéből vettük. és más az idegrendszert ábrázoló képeket. Egy kőszobor és egy élő női akt lesz a kiindulópont, hogy a test belső tájainak térképén is felfedezzük a látvány szépségének érzelmeit. Az esztétika, a más mö- vészeti ágak törvény- szerűségeinek kibontására is jó lehetőségeket biztosít a filmesek számára, a magyar művészettörténészek felkészültsége, esztétikusok, kritikusok* munkássága. Takács Gábor egész sorozatát készítette el például a képzőművészeti kis- filmeknek. „Kompozíció a festészetben”* „Térábrázolás a festészetben”, „Színek a festészetben” volt a sorozat három darabja. A rendező most nehéz dologra vállalkozott: a zenemű képi értelmezésére. S könnyű dolga lett volna, ha Liszt vagy Mendelssohn romantikus müveivel próbálkozik, ahol a zene valami történést, eseményt próbál lefesteni. Takács Gábor azonban Bartókot választotta, s ráadásul a „Mikrokozmo6z”-t, amely eredetileg sem más* mint zenei tananyag, művészi formába öltöztetve. A „Mikrokozmosz” mégis a humanitást hirdető gondolat nagyszerűségét példázza. Takács Gábor ebből indult ki, ezt a gondolatot próbálta képben kifejezni. Hat, kis önálló filmjelenetben jeleníti meg az élettelen természet, az élő anyag, az ember, s az emberi fogalom megszületése gondolatkörét És mindezt Bartók zenéjére! Lehet, hogy nem mindegyik kis etűd felel meg igazán a kiválasztott zenei résznek, a próbálkozás újszerűsége és sokat sejtető lehetőségei azonban így is nyilvánvalóak a kisfilm- ben, amit hamarosan bemutatnak ... i Az a rendszeres és alapos * * munka, amellyel a magyar filmesek szinte körbejárnak egy-egy tudományágat, a fümek kitűnő átlagszínvonalától függetlenül is nagy elismerést vált ki minden nemzetközi találkozón. Nyugaton és Keleten is a népszerű-tudományos filmgyártás egyik legjelentősebb központjának tartják a budapesti stúdiót. A díjak és az elismerések sem maradnak eü, de ami a legfontosabb, s amiért a „Nyitány” példáját idéztük: a közönség ma már szívesen fogadja, — még ha várnia is kell tíz—tizenöt percet a játékfilmre,' amelyért megváltotta jegyét — a tudományt népszerűsítő kisfilmeket Bemáth László ÄfcVÖ KISLÁNY (Mohácsi Regős Ferenc rajza) BŐSZ JENŐ: T IIIU Fiatalkorú bűnözők javítóintézetében :!,l l1 I If 1 I — Egy éjszakai ügyeletét teljesítő pedagógus feljegyzései* — Itt, bel az éjszaka ünnep* [ s ételbűz s zoknik málló szaga rings* taknyos betörőket; itt, hol a szó Is lopva virágzik S nyers combú kamaszlányok éretlen álma kószál távoli férfi-szobákig, sa élek, és dolgozom. £s nem tudom, kiért és s hogy mit teszek, ha barbár heccre várva baljóslatún elalszik majd a lámpa. >a* Heggel a banda felröhögve ébred: társuk a nyers követ sikálja. Emlőtlen barátok ocsmányságain szégyenkezik a bekancUkáló nyárfa. Pár bamba csöpp szukát vizslat merengve, “ s a bosszús kis hülye farával dől a rácsnak, hol ökleit mutatja, mint bolt élét a penge, e villogó betűjű a éretlen arcú század. S itt nyögnek a hülyék Is, és nyáladzanak, mint az őszi ökrök. Egy ótvararcú jámbor megint árnyékomul szegődött « s hiába űzöm, csak koslat titán am, akár az eb, ha mocskos talpa viszket —! boldog, ha lát, hisz olykor elhajítom* s ö felszedi — a csikket, A Doktor Üt kövér és szép Há* gúnyolja pár vagány — ki hízeleg nekik; s mfg reszket a fiú, s lapít, ha jönni lát* rágdosva körmeit sunyin köszön, s gebed. Az arcán gyáva sáv — de érzi, tudja, hogy — míg társai röhögnek *•* megérik minden meghunyászkodás: egyszer majd leköphet. -s Es Így lesz, Jól tudom. Szépülnek már az akták, hat ügyvéd forgolódik, bagót remélve mind* s törvényünk néhány szélbe hullt papíron az utcák vert porában megszégyenülve ring. Ml Izzadunk dühünkben — s horkolunk, ha az égen komédiázva bujkál felhői közt a fény — nem láttam délelőttöt lassan már három éve es csak lámpafény világít a Váci út kövén, es De kérne törvényt e- nem bagót! ee e népség, s nem kávéházban lébecolna, ha nékik Is, mint társamnak az éjjel* beverdesné a száját e horda -e ■ a pár parázna bugris, s fakó éS2ü hülye sem ülne oly kövéren, fogyasztva zsíros étkük, ha tudnánk végre, hogy mi a csodát akarunk tenni — értük. S míg mocskait kutatja, nem tudva, kiknek ártott, s ártott-e már, ha itt ül — egy éhes szörnyen árva, s míg lázad ez, s amaz dühében felkötötte nyakát a körtefára, ee* túl hűvös rácsokon, gőzölgő szimpla mellett holt dogmákat szapulva „új erkölcsről’’ szelelget elringva pár bitang, un meg csak küszködünk. Néhány an prédikálnak — minké* naponként fejhevernek. És mégis, mégis.., münden nap leköpve s töprengve éjszakákat, —t valahogy szebbnek tűnik egy-két régebbi arc, mint itt ezé, ki fázva, s először dűl a rácsnak. Beszélgetünk Is olykor, cigarettáról, pénzről, politikáról, nőkről — még művészetről Is; és ömlik, mint a zápor s kitárul, mint az ég hűlt ajkukon a szó, szívükben a tövis, S a Gondolat, e több éve árnyban élő fáradt sugár Is ébredezni kezd: nyikorgó padjaink közt bölcs osztállyá verődik a kérges furcsa test. O társaim, hiszen csak bízni kell, és mfg ösl jármát végleg összezúzza az értelem: szabad lesz, mint a fény* sé szép lesz, akár a Rózsa! Mert megtanulja egyszer a világ nevelni gyermekét... Mikor ezt Írtam, nem rémitett az este* tél volt, s az ablak sápadó tövében felengedett a jég. -h R.BARTA LA30S: Áz öregember vízimentő ílett: csónakkal egész nap a viszem* és úszik, ha menteni kell. sDe már nem tudott úszni. Vasiamikor, legénykorában átúszta Sa Balatont Most még a földön $is csak bottal járt Hatvanéves volt a lába. Amikor beesteledett, hazaimé nt és a veje mindent megtudott — leült mellé az asztalhoz. — Menteni akar, de nem tud |úszni. Mégis felvállalta a mimikát. Holnap odamegy és megmondja, ne haragudjanak..: — Mindenki tudja — mondta z öregember — hogy átúszom te Balatont i — Régen megtette* de a múltkor is a szepezdi halász mentette ki... — A halász? — mondta az öregember — höö. mi mindent összebeszélnek. Csak megkértem, vegyen a ladikjába, és felvett Ennyi volt — A halász maga mesélte, nékem mondta. Csak nem gondolja, hogy mást beszél? — Hazudott — mondta az öregember. — Oó! Honnan vette ezt a hazugságot?! Ha meglátom, megverem. — Csak maradjon békességben, és lássa be végre, hogy öreg lett. —• Miért nem mondod, hogy vén? — szólt ingerülten az öregember — miért nem maadod mindjárt, hogy a kenyeret is te rágod meg, mielőtt megeszem? — Kicsit hallgatott. — Még nyolcvan kilós zsákot is viszek, ha akarok. A vej felnézett és lemondóan a levegőbe intett. — Te nekem nem intesz — mondta az öregember — az én asztalomnál nem intesz, mert akkor felállsz és kimégy. — Hát jó — mondta a veje — nem intek, de elmegy és megmondja, hogy már nem tud úszni. Ha nem, hát én megyek. — Ha ezt megteszed — mondta nyugodtan — akkor keress más házat, itt lakni többet nem fogsz. A veje göcsörtös, szikár ember volt, a nyakán látszott, amint nagyokat nyel. Kis idő után szólt: — Én magának csak jót akarok. Egyszer eljött hozzánk az öntődébe egy.ember, és azt mondta: „Húsz évig öntők mellett dolgoztam, ne féltsenek, tudom, mit kell tenni!” Egyszer aztán ráömlött a vas, csapoltunk, alálépett és elégett. Meghalt, mert sosem volt még öntőknéL — Hehe — mondta az öregember — most meg meséket mondsz. — Nem, igaz, amit beszélek* — Beszélj csak — mondta az öregember — megszoktam, a levegő elviszi. — Egyszer meg — folytatta a veje — amikor a magasépítőknél dolgoztam, egy ember eltagadta. hogy szédülős. Felmentünk, már a nyolcadik emeletnél jártunk, és akkor láttuk, hogy egyszer csak kapálódzik fel, fel az ég felé... aztán hiába szaladtunk, már késő volt, lezuhant nyolc emeletről. Es odalett. Az öregember erre nem felelt. Felállt, fogta a botot, átment a másik szobába és lefeküdt. Amikor elvált a vejé- től. még mosolygott, ám amint átlépte a küszöböt, komoly lett az arca és a botot a sarokba vágta. Anélkül ment az ágyhoz. Alig várta, hogy oda érjen. Éjszaka nem aludt. Nem tudott aludni. Csak forgolódott és nézte a sötétet. Amikor meg elszunyókált, ijedtében felriadt. Izzadt volt, amikor reggel megmosakodott. Aztán elindult a felvállalt munkára. Tudta, amit a veje ígért, nem meri megtenni; fél, hogy akkor nem lesz háza, ahol lakjon. Sütött a nap. melegítette az öregember arcát. Ült a ladifrNem véletlen, hogy mind a két téma az élettan» a biológia köréből való. Ahhoz, hogy egy tudományágat hatásosan népszerűsíteni lehessen, élnie, virágoznia kell ertnek a tudományágnak. Megmerevedett álláspontokat, üres sémákat nem lehet a művészet eszközeivel sem feloldani. A MAFILM népszerű-tudományos stúdiója ezt az alapigazságot ismerte fel — rendezők hajlamainak is engedve —, amikor elsősorban a biológia, az esztétika és a lélektan tudománya felé orientálódik. Most például egy olyan filmet forgatnak, ami — ha sikerül — méltó folytatása lehet az eddigi kitűnő filmeknek. Témaválasztása szokatlan, de teljesen logikus: az emberi test esztétikája. Logikus, mert külső arányaiban, formáinak harmóniájában* már régóta felfedezték az emberi test szépségét: elég talán a klasszikus görög szobrokra utalni. Na de mi van belül? Sár, betegség, gusztustalanság, vér, legalábbis így gondolunk gyakran testünkre, s ebben bizonyára annak az egyházi szemléletnek a nyomai is megtalálhatók, amely a testet bűnös élettartozéknak tekintette csak. Az orvosi könyvek viszont rendszerint a betegség, a kóros elváltozások és így az elmúlás csöppet sem vidám nézőpontjából közelítettek a testhez. Pedig az egészséges emberi test arányaiban, színeiben, csodálatos formagazdagságával belül is lehet nagyon szép. Ezt próbálja majd bizonyítani a már említett készülő új filmjében Szabó D. Pál rendező, aki a népszerű-tudományos műfaj elmaradhatat- lannak tetsző kellékéről, a magyarázó szövegről is teljesen lemond. A kísérőzene és a kiválasztott színek nemcsak élvezhetőbbé, hanem érthetőbbé is teszik a látványt. Más szín-háttér és más típusú muzsika kíséri például a csontrendszer alapelemeit bemutató mikroszkopikus felvételeket il mikor a hatalmas vász- ** non a csöpnyi szív először összehúzódott, aztán ahogyan az erek még áttetsző hálójában Beethoven nyitányának ritmusában lökődtek tovább a vérrögöcskék, — a nézőtereken gyakran csattant fel a taps. A „Nyitány” című kis- film nemcsak a tekintélyes Bsürik tetszését nyerte el, de mindenütt, ahol vetítették, idehaza és külföldön egyaránt, az elragadtatás hangján beszéltek róla. Sokan csak ennék a nagyszerű produkciónak a láttán kezdték felfedezni, hogy Magyarországon a népszerű-tudományos filmek gyártásának milyen magas a színvonala. • Tulajdonképpen most kézijének csak az egész műfajra Igazán odafigyelni, világszerte. Az oktatófilmek ugyan olyan régiek, mint maga a filmgyártás. Mikor — mintegy hetven esztendeje — Lumiére első kamerájával odaállt a pályaudvari sínek mellé és gyorsan forgatva a felvevőgép karját, megörökítette az egyre nagyobbodó mozdonyt, a ki- és beszálló embereket, egyaránt tarthatta ezt a fimdokumen- tumnak és oktatási anyagnak: így néz ki a vonat érkezése. A harmincas években már kültérii Írnek özöne árasztotta el az európai országokat Az igazi fejlődés azonban az elmúlt másfél—két évtizedre esett Rájöttek, hogy nem az oktatóillusztráló módszer az igazán hatásos, hanem az, amikor igénybe veszik a művészet eszközeit a természet titkainak bemutatására. A „Nyitányt iskolapéldája ennek a módszernek. Nagyszerű fényképezés, vágás, a zene szerkezeti fel- használása eredményezte, hogy maradandó művészi élményünk legyen az élet keletkezéséről. Hasonlóképpen emlékezetes részleteket találhattunk Kollányi Ágoston „örök megújulásiban, amely mintegy összefoglalója is volt korábbi, hasonló témájú rövid- filmjeinek.
