Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

A l**'"'1,vékonyabb „beruházás”

K fiatal értelmiségiek, a zdő szakemberek igazán nem naszkodhatnak: soha ennyi lya, soha ilyen jelentős ér- nyesülési terület nem állt endelkezésükre. Az is igaz

■ ónban — és aggasztói! —, hogy sojs vállalatnál, üzemnél hely- t' énül gazdálkodnak a szakképzett erőkkel; olyan beosz- i.'sokban dolgoztatják a fiatal éi telmiségieket, ahol szakkép- zettségükre nincs semmi szükség. „Legalul kell kezdeni, ahol mi is kezdtük ... ne válogasson senki!” — mondják az idősebbek az elégedetlenkedő, panaszkodó fiataloknak. .Ne válogasson senki, eléged- , n meg azzal a munkával,

. mit kapott!” Egyik nagyvállalatunknál például fiatal mér- r, kemberrel végeztetik a mű- - iki adminisztrációt. És elé■ i dettnek kell lennie, pedig

■ eretne a rajzasztalhoz kerülni tervezni, alkotni. Más he- 1, dtt az egyik mémökdiplo- m ásnak a munka verseny-fele- 1 » tisztségét szabták ki, más.1 nem törődhet, más munkát r m végezhetIgen sok súrlódás forrása az,. gy nemritkán szakképzetlen . s hozzá nem értő irányítás . latt kénytelenek dolgozni a italok. Az egyik mezőgazdatagi üzemnél például a mute- aki vezetői posztot olyan személy tölti be, aki korábban f drászkodott," s kevés ideig j óbálta a sofőrködést is.

A fiatalok kilépnek az isko- * padjaiból, s más vágá- okon indul az életük tovább sok éves tanulmányaik után • kell térniük más ismeretek anulmányozására”; meg kell ismerkedniük a tapasztalatokat í dó gyakorlattal. Az áttérés nem megy simán. S éppen azért nem, mert a legtöbb helyen a fiatalokkal nem a szak- képzettségnek megfelelő munkákat végeztetnek. Ha szóvá teszik sérelmeiket, gyakorta le- torkollást, kioktatást kapnak az idősebbektől. „Nem tudják í-ek — mondják az időseb- -c — milyen is volt a kemény , ■ nyér, a nehéz élet. ját- . mi szeretnék az urat!”

Van hiba a fiatalokban? n, jó adag hiba. Mindjárt az i iő az, hogy túlontúl „felér- ;elik” a maguk szakképzett- í.í ;ét, a szerzett diplomát. A ásik hiba: a maguk intellek- ílis munkáját többre tartják fizikai munkánál; nemcsak- gy egyenértékűnek tartják a

■ v éves tanulmányok útján « irzett ismeretüket azzal a

akorlati munkával, amelyet i rm erősít elméleti felkészült- l, de igen gyakran a gyakor- i munka eredményei fölé is helyezik a maguk elméleti mű- v ItségétAm hibák a „másik oldalon”, idősebb nemzedéknél is lkadnak. Az idősebbek inkább syakorlati tapasztalatot isménk el, s nem kevesen vélekednek úgy, hogy a több éves tanulmánnyal szerzett műveltség helyettesíthető a gyakorlati tapasztalatokkal. Nem egy helyen hallottam már olyan jellemzést vezető posztot betöltő idősebb emberről, hogy: „nincs ugyan diplomája, de nem is hiányzik neki, nagyon jól, remekül végzi a munkáját” ... Lehet, hogy a vezetői poszthoz szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkező „öreg” valóban nagyon jól és remekül dolgozik, de nem biztos — nem lehet biztos —, hogy jobban és remekebbül dolgozik, mint az a másik ember, akinek a megfelelő gyakorlati tapasztalatok mellől nem hiányzik a diploma, az elméleti műveltség sem.

Akár a szociális biztonságot, akár egész életünk más lehetőségeit, adottságainkat is tekintjük — az ifjúság mai helyzete kétségtelenül összehasonlíthatatlan a múlttal. Igaz, a fiatalok nem ismerik tapasztalatból, hogy milyen volt a nehéz élet, a kemény kenyér, s harcolni sem harcoltak azért, amit ma mindnyájan úgy tekintünk társadalmunkban, hogy természetes és másként el sem képzelhető. „Jogtalanul túlzott igényeket támasztanak... !” — mondják a fiatalokra. Nem is tagadható, hogy mennyire

így van, de e kinyilatkoztatás a dolgoknak csak az egyik oldalát jelenti. A másik oldal —> amit sokan, az idősebb nemzedék tagjai már nem tekintenek — az, hogy nemcsak a fiatalok igényei nagyok, s megnőttek, de megnőtt a fiatalokkal szemben támasztott társadalmi igény is.

A fiatal értelmiségiek érvényesülésének útjába sok helyütt akadályokat gördítenek. Jóllehet azok, akik nem segítik, de inkább gátolják a fiatalokat abban, hogy szakképzettségüket érvényre juttassák, kibontakoztassák, hívei a szocialista társadalomnak, mégis ezzel a kifogásolt magatartásukkal a rendszer érdekei ellen tesznek. Államunk súlyos összegeket, tíz- és tízezreket áldoz egy-egy szakember kikép- zésérCj a fiatalok iskoláztatására — ez a mi világrendünk leghatékonyabb „beruházása”. Szűklátókörűség lenne, ha engednénk — még a „nehéz élett”, a „kemény kenyérre” való hivatkozással is —, hogy ezeket a súlyos összegeket sok vállalatnál, üzemnél „kidobják az ablakon”. Ez egyenlő lenne erőink, a műveltség elpocséko- lásával és megsemmisítésével.

Pataky Dezső

Három felelősség

Kint az „életben

A szomszéd teremben éktelen hangerővel gitárzenekar próbál. Az igazgatói szobában arról folyik a szó, hogyan lehetne megfogni a fiatalokat és összehangolni szórakozásukat az idősebbekével. A szoba másik sarkában a község úttörővezetői gyönyörködnek a pajtások saját készítésű kis „remekműveiben”, babákban, játékokban.

A harmadik sarokban beszélgetek Krecskó Zoltán kertészeti technikus gyakomok- ikal. Nem idegesíti a hangzavar, hozzászokott. Itt, a művelődési házban érzi igazán jól magát.

— Harmadik hónapja ülök a telepen és mérlegelem a terményt reggel hattól este hatig. Elvégzem lelkiismeretesen a munkát, de szeretnék már önálló feladatot kapni. Jó. hogy ma még nincs raitam felelősség, de egy kicsi olyan jó lenne már. Nem akarok új vezető posztra kerülni, hogy hirtelen és ismeretlenül zúduljon rám az irányító munka.

Nagy önállóság, nagyobb gond

tiovatovább úgy vagyunk a gazdasági mechanizmus reformjával, hogy bonyolult ügyek tárgyalása során azt kezdjük emlegetni, majd a reform bevezetése után másként lesz, ez is másként lesz, megváltoznak a feltételek, a lehetőségek, azaz: ez is könnyebb leáz, ezt és az ehhez hasonló nehézségeket is egyetlen tollvonással meg tudjuk majd oldani.

Az óvatosak ugyan hangoztatják, hogy a mechanizmus reformja nem csodaszer nem valami generál hatóanyag, ami automatikusan a helyére teszi a dolgokat. Az kétségtelen, hogy a most még érvényes megkötöttségeinket, fölösleges és idejétmúlta nehézségeinket feloldja, önállóságot ad, a mainál jóval nagyobb önállóságot, tehát fokozza a felelősségét is mindazoknak, akiknek jogában áll dönteni, határozni.

Nagyon kifejezően és féire- magyarázhatatlanul bizonyltja a nagyobb önállóság elnyerése: a nagyobb gond megszületését napjaink eseménye, a tanácsok tárgyalása a jövő évi költségvetésről, a jövő évi keretek megh atározásáról.

A Gyöngyösi Városi Tanács mielőtt kimondta volna a döntést a jövő évi költségvetés ügyében, a végrehajtó bizottság már foglalkozott ezzel a témával. Érthető hiszen javaslatot kell előterjesztenie a tanácsülés elé, amit az államigazgatás legfelsőbb helyi szerve vagy elfogad, vagy módosít.

Mi van ebben újszerű, mi az, ami a javaslat összeállításában a legkisebb gondot is okozhatta?

Csak annyi, hogy a múltban a városi tanács költségvetését tulajdonképpen a megye határozta meg. Nem csak a pénzösszeget „adta le”, hanem az ágazati arányokat is megszabta. A városi tanácsnak ugyan módja volt az ágazaton belül gazdálkodnia a pénzösszeggel, de csak az adott határok figyelembevételével fis most?

Megkapta az egész évi öszr szeget, vegyük kerek számmai ötvenmillió forintnak. Úgy gazdálkodik ezzel a pénzzel ahogy akar. Senki sem kéri számon a városi tanácstól, hogy az ötvenmilliót mire használja fel. Olyan nagy dolog ez?

Eléggé. Eddig ugyanis az

volt a gyakorlat, hogy a város, de a község is a költségvetés összeállításának időszakában el kezdett vitázni: ez a keret kevés, nekünk a művelődésügyi célra több pénz kell, mert... És a legtöbbször sikerült is az előzetesen megadott összegen túl még tíz-, ötven-, százezret, „kicsikarni”. Csak álhatátos- nak kellett lenni. Mondjuk^

fis most? Nem elég ötmillió művelődésügyre? Ki akadályozza meg, hogy többet ne fordítsanak rá? Jó jó: de akkor kevesebb jut az egészségügyi feladatok ellátására. Akikor ne onnan vegyék el. hanem.. * Hanem? Honnan?

Döntsön a tanácsülés.

Tessék: itt a nagyobb önállóság, nincs már annyi fölösle. ges megkötöttség — ez már a gazdasági mechanizmus reformjának a jele. Hogy ez így nem is olyan könnyű? Persze, hogy nem, de a felnőtt társadalom tagjai most már felnőtt fejjel, felelősséggel kell, hogy gondolkozzanak.

Ugye, hogy nem csodaszer az új mechanizmus? Pedig még a megvalósításának csak a legelején tartunk. No, majd beleszokunk

(gmf)

1964-ben egy általános mezőgazdasági technikus oklevéllel újra beült az iskolapadba a horti dinnyés fia. Két éven át a hatvani Kertészeti és Szőlészeti Felsőfokú Technikum kertészeti szakán tanulta az új szakmát. Majdnem vörös diplomával végzett. A munkaegészségtan rontotta el a bizonyítványt.

— Olyan munkára vágyom, amivel tényleg hasznossá tehetem magam a termelőszövetkezetben. Éreztem, hogy értékesebb feladatot is el tudnék látni, mint a mérlegelés. Vannak elképzeléseim, amelyekkel jobbá lehetne tenni a termesztést ...

Július 26-án kapta meg az oklevelet és négy nap. múlva már jelentkezett a Kossuth Tsz-ben. Harmadik hónapja dolgozik kint az „életben”, ismerkedik a feladatokkal. A közös gazdaságnak a mérleg- állomáson van jelen pillanatban szüksége rá. De a terveknek. vágyaknak nem felel meg ez a munka, az eddig megvalósulatlan elképzelések hosszúra nyújtják még a három hónapot is.

— Nincs rajtam felelősség, nem dolgozom eredményesen.

meg. Később pedig a húsz . .

das gazdaságunkban már a meiést is pontosan, körüli« tőén kell végezni. És szí ném. ha éppúgy megszere a fiatalok a kertész szak mint én. Egyíitt. minden i nos, közös gondolatunka gyakorlatban is véghezviss Nagyon szép feladatnak Lom ezt. ezért vállaltam..

s

8

— Óraadó szakoktató — így is lehet nevezni a munkát a művelődési ház mezőgazdasági iskolájában. 18 szakképzetlen fiatal kezdte el tanulmányait nálunk, ismerkednek a mező- gazdasági munkával. Gyakorlati oktatásukat vállaltam, heti két alkalommal — váltott témát a 21 éves gyakornok.

— Tehát szaktudását, terveit. elképzeléseit átadhatja a fiataloknak?

— Igen. Sőt, előreláthatóan tavasszal 20 holdat biztosít a termelőszövetkezet, ahol a gyakorlatban is mindent megvalósíthatunk. Kísérletezni szeretnénk elsősorban korai fajták termesztésével, salátával, karfiollal, karalábévaj. És ha munkánk eredményes lesz, a tsz éppúgy fizet munkaegységelőleget a fiataloknak, mint a többi tsz-tagnak.

— Felelősségteljes feladatnak érzi a fiúk és a lányok tanítását?

— Persze. Hiszen jövendő munkájukat alapozzuk most

— Gyakran járok a ki és itt megtalálom a szór zásomat. Tagja vagyok a k vezetőségnek, a Tüske Ifjú Klubnak.

Egy hónapja azt mondt.. fiatalok a gyakornoknak: megy valami jól a KISZ-i u ka. Segítsen ő is. A község táljait összehívta a titkár csak hárman jelentek me'

— Aztán később engem v lasztottak meg titkárnak most nem látok magam más feladatot, mint „ha zatképes” taggyűlést szerv- ■

— Érezte-e, hogy m nagy felelősséggel, bizaloi ruházták a község fiatalja1

— Igen, és szeretnék jó : kát végezni. Baráti besz téseken próbálom kialakít 15—20 fős aktív törzsgí Meg azon is töröm a f mivel lehetne érdekesebb« ni a politikai munkát, vá! tosabbá formálni a szó zást. Munkával szeretnér érdemelni a bizalmat.

Három felelősség az al munka kezdetekor. A túl akarás tiltakozik a „méltá n munkakörhöz. Követeli a beleszólást, az eredményekre törő, céltudatos, igazi munkát. De a kezdet lelkesedésében elmegy a kitüntető bizalom, a felelősségteljes megbízatás mellett. Nem értékeli igazából, esetleg alig veszi észre.

Pedig a három felelősség végigkíséri az életet. A ma még áhítozott felelősségteljes munkakör valósággá válik. És akkor lesz szükség arra a lelkesedésre, amely ma még „elkeseredetten” a cél elérésére lelkesít. És a másik két felelősségnek is igazi, átérzett felelősséggé kell válnia.

Mert e három felelősségre is épül az élet.

Fóti Péter

Születésnapodra a legszebb

ajándék lenne — szólt a féleség, s nagy ásítás közben belefúrta magát a lágy paplanba.

— Es a városka forgalmast bb helyére költözhetnénk ebből az udvari fészerből —

Idotta meg a férj, Fábián.

A feleségnek pillanatok alatt < szállt szeméből az álmosság.

. idugva kócos fejét a takaró i ól, megfellebbezhetetlen han- m közölte véleményét;

— De csak a műhellyel, sem- r< i mással!

— Jó, jó, elmondtad százkor- A rozzant üzlethelyiségre, ha megkapnánk, úgyis egy c igyon menne rá.

— Rozzant! — replikázott a leség. — Használaton kívül in, vagy három esztendeje. De tanács mégsem utalja ki need, bár fél éve ott a papí- >d.

— Ott! Mondd, nem lehetne - alahogy „meglökni” azt az

gyet? . zel ennyi pénzt?

A feleség felült az ágyon. _ a kuncsaftok adtak élőle— Végre valami okos is ki- get tegnap a szekrényre, ma a

pattan abból az asztalos agyad- rekamiéra. Futja ebből... bál! Ahogy az apám mondogat- Fábián alighogy ledőlt az ta, isten nyugosztalja: „Gye- ágyra, elaludt a felesége szen- riink azzal a kenőccsel! Nem tenciájával a fejében. Rette- nmkorog és főleg jobban gu- netes álom kerítette hatalmába, rul, ha kenjük!” Apja, a jó öreg Fábián százFábián szája tatra maradt: ■ szoros nagysággá növekedve, Mire gondolsz? kimeredt óriási szemekkel néA feleség arcon csókolta: Zeít reá, s így dühöngött: „öt— Pénzre, no nem sokra. Né- ven évet éltél meg tisztességhánv e7rr f‘~rinfo4 irtozán meg- gej, és most korrupción jár az ér. 4 ~ ~ réven. Az eszed? De méltatlan vagy a

Cc- ”vamod Fábián nemzetségre!" Ezután

és i a rokonság valamennyi tagja

" p . i-isz'ev hu'.Lizkllk az asz- r4* termett ár üldözőbe vette jflüssr.estersoyem, honnan szer- öt,., ,

_» _r.,— . ,

tö

bbször megtapogatta a belső zsebét. A tanács első emeletén a szíve hevesebben 'vert.

— Rendkívül fontos dologban jöttem az osztályvezetőhöz — hajolt egészen közel a titkárnő füléhez.

A titkárnő az osztályvezető ajtajára mutatott:

— Tessék befáradni!

Fábián megfogta a kilincset.

Egy pillanatra megtorpant.

Mentegetődző tekintettel szólt a titkárnőhöz:

— Vagy talán más alkalommal?

— Ugyan kérem, rendkívüli dologban bármikor — szólt a nő. — Menjen csak!

Az asztal mellett egy középkorú ember ült. Iratokat böngészett. Fel sem tekintve mondta:

— Nem gondolja, Katika, éhgyomorra jólesne egy erős kávé? De nagyon erős legyen ám!

Fábián elköhintette magát és Felriadt. A másik oldalára arra törekedett, hogy minél feküdi. Az alom most egészen főbb férfire valló jeleket adjon másképpen folytatódott. Ra- magáról. V

gyogott a nap, s kellemesen Az osztályvezető felemelte a enyhe szél lengedezett- Körös- fejét- Méltatlankodva végignéz- körül virág, és a virágok kő- te a jövevényt, és az előbbitől zötti ösvényen találkozott a ta- egészen elfúló hangon kérdez- nács osztályvezetőjével, aki te:

fejbőlintással átvette tőle a — Nem tud olvasni? Kint a pénzt, és olyan fényesen ra- tábla, hogy csak 11-töl van fo- gyogott az arca, mintha ezer- ga dóóra.

ágú csillár lenne. — Iskolát végeztem, k m —

S ez az álomkép annyira el- válaszolt félénken x'ábián —. de feledtette vsle a korábbi „apai én, Fábián Imre asztalos, kü- intelmeket”. hogy reggel csak lönleges ügyben je“cm. — Elő- cpyetlen gondolat foglalkoztat- vette a leragasztott borítékot ta: szépen leragasztani a cikor- és az asztal sarkára 'súsztat- vtiás borítékot., ahová a pénzt ta

tette a felesége. Menet közben . *- Ügy! — mond ■ ’yvezető — a kérelmet az iktatóba kell vinni.

— Ez nem az — habogta Fábián és az arcán szenvedés és elszántság tükröződött. — önnek szól, személyesen önnek.

Az osztályvezető a boríték után nyúlt. Feltépte: kiömlöttek a százasok.

— Micsoda?! Engem akar megvesztegetni?!...

A továbbiakra Fábián csupán úgy emlékezett, mintha az első álom folytatódott volna- Kirontott a szobából, a felriadt titkárnőt majdnem elsodorta. Viharsebesen száguldott le a lépcsőn, ki az utcára.

A lakásuk közelében ocsúdott fel. Szembejött vele a felesége valami papírt lobogtatva.

— Megvan, aranyoskám, alighogy elmentél, a postás hozta. A tanács kiutalta az üzlethelyiséget.

Fábián hápogva hátrált-hát- rált, le a járdáról csaknem az arra robogó gépkocsi alá került ...

Időközben az osztályvezető behívatta a titkárnőt. Együtt számolták az asztalra kiterített pénzt: Kétezer-egyszáz.

— Az a szerencséje, hogy már megkapta a helyiséget- — A titkárnőhöz fordjult: — Kérem, ezt az összeget maradéktalanul küldje csekken a szociális otthon csekkszámlájára. És feladóként írja oda: Fábián Imre asztalos.

Gyertyános Zoltán

rég megalakított, klubban a hírlapokon kívül különböző folyóiratokat is megtalál az olvasó. Mintegy félszáz sajtótermék sorakozik a nyitott tárlókban. és itt az újságokat, folyóiratokat kézbe lehet venni, nemcsak szemlélni azokat.

A berendezés, a bútorzat ízléses, kényelmes. Modem vonalú. szemre is szép minden tárgya. A keskeny asztalok mellett fotelek, bennük egy- egy olvasó férfi; vaP' a Nép- szabadság, vagv az Űj írás a kezében, vagy éppen az az újság vaev folyóirat, 'ami érdekli. És olvas, kényelmesen, senkitől sem háborgatva. Mert itt csendnek kell lennie, itt beszélgetni sem szabad, dohányozni sem. Époen azért, hogy a nyomtatott betűk által közvetített híreket, tudósításokat, ismereteket,. művészi alkotásokat zavartalanul átnézhesse, élvezhesse mindenki.

A klub mindennap az olvasók rendelkezésére áll. Nemcsak a szakszervezeti tagok vehetik igénybe. És akinek kedve kerekedik hosszabb lélegzetű írásművek olvasására, a helyiségben elhelyezett könyvtárból is kölcsönözhet regényeket, tudományos ismeretterjesztő műveket.

A gyöngyösi Szakmaközi Bizottság nem kis anyagi ráfordítással ismét előbbre lépett a népművelési feladatok útján.

(—ár)

Hírlapkluh Gyöngyösön

Az egyszerűség kedvéért kapta ezt a nevet bizonyára, amely csak annyiban fedi a valóságot, hogy Gyöngyösön, a Szakmaközi Székházban a nem-