Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

A negyedik t Knézich Károly HÍDIG napok Feszthráidijas magyar film bemutatója Egerben 1942. januárjában a Bácská­ban 3309 embert — egyedül Újvidéken közel ezret — meg­gyilkoltak, minden vizsgálat, bírósági eljárás és ítélet nélkül. A felelősök 1943-ban a hitleri Németországba szöktek. Az ügyet a népbíróság 1947-ben tárgyalta... Négy ember kerül közös cel­lába a vizsgálati fogságba: Tarparbaki főhajónagy, aki Új­vidéken a folyamőrség pa­rancsnoka volt, Büky százados, aki ugyancsak jelen volt az eseményeknél, Pozdor zászlós az igazoltató csoport tagja, és Szabó tizedes, a kivégzéseket végrehajtó hírhedt Dorner-raj egyik embere. Az újvidéki szörnyű három nap története az ő elbeszéléseikből bontako­zik ki, és így derül fény Büky százados feleségének tragédiá­jára is... A film alapja Cseres Tibor kitűnő tömör szerkezetű drá­mai erejű regénye, amely négy különböző jellemű ember visz- szaemlékezéseiin keresztül idé­zi fel az újvidéki vérengzés eseményeit. A fűm rendezője és a forga­tókönyv írója Kovács András A Zápor, a Pesti háztetők, az Isten őszi csillaga és a Nehéz -emberek rendezője és filmjé­ben rendkívüli' feszültséget te­remt a tragikus három nap mozai kszerűen összetevődő részleteinek kibontakoztatásá­val. A lényegre törően, remekül jellemzett figurákat kiváló szí­nészek keltik életre: Darvas Iván, Latrnovits Zoltán, Szir­tes Ádám Bara Margit, Vass Éva, Psota Irén és Szilágyi Tibor. A hiteles atmoszférát terem­tő képek Szécsényi Ferenc operatőri munkáját dicsérik. A Hideg napok méltán ara­tott nagy nemzetközi sikert: az ez évi Karlovy-Vary filmfesz­tiválon elnyerte a fődíjat. Az egri Vörös Csillag Film­színház október 6-tól 12-ig játssza a nagy sikerű magyar filmet. Bara Margit és Latinovits Zoltán a film egyik jelenetében. Pofon a fv miatt Egy szülő panaszolta: — Megvertem a fiam. Tu­dom, ilyen naponta millió- szőr előfordul, de engem mégis nagyon bosszant A tv miatt kellett megvernem. Még most is dühös vagyok, ha visszagon dolok rá. — Mégis, hogy történt? — Vasárnap este a Csodá­latos vagy, Júlia című filmet adták. Én ugyan láttam már, de a feleségem még nem. És bár az volt a tervem, hogy a film előtt elzárom a tv-t, és Hemingway-t fogom olvasni, csak részben sikerült megva­lósítanom. Időnként a felesé­gem unszolására a filmet kel­lett nézzem, — De miért kapta a gye­rek a pofont? — Mert az a taknyos kö­lyök is csodálni akarta Júli­JELENA RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL át, pedig még csak most múlt tízéves. — Ezért még nem kellett volna megpofozni — Ha nem cirkuszolt vol­na Júlia miatt, nem is kapott volna pofont. De ő nem akart vacsorázni, ő nem alkart szó­ba állni velünk, ő egyáltalán nem aikart semmit, csak Jú­liát akarta. Mondom neki; értsd meg, még tizenegyével sem vagy. Csak a vállát ránt­ja meg erre. Mire én: értsd meg, holnap fáradtan mégy iskolába, ha a filmet megné­zed. Lekicsinylőén elhúzza 3 száját erre. Mire én: nem né­zed és kész, tizenhat éven fe­lül! film nem való neked. Eri re ő levágja magát a reka- miéra. Állj fel! Gyere ide! Mars a sarokba! És ahogy elment előttem, elcsattant a pofon. Nagyon dühös voltam: hogy lehet egy gyerek ilyen érthetetlen és ilyen makacs? Méghogy tizenhat éven felü­lieknek való filmet megnéz­ni, neki! — Nem 5 az egyetlen. — Hát ez az! Tudod ml volt az oka? Délután a ház hasonló korú gyerekei össze­beszéltek az udvaron, hogy ők pedig azért is megnézik a csodálatos Júliát Összeskíi- vést szőttek, és egyben vetél­kedőt is: kinek sikerül kicsi­karni a szülőktől Júliát. És csak az én fiamnak nem si­került. Ahogy másnap kide­rült. — Mit szólt a fiad ehhez? — Gondolhatod. Szemrehá­nyást tett: csak nekem nem szabad? Mindenkinek lehet? Neked akkor sem lehet* mondtam én. Tudd meg, hogy még az elsősök is minden fil­met megnéznek. Még az is art hazudja, akinek le kell feküdnie a felnőtteknek való film előtt, hogy ő is látta* mert különben kicsúfolják* hogy: mi az, kisbaba vagy* akinek tentikéLni kell?! — Szóval: inkább hazud­nak, semhogy bevallják, ne­kik csak a gyerekműsort sza­bad a tv-ben nézni. Ezek sze­rint a tv értékmérővé lépetÉ elő. Rangot ad. Kort és érett­séget határoz meg. — így van. Kérdezd meg valamelyik első osztályos ta­nító nénitől, az osztályból há­nyán nézik esténként a fel- nőttműsorokait, meg fogsz le- pődni! Hm!... Kezdjek el pedagó- gizálni: milyen ártalmas do­log ez a tv-kultusz a serdü­lőknél? Nem tudják ezt a szülők? Dehogynem. Akkwr hát.«-? X. A folyosón őrködve a kony­hához közeledtem és találkoz­tam ismerősömmel, a Führer küldöncével, Bauerrel, aki a konyhába igyekezett. Azt mondta nekem, hogy Hitler bunkerében agyonlőtte magát. Érdeklődtem, hogy hol van a Führer felesége. Bauer azt fe­lelte. hogy ő is holtan fekszik a bunkerben, de nem tudja, hogy megmérgezte, vagy szin­tén agyonlőtte-e magát. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk, sietett a konyhára. Ezen a konyhán ké­szítették az ételt Hitler kísére­te számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem el Bauer közlé­sét Hitler haláláról és folytat­tam szakaszomon az őrködést. Nem telt el több egy óránál a Bauerral való találkozás óta, mikor kimentem a terasz­ra — ez 60—80 méterre volt a bunkertól — és egyszerre ész­revettem, amint a bunker vészkijáratán át Güntsche Sturmbannführer, Hitler sze­mélyi segédtisztje és Lange Sturmbannführer. Hitler szol­gája kihozzák Hitler holttes­tét és leteszik két méterre a (A Zrínyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv röviditett szövege.) 4 jjlmUM '-'óbe*- 6., csütörtök kijárattól, visszamennék, né­hány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és őt is ugyanoda helyezik. A holttesr tek mellett két húszkilogram- mos benzines doboz állt. Gün- sche és Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meg­gyújtották őket”. Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a bi­rodalmi kancellária őrségéből, hogyan égették el Hitlert és Braunt? Lefordítom a kérdést. • Mengeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őrség összes tagjai közül ebben az időben én álltam egymagámban leg­közelebb Hitler bunkeréhez”. Lehajol és egy forgáccsal el­kezdi lerajzolni a földön a kert alaprajzát. így találtuk meg a hiányzó láncszemet — az elégetés rész­vevőit, illetve szemtanúját — ami olyan fontos volt, különö­sen a feladat első szakaszá­ban — Hitler felkutatásánál. Mengeshausen őrhelyéről csak Günschet és Linget látta, de a bunker oltalmában, a lö­vedékek elől elrejtőzve ott volt Göbbels, Borman és dr. Stumpfegger. Nem messze innen, az Alexanderplatzon folyt a harc. A birodalmi kancellária súlyos tűz alatt állt. Lövedékek sü­völtöttek, becsapódások dör­dültek. nyomukban földoszlo­pok szálltak fel, csattogtak és süvítettek a kirepülő ablak­üvegek. A viharos szél bele­kapott a holttestek ruhájába. A tűz lobogott, majd kialudt. A benzin elégett... Üjra megöntözték és meggyújtották őket. Még előző este Mengeshau­sen azt mondta, hogy meg tudja mutatni a helyet, ahová a holttesteket elrejtették és si­etve beszórták őket földdel, meg kaviccsal. Nem tudta, hogy már kiásták őket onnan. A tisztek és vöröskatonák egy csoportja elment Mengeshau- sennel a birodalmi kancellá­riára. Az alábbi jegyzőkönyvet vették fed: „1945. május 13 Berlin. Mi alulírottak Klimenko al­ezredes, Katisev főhadnagy, Gabelok gárda-őrnagy, Kalas- nyikov gárda-alhadnagy, Olaj- nyik, Csurakov, Novas, Mjal- kin közkatonák az agnoszkáló Mengeshausen Harry részvé­telével a mai napon megte­kintették azt a helyet, ahol Adolf Hitler birodalmi kancel­lár és felesége holttestét el­rejtették. .. .Megvizsgálva a Men- geshausen által mutatott he­lyet megállapítást nyert, hogy vallomása megfelel a valóság­nak. .. Mengeshausen vállo- másának igazságát az bizonyít­ja, hogy az általa megnevezett, tölcsérből 1945. május 4-én ki­ástuk egy férfi és egy nő el­égett holttestét és két mérge­zett kutyát, amelyről más ag- noszkálók felismerték hogy Adolf Hitler és feleségé"ek Ifex Braunnak, (Éva Braun ne* ét és foglalkozását hibásan jelölték meg — a szerző meg jegyzése),korábbi személyi tix kárnőjének a kutyái voltak. A hely szemmérték utál készített képét, ahol Hitler é. felesége holttestét felfedezték és fényképfelvételeket arról ; helyről, amelyet Mengeshau sen agnoszkáló nevezett meg a jegyzőkönyvhöz csatoltuk. A fentiekről a jelen jegyző könyvet vettük fel. Később elmondták nekem ; fronttörzsnél: az odairányítot SS-legény, Mengeshausen írás beli vallomásában elbeszélte hogy nemcsak megfigyelte hogyan égették el a Führert hanem.ő maga. is részt vet benne. Akkor nem tudtán meg, hogy végül is miben ál­lott az ő részvétele és most a: archívum iratai között sen találtam meg a szóban forge írásbeli vallomást. De ime, főnökének. Ratten- hubemak a kéziratában ezt ol. vasom: „Hitler és Éva Braun teste rosszul égett és én lementem hogy rendelkezzem a tüzelő nyag szállítása ügyében. Mi­kor feljöttem, a holttestei már beszórták némi földdel és Mengeshausen, az őrség tagj£ jelentette nekem, hogy az el­viselhetetlen bűz miatt lehe­tetlen volt a posztján marad­nia s 6. más SS-ekkeí együtt Güns-che utasítására letaszítot­ta őket a gödörbe, ahol Hitler megmérgezett kutyája fe­küdt”. A továbbiakban Rattenhu- ber leírja az óvóhely lakóit, akik, amint tudomást szereztet Hitler haláláról, azon fára­doznak, hogy felkészüljenek a menekülésre és még egyszer megemlékezik Mengeshausen- ről: „Meghökkentett Mengeshausen SS-őr szemfülessége, aki beha­tolt Hitler dolgozószobájába Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levette az arany jelvényt, abban a reményben, hogy „Amerikában • drága pénzt fognak fizetni ezért a re­likviáért”. Az utolsó parancs Május 8-án a katonaorvosokból álló bizottság Skaravszkij or­vos alezredes elnökletével meg­vizsgálta a holttesteket. „A tűz által erősen elváltoztaitott testeken súlyos, halált okozó sérülés, vagy betegség nyomai nem voltak fellelhetők.” „A szájban üvegtörmelékeket ta­láltunk, amely egy vékony fa­lú ampulla falából és feneké­ből származott”. A bizottság alapos vizsgála­tok után erre a végkövetkez­tetésre jutott: „A halál ciánve­gyület által okozott mérgezés eredményeként következett be”. Semmiféle más olyan jelet nem állapítottak meg, amely halált okozott volna. Nyugati kutatók, újságírók és memoárok szerzői manapság makacsul erősítgetik, hogy Hit­ler. agyonlőtte magát. Egyesek tájékozatlanságból, mások pe­dig attól a kívánságuktól ve­zettetve, hogy valahogyan meg­szépítsek Hitler halálának kö­rülményeit. Mégis: így történt. Hitler megmérgezte magát. Mivel azonban az emberek lövést hallottak és azt gondol­ták, hogy Hitler lőtt, ez a vál­tozat gyorsan elterjedt a biro­dalmi kancellárián. Ezzel ma­gyarázható, hogy Bauer, Hitler küldönce is, aki röviddel ez­után találkozott az őrködő Mengeshausennel, erről szá­molt be néki. Ezt mondták a Führer más közeli emberei is. Valóban leadták-e a lövést Hitler szobájában’, vagy ez csak azok képzelődése volt, akik az ajtók mögött a vég bekövet­kezését várták? Igen, ez a lö­vés megtörtént. De vajon ki lőtt? Ezt a dolgot most tisztázzuk először. i . (Folytatjuk) »Jüf? f?renc hóhér a felség- fcuiás bűntette miatt kötél ál­tali halaira ítélt Knézich Ká­roly tábornokon az ítéletet vég­rehajtotta, foglalatosságánál a megkíván tató ügyességet és jár­tasságot tanúsította. , 1849. október 6. Arad. ilyen bizonyítványt kapott a hóhér, aki egy másik hóhér, Haynau parancsára — a had- bírósági ceremónia után — ki­lenc honvédtábornokon végre­hajtotta a halálos ítéletet Ara­don. A többi négy tábornok „kegyelemből” golyó általi ha­lálra ítéltetett. Az aradi tizen­három azóta már fogalommá vált, az önfeláldozó hazaszere­tet és az emberi jogok eltiprói elleni gyűlölet jelképévé, Egerben a hajdani Káptalan soron egy ház áll. Falán emlék­táblát helyeztek el: „E házban lakott Knézich Károly, az 1848— 49. szabadságharc honvédUibor- noka. Vértanú halált szenve­dett Aradon 1849. október 6-án.” Knézich Károlyt, az ara­di tizenhárom egyikét magáé­nak vallja Eger. Mit tudunk róla f Sajnos, az utókor talán az 5 életrajzának kutatásával fog­lalkozott a legkevésbé, habár a Szabadságharcban neve a leg­többet emlegetették között volt. Nincs meg a sírja sem... Ami kevés adat a rendelkezés­re áll, abból megtudjuk, hogy apja, Knézich Fülöp, nem volt magyar. A 6. horvát határőr- ezred főlstrázsamestereként szolgálta a királyt. Magyar nőt vett ed, Benkő Borbálát. Há­zasságukból született két fiú, a fiatalabbik a Károly nevet kapta. Életrajza úgy folytató­dik, hogy apja és bátyja pél­dáját követve, ő is a katonai pályát választotta, s miután Grazban és Bécsújhelyen el­végezte iskoláit, a 34. gyalog­ezred tisztje lett. Ezredének két zászlóalját 1830-han Egerbe helyezték át. Hogy ő mikor került a város­ba, arról nincs megbízható , adat, de tény, hogy 1842-ben eljegyezte Kapitány Katalint, egy tekintélyes városi szenátor leányát, akivel 1844-ben há­zasságra is lépett. (Ebből a há­zasságból két leánygyermek . született.) A kiváló képességű katonatiszt 1846-ban átvette a 3. zászlóalj parancsnokságát, 1847-ben kapitányi rangot ka­pott. 1848 júliusában parancs érkezett az új kormány had­ügyminiszterétől. hogy zászló- alja élén vonuljon a délvidék­re, a felbujtatott szerb felke­lők megfékezésére. Knézich Károly letette az esküt az új magyar alkotmányra. Régi pa­rancsnokai próbálták rávenni* hogy álljon a császáriak olda­lára. — A lázadók sorait rit­kítani igen, de szaporítani nem fogom — felelte. Bare a szabadságért 1849 januárjában a délvidék­ről Szegedre vonult, ahol már mint dandárparancsnok szere­pelt. Március 5-én csapatával átkelt a Tiszán és Damjanich seregével egyesült. A legendás hírű Damjanich örömmel fo­gadta a fiatal tisztet, aki szin­tén nem magyar származású lévén mégis a szabadság mel­lett vont kardot. Knézich ezt mondta Damjanichnak: — Mindennél jobban szere­tem az igazságot, és mert ön­érzetes és erkölcsös ember va­gyok, halálomig megtartom az esküt. Az 1849. április 4-í emlékeze­tes tápióbicskei ütközetben mint ezredes, dandárjával (a legendás 3. és 9. zászlóalj) iszo­nyú golyózáporban rohammal elfoglalta a Tápió hídját A nagysallói ütközet után a kor­mány tábornokká léptette elő és hadi érdemrenddel tüntette ki. A tavaszi hadjáratban min­denütt az élen harcolt Ápri­lis 26-án éjjel dandárjával el­sőnek kelt át a Dunán, s ő kezdte meg a komáromi csatát Csapatai a sáncokat rohammal bevették a hatalmas ágyú- és gyalogsági tűzben. „Knézich — írta Görgey lelkesen — seregét személyes, kitűnő bátorsággal vitte ^rohanásra,” Amikor Damjanich egy sze­rencsétlen baleset folytán a lábát törte. Knézich átvette az ő hadtestének parancsnokságát is, és Budavár ostrománál az északi oldalon irányította a harcot. Ezúttal azonban a ké­zitusában nem vett részt, mert bátyja a védők oldalán har­colt. A június 21—22-én vívott szerencsétlen kimenetelű ütkö­zet után Görgey fölösleges kés­lekedéssel vádólta és elmozdí­totta hadtestparancsnoki be­osztásából Hogy a viszony ne mérgesedjék «8 jobban, Kos­suth a felső-tiszai tartalékhoz helyezte át Knezichet Ekkor azonban már a szabadságharc sorsa megpecsételődött A be­nyomuló orosz csapatok elől hátrálni kényszerült. Még Vi­lágos előtt egyesült újra Gör­gey seregével, s vele együtt tette le a fegyvert. A negyedik .*« Görgey árulásával megmen­tette életét, de a fi zenhárom honvédtábornok, közöttük Knézich Károly is, az aradi várbörtönbe került, Ernst ez­redes hadbírósága elé. A tár­gyalás rövid volt. s igyekezett Haynau kedvében járni. A vád: felségárulás! Knézich Ká­rolyt még azzal is gyanúsítot­ták, hogy Buda bevétele után kivégeztette bátyját... Az íté­letben nem kételkedhetett senki. Október 5-én egyenként vezették őket a hadbíróság elé, ahol röviden elhangzott az ítélet Négy golyó általi halál, kilenc bitófa. Október hatocSkán hajnal­ban eldördült a sortűz, s a ti­zenháromból négy már meg­halt Nem sokkal később nyűt a várbörtön kapuja, s erős kísérettel elindult a menet az új-aradi úton a zsigmondházi mező felé. Egy kanyarban megpillantották a kilenc bitó­fát Bott Ferenc hóhér jól vé­gezte a dolgát Tichy József őrnagy, a kivégzést vezető tiszt, egyre sürgette. Negyediknek Knézich Károly következett Elbúcsúzott még élő öt baj tár­sától. Amikor a porkoláb szo­kás szerint odataszította a hó­hérlegényeknek, szemüvege le­esett. Utána hajóit, hogy föl­vegye. — Hagyja ofctt — rfvaJTt rá a türelmetlen Tichy őrnagy. — Lát maga az akasztófán úgyis! És Knézich Károly fe&épett a zsámolyra. Sírjukat ott ásták meg a bi­tófa alatt. Néhányukat a hoz­zátartozók megvásároltak a hóhértól, s még az éjjel elszál­lították, de Knézich hottteste ott maradt. Sírjának nyoma sincs, hiába keresnék, nem ta­lálnák meg. De neve együtt cseng örök. időkig az aradi tizenhárommal. Kátai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents