Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

Hárman jelentik...

Termelőszövc

Áz idei ősz mindazok számára nagy előnyt jelentett* akik jól kihasználtak minden napot a szántásra, vetésre és a beért kapások betakarításárai Szakemberek szerint milliókat hozott a mezőgazdaságnak a késői napsütés, amely jó termést érlelt, ugyanakkor gazdaságonként százezreket sikerült megtakarítani a kedvező útviszonyok, munkalehetőségeik miattMilliókat ért az ősz, különösen ott, ahol jól megszervezték a munkát, ahol megragadták a jó alkalmat a több és jobb eredmény elérésére* Három termelőszövetkezeti elnököt kérdeztünk meg. arról, hogy állnak a munkákkal, az idei ősz mit jelentett számukra?

Medve czki Mihály, Rózsa- szentmártoru

— Szerdán befejeztük félezer holdat kitevő őszi vetéseinket. A tavaszi vetésekhez háromszáz holdon készítettük elő a talajt még 150 hold mélyszántás hátra van. Kilenc erőgépünk munkáját úgy irányítjuk, hogy három állandóan szántson. Két traktorra megszerveztük az éjjeli műszakot is.

— A hosszú ősz jól jött a szőlőtelepítési munkáinkhoz is. Hatvankét hold Lengs-Moser típusú telepítésünkhöz 13 ezer betonoszlopot kellett beállítani. Más körülmények között nem tudtuk volna elvégezni ez1 a munkát, így is. szükség volt a termelőszövetkezeti tagok mellett a nyugdíjas bányászok segítségére. Hamarosan végtkezeti elnökök

zünk a dróthúzással is.

— A szüret folyamán terven felül értékesítettünk háromszáz mázsa saszla szőlőt és ez anyagilag is segítette szövetkezetünket Jelenleg mintegy százharmincezer forint hiányzik az éves tervünkhöz. Terven felül húsz hízómarhát, több heremagot és tejet értékesítünk még, hogy az előirányzottnak megfelelően tudjunk osztani.

Kis* Adóm, Zagyvaszántó

— A jő Id6 és a jő munkaszervezés együttes hatásának tulajdonítjuk, hogy szövetkezetünkben október 20-ra sikerült elvetni 620 holdon az őszieket és a kongresszusi vereenyvál- !al ásóknak megfelelően október 22-re. a járási pártértekezlet napjára befejezni az őszi kapások termésének betakarítását Számításaink szerint november közepéig végzünk az őszi mélyszántásdkkal is és közvetlenül azután a traktorosok hozzáláthatnak az erő- és munkagépek karbantartásához, sót felajánljuk segítségünket más szövetkezeteknek is. Mi ugyanis már a következő évi munkákat szervezzük, megkezdődött szövetkezetünkben a területvállalás.

— Tartalékolni akarunk az idei bevételeinkből mintegy 150—200 ezer forintot Tavaly lemaradtunk a munkákkal és ez anyagilag hátrányosan érintette szövetkezetünket, a következő évre viszont előre bebiztosítjuk magunkat. Az idei

nyilatkoznak

jövedelmet már biztosítani tudjuk, 140 hízósertést, 40 hízómarhát még ezek után adunk el.

Lukács Dezső Boldog.

—■ A paprikánkról ismernek bennünket a megyében és az idén nem is vallottunk vele szégyent Eddig nyolcszázezer forinttal teljesítettük túl bévé, teli tervünket és ha még nyújtani lehet a szedés idejét, ez az összeg jelentősen növekedni fog. Ezzel az összeggel tudtuk pótolni a belvízkár miatti búzakiesést, a többi értékesítéssel a kipusztult árpát is behozhatjuk. Burgonyánk is jól fizetett, az epoka fajtából 110, a korai rózsából pedig 60 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Kétszáz hold cukorrépánkat néhány napon belül átadjuk a gyárnak, őszi káposztánknál viszont aggasztó a helyzet, mert bár teljes termésre kötöttünk szerződést, s mintegy hatvan vagoné« termésből eddig csak hattal vittek el. Eddig legalább harminc százalékos a veszteség.

— 15 traktorosunk vasárnap is dolgozott a földeken és naponta hajnali négytől este tízig szántottak, vetettek a gépek. Így teljesíteni tudtuk ezer holdon a vetést, sőt a hét utolsó napjára a 800 hold háztáji és közös kukorica termését is betakarítjuk, beleértjük a szárvágást is. Az állattenyésztésünkben furcsa helyzet alakult ki. Sok a burjunk és ennek örülünk, de ugyanakkor nem tudjuk teljesíteni tejértékesítési tervünket. Talán a baromfi behozza ennek egy részét. Ebből ugyanis túlteljesítésre számítunk* (P. EJ

Vendégségben

a Ganz-MÁVAG-nál

Az egri járás asszonyai Budapesten

A magkészítő műhelyben három asszony hajlik a forma fölé Az egyik serény kezekkel rakja a homokot, döngöli, elvesz belőle, hozzátesz, s több — a másik két asszony számára érthetetlen — művelet után, keskeny, fél tálcára borítja a mintát. Közben magyaráz, illetve válaszol a kérdésekre: nehéz munka

naponta nyolc óra hosszat állni

a magkészítő pad előtt, de már 24 éve csinálja. Megszokta, megszerette. 1600—1700 forintot keres havonta... Szép pénz, állapítja meg a másik kettő, de nehéz kereset Még néhány kérdés: Férjnél van-e, hány gyereke van? Honnan jár be dolgozni?, aztán barátságosan elbúcsúznak. A két asz- szexny indul tovább, mert elmaradtak csoportjuktól, s egy ilyen nagyüzemben el is tévedhet az ember lánya.

Sokszor álltak meg néhány szavas beszélgetésre az asszonyok, mert minden érdekelte őket A hatalmas gőzkalapács, a mozdonyalkatrészek készítése, a szerelések. Sokáig nézegették a Moszkva környéki vasútvonal részére készülő kocsikat — még fel is szálltak rá —, a most formálódó, alakuló „ezüstvonatot” és percekig nézték az öntödében a sziporkázó vascsillagokat.

Az egri járás 15 községéből utaztak fel a tsz-asszonyok, szám szerint 50-en, a Budapesti Ganz-MÁYAG-hoz, hogy megismerkedjenek

az üzemekben dolgozó asszonyok

problémáival, munkájával. Mi tagadás, sokan menték fel olyan elképzeléssel, hogy az üzemben a munka más, sokkal könnyebb. Ott nem süti őket a nap és nem áztatja hátukat az őszi eső. A látogatás végére alaposan megváltozott a vélemény, mert igaz ugyan, hogy a magikészítőkhöz nem esik be az eső, de a poros -műhelyben a lélegzetvétel is nehéz volt a szabad levegőhöz

szokott tüdőnek. Az öntödében a 30 fokos kánikula sokszorosát érezték, pedig közel sem mentek a kokillákhoz, melyekbe keskeny sugárban, sziporkázva ömlött a fehéren izzó vas. A kovácsműhely zaja és a fékpadokon járó motorok meg egyenesen elviselhetetlennek tűntek. Jobb minálunk. Nem dolgoznánk itt semmi pénzért — fordultak ki egyikmásik üzemrészből Megismerték az üzemi asszonyok munkáját és

barátság szövődött

közöttük. ígéretek hangzottak el, hogy leveleznek, s egyszer majd a gyáriak is kirándulnak Eiger környékére.

Szívesen fogadták az asszonyokat a gyár vezetői is, s jólesett, hogy nemcsak a gyári pártbizottság, KISZ-bizottság és a szakszervezeti vezetők szakítottak időt arra, hogy megismerkedjenek az asszonyokai, a gyár gazdasági igazgatója is üdvözölte őket, s az öntödei főmérnök, akiben fölHazánk egyik „leggyorsabb”, Budapest és Miskolc között húzódó vasútvonala, megyénket mintegy 70 kilométeres szakaszon érinti. E nagyforgalmú vasútvonalat és állomásait folyamatosan korszerű berendezésekkel látják el.

Például nemrég fejezték be a Miskolc Tiszai-pályaudvar korszerűsítését mtegrá-dominó

MUNKAKÖNYVÉBEN ez

olvasható: betanított munkásnő. Nem sokat tanult szakmunkás, vagy elmélyült irányító feladat végzője, egyszerű betanított munkásnő. Ö és társnői helyezik el- azokat a kis csavarokat a „gépezetben”, amelyből nagy eredmények születnek.

Szalagmunka az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységében. Elindulnak a kis gerdire találtak az asszonyok, maga számolt be az ott folyó munkáról. A nőbizottság tagjai, Kelemen Kálmánná, a titkár, Kaska Józsefné, Hova- nyecz Józsefné, Szalay András- né pedig egész napjukat a vendégekkel töltötték.

A látogatás végén az asszonyok apró — az üzem munkájára jellemző — kis emléket kaptak, maguk pedig mintát vittek a híres Eger környéki borokból, a hagyományos menyasszonykalácsból, s a hevesi gölöncsérek néhány remek festett tányérjával lepték meg a budapestieket. Hasznos kirándulás volt. Űj barátokra tettek szert, gyönyörködtek a Halászbástyáról Budapest panorámájában, s este a Fővárosi Operettszínházban sokat tapsoltak Rátonyi Róbertnek, Fó- nay Mártának.

Hajnalfelé járt az idő, amikor Egerbe érkezett az autóbusz, s az asszonyok így búcsúztak egymástól: jövőre ismét kirándulunk.

Iá)

*----------■-------------------I»—

Lu

das és Nagyút között korszerűsítik a vasúti közlekedést

A „kis csavar"

berendezéssel Október 21-töl Ludas és Nagyút állomás közötti kétvágányú vonalrész mindkét vágányán félig önműködő, biztosított térközben közlekednek a vonatok. Ezt a berendezést két és fél millió forintos költséggel állították üzemben a Miskolci TBFF dolgozói.

(—váry)

ő nem is akármilyen munka- csoportot szervezett. A tíztagú brigád már harmadszor nyerte el a szocialista brigád kitüntető címet. Átlagteljesítményük mindig meghaladja a 105 százalékot és a fiatal brigádvezető itt is élen jár, nem ritka, amikor 110 százalékot lehet olvasni a teljesítménylapján.

— Jól vezeti tehát a brigádot. És hány fiatalasszonyt

Évről évre nemesedünk. Finomodik a lelkünk, érlelőditek, kiforrnak, letisztulnak az érzéseink, szárnyakat kapnak, megemelkednek a gondolataink — egészben véve nemesedünk tehát, és megindító, hogy milyen erőltetett ütemben. Védjük a természetet, az állatot, a virágot, a fát, az erdőt, a forrást, a barlangot, a parkot, a műemléket, a városképet Védjük továbbá az embert is, bér ez idáig azt nem annyira személy és terület szerint, mint a gemenci erdő vaddisznait; inkább csak elvileg védjük.

Szeretnék én Magyarországon kormorán lenni — azaz népiesebb nevén: kárókatona. Vagy nemeskócsag. Vagy kanalasgém.

Halásznék a Kis-Balatonon horgászjegy nélkül és az emberek számára tilalmas időben is zavartalanul; költenék-köl- tenék-költögetnék zavartalanul; pihennék, amennyit nagyon muszáj és dolgoznék, amennyit csak jólesik, zavartalanul, mert — mint ritka madárnak — nem csupán életem és testi épségem védené az állam, hanem háborítatlan nyugalmam is.

De hát nem lehet Magyarországon mindenki ritka madár. Az ember nem ritkaság, nem szorul tehát védelemre.

Ámbár, alighogy ezt leírom, rögtön gyanakvásom támad: mintha a kétségtelen ritkaságot sem védenénk mi, ha már egyszer ember formája van.

A gyerekekre gondolok. Erre a hazai márkájú ritkaságra; mint azt bizonyára tudják, a gyerek hét esztendő óta világ- viszonylatban Magyarországon a legritkább. Ideje volna hát erre a ritkaságra is kiterjeszteni a társadalom védelmét és gondoskodását. Ez persze bajjal jár; hatályom kívül kellene helyezni jó néhány magyar szabadalmat. Amilyen például a parkosított játszótér, ahol a gyerekeknek hovatovább illedelmesen, karba tett kézzel kell ülniük, nehogy a parkot sérelem érje. '

De van ilyen sajátos „találmányunk” más is. Például sokszor eltűnődtem azon, hogy a Balaton déli partja valószínűleg a világ legjobb földrajzi, éghajlati, természeti adottságokkal rendelkező, és bizonyára a legnagyobb természetes gyerekstrandja.’ Selymes víz. bársonyos homok, több száz méter mélyen a tóba nyúló sekély és veszélytelen partsáv. Ha kihasználnánk ezeket az adottságokat, és valahol kiépítenénk •gy gonddal-szeretettel, hozzáértéssel megtervezett, méreteiben is impozáns gyerekstrandot — afféle liliputi vízi világ- tirost — a szükséges szállodákkal, táborhelyekkel, ^látnánk

szakképzett személyzettel, s minden elképzelhető, ide alkalmas játékkal, akár a történelem összes hajótípusainak törpe másolataival is, világhírű nemzetközi gyereknyaralóhellyé tehetnénk pár év alatt

Nem momdom topább, mit jelentene ez valutában is meg idegenforgalomban is. Mondhatnám pedig tovább, hiszen eleget tűnődtem rajta. De egyelőre hagyjuk az ábrándokat; láttam ugyanis egy nem tudom, mennyire érvényes távlati tervet amely a déli Balaton-part rendezésére készült Több száz milliós, talán milliárdos beruházást igényel, feltöltjük majd a tó iszapjával a déli partszegélyt és közvetlenül a part mentén — séta-autóutat építünk rajta. Szükséges-e megindokolnom, hogyan tenné tönkre a világ legnagyobb és legkellemesebb természetes gyerekstrandját a vízparton végigcikázó, zajos, poros, motorgázos, gyerekekre és autósokra egyaránt életveszélyes autóút?

Jól van, tudom, az elődeink is megtették a magukét. Már ma is kevés az olyan partsáv a Balatonnál, ahol a nagyvárosi zajból menekülő tízezrek viszonylagos nyugalmat és még kellemesnek mondható természetes környezetet találnak, ahol nem csattog-mennydörög negyedóránként a tó legértékesebb részén, közvetlenül a partján a vonat, nem ontják a széngázt a mozdonyok, nem repesztik a levegőt sűrűn egymás nyomában száguldó autók, — ha nem teszünk valamit a gépcentrikus, technomániás tervek ellen, ennek a kevés, nyugalmasabb helynek az évei is meg vannak számlálva.

Bámulatos, amilyen leleményesek vagyunk abban, hogyan üldözhetjük ki minden fellelhető zugból — költséget nem kímélve — a természet közelségére, a tiszta levegőre, a csendre, a felüdülésre vágyó embert. Egy újságíró például azon kesereg, miért nincs a Balatonon annyi motorcsónak, mint a Genfi-tavon? Megérdemelné, hogy hazai gyártmányú, durrogó Sirály-motorok gépágyúzajával és benzinbűzével övezve töltsön el két hetet a szabadságából

Nincs menekvés?.:. Derűs vasárnap reggeleken százezer városi ember fölkerekedik, hogy a környező erdőkben-he- gyekben keressen egy csendes zugot. Ámde tízezer viszi a táskarádióját, s a táskarádiónak az az átka, hogy megszokottá vált napjainkban; még a modernebb vonalú és a leg- külföldibb táskarádió tulajdonosára sem figyel föl most már senki, hacsak nem a legerősebbre csavarja a gombot. Természetesen a legerősebbre csavarja, és elkeseredett hangpárbajt folytat a magnókkal, a gitárokkal, s a villamosított hétvégi házak érctorkú hangszóróival.,.

Higgyék el, nem kérek én a magamfajtáknak több nyugalmat, több csendet, több levegőt, csak egy-egy napra any- nyit, amennyit a gemenci erdő vaddisznóinak egész évre biztosít az állami védnökség. És dehogyis akarok természet- védelmi területeinkről egyetlen rossz szót is ejteni. Csupán megkockáztatom a kérdést: nem volna-e helyénvaló néhány l^envber*édelnú területet” is kijeiouiünk?.

mánium^kristáiyok és mikroszkópok, nagyítók alatt ügyes női kezeik tranzisztorokká formálják azokat

Mennyi kéz is kell* míg a kristály kijárja az elkészítés folyamatát, egyetlen részlet sem szükségtelen és egyetlen munkafázis kimaradása az egész munkát tönkretenné.

Hát itt dolgoznak, ők. a betanított munkásnők. Itt építik be részmunkájukat a nagy eredménybe, az elkészülő tranzisztorba, sőt hír- adástechnikai műszerekbe.

Nem is nagyon méltó erre a munkára már a kicsit

rossz hangzású „betanított munka”, mesterek ezek az asszonyok lányok.

SCHMIED LÁSZLÖNÉ fiatalasszony .szakmát hagyott ott a betanított munkáért. Bolti eladó volt, mielőtt az Egyesült Izzó pesti tranzisztorszerelőjébe került, az első gyöngyösi gárdával 1963- ban. Aztán jöttek a többiek is, a gyöngyösi új tranzisztorüzem jövendő munkásai. De mire ők már megérkeztek* Schmiednéék túljutottak az első munkafázisokon, sőt már a normát is „hozták”.

Fél év múlva aztán visz- szakeriilt Gyöngyösre.

— Nagyon sok helyen kellett helytállni. De aztán az egész munkafolyamatot meg- ,i,smertem és mindenütt bizonyítottam.

Talán ezért is bízták meg, hogy alakítson brigádot. De

lányt vezetett már be a szakma rejtelmeibe, hogy magához hasonló jó brigádtagok, vagy vezetők legyenek?

— Hát ezt nem lehet megszámolni. Csak az idén vagy ötven dolgozót vettek fel. Közülük legalább huszonötöt én tanítottam be. És, hogy a többi évben? Sokat. Már a „betanítottjaink” közül is sokan kaptak kiváló dolgozó oklevelet vagy jelvényt.

Schmiedné nemcsak a munkatársait tanítja, maga is tanul. A gépipari technikum második osztályába jár.

— AZÉRT TANULOK, mert többet szeretnék tudni, többet tudok majd segíteni a többieknek is. Nomeg, akkor képesítésem lenne. Mert tudja, rosszul hangzik az, hogy betanított munkásnő.

Hát igen, sajnos nincs elismerő csengése e szónak pedig ők már mesterük a szakmának.

Schmiedné tavaly tagjelölt lett, idén felvették a pártba. A tanulás a brigádvézetés és a család minden idejét

kitölti

Az ő pártmunkája a mindennapos. lelkiismeretes jó teljesítmény és a társak jó munkája.

(fóti)

Mmüs&ői3

1966, október 29, szombat