Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

VI.

Van Jánecke alaposan szemügyre vette, s hogy a nyilas érezze hatalmát és megtanulja, kivel áll szemben, elhatározta: mindjárt megleckéz- teti.

— Ha ide belép — vetette oda Smimyák- nak foghegyről —, — csak egy módon köszönhet: Heil Hitler!

Smirnyákot meglepte ez a fogadtatás. Sértette, hogy kioktatják. Ügy gondolta, hogy ő nem alárendeltként, hanem szövetsége- si minőségben jelent meg itt. Hogy mer így beszélni velem? — morfondírozott magában. — Megmondom neki alaposan a véleményemet. Szóra azonban nem nyithatta száját. Von Jánecke rákiáltott:

— Hány évet ült börtönben?

A váratlan kérdés megriasztotta Smirnyákot. Vajon mit tudhat rólam ez az ismeretlen tiszt? — villant át agyán a kérdés. Jó lesz vigyázni vele. De a Gestapo-tiszt most sem hagyta szóhoz jutni, hanem váratlanul mosolyra derült az arca és így szólt:

— Hagyjuk ezt. Nem érdekes. Beszéljen inkább arról, hogy mi a véleménye a mind sűrűbbé váló szabotázsokról,

4 Nmiisis

1966. október 39., szombat

amelyek az önre bízott állomáson és körzetében történnek?

— Kérem, mi mindent megteszünk a végső győzelemért — hebegte zavartan a nyilas. — Mi őszintén nagyra becsüljük a hungarista munkaállam nagyszerű szövetségeseit, s azt akarjuk, hogy az új Európa térségeinek ...

— Ez demagógia — csattant von Jánecke hangja. — A nyilas pártnapokon szónokoljon ilyesmiről. Nekem a szabotázsok dolgáról beszéljen!

— Igenis — nyögte minden bátorságát elveszítve Smir- nyák, és ismét a nyilas körökben szokásos frázisok mögé próbált menekülni.

— Sajnos még mindig akadnak a judeo-bolsevizmustól megmételyezett" emberek, akik semmibe veszik Szálasi nemzetvezető testvér... izé... akarom mondani a Führer parancsát...

— De kik ezek az emlberek? Személyeket említsen! — szakította félbe a szóáradatot von Jánecke.

— Biztosan még nem tudom, kérem — felelte halkan Smir- nyák.

— Ügy, szóval ön sem tudja? — jegyezte meg a Hauptsturm- führer, és jelentőségteljesen Haucke főtörzsőrmesterre villantotta szemét. A főtörzsőrmester vörös arca lilára változott ettől a tekintettől. Szerencséjére azonban Smirnyák ismét megszólalt, és a százados visszafordult a nyilas felé.

— De már sejtem — mondta Smirnyák.

— Nem a sejtelmeire vagyok kíváncsi — legyintett bosszúsan Von Jánecke. — Neveket mondjon! Érti? Neveket.

— Parancsára. Tábori Lajos tolatásvezető, Nemes János kocsirendező, Somogyi Péter váltókezelő, Vészi Gábor fékező. Bakos József mozdonyvezető, Váradi György mozdonyvezető.

— Mire alapítja, hogy ők követik el a dísznóságokat?

— A múltjukra és a magatartásukra, kérem. Ismerem őket, Tábori fiatal korában, az 1919-es kommün alatt a vasutasok egyik vezetője volt. Emiatt ült is. A többiek meg. -.. szóval, nem szeretik szövetségeseinket, vagyis haragszanak a németekre. Nemes például, amikor önök tavaly márciusban eljöttek hozzánk, hogv megsegítsenek bennünket az angolszász érdekcimboraság ellen, pimaszul leköpte a Führer fényképét. 5

— Ügy?

— Persze — sietett mindjárt a nyilasok helytállását bizonygatni Smirnyák —, az itteni testvéreim felelősségre vonták érte. Bevonultatták katonának. De hát megsebesült és akkor hazaengedték.

— Szóval, ezeket tartja a szabotőröknek? — kérdezte elgondolkodva Von Jánecke,

— Bizonyítani nem tudom; de az életem merném rá feltenni, hogy ők garázdálkodnak — jelentette ki határozottan Smirnyák.

— Jól van. Elmehet — vett kurtán búcsút a nyilastól a Gestapo-tiszt.

Smirnyák összevágta bokáit, s az előbbi kioktatásra emlékezve, harsány Heil Hitlerrel elköszönt. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Von Jánecke a főtörzsőrmesterhez fordult.

— Látja. fafejű? öt perc alatt többet tudtam meg, mint maga abban az öt hónapban, amióta itt növeszti a pocakját.

— Bocsánat, főrohamvezető úr — szólt közbe tisztelettudón Haucke —, de amit ez a

Smirnyák itt elmondott, az még egyáltalán nem bizonyos. Táboriról. Nemesről és a többiről sem tételezem fel, hogy szembe, mernének szállni velünk. Sőt. igyekszenek segíteni. Mindig számíthatok rájuk a munkában. Képesek zokszó nélkül napokig szolgálatban állni.

— No, akkor még gyanűsab- bak előttem — intette le a főtörzsőrmestert Von Jánecke.

— Készséges segítőtársnak mutatkoznak, hogy szabadabbá váljék a kezük. Mindenesetre megnézzük, hogy magának, vagy ennek a fajankó nyilasnak jobb-e a szimata? Az íróasztalhoz lépett, és felvette az egyik telefonkagylót. Amikor a központ jelentkezett, a nyilas számonkérő széket kérte. B;- kády őrnagyot, a számonkérő szék vezetőjét hivatta a telefonhoz.

— Négy embert küldök magához — mondta Bikády őrnagynak —, és egy névsort; Néhány nyomozót adjon embereim mellé, és nézzék meg alaposan a névsorban szereplő személyeket. Fontos a feladat, holnap éjfélig eredményt akarok, Mindenáron. Világos?

— _ Értem, Hauptsturmfüh- rer úr! Gondom lesz rá. hogy embereim jól együttműködjenek megbizottaival — hallatszott a vonal másik végéről Bikády őrnagy hangja.

Von Jánecke letette a kagylót. Elégedett volt az eredménnyel, jókedvre derült. Vidáman fordult Hauckéhoz:

— Főtörzsőrmester! > Ha jól emlékszem, valami borocskát emlegetett az imént.

— Igen.' főrohamvezető úr! — mozdult készséggel Haucke.

Kinyitotta a szekrényt, háromszínű nemzeti szalaggal dí- szítettt palackot vett elő. Á villanyégő fénye felé tartotta. Az aranysárga ital szikrázva megcsillant. Gyorsan kihúzta a palackból a dugót, és színültig töltött két háromdecis poharat. _

— Páoák és királyok itala;

Tokaji aszú!

Von Jánecke megízlelte a bort. Valóban kitűnőnek találta. Lassan kortyolgatta, élvezte minden cseppjét. Amikor megitta, kért még egy pohárral; Haucke boldogan újabb palackot bontott. Bár féltve őrizte a körülményesen beszerzett tokajit, de most nem sajnáltai ödült, hogy ilyen könnyen megúszta az ügyet. A második pohár bor elfogyasztása után azonban Von Jánecke lehűtötte örömét. Mintha rjalami jelentéktelen semmiségről beszélne; társaságbeli könyedséggel jegyezte meg:

— Apropos.:: nem árt eszébe vésnie. Amennyiben holnap éjfélig nem szakad vége a szabotázsnak, vagy nem lesz megnyugtató eredmény a tettesek felderítésében akkor, nos akkor — von Jánecke itt hatásq* szünetet tartott, majd jobb kezét jelentőségteljesen elhúzta a nyaka előtt — Oberfeldwebel Haucke családja hamarosan gyászjelentést kap. Keretes gyászjelentést, amelyben a főparancsnokság részvétét fejezi ki, hogy a szerető férj, a derék apa, a nagyszerű német katona a bolsevistákkal vívott harcok során dicsőségesen életét áldozta a Führerért, a birodalomért. Higgye el, senki nem kutatja majd, hogy ez megfelel-e a valóságnak, vagy sem. Egy főtörzsőrmester ilyen, vagy amolyan halála senkinek sem okoz gondot a hadseregben. Kevesebb, vagy több belőlük.., egyre megy!

(folytatjuk)

Ezeken kívül az évadnyitót is mi rendezzük meg minden évben, amelyen a Liszt Ferencről elnevezett művelődési há_ zunk színjátszói, táncosai, énekesei adnak műsort. Elmondhatom, hogy ezek a műsoraink is nagyon közkedveltek a községben.

— A vázolt kép azonban nem lenne teljes, ha arról nem szólnánk, hogy a sikeres rendezvények főleg a községi párt- és állami szervek jó hozzáállásának köszönhetők, akik már régen felismerték, hogy ez a segítség elsősorban a község kulturális helyzetének javulását szolgálja. Különösen sokat jelent a tartós, jó kapcsolatok fenntartásában Ivacs József iskolaigazgató tevékeny közreműködése, aki egyben a község népművelési ügyvezetője — hallottuk Kállai Tibortól.

A továbbiakban megtudtuk még azt is, hogy a tamalele- sziek is igényelték az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságától ezt a támogatást, miután onnan is sokan járnak oda dolgozni. Ezt a seÉv végi film

Az őszi filmévadban a legnagyobb sikert fesztiválnyertes filmünk, a Hideg napok és az angol A domb aratta, de sok nézője volt A légiónak, Wajda új filmjének, valamint a Beszéljünk a nőkről c. olasz és az Akkor a pasas c. magyar vígjátéknak is. Október utolsó premierje az új Ranódy-film, a Kosztolányi regényéből készült Aranysárkány.

A történelmi filmek sorából kiemelkedik Jutkevics Lenin Lengyelországban c. alkotása és egy felújítás: A negyven- egyedik, amelyet Csuhraj művészetének rajongóin kívül bizonyára azok a fiatalok néznek majd meg a legtöbben, akik az első bemutatót még nem láthatták. A nagyszabású, gazdag kiállítású történelmi filmek kedvelőinek nyújt ismét élményt a lengyel filmgyártás-második nagy produkciója, Kawalerowicz A fáraó c. kétrészes alkotása, amelyet egy műsorban láthat majd a közönség.

November magyar filmúj- donsága a kisfilmjeiből már

gítséget meg is kapták az elmúlt évadban: beindult a munkásakadémia. Sajnos, rövid időn belül le kellett állítani, mert a községi szervek sem szervezés-propaganda, sem technikai (fűtött helyiség, stb.) vonatkozásban nem támogatták a beindulást.

Bükkszenterzsébeten ebben az évadban is megrendezik az előadásokat, műsorokat. A munkásakadémia keretében például többek között Törvényeink népünk szolgálatában; A fertőz- betegségekről, A nő, a feleség, az anya társadalmunkban; Az alkoholizmusról ; Népgazdaságunk feladatai a III. ötéves terv és az új gazdaságirányítási rendszer végrehajtásában; Barangolás a Mátrában és Szintetikus mosószerek használata, vegyiszerek a modem háztartásban című témákról hallhatnak előadásokat a bü'kkszenterzsébetiek.

A témák változatosak és ennél fogva széles körű érdeklődésre tarthatnak számot.

Faludi Sándor

újdonságok

ismert fiatal Kárpáti György első játékfilmje: Nem szoktam hazudni, főszereplője Voith Ágnes. A magyar filmek híveinek szerez majd bizonyára sok örömet a karácsonyi két premier is: ekkor kerül a közönség elé két új, színes Jókai- film: az Egy magyar nábob és a Kárpáti Zoltán. Mindkettőt Várkonyi Zoltán rendezte.

Az első filmjével, az Álmodozások korával nemzetközi sikert aratott Szabó István új filmjének is decemberben lesz a bemutatója, címe: Az apa.

Az ünnepi moziműsor külföldi újdonságai közt szerepel a Tom Jones, Tony Richardsop színes filmje Fielding regénye nyomán, amelyet Osbome adaptált, és Kakoyannis nagy sikerű új műve, a Zorba, a görög, főszereplője Anthony Quinn. Vígjáték az NSZK Állhatatos asszony című filmje, Lilly Palmerrel és Peter van Eyckkel a főszerepben, A tökéletes bűntény című francia krimiben pedig Yves Montand mutatkozik be új szerepkörben: detektívfelügyelőt játszik.

Bükkszenterzsébetről közel kétszázan járnak naponta dolgozni Ózdra, az Ózdi Kohászati Üzemekhez. Ez a körülmény indokolja, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottsága már évek óta jelentős segítséget nyújt a bükkszenterzsébetiek kulturális ellátásához, művelődési igényeik kielégítéséhez.

Kállai Tibor, az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságának kultúrfelelőse elmondta, hogy a sokirányú segítségért néhány évvel ezelőtt köszönő sorokat " is kaptak Egerből, a megyei tanács művelődésügyi osztályától.

— Bükkszenterzsébeten a munkásakadémia általános művelődési tagozata honosodott meg legjobban. Szeretik ezt a népművelési formát a község lakói — mondta Kállai Tibor.

— Havonta két alkalommal viszünk ki előadót, filmet, kis műsort Az egyes rendezvényeinket azonban nemcsak dolgozóink, hanem azok családtagjai, ismerősei is látogatják. Közel 70—80 részvevője van egy-egy előadásnak, ankétnak.

voránál

ződik játékában. Az érzéseit nem szégyelli, de nem is túlozza el. Ismeri a bánat és a szomorúság, az öröm és a boldogság értékeit, helyét az ember életére, és ezt akarja súlypontozva, túlzás nélkül kifejezni. i

A modem ember őszintesége és az őszinteség iránti tisztelete jellemzi véleményünk sze_ rint Antal Imrét. Ezért volt talán a közismerttől elütő a játéka, ezért volt meglepő és ezért volt nagy hatású.

A már említett művön kívül feltétlenül meg kell említenünk Bartók Szvitjét és Liszt a-moll szonátáját, mint a hangverseny legteljesebb, legmaradandóbb élményét.

Olyan tehetséget ismertünk meg Antal Imrében, aki még csak most indult el sikerei útján, de az eddigi út is nagyon figyelemreméltó és üdvözlendő.

f 1 (g. molnár)

Borsodi népművelők segítsége Bükkszenterzsébeten

A Nagy Medve fiai

nép kilátástalan sorsán kőny- nyező romantikáé, hiszen így nem is adhatnánk igazat önmagunknak. Ezért is nem keltett felemás érzéseket a nézőben a „happy end”... És nemcsak ezért; a film forgatói mindvégig ragaszkodtak mindahhoz, ami az indiánok életére jellemző, illetve: ahogy olvasmányainkból megismertük az indiánokat, tiszta, a civilizáció számító mázaitól mentes erkölcsüket.

önmagában te szép ez a film színes képei magukhoz ölelték a természet vad szépségeit, gyönyörű tájakra vitték el a nézőt A forgató együttes, Ja- roslav Tuzar operatőr, Josef Mach rendező, Liselotte Welskopf-Heinrich forgatókönyvíró, Wilhelm Neef zenéjével régen várt örömet és élményt nyújtottak a magyar közönségnek is. A DEFA produkciójához a legnépszerűbb jugoszláv, NDK, cseh és lengyel színészeket szerződtette, mint Gojko Mitic, Jiri Vrstala, Rolf Römer vagy Milan Jablonsky.

i Kátai Gábor

Imre a non

szélyt is rejt magában, valami hűvös kívülállást, valami távolságot a műtől, a szerzőtől. A kezdet kezdetén élt is bennünk valami ilyen gyanú. Még Beethoven d-moll szonátájának indítása után is. Józan előadásmód, mondtuk magunknak, precíz, pontos, fegyelme, zett Tudja, hogy mit miért csinál. Kiszámítja a hatást, megkeresi az eszközt, hogy uralkodjék a zenén és a hallgatóságon.

Az említett szonáta aztán mást bizonyított, de a végső érvet mégis Bartók Román tánca szolgáltatta. Kiderült, Antal Imre csupán arra vigyáz, hogy elkerülje a szokványos eszközöket, a hatásvadászatot. Nem akar meghatni, de megrendíteni igen. Nem akar elbájolni, de megbűvölni igen. Egyszerűen: őszinte. A ma emberének őszintesége tükrölemző kegyetlenséggel érik el céljukat — ideig-óráig. Tokei- ihto kiszabadul és népét elvezeti a Missourin túlra, ahol már nem fenyegetik őket üldözőik. Előbb azonban véres leszámolásra kerül sor közötte és apia gyilkosa, az arany megszállottja: Red Fox között. Fordulatos, izgalmas és mélységesen emberi ez a film. Javára szól az is, hogy a Nagy Medve fiai és a gátlástalan fehérek küzdelmében nemcsak az ősi indián földért folyó harc, s az erőviszonyokat tekintve meddő harc a jellemző. Tokei-ihto tudja, hogy törzse a régi vadászatokból már nem tudna megélni, de tudja azt is, hogy a számukra kijelölt kietlen rezervátumban még hamarabb elpusztulnának. Ezért vezeti népét a nagy folyón túlra, ahol apáik hagyatékából, a medve barlangjában elrejtett aranyból földet vesznek majd és ekéket, állatokat vásárolnak, és dolgoznak — maguknak!

A film tehát nem csupán a romantikáé, illetve nem egy

Antal i

Bármilyen furcsa te, Antal Imre, a zongoraművész, nem is olyan régen még csak a tv- szereplése nyomán volt közismert. A legutóbbi nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny megnyerésével viszont már művészi rangja is megnőtt a zene iránt kevésbé érdeklődők szemében is.

Hogy mennyire jó vagy rossz számára az a népszerűség, amit a tv-nek köszönhet, ezt nem tudjuk megmondani, de ha róla szólunk, sajnos ezt a kis kitérőt sem kerülhetjük el, Pedig most a zongorista áll érdeklődésünk központjában, nagy sikerű — és ez nem a sztereotip kifejezés csupán — gyöngyösi hangversenye után.

Milyennek ismertük meg Antal Imrét, a zongoraművészt?

Érdekes egyéniség. Játéka nemcsak tiszta és világos, hanem átgondolt is, megkomponált. A megkomponáltság veA» ifjúság szívéhez annyira közel álló indiántörténetek végre nálunk is mozivásznat kaptak az NDK-beli DEFA- stúdió jóvoltából. Érthető volt az a hatalmas érdeklődés, amely az egri Vörös Csillag mozi új műsorát megelőzte, az újra visszakapott romantikát A Nagy Medve fiaiban. Megjelentek az ifjúság dédelgetett alakjai: az indiánfőnök, a varázsló, a harcosok, s a film lepergette a szószegő fehérek és a földjüket védő rézbőrűek, a dakoták közötti harcot. Mintha Cooper vagy Kari May történeteit láttuk volna, amelyekben a természet fiainak igazsága győz a civilizáció nevében véghezvitt emberi gazságok fölött Ismerjük ezeket a harcokat, amelyekben a végveszedelem Damoklesz-kardja mindig ott függ a küzdők fölött, s csak az utolsó pillanatban ment a bátorság, a hűség, vagy éppen a — véletlen... Ismerjük, s mégis, mint újdonságot néztük végig, ugyanazzal az izgalommal, ahogy valaha olvastuk, vagy olvassák ma is e történeteket.

Az észak-amerikai dakota indiánok szabadságukat védik, nem akarnak a fehérek rezervátumába vonulni. A fehérek szerződésszegése nyilvánvaló, látja ezt Tokei-ihto, a dakoták fiatal főnöke, s a fehérek csak árulással, a civilizációra jel