Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

I CSANÁDY JANOS: A harmadik léi­Ax éjjel mellettem feküdtél, éreztem gyenge válladat. amint a hajpihés ezüst szél a takarókon átszaladt, de aztán — nem voltál sehol. Eltűntél valahova, mint legszebbhavú emlékeink; a nyár egy ritka-szál virágra, mely egyszer nyílik csak. Hiába, hasztalan is kutatnám drága testednek virágszirmait; szerelmünk megújíthatatlan egyszer-volt titok az anyagban, mely benned öntudatra nyílt. Testünkön át teret kapott valami halhatatlan élet; i időtlen idők óta érett, s egyszerre kettős alakot öltött, mint iker meggyfüzérek; és teret és időt kitöltött, és dalolt bennünk boldogan valami erős harmadik lét, valami roppant hatalom: a részvét egymás életében* az együttérzés — nem veled — túl az ijjként feszülő testen, semmibeszórt nyilak nyomán a nyílni készülő titokkal... Az éjjel mellettem feküdtél, de mint ki hirtelen kilobban, szivemben, e múló anyagban simítom már csak hűlt helyed. Hajtsd ide kedves, fejedet. GmLLEVIC: Ha volna hely • • • Ha volna hely amely megnyílnék végül if Annak ki egyre megy csak Meglátni hogy mit is rejt A végső meredek, Túl a láng és a kén örvényes förgetegjén, Ha volna hely amely Megadna néki mindent Hős-volta dijaként, Ki futna meg az áldozattól? Tímár György fordítása — Eugene Guillevic neve egyré otthonosabban cseng a magyar olvasónak. Föld és víz című válogatott kötete nagy könyvsiker volt. Guillevic a mai francia líra kiemelkedő alakja, magyaroknak különösen kedves: igen sok magyar verset fordított franciára. A Guillevic által fordított ma­gyar költők közt olyan neveket találunk, mint Arany Jánosét, Ady Endréét, József Attiláét. ARVO TURTIAINEN: LARIN PARASKE Száz autó percenként \ „hajnalok hasadtán” Ezer villamos évenként „éjek évadján” Emberek áradata „taplófülűek, szikkadt szivűek, hideg kezűek.” Kinek panaszoljam én, szomorú asszony. kinek mondjam el tűzként égető tűrhetetlen kínomat, kinek beszéljem el kibírhatatlan bánatomat? Mért hagytál itt ebben a világtalan világban? Hadd haljanak hamuba a tűzként égető kínok! Idegenek nem istápolnak, hideg a testük, hideg a lelkűk, így cipelem sanyarú sorsom vadidegen sáros utakon.” Képes Géza fordítása Arvo Turtiainen 1905-ben született Helsinki külvárosában. Összegyűjtött verseinek kötete tavaly jelent meg, a költő 60. születésnapjára* József Attila és Ady kitűnő finn nyelvű fordítója* *Larin Paraske asszony egyike volt a világ legnagyobb népi versmondóinak. Kelet-Karjalában született, ahol Elias Lönnrot és a többi gyűjtő a legszebb ősi dalokat és hősi éne­keket lejegyezte. Neovius Adolf írta le annak az éneknek a szövegét, amellyel Larin Paraske saját férjét elsiratta. Arvo Turtiainen, amikor a nagy énekmondó emlékét felidézi, ennek a méltán híressé vált siratóéneknek egyes részleteit is meg­eleveníti, „ 1 SZEMJON KIRSZANOV: r En nem mondom . . . Én nem mondom, hogy rám egy csepp se hulljon, s utánam jöhet már a vízözön. Hogy lesz-e még ezer és öt év múlva utamon friss nyom — van hozzá közöm! Hogy sehol se kolduljanak már félve s futhassanak mezítláb gyermekek itt, e földön, hol ezer és öt éve záporban áztunk, s átöleltelek. Hallottam már: csodás a bolygónk, kérem, de mit bánom, hogy vele m a j d mi lesz . .. Más hogy van ezzel, nem tudom, de nékem e földön úgy élnem nem érdemes. Radó György fordítása — Szemjon Kirszanov, született 1906-ban, művei 1922 óta jelennek meg. A legismertebb szovjet költők közé tartozik. Majakovszkij jóbarátja és harcostársa volt. Gaz­dag életművében jelentős helyet foglalnak el műfordítá­sai, így a magyar költészetnek is egyik kiváló tolsmácso- lója. SALVATORE QUASIMODOj ELLEN NIIT: "IjcuuuzI daL Égen két felleg-hajó ring: a nap gyönyörködve bólint, szikrázva a partra néz. Domboldalon két nyírfa áll, mert ha a tavasz itt van már, élni egyedül nehéz. Két karcsú fenyő és odább két zelnice, csupa virág, két madár van minden fán. Fenyő tövét két kő nyomja, párosával fut zubogva tengeren is a hullám. Hát csoda-e, hogy mi is így találtuk meg egymást a víg virágzásban, napfényben? S hogy azóta együtt járunk, s havat és fényt együtt várunk —< így él a szív, másképp nem. Észtből fordította :Képes Géza Ellen Niit 1928-ban született Tallinban. Eddig legnagyobb feltűnést keltő verseskötete: „Tele a föld meglepetéssel”, 1960-ban jelent meg. Ellen Niit magyarul is tud, Petőfi, József Attila és Radnóti verseinek hivatott fordítója* A felülmClbatatlan föld Tartozom neked szerelmes szavakkal vagy olyanokkal tán, melyek naponta felcsendülnek s hangjuk már csöndbe vész. Fél tőlük az emlékezet: bennük könyörtelen jelek ellenséges beszéddé állnak össze s ez a súly a lélekre hull. Az ész zuhanásának hangja nyomja el, szerelmes szavaimat, vagy tán a visszhang kiszámíthatatlan félelme, melynek szorításában szolid suttogásnál halványabbá homályosul a kép. Vagy a láthatatlan iróniát súrolják szavaim, a gúny sötét peremét és immár bekerített életemet, szerelmem. Vagy tán a szín kápráztatja el őket, ha beleütődnek fényfalába az időnek, mely akkor ér hozzád, ha már az én időm nem bír felidézni sötét szerelmet, mely megrendültén elsiratja majd a szépséget s a viharos szakítást a felülmúlhatatlan földdel, szerelmem. Képes Géza fordítása Salvatore Quasimodo 1901-ben született Szicília szigetén* Siracusában. 1959-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Pe­tőfinek legjobb olasz fordítója. Az olasz ellenállás egyik har­cos tagja, az antifasiszta ellenállás élményeiből egész kötet verse született Válogatott versei magyarul Képes Géza for­dításában jelentek meg. („Hazatérések”, 1960. Európa Kiadói ’ ívAAAAAAA/SAAAAAAAA/WVWVWWóWW\AAAA/VWNA/WNAAA/V\A/VVWW\AAA/VWWWWWWWVWíA/WS/NA/WWWS/WV/WWNAAA/WWWWWVVSAA/NAAA FÖL DEÁK A /V O S Hiába társas lény az ember; 'akinek állandóan nagy porció jut a közösségi gondokból, olykor keresi a magányt. A csend és nyugalom vágya ’ szinte kiszámíthatatlanul tör rá, mint a fertőző betegség. U ztalan védekezik előle, ak­kor se kerülheti el. így jutottam a városon kí- :vül a Duna-partra, valahol .Budapest és Szentendre kö- jzött, ahol már nincsenek há­zak, s csak szelíd mormolás- ként hat az autók és motor- kerékpárok kerregése. A parti gát bokrainak ár­nyékában heverésztem. Gon- dolattalanul élveztem a dél­után csendjét. A Duna túlsó partján, a messziről és mesz- szire nyújtózkodó sziget föve- nyes szélén kirándulók sütké­reztek a napon, s néhányan lubickoltak a vízben. Néha egy-egy csónak húzott el előt­tem, szorgalmasan lapátoló fi­atalokkal. Nem sokáig voltam egyedül. Hogy merről és mikor jöttek, azt nem vettem észre, de az engem eltakaró bokrocskák másik felén hárman tanakod­tak. Mint hajdan a honfogla­lók, úgy tekingettek széjjel. Ä papa a bokrok füves alját, a mama kimondottan a bokro­kat. míg a lányuk a napfény­től csillámló vizet nézte. Min­den szavukat hallottam. — .Állj! Egy lépést se to­vább! Ennél jobb helyet úgy­se találunk — jelentette ki a papa, s egy kis kört lépegetett a fűlpen. / A mamának Is ez lehetett a véleménye, mert a retiküljét nyomban ráakasztotta az egyik bokorra. — Sok a kő — mutatott le a leány finnyásan a víz és a gát közötti parti sávra. Igaza volt. — Annyi baj legyen, lá­nyom. Nem kell kényeskedni — mondta a papa, miközben kirámolta a sporttáskát. Egy pokrócot terített a fűre és ügyetlenül ráheveredett. Nem volt nehéz kitalálnom szándékukat. Épp ezért fordí­tottam el a fejemet. Tapintat­ból. Ha észrevesznek. ne lás­sák, hogy figyelem őket. En­gem is zavarna vetkőzés köz­ben, ha tudnám, hogy idege­nek látnak. Néhány perc múlva a ma­ma aggodalmát hallottam: — Vigyázz, Terikém, nehogy görcsöt kapj! Maradj a part közelében. Ott is lehet úszni. Erre akaratlanul is oda kel­lett néznem. A lány divatos bikiniben, már fél lábszárig állt a vízben, és paskolta ma­gát. Meglepődtem fejlett alakján, mert első látásra még gyereklánynak véltem. — A Palatínusban nem kel­lett féltened. Se a Dagályban — mondta a papa gúnyosan a feleségének. — Jó, jó, de te nem tudod, mit csinálnak ott a lányokkal. Én láttam, ahányszor vele voltam. Nem lett volna nyug­ta a férfiaktól. — Érdekes, még egyszer sem panaszkodtál... Vagy eddig nyugta volt a férfiaktól? — Nyugta hát, mert gyerek­nek nézték. — És most nem az? — Nem. Egy tizenöt éves lány már nem gyerek. — A múlt héten mért nem nézték annak? Vagy két hete. három hete? Akkor is tizenöt éves volt. — Hogv lehetsz annyira ér­teden? ügy látszik, hiába van szemed, mégis vak vagy! — fakadt ki az asszony. — Miért, mit’ kellene lát­nom? — A lányodat!... Nyisd ki a szemedet, könyörgöm... Nézd!... — mutatott a vizet rugdosó lányra. — Látom ... — És azt is, hogy majdnem meztelen abban a bikiniben? Szinte semmit se takar rajta. A papa felült, hogy jobban lássa a lányát. — Hát... hát, nem mon­dom, igazad van — ismerte el ő is, majd indulatosan hozzá­tette: — Ez előbb is eszedbe juthatott volna, mielőtt meg­vettétek, egye meg a fene a bikiniteket!.. — Most már tudod, miért erőltettem, hogy jöjjünk ide? Itt jóformán nem látja senki, nem környékezik meg. Inkább kijövök vele mindennap, nem sajnálom a fáradságot. Jövő­re meg veszünk neki másik fürdőruhát. Majd rábeszélem, hogy a bikini már nem divat. Közben a lány belevetette magát a vízbe és lassú tempó­zással úszni kezdett, szemben a Duna folyásával. Játékos mozdulatai elárulták, hogy él­vezi a fürdést és a folyam lomha sodrását. A mama kiáltozásaira fi­gyeltem fel. — Teri-i-i! Terikém!... Vi­gyázz. hajó jön!... Hallod?. Egy hajó jön!... Húzódj a part felé!... Csakugyan egy hajó buk­kant ki a kanvarból. Nem is akármilyen hajó. Egy szürke színű tengerjáró. Mögötte so­* ^WWWS/WWWN/WVWVWWWVNAA/WWVWWWWWN/NWAAA/WWWWWVWWVNAAA^^/VA/W^^VNA/WNA^VVNAAWWWWWWWVWWWW'/VV N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents