Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Heves megye 52:47 Hát így történt. Vérmes remények után pontokkal vert hadsereg. Bevalljuk férfiasán, hogy ezt az eredményt hirdették: 52:47. A 47 pont Heves megyéé, j. Az egri főhadiszálláson, a főiskola 19-es termében, olyan tömeg gyűlt össze, hogy — egy pontot sem lehetett elejteni. A megye, a járás és a város vezetői, valamint a versenyzők. Közöttük és körülöttük csak az izgalom fért még el. Minden pontot nagy taps fogadott, szaporán csengett a telefon. Megérkeztek a szolmizáló gyerekek. „Bevetés előtt” Nagy Miklós és Auer Gyula próbálják ki őket A választás Urbán Ágira esik. A pöttöm lányt székre állítják... Két pontot szerez megyéjének... Leírhatatlan az 1552-ből „való” riport hatása. A zörej: széklábak recsegtetése, apró csengettyűk: a kardcsörtetés. Általános örömujjongás fogadja az öt községből összeszedett népi zenekart _ Produkciójuk jó vo lt, de az elbírálás nagy zúgást és tiltakozást váltott ki a teremben. Az izgalom túlfeszített, amikor kialakul a holtverseny: 45—45 pontos arányban. Most már a külön kérdés dönti el a továbbjutást Halálos csend, csak a rádió zúgását lehet hallani... Most dől el: részt veszünk-e a három legjobb döntőjén? Utolsó kartácstűz, ebből a több pont Pest megye felé szállt Vesztettünk. A hevesi patriotizmus sem segített— fc. g. A gyöngyösieken nem múlott . . . Amikor 19.50 órakor felhangzott a rádió szignálja, néma csend szakadt a teremre. Ideges mosoly ült ki a versenyzők arcára, de a rádió riportere is hasonló lelkiállapotban volt. Gyöngyösön mindenki ott volt az AKÖV kultúrtermében, akit szakterületének legjelesebb képviselőjeként ismer a város. Vállalati igazgatók, főmérnökök, főorvosok, iskolaigazgatók, tanárok, muzeológusok és így tovább. Jó részük csak a szurkoló tehetetlenségével izgult a többiekért, mert rájuk már nem kerülhetett sor. Külön meg kell említeni azt a nagyrédei asszonyt, aki már az ágyból ’kelt ki, hogy a lakodalmas játékra vonatkozó kérdésre válaszoljon, mert bosszantotta megyénk versenyzőinek kezdeti sikertelensége. A telefonkészülékek szünet nélkül csengtek. A kará- csondiak telefonon tiltakoztak a váci zenészek szereplésének körülményei miatt. A sors iróniája: Vértessy Sándor, a rádió riportere, előre elkészített egy népi költésű ritmust, amelynek első két sora így hangzik a gyöngyösi borról: „Ez a szomorúak megvígasz- talója, — S a gyengélkedőket erővel táplálja Ezzel vigasztalta volna meg a ceglédieket, a Pest megyeieket, ha... De most már csak önmagunkat vigasztalhatjuk vele.™ (g. mól) A kulisszák mögött Népművészek, énekesek, zenészek szerettek volna bekapcsolódni a játékba, de ez a vetélkedő, sajnos, nem biztosított elég teret a községeknek. Köszönjük mégis a felkészülést. Eger is felbolydult a vetélkedő idejére. Az utcákon táskarádiókat hallgattak a járókelők vagy autórádiók hangjaira szurkoltak a győzelemért. Tisztelettel engedtek utat a V-betűs gépkocsiknak. 4:2-re vezet Pest megye. Megérkezett a népi zenekar, öt községből jöttek, hogy ők is pontot szerezzenek Heves megyének. (Foto: Kiss B.) Két V-betűs gépkocsi száguld a zeneiskola felé. — Farkas Éva, Rédei Agk ők a legjobbak — vitatkozik a vágtató Warszawában Vajda Lászlóné igazgató és Kelemen Imréné szolfézs-szaktanár. A zeneiskolában már várnak ránk, ölő az osztálykönyveket és a gépkocsi máris indul. — Hozd el a kislányodat is. A Warszawa a Csákány utcába rohan. — Ugye mondtam, hogy eljön édesanyád érted — kiáltja beléptünkkor boldogan Kelemen Éva nagymamája. A kávé és a kalács az asztalon maradt, szaladás a gépkocsihoz. — De hátha nem tudok majd szolmizálni? Mire visszaértünk, Öt gyerek várakozik a terem előtt. Gyors próba közöttük: a legjobb Urbán Ágnes. 8:7-re vezetett ekkor megyénk, * (~tV A Vl-os stúdióból jelentkezem Győztes csatát megénekelni érkeztem a fővárosba a Rádió Vl-os stúdiójába. Bevallom, jó előre felkészültem az elismerő szavakkal, toliam hegyén dicsérve megyénk hadát, s természetesen a rádió kedves munkatársait is. Bs semmi sem lett belőle. Most kezdhetem, elölről az egészet. Nem győztünk. Veszteni is tudni kell. Mi tudtunk. Persze mennyivel más lenne az egész, ha a vetélkedőnél is érvényesülnének a sport szabályai. Akkor most nyugodt lelkiismerettel óvást emelhetnénk az eredmény ellen. De így mit tehetünk? Mert hiába szorongott ott a Vl-os stúdió mikrofonjai előtt több mint száz Heves megyéből elszármazott hadfi, gyors befejezést nyert az éteri csata, s jött a bemondó: tíz óra van, híreket mondunk Ezek után jobb híján, óvás helyett itt mondunk véleményt. Most már nem is a pontokért hadakozunk, inkább ezért az érdekes, ismeretterjesztést is szolgáló műsorért, és nem utolsósorban a vetélkedők hiteléért. Ha nemcsak a válaszokat, hanem a kérdéseket is pontozták volna pénteken este, nos, akkor kevés jó pont jutott volna a rádiónak. Túlságosan lexikálisak és múltba nézőek voltak a kérdések, s jellemző, hogy éppen egy XVIII. századba nyúló döntötte el a két megye vetélkedőjét. Érthetetlen számunkra az is, hogy e kérdés helyes megfejtéséért csupán négy pont járt, míg a gyorsasággal ennél jóval többet, elméletileg tíz-húsz pontot is lehetett szerezni. Lényegében egyik megye sem fejtette meg helyesen ezt a kérdést — ezért járt csak két-két pont —, de ugyanakkor a gyorsaságért Pest megye megkapta a külön öt portot is. És ez nem akármilyen öt pont, hiszen éppen ezzel győztek a Pest megyeiek. Még egy pontot kereshetünk a zsűrin. A két zenekar kontrajátékáért csak az egyiknek járt pont: a jobbnak. így szólt a szabály. Ennek ellenére Pest megye mégis kapott egy pontot, azzal az indoklással, hogy lelkesen és sokáig játszott. (De nem azt, amit kellett volna.) Jól tudjuk, a sportban sem illik bántani a játékvezetőt, de azért érzésünket elmondhatjuk: Mintha kissé nyomott volna bennünket a „bíró”. Volt néhány „les-pont”, amit nem vett észre — a Pest megyei zenekarban például egy községből ketten is szerepeltek —, aztán túl szigorúan leintette a zsűri legifjabb tagját, s éppen akkor, amikor a szolfézs-versenyt kellett eldönteni a mi javunkra. (Ez is két pont!) Nem soroljuk és nem magyarázzuk tovább a pontokat. A játszma eldőlt. Mi is levonjuk a szükséges tanulságot. De azért a legközelebbi vetélkedő előtt hasznos lenne megindítani a magnót és végighallgatni még egyszer Pest és Heves megye küzdelmét. Szolgálhat némi tanulsággal a játékvezetőnek, a zsűrinek, s a szerkesztőknek is. (márkusz) Vasárnaponként, de máskor is, gyakran elhangzik a fenti mondat, amikor a vendéglátók bevezetik a lakásba vendégeiket. A tessenek szóalak miatt kell írnunk erről, sokan ugyanis — és ez nagy tévedés! — azt hiszik, hogy több emberhez szólva nem a tessék, hanem a többes számú tessenek a helyes forma a tessékelés- ben. Igaz, hogy „pongyola” nyelvhasználatban nemegyszer hallani a tessenek szóalakot, de az igényes magyar nyelvhasználat szerint az beszél helyesen, aki többekhez szólva is azt mondja: tessék. De hát miért nem jó ilyenkor a tessenek? Egy kis nyelvtörténeti magyarázattal próbáljuk megvilágítani. A tessék egy régi magyar ikes igének, a ma már nem használatos tetik-nek felszólító alakja. A tetik azt jelentette: látszik, feltűnik’. Az ige töve (az -ik személyrag előtti rész): tét-. Ennek -ő képző származéka a tető. A háztető a háznak az a része, amely legmesszebbről látszik, már messziről feltűnik. (A tetik ige tövéből keletkezett, -let műveltető képzővel, a tettet ige is. Pl.: ,tetteti” a halált a tetszhalott.) Ezt a régi tetik igét ma általában csak sz-szel bővült formában használjuk: tetszik. Valóban, a tefó'-ről is mondhatjuk, hogy messzire tetsző része a háznak, a tetszik igének ugyanis mindnyájan ismerjük ezt a jelentését: valamely dolog, jelenség ’csak nagyjában, bizonytalanul, mintegy körvonalaiban láthatóvá lesz, látszik, előtűnik, feltűnik’. (Arany János írja egy helyen: „Már tetszik az égen hajnal előpírja.”) Van a tetszik-nek egy újabb, de ma már általánosabb jelentése is: valaki vagy valami ’ízlésünknek, felfogásunknak megfelel, vonzódást, rokon- szenvet, jóleső érzést kelt bennünk, kellemes hatással van ránk’. Ez a jelentés nyilván az előzőből fejlődött. Egy régi nyelvemlékünkben, a több mint ötszáz évvel ezelőtt írt Müncheni-kódexben még a tetik ige szerepel a tetszik előző, régebbi jelentésében: „Koporsók, kik küvől szépeknek tetnek, de belől tellye- sek menden fertezetességvel.” (Ma így írnánk: „Koporsók, kik kívül szépeknek tetszenek, de belül teljesek minden fer- tezetességgel.”) A felszólító tessék alak még a régi tét- tőből származik, — mint a születik ige tövéből a szülessék (ő) — jelentése tulajdonképpen: tetsszék. Ha azt mondjuk: tessék leülni, ez eredetileg azt jelenti: tetsszék (legyen tetszetős, önnek vagy önöknek, illetőleg neked, vagy nektek) a leülés. (Mi tessék, vagy tetsszék? A leülés tessék, vagy tetsszék!) Ebből nyilvánvaló, hogy a tessenek (= tetsszenek) leülni és a tessenek (= tetsszenek) helyet foglalni felszólítás értelmetlen. Többekhez szólva is csak a tessék helyes: Tessék vigyázni! Tessék a könyv! Ne tessék haragudni! Persze, helyes a tessenek például a kötvetkező mondatban: „A nők úgy öltözködtek, hogy tessenek (— tetsszenek) a férfiaknak.” Dr. Pásztor Emil Vers- és prózamondó verseny A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium csak ebben az iskolai évben nyitotta meg kapuit, de máris megtartották az első vers- és prózamondó versenyt, amelyen 22 diák indult. Külön mezőnyt alakítottak az első és a felső két osztály tanulói részére. A versenyt dr. Fülöp Lajos igazgató nyitotta meg. Általában a huszadik századi és a legújabb irodalom alkotásai szólaltak meg a verseny során. A versmondók többsége a realista stílust használta, de a, patetikus előadásmód is megfigyelhető volt A fiatalabbak mezőnyében a sorrend így alakult ki: Czáka Ágnes, Gyimesi Eszter és Bodóczi Zsuzsa; míg a felsősöknél: Balázs Mária, Czikora Ágnes és Krajnyák Katalin. Jól sikerült az új gimnáziumban megtartott első szavalóverseny. K. E. < Näiwisäi} 1*66. október 23., vasárnap Hideg volt még. d<j a levegőben azért érezni lehetett, hogy tavaszra készül már a természet. A friss éjszakai szél fütyörész- ve nyargalt végig a dél-dunántúli kis város utcáin. Belekapaszkodott az üzletek járda fölé lógó cégtábláiba, meglóbálta azokat, majd a bombáktól sérült házak omladékáiból törmelékport hintett szerteszét. Az emberek otthonaikba húzódtak. Az est leszálltától pirkadatig tilos volt az utcán mutatkozni. A kihaltnak tűnő városban csak a vasúti gócponton lehetett az élet jelét észlelni. Ott nagy volt a sürgés-forgás: vagonokat rendeztek, hosszú szerelvények érkez- tek-i,ndultak egyre másra. — Schnell! Schnell! — nógatták a vagonokat rendező, a szerelvényeket fogadó ég indító vasutasokat a német tábori csendőrök és a vasúti szakszolgálatos katonák. Ha valaki bepillantott volna a plombákkal és lakatokkal zárt vagonokba, nagyon vegyes kép tárult volna a szeme elé. Rézlemez, esztergapad, nyersbőr, aszalt szilva, repülőgépmotor, matrac, szögvas. cukor, dinamó, s ki tudná felsorolni, -mi minden volt még felhalmozva azokban. Rablott holmi — a kifosztott Dunántúlról, Jugoszláviából, vagy Olaszországból. A hitleri Harmadik Birodalom végóráit voltak hivatottak meghosszabbítani. A nyersanyaggal, élelmiszerrel, gépekkel és egyéb árukkal megrakott vagonok közé néha be-becsúszott egy-egy katonákkal, ágyukkal, harckocsikkal érkező szerelvény is. A katonákat azonban a tábori csendőrök nem engedték leszállni. Egy szőke, alig tizenhét éves műszaki hajtókát viselő őrvezető mégis megkísérelte, hogy a fűtőház melletti csapból vizet engedjen a kulacsába. Már félig megtöltötte, amikor robosztus termetű tábori csendőr lépett hozzá. — Ki engedte meg neked; te disznó, hogy le merészkedj lépni a vonatról? — ordított az őrvezetőre. — Szomjasak vagyunk mind — felelt csendesen az őrvezető. — Másfél napja nem ittun í egy kortyot sem. — Dögöljetek meg! Megfutottatok az ellenség elől. Gyáva banda! öntsd ki azonnal a vizet a kulacsból. — Hagyd békén az őrvezetőt, mert beléd eresztek egy sorozatot! — kiáltott ekkor valaki abból a vagonból, ahonnan az őrvezető az imént leszállt.— Nagy a pofátok itt hátul. Esküdni mernék, hogy csak a Signalból olvastál róla, milyen lehet az első arcvonal. Ti, pléhméllényesek, csupán zabáim és dirigálni tudtok, csak a civilekkel, meg velünk szemben hősködtök. A tábori csendőrt megzavarta az erélyes hang. Már-már vissza akart vágni de aztán meggondolta magát. Megérezte, hogy elkeseredett emberrel áU szemben, akit már az éveken át belesúlykolt fegyelem és hatalomtisztelet sem tarthat vissza attól, hogy megtegye' amivel fenyegetőzik. — Na — mordult az őrvezetőre — takarodj innen! Vidd a kulacsod, és ne próbálj még egyszer leszállni a kocsiból. Az őrvezető gyorsan megtöltötte kulacsát, aztán futólépésben a vagonjába sietett. Sem ő, sem a tábori csendőr nem vette észre, hogy a vitának a fűtőház egyik ajtajában meghúzódott tanúja is volt. A magas nyílt arcú, fiatal vasutas már közel félórája rejtőzködött ott. Jól beszélt németül, így megértette, min kaptak össze az előbbi jelenet szereplői. Elmosolyodott. — Szóval egyre nő a repedés a süllyedő hajón! — állapította meg magában elégedetten. — Némelyik sógor már móresre meri tanítani a tábori csendőrt is. Gondolataiból óvatos léptek nesze zökkentette ki. Görnyedt alak surrant rejtekhelye felé, aki aztán néhány méternyire az ajtótól megállt Óvatosan körülkémlelt, s amikor úgy tapasztalta, hogy a közelben nem mozognak emberek, halkan megszólalt: — Jani! Itt vagy? — Már félórája várok rád — válaszolt bosszúsan a fiatal — Igen. Az öreg azt üzeni, hogy erősebb, mint a múltkori volt. — Ezzel vasutastáská* nyújtott a fiatalember felé. Az átvette s meglóbálta. — Nehezebbnek gondoltam — mondtál — Persze, nem a súly számit, hanem a minőség. — Az hát — hagyta rá a másik aztán kezet adott a fiatalembernek. — Sietek, nehogy keresni találjanak, mert ez nem lenne jó. — Hirtelen ellágyult a hangja. — Te, Jani! Vigyázz ám magadra. A külsőn most sokan mozognak. vasutas. .— Hol az ördögbe időztél eddig? — Nem tudtam előbb jönni — védekezett az imént érkező. — Az a nyomorult Smir- nyák egész este körülöttem szimatolt. — Észrevett valamit? — Ne félj, vigyáztam. — Jó — jó... de az ember nem lehet elég óvatos. Elhoztad a csomagot? — Ne félts engem! — feierte a fiatalember könnyedén; — A viszontlátásra! Kezében a táskával elindult a fűtőháztól a külső pályaudvar felé. Kétszáz méternyi utat tett meg két teher-szerelvény között, amikor furcsa, idegenszerű kiejtéssel rászólt valaki' — Hofá-hofá? Tudósítások a „csatamezőrőr Pest megye — Bő hifdUfüsdk „Tessenek helyet foglalni!” (Folytatjuk)
