Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

Események — sorokban TOKIO: Az amerikaiak vietnami ag­ressziója ellen Japánban le­zajlott általános sztrájkkal kapcsolatban a tokiói rendőr­ség szombaton razziát tartott a Japán Pedagógusok Országos Szakszervezetének épületében. Körülbelül 700 fegyveres rend­őr hatolt be a szakszervezet épületébe és különböző irato­kat vitt magával. A rendőrség ugyanis bizonyítékokat igyek­szik szerezni arra vonatkozó­lag, hogy a pedagógus-szakszer­vezet megszegte az állami al­kalmazottakra vonatkozó tör­vényt, amely megtiltja a sztrájkokban való részvételt. PÁRIZS: Georges Pompidou francia miniszterelnök a különböző francia szakszervezetek és ér­dekképviseleti szervek vezetői­vel folytatott megbeszélései so­rozatában fogadta a legnagyobb francia szakszervezeti központ, a CGT küldöttségét, amelyet Léon Mauvais, a CGT titkára vezetett. A többihez képest rendkívül rövid ideig, mind­össze 35 percig tartott megbe­szélés után Léon Mauvais kö­zölte a sajtó képviselőivel, hogy a szakszervezet nevében előadta a dolgozók legfonto­sabb követeléseik a miniszter- elnök azonban kijelentette, nem tudja teljesíteni azokat. A CGT-titkár hangoztatta, nem szabad semmiféle illúziót táp- álni ezekkel a megbeszélések­kel kapcsolatban, amelyekre három éven belül negyedszer került sor. Nem folyik ezeken emmiféle igazi tárgyalás — mondotta. A süketek párbe­szédéről van szó, amely min­den alkalommal azzal végző­dik. hogy megállapítják, a leg­csekélyebb mértékben sem ér­tenek egyet. NEVERS: Kisiklott a Montargis és Ne- vers között közlekedő motor­vonat utolsó kocsija. A kisik­lott kocsi felborult, s utasai közül kilencen meghaltak, ti­zenhármán megsebesültek. VARSÓ: A lengyel könyvpiacon a na­pokban két új magyar könyv jelent meg: Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című műve és Hárs László Győztes kerestetik című ifjúsági regénye. (MTI) Darvast István s SYDNEY :(MTI) Johnson, amerikai elnök szombaton rövid látogatást tett Sydneyben. A városba ér­kezése előtt a rendőrség meg­próbálta elejét venni a tünte­téseknek, ezért több embert le­tartóztatott. őrizetbe vettek egyetemi hallgatókat, akik megkísérelték eltávolítani az utcákról a Johnsont üdvözlő plakátokat és zászlóikat. Mindezek ellenére a ható­ságok jogosan számítottak arra, hogy heves Amerika-el- ler.es tüntetések lesznek. Ami­kor az amerikai elnök megér­kezett Sydney területére, Ro­bert Askin tartományi minisz­terelnök biztosította az elnö­köt, hogy Sydney városa min­dent megad neki, még a tün­tetéseket is, „nehogy honvágya legyen”. Az elnök gépkocsiba szállt és végig hajtatott a városon. Űt- ját több helyen tüntető iöme­Malik elutazott Moszkvából MOSZKVA (TASZSZ): Adam Malik indonéz külügy­miniszter szombaton Moszkvá­ból Koppenhágába utazott. A repülőtéren Novikov mi­niszterelnök-helyettes, Gromi- ko, Szkacskov és mások bú­csúztatták az indonéz külügy­minisztert 4s ENSZ-JkSxgyülés határosa la i Angliának önrendelkezési és függetlenségi jogot kell adnia a zimbabwei népnek Az ENSZ-közgyűlés gyám­sági bizottsága elfogadta a Dél-Khodesia kérdésében sür­gősséggel előterjesztett afro­ázsiai javaslatot. A határozat megerősíti Dél- Rhodesia népének elidegeníthe­tetlen jogát a szabadságra és függetlenségre. A határozat előterjesztői elítélik a fajgyű­lölő rendszerrel kötendő min­den olyan megállapodást, amely nem ismeri el Zim­babwe népének önrendelkezé­si és függetlenségi jogait. Em­lékeztetik Angliát arra a kö­telezettségére, hogy az „egy ember egy szavazat” elvének érvényesítésével és az általá­nos választójog alapján át kell adnia a hatalmat a zimbab­wei népnek. A túlnyomó többséggel el­fogadott indítvány megszava­zásánál nem volt jelen Ang­lia, az Egyesült Államok, Ka­nada, Belgium, Olaszországj Hollandia, Franciaország, Üj- Zéland és Ausztrália képvise­lője. “Ti Meghalt dr. Hewlett Johnson Dr. Hewlett Johnson ismert békeharcos a Canterbury! fő egyházmegye volt esperese szombaton 92 éves korában meghalt egy canterburyi kór­házban. Dr. Johnsont 1964. szeptemberében a Béke-világ- tanács Joliot Curie emlékér­mével tüntették ki. LONDON (MTI): Már 130 gyermek holttestét emelték ki a walesi bányászía- lucska — Aberfan — iskolájá­nak romjai alól, amelyet pén­teken a falu fölé tornyosuló meddőhányó több napos eső­zéstől fellazult sártömege te­metett maga alá, 15 környező házzal együtt Egész éjszaka reflektorfénynél folytak a men­tési munkálatok több ezer, messze környékről odasereglett önkéntes részvételével. Békés egymás mellett élés — nemzeti függetlenség A kik sokat foglalkoznak a kér­déssel, azt hihetnék, hogy a békés egymás mellett élés politiká­ját és annak a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal való összefüggését már nem kell magyarázni: a tapasz­talat azonban azt bizonyltja, hogy nem így van. Nemcsak ellenlábasaink­kal kell vitatkoznunk, hanem állan­dóan újabb és újabb magyarázatra szorul a kérdés a kommunista moz­galom és általában a haladó emberek körében is. Az ellenvetések az egyik és a másik oldalról természetesen mások, ez azonban nem változtat azon, hogy a kérdésre újból és újból vissza kell térnünk. A burzsoázia egy része ma már többször nyilatkozik úgy, hogy egyet­ért a békés egymás mellett élés po­litikájával, de rendszerint hozzáteszi azt is, hogy véleménye szerint ez a politika kizárja a nemzeti független­ségi mozgalmak támogatását. A békés egymás mellett élésen mindössze és legfeljebb annyit ért, hogy nem akar fegyveres konfliktust az Atlanti Szö­vetség és a Varsói Szerződés országai között, mert ez egyenlő lenne a tö­megpusztító fegyverekkel megvívott világháborúval. A kommunista mozgalom egyes köreiben ezzel szemben azt a néze­tet vallják, hogy a békés egymás mellett élés politikája egyértelmű a nemzeti függetlenségi mozgalmak tá­mogatásáról való lemondással, azaz, végeredményben a megalkuvás po­litikája. A burzsoázia esetében a békés egy­más mellett é'és politikájának meg- hamisítási kísérleteiről van szó, az­az arról, hogy a világ országai leg­jobb esetben úgy éljenek együtt, aho­gyan ma vannak, vagyis az egész vi­lágon megtorpanjon a szocialista for­radalom ’endülete, a nemzeti függet- jVmségi mozgalom terjedése megre- laedjen. A második esetben arról van szó, hogy egyes kommunisták s azok cso­portjai képtelenek megérteni, vagy — mert nem tudnak megszabadulni a dogmatikus gondolkodástól — nem fogadják el a békés egymás mellett élés politikáját. Mondanunk sem kell; az első eset­ben tudatos a hamisítás. Azt is hoz­zátehetjük, hogy a burzsoáziától nem is várható más. A hamisításra szük­sége van, hogy legalább ezzel a ké­tes és átlátszó módszerrel igazolhas­sa a gyarmatosítás, a neokolonializ- mus, a nemzeti függetlenségi harcok elleni fegyveres fellépés és a más államok belügyeibe való beavatkozás politikáját. A z egyes kommunisták által kép­viselt, s előbb említett nézetet veszélytelennek szintén nem minő­síthetjük, ugyanis a demagógiának, az álforradalmiságnak, a kalandor­kodásnak ad segítséget. Ahol termé­keny taiajra hull, ott nem segíti, ha­nem hátráltatja a nemzeti független­ségi harcot, mert elszigeteli a sza­badságukért küzdő népeket legfőbb támaszuktól, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás fő erőitől, a szocialista országoktól. Már a több mint egy évtizeddel ezelőtt lezajlott bandungi értekezlet és az államok közötti viszony ott el­fogadott öt alapelve, a Pancsa Sila is állást foglalt a népek nemzeti füg­getlensége, a határok sérthetetlensé­ge, a belügyekbe való be nem avat­kozás mellett, és kimondotta: egyet­len nép sem korlátozható abban, hogy maga válassza meg állami és társadalmi berendezkedését, A szo­cialista országok melegen üdvözölték a bandungi értekezlet határozatait, mert ezek az elvek teljes mértékben összhangban vannak a békés egymás mellett élés politikájával, összhang­ban vannak, de nem merítik ki an­nak teljes tartalmát. Az mélyebb, szélesebb az öt bandungi elvnél. A különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének politikája Lenintől származik és tudományos alapokon nyugszik. Kiindulópontja az, hogy mivel a szocialista forradalom nem győz egyszerre az egész világon és a forradalmat egyetlen népre sem lehet kívülről rákényszeríteni, a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok előreláthatólag hosszabb időn át léteznek majd egymás mellett, Mint­hogy pedig a párhuzamos létezés nem lehet az állandó háború álla­pota, békének kell lenni. Ez mind a győztes szocializmusnak, mind a még tőkés rendszerben élő népeknek érdeke. A győztes szocialista forra­dalom — egyebek között — a nem­zetiségi kérdiósnek a történelemben első valódi megoldásával példát adott a függetlenségükért küzdő né­pieknek, azóta pedig tettekkel fejez: ki szolidaritását irántuk. A békés egymás mellett élés ma a nemzetközi osztályharc egyik formája. Erősíti a haladás, a szocializmus pozícióit és így állandóan közelebb hozza a nem­zeti függetlenségnek a gyarmatosí­tás, a szocializmusnak a kapitalizmus feletti világméretű győzelmét. A békés egymás mellett élés poli­tikája államközi viszonyra vonatko­zik és azt jelenti, hogy az államok tudomásul veszik egymást úgy, ahogy vannak, tudomásul veszik azt a kor­mányt, amely a másik országban ha­talmon van. Hogy a társadalmi rend­szer milyen, az kizárólag az adott ország lakosságára tartozik és teljes mértékben belügy. A szocialista országok követke­zetesen tartják magukat eh­hez az állásponthoz, az imperialisták viszont éppen a békés egymás mel­lett élésre való hivatkozással szegik meg magát a békés egymás mellett élést. Jogot formálnak arra, hogy meghatározzak, milyen legyen a tár­sadalmi rend abban az országban, amellyel „hajlandók” együtt élni, sőt, be is avatkoznak annak érdekében, hogy egyes országokban megteremt­sék az amerikai értelmezésű együtt élés belpolitikai feltételeit. Másfelől nemegyszer halljuk tőlük, hogy fenn kell tartani a világon a status quot. Ezen azt értik, hogy a gyarmatok maradjanak gyarmatok, a befolyási övezetek befolyási övezetek, és a kapitalizmus maradjon kapitalizmus ott, ahol még uralkodik, ök tehát be­avatkoznak a maguk érdekében, a népeknek viszont meg akarják tilta­ni, hogy cselekedjenek saját hazá­jukban, a saját érdekükben. És ami még ennél is furcsább és tűrhetetlenebb; az imperialista or­szágok, elsősorban az Amerikai Egye­sült Államok, nem átallanak a Szov­jetuniótól és a szocialista országok­tól kérni garanciát arra, hogy a sta­tus quo a világon nem változik. így tehát a Szovjetuniótól és a szocia­lista országoktól akarnák biztosíté­kot kapni arra, hogy sehol a világon nem lesz nemzeti függetlenségi harc és szocialista forradalom. Az impe­rialisták tehát nem ismerik el, hogy a népek maguk vívják nemzeti füg­getlenségi harcukat, maguk csinálják a társadalmi forradalmat. Tudják ezt, de nem ismerik el, mert úgy vélik, elfogadhatóbbá teszik a köz­vélemény előtt a belügyekbe való imperialista beavatkozást, a haladó mozgalmak elleni fegyveres fellépést, ha propagandájukban arra hivatkoz­nak, hogy egy másik hatalom külső beavatkozása ellen nyújtanak védel­met. A békés egymás mellett élés lenini politikájából épp ennek a fordítottja következik. A kommunisták azon a nézeten vannak., hogy a történelmet senkinek nincs joga megállítani. El­utasítanak mindenféle politikai és társadalmi status quot abban az ér­telemben, ahogyan azt az imperia­listák felfogják. Az osztályálláspont- ból az következik, hogy-a szocializ­mus és a nemzeti függetlenség erői egy tapodtat sem adnák fel a már elfoglalt állásaikból és nem mennek bele abba sem, hogy a kapitalista rendszer, a gyarmatosítás a status guo címén védelmezni pnóbálja a maga osztályállásait és meggátolja a 'népeket abban, hogy éljenek el­idegeníthetetlen jogaikkal. A békés egymás mellett élés po­™ litikája magában foglalja a bandungi értekezleten elfogadott öt alapelvet, a Pancsa Silát, azaz a népeknek a szuverenitáshoz, bel- ügyeik önálló intézéséhez és társa­dalmi rendszerük szabad megválaszt tásához való jogát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország küzd azért, hogy rákényszerítse az imperialisták­ra a békés egymás mellett élésnek e teljes és egyedül helyes értelmezé­sét. Emellett a szocialista országok nem titkolják, hogy nemcsak erköl­csileg, de cselekvőleg is szolidaritást vállalnak a nemzeti függetlenségü­kért küzdő népekkel. Sohasem avat­koznak azonban abba, hogy a füg­getlenné vált népek milyen társadal­mi rendszert választanák. Ha úgy döntenek, hogy a fejlődés nem kapi­talista útjára lépnek, megadják ne­kik ehhez a tőlük telhető anyagi és erkölcsi segítséget. A békés egymás mellett élés poli­tikájának fő célja egy harmadik vi­lágháború katasztrófájának, a két vi­lágrendszer nukleáris és termonuk­leáris fegyverekkel megvívott hábo­rújának megakadályozása; a béke, az általános és teljes leszerelés. Ilyen háború közepette sem nemzeti füg­getlenségről, sem békés gyarapodás­ról nem lehetne szó. E veszély ki­küszöbölése és a békés egymás mel­lett élés politikájának érvényesülése tehát a legkedvezőbb feltételeket te­remti a népek nemzeti függetlenségi harca számára. gyg i sem bizonyítja ezt jobban, ■ * mint az, hogy a második vi­lágháború után, a szocialista világ­rendszer létrejöttének és az erővi­szonyok fokozatos eltolódásának ha­tására, alapvetőleg a békés egymás mellett élés viszonyai között győzött sok nép függetlenségi harca és szét­hullott a gyarmati rendszer. Sydneyben tüntető tömegek tartóztatták fel Johnson gépkocsiját Rendőrök és tüntetők közelharca — Ni van a Johnson-látogatás mögött? gek állták el. Néhány száz tün­tetőnek sikerült áttörnie a rendőrök sorfalát és megrohan­nia Johnson gépkocsiját. Rend­őrök és detektívek léptek köz­be és szívós dulakodásban fej­tették le a tüntetőket az elnö­ki gépkocsiról. Sok tüntető lefeküdt az út­testre, hogy megakadályozza az autó-oszlop haladását. Mo­toros és lovasrendőrség is ér­kezett a tüntetések színhelyé­re, s rátámadt a felvonulók­ra. Kézitusa alakult ki, sokan megsebesültek. Sok ausztráliai azzal fejezte ki Johnson iránti „rokonszen- vét”, hogy girland helyett ki­bontott WC-parpírtekercseket dobált az autókaravánra. A rendőrség 12 tüntetőt letartóz­tatott. Johnson később vissza­tért Canberrába. A Paris-Press szombati szá­mában Tabousi asszony azt ír­ja, hogy Johnson egymást kö­vető nyilatkozatai Üj-Zélan- don és Ausztráliában egy fontos politikai és stratégiai fordulatot jeleznek Ázsiában és a csendes-óceáni térségben. Arról van szó, hogy Nagy-Bri- tanniát az Egyesült tÁllamok váltja fel még azokban az öve­zetekben is, amelyekben ha­gyományosan a biit befolyás volt az uralkodó. Ez a jelentős esemény — írja — a vietnami konfliktus fejlődésének és azoknak a hosszú időre szóló amerikai terveknek az ellen­pontjaként jött létre, amelyek szerint meg szeretnék alakíta­ni az ázsiai és csendesóceári népek közösségét az Egyesült Államok gyámsága alatt, John­son elnök Üj-Zélandon és Ausztráli ában tett látogatásának puszta ténye is azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államoknak sikerült ezt a két dokumentu­mot a maga oldalára állítani, mégpedig a legégetőbb kérdés­ben, a vietnami konfliktusban amellyel kapcsolatban London viszont arra tesz erőfeszítése­ket, hogy csak a legnagyobb fenntartásokkal vállaljon köte­lezettségeket. \ cikkíró arról is értesült, hogy titkos egyez­ményeket kötöttek e két or­szágban amer'kai támaszpon­tok létesítéséről is. ______í_____________________ A walesi bányász falu tragédiája Eddig 130 gyermek holttestét emelték ki a romok alól A 250 méter magas felázott meddőhányóról mintegy 2 mil­lió tonnányi sár- és törmelék- tömeg zúdult alá a salakhegy tövében álló iskolára, amelyben éppen megkezdődött a tanítás. Az iskolának 254 hét-tizenegy év közötti fiú- és leánytanu­lója volt. Három viszonylag épségben maradt osztályban a tanulók — összesen 91 gyer­mek — tanáraikkal együtt megmenekültek. Eddig négy tanár holttestét találták meg. Egyelőre még nem tudták pontosan megálla­pítani, hogy hány gyermek tar­tózkodott az épületben a sze­rencsétlenség pillanatában. At­tól tartanak, hogy 90—100 gyermek és felnőtt rekedt bent a sártömeggel borított romok alatt, akiknek életbenmaradá- sához — bár a mentési mun­kálatok lankadatlan erőfeszí­téssel szombaton is folytatód­tak — nem sok reményt fűz­nek. Wilson miniszterelnök, aki pénteken a késő esti órákban a tragédia színhelyére látoga­tott, megígérte, hogy független vizsgálóbizottságot rendel ki a szerencsétlenség okainak kide­rítésére. Az egész szigetországot mé­lyen megrázta a tömeges gyer­mektragédia. A szűk völgykat­lanokban fekvő walesi bá- nyászfalvak köré tornyosuló meddőhányó veszélyére az el­múlt években ismételten fel­hívták a figyelmet, de semmi sem történt a katasztrófa meg­előzésére. Szakértők szerint a salak­hegy megcsuszamlásának való­színű oka: a több napon át tartó szakadatlan esőzés kö­vetkeztében a laza szerkezetű meddőhányó óriási víztömeget gyűjtött magába, és amikor a belső víznyomás elérte a kriti­kus pontot, robbanásszerűen szétnyomta a képlékennyé vált sárhegy alapját. Bár a szerencsétlenséget megelőző napon a környékbe­liek a meddőhányó mozgásá­ra lettek figyelmesek és ezt jelentették az állami kezelés­ben levő szénbányák igazgató­ságának, semmi sem történt a helyzet kivizsgálására és a drótkötélpályán mozgó csillék a tárnákból kikerülő salakot az utolós pillanatig szórták a meddőhányó csúcsára. levíziós vételt, amikor is a szputnyik a felhőtakaró külön­böző alakzatait továbbította. Földi utasításra a szputnyikon elhelyezett televíziós kamera optikai tengelye áthelyeződhet és így a kamera állandóan „láthatja” a Föld felületét. A Molnyija 1. pályáját úgy vá­lasztották meg, hogy a szput­nyik egy forduló alatt 8—10 órán át végezhet megfigyelése­ket. A. Molnyija 1. nagy mennyiségű információ adására képes Már lebonyolították az első televíziós vételt felhasználható információ meg­szerzését teszi lehetővé. Így például még mindig nem is­meretes a Föld pontos alakja és a Föld felületének is csak egytized részére vonatkozólag vannak Pontos térképek. Az új szputnyikot nemcsak hírközlési célokra, hanem idő­járás kutatására is fel lehet használni. A Molnyija 1. segítségével már lebonyolították az első te­A Krasznaja Zvezda ripor- f tot közöl, az október 20-án fe'- £ bocsátott negyedik Molnyija 1. i típusú szovjet hírközlési szput- i nyik megfigyelő állomásán ka- < pott tájékoztatások alapján. < Mint a lap tudósítójának el- i mondták, a hírközlő szputnyi­kon elhelyezett televíziós ka- 1 merát földi parancsra a pá- j lya bármely pontján működés- 1 be lehet hozni. Így a kamera nagy mennyiségű gyakorlatilag i

Next

/
Thumbnails
Contents