Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

Egy életrevaló javaslat és nehézségei Amikor a javaslat elhang­zott a járási tanács ülésén, mindenki azonnal elfogadta, hiszen a tanácstagok egy ré­sze, akik maguk is a mezőgaz­daságban dolgoznak, a bőrü­kön érzik, milyen nehézséget okoz a különböző traktorok­hoz való alkatrészek beszerzé­se, biztosítása. Ezt a gondot csökkenteni kellene, ha már nem lehet megszüntetni telje­sen, méghozzá úgy, hogy a gép­javító állomás vegye magára. Egy szervnél futnának össze így az igények, egy szerv gyűjte­ne tartalékot, nem pedig a já­rás húsz tsz-e külön-külöm. Praktikus megoldás, gazda­ságos megoldás, ésszerű meg­oldás. Mindenki helyeselte a javas­latot Már abban is döntöttek, ha másként nem megy, a szövet­kezetek közösen alkalmazza­nak egy, esetleg két anyagbe­gyűjtőt A tsz-közi vállalko­zás üyen lelkes támogatása is bizonyította, hogy az alkat­rész-ellátás olyan nehézségek­kel jár együtt, annyi álmatlan éjszakát okoz a szövetkezetek vezetőinek, hogy inkább haj­landók egy kasszába adni a pénzt, mint egyedül gyűrkőzni a feladattal. Gondoljuk csak el: eddig a tsz tízféle traktor üzemelteté­séhez hányszor tízféle alkat­részt volt kénytelen beszerez­ni, a raktárjában tartani, ne­hogy a legsürgetőbb időszak­ban legyen kénytelen a trak­tort nélkülözni akár egyetlen szelep miatt is. Hány anyag- beszerző utazott egyetlen já­rásból a fővárosba egyetlen alkatrészért? Hány raktáros foglalkozott ugyanazzal az al­katrésszé!? Mennyi Időt, fáradságot, pénzt és figyelmet tudnának megtakarítani azzal, ha a gép­javító állomás átvenné a szö­vetkezetektől az alkatrész-el­látást? Ä javaslat ezért tetszett a tanácsülés részvevőinek, ezért támogatták és szorgalmazták a megvalósítását Illetve: az egyik hozzászóló már aggodal­mát is kifejezte a javaslattal szemben. Talán nem találta gazdaságosnak? Dehogynem. Talán nem találta praktikus­nak? Dehogynem. Messzeme­nően egyetértett a javaslat előnyeivel, várható eredmé­nyeivel. Miért aggodalmaskodott mégis? Ha nem is szó szerint, de a következőket mondotta: — A szövetkezet meg tudja tenni, hogy kérésének támo­gatására a demizsont is csa­tolja. A tsz anyagbeszerzője nem megy üres kézzel. De ho­gyan tudja a gépjavító állomás biztosítani a demizsont? A tanácstagok homloka egy­szerre elborult. Csakugyan: mi lesz az alkatrészekkel, ha az anyagbeszerző nem viszi magá. val az igényléshez a demi­zsont is? Haj, haj, mégsem olyan jó megoldás ez a kon­centrálás, a gépjavító állomás megbízatása az anyagellátásra. Akadtak azonban még opti­mista tagjai a járási tanács­nak, akik a várható nehézsé­gek ellenére sem vetették el az ötletet, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a gépjavító állomással felvegyék a kapcsolatot, meg­kíséreljék a megoldás módját megtalálni. Hátha lehet még­is tenni valamit. A javaslat így vált közüggyé. És így váltott ki belőlünk néhány kérdést. Miért van az, hogy az ötli­teres demizson „polgárjogot” nyert az igénylések támogatá­sában? Miért természetes az, hogy az anyagbeszerző az ötli­teres demizson nélkül el sem Indul? Miért hallgat erről a demizson -ű gyről majdnem mindenki? Miért nem teszünk valamit, hogy a demizson végre lekerüljön az Igénylést támogató hathatós érvek lis­tájáról? Nemrég hasonló ügyben már megemlítettük ezt a bor­termő vidékeken használatos „folyékony okmánybélyeget”. Egyedül a MÉK tiltakozott határozottan kijelentve, hogy tudomásuk szerint náluk a „osatos" nem jut szerephez a termékek átvételekor. És most a tanácsülésen is­mét szóba került a demizson. Méghozzá úgy, mint nélkülözhe­tetlen eszköz, mint az alkatrész- utánpótlás elmaradhatatlan előfeltétele. Nem mint annak lehetséges, hanem mint elen­gedhetetlen eszköze. Az elmondottak ellenére sem jajdulunk fel, nem használunk túlfűtött kifejezéseket, de megbocsátó mosollyal sem té­rünk napirendre az ügy fölött. Tudjuk, hogy a „folyékony ok­mánybélyeg” létét mindenek­előtt a hiánytalan anyagellá­tás veszélyezteti, és addig, amíg ezt nem sikerül rendez­nünk, a visszaélésre minden­kor lehetőség nyilik. A meg­oldáshoz közelít az a javaslat is, ami az említett tanácsülé­sen elhangzott, hiszen csök­kenti a keresletet, a sorbaál­lást, a válogatás, a kivételezés lehetőségét, tehát a demizson ajánló erejét is jelentős mér­tékben gyengíti. Ha nem is szünteti meg. A másik — a demizson el­leni védekezés leghatékonyabb eszköze pedig — maga az em­ber, erkölcsi közérzetével, el­lenőrző jogával és szerepével. Ennek az ellenőrzésnek pedig az érdekelt vállalatok párt­szerveitől kell elindulnia. A megoldás nagyon egysze­rűnek látszik: a mielőbb meg­tartandó vizsgálat során nem­csak azt kell felelősségre von­ni, aki a demizsont elfogadja, hanem azt is, aki a demizsont nyújtja. Ugyanis nagyon furcsa len­ne, ha a demizson közuralmát elnéznénk, ha belenyugodnánk állítólagos létjogosultságába. De az olyan életrevaló öt­let, mint amilyen a gépjavító állomás alkatrész-ellátó szere­pével kapcsolatban felmerült a tanácsülésen, már az első, je­lentős hatású lépés lehet a megvalósítás felé vezető úton. Ezért adunk hírt a kezdemé­nyezésről, ezért támogatjuk, és ezért ajánljuk elfogadásra nemcsak a megyénkén belül, hanem országos méretekben is. És még aranyit: éppen ez a javaslat is példázza, ha nem is előre megfontolt tudatossággal, hogy a közvélemény nem haj­landó elismerni a demizsont, a csatost, a folyékony okmány­bélyeget, sürgeti a visszássá­gok megszüntetését. Erre az erkölcsi jóérzésre kell építenünk. G. Molnár Ferenc Nem válasstottáh meg Nehéz dolog szembenézni az igazsággal. Négyszemközt, saját magunkkal vitázva, talán még sikerül, de nagyon nehéz és nagyon rit­ka. hogy amit a szemünkbe mondanak, azt sértődés nélkül, ne másokra gyanakodva, má­sokat vádolva azonnal elfogadjuk. így van most ezzel az újlőrincfalvi párttitkár is. Ille­tőleg a volt párttitkár: Rajna József. Kisebb megszakításokkal tíz évig volt párttitkár, s a megszakítás is mit jelentett? — az egyik helybeli szövetkezet elnöke volt. Elvégezte a szövetkezeti elnökök akadémiá­ját, aztán visszajött a faluba és a két szövet­kezet egyesülése után, jó öt esztendővel ez­előttöl 1966. szeptember 8-a estéig, fél évti­zeden át a pártszervezet titkára volt. S, ha még hozzávesszük előzménynek, hogy volt az ifjúsági szervezet titkára is, hogy részt vett a VIT-en, érthető, hogy letörte és megviselte a gondolat: nem bíznak már benne a kommu­nisták. A járási pártbizottságon elmondották, hogy értékes és hasznos embernek tartják és sajnálják is, ám: — A tagság... igen, a párttagság vesztette el a bizalmát iránta — mondta Horváth Fe­renc járási titkár sajnálkozva, széttárt kar­ral. S a miért-re a választ is megadta, mint ahogy a vezetőségválasztó taggyűlés előtt a 28 tagú alapszervezet kommunistái megad­ták a választ a jelölő bizottság érdeklődő, tájékozódó tagjainak: — Az ital. Mi magunk is, vagy hat eset­ben behívattuk a járásra, beszéltünk vele odakint is, de nem sikerült ötről hatra jutni. Mégis sokat tanakodtunk, hogy javasoljuk-e az újlőrincfalvi elvtársaknak, próbálják meg, utóvégre tapasztalt, a pártmunkában gyakor­lott elvtársról van szó... De aztán kénytele­nek voltunk magunk is elállni a javaslattól. Még azt is elmondták, hogy az utóbbi időben elvileg sem harcos, következetes, nem lép fel a demagógokkal szemben, pedig nemegyszer a füle hallatára szájaitok, és mégsem. Hát ÍQV történt Pontosabban így. A jelölő bizottság nem javasolta & vtm titkárt, még a vezetőségbe sem. Egy valaki akadt, aki úgy vélte, hogy azért vegyék fel legalább a jelölőlistára, de egyedül maradt a javaslatával. A titkos szavazás után mégis kapott szavazatot — összesen ötöt. A többiek ellene szavaztak, mint titkárnak is, mint ve­zetőségi tagnak is, sőt mint a járási pártérte­kezlet küldöttének is. Rajna Józsefet a szövetkezet mázsálójában találtam meg. Keserű, rezignált hangon be­szélt a választásokról, s szavai sajnos igen vékonyka önkritikáról tettek tanúságot. Ügy érzi, s úgy véli, hogy valamiféle személyes­kedés áldozata lett. — Nem mertek az emberek mást javasolná, mint a felsőbb szervek... — Jó, tegyük fel, hogy nyíltan nem mer­tek. Ezt se hiszem, de tegyük fel — mondtam Rajnának, aki egy kis bizalmatlansággal szemlélt engem is. — De a titkos szavazás? Hát ott is a túlnyomó többség maga ellen sza­vazott. Rajna elvtárs? Megrántotta a vállát. Nem válaszon. Nem akart, vagy nem tudott mit válaszolni. Nem akar, vagy nem tud még szembenézni önma­gával és az igazsággal. Pedig a sértődöttség rossz tanácsadó. Rajna Józsefre számit, to­vábbra is számít a párt, itt, Űjlőrincf alván it. Tapasztalatára, gyakorlatára, elvhüségére to­vábbra is szükség van, különösen szükség egg tanulságokat önkritikusan levonó Rajna Jó­zsef elvtársra. A füzesabonyi járásban eddig megtartóéi vezetőségválasztó taggyűléseken egy kivételé­vel a régi titkárokat választották meg ismét a pártszervezetek vezetőségeinek élére. Es még egy adat: a húsz termelőszövetkezeti párttitkár között 12 elvégezte az egyéves, a többi — egy kivételével az öthónapos pártis­kolát , (ggurkó) Két zsák dió A IX. pártkongresszus tiszteletére Több mint 8 millió forintos vállalás valóra váltásán dolgoznak a Mátra vidéki bányaüzemek A IX. pártkongresszus tisztes. Jetére indított munka verseny során a Mátra vidéki bánya­üzemek dolgozói korábban ösz- szesera több mint 8 millió fo­rintos vállalást tettek. A bányászbrigádok állni akarják szavukat, naponta va­lóra váltanak valamit ígéretük­ből. A MÁTRÁI BANYA- ÉS ELÖ­KÉSZÍTÖMÜ 280 dolgozója a mészkőőrlemények és a külön­féle ércek minőségének javítá­sán fáradozik. A munkacsapa­tok tagjai fokozott gonddal óvt ják a drága biztosítási szerke­zeteket, csökkentik a kocsiállá­sokat, a veszteségidőt, igyek­szenek elkerülni a bírságokat, jó szervezéssel, öntudatos hoz­záállással növelik a termelé­kenységet javítják az önkölt­séget Külön is említést érde­mel, hogy Felnémeten az ere­detileg szeptember 1-re terve­zett frontáttörést már július közepére elvégezték s ezzel le­hetővé tettek a bánya — idő­járástól független — egyenle­tes termelését. A RÓZSAI SZÉNTERMELÖ ÜZEM — amely egyébként eb­ben az évben már a szocialista cím megtartásáért küzd — bri­gádjai nagy értékű társadalmi munkával, jelentős bányafa-, széldeszka-, robbanóanyag- és villamosenergia-megtakarítás- sal akarják köszönten! a párt- kongresszust. AZ ECSÉDIEK a külszíni fejtés gépeinek javítási idejét s költségeit csökkentik, az üzemzavarok elkerülését, _ a szalagszerelések meggyorsítását tűzték maguk elé célul. A PETÖFIBANYAI gépüzem 20 szocialista brigádja egész esztendőre tett vállalása mel­lett hasznáitanyag-megtakarí- tásából s társadalmi segítség­ből összesen több mint negy­venezer forintot ígért. Minde- iihellett természetesen tovább javítják munkájuk színvona­lát. Fokozott felelősséggel har­colnak a balesetek ellen, a mi­nőség állandó javítását, a ha­táridők pontos betartását ír­ták zászlajukra s segédkez­nek a hasznos újítások beveze­tésében. a petőfibányai SZÁLLÍTÓ, SZOLGÁLTA­TÓ ÉS ANYAGELLATO ÜZEM ebben az évben a szo­cialista cím eléréséért küzd. Dolgozói a megyében elsők kö­zött módosították éves verseny- vállalásukat. A IX. pártkong­resszus tiszteletére elhatároz­ták, hogy idei termelési érték- tervüket 43 százalékkal teljesí­tik túl. Gondos létszámgazdál­kodással, a munkaerők megfe­lelőbb átcsoportosításával s kü­lönféle más termelési intézke­désekkel több mint 3 millió forintot takarítanak meg. A GYÖNGYÖSI XII-ES AKNA bányászbrigádjai 1474 társadal­mi munkaórát vállaltak s meg­ígérték, hogy csökkentik a be- tegnapok számát 150-en kap­csolódnak be a véradómozga­lomba. Szavukat adták arra, hogy az egészségvédelmi szem­pontból sürgős munkákat ha­táridő előtt elvégzik, biztosít­ják a zavartalan légellátást, meggyorsítják a függőakna és a járóosztályok átépítését s gondoskodnak azok állandó tisztán tartáséról. A legfiata­labb munkahely, a THOREZ KÜLFEJTÉS ES BÁNYAÜZEM dolgozói a nagy beruházás feladatainak minő­ségi, gyons elvégzését, a fegye­lem állandó szilárdítását vál­lalták, s brigádonként egy-egy társadalmi műszakot. Megígér­ték, hogy az új üzemhez mél­tó képzett, öntudatos embe­rekké válnak. Akiknek még hiányzik azok pótolják az ál­talános iskola hátralévő, befe­jező osztályait s különféle szakmai tanfolyamokon kép­zik magukat, hogy a termelés kezdetére a külszíni művelés igazi mesterei lehessenek. A Mátra vidéki bányaüze­mekben szorgalmas munkával készülnék a pártkongresszusra. A vállalások — melyek valóra váltásán dolgoznak — mérhető értéke 8 190 580 forint! (—ni) Könnyű azt mondxmi, hogy nem értem a mai fiatalokat. Tessék kérem belehelyezkedni a mai fiatalok lelki és érzelrr világába, vagy ha> ez neheze megy, legalább ruhavilágába. Igaz, hogy már ötvenéves is Idős házaspár kereste fel szerkesztőségünket azzal a ké­réssel, hogy hallgassuk meg panaszukat és segítsünk meg­keresni az igazságot. A férfi — túl az ötvenen, parasztember. Kocsis volt az egri Rákóczi Termelőszövetke­zetben. Azért csak volt, mert a családját ért sérelem miatt nem fogja be többet a lovakat. Pedig tavaly hatszáz, tavaly­előtt hétszáz munkaegységet téliesített, az idén már felül volt a háromszázon. Senki sem foghatná rá, hogy nem szeret dolgozni. Szereti a lova­kat is — hét csikót nevelt fel a szövetkezetnek. Már több mint egy hét óta nem fogott be. Nem ment dol­gozni az asszony sem, akinek eddig 103 munkaegységet iga­zolt a brigádvezető. — Bóta Sándor a nevem... — kezdte bátortalanul a férfi. — Nyolc gyereket neveltünk fel, nincs miért szégyenkez­nünk — mondta az asszony. — Ne mondja ránk senki, hogy „zsiványok” vagyunk! A' férje­met földhöz vágta az elnök... Ezt az idős embert! Engem le­köpött!! És elsírta magát. Pedig látha­tóan uralkodni akart érzésein. elmúltam, de az a kis nő egy nagyon klassz csaj (nem tu­dom, jól mondtam-e?) és mi­után én egy menő fej vagyok, tuti, hogy a kis nő és én ki­tűnően megértenénk egymás lelkivilágát. Igaz, hogy én már ötven múltam, de hol vagyok még a hatvantól, míg ő már egészen közel járt a húszhoz. Mindenesetre ilyenkor az ember átrohan a borbélyhoz és csinál magának egy frankó hárít, olyat, amilyet a mai fia­talok viselnek, aztán egy far- merrucit húz fel, fölé egy bor­jakot, és már indulhat is, hogy megértse a mai fiatalok lelki és érzelemvilágát, különösen, ha a mai fiatalok közül ennek a klassz csajnak az érzelemvi­lága érdekel a legjobban. Min­denesetre hasamat behúztam, ettől ugyan rögtön csuklani kezdtem és szédülni, de leg­alább a lomha járás tuti, hogy sikerült. Odacsoszogtam a lányhoz, aki ott ült a presszó sarkában, teljesen egyedül. — Szia — mondtam neki ér­zelemgazdagon és egy képze­letbeli gitárt pengettem, mi­közben azt mondtam, hogy plöm ... plöm... plöm... A kla-ssz csaj rám nézett, aztán lágy, búgó hangon vála­szolt: — Köszönöm... nem kérek... — Mit? — hökkentem meg, ■< pillanatra kiesve a szeré­ből... — Cirkusz jegyet, bátyám — mondta és valami hülyeség fö­Bóta Sándor szeme sarkában Is megjelent egy könnycsepp. — Ki gondolta volna? Még­iscsak ő az elnök... Az idős ember nehezen be­szélt, szégyenkezett a történ­tek miatt. Vasárnap történt az eset, amikor kiment a háztáji föld­jére. Mint mondta, van ott néhány diófa és mert közel van az úthoz, gyakori a hívat­lan „látogatója”. A gyerekek iskolába indításához is kellett a pénz, a dió árából akarta fedezni ezt a költséget. — Levertem a diót, amikor jött Szarvas Sándor, az elnök. A torkomnál fogva a földre lökött Megütött..., hogy az ő dióját lopom, azt ordította. Hiába szóltam bármit. Ki gondolta volna, hegy valaki ököljog alapján bíráskodjon mások felett? Aztán az is eszembe jutott, hogy mégis 5 az elnök, én nem üthetem vissza. Nem is védekeztem. Hazavitte magának azt a diót, amit én vertem le... Az asszony még azon a na­pon magyarázatot kért Szarvas Sándortól. — Elmentem a .lakására, de be se engedett, ott kiabált ve­lem a bejáratnál. Megfogott és lé hajolt, hogy a popsiján meg­feszült a> farmernadrág, vala­mi fénysugár dimenziós jegy­zet, ha jól láttam, de ez nem biztos, mert szemüveg nélkül a sast is szúnyognak nézem. De ki akar itt sirkuszjegyet elad­ni? S honnan gondolta, hogy én, aki egy jólmenő fej völ­gyök, egy ilyen kis nőnek, egy mai fiatal lánynak, cirkuszje­gyet akarnék eladni. Adni igen. De eladni. — Nem érti, kérem, nem veszek jegyet... Viszontlátás­ra ... ^ — De mókuskám, én egy jól­menő fej vagyok, s azért jöt­tem, mert irtó kassa nőnek tartalak... — mondtam most már önérzetesen kihúzva ma­gam. Ekkor pattant le az első gomb a texasi felső részéről... A kasa nő rám nézett, elvi- gyorodott, aztán csak ennyit mondott: — Vén bolond! Ezzel felállt és otthagyott. Szó nélkül. Engem, aki hat­vanéves létemre közel akartam kerülni a fiatalok lelkivilágá­hoz, engem, aki mindig és mindenkor a fiatalok védel­mére keltem, engem, aki... Nekik volt igazuk. Hát lehet bánni a mad fiatalokkal? Ne­veletlen, izgága, cinikus fajta... És bánatomban nagyot sóhaj­tottam. Ekkor szakadt le a többi gomb. Nadrágommal ké­zen fogva távoztam, lelkemben mély megvetéssel a mai fiatal­ság iránt. (egri) kilökött..: A* «teán, emberek előtt kiáltotta, hogy „lopó zsiványok”... Leköpötö Minden gyerekből becsületes embert neveltünk, de mit mondanak most rólunk.. .?1 Helyes eljárás Tolt ez az el­nöktől? Megkerestük Szarra» Sán­dort, a Rákóczi Termelőszövet­kezet elnökét, aki semmit sem tagadott a történtekből. — Megütöttem Bóta Sándort, mert el akarta lopni a diómat! Kimentünk a határba is, ahol Gajdácsik András bri­gádvezető annak idején kije­lölte a háztáji területeket. — Bóta Sándor hatszáz négy­szögöl földet kapott és szóbeli megegyezés szerint övé lett a felső diófák termése. Ö azon­ban még mintegy száz négy­szögöles területet kitisztított és feltört magának a parlagon heverő vízmosásból. Így lett határos az elnök földjével az övé, akinek négy évvel ezelőtt ide mérték a kétszáz négy­szögöles jutalom háztájit . — Jogtalanul használta ezt a területet Bóta Sándor? — kér­deztük Noszva fi Hajóst, a vá­rosi tanács mezőgazdasági osz­tályának előadóját — A művelhető földterülete* növelte ezzel és ilyen munká­ért dicséret jár. Háztájirende­zés esetén már ezt is beszá­mítják, de addig nem szólhat­nak érte a szövetkezetiek. Megkerestük a kritikus dió­fát, amely nenj esik bele Szar­vas Sándor háztáji földjébe! Megállapodást nem kötöttek arra, hogy kié a termése. — Mindig én vertem erről a fáról a diót — mondta szer­kesztőségünkben Bóta Sándor — amikor két kiló termett rajta, akkor is. Itt tisztítot­tam mindig a fa alatt, még a szomszédok is segítettek ne­künk. Ha azt mondja az idén az elnök, hogy ő is igényt tart rá, szelíd szóval megegye­zünk. .. ★ Az újságíró nem hivatott ar­ra, hogy a jogi vitában dönt­sön. Abban viszont feltétlenül igazat adunk Bóta Sándornak, hogy a vitás dolgok elintézési módja nem ez. Hivatkozhat­nánk a termelőszövetkezeti de­mokráciára, amelyet lábbal ti­port Szarvas Sándor, akinek nagyon jól kellene tudnia azt is, hogy már a szocialista együttélés szabályai is kizár­ják az önbíráskodást; az ököl­jogot. Pilisy Elemér fflwüsm 3 1966. szeptember 16.. péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents