Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
kedden Veszély " pénteken és 14-től 16 óráig vasarnap A harmadik lottósorsolás Az elmúlt években kedvezett a szerencse SKnt már a címből is Mtűnik, a kórházról van szó, illetve a kórház beteglátogatóiról, hiszen a látogatási idő — sajnos, tnegyeszerte jól tudják ezt — Egerben kedden, pénteken és vasárnap van, 14-tő 16 óráig. Az a szó pedig, hogy „veszély”, azt jelenti: az érthető aggódáson túl a szeretet néha tönkre is teheti a „tárgyat”. A türelmetlen látogató, aki M tudja, honnan jött vizitelni, míg a kapunyitásra váró tömegben áll degeszre tömött szatyrok, táskák és „hátyik” között, talán azon bosszankodik, hogy minek ekkora szőr- szálhasogatás, mint az a nagy tábla. A táblán ugyanis pontokba szedve áll, mit lehet és mit nem a látogatóknak. — Ugyan márt — legyint idegesen, mint akit „piti” dolgokkal terhelnek egy igen fontos vonatra várva. — Pont a töltött káposzta ártana neki, amit úgy szeret?! Ügy fájt a szívem, amikor kedden mondta: „De ennék már olyan iga- -'zi töltött káposztát”, hát persze, hogy hoztam neki. Elvégre nem halhat éhen! — S be- lekönyöikölve a látogatók sűrűjébe, csörtet a lassan kinyíló kapu felé... Bent pedig már várja egy beteg, aki gyomorfekélyben szenved. Ha mindez segítene a főo<rvo<s bizonyára naponta legalább egyszer töltött káposztát diktálna a diétás nővérnek. Sokan nem tudják elképzelni, hogy az a koszt, amit a konyhán főznek a króházbán, az éppen elég a betegek számára, s nemcsak, hogy elég, hanem nagyon is használ. Akinek híznia kell,-az bízik, akinek fogynia kell — például a szülészeten, az pedig fogy tőle. Akinek a sós, vagy fűszere® étel árt, az sótlant és fűszer nélkülit kap. Azt nem lehet elmondani, hogy akár a könnyű-vegyes koszt is éttermi igényeket elégít ki, de a kórházban nem is az ínyencség ápolása a cél, hanem a gyógyulás. Ettől függetlenül a látogatók — bár jó szándékkal — csak kicsomagolják a bugyrokat, ahonnan lakodalmi teríték kerül elő. S ez, például a belgyógyászaton, semmiképpen sem használ. — De előfordul más is — mesélik a nővérek. — Nemrégiben történt, hogy az egyik betegünk feltűnően sokáig aludt, több mint egy napig. Kiderült, hogy bort hoztak be neki, s annak a felét megitta. Szerencsére, nem lett komolyabb baja... De lehetett volna. Pedig világosan ott áll a táblán, hogy szeszes italt tilos bevinni. Ez a rendelkezés semmiképpen nem a beteg „kínzásáért” született meg. A szeretet figyelmetlensége Végigjártuk a kórtermeket. A nővér itt is, ott is rászólt a látogatókra: — Kérem, ne üljenek az ágyra... Tessenek kifáradni, egy betegnél egyszerre csak két látogató lehet. A 15-ös kórterem szinte iskolapéldáját nyújtotta a szeretet figyelmetlenségének. Az egyik beteg éppen infúziót kapott, arca szenvedő volt. Amikor, benéztünk, csak hátakat láttunk, annyira körülállták és ülték látogatói. Az ágy szélén (amit természetesen nem szabad, mert ki tudja, az utcai ruha milyen baktériumokat „ajándékoz” az amúgy is gyenge szervezetnek) székeken, vagy csak úgy álldogálva. A látogatók arcán érthető szánakozás és aggodalom ült, s közben nem is gondoltak arra hogy a levegőt „elfogják” betegük elől! Különösen a sebészeten veszélyes ez, ahol egy-egy beteg súlyos műtét után fekszik ... Az ápolónő hamar rendet teremtett. — Hiába szólunk — panaszkodott. — Amikor hátat fordítunk, visszamennék... Nem értik meg. < Pofon a rendelkezésnek... Érthetően nem szabad tizenkét éven aluli gyerekeket beengedni a kórház betegeinek látogatására. Néha, például a szülészeti portán, egy egész óvoda van a látogatások idején, mert a portás természetesen aem engedheti fel a gyerekeket. Másutt előfordult már olyan eset, hogy a portást egyszerűen félretolta a bezúduló tömeg Sőt, egyszer tett- legességig is ment a dolog, mert egy gyereket nem akart fölengedni...! A nőgyógyászat ügyeletes nővére, Kiss Zoltánná, a sütemények ellen „kelt ki”. — A betegeknek üzleti süteményeket tilos behozni. Különösen krémest. De fagylaltot is. Kiütéseket, gyomorrontást okozhatnak, s hátráltatják a sürgősebb műtéteket, kimondottan gyümölcsféléket lehet csak behozni, az még jó is. A szülészeten a legnagyobb a rend. A csecsemőosztályt nem szabad látogatni, a fekvőbetegeknél pedig csak öt percig lehet egy látogató. Ezt szigorúan ellenőrzik a nővérek. Itt is főképpen a cukrászsütemények ellen nagy a kifogás. — Az egyik beteg — mondta Négyest Gabriella szülésznő — belázasodott. Sokáig nem tudtuk mire vélni, mi történt vele. Aztán kikerült, hogy két- háromnapqs krémest hoztak be neki. Van olyan betegünk, aki terhességi mérgezésben fekszik. Ez azzal a tünettel jár, hogy a beteg nagyon meghízik, s így fogyókúra alatt tartjuk. Felül van egy mázsán, s nemhogy fogyna, még hízik az asszonyka. Sótlan ételeket szabad csak ennie, mégis, egyik aggódó hozzátartozója — paprikás krumplit hozott neki!' Van úgy, elég gyakran, hogy a kismamáknak sört hoznak Általában az a szemlélet — mondta a szülésznő —, hogy a sörtől sok lesz az anyatej. Egy pohárral ugyan néha nem árt. Mindentől, ami jőlesik, lehet teje a kismamának. Itt pedig mindent megkap. Még sorolhatnánk, hogy mi minden történik egy-egy látogatáson, ami külsőleg a szeretet jele, lényegében viszont nagyon árt a betegeknek. Étel, ital, a gyerekosztályon fekvők csókol gatása, cserepes virág, dohányzás a kórteremben ... Ezért nem ártana a szere- tetet szinkronba hozni a józan ésszel, az aggódást az óvással, az érthető szabályokat a méltánylással. .. Vagy jobb bűnbakot keresni, amikor magunk okozunk esetleg visszavonhatatlan szerencsétlenséget?! Kátai Gábor A jövő héten, pénteken, szeptember 23-án isimét lottósorsolást tartanak Gyöngyösön, sorrendben most már a harmadik esetben. Érdekessége még ennek a sorsolásnak, hogy közvetlenül megelőzi a jubileumi 500-at. Ha az időjárás engedi, a szabadtéri színpadon rendezik meg a sorsolást, délelőtt tíz órai kezdettel. Előtte egyórás szórakoztató műsort hallhatnak az érdeklődők. Kedvezőtlen idő esetén a Városi Művelődési Ház ad helyet a lottójáték részvevőinek. Az elmúlt évek során nem panaszkodhattak a gyöngyösiek, a szerencse gyakran szegődött melléjük. Tavaly az OTP-fiókban kifizetett nyere. A befőzés nálunk nemzeti szokás. Már tavasszal, az első gyümölcs, a cseresznye és a meggy érésének idején megtelnek a bevásárlókosarak. Nyáron pedig, amikor is újabb és újabb befőznivaló „érik”, még jobban megtelnek. Otthon aztán megkezdődik a nagy munka, minden lábasban lekvár rotyog, vagy paradicsom fő. Persze, a gyakorlatban ez nem megy ilyen könnyen. Az első az „anyagbeszerző út Irány az egri piac! És a szezonban naponta 40—40 mázsa paprikát, 150—200 'mázsa paradicsomot vásárolnak a MÉK piaci elárusítóhelyein a háziasszonyok. A MÉK nagy befőzési akcióinak keretében a forintos paradicsomból 25 vagon, paprikából 150 mázsa került a bevásárló kosarakba. Egy forintos egységáron sok fogyott a fejes káposztából, paprikából is, melyből vegyes savanyúságot készítettek. mények összege két és fél ■ millió forintot, egy évvel korábban pedig a hárommillió forintot közelítette meg. Amíg két évvel ezelőtt tizenhat négytalála- tos szelvény került ki a lottózók köréből. tavaly már huszonegy szelvényen értek el a gyöngyösiek négy találatot. A tárgynyeremények közül isi jutott sok a gyöngyösiek birtokában. 1964-ben egy budapesti öröklakás és egy gépkocsi az elmúlt évben pedig két szöbaberendezés emelkedett ki a tárgynyeremények sorából. Az is igaz, hogy a lottószelvények vásárlása is évről évre fokozódik, öt év alatt például egymillióval^ nőtt meg az eladott szelvények száma. A legutóbbi, augusztusi tárgynyeremény-sorsolásnak is A szilvalekvár főzésére 1 forint 60 filléres áron lehetett szilvát vásárolni a piacon. A birsalma, az ecetes uborkának való és az őszibarack a napokban válik a befőzés főszereplőjévé. A beszerző út a számok szerint tehát nem sikertelen. De még mindig nincs üveg, amibe eltehető a sok finomság. A következő állomás az üvegbolt, amelyik már eddig több mint 20 ezer különböző méretű üveggel segítette a befőzéseket. A jelen pillanatban kétféle konzervüveg kapható: a félMlós és az egyMlós. Ezer- ezer darab van belőlük raktáron, s újabb szállítmányokat vár az üzlet. Sajnos, a két- három és ötliteres konzervüveg hiánycikk és a közeljövőben sem lesz kapható, mivel a bolt megrendelését nem tudja Melégíteni a nagykereskedelem. Különböző méretű palackból eddig 6—7 ezret vásároltak a boltban, most is kaphatók literes palackok. Gyöngyösön a gyöngyösieknek van gyöngyösi vonatkozása* méghozzá nem is akármilyen. Elég hosszú ideig tartott, amíg sikerült kinyomozni a 9 531 517-1 es szelvény tulajdonosait, ak'k kétszobás öröklakást nyertek. Az FJK négytagú lottózócsoportjának egyik tagja meglátta a kirendeltségben kifüggesztett hirdetményt, amely a főnyeremény tényét közölte, és azt is, hogy a szelvény gazdája még nem jelentkezett. „Véletlenül” a szelvény száma megegyezett a birtokukban lévő szelvény számával És csakugyan csak „véletlenül” nézték meg a szelvény számát. Reméljük. a szeptember 23-d sorsolás ismét sok örömet szerez a gyöngyösi és a környékbeli lottózóknak is. Aki nem kapott üveget, az üvegboltban, az megpróbálja beszerezni, vállálva a drágább árat — a Dobó téri fűszer- és csemegeboltban hátha tudnak adni a visszavitt konzervüve- gekből. Ilyenkor kevesebb üveget visznek vissza a vásárlók, de ezeket is rendelkezésre bocsátja az üklet. Aztán meg kell venni a befőzés többi kellékeit. Példáiul a celofánt. Ez július végétől augusztus közepéig, a befőzés nagy szezonjában sok helyen hiánycikk volt. A Széchenyi utcai boltban közel száz ív fogyott el, de a tervek szerint 500 ív celofánt kap a bolt és a leszorító gumi rövid Ideig tartó hiányát is megoldja a kétszáz csomagos szállítmány. Szalicil is kapható, a Dobó téri boltban mintegy 2000 tasak — 40 Mló fogyott el belőle. Ha mindent beszereztünk, már csak a háziasszony ügyességén múlik, hogyan raktározza el a nyár ízeit. (-ti) r^X\XXXXxXVCCvXXV^XXXXW.X\NXXXXXXXXV,XXXX\NXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXX^XX>XVvXXXXXXXXXXXXXXX'^XX\X>^XXXXXXX' .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWX.XXXXXXXXXXXXXXXN Beszersőúton a házi asszonnyal H A befőzés főszereplője: birsalma, uborka, őszibarack II Hiánycikk a 2—3—5 literes üveg II Kapható celofán, leszorító gumi, szalicil xxvra. A terem zsúfolt volt, a legtöbb érdeklődő kezében jegyzetfüzet, goiyóő- toiL Az egész világsajtó elküldte képviselőit Berregtek a filmfelvevő gépek, kattogtak a televíziós kamerák, amikor a bíróság elnöke feltette Ro- wersnek a szokásos kérdést: — Vádlott megértette a vádat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igen. A pilóta szép sorjában elmondott mindent. Nem hallgatta el. mi, s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás során sem tagadta meg a vallomástételt. Hogyan is tehette volna? Lelőttek egy idegen ország fölött, egy felségjelzés nélküti repülőgéppel, amelynek különleges fényképező berendezése különböző katonai objektumok légi képét rögzítette. Megtalálták nála a fegyvert, a pénzt, a különböző nyelvű feliratokkal ellátott kendőt. Ott feküdt a bíróság asztalán, ahol a bűnjeleket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet feaz. 4 Mmism 1966. szeptember 16., péntek szén nem babra megy a játék —, de mindent túlélhet. Ha megejti magán a végzetes karcolást. akkor már halott. Haszna lenne belőle másoknak, de Rowers most úgy érezte, hogy kihasználták, rútul becsapták — nem tartozik felelősséggel senkinek, csak saját magának. Amerika messze volt, nagyon messze. S közel a szovjetek ereje, amelyet — most értette meg — nem ismert, s ezért lebecsült. Ezekben az órákban, amint egy szovjet hadbíró tábornok kérdéseire kellett válaszolnia, elátkozta azt a percet. amikor ilyen áron akart huszonötezer dolláros emberré válni. S bár látszólag köny- nyedén, minden fáradság nélkül válaszolt a kérdésekre, belül fáradt, nagyon fáradt volt. Nem így képzelte el a világhírt. — Hogyan érezte magát az út során? — kérdezte az ügyész, akiinek a bíróság elnöke átadta a kérdezés jogát. — Fizikailag jól, de idegeskedtem, s féltem — válaszolta némi megfontolás után Rowers. — Mitől? — Attól, hogy a Szovjetunió felett vagyok! Ezt mondta. Hazudott. Amikor gépével húszezer méter magasságban repült szovjet te-' rület felett, nyugodt volt, nagyon nyugodt. Mert azt hitte, semmi sem történhet. Most, utólag már tudja, hogy nyugtalanságra, idegességre több mint elegédő oka lett volna. S azt is tudja, hogy az amerikai fennhéjázás egyáltalán nem válna hasznára ez előtt a bíróság előtt. Az ügyész tovább faggatta. — Találtunk önnél egy mérgezett tűt — mutatott az ügyész a bűnjelek között a tárgyra. — Hogyan került ez önhöz? — Parancsnokomtól. Khel- ton ezredestől kaptam, mielőtt felszálltam volna, hogy öngyilkosságot kövessek el esetleges elfogatásom után, ha nem bírnám a kínzásokat. — Ön parancsot kapott, hogy kudarc esetén használja a tűt? — Kifejezett parancsot nem kaptam —- mondta Rowers, s ez ismét nem volt igaz. — Rám bízták, hogy használom-e a tüt, vagy sem. — önnek azt mondták, hogy elfogatása esetén a Szovjetunióban megkínozzák? — Nem emlékszem, hogy mondták volna, de ezt vártam. — No és mi történt? Megkínozták? — Nem. — Hogyan bántak önnel a nyomozó hatóságok? — Igen jól bántak velem. A tárgyalóteremben helyet foglaló amerikai tudósítók — Rowers felismerte őket a ruhájukról — bosszúsan csóválták a fejüket. Nem ilyen választ vártak, ezt nem lovagolhatják meg tudósításaikban. Rowers azonban most nem azt akarta mondani, amit Amerikában várnak tőle. Lám, az ország, amelynek mindenható erejében úgy bízott, most tehetetlen. Az ő sorsa az itteniektől függ. És nem sok kíméletet várhat tőlük. Rowers még a cellában, a tárgyalás előtt higgadtan átgondolva a várható eseményeket, tárgyilagosan megállapította magában, hogy fordított esetben az amerikaiak nem lennének kíméletesek. Eszébe jutott McGrath, eszébe jutottak azok, akiket azért üldöztek, mert néhány rokonszenves mondatot ejtettek a Szovjetunióról. Vajon mit tettek volna azokkal, akik légikémként érkeztek volna? Az első tárgyalási nap délig tartott, aztán Rowerset átvitték egy szobába. — Mindjárt viszontláthatja a családját — mondotta neki az ügyész, aki szintén elkísérte. És máris nyílt az ajtó. Rosa lépett be rajta, csino» san, illatosán, ápoltan. Aztán az idősebb Rowers — a tárgyalóteremben elég messzire ült tőle, s így a fia nem vehette jobban szemügyre, most azonban meglepve állapította meg: az öreg jobban néz ki. mint valaha, valósággal sugárzik. Rosa megcsókolta a férjét. Az őröknek nem volt ellenvetésük, de árgus szemekkel fi gyelték, nehogy valamit átadhasson neki. A pilóta — kedvezni akarva őreinek — gyorsan el is tolta magától a feleségét. Amikor az apja kezét nyújtott neki, Rowers az őrökre nézett, hogy elfogadhatja-e apja kezét. Egyikük — egy hadnagy, aki az őrök parancsnokának látszott — alig észrevehetően bólintott. Az idősebb Rowers sokáig rázta a fia kezét. — Hazavárunk fiam! —■ mondta neki. Francis elérzékenyült. — Igen, apám — mondta. — Ha mindennek vége lesz, hazautazom. Az őrség parancsnoka mutatta, hogy csak nyugodtan üljenek le. Rosa amerikai cigarettával kínálta a férjét. Rowers rágyú j tott. — Csaknem minden nap jön néhány riporter — mondta az idősebbik Rowens. — Már rendbe is hozattuk a házunkat, hogy ne kelljen olyan szegényesen fogadnunk őket. A legnagyobb lapoknak is nyilatkoztam. Híres ember lett belőled. Rosa beszámolt a folyószámla állásáról, s arról hogy már meg is érdeklődte: mi történik a visszatartott dollárokkal? Beszélt az ügyvédjükkel, akinek az az álláspontja, hogy az ösz- szeg feltétlenül jár. Vagy Francis Rowersnek, vagy örököseinek. Rowers elsápadt. Milyen hideg üzletiséggel veszik számításba azt, amire ő gondolni sem mer: halálos ítélet is lehet a kaland és a tárgyalás vége. Rosának mindez csak jogi kérdés: ha a férjét ki végzik, ő az örökös. — És képzeld, darling — folytatta tovább az asszony — mindenki olyan jó hozzám. A szomszédok felváltva visznek el víkendre, hogy Mcsit kikapcsolódjam, felejtsem el, hogy téged mennyit kínoznak ... — Egy ujjal sem nyúltak hozzám — mondta ingerülten Rowers. Ez volt az első eset, amikor nem nézett az őrség parancsnokára. — Az ügyvéd azt is mondta — folytatta Rosa —, hogy visszatarthatják a pénzt, ha te nem felelsz meg az eskü támasztotta követelményeknek, vagyis többet mondasz, mint amennyit kell... Rowers azt várta, hogy az oroszok most azonnal félbeszakítják a beszélgetést, de semmi sem történt. A hadnagy elmosolyodott csupán, alig észrevehetően. Jól beszélt angolul* mindent értett, amit a Rowers- család mondott egymásnak, de úgy látszik, mégsem értette őket. Végül is a pilóta vetett véget a beszélgetésnek. — Nem akarom önöket feltartani — fordult őreihez. — Azt hiszem, ideje ... Az asszony csókkal, az apja kézfogással búcsúzott. Rowers nem bánta, hogy el kell válnia tőlük. A tárgyalás még két napig tartott. Kihallgatták tanúkat és meghallgattak szakértőket. Rowers védője, egy fiatal orosz jogász, aM ugyancsak kitűnően beszélt angolul, annak rendje- módja szerint harcolt védencéért. Védőbeszédében azt fejtegette, hogy a pilóta a kapott parancs ellenére sem semmisítette meg gépét. (Folytatjuk)
