Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

Ganz-MÁVAG

alkalmaz

szakmunkás-vizsgával rendelkező villanyhegesztőket, 5 éves gyakorlattal.

Munkásszállást biztosítunk.

Jelentkezés levélben:

Budapest, VIII., Vajda Péter u. 10.

Munkaerőgazdálkodás.

Alkalmaztatás esetén vasútjegyet biztosít a vállalat

eét és elhagyta a nemzetközösséget.

Ugyanakkor Sir Morrice James, a nemzetközösségi ügyek államtitkár-helyettese, éjfél előtt repülőgépen Rhodesiába indult, hogy Salisbury- ban beszámoljon Gibbs brit kormányzónak az értekezleten előterjesztett javaslatokról. Bár angol hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy James nem a Smith-kormány informálása végett utazott el, nem sokan veszjk komolyan ezt a magyarázatot. Gibbs kormányzót tájékoztatni ugyanis akár egy diplomáciai futár is elegendő volna. A Times úgy értesült, hogy Wilson napokon belül Salisburyba küldi kormányának egyik vezető tagját, alighanem Herbert Bowdent, a nemzetközősségi ügyeik miniszterét.

A szokatlan sietséggel és titkolózással folyó akciókat a kedd reggeli Sun Wilson „SOS”-ének nevezi.

Wilson hétfőn elmondott beszédét továbbra is a legteljesebb hírzárlat övezi, a Daily Telegraph szerint Wilson a következő javaslatokat tette:

1. Nagy-Britannia nem alkalmaz erőszakot;

2. nem lesznek kötelező szankciók Rhodesia ellen, hanem csupán „szelektív” szankciók Rhodesia kiviteli cikkei tekintetében oly módon, hogy az ország gazdasági életét tegyék tönkre, de „érzékeny kárt” okozzanak;

3. nemzetközösségi bizottságot kell létesíteni, amely mindaddig működnék, amíg a rho- desiai kérdést nem oldják meg.

Ugyancsak a Daily Telegraph szerűit az afrikai, ázsiai és karibi tagállamok a következő

ellen javaslatokat tették:

1. Kötelező szankciókat Rhodesia ellen;

2. Anglia kötelezze magát, hogy a Smith-rezsim összeomlása után ideiglenes kormányt alakit Rhodesiában.

3. ígérje meg, hogy a rho- desiai népnek vagy választójogot ad, vagy pedig népszavazást tart a nép álláspontjának kikutatására.

Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata

LONDON (TASZSZ):

Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága a Kínai Népköztársaságban folyó eseményekkel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a kínai események egész menete komoly aggodalmat okoz minden haladó embernek, minden kommunistának és Kína minden igazi barátjának.

A kínai pártvezetőség jelenlegi politikájával Kínát szembeállítja a többi szocialista országgal, más kommunista pártokkal, valamint a haladó és a demokratikus erőkkel.

Az úgynevezett „proletár kultúrforradalom” és a vörösgárda ténykedései teljesen idegenek a kommunista mozgalomtól és mindenütt ártanak a kommunizmus ügyének.

Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Iránban. Dobi István a meghívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontját diplomáciai úton később rögzítik.

Coutc de Murville Zágrábba érkezett

BELGRAD (MTI):

Couve de Murville francia külügyminiszter kedden délelőtt Belgrádból repülőgépen Zágrábba utazott. Hétfőn délelőtt és délután jugoszláv kollégájával a külügyminisztérium épületében folytatott hivatalos tanácskozásokat. Mindkét fél értékelése szerint ezek a megbeszélések igen hasznosak voltak és megmutatták, hogy Jugoszlávia és Franciaország sok tekintetben hasonlóképpen vélekedik. A legégetőbb nemzetközi kérdések megoldásának lehetőségeiről.

A két fél az európai problémáknak és a vietnami helyzetnek szentelte a legnagyobb figyelmet.

Ami a vietnami helyzetet illeti, Couve de Murville állást- foglalt a válság politikai rendezése mellett. Hangoztatva, hogy a vietnamiak csupán szilárd biztosítékokat követelnek önálló és független fejlődésükhöz.

Nikezics leszögezte, hogy Jugoszlávia a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tevékenységét kezdettől fogva nemzeti felszabadítási harcként értékeli, s úgy gondolja, hogy a felszabadítási frontot önálló tárgyaló félként kell elfogadni.

A program szerint Couve de Murvillet Zágrábban fogadja majd Tito elnök is.

Veszedelmes örökös9 veszélyes örökség

Verwoerd halála után a nemzetközi tőzsdéken suhanni kezdtek a dél-afrikai bányatársaságok részvényei. A pénzpiac érzékenyen és neuralgikusán reagált. Korántsem azért, mintha veszteségként könyvelték volna el a fajüldöző vezér elmúltát. Az okokat máshol kell keresni. A londoni Times például az előzmények és a várható fejlemények elemzése során így írt: „Dél-Afrika a jövőben előreláthatólag még inkább rendőrállam lesz, mint eddig volt. Ez pedig sok súlyos problémát okozhat.” A nyugati politikai és gazdasági körök idegessége tehát mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy ők sem tudják, a növekvő feszültségben meddig tartható fenn a fehér uralom viszonylagos stabilitása.

A Times jóslatának első része beigazolódott. A kormányon levő Nemzeti Párt irányító szerve. o Broederbond, megválasztotta új vezetőjét Vorster igazságügyminiszter személyében, aki egyszersmind a miniszterelnöki tisztet is betölti. Az ő eddigi pályafutása pedig — ha lehet — még Verwoerd fasiszta jellegű tevékenységét is túlszárnyalja. Jellemző, hogy a második világháború után náci tevékenysége miatt még Dél-Afrikában is internálták egy időre. (Az ország akkor brit domínium volt és a fasiszta rémtettek túl élénken éltek a közvélemény tudatában.) Az akkori vádpontok között szerepelt, hogy bizonyos „kapcsolatokat” tartott fenn a fasiszta Németország egyes vezetőivel. Tűzzel-vassal harcolt például az ellen, hogy Dél-Afrika az üldözötteknek menedékjogot adjon.

Azonban a fajüldözők államában mi sem tűnt természetesebbnek, minthogy a náci vezérek cimborája kerüljön az igazságügyminiszteri bársonyszékbe. Vorster azután igyekezett is eleget tenni a várakozásnak. Mint a „jog” legfőbb őre, kidolgozta a hírhedt rendelkezéseket: „Ha egy afrikai, aki bárha 50 éve él szülővárosában, két hétre elhagyja azt. többé nem térhet oda vissza." „Bármely afrikait deportálhatnak a kormány által kijelölt övezetbe, ha a minisztérium úgy találja, hogy a városban. ahol él, az afrikaiak száma meghaladja a munkaerő-szükségletet.*» Es végül ő dolgozta ki SS úgynevezett bantu önkormányzati törvényt, amely az ország bantunéger lakosságát törzsi egységekre osztotta és számuk* ra rezervátumokat jelölt ki. Amikor pedig a felháborodott lakosság tüntetett az újabb jogfosztó rendelkezések ellen, ugyancsak Vorster parancsára nyitottak tüzet a rendőrök ! Sharpeville városában az afrikaiakra. A golyók 17 embert öltek meg.

A Broederbond tehát döntött. Az ország legfontosabb tisztjét éppen azzal a figurával töltötték be, aki Verwoerd halála után az erőszak és a gyűlölet első számú megszállottjának tekinthető, aki olyan „törvényeket" alkotott, olyan utasításokat adott ki. melyekről az ENSZ főtitkára 1964-ben megállapította: „Áz erőszak uralma Dél-Afrikában már nemcsak helyi veszélyt jelent. Ha a dolgok így folytatódnak, a gyűlölet hulláma öntheti el egész Afrikát és ez világméretű összecsapások magva lehet"

Bizonyos, hogy Verwoerd halála nem hozott megoldást Dél-Afrika tragédiájára. Vorster kinevezése viszont újabb Viharfelhőket jelez. Említettük, hogy a Times elemzése részben már realizálódott: a fajüldözők tovább haladnak a megkezdett úton, tehát a cikkíró által szerényen „súlyos problémáknak? nevezett további következmények sem maradhatnak el. Sümegi Endre

Összeütközés a „vörösgárdisták” és ellenforradalmi elemek” között Kínában

ff

A pekingi utca képe — leghűbb tükre a Kínában immár hetek óta tartó eseménysorozatnak — arról tanúskodik, hogy tovább terjednek mind a fővárosiban, mind vidéken „a nagy proletár kulturális forradalom” hullámai. A kínai fővárosban — amelynek ahogyan a pekingi városi népi bizottság egyik plakátja hangoztatja — ki kell fejezm hogy „Pekü.„ Kína és a világtorra- dalom központja, ahol Mac* Ce-tung elnök él”. — A főútvonalakon egyre több állandó jellegű betonból és köböl épült óriási oszlop és tábla készül el, amelyeken vörös alapon arany betűkkel Mao Ce-tung műveiből kiragadott részletek olvashatók.

A város legkülönbözőbb pontjain — például a városi pártbizottság előtt a buszokon és a trolikon — szavalóköru- sok Mao Ce-tung műveiből mondanak fel különböző részleteket.

Változatlanul több tízezer

„vörösgárdista” tartózkodik a kínai fővárosban. Egy sor plakát bírálja is a vidékről jött „vörösgárdisták” magatartását kijelentve, hogy egyesek közülük „veszélyeztetik a mindennapi élet és munka zavartalanságát”.

Egy Peking-szerte terjesztett nyomtatott plakát 15 fényképpel beszámol arról, hogy Sziánban az ottani műszaki főiskolán hétszáz „ellenforradalmár elem” lépett fel, akik „megrongálták Mao elnök képeit és ellenforradalmi plakátokat függesztettek ki. Egy másik plakát beszámol arról, hogy Santung tartomány Laj- vu városában „vörösgárdisták” és „ellenforradalmár elemek” között összeütközés robbant ki s ebben 336-an — a részvevők 84 százaléka — megsebesültek.

A pekingi geológiai és geokémiai intézet diákjai — Kui- csoui tartományban, Dél-Kl- nában járt „vörösgérdisták” — az ottani pártbizottságot támadták, mivél az „akadályozta a tömegek forradalmi mozgalmát”. A plakát szerzői szerint a tartományi pártbizottság előtt harmincezres tüntetés volt, a tüntetők azt kiáltozták, hogy „a tartományi és városi pártbizottság vonala helyes és reakciós jelszó az, hogy fel kell lépni a pártbizottság ellen”. A „pekingi gárdistákat” a gyűlésen megverték s azok most azt követelik. hogy az ottani pártbizottság „nyilvánosan ismerje be hibáját”.

MerWent a „vörösgárda ellenőrző osztagának” két új

— 7. és 8. számot viselő — parancsa, amely közli, hogy a korábbi követelésektől eltérően „a kapitalista elemek” Pe- kingben maradhatnak, ott kell átnevelni őket, ahol dolgoznak és nem szabad tőlük elvenni olyan tárgyakat, amelyeknek nincs politikai jelentőségük.

A kínai sajtó, amely néhány napon át lényegesen többet foglalkozott termelési feladatokkal, elsősorban az őszi mezőgazdasági munkákkal, mint a „vörösgárdisták” akcióival

— most azt hangsúlyozza, hogy a „legutóbbi napokban növekvő számban hagyták el Pekinget itt járt „vörösgárdisták” forradalmi tanárok és diákok s ennek eredményeként „egész Kínában soha nem látott széles körben terjesztik a proletár kulturális forradalom gondolatát”. A Renmin Ribaóban vasárnap vezércikk is a „vörösgárda” akcióit támogatta, kritizálva azt. hogy „egyes vidékek és intézmények vezetői különböző ürügyeket keresve, elfojtják a tömegmozgalmat. Sőt arra búj- togatják a munkásoknak és parasztoknak azt a részét, amelyek nincsenek tisztában a valódi helyzettel, hogy lépjen fel a forradalmi diákok ellen, kerüljön szembe velük. <Ez teljes mértékben ellentmond Mao Ce-tung Útmutatásának

— hangoztatja a cikk, hogy „forrón üdvözölnünk és határozottan támogatnunk kell a diákok forradalmi akcióit”.

PEKING (TASZSZ):

Pekinget továbbra is el árasztják az ország más körzeteit)® érkezett „vörösgárdisták“ lógóira tai és falragaszai.

Az első sanghaji textil gyár „forradalmár munkásainak éa alkalmazottainak” röpirata basái mól arról, hogy elfoglalták a Kínai Kommunista Pánt sanghaji városi bizottságának az épületét. Szeptember 4-éa „a Pekingböl érkezett tamilok egy része és a sanghaji tanulók egy kis csoportja” behatolt a városi pártbizottság épületébe, betörték az ablakokat, felmásztak a tetőre és köveket dobáltak az utcára. A kövektől és az üvegdaraboktól sok járókelő megsérült.

A gyár „forradalmár munkásai és alkalmazottai” „Nemi engedjük elfoglalni a városi pártbizottság épületét, nem engedjük megbontai a forradalmi rendet” című röplapjukban követelik, hogy a betolakodók haladéktalanul hagyják el az épületet és a pekingi „vöröfr- gárdisták” bírálják meg „a „rendbontókat” és neveljék meg őket.

Az /egyik röpirat beszámol azokról az összetűzésekről, amelyek augusztus 31-én és szeptember első napjaiban zajlottak le Kuijangban, Kuj- csou tartomány fővárosában. A tartományi és a városi párt- bizottság által megszervezett osztagok — kohó-üzemi munkások, tanulók és más személy, összesen 30 000 ember tűzött össze a „forradalmi tömegekkel”. A röpirat szerzői követelik, hogy a tartományi párt- bizottság haladéktalanul szüntesse be a politikai megtorlást a „forradalmi tömegek ellen” és bocsássa szabadon a letartóztatottakat.

A központi és a vidéki sajtó az utóbbi időben arra buzdít, hogy a „forradalmár tanulók” ne avatkozzanak be a vállalatok ügyeibe, a munkások és az alkalmazottak pedig a tanintézetek ügyeibe.

nak gondolatát. Szükségesnek tartják nemzetközi egyezmény megkötését a nukleáris fegyverek elterjedésének és azok alkalmazásának megakadályozására. Hangsúlyozták az e cél eléréséhez vezető részleges intézkedések jelentőségét és e vonatkozásban támogatják a világ különböző térségeiben atommentes övezetek létrehozásának terveit

A felek elítélik a gyarmatosítás minden formáját és fáradhatatlanul küzdenek a gyarmati országok és népek függetlenségét deklaráló

ENSZ-határozatok haladéktalan és feltétel nélküli végrehajtásáért és támogatásukról biztosítanak minden olyan országot és népet, amely nemzeti felszabadításáért, politikai és gazdasági függetlenségéért harcol.

A felek egyetértettek abban, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában fontos szerep hárul az ENSZ- re. Egyetértettek abban is, hogy az ENSZ megerősítése — az alapokmány szigorú betartása alapján — fontos feladat. Megállapították, hogy a világ- szervezet tevékenységének egyik alapvető gátló tényezője az egyetemesség hiánya.

A tárgyalások során a két ország vezetői nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdésének és összhangban a világkereskedelmi konferencia elveivel és ajánlásaival, hangsúlyozták egy olyan igazságos rendszer kidolgozásának szükségességét, amely diszkriminációk nélkül a lehető legjobb feltételeket nyújtaná valamennyi ország gazdasági fejlődéséhez. Ezzel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ közelgő második világkereskedelmi konferenciájának.

A szívélyes és őszinte légkörben folytatott tárgyalások során a felek megelégedéssel állapították meg, hogy tanácskozásaik nagymértékben elősegítették a két ország közötti kapcsolatok fejlődését. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország államférfiai közötti találkozók fenntartásának és fejlesztésének.

Ö császári felsége, a sahin- sah meghívta Dobi Istvánt, a

szári felsége, Mohammad Reza Pahlavi tett az írástudatlanság felszámolását célzó nemzetközi összefogás érdekében.

Az iráni uralkodó elismeréssel szólt a magyar nép békés építőmunkájában elért eredményeiről, valamint arról a vendégszeretetről és meleg fogadtatásról. amelyben magyar- országi tartózkodása idején része volt

A felek hasznos eszmecserét folytattak a két országot kölcsönösen érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Kifejezésre juttatták, hogy ragaszkodnak a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvéhez, amely hatékonyan járul hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és lehetővé teszi, hogy a népek békében és biztonságban tevékenykedjenek nemzeti felemelkedésükért, életkörülményeik megjavításáért.

Megerősítették, hogy tiszteletben tartják a nemzeti függetlenség, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás elvét. Kiemelték, hogy a helyi konfliktusok a világ bármely részén a világháború veszélyének csíráját hordozzák magukban.

A felek úgy vélik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben el kell ítélni ezen elvek bármiféle megsértését a világ bármely részén, mivel ez az egész világ békéjét veszélyeztető, a délkelet-ázsiai helyzethez hasonló konfliktusok kirobbanását okozhatja.

A felek tájékoztatták egymást a délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatos álláspontjukról. Ennek során mindkét fél kifejezte aggodalmát a fegyveres cselekmények kiszélesedéséből eredő fokozódó nemzetközi veszély miatt és hangsúlyozta, hogy érvényt kell szerezni az 1954. évi genfi egyezményeknek, s biztosítani kell a vietnami nép jogát, hogy maga döntsön sorsáról.

A felék kölcsönösen kicserélték nézeteiket az európai biztonság kérdéseiről is.

A két ország vezetői kifejezésre juttatták, hogy támogatják a világ valamennyi országának részvételével megtartandó általános és teljes leszerelési konferencia összehívásáDobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására 1986. szeptember 7—13-a között hivatalos látogatást tett Magyarországon ő császári felsége, Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehr. Irán sahinsahja és őfelsége Farah Pahlavi, Irán császárnéja.

Magyarországi tartózkodásuk idején 3 császári vendégek, valamint a kíséretükben levő személyiségek Budapesten kívül látogatást tetteik Dunaújvárosban, Székesfehérvárott és a Balatonon. Lehetőségük volt megismerkedni a magyar nép életével, megtekintettek számos ipari és mezőgazdasági üzemet. kulturális és tudományos létesítményt A magas rangú vendégeket a lakosság, ezúton is kifejezve az iráni nép iránti baráti érzelmeit mindenütt 1 neleg fogadtatásban részesí- tette.

Dobi István, az ElnöJd Tarács elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, tárgya- I asokat folytatott M. R. Pahlavi val, Irán sahinsahjával, a kát ország kapcsolatairól, valamint a nemzetköri helyzet időszerű kérdéseiről.

A kölcsönös megértés és jóakarat légkörében folytatott eszmecsere során a felek megelégedéssel állapították meg, iogy a két ország közötti kapcsolatok jó irányban fejlődnek és azok bővítésének lehetőségei. különösen gazdasági és kulturális téren kedvezőek. A felek kifejezésre juttatták elhatározásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére. Elhatározták, hogy szakdelegációi szinten tárgyalásokat kezdenek műszaki-tudományos együttműködési és légügyi egyezmény megkötése céljából. A két fél megállapodott kulturális egyezmény megkötésében. Az egyezmény szö- ■ egét a látogatás idején parafái ták.

A magyar fél kifejezésre juttatta, hogy az ország népe mély rokanszenwel kíséri a kulturális és történelmi hagyományokban oly gazdag iráni népnek a gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésre irányuló erőfeszítéseit. Kiemelte annak a kezdeményezésnek a jelentőségét, amelyet ő csáKÖZLEMÉNY

S császári felségének, Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehrnek, Irán sahinsahjának a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról

Drámai fejlemények a nemzetközösségi csúcsértekezleten

LONDON (MTI):

A nemzetközösség csúcsértekezletének ülése hétfőn éjfél körül fejeződött be, de döntésre nem jutottak, s kedden délelőtt folytatják a rhodesiai kérdés vitáját.

Valamivel éjfél előtt érkezett a szenzációs hír, hogy Zambia elnöke sürgősen hazahívta Simon Kapwepwe külügyminisztert, a delegáció vezetőjét. A konferencia köreiben hangsúlyozzák ugyan, hogy a hazahívás nem jelenti Zambia kivonulását, mert Arthur Wina pénzügyminiszter vezetésével továbbra is jelen vannak a küldöttség tagjai, ám a Daily Telegraph lusakai tudósítójának jelentése szerint Kapwepwe már nem tér visz- sza a konferenciára, s a zambiai közvélemény úgy fogja fel a dolgot, hogy Kaunda elnök végrehajtotta fenyegeté