Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

Ganz-MÁVAG alkalmaz szakmunkás-vizsgával ren­delkező villanyhegesztőket, 5 éves gyakorlattal. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: Budapest, VIII., Vajda Pé­ter u. 10. Munkaerőgazdálkodás. Alkalmaztatás esetén vas­útjegyet biztosít a vállalat eét és elhagyta a nemzetközös­séget. Ugyanakkor Sir Morrice James, a nemzetközösségi ügyek államtitkár-helyettese, éjfél előtt repülőgépen Rho­desiába indult, hogy Salisbury- ban beszámoljon Gibbs brit kormányzónak az értekezleten előterjesztett javaslatokról. Bár angol hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy James nem a Smith-kormány infor­málása végett utazott el, nem sokan veszjk komolyan ezt a magyarázatot. Gibbs kormány­zót tájékoztatni ugyanis akár egy diplomáciai futár is ele­gendő volna. A Times úgy ér­tesült, hogy Wilson napokon belül Salisburyba küldi kor­mányának egyik vezető tagját, alighanem Herbert Bowdent, a nemzetközősségi ügyeik minisz­terét. A szokatlan sietséggel és tit­kolózással folyó akciókat a kedd reggeli Sun Wilson „SOS”-ének nevezi. Wilson hétfőn elmondott be­szédét továbbra is a legtelje­sebb hírzárlat övezi, a Daily Telegraph szerint Wilson a kö­vetkező javaslatokat tette: 1. Nagy-Britannia nem al­kalmaz erőszakot; 2. nem lesznek kötelező szankciók Rhodesia ellen, ha­nem csupán „szelektív” szank­ciók Rhodesia kiviteli cikkei tekintetében oly módon, hogy az ország gazdasági életét te­gyék tönkre, de „érzékeny kárt” okozzanak; 3. nemzetközösségi bizottsá­got kell létesíteni, amely mind­addig működnék, amíg a rho- desiai kérdést nem oldják meg. Ugyancsak a Daily Telegraph szerűit az afrikai, ázsiai és ka­ribi tagállamok a következő ellen javaslatokat tették: 1. Kötelező szankciókat Rho­desia ellen; 2. Anglia kötelezze magát, hogy a Smith-rezsim összeom­lása után ideiglenes kormányt alakit Rhodesiában. 3. ígérje meg, hogy a rho- desiai népnek vagy választó­jogot ad, vagy pedig népsza­vazást tart a nép álláspontjá­nak kikutatására. Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata LONDON (TASZSZ): Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsá­ga a Kínai Népköztársaságban folyó eseményekkel kapcsolat­ban nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a kínai események egész menete komoly aggodalmat okoz min­den haladó embernek, minden kommunistának és Kína min­den igazi barátjának. A kínai pártvezetőség jelen­legi politikájával Kínát szem­beállítja a többi szocialista or­szággal, más kommunista pár­tokkal, valamint a haladó és a demokratikus erőkkel. Az úgynevezett „proletár kultúrforradalom” és a vörös­gárda ténykedései teljesen ide­genek a kommunista mozga­lomtól és mindenütt ártanak a kommunizmus ügyének. Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, hogy te­gyen hivatalos látogatást Iránban. Dobi István a meg­hívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontját diplomá­ciai úton később rögzítik. Coutc de Murville Zágrábba érkezett BELGRAD (MTI): Couve de Murville francia külügyminiszter kedden dél­előtt Belgrádból repülőgépen Zágrábba utazott. Hétfőn dél­előtt és délután jugoszláv kollégájával a külügyminisz­térium épületében folytatott hivatalos tanácskozásokat. Mindkét fél értékelése szerint ezek a megbeszélések igen hasznosak voltak és megmutat­ták, hogy Jugoszlávia és Fran­ciaország sok tekintetben ha­sonlóképpen vélekedik. A leg­égetőbb nemzetközi kérdések megoldásának lehetőségeiről. A két fél az európai prob­lémáknak és a vietnami hely­zetnek szentelte a legnagyobb figyelmet. Ami a vietnami helyzetet il­leti, Couve de Murville állást- foglalt a válság politikai ren­dezése mellett. Hangoztatva, hogy a vietnamiak csupán szi­lárd biztosítékokat követelnek önálló és független fejlődésük­höz. Nikezics leszögezte, hogy Jugoszlávia a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tevékenységét kezdettől fogva nemzeti felszabadítási harc­ként értékeli, s úgy gondolja, hogy a felszabadítási frontot önálló tárgyaló félként kell el­fogadni. A program szerint Couve de Murvillet Zágrábban fogadja majd Tito elnök is. Veszedelmes örökös9 veszélyes örökség Verwoerd halála után a nemzetközi tőzsdéken suhanni kezdtek a dél-afrikai bányatársaságok részvényei. A pénz­piac érzékenyen és neuralgikusán reagált. Korántsem azért, mintha veszteségként könyvelték volna el a fajüldöző vezér elmúltát. Az okokat máshol kell keresni. A londoni Times például az előzmények és a várható fejlemények elemzése so­rán így írt: „Dél-Afrika a jövőben előreláthatólag még in­kább rendőrállam lesz, mint eddig volt. Ez pedig sok súlyos problémát okozhat.” A nyugati politikai és gazdasági körök idegessége tehát mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy ők sem tudják, a növekvő feszültségben meddig tartható fenn a fehér uralom viszonylagos stabilitása. A Times jóslatának első része beigazolódott. A kormá­nyon levő Nemzeti Párt irányító szerve. o Broederbond, meg­választotta új vezetőjét Vorster igazságügyminiszter szemé­lyében, aki egyszersmind a miniszterelnöki tisztet is betölti. Az ő eddigi pályafutása pedig — ha lehet — még Verwoerd fasiszta jellegű tevékenységét is túlszárnyalja. Jellemző, hogy a második világháború után náci tevékenysége miatt még Dél-Afrikában is internálták egy időre. (Az ország akkor brit domínium volt és a fasiszta rémtettek túl élénken éltek a közvélemény tudatában.) Az akkori vádpontok között sze­repelt, hogy bizonyos „kapcsolatokat” tartott fenn a fasiszta Németország egyes vezetőivel. Tűzzel-vassal harcolt például az ellen, hogy Dél-Afrika az üldözötteknek menedékjogot ad­jon. Azonban a fajüldözők államában mi sem tűnt természe­tesebbnek, minthogy a náci vezérek cimborája kerüljön az igazságügyminiszteri bársonyszékbe. Vorster azután igyeke­zett is eleget tenni a várakozásnak. Mint a „jog” legfőbb őre, kidolgozta a hírhedt rendelkezéseket: „Ha egy afrikai, aki bárha 50 éve él szülővárosában, két hétre elhagyja azt. töb­bé nem térhet oda vissza." „Bármely afrikait deportálhatnak a kormány által kijelölt övezetbe, ha a minisztérium úgy ta­lálja, hogy a városban. ahol él, az afrikaiak száma megha­ladja a munkaerő-szükségletet.*» Es végül ő dolgozta ki SS úgynevezett bantu önkormányzati törvényt, amely az ország bantunéger lakosságát törzsi egységekre osztotta és számuk* ra rezervátumokat jelölt ki. Amikor pedig a felháborodott lakosság tüntetett az újabb jogfosztó rendelkezések ellen, ugyancsak Vorster parancsára nyitottak tüzet a rendőrök ! Sharpeville városában az afrikaiakra. A golyók 17 embert öltek meg. A Broederbond tehát döntött. Az ország legfontosabb tisztjét éppen azzal a figurával töltötték be, aki Verwoerd halála után az erőszak és a gyűlölet első számú megszállottjának tekinthető, aki olyan „törvényeket" alkotott, olyan utasításo­kat adott ki. melyekről az ENSZ főtitkára 1964-ben megál­lapította: „Áz erőszak uralma Dél-Afrikában már nemcsak helyi veszélyt jelent. Ha a dolgok így folytatódnak, a gyűlö­let hulláma öntheti el egész Afrikát és ez világméretű össze­csapások magva lehet" Bizonyos, hogy Verwoerd halála nem hozott megoldást Dél-Afrika tragédiájára. Vorster kinevezése viszont újabb Viharfelhőket jelez. Említettük, hogy a Times elemzése rész­ben már realizálódott: a fajüldözők tovább haladnak a megkezdett úton, tehát a cikkíró által szerényen „súlyos problémáknak? nevezett további következmények sem marad­hatnak el. Sümegi Endre Összeütközés a „vörösgárdisták” és ellenforradalmi elemek” között Kínában ff A pekingi utca képe — leg­hűbb tükre a Kínában immár hetek óta tartó eseménysoro­zatnak — arról tanúskodik, hogy tovább terjednek mind a fővárosiban, mind vidéken „a nagy proletár kulturális for­radalom” hullámai. A kínai fővárosban — amelynek aho­gyan a pekingi városi népi bi­zottság egyik plakátja hangoz­tatja — ki kell fejezm hogy „Pekü.„ Kína és a világtorra- dalom központja, ahol Mac* Ce-tung elnök él”. — A főút­vonalakon egyre több állandó jellegű betonból és köböl épült óriási oszlop és tábla készül el, amelyeken vörös alapon arany betűkkel Mao Ce-tung műveiből kiragadott részletek olvashatók. A város legkülönbözőbb pontjain — például a városi pártbizottság előtt a buszokon és a trolikon — szavalóköru- sok Mao Ce-tung műveiből mondanak fel különböző rész­leteket. Változatlanul több tízezer „vörösgárdista” tartózkodik a kínai fővárosban. Egy sor pla­kát bírálja is a vidékről jött „vörösgárdisták” magatartá­sát kijelentve, hogy egyesek közülük „veszélyeztetik a min­dennapi élet és munka zavar­talanságát”. Egy Peking-szerte terjesztett nyomtatott plakát 15 fénykép­pel beszámol arról, hogy Sziánban az ottani műszaki főiskolán hétszáz „ellenforra­dalmár elem” lépett fel, akik „megrongálták Mao elnök ké­peit és ellenforradalmi plaká­tokat függesztettek ki. Egy másik plakát beszámol arról, hogy Santung tartomány Laj- vu városában „vörösgárdisták” és „ellenforradalmár elemek” között összeütközés robbant ki s ebben 336-an — a részvevők 84 százaléka — megsebesül­tek. A pekingi geológiai és geo­kémiai intézet diákjai — Kui- csoui tartományban, Dél-Kl- nában járt „vörösgérdisták” — az ottani pártbizottságot tá­madták, mivél az „akadályoz­ta a tömegek forradalmi moz­galmát”. A plakát szerzői sze­rint a tartományi pártbizott­ság előtt harmincezres tünte­tés volt, a tüntetők azt kiál­tozták, hogy „a tartományi és városi pártbizottság vonala he­lyes és reakciós jelszó az, hogy fel kell lépni a pártbi­zottság ellen”. A „pekingi gárdistákat” a gyűlésen meg­verték s azok most azt követe­lik. hogy az ottani pártbizott­ság „nyilvánosan ismerje be hibáját”. MerWent a „vörösgárda ellenőrző osztagának” két új — 7. és 8. számot viselő — pa­rancsa, amely közli, hogy a korábbi követelésektől eltérő­en „a kapitalista elemek” Pe- kingben maradhatnak, ott kell átnevelni őket, ahol dolgoznak és nem szabad tőlük elvenni olyan tárgyakat, amelyeknek nincs politikai jelentőségük. A kínai sajtó, amely néhány napon át lényegesen többet foglalkozott termelési felada­tokkal, elsősorban az őszi me­zőgazdasági munkákkal, mint a „vörösgárdisták” akcióival — most azt hangsúlyozza, hogy a „legutóbbi napokban növekvő számban hagyták el Pekinget itt járt „vörösgárdis­ták” forradalmi tanárok és diákok s ennek eredménye­ként „egész Kínában soha nem látott széles körben ter­jesztik a proletár kulturális forradalom gondolatát”. A Renmin Ribaóban vasárnap vezércikk is a „vörösgárda” akcióit támogatta, kritizálva azt. hogy „egyes vidékek és intézmények vezetői különböző ürügyeket keresve, elfojtják a tömegmozgalmat. Sőt arra búj- togatják a munkásoknak és parasztoknak azt a részét, amelyek nincsenek tisztában a valódi helyzettel, hogy lépjen fel a forradalmi diákok ellen, kerüljön szembe velük. <Ez tel­jes mértékben ellentmond Mao Ce-tung Útmutatásának — hangoztatja a cikk, hogy „forrón üdvözölnünk és hatá­rozottan támogatnunk kell a diákok forradalmi akcióit”. PEKING (TASZSZ): Pekinget továbbra is el áraszt­ják az ország más körzeteit)® érkezett „vörösgárdisták“ lógó­ira tai és falragaszai. Az első sanghaji textil gyár „forradalmár munkásainak éa alkalmazottainak” röpirata ba­sái mól arról, hogy elfoglalták a Kínai Kommunista Pánt sanghaji városi bizottságának az épületét. Szeptember 4-éa „a Pekingböl érkezett tamilok egy része és a sanghaji tanulók egy kis csoportja” behatolt a városi pártbizottság épületébe, betörték az ablakokat, fel­másztak a tetőre és köveket dobáltak az utcára. A kövek­től és az üvegdaraboktól sok járókelő megsérült. A gyár „forradalmár munká­sai és alkalmazottai” „Nemi engedjük elfoglalni a városi pártbizottság épületét, nem en­gedjük megbontai a forradal­mi rendet” című röplapjukban követelik, hogy a betolakodók haladéktalanul hagyják el az épületet és a pekingi „vöröfr- gárdisták” bírálják meg „a „rendbontókat” és neveljék meg őket. Az /egyik röpirat beszámol azokról az összetűzésekről, amelyek augusztus 31-én és szeptember első napjaiban zajlottak le Kuijangban, Kuj- csou tartomány fővárosában. A tartományi és a városi párt- bizottság által megszervezett osztagok — kohó-üzemi mun­kások, tanulók és más személy, összesen 30 000 ember tűzött össze a „forradalmi tömegek­kel”. A röpirat szerzői követe­lik, hogy a tartományi párt- bizottság haladéktalanul szün­tesse be a politikai megtorlást a „forradalmi tömegek ellen” és bocsássa szabadon a letar­tóztatottakat. A központi és a vidéki saj­tó az utóbbi időben arra buz­dít, hogy a „forradalmár ta­nulók” ne avatkozzanak be a vállalatok ügyeibe, a munká­sok és az alkalmazottak pedig a tanintézetek ügyeibe. nak gondolatát. Szükségesnek tartják nemzetközi egyezmény megkötését a nukleáris fegyve­rek elterjedésének és azok al­kalmazásának megakadályozá­sára. Hangsúlyozták az e cél eléréséhez vezető részleges in­tézkedések jelentőségét és e vonatkozásban támogatják a világ különböző térségeiben atommentes övezetek létreho­zásának terveit A felek elítélik a gyarmato­sítás minden formáját és fá­radhatatlanul küzdenek a gyarmati országok és népek függetlenségét deklaráló ENSZ-határozatok haladékta­lan és feltétel nélküli végre­hajtásáért és támogatásukról biztosítanak minden olyan or­szágot és népet, amely nem­zeti felszabadításáért, politikai és gazdasági függetlenségéért harcol. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában fontos szerep hárul az ENSZ- re. Egyetértettek abban is, hogy az ENSZ megerősítése — az alapokmány szigorú betar­tása alapján — fontos feladat. Megállapították, hogy a világ- szervezet tevékenységének egyik alapvető gátló tényezője az egyetemesség hiánya. A tárgyalások során a két ország vezetői nagy figyel­met szenteltek a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok kér­désének és összhangban a világkereskedelmi konferencia elveivel és ajánlásaival, hangsúlyozták egy olyan igaz­ságos rendszer kidolgozásának szükségességét, amely diszkri­minációk nélkül a lehető leg­jobb feltételeket nyújtaná va­lamennyi ország gazdasági fej­lődéséhez. Ezzel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az ENSZ közelgő második világkereskedelmi konferenciá­jának. A szívélyes és őszinte lég­körben folytatott tárgyalá­sok során a felek megelégedés­sel állapították meg, hogy ta­nácskozásaik nagymértékben elősegítették a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlődését. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország államférfiai közötti találkozók fenntartásának és fejlesztésé­nek. Ö császári felsége, a sahin- sah meghívta Dobi Istvánt, a szári felsége, Mohammad Reza Pahlavi tett az írástudatlanság felszámolását célzó nemzetközi összefogás érdekében. Az iráni uralkodó elismerés­sel szólt a magyar nép békés építőmunkájában elért ered­ményeiről, valamint arról a vendégszeretetről és meleg fo­gadtatásról. amelyben magyar- országi tartózkodása idején ré­sze volt A felek hasznos eszmecserét folytattak a két országot köl­csönösen érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Kife­jezésre juttatták, hogy ragasz­kodnak a különböző társadal­mi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvéhez, amely hatékonyan já­rul hozzá a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és lehe­tővé teszi, hogy a népek bé­kében és biztonságban tevé­kenykedjenek nemzeti felemel­kedésükért, életkörülményeik megjavításáért. Megerősítették, hogy tiszte­letben tartják a nemzeti füg­getlenség, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vét. Kiemelték, hogy a helyi konfliktusok a világ bármely részén a világháború veszélyé­nek csíráját hordozzák maguk­ban. A felek úgy vélik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben el kell ítélni ezen elvek bármiféle megsértését a világ bármely részén, mivel ez az egész világ békéjét veszélyez­tető, a délkelet-ázsiai helyzet­hez hasonló konfliktusok ki­robbanását okozhatja. A felek tájékoztatták egy­mást a délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatos álláspontjuk­ról. Ennek során mindkét fél kifejezte aggodalmát a fegyve­res cselekmények kiszélesedé­séből eredő fokozódó nemzet­közi veszély miatt és hangsú­lyozta, hogy érvényt kell sze­rezni az 1954. évi genfi egyez­ményeknek, s biztosítani kell a vietnami nép jogát, hogy ma­ga döntsön sorsáról. A felék kölcsönösen kicse­rélték nézeteiket az európai biztonság kérdéseiről is. A két ország vezetői kifeje­zésre juttatták, hogy támogat­ják a világ valamennyi or­szágának részvételével megtar­tandó általános és teljes lesze­relési konferencia összehívásá­Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására 1986. szeptember 7—13-a kö­zött hivatalos látogatást tett Magyarországon ő császári fel­sége, Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehr. Irán sahinsahja és őfelsége Farah Pahlavi, Irán császárnéja. Magyarországi tartózkodásuk idején 3 császári vendégek, va­lamint a kíséretükben levő személyiségek Budapesten kí­vül látogatást tetteik Dunaúj­városban, Székesfehérvárott és a Balatonon. Lehetőségük volt megismerkedni a magyar nép életével, megtekintettek számos ipari és mezőgazdasági üze­met. kulturális és tudományos létesítményt A magas rangú vendégeket a lakosság, ezúton is kifejezve az iráni nép iránti baráti érzelmeit mindenütt 1 neleg fogadtatásban részesí- tette. Dobi István, az ElnöJd Ta­rács elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, tárgya- I asokat folytatott M. R. Pah­lavi val, Irán sahinsahjával, a kát ország kapcsolatairól, vala­mint a nemzetköri helyzet idő­szerű kérdéseiről. A kölcsönös megértés és jó­akarat légkörében folytatott eszmecsere során a felek meg­elégedéssel állapították meg, iogy a két ország közötti kapcsolatok jó irányban fej­lődnek és azok bővítésének le­hetőségei. különösen gazdasági és kulturális téren kedvezőek. A felek kifejezésre juttatták elhatározásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a két ország közötti kapcsolatok fej­lesztésére. Elhatározták, hogy szakdelegációi szinten tárgya­lásokat kezdenek műszaki-tu­dományos együttműködési és légügyi egyezmény megkötése céljából. A két fél megállapo­dott kulturális egyezmény meg­kötésében. Az egyezmény szö- ■ egét a látogatás idején para­fái ták. A magyar fél kifejezésre juttatta, hogy az ország népe mély rokanszenwel kíséri a kulturális és történelmi ha­gyományokban oly gazdag irá­ni népnek a gazdasági, kultu­rális és társadalmi fejlődésre irányuló erőfeszítéseit. Kiemel­te annak a kezdeményezésnek a jelentőségét, amelyet ő csá­KÖZLEMÉNY S császári felségének, Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehrnek, Irán sahinsahjának a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Drámai fejlemények a nemzetközösségi csúcsértekezleten LONDON (MTI): A nemzetközösség csúcsérte­kezletének ülése hétfőn éjfél körül fejeződött be, de dön­tésre nem jutottak, s kedden délelőtt folytatják a rhodesiai kérdés vitáját. Valamivel éjfél előtt érke­zett a szenzációs hír, hogy Zambia elnöke sürgősen haza­hívta Simon Kapwepwe kül­ügyminisztert, a delegáció ve­zetőjét. A konferencia körei­ben hangsúlyozzák ugyan, hogy a hazahívás nem jelenti Zam­bia kivonulását, mert Arthur Wina pénzügyminiszter vezeté­sével továbbra is jelen van­nak a küldöttség tagjai, ám a Daily Telegraph lusakai tudó­sítójának jelentése szerint Kapwepwe már nem tér visz- sza a konferenciára, s a zam­biai közvélemény úgy fogja fel a dolgot, hogy Kaunda el­nök végrehajtotta fenyegeté­

Next

/
Thumbnails
Contents