Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-14 / 217. szám
Alkotó fiatalok A másik „nóvum” Esztendővel az ifjúsági klub megalakulása után másik „nóvum”-mai hallatnak magukról petőfibányai fiatalok: egy hasznos ötlet nyomán megteremtették saját, önálló tervező irodájukat. Az új név felkerült t már a tröszti műszaki rajzok egy részére, tudnak róla a bányaüzemekben, s a sokat ígérő kezdeményezésről beszélnek széliében, hosszában. Mert igaz ami igaz: sokat várnak tőle mindenütt. A KISZ ifjúsági társadalmi tervező irodája ugyanis a Mátra vidéki bányászatot érintő, érdeklő újítások megvalósításában szeretne eredményesen segédkezni. Rendszeres tanácsadással, egy-egy javaslat részletes dokumentációjának elkészítésével a szakma hazai és külföldi újdonságainak tanulmányozásával, elterjesztésével. Hárszegi Tibor gépészeti főelőadó és Balogh János, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára elégedetten újságolták, hogy kialakult már a csaknem negyven mérnökből, technikusból álló műszaki gárda s — mint a vaskos dosszié mutatja — megindult az alkotómunka. Ifjú tervezők fóruma önkéntes jelentkezőkbő1 alakult a mind jobban ismertté váló ITTI (Ifjúsági Társadalmi Tervező Iroda), s tagjai munkaidő után látnak hozzá a tröszt újítási csoportjától kapott hivatalos megrendelések szerződésben rögzített elkészítéséhez. A rajzokért csupán a — regie nélküli — munkadíjat kérik átutalással az iroda saját, külön erre a célra vezetett költségszámlájára. A befolyt pénzből a KISZ gazdálkodik: 30 százalékot visszatart — jutalmazásokra, tanulmányutak- ra s különféle más kiadásokra —, míg a többit felosztja a rajzok kivitelezésében részt vevő tervezők között. A szokásosnál szerényebb tervezői díjak bizonyítják, hogy nem a pénzhajhászó fiatalok ,maszek társulása” az ITTI. Az őszinte segítőszándék hozta össze az ifjú mérnököket és -technikusokat, akik nem öncélú kereseti lehetőséget látnak az irodában, hanem a gyakorlatszerzésre találnak kitűnő alkalmat. Sokuknak régi vágya teljesült azzal, hogy végre rajzasztal elé kerülhetnék, s az alkotó kedvű műszaki embert kevésbé kielégítő adimnisztrá- ciós, irányító munka helyett igazi, kedvük szerinti feladatok végrehajtásán dolgozhatnak. Valamennyiüknek módjában áll itt bizonyítani, megmutatni, hogy mit tanult, mit tud. Ha úgy tetszik, azt is lehet mondani: itt megnyitható az anynyit emlegetett „érvényesülés” útja... Rajzolnak, könyvet írnak ______ A május vége óta dolgozó iroda munkatársai eddig öt nagyobb feladatot kaptak a tröszttől. Az újításokkal kapcsolatosak közül kiemelkedik a budapesti, Hentes utcai javítóüzemből érkezett javaslathoz szükséges dokumentáció. Maga a téma is nagy — valószínű, hogy találmány lesz az újításból — s így természetesen a hozzá szükséges rajzok is ka- moly elfoglaltságot jelentenek. Előreltáhatólag 6—7 tervező 263 órájába kerül a 120 rajz — amit október 25-re ígér az iroda. Az újítás egyébként a geofizikai fúrókocsik automatikus előtolását fogja megoldani. Gyakorlatba vételével gyorsabban, egészségesebb körülmények között történik majd a talajfúrás, s az egyenletes terhelés következtében lényegesen növekszik a szerszám élettartama. Egysizóval ilyenféle újítások bevezetését akarják meggyorsítani a petőfibányai fiatalok, ilyen munkára vállalkoztak azon az emlékezetes május közepi gyűlésen, amelyen a tröszt előtt bejelentették elhatározásukat. Am idővel kibővítették „profiljukat”: hozzáfogtak még a tankönyvíráshoz is! A szakma egyre nagyobb ütemű fejlődése követelte meg, hogy a bányászati ismereteket a külfejtési munka tudnivalóival egészítsék ki. S mivel pedig az új művelési mód alkalmazásával éppen a Mátraalji Szénbányászati Trösztnél szereztek talán országosan is a legtöbb talatot, természetesen az id®" valósiákat kérték meg a tart" anyag elkészítésére. Az ITTI- tagok szívesen láttak a nem mindennapi feladathoz, s most azon iparkodnak, hogy szűkebb hazájukban, Petőfibányán, a technikumi hallgatók már a n. félévben megkaphassák a könyv — egyelőre csak stencillel sokszorosított — első példányait. Tettvággyal telve bizakodnak A fiatalok nagy lelkesedéssel dolgoznak, teli vannak alkotókedvvel, bizakodással. Még az első tankönyvüket írják, de már egy másikról is _ beszélgetnek: a négyszáz órás nehézgépkezelői tanfolyam anyagát szeretnék kibővíteni jövőre. S új rajzfeladatokat várnák. Beszélgetnek arról, hogy — ha tröszti megbízásaik engedik — időnként szívesen segítenének a „házion kívüli’* üzemeknek és a termelőszövetkezeteknek is különféle tervezésekkel. S mint a bányáknak, természetesen a „kinti" megrendelőknek is garantált, j<S munkát végeznének. Az iroda minden segítséget megkap a tröszt vezetőségétől, s ezit a támogatást a jövőben is élveaj__majd- Boldogan új- ságolták az ITTl-tagok, hogy a papírok, a rajzi elszereléseik mellé rövidesen két helyiségből álló állandó otthont is kapnak, s így végre teljesen megvalósul majd tavaszi álmuk. Külsőségeiben is rangot, tekintélyt szerez magának a megye első ifjúsági társadalmi tervező irodája ... Gyón! Gyula MAGVETŐK Vasárnap, reggel hat óra. A harmat cseppekben csillog a füvön, a mezsgye szélén emberek diskurálnak. Két traktor szemközt áll egymással, mint mérges kakasok verekedés előtt. A nyárjas éledni kezd. szarkák, vadgalambok röppennek első útjukra. A föld, ahová a mag kerül, olyan, mint a perzsa, süppedős, puha, szinte rugózik a talp alatt. Dübörögve érkezik egy újabb gép és megáll az emberek mellett. A vetőgépek még tegnapról maradtak itt a föld szélén, a magot szállító traktoros legény ad még egy gázfröccsöt, aztán üresjáratra állítja a gépet. Kezet fog mindenkivel, beáll a körbe és megkérdezi: — Tudják-e mi van ma? A két idősebb vállat rándít, az idegent észre sem veszi, és mintha most lépne a színre valamelyik színpadon, nagy szóval kijelenti: — Ma van a kompolti búcsú ... A szónak hatása van. A legidősebb gépkezelő pálinkát követel, a másik csípősen válaszol: — Gyerekeknek ilyenkor e ringlispilen a helyük ... Negyed hétkor már beállnak m gépek. A Jcét öreg gépi áros a zsákokért indul, egyikük bírja, a másik, csak erőlködik. A búcsút emlegető legény észreveszi, hogy az öreg lábak megremegnek a nehéz zsák alatt, odaugrik, hóna alá kapja a terhet, és könnyedén belöki a gép ládájába! — Valamikor én is ■.. — fújtat az idős ember, és gondosan eligazítja a vetőgépben az árpát. — Délig vetünk, délután fajront — kiált a legény a többieknek, de azok csak a fejükkel bólogatnak. Fél hét előtt öt perccel indul el a két vetőgép a káli határba. A motorok felbőgnek, a csorszlyák lomhán megmozdulnak és megkezdődik a vetés. A föld szélén állok és nézem a magvetőket. A nyeregben a két traktorost, a csorszlyák fölötti deszkapallón a két gépkezelőt. Mintha zsinórt húztak volna előttük, olyan egyenesen haladnak, pontosan a tegnapi nyom mellett, amelyet hajnalra már harmat lepett be. Az erdőnél fordulnak, aztán lassan, méltóságteljesen jönnek visszafelé. Az első forduló után megállnak, körüljárják a gépeket, megnézik a ládában a magot, a csöveket, szórnak-e rendesen, s váltanak is néhány szót. — Szép munka — helyesel valaki. — Ebben a földben —, ha jó idő jön — tizenhat mázsát is adhat az árpa... Az öregebb gépkezelő — András bácsinak szólítják — visz- szamegy néhány lépést, kibontja a csorszlyák húzta barázdát, és nézeget, keresgéli a magot. — Vet-e mindegyik? Bólint. — Mennyit vetnek ebbe a táblába? — Hatvan holdat. Amott búzát, majd százon felül. A rozs már zöldell, tegnap reggel vadlibákat zavart el róla a kerülő . . Kevés idő van ilyenkor a szóra, a ráérő embernek viszont kószálnak a gondolatai: ez a két gép emtszeri fordulásra körülbelül hét—nyolc méter szélességben veti el a magot, a lovas vetőgép legföljebb két méter* Es -gr ' ' ezcJöil? Nyakb vett kender- zsák volt a tartály, és belül egy öklömnyi húsdarab a „motor ...” A csoroszlyák helyett kézzel, az ujjak mozdulatával terítették szét a magot a föld tetején és a suhanó bű'zasze- mekhez a lélegző ember tüdeje verte a taktust. A harmadik forduló után vál- j tunk néhány szót az idős gép- | kezelővel: — Emlékszik-e? — Vető ember voltam én, ké- j rém, mert kézzel vetni nem mindenki tudott. Az „életet” szépen, egyenletesen kellett kiszórni a zsákból, különben csúnyán, kúszáltan kelt a vetés. A zsákban huszonöt, harminc kiló mag volt, amely mint a kutyán a kölönc, lógott az ember nyakában. Akkoriban a vetés nehezebb volt a kaszálástól is... Vasárnap, reggel hét óra. A gépek talán már negyedszer fordulnak a perzsaszőnyeg földön. A két öreg gépkezelő a magot vigyázza, s mint strá- zsák őrködnek a munka fölött. Távolról zene szól, cintányér csattan. A faluban ünnep van, itt, kint a szántófpldön: dolgos vasárnap. Négy ember, meg két traktor, délre be akarja végezni a hatvan hold vetést ... Szalay István KÄPOSZTASZÜRET (MTI-foto —Bereth Ferenc felvétele) Világraszóló siker a nemzetközi borversenyen 38 elbírált bor közül 28 arany-» 10 ezüstérmet nyert Az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság 46 féle bora vesz részi a nemzetközi borversenyen. Az egész megye nagy érdeklődéssel figyeli az eseményeket és vasárnap örömmel értesültünk arról, hogy az elbírált borok közül már húszat jutalmazott a zsűri aranyéremmel. Ha meggondoljuk, hogy a 35 országot képviselő zsűri tagjai világhírű borászati szaktekintélyek. bormonopóUumok vezetői, még inkább büszkébbek lehetünk az eddigi sikerekre. A kedden érkezett telex-jelentés szerint a nemzetközi borversenyen az Elger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság újabb hét bora nyert aranyérmet. így aranyéremmel jutalmazták a következő borokat: Egri Medoc noir 1961-es évjárat, Egri Bikavér 1963-as évjárat, Egri Muskotály 1965-ös évjárat, Domoszlói Muskotály 1964-es évjárat, Domoszlói Olasz Rizling 1964-es évjárat, Visontai Rizling 1965-ös évjárat, Ostorosi Olaszrizling 1963-as évjárat. Az újabb sikerek a gazdaság vezetőit, dolgozóit dicsérik és mi, Heves megyeiek, különösen büszkék vagyunk arra, hogy boraink világhírnévre tesznék szert. A pincegazdaság 46 féle bora közül a nemzetközi borversenyen a mai napig 38 fajtát bíráltak el és ezek közül eddig 28 aranyérmet, 10 pedig ezüstérmet kapott. Jfé/wsM3 1966. szeptember 14., szerda Támas zkodha tunk-e csupán írre? Szocialista társadalom alfogadhat-e ilyesféle megol- iást? Nyilvánvalóan azoknak teli igazat adnunk, akik vállalták a több gyermekkel járó , i'esződséget, gondokat, de most ■ azt szeretnék, hogy kevesebb teher legyen a vállukon. Az : illetékeseknek meg kell keres- : niiik a még nagyobb támogatás módját, s emellett ki-ki lehetősége szerint vállaljon többet magára a közös társadalmi felelősségből. Sokféle javaslat elhangzik, és sokféle le- , hét a megoldás módja is. Nem arról van szó. hogy a gyermek- nevelés minden terhét a társadalom vegye át, de meg kell keresni a módját, hogy nagyobb támogatásban, s jogos előnyben részesüljenek azok, akik e társadalmi méretű gond megoldásából többet vállalnak magukra. Szemléleti változásnak is együtt kell járnia ezzel. Mert a sokgyermekes családok gondja gyakran nem is elsősorban anyagi természetű. A dolgozó anyák helyzete például nem annyira anyagi támogatást, mint inkább megértő segítséget igényel. Társadalmi méretekben kell kialakulnia a kétségtelenül bonyolult és szerteágazó kérdés helyes megítélésének. Alapvető emberi igazságérzettel kell találkoznia annak a gondolatnak. hogy fokozott megbecsülés — erkölcsi és anyagi — legyen része azoknak, akik becsületes munkájuk mellett vállalják a gyermeknevelésből, különösen a több gyerek neveléséből adódó felelősséget, a nemzet fenntartásának áldozatos felelősségét. A szocialista társadalom már eddig is sokat, nagyon sokat tett a többgyermekes családok érdekében. Többet, mint azelőtt bármely más rendszer, hiszen ez létéből s elvi alapjaiból következik. Azzal egy időben azonban, hogy pártunk és kormányunk továbbra is keresi a többgyermekes családok anyagi megerősítésének, a dolgozó anyák életkörülményei további javításának útjait, mindenkire hárul valami tennivaló. Mert e kérdés csakis a legszemélyesebb, az egyes embert átható megértéssel, s széles körű társadalmi felelősségérzettel oldható meg. (L. Z.) bamid-adagoMssal a silót ját szerelték fel a vetőelemekkel együtt. A vetőiáda szélességében egy terelőlemezt helyeztek el, amely megakadályozza a dob visszafú vasát és a szecskázó dobra szívó hatást gyakorol. Az ötletes szerkezet menet közben a kívánt meny- nyiségben adagolja a karbami- dot a szecskázott takarmány közé. Az adagolás 10 dekagrammtól 150 dekagrammig állítható. Az idén mintegy 100 vagon karbamiddal dúsított silót készítenek, amelyet fokozatos szoktatással etetnek majd a jószágokkal. (MTI) kevesebbet nyújthatnak számukra, mint például az egygyermekes háztartásokban. Mindez ismeretében jogos a kérdés: indokolt-e, hogy továbbra is ekkora legyen a különbség a gyermektelen és a többgyermekes családok élet- színvonala között? Indokolt-e az idegenkedés a gyermektől? Indokolt-e azok igénye, akik a nagyobb állami támogatást sürgetik? Aminthogy a kérdés sem egyértelmű, a felelet sem lehet az. Mert nézzük például az állami támogatást. Nem nagy-e az az áldozat, amelyet eddig is hozott az állam, az utóbbi évtizedben fokozottan? Hiszen csupán a családi pótlék ösz- szege 1964-től évi 1,4 milliárd- ról 2,5 milliárd forintra emelkedett. (A nemzeti jövedelem 0,9 százalékáról 1,6 százalékára!) S ezzel egy időben bölcsődei. óvodai és iskolanapközi ellátásra az állam évente több mint 1,1 milliárd forintot fordított. Ez a tény a szocialista állam, a kormány nagy erőfeszítését mutatja annak érdekében, hogy segítsen a gyermeknevelésben, minél több gondot levegyen a szülő válláról. Jelenleg Magyarországon a munkásoknál és alkalmazottaknál a gyerekekkel összefüggő összes költségek egyharmad részét az állam fedezi. Az állam áldozatkészségét tehát semmiképpen sem becsülhetjük le, mégis: többre van szükség. A családi pótlék önmagában igen számottevő emelése ellenére sem javult számottevően az érintett munkás és alkalmazotti családok életszínvonala. A gyermekintézmények hálózata is egyre inkább szűknek bizonyul a megnövekedett igényekkel szemben pedig óvodai ellátásban így is már a gyerekek 45 százaléka részesül. Mindezt figyelembe véve, mit mondjunk azoknak, akik idegenkednek a gyermektől? Adjunk igazat nekik? A kérdés megint csak nem ilyen egyszerű. A családi örömöket nem lehet forintokkal vagy bármilyen más anyagi javakkal mérni. Azt a megfizethetetlen jóérzést, amit a családi szeretet, a gyermeki ragaszkodás, az élet folytatása nyújt. Mennyi mindenért kárpótol ez! Automatikus kar dúsítják A mezőgazdaságban már széles körben alkalmazzák a kar- bamidot süótakarmányok dúsítására. Azonban, ha a kívántnál több anyag kerül a pácoií takarmányba, mérgezést idézhet elő. A Jászság legnagyobb állattenyésztő gazdaságában, a jászapáti Alkotmány Tsz-ben — a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelőség szakembereinek javaslatára — a mérgezés ellen teljes biztonságot nyújtó módszert dolgoztak ki. Az SZK-típusú silókombájn szecskázó dobja fölé a TV— 30-as típusú vetőgép magiádáMinden szülő tudja, meny- l nyi vásárolnivaló van ilyenkor, : tanévkezdetkor. Megnövekszik \ az üzletek forgalma, s nemcsak a tanszerboltoké, hanem a többié is. Kiderül, hogy a gyerek kinőtte a tavalyi tornacipőt, az iskolakötény megkopott, kellene valami erősebb ruha is, ami i nem kopikvúgy a padban, meg sok más egyéb. „Nesze, fiam, uzsonnára” ... „Fizesd be a különóradíjat...” — így megy ez napról napra különösen tanévkezdetkor. Es a szülő zsebbe nyúl... de nemcsak a szülő, az állam is, a társadalom is. Mert jövőnk- ről, a nemzet jövőjéről van szó. Akárhogy mondjuk: a lényeg mégiscsak ez. Vajon mindenki látja-e? Hírlapi cikkek sokasága foglalkozott már a népesség, a népszaporulat problémáival S eközben a mérleg nyelve még mindig egyenlőtlenül billen: társadalmunk egy része, a gyermekesek — a jelentős állami támogatás ellenére is — sokkal nagyobb áldozatot vállalnak a közös jövőért, mint mások, a gyermektelenek. vagy az egygyermekesek. Mélyebben nyúl a zsebbe, többről mond le. Mert bizony költeni kell a gyerekre. Hogy mennyit is? Természetesen nem egyformán, de az átlagok kialakultak, amint azt a Közi- ponti Statisztikai Hivatal most megjelent ügyes füzetében olvastam. A címe éppen ez: „Mennyit költünk a gyerekekre?” Jó lenne erre a füzeteimben feltett kérdésre egyetlen szóval felelni, hogy sokat vagy nem sokat, eleget vagy nem eleget. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert a kérdés magva nem ez. Az a döntő, hogy a társadalom tagjai menynyit költöttek, mindenki eleget költött-e a gyerekekre? így már más a felelet. Abból a közismert és kézenfekvő tényből indulhatunk ki, hogy a gyermekes, főként a sokgyermekes családok anyagi helyzete eltér a gyermektelenekétől. Hiába nagyobb a gyermekes háztartások összes jövedelme, de a nagyobb családlétszám miatt mégiscsak kisebb az egy főre jutó összeg. S hogy mennyivel, arra választ ad a füzet, amelynek szerkesztői a megfelelő országos adatokat és a háztartásstatisztikai anyag- gyűjtés keretében megfigyelt négyezer család helyzetét vették figyelembe. A négygyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme például általában fele a gyermektelen háztartásokénak, s ezzel összefüggésben — az 1965. évi adatok alapján — a négy- és többgyermekes háztartásokban élő felnőttek fogyasztása csak a fele, a gyerekeké pedig a kétharmada az egygyermekes háztartásokban élők fogyasztásának. Ennek tanulsága a legfontosabb: a sok gyermeket nevelő szülők a saját fogyasztásuk jelentős korlátozása, tehát sok lemondás árán is igyekeznek gyermekeiknek minél jobb életkörülményeket biztosítani, de ennek ellenére lényegesen Családi örömök — családi gondok
