Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
Ilyen cégért! ftaldát hiába keresnénk Egerben. Kereshetjük viszont a „Kacsá”-t, a „Jó barát”-ot, vagy a „Zöld hordó”-! Ezek az ivóhelyek kedvenc tanyái embereinknek — a víg táppénzeseknek. Nem szükséges rejtett kamera, álcázott magnó — mint az angol „Iszákosok utcája” című film készítőinek —, hogy a víg betegek, munkaképtelenek meghitt pillanatait ellessük. Elegendő a megnyerőre igazított ábrázat, egy pohár a kézbe, a elvegyülni figyelve-hall- gatva, a derűs, víg gyülékez- naényBen. Neonfény, Herma elviselhetetlen bűz és sok-sok ismerős arc. Nem sokkal előbb még a rendelőintézet folyosóján várakoztak. Fájdalmat tükröztető, szánalmasra torzított arccal, görbített háttal, lassú bicegéssel, sóhajtozva várakoztak. Most, a kocsmai miliőben élénken, jókedvűen beszélgetnék, nyerítve röhögnek, tülekednek a pultnál és szomjasan isznak. A sarokban egy gyulladt sze- Ihsű emberke szánokol. — Azt mondtam a dokinál! fcogy irtó fáj a derekam, nem bírok állni, de ülni még úgyse. Felfektetett az asztalra, hassal, és nyomkodni kezdte. En meg sziszegtem. Milyen fájdalmat érez? — aszongya. Én meg: Mintha a húsomat drótXXIV. — Nemi — mondta az amerikai. — És nincs is szándékom ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalandokat ... Az angol nevetett: — Én kétszer Jártam Moszkvában, egyszer pedig Lenin- grádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyennek festik őket ÉS sajnos, a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva, vagy Leningrad külföldi vendége éppen olyan biztonságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Nagyon érdekes világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őket! A két szovjet vendég nyugodtan szürcsölte italát, higgadtan, magabiztosan. Rovers nézte őket. Az igazat megvallva, ő nem így képzelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakállal járnak, s a meglehetősen vad kinézésű emberek bádogtá• Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. feeáévefl, csavar— gatnák a bőr . alatt!... Ez I megtette a ha- S tást. „Lumbá- 1 gó!” — aszon- I gya. Huhuhu- 1 huuu! Hát az s atyaisten kd 9 nem mutatja, ■ meg semmilyen I műszer, hogy i fáj a derekam I vagy nem fáj. Pedig nem is I fáj! haha... A körülötte ál- i lók röhögnek, i aztán isznak. B — Ez az or- g vosság, nem a P petróleum! H Behunyja a jl szemét s krá- M fcog, miután 1 egy hajtásra I kiissza a ML ■ deci rumot A I pohár is majd i besuttyan a I száján. | — Meló nyet, * pénz davaj! — Táppénzt- Az! Tápforint... ★ RŐvkffilm a *Jó barát” előtt... A táppénzes és a betegellenőr találkozása. Az egyik a pult elől jön, a másik a pult elé tart Az ellenőr megtorpan, aztán... Aláírja a papírját hogy odahaza rendben találta! Odahaza! Most a táppénzesen a megtorpanás. Fél lépésnyire az ajtó, vissza kéne fordulni, még egy pohárra. Viaskodik önmagával. A viaskodás szelíd lefolyású. Nem fordul vissza. Inni az ellenőrrel? Nem, nem! Inkább másütt Másik tanyán Monológ az italda egyik Salának támaszkodva... — Nézzétek, nekem van egy Ízületein. Akkor veszem elő, amikor akarom Szerintem ez nem csalás. Gyógyítsák meg nekem, és akkor nem tudok csalni. Nem igaz?! No, még egy kört fiúk, nem szeretem a fancsali ábrázatoíkat Azért mert táppénzes vagyok, még lehetek vidómül ★ Már nem tudni, miért történt az egész. Valaki mondott valamit valaki megütött valakit és egymást csépelte, gyömöszölte a társaság. Háromszor fordult a rendőrségi autó. Kihallgatás. A személyi iratokat mindenkitől elszedték. HaIgor Ojsztrah Egerben AZ Országos Filharmónia az 1966—67-es népművelési évre gazdag programú hangverseny- sorozatot állított össze Eger zenebarátainak. Az első hangversenye« — október közepén — Igor Ojsztrah látogat a megyeszékhelyre, és hegedűestjén Beethoven-, Schubert-, Vajnberg-, Ravel- és Paganini-múveket szólaltat meg. November végén a Budapesti MÁV Szimfonikusokat látja vendégül a város. Műsorukban Beethoven- és Mozart- művek szerepelnek. A jövő év januárjában a Miskolci Szimfonikus Zenekar mutatja be Egerben Bécsi est című műsorát melyben Schubert és Strauss kompozíciói kapnak szót Februárban és márciusban kiét hangversenyt ad a Postás Szimfonikus Zenekar Hacsa turján, Gershwin, Debussy, Ravel és Brahms műveiből. A bérleti hangversenyek elő- a Gárdonyi Géza Színházban, hétfő esténként, 7 árakor kerülnek sorra. 2\ ebi A Képzőművészeti Főiskola huszonegy hallgatója Vácott töltött három hetet, egyik főiskolai tanáruk vezetésével. Itt készített munkáikból majd kiállítást rendeznek. Az Esti Hírlap fényképen közli, hogy ezek közül „három főiskolás a Duna-parton a szemben lévő Vácot festi...” Ezzel kapcsolatban azt kérdezném, hogy a képen lévő negyedik főiskolás ugyan mit fest? Mert ö is ugyanolyan irányba fordult, látszólag ugyanúgy dolgozik, de nem festi Vácot? Akkor mit csinál a kis imposztor? Mégsem dolgozik? Vagy csak éppen odaült a képre, hogy a három főiskolás azért is négy legyen?... Fiatalság, bolondság... mondja a közmondás. De lehet, hogy csak a klisén nem számolták meg a jelenlévőket? Lehet. Nem tudom. De úgy emlékszem tanulmányaimból, hogy a 3 és 4 között egy egész a különbség. Azt írja az Élet és Tudomány, hogy a Vörös-tenger a legsósabb vizű tenger. Sótartalma 40 százalék...? Ez a hír annyira megdöbbentett, hogy minden szakma szakértőjét megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy a 40 százalékos vörös-tengeri vízben ilyen nagy sótartalom mellett mégis léteák élet? ... Egyöntetű volt a vélemény: ilyen tenger nincs a földgolyóbison. Legalább is eddig nem ismerjük. Ügy tudjuk, hogy 3—4 százalék is magas. Hát még a 40 százalék?... Érdemes volna ebből a vízből sürgősen konyhasót készíteni. Erre vonatkozó újításunkat folyamatba helyezzük. De addig is, amíg ez az újítás végigmegy az illetékes fórumokon, meg fogjuk próbálni a 40 ezrelékes vízből is kivonni a konyhasót. Bár ez nem olyan gazdaságos... (DR. SZEMES) AZ EGRI BOR Nem véletlen, hogy az Életünk és nyelvünk nyelvművelő rovatunkban is külön szót ejtünk az „egri bor” szókapcsolatról, jelzős szerkezetről is. Ahogyan az „egri név”, úgy az „egri bor” szerkezet is átment bizonyos jelentésváltozáson. Eger szőlőtermő hegyeinek finom levét, az „egri bércek jó borát” (Petőfi), az egri bort a nevek szerkezeti kapcsolatán alapuló tapadásos jelentésátvitellel már nagyon régen, röviden csak így nevezik meg: egri. Vajda Péter, a múlt idők egyik ismert írója, Magyarország e. vemében is már jelentésváltozással használja az epri szót: „Hogy ha a nezsmélyit gyöngének tartod, igyál jó Somlait, avagy erős rusztit, veres egrit...” Lisznyai Kálmán sem véletlenül kiált fel így: „Hozz abból az egriből áldomástf* Nagy regényírónk, Jókai Mór is használta ilyen tapadásos jelentésátvitellel szavunkat: félemelet az egrivel töltött palackot’. Fáy András, a nagy meséi ró, egymás mellett emlegeti minden borok két legkiválóbb képviselőjét, a tokaji és az egri bort, s ő is röviden csak így nevezi a borokat: „Onts le egy pohár jó tokajit, vagy egrit’. Vörösmarty Mihály Rossz bor c. versében sem véletlenül szól így rá a csapiárosra: „Egrit adj előr Az idézett példák is azt bizonyítják, hogy az epri bor jelzős szerkezetből elmaradt a bor szó, mert a jelzett szó jelentébe hozzátapadt a jelzőhöz. Az egri bikavér szókapcsolat kialakulásának az útja nyelvészeti szempontból is érdekes. Régebben így emlegették ezt a borfajtát- az epri bikavérszínű bor. Később így rövidült meg ez a hosszú szó- kapcsolat: egri bikavérszín bor, egri bikavér bor, s legújabban: kettős tapadásos jelentésátvitellel a bikavér ösz- szetett szóhoz társult mind a bor, mind az egri szavak, tehát a jelzett szó és a jelző jelentése is. Ha akár hazánkban, akár külföldön az emberek ajkára kerül ez a szó: bikavér, abban a pillanatban hozzátársul városunknak, Egernek a neve is. Különb«) az egri szőlőkultúrához, bortermeléshez nagyon sok régi középkori nyelvi emlék is kapcsolódik, így pl. az egyik középkori egri utcának a neve: az Olasz utca is. Sajnos, ez az utcanév sem él ma már, pedig neve nem az olasz kereskedők emlékét őrzi, mint art sokan hiszik, hanem azoknak a francia, illetőleg vallon telepeseknek emlékét, akik betelepülvén Éger-völgyébe, az egri szőlőkultúrának fejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szereztek. Az újságokban hírt kaptunk arról, hogy Debrecen város műemlékbizottsága beterjesztette a védett utcanevekre vonatkozó javaslatát Ezt a kezdeményezést Egerben is meg kell szívlelni, annál is inkább, mert városunkban e téren is sók a tennivaló. Az épületek; az intézmények műemlékvédelme mellett, Egerben is van értelme és jogosultsága az én. „nyelvi műemlékvédelemnek“ is. Dr. Bakos József, tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa 4 .Hmism 1866. szept. 1L, vasárnap nyérból kanalazzák káposztalevesüket. A két orosz azonban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött egy pillanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepegtettek. De aztán azzal nyugtatta magát, hogy ez á két orosz bizonyára amolyan „propaganda-ember”, akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyarázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember.” Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetélkednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre, s ha — természetesen a moszkvai vállalat és a minisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas ország egész ipara és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kezdő üzletember m tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég, amelyikkel tárgyal, annál nehezebb dolga van. — És tudja — mondta az angol — ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell mondanom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember lennék, szívesebben kereskednék velük, mint az angol cégekkel. .. A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért A nagy bőgés közepette csak félszavakat tudott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi történt vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az étterembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen ál- jon bosszút a fián esett sérelemért. Felháborító! Egy pakisztáni vadember, aki ráadásul a fehérektől kapja a kenyerét, kezet emel az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt Hívatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparancsolt hogy azonnal tetézze el a dolgot Az üzletvezető egy negyedóra múlva tért vissza, verejtékezve, ízzadtan, nagy hajlon- gások és bocsánatkérések közepette mondva el, hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindez. Az történt, ugyanis, hogy Harry, amikor kiküldték sétálni, egy darabig nézelődött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló-kalapácsos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tüzetes sen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett, vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutott, vala* hol olvasott már arról, hogy a vörösök díszítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös-körül pakisztáni gépkocsivezetők álltak, de egy sem szánta rá magát, hogy megfékezze és rendre utasítsa a tajtékzó gyereket A szovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisztáni — figyelmeztetően felemelte a kezét. Volt valami a szemében, ami arra késztette Harryt — bár mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgálónak nézze a bennszülötteket — hogy leejtse a kezében tartott követ Vad gyűlöletében, tehetetlenségében ismét elkiáltotta magái: „ _ k — Disznó! A szovjet gépkocsi sofőrje nem értett angolul, s egyébként is igyekezett elkerülni a botrányt. Ezért nem tett semmit, csak várt Harry pedig közben elszánta magát mégis a cselekvésre, mintha tanú jelét akarta volna adni „bátorságának”, és bizonyíthatja, hogy jó amerikai Odaugrott a gépkocsihoz, s a zászló felé kapott Az erős selyem azonban nem engedett A szovjet gépkocsi sofőrje rákiáltott a nyugatiaknál szolgáló, s körben álldogáló kollégáira: — Vigyétek el, vagy kiszállok a kocsiból! Az egyik sofőr galléron ragadta az amerikai kölyköt aki hiába kapálózott, rugdalózott, az erős marok szorításában semmit sem tehetett A szálló pakisztáni üzletvezetője mélyen meghajolva, sajnálkozva tárta szét karjait, amikor befejezte a történetet: — Alázatosan tisztelt uram, sajnos, még art sem sikerült kideríteni, hogy melyik volt az a sofőr, aki az ön igen tisztelt fiával ezt tette. Elnézést kérek az incidensért Mi mindent megteszünk, hogy vendégeink jól érezzék magukat és ugyebár. .. Az amerikai gőgösen közbeszólt — Kérem, állítsák össze a számlánkat, este elutazunk — mondta. Az üzletvezető ismét a földig hajolt — Ahogyan méltóztatik parancsolni, úgy történik majd... Az amerikai megvárta, amíg a pakisztáni üzletvezető eltávozik, s csak azután szólt rá a fiára: — Egy amerikai vigyáz arra, nehogy kellemetlen helyzetbe jusson. S legalább azt nézted volna meg, hogy melyik volt az a fickó, aki hozzád nyúlt. A gyerek már nem bőgött, vissza vedlett igazi miniatűr úriemberré] — Papja — a mi sofőrünknek is látnia kellett az egészet.. És mégsem sietett a segítségemre, és meg sem mutatta, hogy melyük volt az a sofőr..: Harry anyja szemrehányóan mondta a férjének: — A múltkor mondtam már, hogy küldjük el azt a fickót! A papa bólintott: — Megteszem szívem, megteszem! A háromtagú család felkeli, s kivonult az étteremből. Mr. Fanning nem tartott velük... Rowers dermedten figyelte a jelenetet Némi utálatot érzett a kis fickó iránt, s nem bánta, hogy így megtépázták egy kilencéves gyerekhez képest enyhén szólva túlzott önbizalmát Mégis úgy gondolta: a gyerek apja helyesen járt el, amikor otthagyta azokat, akik nem torolták meg a fián esett sérelmet Rowers a két oroszra nézett, akiknek minden bizonnyal szintén látniuk és hallaniuk kellett mindent, ami három asztalnyi- ra tőlük lejátszódott. Ök azonban, mintha mi sem történt volna, az étlap tanulmányozásába mélyedtek. Rowers nem értette őket A helyükben beavatkozott volna, vagy legalábbis kiment volna a gépkocsijához. Nem értette, miért olyan magabiztosak? S teljesen érthetetlen volt számára, ha annyira biztosak erejükben, akkor miért olyan szerények? Azzal vágta el a vitát önmagával, hogy az oroszok titokzatos emberek. Ha európai ruhában járnak is, magafajta ember soha nem fogja őket megértem. De végeredményben nem is megértenie kell őket, hanem legyőzni És akkor eltűnik majd a „rejtélyük.” Az a szabadság és demokrácia, amit ők, amerikaiak visznek majd a Szovjetunióba, megváltoztatja majd az orosz j«ír- lemet is. {Folytatjuk.) odtknak őt kérdezték hogyan kezdődött, miért csinálták? — Hogyan keveredett köaé- ük? — Ott voltam és valaki megitött. Tessék nézni az arcom... — Mit keresett az italboltján? — Szó-^szórakoztam. Megjt- am egy fröccsöt... — De hiszen maga táppén- ses! — És a táppénzesnek nem sza- >ad!?... ★ Párbeszéd néhány korty körött... — Ne haragudjon, magának ni a baja? — Hát... — Láttam, hogy maga is ott rolt az esztékában. A röntgen- iá, — Igen. — Én szédülékeny vagyok — rs kacsint. Felemeli poharát. — Igazán?... — Igazán! Ha sóikat iszom, tántorgók Húz a fejem. Hehe! — Szimulál? — Ugyan! Vizsgáltak engem már az idegosztályon is. — Akkor tényleg beteg. — Beteg? Ugyan! — Nem értem! — Beteg a fene „y — Nem beteg? — Nem! Csak táppénzes»«; ★ Emelkedik' a táppénzesek száma megyénkben. Júliusban például egytized százalékkal volt magasabb a táppénzesek aránya, mint júniusban. S csak ez az egytized 50 000 forint! Egerben minden száz — bérből és fizetésből élő — dolgozó közül több mint 3 volt táppénzes. Gyöngyösön minden negyedik. Vannak „víg táppénzesek”? Ki nem találkozott még velük?! Ideig-óráig virágozhat a kedvük, s el tudnák „bújni” az igazi, a válóban betegek között; azok mögött, akik nem vidámkodásra használják táppénzes „szabadságukat”. Az orvosok megterhelése nem kicsi. Tavaly például 1 millió 170 ezer volt a betegforgalom a megyében s egy-egy beteg vizsgálatára nem jutott több 4 —5 percnél. Ez a helyzet kedvez a „víg táppénzeseknek” És ellenőr sincs annyi, hogy minden táppénzes mellé jusson egy! De az a kevés ellenőr is nagyobb eredményekei érhet el, több csalót keríthet kézre, ha a pultok körül is széttekint. Mert ott vígadnak egyes „munkaképtelenek”. Az ivóhelyeken. Erejüket poharak emelgetésével fogyasztják. A szegények... Pataky Dezső
