Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

A vezetffségválasztó taggylllésekr5l felentf&k Őszi csúcsforgalom a Alighogy befejeződött az ara­tás, máris itt vannak a mező- gazdaság nagy feladatai. Ez nem jelenti azt, hogy az aratás nem tartozik a nagy feladatok közé, bár az utóbbi években mind több gép és mind keve­sebb ember végzi ezt a nagy jelentőségű munkát. Ott tar­tunk, bogy a meglévő kom­bájnparkkal és egy viszonylag kis létszámú gépészgárdával néhány hét alatt elvégezhetjük a gabonabetakarítást anélkül, hogy a szövetkezeti gazdák zö­me, a családtagok részt venné­nek a munkában. A magunk kenyerén Az idei év a harmadik, ami­kor az ország megtermeli a saját kenyérgabona-szükségle­tét Annak ellenére, hogy He­ves megye az idén a belvízká­rok miatt nem tudta teljesí­teni kenyérgabona-felvásárlási tervét, az országos eredmények biztatóak és meghaladják hol­danként a 12 mázsás átlagot Az is igaz, hogy a július 23. után betakarított kenyérgabo­na szemvesztesége túl sok volt és országosan mintegy 15 ezer vagont tesz ki Kombájnpar­kunk további számottevő növe­lésével kívánjuk elérni, hogy a jövőben az aratást még gyor­sabban, még szervezettebben bonyolítsuk le. Mind országo­san, mind megyénk viszonyla­tában igaz, hogy soha ilyen szervezetten nem bonyolították le a gabonabetakarítást, mint éppen az idén. a figyelmet felhívni az úgyne­vezett „optimális idő” betartá­sára. Azok az üzemek járnak el helyesen és érnek el maga­sabb átlagokat, amelyek szep­tember közepe és október vé­ge között földbe teszik a ke­nyérgabona magját. A másik gondolat, amely a téma kapcsán felmerül: a mi­nőség. Mennyit emlegetjük a régi bölcs mondásokat, őseink­től kapott szófásmondásokat: — aki jól vet, jól arat, amilyen a vetés, olyan az aratás — és mégis előfordul, hogy egyik­másik üzem késve, rossz mag­ágyba vet, nem adja meg a módját a vetésnek. A Heves megyei termésátlagok, sajnos, alatta maradtak az idén is az országosnak. Ez figyelmezteti az üzemeket. Itt-ott felmerül a kenyérga­bona-vetésterület csökkentésé­nek lehetősége. Ebben a vonat­kozásban határozott és világos az álláspont: Mindaddig nem lehet szó a gabona-vetésterület csökkentéséről, ameddig nem tudjuk stabilizálni a magasabb hozamokat. Jelenleg az ország érdeke megkívánja, sőt paran- csolóan megköveteli, hogy a még rosszabb, az arra nem kü­lönösen alkalmas területeken is kenyérgabonát termeljünk. Le­gyenek azon az üzemek, hogy jobb munkával, az agrotechni­ka módszeres alkalmazásával tartósan magasabb termésered­ményeket érjenek el és akkor gondolni lehet majd — megfe­lelő körültekintéssel — a vétés­Ami a nyári munkák befeje­zését és az őszi tennivalók megkezdését illeti, ez évben az „átállás” is gyorsabb volt. Ta­valy, tavalyelőtt a szeptember volt az, amely „pihenő”-hó- napnak számított és éppen en­nek következtében maradtak el az üzemek néhány fontos mun­kában. A szeptember volt a lé­legzetvételnyi szünet, amikora gépek, az embereik is „lazítot­tak”. Ez a lazítás aztán súlyos következménnyel járt. A múlt év szeptemberének első két de- kádjában országosan a trak­torok kihasználása meglepően alacsony volt, erőgépenként mindössze 2,5 normálhold. Ez megyénkben sem volt lényege­sen magasabb. Az idén a kombájnotok gyor­sabban ültek át a traktorokra és nagyobb energiával indulha­tott meg a szántás. 79 cser hold kenyérmag aorsa Megyénk — amint arról már értesültek — megkezdte az őszi gabonafélék vetését. A' kenyér- gabonát a tavalyi szinten, or­szágosan 2,3 millió holdon, a megyénkben mintegy 79 ezer holdon vetik el az üzemek. Kincs szándékunk munkára biztatni az üzemeket (erre nincs is szükség), de sok évi tapasztalat alapján mégsem árt terület csökkentésére. A jelen­legi alacsony átlagok mellett, sajnos, erre gondolni nem le­het. A kenyérgabona mázsánkénti átvételi ára jelenleg 52 forint­tal magasabb a korábbinál. (Az adókedvezményt is számítva). Ez arra öszötönzi az üzemeket, hogy a kötelezően előírt vetés- területükön minél több gabo­nát termeljenek. A magasabb átvételi árak, a jobb minőségű földeken termett nagyobb ho­zamok gazdaságossá teszik a termelést és nyilvánvalóvá vá­lik; érdemes azokba a földek­be vetni a búzát, amelyek a Elkészült az első komplett leltár a termelőszövetkezeti majorokról. Első ízben vették az egész ország pontosan szám­ba a termelőszövetkezetek ál­lattartó telepeinek felszerelt­ségét. A major-leltározás anyagának gépi feldolgozását most kezdték meg a Földmű­velésügyi Minisztériumban. A mintegy 2 700 000 adatot tízfé­le variáció szerint csoportosít­ják, hogy a felmérés tapaszta­latai több szempontból hasz­nosíthatók legyenek. A jelen­legi ellátottság pontos ismere­földeken termelésre a legalkalmasab­bak. Tízezrek dolga, mindnyájunk ugye Az őszi munkacsúcs termé­szetesen népi merül ki egyedül a vetésben, annál is inkább, mivel a vetés mindössze né­hány erőgép és néhány ember munkája. A szövetkezeti tagok ezreit és tízezreit ezekben a napokban az őszi betakarítás foglalkoztatja. Megyénkben több mint 68 ezer hold cukor­répa, közel 59 ezer hold kuko­rica vár betakarításra, hogy a zöldséget, a gyümölcsöt, a szü­retet ne is említsük. Az ősziek termése az idén jónak mondható. A cukorrépa betakarítását az eddiginél ko­rábban kezdték meg az üze­mek, igényt tartva a 4—3,2 fo­rintos felárra, amely éppen a korábbi betakarításért, szállí­tásért illeti meg őket. A tsz-ek vonóeszközei úgyszólván éjjel­nappal mennek, hogy eleget te­gyenek a szállítási kötelezett­ségeknek. Ezekben a napok­ban nemcsak a szövetkezeti ta­gok, de a családtagok tízezrei is segítenék és a hazaérkező ipari munkások is találnak ten­nivalót a határban. Az idén nem maradtunk el a 1 munkákkal, de ez nem adhat . lehetőséget valamiféle nyuga­lomra és mindössze annyit je­lent, hogy ez évben a gazda­ságok jobban kihasználták le­hetőségeiket, az üzemek éssze­rűbben szervezték a munkát. A betakarítás idején gyak­ran milliók mennek veszendő­be, olyan megtermelt értékeik, amelyek közvetlenül végcéljuk előtt mennek tönkre. Jó lenne az idén ebben a vonatkozás­ban is előrelépni. Ügy tűnik, most a mezőgazdaságban nincs hiány segítő kézben. Ez a se­gítség nem azért kell, mintha a mezőgazdasággal foglalkozók nem dolgoznának úgyszólván hajnaltól estig, hanem azért, mert őszi betakarítás van, és ilyenkor mindig szükség volt az összefogásra. te alapján állapítják majd meg, hogy még milyen mérté­kű útépítésre, villamosításra, közművesítésre, illetve mennyi technológiai berendezés gyár­tására és forgalmazására van szükség. Meghatározzák a pon­tos összefüggést az üzemi fel­szereltsége és a gazdálkodás jövedelmezősége között. En­nek ismerete hasznos támpon­tot nyújt maid mind az irá­nyítószervek, mind a termelő- szövetkezetek számára a beru­házások optimális mértékének megállapításához. Szalay István 2700000 adat a termelőszövetkezeti majorokról A gazdaságszervező és ellenőrző tevékenység elsőrendű politikai munka is A történelmi sorrendet fel­borítva, a Hevesi Állami Gaz­daság vezetőségválasztó tag­gyűléséről írva, — a határoza­ti javaslattal kell kezdeni. A javaslat amely végül is több pontjában alaposan megváltoz­tatva emelkedett a határozat rangjára, hűen tükrözte e tag­gyűlés minden pozitív és ne­gatív vonását. Igaz, hogy a ve­zetőség beszámolója — Nede- liczki Pál, a pártszervezet tit­kára mondotta el — kellő súly- lyal és arányban foglalkozott az elmúlt két év elvi és gya- korati munkájával, de mintha már a beszámolóban is érezni lehetett volna, amit a határozati javaslat csak aláhúzott: elcsú­szott a taggyűlés a gazdasági kérdésnek nagyonis részletes taglalása irányában. Azt csak helyeselni lelhet, amit a beszámoló is így fogal­mazott meg, hogy „a gazda- ságszervező és ellenőrző tevé­kenység elsőrendű politikai munka w”, és nyilvánvaló, hogy a 124 tagú pártszervezet­nek kell és súlyának megfele­lően kell foglalkozni a kom­munisták ez irányú tevékeny­ségével. A hozzászólások zö­me és a határozati javaslat azonban nem az alapvető gaz­dasági kérdésekkel foglalko­zott, nem azt elemezte, hogyan kell a kommunistáknak meg­fogalmazniuk a pártszervezet gazdaságellenőrző tevékeny­ségének legfontosabb kritériu­mait. Illetőleg, volt erről is szó, de lényeg: szinte részle­tekbe menően, kilókra, lite­rekre, holdakra akarták „meg­szabni” itt a feladatokat. Az egymagában csak örven­detes. hogy ez a taggyűlés nem bocsátkozott valamiféle elvi- eskedő fontoskodásba, hogy a gazdaság kommunistái felis­merték és megtették: a politi­ka nem valami légüres térben mozgó üres fikció, hanem a reális tényékhez, a gazdasági élet mindennapi tevékenységé­hez fűződő folyamatos tevé­kenység. A baj azomban ott volt, hogy — bár a beszámoló érintett számos ideológiai kér­dést — a felszólalásokban jó* formán alig esett szó a párt- egységről, a cselekvés egységé­ről, elvi, ideológiai kérdések­ről, s az olyan módszerekről, amelyeknek felhasználásával valóban sikerrel valósítható meg a gazdaságszervező és el­lenőrző munka. Hozzátartozik azonban az igazsághoz hogy végül is a ha­tározat meghozatalában he­lyére billent az arány, megér­tették és felismerték a tag­gyűlés részvevői, hogyan le­het a gazdasági vezetés önálló­ságának, felelősségének csorbí­tása nélkül, éppen annak erő­sítésére, továbbjavítani a párt­szervezet ez irányú munkáját Az állami gazdaság pártszer­vezetének új titkára ismét Nedeliczki Pál elvtárs lett. (gyurkó) * Ellenség a visontai állványerdő mögött A BELÁTHATATLAN vi­sontai építkezésen háromezer- nyien dolgoznak már, úgyszól­ván hetenként cserélődnek az arcok: új emberek érkeznek, brigádok váltják egymást. A hatalmas területen nem­csak a feladat nagy — hanem a mindennapi munka nyomá­ban járó, száz felől leselkedő veszély is. S percig sem sza­sok pedig a földre fektetett, biztosító kötéssel s védőrács­csal el nem látott gázpalac­kokat ellenezték. Szemet szúrt, hogy a magas állványokon és az azok alatt dolgozók többsé­gének fején nincg védősisak s a földön szanaszét kígyózó kábelekre vasnehezékeket, drótköteleket dobáltak, ame­lyek könnyen felsérthetik a szigetelőburkolatot, halálos áramütést okozhatnak! bad ezt feledni, számolni kell vele állandóan. Óvni kell az embert, a mun­ka biztonságát s a legsürgőseb­ben intézkedni a veszélyek el­hárításáról. viselői havonta rendszeresen végigjárják a különféle mun­kahelyeket s szigorú utasítá­sokat adnak az esetleges hiá­nyosságok felszámolására. Legutóbb — e hét szerdáján — találkoztak az ellenőrök s elégedetten állapították meg, hogy szembetűnően javultak a korábbi állapotok. A vállala­tok komolyan vették a figyel­meztetéseket, sok hibát kijaví­tottak. Jegyzetfüzeteikbe azonban még így is került néhány ész­revétel. A tűzoltóság például kifogásolta, hogy az erőmű le­endő főépülete mellett tárolt nagy mennyiségű faanyag mellől hiányzik az esetleges tűz oltásihoz szükséges víz, má. FURCSA VOLT LÁTNI az egyik sínpálya összetett, köny- nyen felhajólható talpfáit, a daruk kijelöletlen határkörét tek: ha legközelebb újra talál­koznak a szabálytalanságok­kal, leállítják a munkát! Néz­ni is rossz volt, amikor a moz­gó darú és az egymásra kazla- zott betonoszlopok között bot­ladozott s kézzel fogta, irányí­totta a szállítmányt az egyik munkás. S találgatni sem mer­te az ember, hogy vajon hány áldozatot követelne, milyen kárt okozna, ha az ütközőbak nélküli pályájáról egy várat­lan pillanatban leszaladna a darú?! Az ÉM. 22 számú ÁDaani Építőipari Vállalat kovácsmű­helyében még mindig hiányzott a tűzhely szellőzőnyílása, a nyitott ablak ellenére is egész­ségtelen, szennyezett volt * levegő. S a szomszédos hegesz­tők munkáját látva önkéntele­nül is felvetődött az ellenőrök­ben: vajon ezek az emberek) különösen a segítségül jött ka­tonák ki lettek-e oktatva) megkapták-e a szükséges biz­tonságtechnikai utasításokat? AZ ÖSSZEGEZÉSÜL felvett hivatalos jegyzőkönyv már lé­nyegesen kevesebb kérdésre vár feleletet mint megelőzően. S hogy legközelebb tovább csökkenjenek a szabálytalansá­gokkal kapcsolatos észrevételek! — ne csak az ellenőrök, a fe­lelősséggel tartozó vezetők, ha­nem a felelősséggel tartózd Ember, valamennyi munka­hely dolgozói is tegyenek va­lamit. Hiszen az érdek kö­zös. . ! (gyónl) A traktorcsalád új tagja: az UF—50-es A Vörös Csillag Traktorgyár után elkészítette az UF—50-es a D * az UF 28-as univerzál traktor mintapéldá­nyait is, így a 90 és a 28 ló­Dícséretes, hogy Visontán igen komolyan veszik mind­ezt. A beruházó, a kivitelezők, a tűzóltóság és az SZMT kép­Az előre gyártó üzemrésznél több régi észrevételt ismét fel­jegyeztek s egyben hozzáfüz­„Ha már szabó, mindjárt bá­ró” — mondták régen, úgy ne­gyedszázaddal ezelőtt. Ha rang szerint nem is, de azért mégis volt valami reális alapja ennek a mondásnak. Mert akármilyen kispénzű legény volt is az fjú szabótanonc, a mesterségben eltöltött néhány hónap után már „élesre” va­salt nadrágban feszíthetett a korzón, később pedig, ha olcsó szövetből is, de divatos ruhát csinálhatott magának egy kis mesteri segédlettel. Egyszóval kevés pénzből s tudott divato­san, elegánsan járni. Abban az időben nem volt hiány szabó­tanulóban, a mesterek öröm­mel fogadták az ingyen mun­kaerőt, volt, aki két—három, sőt négy! tanulót is tartott egy­szerre. Megdolgoztatták az if­jú legényeket, de az is igaz, hogy jól megtanították a mes­terségre. Ma nincs kit megtanítani, fehér holló, vagy még annál is ritkább a férfiszabó tanuló. Öregszik a szakma Valóban így van, öregszik a szakma. Egerben a ktsz ren­delt részlegében 45 éven felül van az átlag életkor az egri kisiparosok pedig 50—60 felé járnak csaknem valamennyi­en. És az utánpótlás alig több a semminél. Az elmúlt három évben például mindössze négy férfiszabó-tanulót szerződtettek á megye szövetkezetei. A kisiparosoknál még rosz­,,Ha már szabó, mindjárt báró” Ki varr ruhát öt év múlva? szabb a helyzet. 1962-ben 41 férfiszabó kisiparos dolgozott Egerben, ma 28. Az elmúlt öt esztendőben senki nem jelent­kezett mestervizsgára, de tanu­lót sem szerződtettek egyet sem már hosszú évek óta a megyében. Ha a miértre is választ aka­runk kapni, érdemes meghall­gatni a kisiparosok véleményét. Csaknem egybehangzóan mondják: öregeik már, nincs türelmük' a fiatalokhoz. Több­ségük odahaza dolgozik —kü­lön műhely hflán —, aztán ma már fizetni is kell a tanulót. Igaz, adnak egy kis adóked­vezményt is a tanuló után, de még így sem érdemes... In­kább eldolgozgatnak egyedül. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nincs je­lentkező sem. A ktsz szívesen venné fel a tanulókat — terve­zik is minden évben —de hiá­ba ha nem akad elég jelent­kező. Ebben az esztendőben is az egész megyében csupán két fiatal vállalkozott arra, hogy megtanulja a mesterséget. Ér­dekes, a lányok közül többen jelentkeznek férfiszabó-tanu- lónek, de tőlük még idegen­kednek a szövetkezetek. A szabómesterség tehát a nem divatos szakmák közé ke­rült Hódít a konfekció Ha tovább kutatjuk a miér­teket, eljutunk a konfekcióhoz. Nemcsak hazai, úgy is mond­hatnánk, világjelenség a kon­fekció térhódítása. Még büsz­kék is lehetünk rá, belföldön és külföldön egyaránt jó híre van a magyar konfekcióiparnak. El kell ismerni, sokat javult az elmúlt években, lépést tart a divattal, olcsóbb is, jóval ke­vesebb forintba kerül, mint a rendelt ruha. De el kell oszlatni egy téves hiedelmet: bármilyen rohamo­san is fejlődik a konfekció, so­ha nem tudla egészen kiszorí­tani a méretes szabóságot. Bi­zonyíthatják ezt a textilüzle­tek is, ahol alig győzik kielé­gíteni a vásárlók igényeit. Mert vitathatatlanul jó ugyan a konfekció, de mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek méreteire nem gondolhat a konfekcióipar, nem beszélve ar­ról, hogy a gyorsan forgó di­vat éppen a méretes szabóság malmára „hajtja” a megrende­lőket. De ki varrja meg a ruhákat? A konfekcióipar ugyanis nem­csak a vásárlók között szapo­rítja híveit, hanem kiterjeszti hódításait a szakemberek irá­nyába is. Az egri méretes sza­bóságból például októbertől is­mét átmegy két szakember a másik ktsz-be, a konfekcióba. Ha kérdezzük tőlük, miért? — nagyon egyszerű és elfogad­ható választ adnak: a konfek­ció jobban fizet. Ezzel eljutottunk a zsebbe vágó problémákhoz. Az egri méretes részleg leg­jobb szakembere 1700 forintot keres havonta, a többi 1400 kö­rül. A konfekcióban 2000 fo­rinton is túl megy egy jó szak­ember keresete, egy ügyes be­tanított munkás pedig 1500 fo­rintot is megkeres havonta. Többet, mint a méretes rész­legben egy szakmunkás, aki évekig tanulta, sőt gyakorolta a mesterséget. Legfontosabb a mi nősé« A szövetkezetek jelentős energiát, sőt anyagi áldozatot is fordítanak a különböző szol­gáltatásokra, a lakosság igé­nyeinek kielégítésére. A mére­tes szabóság is szolgáltatás, mégpedig olyan szolgáltatás, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség a legfontosabb. Az utóbbi években sajnos, a ter­vek hajszolásában kissé el- konfekcionálódott a méretes szabóság. Nemcsak a kidolgo­zás minősége vitatható, azt is hiányolni kell, hogy nem érvé­nyesülnek kellőképpen az egyéni ízlések, elképzelések. A megrendelő nem is találkozik azzal a szabóval, aki a ruháját varrja. Nem állhat vele szem­től szemben, sőt azt sem kér­heti a ktsz-ben, hogy az varr­ja, akihez bizalma van, aki, mondjuk, v, legutóbb is szépen és jól csinálta meg a ruhát. Érdemes lenne a ktsz vezető­inek és a felsőbb szerveknek Is kutatni a méretes szabóság gondjait, és keresni a megol­dás módszereit. A jelenlegi bé­rezés csak a mennyiségre össz- tönöz, de a dolgozók még így is elégedetlenek keresetükkel. A részleg pedig ráfizetéses! A rendelési árakat természetesen nem szabad tovább növelni, ezen belül kell változtatni, jobb munkaszervezéssel, ösz­tönzőbb bérezéssel. Mindezt úgy, hogy elégedettebb legyen a megrendelő és vonzóbb maga a szakma is. Hogy érdemes le­gyen kitanulni a mesterséget. Ma még ha sokára is, de el­készül a ruha. Őszre a nyári, és tavaszra a téli. Ha türel­metlenül is, de kivárjuk az időt, mert sokan szeretünk egyéni Ízlés szerint szép ruhában jár­ni. De ki varrja meg öt, vagy esetleg tíz év múlva ...? Márkus? László erősökön kívül a mezőgazda­ságnak rövidesen 50—55 ló­erős (középkategóriájú trakito* i'a is lesz. Az új gépet gyü­mölcsösökben, szőlőkben, hür mokos terepen vagy hegyvidé­ken egyaránt jól fel lehet hasz­nálni ekék, tárcsák, egyéb földmunkagépek vontatására. A Mezőgépfejlesztési Inézet és a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár szorosan együttműködik a traktorgyár­ral, s az új munkagépeket már úgy tervezik és gyártják) hogy azok jól kapcsolódjanak a traktorokhoz. Az UE—50-es megfelelő vé­delmet nyújt az egyébként saj­nos gyakori balesetek ellen a traktorvezetőnek. A minlapéldányok úgyneve­zett fárasztási próbái befeje­zésükhöz közelednek. Jövőre valószínűleg egy kisebb, 1968- ban pedig a nagy sorozatú gyártás veszi kezdetét. .töéms&o 3 1966. szeptember 10., szómba!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents