Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

Angol filmdráma A DOMB A felmondás végérvényesen elfogadtatott Lapunk 1966. augusztus 5-t számában A fel­mondás elfogadtatott címmel cikket írtunk, bírálva elsősorban a városi tanács művelődési osztályának vezetőjét, mert egy egri pedagó­gus felmondását — aki negyedszázada tanít —, anélkül, hogy beszélt volna véle, elfogadta. Cikkünk elsősorban és alapvetően azért szü­letett meg, mert az eljárást merevnek, nagyon is aktaszerűnek éreztük. Számunkra nem dr. Kovács Lászlóné pedagógusi munkájának ér­tékelése volt a fontos — nem is ránk tartozik ez —, még csak annak vitatása és eldöntése sem, hogy vajon a pedagógus félreérthető és elhamarkodott levelében iskolájából való át­helyezését vagy a pedagógus pályáról való el­bocsátását kérte-e. Az előbbi a tantestület, az iskola vezetőinek a feladata, az utóbbi jogi ér­telmezés és megítélés dolga. Lapunk célja az volt, hogy fellépjen a merev, embert, szolgá­latot, éveket figyelembe nem vevő ügyinté­zés ellen. S dr. Kovácsné esete alkalmas példának bi­zonyult álláspontunk kifejtésére. Külön örömünkre szolgált, hogy dicséretes gyorsasággal reagáltak cikkünkre az illetéke­sek. Néhány nappal később kerekasztal-be- szélgetés formájában mondták el véleményü­ltet az érintett vezetők és részt vett a beszél­getésen a Pedagógus Szakszervezet képviselője is. Néhány jogosnak tűnő kifogás is elhang­zott, nevezetesen, hogy cikkünk megállapítása, miszerint az iskola igazgatóhelyettese által szívességből legépelt levélről „ma már nehéz megállapítani, hogy az áthelyezést kérő sorok hogyan váltottak át felmentési kérelemre”. E megfogalmazásból úgy tűnhet, mintha na­gyon is meg lehetne állapítani ebben a helyet­tes szerepét. Ez távol Mit tőlünk és ebben a kérdésben valóban félreérthető volt megfo­galmazásunk. Felmerült e beszélgetésben az is, hogy az iskola igazgatója egy teljes napig várt, hogy dr. Kovácsné vonja vissza felmon­dását, s ez miért nem szerepelt a cikkben? E tényt ezúton is pótoljuk. Erősen kifogásolták. elsősorban az érintett vezetők, hogy a lap végső konklúziója, mely szerint ők együttesen rosszul vizsgáztak em­berségből — mélységesen sértő megállapítás. Nos, ennek a beszélgetésnek kerek egy hó­napja, és mi kész örömest vontuk volna rnssza cikkünk summázatát. Sajnos azonban nem tehetjük! A pedagógus, aki 25 évi szolgálat után — önmagával szemben is kétségkívül fe­lelőtlenül — felmondott, szerinte az iskolá- b ól, a vitatható szövegezés más értelmezői sze­rint a pedagóguspályá r ól: ma sem tanít. Sehol! Meghökkentő és elgondolkodtató az a dicsé­retes gyorsaság, ahogyan a cikkre reagáltak az illetékes szervek vezetői, de meghökkentő az is, hogy a hivatal és az eljárás presztízsé­ből kiindulva milyen mereven zárkóznak el egy humánus gesztustól, nevezetesen, hogy aki ta­nító, az taníthasson is. Egy ember lehet ön­magával szemben igaztalan, dühében felelőt­len. Egy hivatal, a mi hivatalunk, a tanács egyik osztálya, nem lehet igaztalan és presz- tizsféltően merev égy emberrel szemben. S ha lettek volna kételyeink — mint ahogy elismerjük, voltak is — aziránt, hogy megírjuk e cikkünket, akár dr. Kovácsné példáján is az emberségről, most ezek a kételyek véglegesen szertefoszlottak. Jól tettük, hogy írtunk, mert ebben ttz ügy­ben nem lapunk presztízséről, nem is dr. Ko­vácsáéról, még kevésbé a hivatal megdönthe­tetlennek vélt igazságáról van szó, hanem sok­kal többről: senkivel szemben sem lehetünk embertelenek, szocialista törvényességünk alapja, hogy akinek igaza van, annak igazsága mértékében igazságot is szolgáltatunk. Ezek után érthető, hogy cikkünk konklúzió­ját őszinte sajnálatunkra nem áll módunkban korrigálni. Az üveg ifjú művészei gyár. És ez a fiatalodás nem­Ebben a hosszú és fárasztó mindamellett nagyszerű — filmben néhány kivételes jele­nettől eltekintve folyton ordí­tanak. Nem mindenki, csak azok, akik ebben a büntetőtá­borban feijogosítottságot érez­nek az ordibálásra. Először bántja az ember fülét, hogy ilyen kegyetlen hangon kegyet­len parancsokat osztogatnak, de később belátja: ez a dolog logikája. Az Észak-Afrikában létesített katonai büntetőtábor­ban azokat az angol állampol­gárokat akarják összegyűjteni és fegyelmezett katonákká ne­velni, akik ellen feletteseik ki­fogást emeltek és akdikről azt hitték, hogy ide kell küldeni őket. Az ilyen döntések igaz­ságáról itt már nem lehet vi­tatkozni. Mi is ennek a büntetőtábor­nak a lényege? Csak a parancs? Csak az előírások, amelyek öregebbek a rég porladó Vik- ^tória királynőnél? Csak azok a megtöretni ide irányított embe­rek, akiket átnevelni, megfe- gytímezm állami érdek? Nem, hanem a domb. Nem is az a domb,. amely sziklából és ho­mokból állt össze, hanem az a piramis, amelynek az élén, a tetején — mint a film egyik je­lenetében is — a törzsőrmester és felügyelői állnak. Gumibot­tal, szétvetett lábakkal, üvöl­tés nélkül, de azzal a ki nem mondott fenyegetéssel, hogy még a halálba kergetés árán is végrehajtják elképzeléseiket. Azokat az elgondolásokat a fe­gyelemről, amiknek a katonai szabályzat csak pőkhálészerű keretet kölcsönöz. Fonna szerint itt minden rendben van. Van táborpa­rancsnok, aki szemlét tart Van orvos, aki elbírálja, van-e élég fizikai adottság az egyes embe­rekben a büntetőtábor elvise­lésére. A lelkiéket itt nem kér­dezi senki, az idegekről itt nem esik sao. Az emberi jogok he­lyébe a parancs lép, amely mennyiségi és minőségi oldalát tekintve kizárólag Wilson törzs­őrmestertől függ. Talán nem is annyira tőle, mint az ő évtize­des módszerét és szándékait maradéktalanul végrehajtó Williams őrmestertől. így ural­kodnak ketten, egymásnak ki­szolgáltatva. Érdemes ezt az őrmestert közelebbről szemügyre vaui Lapos, ellenzőjével mélyen a szemébe húzott altiszti sapka, barátságtalanul feszülő arc- rzomzat, mindig frissen borot­vált. kihúzott derékkal jár, mi««» karót vagy bambuszt hogy ilyen ér­dekes partner­re akadt. Csil­logó szemmel mondta: — Beszélj még magadról! És mondd, nem félsz ott fent? — Nem szoktam félni — mondta a pilóta — Miért? Te félsz a levegőben? — Szó sincs róla! — tiltako- asott Harry. De más az, ha va­laki maga vezeti a gépet... Csuda érdekes lehet! Ha a pa­pa megengedi, én is repülő le­szek ... A gyerek szülei akkor vet­ték észre vitájuk hevében, hogy a fiú eltűnt' Intettek ne­ki, menjen oda hozzájuk: — Sajnos, mennem kell! — mondta a gyerek. — Ügy lát­szik. szükségük van rám! • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet Igaz. 1068. szeptember 10., szombat nyelt volna. Bal hóna alatt hosszúkás gumibot, vízszinte­sen, rajta nyugszik a karja, szabályosan kinyújtva egészen a bot hegyéig a keze. Tompa ujjak, biztonság és nyugalom. De a szája megfellebbezhetet­lenül ordít. Sokszor úgy érez­zük, hogy ez az egyetlen test­része van a világon, és nem is a torkából jön a hang, hanem ebből a szájnak nevezett nyí­lásból, amelyben sem érzés, sem gondolat nem kaphat utat, csak a parancs, a megfellebbez­hetetlen, a kikerülhetetlen uta­sítás. Fel sem merül a képze­letünkben, hogy ez a Williams csinálhatná mindezt máskép­pen is. ö úgy van itt, mint ahogy itt van a domb, amelyet mászni kell, amelyen összeesni és újra felkelni kell. Pedig van itt egy másik őrmester is, ez Harris, aid. végül is rájön va­lamire. Mire kell és mire lehet itt rájönni? öt új fogoly kerül a táborba. Roberts, a skót törzsőrmester, Jacko, a néger, Stevens, a gyen­ge fizikumú, honvágyról beszé­lő szerelmes fiú, az enyves ke­zű, gyáva Monty és a nyakas, de még gondolkozni képes McGrath. Williams, a szadista őrmester „ráfekszik” Stevens gyötrésére. Élvezi, hogy össze­esik, fellocsolják, összeesik, fel­locsolják. Williams egy szoba- vizitjénél az őrmester egyik katonai bemondásán Stevens elneveti magát, megjegyzést is tesz. Williams szerint ez függe­lemsértés — m i nem az ebben az elátkozott, füllesztő szikla- és homokrengetegben ? —, meg kéü torolni Megtorolja. Stevens idegei felmondják a szolgálatot, a szíve is megelégeli a gyöt- rést. Meghal A foglyok érzik és tudják, hogy ezt már nem kívánhatja a katonai szabály­zat. Fellázadnak. A kemény skót Roberts az elején egyedül marad kimondott vádjával Wilson őrmester alattomos, de eredményes fellépése lefegy- verzi a tábort. De a bűn val­lani akarja magát, a bűn visz­ket Williamsben is. Meg akar­ja torolni Roberts ellenszegü­lését. Amikor már úgy hiszi hogy az ügyet elintézettnek le­het tekinteni, az idegek hajszál­erein át megindul a lavina az ugyancsak kegyetlen igazság­szolgáltatás beteljesülésére. A gyáva gyáva marad, az inga­tagon segít az emberi igazság­érzet. Williamsen beteljesül a sors, de... Bay Rigby és R. S. Allen megrázó erejű drámáját Sidney Kezet nyújtott Francismak: — A viszontlátásra! Nagyon örültem, hogy megismerhet­tem! Remélem, még lesz al­kalmunk elbeszélgetni! Harry visszaült az asztal­hoz, szülei és Alex bácsi közé. A három felnőtt egyre heve­sebben vitatkozott, egyre han­gosabban beszéltek, úgyhogy Rowers akarva akaratlanul is meghallotta, miről van szó. Az angol azt fejtegette, hogy Keleten ■ minden végérvénye­sen elveszett. Szidta Nehmt, Szidta Indiát, s keservesen pa­naszolta. hogy Pakisztánban sem mennek már úgy a dol­gok, mint azelőtt. Harry egy darabig hallgatta a felnőtteket, aztán közbeszólt: — Majd tisztességre tanítjuk őket, ugye, papa? A papa szórakozottan laSi-Ä tott. nem törődött túl *r trt * fiával, inkább az ang^Ji^ vi­tatkozott: — Erősebb kézzel egedbe Lumet vitte filmre. Nem azért, hogy bepillantást kapjunk egy katonai tábor életébe. E kere­ten belül kirajzolódik a háború néhány rejtett pokla, amely­ben az emberi méltóságot és magát az embert sütik égetett pecsenyévé az arra alkalmas és feljogosított pribékek. Há­ború ez is, fegyvertelen há­ború! Fegyvert csak a zendü­lés néhány percében látunk, de a foglyok többször felnyögnek: a bevetés pillanatainál ször­nyűbb az, ha Williams megér­kezik. Sidney Lumet képeiben nemcsak az a döbbenetes, aho­gyan a foglyok teljes jogfosz­tottságát elénk tárja, hanem az. hogy azt a kegyetlenül vi- gyorgó látszatot is melléfogal­mazza, amit Williams minden fensőbbséges mozdulata igazol­ni igyekszik: minden a jog ne­vében, azzal a nemzet akara­tában gyökerező szándékkal történik, hogy a zabolátlano­kat megfegyelmezzék, az ágas­kodókat megtörjék, hogy bá­bukká legyenek. A bábuk — Wilson törzsőrmester szerint —« az ideális nyersanyag a had­seregben a parancsok végre­hajtására. S az öt új fogoly szenvedését úgy mutatja be eb­ben a minden idegszálat pró­bára tevő átnevelési gépezet­ben. hogy Williams tenyérbe szaladó képére, annak minden rezdülésére kíváncsiak va, gyünk és várjuk, mikor és ho­gyan következik be ennyi jog- tiprás és kiagyalt szadizmus után feltartóztathatatlan tragé­diája. Ebben a logikusan fel­épített és az őrmesteri ordíto- zásra tudatosan rászerkesztett drámában akad két csendes be­szélgetés, amelyre feltétlen odafigyelünk A skót Roberts beszélget McGrath-szel, arról, miért került ide: nem hajtotta végre az esztelen parancsot. A másik beszélgetés Wilson törzs- őrmester és Williams között zajlik le, s lényege mindkettő­jük meggyőződése: a parancsot — bármily esztelen is — végre kell hajtani, csak a lát­szat legyen biztos. S micsoda feszültségek keletkeznek, mi­csoda tragédiák bomlanak ki a szabályok önző és szadista értelmezése közben — arra ma­gyarázat ez a megrázó és nagy­szerű alkotás. A filmben az angol filmszí­nészek egész sora nyújt kiváló alakítást Sean Sonnery, Harry Andrews, Tan Bannen, Alfred Lynch és mindenekelőtt a Wil- liams-et alakító Ian Hendry játékát kell feljegyeznünk. (farkas) Vehet hozni a dolgokat — mond­ta. — Azt hiszem, túl kesztyűs kézzel bánunk a vörösökkel, az a baj. Nem szabad hagynunk, hogy kicsússzon láburik alól a talaj. Fantasztikus! A vörösök erősödnek, s Eiserúiower tár­gyal velük, ahelyett, hogy másképpen beszélne ... Hiszen az Egyesült Államok soha nem volt ennyire erŐ6, mint most! Mr. Fanning megrázta a fe­jét: — Téved, sajnos téved, ked­ves barátom ... Higgyen egy öreg angolnak, aki errefelé élte le az életének nagy részét. .. Az Egyesült Államok egyálta­lán nem olyan erős, mint ami­lyennek önök képzelik. Igaz. erősebb, mint. a Brit Biroda­lom. Sajnos, a mi csillagunk leáldozóban van... A nyugati éf,r» feljött *z önök csillaga .. . De. b» «zabad ezt a hasonlatot toaváMb folytatnom, az égen mos» «látóim ezek a csilla­ÉLETRE KEL AZ ÜVEG... Színes, alaktalan masszába életet lehelnek a tüdők. Az üvegfúvók szerszámán meg­mozdul az anyag, engedelmes­kedik mesterének, aki már nem is mester, de művésze munkájának. A folyékony üvegből kfbom- lanak az alkotások. Aztán a második műhely­ben apró és nagyobb köszö­rűkövek köntöst szabnak a vá­zákra, a poharakra. A csiszo­lók cirádákat rajzolnak rájuk, s a kezekben lassan szikrázó drágakővé válik az üveg a sí- valkodó köszörűkövek felett. Kész remekmű lesz belőlük. Ha valaki ritkán jár Parád- sasváron, nemcsak az üveg születésének élményét éli át újra, hanem a gyár fejlődésé­nek az élménye is megragad­ja. két! S ha elismerjük az oro­szok fölényét, az egyet jelen­tene azzal, hogy belenyugszunk a saját vereségünkbe! Ezt pe­dig nem tehetjük meg! Erősí­tenünk kell. magunkat, s gyen­gíteni a vörösöket. A leszámo­lás amúgy is elkerülhetetlen ... — Békés versenyt ajánlottak — mondta Mr. Fanning. — Nem hagyhatjuk, hogy ránk kényszerítsék akaratukat! — mondta az amerikai üzlet­ember. — Magam is azt hiszem, hogy a békés verseny semmi jót n^m hozna a mi világunk­ra — helyeselt az amerikainak az angol. — De nem tudom, van-e más lehetőség? Hiszen a háború olyan óriási áldozatok­kal járna ... És őszintén szól­va, nem vagyok biztos a ki­menetelében ... — Amerika elég erős! — mondta az amerikai, és nem múlasztotta el, hogy finoman meg ne sértse angol vitapart­nerének nemzeti érzését. — Önök számíthatnak ránk, mi pótolni tudjuk azt az erőt, amit Anglia elvesztett. S ha hirtelen, meglepetésszerűen csapunk le a vörösökre, ha percek leforgása alatt elpusz­títjuk a rákétakilövőket, az egész hadi erejüket, akkor a világ meg van mentve... Az angol mosolygott: — Kedves barátom, ön olyan naiv... És azt hiszem, hogy túlságosan optimista. . . Persze, önnek fia van, önnek gondol­nia kell a következő nemze­déki« is. Én ««szőni száraz csatk több milliós beruházás eredményeként épített új gyár- részlegekben mutatkozik, ha­nem a dolgozók életkorában is. Igaz, nem akármilyen szak­munkásokra van szükség egy üveggyárban, különösen egy ilyen világhírű üveggyárban —, hanem tapasztalt, nagy tu­dású szakmunkásokra. De nemcsak az öregek ilyenek. Sok fiatal bizonyította, hogy fél lehet nőni az öregek mellé. A gyár évek óta azon fárado­zik, hogy maga nevelje az idős szakmunkás-generáció utánpótlását. Hadd tegyük hozzá: teljes sikerrel. Nagy öröm hát évente, ha új szakmunkásokat indíthat­nak komoly, felnőtt munkába. Idén 12 fiatal üvegcsíszoló állt be a brigádokba, hogy bebizo­nyítsa, kitanulta e nehéz szak­ma minden csínját-bínját. agglegény maradtam... Harry, most, hogy rá hivat­koztak, kötelességének érezte, hogy beleszóljon a vitába: — A papának van igaza! Mi mindenkinél erősebbek va­gyunk, az egész világ fél tő­lünk! A gyerek anyja idegesen rászólt a fiára: — Harry, ne beszélj bele a felnőttek dolgába! Menj ki, sé­tálj egy kicsit! A vita tovább folytatódott, sőt, olajat öntött az ellentétes vélemények tüzére, hogy két szovjet férfi jelent meg az ét­teremben. A pincérrel kifogás­talan angolsággal beszéltek, egymás között viszont oroszul. Az angol ismerte, s biccentés­sel üdvözölte őket: — Oroszok! — mondta az amerikainak. — Külkereske­dők, itt tárgyalnak egy pakisz­táni céggel... Félelmetes üzle­ti partnerek, nem kívánom, hogy dolga akadjon velük:.. — Vörösök! — legyintett az amerikai. — Igen — mondta az angol, s tanárossá vált a hangja. — Kitűnően beszélnek angolul, s legújabb divat szerint öltöznek és nagyon gazdagok... Kérem, nagyon kérem, éppen azért, mert tisztelem és becsülöm önt, próbáljon leszámolni azokkal a a tévhitekkel, amelyek az oro­szokról keringenek... Csak ha józanul látjuk a dolgokat, ke­rülhetjük el a katasztrófát... Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tud­nám, hogy ki ön, ha nem is­merném évék óta, azt hihet- ném: ön is mellettük áll... — Volt már Moszkvában? — kérdezte váratlanul az angol. (Folytatjuk) CSINOS, GESZTENYEBAR­NA hajú lány hajol a köszörű­kő fölé. Kezében talpa* po­hár. Szemét le nem veszi az üvegről, hiszen új ciráda ke­rül a pohár falára. — Hogyan határozza el egy fiatal lány, hogy üvegcsdszoló lesz? — kérdezzük a most végzett Kivés Mártát. — Ebben a gyárban kezd­tem el dolgozni. Igaz, először csak hatórás munkaidőben, és az elkészült vázákat, pohara­kat törölgettem. Nap nap után gyönyörködtem az üvegekben* és szerettem volna, ha egy­szer majd nemcsak törölge- tem, hanem magam is csiná­lom azokat... Az ábránd nem volt tehát megvalósíthatatlan. Kivés Már­ta. 1963-ban jelentkezett üveg csiszoló szakmunkás-tanulónak a gyárban. Rajzkészségével be­bizonyította, hogy alkalmas erre a nem könnyű szakmára. Persze, három éven át a tanu­lásban is bizonyítani kellett... Megtanulni az elméleti tárgya­kat, a technológiai tudnivaló­kat és megismerni az üveget. Sőt kiismerni. Elsajátítani a mesterfogásokat. Most mind­ezt az igazi felnőtt munkában alkalmazza. Mi a legnehezebb feladat? — Nekem a poharak szárá­nak csiszolása jelenti a legna­gyobb problémát. A kehely gyönyörű, aztán az ember a szárához kezd és ha nem fi­gyel, elpattan. Oda az egész munka. Nemcsak bosszúság* de nagyon sajnálom is— — Hány selejtje volt ma? — ezt a kérdést már Csortos Katinak tesszük féL — Nekem még nem volt* pedig elég sokfajta rmon kát vé­geztem. Gáspár Mária, a harmadik ifjú művész is bekapcsolódik a beszélgetésibe. — Nem dolgozhatunk túl rosszul, mert a brigádvezetö mostanában dicsért meg ben­nünket. — Lányok, milyen is az „üveg”? — Hát van káli-, meg ólom­üveg. Ezeket csiszoljuk. Nem az üvegben rejlő mű­vészi lehetőségekről beszélnek* hiszen nekik az üveg a „mun­ka tárgya”. — Nem volt még kedvűk, hogy saját fantáziájuk szerint díszítsék a poharat? — De. A vizsgamunkát, egy vázát, magunk terveztük és magunk is csináltuk meg. A BESZÉLGETÉS KÖZBEN nem állnak megaköszörűkövek. Szívesen beszélnek a szakmá­jukról, de még szívesebben csinálják. Az üveg ifjú művészei a kö­szörűké fölé hajolnak... (tóti* Szüntelen fiatalodik ez a XXlli. — Olyan Só­én, amilyet te tág életedben am láttál! EZ gép nagyon iagasra száll. ogy a Föld- a nemcsak an lehet lát- , de követni na lehet sem- iféle műszejv 1... A gyéreiknek tetszett, gok dominálnak, hanem a szputnyik... Harry apja az asztalra csa­pott: — Nem. és ezerszer nem! Nem szabad tűrnünk, hogy ma­guk mögött hagyjanak bermün-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents