Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-09 / 213. szám
Kössöntjüh a csontimn országát A koreai nép sohasem mondott le a kettészakított haza egyesítéséről. Amikor 1948 augusztusában az ország déli részét megszálló amerikaiak közreműködésével Dél-Ko- reában úgynevezett nemzetgyűlési választásokat rendeztek, s létrehozták a külön köztársaságot — északon, válaszként, általános választásokat tartottak, amelyeken a dél-koreai demokratikus pártok is részt vehettek. Megválasztották Korea Legfelsőbb Népgyűlését, amely Phenjanban tizennyolc esztendővel ezelőtt kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Szeptember 9. azóta a köztársaság évfordulója, s egyben a kettészakított Korea egyesítését óhajtó nép ünnepe. Tizennyolc esztendő, pontosabban a japánok kiűzése óta eltelt huszonegy év alatt Dél- Korpát tönkretette az amerikai megszállás. Dél-Koreában ma minden kilenc parasztcsá- ládra egyetlen eke jut, a gabonahozam a háború előttinek kétharmadára csökkent. A parasztok több mint kilencven százaléka szorul uzsorahitelre, a dél-koreai ipar pedig mindössze a szükségletek egyötödét képes fedezni! Hétmillió a teljes és részleges munkanélküliek száma, ezért nem véletlen, hogy a nyomor ebben az országban kergeti a legtöbb embert az öngyilkosságba... Ez Dél-Korea, amelynek huszonkétmilliónyi lakossága szinte szomjú- hozza az északról, a népi köztársaságból érkező híreket. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban egyetlen szó fejezi ki hűen az elmúlt két évtized gyors fejlődését: csonlima. Ez a szó a gyorsan száguldó legendás paripát és ma a rohamos ütemben fejlődő Koreák NDK-t szimbolizálja. Észak-Korea iparának termelése húsz esztendő alatt több, mint 13- szorosára ugrott és az amerikai agresszió, a pusztító hároméves háború ellenére ma a Távol-Kelet egyik legiparosodottabb országa! Az amerikai intervenció üszkös romjai helyén 2500 új iparvállalat lét'esült, gépesítették a mezőgazdaságot, s a Koreai NDK már szerszámgépeket, traktorokat1, tehergépkocsikat gyárt és — exportál! A Dél-Koreában termelt fejenkénti 76 ki'owattóra árammal szemben Északon egy lakosra átszámítva 1015 kilowatt- óra villamos energiát állítanak elő évente! Íme, a mérleg, amely kezdettől Észak javára billent. Ennek .és az északi országrész vonzásának er-nk világraszóló bizonyítéka, hogy a Japánból hazatelepülő koreaiak óriási többsége a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot választja hazájául. Ä csonlima gyorsaságától fejlődő Koreai NDK — együtt valamennyi szocialista országgal — a szocializmus nagyszerű példáját nyújtja Ázsia és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok népeinek. Köztársasága kikiáltásának napján köszöntiük a testvéri koreai népet, a csonlima országát. S. T. MAXIM NAIMOVICS: Bulgária nemzeti ünnepén 1944. szeptember 9-én döntötte meg Bulgária népe hősi harcban a fasiszta diktatúrát. És ezen a napon született meg a népi demokratikus hatalom Bulgáriában. Ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Testvéri együttérzés jegyében adjuk közre Maxim Naimovics alábbi, ünnepi cikkét. M * ■ ült és jelen... Gyakran használjuk ezeket a fogalmakat, s közben megfeledkezünk közös alapjukról, az időről. Pedig az idő, ha felmérjük változásait, rendkívüli tanulságokkal szolgál. Ezt a bolgár emberek igen jól tudják, amikor nemzeti ünnepükön visszatekintenek az elmúlt két évtized távolába. Bulgáriában akkor kezdődött meg az első ötéves terv végrehajtása. Sokan kétségekkel fogadták ezt a nagy vállalkozást. Bulgária mint ipari ország? Utópiának tűnt sokak szemében. Bulgáriában akkor még valóság lett. A bolgár ember ma már természetesnek tartja az eredményeket, s el sem tudja képzelni, mi más lehetne országában! I tt már nem élelemről, ■ ruházatról, lakásról van szó. Ezek csak jelképei a nagy változásoknak, melyek a világot egy egészen új Bulgáriával ismertetik meg. Olyan Bulgáriával, mely egyedül a t s- dik ötéves terv teljesítése io- lyamán annyi értéket állított elő, mint amennyit a bolgár állam fennállása óta 1969-ig összesen, öt év — nyolcvan esztendő munkáját tartalmazza. Itt azonban nem sokat segítenek a számok, mert már alap sincs az összehasonlításhoz. Bulgáriában húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem létezett gépipar, színesfémtermelés, vegyipar, nem volt egy gramm nyersolaj stb. Nincs értelme. Ugyanez a Bulgária ma esztergákat és televíziókat, gyógyszereket és műtrágyát exportál külföldre. A jövő, melyről álmodtunk, valósággá vált. Természetesen ezt nem lehet csak az exportlista nomenklatúrái által megállapítani. Ez csak az anyagi változás. De van még valami más, ami nem kevésbé fontos — az emberi öntudat fejlődése. Nálunk két évtized alatt az emberek öntudata valóban gyökeresen megváltozott. Nehéz pontosan kimutatni ezeknek a változásoknak a formáit. Lényegében a magántulajdon rendszerének összeomlásáról és új etikai és esztétikai értékek létrejövéséről van szó. Ma már a bolgár emberek más mértékkel mérnek, s ez nem gazdaságukban vagy szülőik társadalmi pozíciójában gyökerezik, hanem tudásukban, tehetségükben, alkotásaikban. Számos bolgár faluban zeneiskolák vannak gyermekek számára. Nincs olyan bolgár falu. ahol ne lenne nyilvános kölcsönkönyvtár. A munkások gyűléseken vitatják meg az újonnan megjelent könyveket. Igaz, egy acélöntőből ritkán lesz irodalomkritikus, s a baromfinevelő feladata sem a költészet hivatásos művelése, j De maga az a tény, hogy egy j falusi gyermek Brahms vagy Beethoven műveiből muzsikál, hogy egy falusi lányka Caldwell vagy Salinger iránt érdeklődik, sokat mond. Azt bizonyítja. terjed a kultúra és ja műveltség, a háztartási hűtő- szekrényekkel felszerelt újonnan épített lakóházakban. f sodák persze nem tör- ténnek! Az óriási ugrást nem titánok művelték, hanem emberek. Egyszerű emberek, akik önfeláldozóan dolgoztak a jövőért. S mi folytatjuk utunkat előre. A jövő pedig újból olyan nekünk, mint egy álom. De álom-e? Az ötödik ötéves terv előirányzata szerint 1970-ben újabb hatalmas előrehaladás valósul meg. Most már a leghitetlenebbek is hallgatnak: a valóság azt mutatja, hogy Bulgária jó úton, a szocializmus útján jár. Előttünk a jövő, mely holnap is» mét jelenné változik.' díjfizetéssel, a pártépítéssel, a párttagok iskolázottságával, to- j vábbiképzésével foglalkozott, ( majd vázolta azokat a tennivalókat, amelyeket az új veze- ( tőségnek kell az elkövetkezendő időben megoldania. Hangsúlyozta, hogy az új pártvezetőségnek azon kell munkálkodnia, hogy az üzemen belül a politikai és termelési agitációs munka megjavuljon, kiszélesedjék és megszilárduljon a tömegkapcsolat. A beszámoló után hozzászólásokra került sor. A gépjavító állomás kommunistái felszólalásaikban a pártegység szilárdításáról. a takarékosságról, az anyagellátásról, gépkihasználásról, a műszaki feltételek biztosításáról szóltak, s ígéretet tettek arra, hogy az elkövetkezendő időben teljes odaadással munkálkodnak a tervek valóra váltásán, s a pártszervezet politikai munkájának megjavításán. Ezután a jelölő bizottság elnökének. Szántó Istvánnak be- j terjesztése alapján megválasztották az új öttagú alapszervi vezetőséget, és a járási küldött- értekezlet két részvevőjét. Az alapszervezet új titkárának j Dávid Sándort választották meg a gépállomás kommu- j nistái. (fazekas) lulságok íglagyár jgyűlésén zeti tisztségviselőké és a művezetőké is — mondta az egyik | felszólaló, öt év óta mindig ugyanaz a hiba? Csak a bajok megállapításáig jutunk el? Cselekedni kell végre, ebben mutassanak példát a párttagok — javasolta a másik. Az új vezetőség ígéretet tett, hogy megfogadja a párttagság észrevételeit és javaslatait. Ez az első lépés a felfelé vezető úton. Kellő megfontolás után egyöntetűen hallassák szavukat és egységesen cselekedjenek a kommunisták, akkor a mátra- derecskeiek túljutnak a nehézségeken. F. L. Szí — (iu'töi köpenyben, kerekre nyílt szemmel figyelik, hogyan születik a betű. Nem úr ír, azt nem tanulják, talán inkább azt, hogy az űr vezet? Már mint hogy az úrvezető? Néhány esztendő és nem lesz első osztály Markazon. Csak új villák, autók, frizsiderek? A századfordulón, s még utána is, az első világháborúig 70—80 gyerek született itt, ahonnan summásnak, részesnek jártak el a villatulajdono- sok szülei. Természetesen csalóka szám ez, mert az egykori anyakönyvi statisztikák arról is tanúskodnak, hogy az újszülöttek kétharmada (!) meghalt egy éves kora előtt, de mindenesetre kora gyerekkorában. A felszabadulás utáni években a szám évi 20—25-re csökkent, de ez a csökkenés megint csak hamis képet adna, mert ugyanakkor gyakorlatilag megszűnt a csecsemőhalandóság. És most? És miért? A most miértjét voltaképpen nem is Markazon, illetőleg nem csak Markazon kell keresni. Egy akció reakciója, — lehetne mondani, egy olyan korszak ismét eltorzult tükörképe amikor az anya nem dönthetett, szó szerint, saját legbensőbb ügyében és egy olyan korszaké, amikor a döntés joga az anyáé, de e joghoz, legalábbis a kezdeti időben, elfelejtetr tűk a megfelelő okos és megfontolandó érveket is hozzáadni. Ez igaz, illetőleg ez is igaz. De van egy kétségkívül nem kevésbé jelentős és szinte ellentmondásosnak tűnő ok is, — itt, Markazon is. . A jómód és a jómódért n folyó verseny. A már elcsépeltnek tűnő, de A vezetoaégválaasió tag gyűlésekről jelent fűk t Egységre és a tömegkapcsolat javítására van szükség az Egri Gépjavító Állomáson a beszámoló —, ha a párttagok, a párt-alapszervezet vezetősége teljes egységben kiállt volna a problémák megoldására. Sajnos, a gépállomás pártalap- szervezetének vezetősége nem volt mindenben egységes. Erre a hiányosságra hívta fel figyelmüket a felsőbb szerv vizsgálata, amelyet magukévá tettek ők is és igyekeztek az utóbbi egy évben a hibákat teljes egészében megszüntetni. A közös összefogás, az úgynevezett megbékélés, a nézeteltérések megszüntetése jó hatással volt az alapszervezet további munkájára, javult a fegyelem, s a munka is kielégítőbben, szervezettebben folyt az üzemekben. Ennek a közös összefogásnak volt köszönhető többek között az is, hogy ebben az évben valamennyi üzemrész teljesítette, illetve túlteljesítette tervét. Ezután a beszámoló a gépjavító állomáson működő tömegszervezetek munkájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az MHS kivételével valamennyi tömegszervezet munkája az elmúlt két év alatt sokat javult, különösen a szakszervezet tett ki magáért: méltóképpen képviselte a dolgozók érdekeit... A beszámoló ezután a tagítések és tat derecskéi Te választó tac tudta megteremteni a pártszervezet régi vezetősége. Nem igaz, hogy a pártszervezet nem végzett több jó munkát, mint amennyiről a beszámoló említést tett — mondta az egyik felszólaló. De a vita során az a vélemény alakult ki, hogy a korábbi ösz- szetételű vezetőség nem képes megbirkózni a feladatokkal, ezért Kiss R. Józsefet választották párttitkámak. Nemcsak a párttitkár és nemcsak a négy vezetőségi tag feladata a politizálás és a türelmes nevelőmunka, hanem minden párttagé, a szakszerveA utó siklik a villasorok ^ között. Akár egy giccses regényt is lehetne kezdeni ezzel a mondattal. De ezzel is: Mézet csorgat a nap a tőkékre, pattanó kedvű fürtök kandikálnak a levelek közül. Pedig mind a kettő igaz és ma igaz és egy faluban igaz, amelyre ráhajol a Mátra, s amelynek dombjai, mint dédelgető anyai öl érleli a hegyoldalak kincsét. dajkálja népét, a markaziakat. A kereken kétezer hold művelhető földből 900 hold a szőlő, a házak körül ki tudná megszámlálni a forintot, akarom mondani a gyümölcsöt nevelő fákat. Jómódú, gyarapodó falu ez, ahol a súlyos vaskerítések egy kicsit a hencegő kivagyiságot, a pompás, valóban villának beillő házak az igényt és a lehetőséget hirdetik, az autók, televíziók, olajkályhák, jégt. szekrények azt a technikát, amely dehogy is áll messze a falusi embertől. Persze: valóban nem a legtipikusabb község Márkáz ahhoz, hogy az elmúlt évek változásait mérve teljes értékű általánosítást vonhassunk le az egész ország gyarapodására. Itt mindenből több van, de legtöbb a lehetőségből. Lehetőségből, hogy egy gazdag év még gazdagabbá tegye a falut, de az aggódó gondból is, hogy egv fanyar-kegyetlen rossz esztendő és se szőlő,' se gyümölcs. Ám egy dologban mégis tipikusnak lehet venni ezt a községet. Itt mindenből több van? Igen. De gyerekből kevesebb. H atvanöt autó van a községben. Sőt, lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, tán öttel, vagy tízzel is több. De gyerek, újszülött csak kilenc. Egy esztendő alatt. Az idén még tudtak első osztályt szervezni, még volt tizennyolc hatéves korú j gyermek, akikkel be lehet né- I pesíteni a padokat, akik kék ötvenkét kommunista jött össze szerdán délután az Egri , Gépjavító Állomáson, hogy a pártalapszervezet vezetősége beszámolójának meghallgatása után megválassza az új vezető- , séget. A gépjavító állomás kommunistáinak ünnepélyes taggyűlésén részt vett Vonsik Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Bárt József, a megyei pártbizottság munkatársa és Klaisz Ferenc, az Egri Járási Pártbizottság titkára is. Trieb János megnyitó szavai után Sallai István aiapszervi párttitkár ismertette az alapszervezet vezetőségének beszámolóját. A párttitkár elmondotta, hogy a két év alatt a pártszervezet vezetősége eredményesen munkálkodott, de spik hibát is vétett a feladatok elvégzésében. , Elmondotta, hogy nagy segítséget nyújtottak a párttagok az elmúlt két esztendő során a javító állomás előtt álló feladatok maradéktalan teljesítésében. Ennek volt köszönhető, iiogy a vállalat meg tudott birkózni az átszervezés okozta nehézségekkel, de azokkal a rendkívüli problémákkal is, amelyek elé az időjárás, valamint az alkatrészellátás állította őket. A siker nagyobb is lehetett volna — hangsúlyozta Meglepe a Mátra« vezetőség A Mátraderecskei Téglagyár kommunistái nagy érdeklődéssel készültek a vezetőségválasztó taggyűlésre. Hogyan számol be a vezetőség az elmúlt két év munkájáról? Történik-e valami, lesz-e vajon elég kezdeményezés, hogy kimozduljanak abból a kátyúból, amelyből hosszabb idő óta sehogy sem találnak kiutat? A várakozást, a türelmetlen feszültséget érezte a vezetőség. Nem volt könnyű dolguk, amikor a beszámoló elkészítéséhez kezdtek, de becsületükre szolgál, hogy az őszinteséget választották. Nem szépítgették a helyzetet, a beszámolóban így fogalmazták meg a bajok gyökerét: „Nem tudjuk megtalálni a dolgozó tömegekkel azt a közös nyelvet, amely szükséges lenne a feladatok végrehajtásához.” „Nem alakítottuk ki azt a munkastílust, amely a nevelés során nagyobb eredményt hozott volna üzemünkben.” Pedig mennyire szükség lett volna arra, hogy szót értsenek az emberekkel. A vevők jogosan kifogásolják a derecskéi cserép minőségét. Nemcsak a pártszervezet és nem egyedül a gyárvezető feladata, hogy kifogástalan. jó árut adjanak ki a gyárból, és a kocsma gyakori látogatása helyett nemesebb szórakozásra és tanulásra ösztönözzék az embereket. Vajon minden kommunista megtett-e minden tőle telhetőt, hogy végre javuljon a cserép minősége, hogy kedvvel dolgozzanak az emberek? Nem. Ezért joggal érte bírálat a tagságot. De arról nem szólt a beszámoló, hogy nem volt egység a párttagok. sőt. a vezetőség között sem. Ezért nem tudtak előbbre haladni, ezért nem sikerült rendet teremteni saját soraik között. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egymást váltották a gyárvezetők, és kellő irányítás hiányában széthúzás lett úrrá Mátraderecskén. Igazat kell adni annak a felszólalónak, aki azt mondta, hogy külön-külön hasznos kezdeményezéseket tettek a különböző helyi szervek, de az nem vezetett eredményre, mert hiányzik a párt-, a szakszervezet. a gazdasági vezetők és a munkások megfelelő kapcsolata. Pedig lehet beszélni a derecskéi emberekkel, lehet és kell is nevelni őket. A harmincas években is sok cigány dolgozott a gyárban, és akkor tudtak jó cserepet gyártani. Most a korszerű berendezésekkel ne lehetne? De nyugodt légkört, megfelelő politikai hangulatot kell teremteni a gazdasági i munkához és az embert for- feáló neveléshez is. Ezt nem I rendkívül találó „kicsi, vagy kocsi”, pontosabban először az anyagi vágyak, tervek megvalósítása, s azután a gyerek. De abból is csak egy, esetleg kettő! Hogy mindene és fölösen meglegyen annak a gyereknek, nem úgy, mint „a mi időnkben, nekünk". A községi tanács elnöke az ujjain számolja, de ötig sem jut, amikor kérdem, hány háromgyerekes család van Márkázom Leh^t. hogy tévedett egyet, kettőt, de sokat nem is tévedhetett volna, mert a kétgyermekesek száma is eltörpül az egygyerekes és gyermektelen házaspárokhoz viszonyítva. Mert Markazon is — mondjuk ki nyíltan — szégyennek számit a több gyerek, és ostobának tartja a falu közvéleménye azt az anyát, aki már a harmadik gyereket is meg akarja szülni. A második, hát az még csak'csgk, de harmadik?! És itt nincs, kár is lenne keresni holmi háborús pszichózist. Egyszerűen arról van szó, hogy általában, a fiatal házasok gyermek utáni vágyánál erősebb az anyagi körülmények. mégpedig a jó anyagi körülmények iránti vágy, az a szándék, hogy ebben nem lemaradni, a világért sem lemaradni másoktól. A zt említettem beveze- ** tőben, hogy abban is tipikusnak lehet tekinteni Mar- kazt, hogy itt is kevés a gyerek. Még egy másikban is nyugodtan tipikusnak tekinthetjük: mégis, itt is nagy a gyesinek utáni vágy. Különösen, ha elszállnak az évek, s már jó lenne, ha lenne, de nem lehet. Az első abortusz, vagy valami más ok miatt, üres és csendes a ház, nem veri fel a nem kutatták fel a nyersanyagtincseket, a nehéziparnak meg csak magva sem volt, a traktorok és kombájnok ritkaságszámba mentek, az elektromos energia mennyisége még a háztartási szükségleteket sem fedezte. És ez a Bulgária elhatározta: fejlett ipari ország lesz történelmileg rövid időn belül! Igen nagyok voltak a nehézségek. Még maga a bolgár ember is csak nehezen értette meg a jövőt ábrázoló számok jelentőségét. Húsz évvel ezelőtt még nem volt elegendő ruha. az élelem, s a bonyolult körülmények között néha a kenyérjegy A-szelvónyére adtak ruhaneműt. És az első tervekben ugyanekkor milliárd kilowattóra elektromos áramról, sok ezer tonna öntöttvasról, színesfémről, nyersolajról és gépekről esett szó. 1946-ban fantasztikusnak tűntek a terv számai, érthető, ha sokan megmosolyogták. De íme, két évtiíed múltán, a megálmodott jövő jelenkori gyereklárma, nincs kiért és miért aggódni, töprengeni, gyűjteni, álmodozni. Amikor meghallottam hogy az utóbbi egy-két év alatt több markazi család fogadott örökbe gyereket, bevallom és meg is követem őket rögtön, arra gondoltam, hogy önző örökbefogadás lehet az... Nyurguló kamaszgyerekeket örökbe fogadni, hogy legyen, aki megdolgozza a háztájit! Szó sincs róla.! Néhány hónapos, legfeljebb egyéves gyermekekről van szó, akik igazi szülőt kaptak, akiket jobban szeretnek, talán túlságosan is jobban, mint — ahogy mondani szokás — a saját gyermeküket szeretnék. Elmondtak ezzel kapcsolatban egy kis történetet, amely ha nem is tipikus, de jellemző, illetőleg fordítsuk meg a sorrendet: lehet, hogy nem jellemző, de hatását illetően tipikus. épv meglehetősen korhely férfiről volt 6zó, aki egv kicsit a falu réme is volt. Hosszú házasság után a gyermektelen házaspár örökbe fogadott egy kis árvát. Az egykor korhely apa rajongásig szereti gyermekét, hosszú ideje nem iszik, autót vásárolt, mindent megtesz, hogy boldog, megelégedett emberke legyen most már saját gyermeke. Giccses történet? Az autó is a villasorok között giccsesnek tűnhet. |yi ért okos és sok szóra. 1 ■* felvilágosítóra van szükség, hogy megértsék egészségügyi szempontból, de a család harmóniája, boldogsága szempontjából is, — nem házasság, csak együttélés az olyan, ahol nincs gyerek. Hogy mennyi? Ez valóban a család ügye. De gyerek nélkül olyan az élet, mint a meszire nyúló szőlősorok — fürtök nélkül. Messziről szép, közelről szomorú. , t Gyurkó Géza
