Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-06 / 210. szám

* • Örökös megú julás Ismerik-e az egriek Egert? A külföldi mégérkezik felfe­dezni Egert. Három és fél, négy óra alatt mindent meg akar ismerni, mindenről véleményt akar alkotni. Az idegenvezető a várba vi­szi. Bemutatja a megyeszékhely történelmét összeötvöző neve­zetességét, a kazamatát, a tör­ténelmi múzeumot, a néprajzi múzeumot és a képtárat. Az­tán a Fazola-kapu, a megyei tanács épületében. A követke­ző állomás pedig a líceum. Har­minc perc a könyvtárban, 12 perc a díszteremben és az erő­sebbek végigtapossák a há­romszáz lépcsőt a Specula tit­kaiért és a szép kilátásért. A székesegyház, a minorita temp­lom és a minaret zárja le a kör­sétát. A külföldi elégedett: felfede­zett egy várost ★ Az egri reggel elindul hazul­ról. Végigjárja a megszokott utcákat, legtöbbször elgondol­kozva, aztán megérkezik a munkahelyére. Este ugyaneze­ken az utcákon sétál hazafelé. Számára a szépségek minden­naposak; és ebbe bele lehet szokni. Egy-egy épület archi- tecturája már nem kelt benne élményt, a műemlék bizottság kőtáblái mellett mindennap el­sétál, lehet hogy sohasem ol­vasta eL Vasámaponta azért gyönyör­ködik, de nem az ismerkedés élményével, hanem a büszke­ség örömével: mindez az enyém! Persze, hogy mi is az övé, arról már csak hozzávető­Az ember „beugrikf az üzletbe és vásárol valamit: ami éppen kell. Harisnya, cipő, ka­lap. Ami éppen kell. A vásárlás nem külön­leges esemény —> ha nem televízióról, vagy hűtőszekrényről van szó —, hanem a minden­napi szükséglet kielégítése. Kell! Emlékszem, gyermekkoromban bemenni az üzletbe és vá­sárolni szertartás, töprengés és elszánás kér­dése volt. Egy pár cipő: egy ham tervezget és, mustrálás a kirakaton keresztül közös csalá­di kivonulás az eseményre. Ma hol lenne esemény egy pár gyermek­cipő?! És tudja ég, mégsem tudok nosztalgiával visszagondolni gyermekkoromra, amikor tíz­szer — dehogyis tízszer — százszor megál­modtam, hogyan néz majd ki az új cipő a lá­bamon. Amit végül is nem kaptam meg. Nem tett rá. (—&) f Ä csapadékos idő ellenére is, Srisebb-nagyobb megszakítá- : sokkal, folyamatosan halad a ; füzesabonyi járásban a szán- i tás, a vetés és a betakarítás. Az aprémagcsépléssel egy idő- i ben szedik a burgonyát a kö­zös és a háztáji területeken egyaránt Eddig több mint há* ! romszáz holdról szedték fel s különösen Füzesabonyban, Be­senyőtelken és Mezőszeme rén halad nagy lendülettel a mun- : ka. Több termelőszövetkezetben 1 megkezdődött a cukorrépa ásása és szállítása is. A nagy- útiak ötven, a mezőszemerei- ek harminc hold termését ás­ták már ki és szállítják a Selypi Cukorgyár részére. Be- ; eenyőtelken, Sarudon és Po- i roszlón is megkezdődött már ' ez a munka. A kukorica törése eddig | még csak Kálban és Kápolnán J vette kezdetét, mintegy hatvan* holdon. Itt vetőmag-kukoricát, termelnek az NDK-nak. Kuko- J ricából 12 ezer hold termését j kell betakarítani, ami igen * nagy munkát jelent. Kedvezett az időjárás a réti ♦ széna termésnek s különösen J a Tisza menti községek kaszál­nak le jó sarjútermést. A já" rásban hatszáz holdon kaszál­ták le a-sarjút, amelynek jó részét már be is hordták. A füzesabonyi Petőfi 150, a saru- di Tiszamente 100, a poroszlói Vörös Csillag pedig 200 hol­don végezte el ezt a munkát. A betakarítással egy időben haladnak a talajmunkák is. A járásban 104 erőgép végzi a szántásokat. Több helyen be­vezették a nyújtott műszakot, tizennyolc lánctalpas gép pe­dig két műszakban végzi a ta­lajmunkákat. A szövetkezeti traktorosbri­gádok a tervezett 21 ezer 300 hóinak mintegy felén végez­ték el a vető szántást, a mély­szántásból fjedig hétezer hol­dat teljesítettek. Sarudon 1300 Szihalmon 1100. Mezőtárkány- ban és Besenyőtelken pedig egyaránt ezer holdon végezték el a vetőszántásokat és készí­tették elő a talajt az őszi veté­sek alá. A tavasziak alá tör­ténő mélyszántás Sarudon. Fü­zesabonyban, Kápolnán, Mező- tárkányban és Poroszlón halad to legjobban. Végzik a közös gazdaságok a Eddig 3500 holdon A mohikánok (Cooper által kipusztított nep- faj az indiánoknál) eok szép népmesét költöt­tek, ® ezeket a tábor­tűz körül énékelték el a magányos téli esté­ken a Dél Keresztje alatt. A finomra haso­gatott, wigwam nevű TÜKER-alágyújtó ro­pogott, s messzire szállt a dal, miközben öreg harcosok nagyo­kat kurjongatva pen­gették a varázslöt... S ezeken az estéken megelevenedett a mo­hikánok dicső múltja, az aranyvárosról, a ti­tokzatos Alsöszelistyé- cöl. * „Tanácskozásra gyűl­tek egyszer össze a Vé­nek — kezdte a három­száz esztendős Mindig- lefety Mokaszin — az Aranykupolában, mert Tollaskígyó olyan hí­reket hozott, hogy a fiatalok és egyes idő­sebbek nem tartják tiszteletben a házakat, nemcsak belenéznek a Nagy Szent Tóba. és kárt tesznek az új To­temoszlopokban. — Tulajdonképpen — mondta az Egyik Vén — jól el kéne eze­ket verni Esőisten Napján. — Miként a Nagy Szent Sas suho­gása a magányos va­dász fülében, olyan ne­kem valamennyi To­temoszlop, mert kisko­romban atyám és fiúé­ALLEGÓRIA ÉS KERESZTMETSZET Régi, mohikán népmese rém fülbemászót a fülembe, amitől az az érzésem támadt, látván ezeket a Totemoszlopo­kat, hogy egy csöppet sem hasonlítanak Mó­ricz Zsigmondhoz, aki nyolcezer év múlva fog megszületni. Én ebben a kérdésben laikus va­gyok, s csak annyit mondhatok. hogyha a Nagy Szellem nem til­tana ki az Örök Va­dászmezőkről, magam is felgyújtanám. Beszél­tem. XJff. — Ezek után lenyelte a békepipát és egy gyékényt húzott a fejére. A Vének nagyot kacagtak ezeken a sza­vakon, s mindjárt ked­vet kaptak a beszédre. — Mert igenis — emelkedett szólásra a Másik Vén —, ezek a Totemoszlopok sem az isteneknek, sem az em­bereknek nem tetsze­nek. Nekem jöhetnek mindenféle izmussal, én egy egyszerű Vén vagyok csak, és amellett ásom ki a tomahawko- mat, hogy apáink To­temoszlopai jobban megfelelnek a kor igé­nyeinek. az erdő rúgá­sának és az én sérült lelkivilágomnak. — A Totemoszlop — nyekeregte kalumetjé- vel csörögve a Harma­dik Vén — az legyen Totemoszlop, és ne akarjon arra kénysze­ríteni, hogy én minden­félét gondoljak, ■ mert én sok esős évszakot megértem, sok meteo­rológust elfogyasztot­tam, és nekem az ilyen dolog már fárasztó. Ha én ránézek egy To­temoszlopra, akkor tud­jam aztat, hogy az To­temoszlop, és nekem ne szimbolizáljon sem­mit. XJff. Beszéltem. Sok szó esett a Ter­mékenységet ábrázoló Totemoszlopról is. Az Egyik Vén amellett tört lándzsát, hogy az nem is olyan rossz, de kine­vették és megskalpol­ták. Egy másik pedig ezt kiabálta: — Tapir Fiai a Hold Ütján járnak. Ifjainkat el kellene vinni égy To­temoszlophoz, amit most állítottak fel, megmutatni nekik, s ide a mérgezett nyilat, ha ezután kedvült tá­mad asszonyt vinni wigwamjukba... XJff. Egy nyugdíjazott va­rázsló pedig, aki csak tanácskozási joggal ve­hetett részt a Vének Tanácsában, így szólt: A Nagy Szettem ma éjjel álmot küldött rám, és így szólt dör­gő hamgon: „Kelj fel és menj el a Vének Taná­csába és mondd azt, hogy az új Totemosz­lopokból első rendű wigwamokat lehet épí­teni, mert jó anyagból faragták őket hozzáér­tő kezek, az én dicső­ségemre. És úgy is nagy a wigwamhiány a te népednél.” Szólot­tám. XJff, uff. A Törzsfőnök sokáig ült maga elé nézve, és szórakozottan számolta övére tűzött skalpjait. — Tizennégy... — mondta végül. Tóllaskígyó pedig így szólt: — A Nagy Szellem hosszabbítsa meg élete­teket, Vének Tanácsa, s hozzon konyhátokra minél több tapírhúst, meg lajhárt. A Nap vi­lágítsa meg elméteket és a Hold szaporítsa tolláitokat. Világosod- * 2 ion meg szemetek előtt; az, hogy valamikor az\^ istenek dicsőségére^ j apánk apáinak apái* csak egyféle Totemosz-í topot készítettek, de a* mai világban már szűk-* j ségeltetik, hogy sokféléi1 formában, változatosan♦ és szépen imádkozhas-js sunk a Nagy Szellem-*1 hez és mutathassunk bej5 áldozatokat neki. Mi- |6 ként a halaktól gazdag',1 folyók, az idó is to-l( vább hömpölyög, s a J{ Nagy Szellem megvál toztatja a világ képét, s* ‘ e világban változnak a*' Totemoszlopok is. amiti f késő utódaink művé-Q ‘ szetnek fognak nevez-* j ni. Szólottám, uffi —;f mondta, meri ötven ls békepipa repült a fejé- 1 hez. s egy tucat torna- 1 hawk csapott le rá. De { néhány évtizeddel ké- r sóbb utcát neveztek el í róla, s szobrot állítot-l tak emlékének az i J aranyváros főterén, J' mint a Mohikán Kép-* zőművészek Szövetsége J * mártírjának. Szólottám, 4 uff” — fejezte be me-*, séjét Mindiglefety Mo- • kaszin, s a mohikánok maguk elé néztek, mert, egymásra nem mertekJ nézni. — kátai —é testével című, fekete palám festett tizenhatodik századbeli alkotását szeretnék látni. Persze, az egriek is gyönyör­ködhetnének bennei.. ★ Született egriek ülik körül az asztalt. Játsszunk. Minden­ki kérdezhet és a többieknek kell rá válaszolniuk: — Hol található Fazola Hen­rik szobra? — Nem tudom... én sem.— nem... Szabad a gazda... — Elrejtve a négyes szárnál iskola udvarán. — És hol van elrejtve a be* rokk pagoda? — Ezt tudom, a Szilágyi Gimnázium udvarán. De jó, hogy eldugták. Az idegenveze­tők is letagadják a „művelt5* turisták előtt. Elhagyatott, környékét felverte a duóvá, düledeznek a falak, „rozsda marja, nem ragyog” . 5. — Ki volt Buttler gróf és hol lakott? — Nem tudom.... Különös házasság... hol is lakott... vala­hol a vár környékén... — A mostani diák-turista^ szállóban, a Kossuth Lajos ut­cában. Szaporodnak a zálogtárgyaid ★ — Kérem, tudja, hogy kW nyugszanak a főszékesegyháa kriptájában? Az egri járókelő mérgesen mondja: „Én nem vagyok vaJH lásos...” — Milyen értékes könyve­ket őriznek a líceum könyvtá­rában? — Anonymus leveleit..; — És? Fekete kutya mordul az ér­kezőre, mintha teljesen elszo­kott volna a látogatóktól. A ráctemplomban vagyunk! Elletve csak előtte, mert be is kell jutni. „Nem érdemes a külföldie­ket ide hozni. Hol van kulcs, hol nincs. Szemétdombom ke­resztül kell feljönni” — mond­ja az idegenvezető. Nyugdíjas asztalos jelenik meg a két nagy kulccsal. Nem kap fizetést ezért a munkáért, miért várnák hát, hogy a ven­dégeket kalauzolja. — Nem is nagyon jönnek. Tudja, közel van hozzánk a pincegazdaság, inkább oda mennek. Visszafelé meg már... Csikordul a kulcs a zárban és teljes pompájával kitárul­kozik a fa ikanosztáz, Janko- vics Miklós szerémi fafaragó csodálatos alkotása. Mindezt egy tussal írott ma­gyarázó tábláról lehet elolvas­ni, mivel Kameniczky bácsi nemcsak fizetést nem, de ide­genvezető kiképzést sem ka­pott. Persze, az is igaz, hogy hosz- szú napokon át nem is lenne kinek elmondani a magyarázó szöveget: hetente tíz-tizenöten zavarják a templom csendjét. — Ők is legtöbbször nem ide­valósiak. Pestiek, akik néha fel­hívják egri rokonaikat is... ★ Borúsra festettem a képet? Lehet. Illetve a tényekből ki­indulva akarattal tettem. Igaz, elhallgattam az új szépségekben gyönyörködő eg­riek városszeretetét, és Eger oly sok szerelmesét sem engedtem szóhoz jutni. Beszéljen csak a másik oldal, azok, akik csak egri lakosok, de nem igazi egriek. Újra és újra fel kell fedezni a szépségeket, mert minden újrafelfedezéssel gazdagodik a szépség. Esetleg segítségül kell hívnunk másokat a szépségek felismeréséhez, ne csak kül­földön vagy más hazai váro­sokban, hanem otthon is. Vá­rosnéző sétákon ne szégyenkez­zünk elmenni az annyiszor lá­tott otthoni érdekességekhez, meglátjuk majd, hogy még na­gyon sok kincset rejtegetnek. Érdemes állandóan ismerked­ni egy várossal, különösen egy ilyen várossal. Hisz igazából csak így lesz sajátunk... Fóti Péter Mmüsm 3 1966. szeptember 6„ kedd legesen tud beszélni. Gyönyörű ugye a Fazola- kapu? — lelkendezik francia vendégének. — És tudod-e, hogy mi a legnagyobb értéke? — kérdezi a külföldi. — ? ? ? — Mindkét oldala kimun­kált .., Ilyet otthon sem lát­tam ... ★ Középkorú férfi sétál a Szé­chenyi utcában.-r Mondja, mikor volt leg­utoljára a várban? — Tíz éve. Egy kiránduláson. Akkor még nem itt laktam. — Azóta? — Minek. Úgysem változtak a köveik. Tényleg nem változtak a „kö­vek”? A rideg számok is mást bi­zonyítanak: A vár 12 éves ása­tási munkáira évente ötmil­lió (!) forintot fordítanak. Ugye lehetetlen, hogy mindez „látszat” nélkül maradjon? A vár fejlődésének esemé­nyei is ezt bizonyítják: 1965- ben megnyílt a gótikus palo­ta, idén az újjárendezett Gár­donyi Géza Emlékmúzeum. A képtár új, korszerű mestersé­ges világítást kapott. A jövő is sok újat ígér. A tömlöcbás- tyán és a földbástyán befeje­ződnek az ásatások. A külső bástyafalakat magasítják; A vár bástyáinak és a Gárdonyi­sír környékének feltárása is a jövő feladata. Mégis, sok egri éveket „ki­hagy”. Ékről tanúskodik az a hozzávetőleges adat, hogy a látogatóknak mindössze 5—10 százaléka idevalósi. Legtöbben azt mondják, „már láttam". Pedig az ásatások újabb és újabb érdekességeket hoznak napvilágra. A raktárakban sok- , szorosa található azoknak a 1 múzeális tárgyaknak, amelyek a kiállításán megtekinthetők, így lehetőség van a kiállítási . tárgyak cseréjére és újabb ki­állítások rendezésére is. Aztán, ha távoli rokonnak kell elbüszkélkedni a gyönyö- ■ rű egri műemlékekkel, saé- ! gyenkezve vallják be: „Nem is ; hittem 4.." ★ A Dobos presszóban talál- ] koztam egy fiatalemberrel, aki pár nappal azelőtt érkezett , meg a Német Demokratikus Köztársaságból. i — Mi tetszett a legjobban? — Drezda, a Zwinger. Micso- J da remekművek!... — Az egri képtárban melyik alkotás tetszett a legjobban? \ Dadogás volt a válasz.. \ \ Ugyanis „ott még nem vol­tam ...” 1 Az NDK-turista ez egri ér­sekek és püspökök csodálatos i festményeire kiváncsi. Tér- 5 brugghem Pipára gyújtó fiú cí­mű képét vagy Brusascorni Si- i rató angyalok Krisztus holt­nyek. öreg, sokat megért szak­munkások, a föld művelői ép- úgy megtalálhatók soraikban, mint a nagyszerű műszáki eredményeket produkáló mér­nökök, az emberpalántákat formáló pedagógusok. A céltu­datosság, az akarás az a bel­ső erő, ami összeköti, s hason­lóvá teszi őket. Mert az élso­roltakon kívül ez is kell ah­hoz, hogy kommunistává le­gyen az ember: a belső tűz, az örök nyughatatlanság, a nép ügyét szolgáló mindig megú­juló többet akarás. Persze, kj tagadná, hogy té­vednek is a kommunisták, de: van erejük, bátorságuk annak beismeréséhez! Az őszinteség magunkkal és másokkal szem­ben, a dolgok nevén nevezése — ez is feltétele annak, hogy a kommunista megtisztelő rangját kiérdemelje az em­ber. A mozgalom nagyszerű múltja, s küzdelmes jelenünk embert próbáló feladatai hány követendő, lelkesítő példát ál­lítanak elénk: ilyen a kommu­nista! És mégis; napról napra, újra és újra változnak a kö­vetelmények. magasabb lesz a mérce, örökös, percre sem szűnő megújulás ez. A párt fejlődése, társadalmunk szo­cialista átalakítása fokról fok­ra növeli a kommunistákkal szemben támasztott erkölcsi követélményeket. Vállalni a próbatételt, s becsülettel helyt­állni, élvtársaink és munka­társaink előo egyaránt bizo­nyítani érdemességünket - összefoglalója mindannak, ami kommunistává teszi az embert! M. O. eredménnyel járt pártépító munkájuk az elmúlt négy esz­tendőben? A végső mérleget a kongresszus vonja majd meg, de tény: a Párt sorainak szám­szerű növekedése mellett a VIII. kongresszus óta eltelt négy esztendőben a párttag­nak felvettek — minőségi-tar­talmi erősödést is jelentettek. P á rtala pszervezetein k nagy többségében olyan elvi alapon mérlegeltek: megtalálhatóak-e azok a fő vonások a felvételre jelentkezőben, amelyek kom­munistává teszik az embert? Mert lényeges a munka, de — nem minden. Dolgozhat va­laki úgy is jól a gépe mellett, hogy azonkívül nem törődik semmivel; fontos az iskolai végzettség, a tanulás, tovább­képzés, de mit ér, ha önzés­sel, szerénytelenséggel páro­sul?! Az egész ember kell, . hogy mérlegre kerüljön, ha a párt soraiba való felvételéről döntenek: s akkor reális iga­zán a mérce, ha nem sémák­hoz, hanem az egyes emberhez, sajátos adottságaihoz igazítják. Vannak alapvető követelmé­nyek, mélyekből engedni jot­tányit sem lehet: az elvi szi­lárdság, a humanitás, a pél­damutatás s a vasfegyelem vállalása. Ám a részleteket te- , klntve hiba lenne teljesen azo- . nosan mérni a szövőnőt a ku- . tatómémökkel, a tsz-tagot a vezető beosztású műszakival. A kommunisták tekintélyét, emberi-erkölcsi rangját az ad- ja, hogy a hétköznapok min- . den feladatában — országos ' ügyekben és helyi teendőkben — elsőként veszik ki részüket: áldozatkészek, önzetlenül töb­bet vállalók, melegszívűek, s ha kell következetesen kemé­Néhány, elkapkodott betűk­kel rótt sor a jegyzetfüzetben: kettes alapszervezet tag­gyűlése. Három tagfelvétel.” Az ajánlók egyike: tudom, hogy jó elvtársunk lesz, mert megvan benne az a belső erő, tartás, ami a kommunistáknál elengedhetetlen”. És egy sor­ral lentebb, a válaszkeresésre ösztönző, kétszer aláhúzott kér­dés: „mi teszi kommunistává az embert?” A három tagfelvételre egyik üzemünkben került sor: a pártalapszervezet taggyűlésén egyhangú szavazással fogadták soraikba a jelölteket, s az ajánlók — maguk is fizikai munkások, akárcsak az aján­lottak — felelősségtudattal mérlegeltek. Olyan embereket javasoltak tagnak, akik nem­csak szocialista brigádtagként a munkában, hanem általános magatartásukkal, egyéb tulaj­donságaikkal is kitűntek. Ez lenne tehát a kommunista is­mérve? Kézenfekvő azt vála­szolni, hogy igen, ez is, s fel kell lapozni a párt szervezeti szabályzatát, ott szabatos mon­datokban fellelhető a kom­munista joga és kötelessége. Példamutatás a munkában és a magánéletben; a párt elmé­letének és gyakorlati politiká­jának megismerése, cselekvő támogatása; aktív részvétel a kommunista közösség tevé­kenységében; a párt és a tö­megek kapcsolatának állandó fejlesztése; a kezdeményező készség, a tényekkel való bá­tor szembenézés; s még ml minden. A párt EX. kongresszusára készülve minden pártszervezet­ben azt is összegezik, milyen végezték ed a szerves trágyá­zást. Halad a műtrágyázás is* a nitrogén tartalmú műtrá­gyát 1200, míg a foszfor tar­talmút 2500 holdra szórták ki a termelőszövetkezetek. Megkezdődött az ősziek ve­tése. Elsőnek a lucernát, őszi keveréket és egyéb takar- mányféleségeket vetettek. A poroszlói Űj Erő Termelőszö­vetkezet több mint 190, a sa- rudi Tiszamente 150, az újlő- rincfalvai Május 1. Termelő- szövetkezet pedig 50 hold lu­cernát vetett. Besenyőtelek, Sarud és Kom­polt határában eddig a közös gazdaságok 103 hold őszi ta- kormánykeveréket vetettek. Ezeken kívül 198 holdat tesz ki az egyéb takarmányfélesé­gekkel elvetett terület nagysá­ga. Cs. L A füzesabonyi járásbant Jól halad a betakarítás — vetik az őszieket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents