Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Fenn a Hars-hegység tetején Schiller Teli Vilmosát játssza a szabadtéri színház. Nem könnyű eldönteni, mi volt le- nyűgözöbb, a nagy német költő csengő verssorai, vagy a természet színpadát átkaroló lelkes közönség háromezres tő— meg«.« A polgári felvilágosodás évtizedeiben a német humanizmus hazája lett Weimar. Néhány polgár és tízezer költő lakta a várost — irta Goethe. Weimar ma is hűségesen őrzi a kor levegőjét a két költőóriás, Goethe és Schiller emlékeit ... S mily különös paradoxonja az életnek, alig telt el fél óra, hogy elhagytuk Goethe kerti házát — a költő alkotásainak egyik színhelyét — máris Buchenwaldba érkeztünk, s döbbenten álltunk az emlékmű előtt. Térben mily közel került egymáshoz a német klasszicizmus és a hitlerizmus két kimagasló jelképe. Weimar a humanizmus eszméjét őrző város, s mellette néhány kilométerre haláltábor, ahol negyedmillió áldozatot taposott az embertelenség... 5z itt Halle, a nagy iparvá- i romantikus arca: a Saale- yó, s háttérben a haliéi Fiatalság, divat és kedves, jbarátságos mosoly az NDK- ból... Mintha meseországban járnánk és mézeskalácsból lennének Quedlinburg házai.«. A berliniek Alexnek becézik a főváros egyik központját, az Alexander Platzot. A hétköznapok zsúfolt üzleti negyede most csendesnek látszik, hét vége van, s aki csak teheti, a város környéki tó partján víkendezik... MÁRKUSZ LÁSZLÓ KÉPES RIPORTJA Jártunk az egykori szász királyok fővárosában, Drezdában is. Mi is megcsodáltuk a Zwing ért, de mert azt már többször is bemutattuk, ezúttal nézzük a kevésbé ismert kikötőt és az Elbán túli Drezdát... Freiheit «- magyarul, szabadság! -a a neve haliéi testvérié*- punknak, amelynek vendégei voltunk a Német Demokratikus Köztársaságból. Kedves jóvoltukból jártuk országuk városait, ismerkedtünk, tapasztaltunk, s amikorra elérkezett a búcsú ideje, megteltek a jegyzetfüzetek és a fílmszdla- gok is.
