Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Fiatalokról LútujneU ÜFÜqtjén EGER — Az „egri név" Honnan kapta városunk A KÖNYVTÄROSNÖVEL beszélgetek N. községben. Körülöttünk könyvek és könyvek «sorakoznak a polcokon, sokszínű köntösben. A statisztikáról kérdezősködöm. A könyvtáros- nő a nyilvántartási füzetből sorolja az adatokat: hogyan alakult a szépirodalmi, az ismeret- terjesztő művek forgalma, milyen az olvasottság egy lélekre vetítve, stb. stb. Szép számok, mutatósak, de csak bólogatva konstatálom: ez igen, ez igen! Aztán eszembe jutnak a vicces-komoly mondások: a statisztika olyan, mint a bikini, mindent megmutat, csak éppen a lényeget takarja fi... A statisztikával minden bizonyítható és semmi sem... Fiatal, szöszke kislány lép be az ajtón. Tizenhárom év feörüli. Könyveket hozott visz- sza, kiolvasott könyveket, s jnost szeretne újakat vinni. Nézegetem, kíváncsian, milyen könyveket hozott vissza, mi az, amit olvasott Kezembe veszem az egyiket Stendhal: Vörös és fekete. Érthetetlen csodálkozás és meghökkenés Ül az arcomra. A könyvtárosnő «Észreveszi és sietve magyarázkodik. — Éppen mondani akartam, hogy a statisztika nagyon csalóka. Igaz, hogy a legtöbb könyvtári tagunk az iskolások közül való, de ez nem jelenti, bogy azokat a könyveket, amelyeket megkapnak, ők olvassák. Bgy-egy gyerek az egész családnak hordja az olvasnivalót. — A kislány? — Ö az édesapjának viszi. — Tetszett édesapádnak a könyv? — kérdem a kislánytól. — ö minden könyvet egyformán elolvas — mondja, — Pedig ez itt ragyogó, remek könyv. — Aha...! — bólogat helyeslőn. — Te is olvastad? Elfordítja a tejét, hallgat, márt akit valami turpisságon kaptak. Aztán dacosan rám néz: — Nekem tetszett is! — Kicsit zavartan folytatja: — Az a Juüen, hogy milyen, nahát. «. Julién Sored, a Stemdhal- hős nevét úgy ejti, ahogy írva ad: Julien... Magamba fojtom háborgásom. nézegetem inkább a kartonokat. A fiatal, 12—14 éves olvasók könyvtári lapjain sor,„„VWV,WWW\V\\V.\XV1XW\\\\\W\V na ilyen műveket találok: Germinal, Bel ami. Búcsú a fegyverektől, stb. A könyvtárosnőt különösebben nem érdekli, mit visznek a gyerekek, milyen könyvet választanak. Megnyugtatja lelkiismeretét azzal, hogy a gyerekek az egész családnak hordják az olvasnivalót Tisztában vagyok azzal, hogy a mai fiatalok már nem olyanok, mint a tíz. vagy húsz év előtti nemzedék tagjai voltak. Sokban különböznek azoktól. Antropológiai és fiziológiai szempontból különböznek. Nemrég orvosi kimutatást is olvastam e nyilvánvaló különbözőségről. 1904-ben például a 13 éves fiúgyermek átlagos testmagassága 145 cm volt 1956-ban már elérte a 155 cm-t. A lányok nemi érettsége a század elején 15,5 éves korban, 1958-ban pedig már 12,5 éves korban következett be. A testi fejlődés kitűnő ritmusa természetes folyamat, hiszen napjainkban ésszerűbb a táplálkozás, fokozottabb a vitaminok fogyasztása, mint bármikor korábban; hogy a tömeges sportolást ne is említsük. TISZTÁBAN VAGYOK azzal, hogy a testi fejlődés gyorsulása a szellemi fejlődésre is nagy hatású. A mai 4 éves gyerek már telefonhívásra válaszolni tud, s fesztelenül társalog olyan személlyel, alát nem lát Azok a fiatalok, akik a telefon, rádió, televízió mellett születnék és nőnek fel, össze nem hasonlíthatók a korábbi nemzedékekkel, amelyek ezekről az eszközökről mit sem tudtak, vagy ha tudtak is, ezekhez az eszközökhöz hozzá nem férhettek. A fizikai kora- érettség szellemi téren is kora- érettséghez vezetett — ezt a tényt nem tagadom, nem tagadhatom. De... azokat a könyveket nem adtam volna és nem adnám még a gyermekek, a túl fiatalok kezébe! Bevallom, furcsán érzem magam, ha a 12—13 éves kamaszlány, vagy fiú kezében látom a Vörös és feketét, a Germinal t, vagy a Bel amit. Nem, nem arról van szó, hogy féltem ezeket a fiatalokat a világirodalom remekműveitől — az igaz ember e remekeken nevelkedik, erősödik. De attól már félék, hogy a kamasz, a fiatalkorú, aki még az erkölcsi összefüggések teljes kibontakozásától messze áll, aki az ellentmondások között botladozik, aki még önmagában ezer és ezer tisztázatlan kérdéssel küzd — nem tudja elhelyezni a maga erkölcsi és érzésvilágában a Vörös és fekete („Az a Julién, hogy milyen, nahát..”), vagy a Bel ami problémáit A túl sok és a túl hamar — könnyen tévútra vezethet S ezt nem a puszta aggódás mondatja az emberrel, nem a mindenben való veszélylátás, az óvatoskodás köntösébe burkolt maradi ság. Az erkölcsi—érzelmi nevelés elhanyagolt területe az iskolának. Ezzel a fontos kérdéssel korántsem foglalkoznak annyit mint például Bolivia-hegy- és vízrajzával. A féOmosoiyos álszemérem valahogyan háttérbe szorítja ezt a pedagógiai feladatot. Persze, az erkölcsi—érzelmi életnek vannak titkai, de nincsenek titkolnivalói. EGY SZÓ, MINT SZÁZ: nagyobb gondot kell fordítani a pedagógusoknak — de a szülőknek is! — az erkölcsi nevelésre. Ez egyedül könyvtárosokra nem bízható. Ez a szülők, a pedagógusok feladata is. Pataky Dezső Eger tulaj donnéwel nevezzük meg a várost, Eger városát, a rajta átfolyó folyócskát, az Eger-pata-kát, az Egér-vizét és azt a völgyet, Egér-völgyét, amiben megtelepszik városunk. Az Eger nevet eredetére vonatkozólag nagyon röviden tárjuk fel a következőket: Az eger (éger) fanév adott alapot a környezetre utaló erdőnévre, majd ezt a nevet veszi át az a patak is, amelynek két partjára települt a város. Az eger köznévből jelentéselveszéssel tulajdonnév lett, s így nyerte el városunk az Eger nevezetet. Az Eger város nevéből képzett melléknév, az egri hangsor a legkülönbözőbb jelzős szerkezetekben szerepel jelzőként a köznyelv szókincsében: egri ember, egri vár, egri nők, egri csillagok, egri bor, egri hősök, stb. A régebbi nyelvhasználatban szerepel az egri törökvér elnevezés is. Ezzel a névvel illették az egri vörös bort Néhány közmondásban! és szólásban is szerepel az egri jelző: Elülhetünk már, mint az egri pulyka; Válogat, mint az egri hívek a templomban. — Oly am édeset mutat a képe, mint az egri sóska. — Bánja az egri hóhér, stb. Régebben gyakran használták ezt a kifejezést is: egri víz. Az egri gyógyszertárak gyártmányát: 14 féle fűnek igen tömény szeszes kivonatát nevezték így el. A leggyakrabban emlegetett kifejezés azonban az „egri név” jelzős szerkezet. Ez a nyelvi képlet szerte az országban ismert szólásokban, illetőleg mondaértékű frazeológiai egységekben fordul elő. Igen elterjedtek voltak pL a következő szólások, közmondások: Kivívta az egri nevet. Elnyerte az egri nevet. — Felütötte az egri nevet stb. Ezek az állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek átvitt értelemben funkcionálnak, és ezeknek az elven, színes és kifejező szólásoknak, közmondáMegoldódik végre a tv-an- tennák ügye Gyöngyösöm. A Heves megyei Beruházási Iroda megrendelést adott a déli városrészben épülő 8/a lakótömb házainak központi tv-antennával való ellátására mind a tervező vállalat, mind az EM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat részére. Mi lesz azonban a már majdnem teljesen elkészült, úgynevezett 8-as tömb épületeivel? Ezeknek a házaknak a tetejét, az erkélyeit a tv-antennák erdeje csúfítja el, és ez lenne még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a vékony szigetelő réteggel lezárt lapos tetejű házak födémjét az antennák felszerelése során a lakók több helyem megrongálták, a tető tehát beázik. Ennek következményeit nem kell ecsetelnünk. A beruházási iroda a 8-as tömb épületeinek központi tv- antennákkal való felszerelésének útját is keresi. Tárgyalást a nevét? soknak köznyelvi értelme; vitéz, hős, bátor, derék, elszánt. Ezek a szólások az 1552-es hő. si várvédelem nyomán születtek meg, s legrégibb írásos feljegyzésük már 1622-ből adatoi- ható, s azóta költők és írók gyakran éltek velük. Az egri név szókapcsolatban az egri szó jelentésváltozáson ment át, s a derék, a vitéz, s bátor szavak jelentése ebben az egyetlen szótan sűrűsödik: egri: Ma már az egyéni szó- használatban, s a megfelelő beszédhelyzetekben ritkábban aktivizálódik az egri név jelzős kifejezése, de még széles körben ismert, s akik használják, értik jelentését. Élni is fog ez a név mindaddig, mig él az egri hősök hervadhatatlan érdeme, „Eger vára tsudálatos megtartásának”, hősies helytállásának dicsé emléke. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa folytat arról, hogy a kihasználatlan szárító helyiségek cserépkályháinak elhagyásával nyerje meg azokat a költségeket, amik a központi antennák felszereléséhez szükségesek. Reméljük. hogy a szándék mindenképpen eljut a megvalósulásig. Az egyetlen, végleges, gazdaságos és formailag is helyes megoldás ugyanis csak a központi tv-antennák használata lehet. A gyakorlat ezt bizonyítja. örülünk annak, hogy a már többször felemlített téma ezzel nyugvóponthoz ér. Bízunk abban, hogy a tv-antennák ügye véglegesen lezárul azzal, hogy a beruházási iroda nemcsak a gyöngyösi új lakóépületeknél rendeli el az antennáik felszerelését, hanem minden, a jövőben tető alá kerülő társasháznál — éppen a gyöngyösi példa tapasztalatait hasznosítva« <grof) Olvastam, hogy az NDK több városában FUTÓ JÁRDÁKAT szerelnek majd fel a gyalogosok közlekedésének meggyorsítására ... Ezt a hírt a drezdai közlekedésügyi főiskola egyik tanára, Hupe professzor jelentette be az Esti Hírlap szerint A járda sebessége másodpercenként 0,3—1 méter között lesz... Ez a futójárda (vagy más jnéven mozgójárda) irigylésre méltó előnyöket fog biztosítani minden bizonnyal az illetékes városok lakosságának. Csak azt nem értem, hogy az Esti Hírlap miért közli ezt a hírt FUTÖSZÖNYEG gyalogosoknak ám alatt... A repülő szőnyeg repül (a mesében), de a futószőnyeg nem fut a magyar nyelvben... Ugyan mi is lenne, ha a lakásokban elhelyezett futószőnyegek másodpercenként egy méter sebességgel elkezdenének futni? ... Bizony mondom, nekimennének a falnak...! ★ A Népszabadság kérdezi T. L. aláírással, hogy Szombathelyen miért nem tudják azt a szerény óhajt végrehajtani, hogy a városban budapesti szíriházak művészei vendégszerepeljenek ...? Pedig az új művelődési és sportház — mint írják — a legtöbb olyan színházi produkció bemutatására alkalmas, amely nem igényel FOGÖSZlNPADOT... Ezt a fogó színpadot bizonyára forgó színpad helyett említi a Népszabadság, de ezzel szerintem meg is oldotta a problémát... Ha fogó színpad volna, akkor a szombathelyiek biztosan megfognák ezzel a fővárosi művészeket és nyugodtan megvárhatnák, amíg a forgó színpaduk is elkészül... (DR. SZEMES) Központi tv-antennák Gyöngyösön XVIII.. Gondosk odornak kell róla, , hogy a gép ne <s>aa>v. maradjon meg, __, ne hogy a vörös ügynökök va- lamit megszi- kT matoljanak... Rowers ugyan Jj^!S§ soha nem hal- k>tt eleven szovjet hírszerzőről, akit lelepleztek volna Z7!-, az Egyesült Ä1- -g_ .—IkW lamokban, de azért elfogadta -— ■ — ezt a magyarázatot. Tudta* hogy hazugság, amit a robbanószerkezet időzítéséről mondottak neki. Abban a pillanatban, amikor a pilóta megnyomja a gombot, hogy a ka- tapult kidobja a gépből, felrobban a gépével együtt. Any- nyi sem marad belőle, mint egy rágógumiból. Rowers azonban nem számolt komolyan a veszéllyel, bízott szerencséjében, s még ennél is jobban a gépben, amely valóban nagyszerű tulajdonságokkal rendelkezett. A kiképzés nemcsak a gép megismeréséből, a légifénvké- pezés oktatásából állott. A CIA emberei megismertették Rowerséket a legfontosabb „tudnivalókkal”. Elmondták például: íratlan kó• Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet Igaz. Mmüsősf dex értelmében az ügynöknek inkább meg kell ölnie magát, semminthogy értesüléseket juttasson az ellenségnek. Ilyen esetben a jutalmat kifizetik, mégpedig a családjának, sőt. megtetézik egy hatalmasabb összeggel is. — Büszkék lehetnek rá — mondta a CIA embere —, hogy önök fontos részei annak a hatalmas gépezetnek, amely a Központi Hírszerző Hivatal nevet viseli... Allen Dulles, a nagyfőnök választotta ki magukat egyenként. Meg kell őriznünk fölényünket a hírszerzésben, ezt parancsolóan követeli a helyzet, és aki azt hiszi, hogy manapság lehet „Mata Hari”-féle módon tevékenykedni, az téved. Csődöt mondanak, berezelnek. De maguk? Nem olyan legények! S maguknak rizikójuk sincs. A főnök olyan gépre ülteti önöket, amilyent oroszok sohasem 'érnek el... Rowers mindehhez a NASA, az Országos Aeronautikai és Űrhajózási Társaság ványát bordia a zsebében. Ilyen papír dukált a „meteorológiai pilótának”. A CIA- nak a NASA-val történt megállapodása szerint álcázták így a kémpilótákat, de ellátták őket egy másik irattal is, amelyet azonban csak különleges esetben vehettek elő. Ezt az igazolványt a hadügyminisztérium hírszerző szolgálata állította ki és azt igazolta, hogy „Mr. Francis Rowers a különleges szolgálat különleges beosztású tisztje”. A különleges beosztású tiszt, amikor otthon, Kosánál ]árt. észrevette, hogy két vállas, tagbaszakadt alak állandóan ott ólálkodik körülötte. Követik, figyelik. Csak az ostoba nem jött volna azonnal rá. hogy mind a kettő titkosrendőr. Rowerset egyáltalán nem bántotta ez a díszkíséret, ellenkezőleg, büszke volt rá. Fontos ember lett, hiszen vigyáznak rá. S igyekezett is minél több munkát adni a két detektívnek — hosszú sétákat * oápkeshoo, amikor odatürm zuhogott az eső, óráikat töltött egy-egy csapszékben, azt élvezte: amíg ő odabenn iszogat, addig az éppen szolgálatban lévő titkosrendőr odakint az utcán ázik, s azt lesi, hogy Mr. Rowers hova indul ezután, merre kövesse. Rosa is észrevette, hogy figyelik őket, de nem bánta a dolgot Teljesült régi vágya —« megvásárolhatta azt a szép kis házacskát, amire vágyott Igaz, az ő szülei segítettek neki némi kölcsönnel, de a férje foglalkozása garanciája annak, hogy hamarosan, minden különösebb erőfeszítés nélkül visszafizethetik a kölcsönt. Rosa nem bánta, hogy ismét el kellett válnia férjétől. Tulajdonképpen soha nem writ ián- goló szerelem a kettőjük kapcsolata, inkább amolyan érdekazonosságon létrejött házasság. miért kezdett volna éppen az egybekelés utáni negyedik—ötödik évben félté- kenykedni? 8. Az úgynevezett 10—10-es alakulatnál olyan csendesen folyt az élet, mintha valóban csak légköri kutatásokkal foglalkoztak volna. Rowers már megszokta a tétlenséget. Törökországban, Adana városa mellett az indzsirliki légi támaszponton állomásoztak. Egyhangúan múltak a hetek, a hónapok, az évek. Rowers már kétszer is meghosszabbította a szerződését, anélkül, hogy eljött volna a várva várt „nagy alkalom.” A repülőtéren török katonák is szolgálatot teljesítettek. Amerikai tisztek nem érintkezhettek a törökökkel, még a tisztekkel sem, nemhogy a közkatonákkal. Rowers szigorúan betartotta az utasítást, csak a saját köreiben mozgott, de azért — akarva akaratlanul — sok mindent megtudott a török: 'HMrol. Barátja, Norton százados ugyanis mielőtt a hadseregbe került volna, egy New York-t .gazdasági kutatóintézet” alkalmazottja volt, s szenvedélyesen érdeklődött a világ dolgai, így Törökország iránt is. A minden lében kanál Norton és a világgal mit sem törődd Rowers kiegészítették egymást, s talán éppen ebben rejlett, hogy alapvetően különböző jellemük ellenére is szoros barátságot kötöttek egymással. Egyébként is — egyedül, társ- talanul mégsem lehet hosszú esztendőket leélni egy idegen, s nemcsak ismeretlen, hanem egy tetőtől talpig amerikai számára érthetetlen földön is. S barátokban nem mutatkozott nagy választék — 10—10-es alakulat embereinek többsége magába zárkózott, magukról alig árultak el többet, mint nevüket, gondolkozásukból pedig semmit. Rowers, amikor először hallotta Nortontól, hogy a török hadsereg 470 000 katonájának évi zsoldja nem több mint 25 cent, először csodálkozott. Hihetetlennek tartotta a dolgot. — Pedig így van, öregem, pontosan így — bizonygatta Norton« — Először én sem hittem, de aztán utánanéztem. .. — Hihetetlen... — És tudod, mi a legérdekesebb? — folytatta Norton. — Ezek a fickók, még boldogok is. hogy katonák lehetnek. Mert így van mit enniük, s van hol aludniuk«.. Rowersnák négy esztendő alatt módjában állt bejárnia Törökországot. Látta a nyüzsgő koldusok tömegét, s az utcán, a szabad ég alatt alvó embereket. Látta, miként tolongnak a munkanélküliek reggelenként a gyárkapuk előtt. Bármerre járt, rögtön felismerték róla, bogy amerikai. Rohantak hozzá, nemcsak a kezét, a lábát is csókolták, úgy könyörögtek az alamizsnáért. Rowerset először idegesítette, aztán szórakoztatta. ez a nyomor, de végül hozzászokott S még büszkébb lett, hogy ő amerikai. Hiszen az Egyesült Államokban egészen másképp élnek az emberek. Egy rágógumi árából egy török egész nap kosztol — mi ez, ha nem annak a bizonyítéka, hogy az amerikaiak felsőbbrendű emberek, s jóval messzebb jutottak, mint mások? Rowers N yugat-N émetország- ban közvetlen szemtanúja volt néhány tüntetésnek. „Ami go home!” — ezt a feliratot gyakran lehetett olvasni a Bad Wald-i házak falán is. Igaz, a rendőrök, amilyen gyorsan csak lehetett, ‘levakarták a messze! festett betűket, de hát azért a vakolaton nyomot hagytak ezek a feliratok. Rowers Törökországban egy pillanatig sem érezte, hogy a hazaiak nem fogadják szívesen. Minden török úgy viselkedett, mintha személyes szolgája lenne a főhadnagynak. Francis ezt is természetesnek vette. Utóvégre a törököket ők, amerikaiak segélyezik, mentik az éhhaláltól. És így csak természetes, hogy hálásak, alázatosak? Menderesz kormánya uralkodott, s Norton nevetve anék- dotázott: a választások idején Menderesz, hogy pártjának előnyt biztosítson, hirtelen egész városnegyedeket romboltatott le a fővárosban, Ankarában, s a legnagyobb városban, Isztanbulban. Azokat a városnegyedeket romboltatta le, amelyek az ellenzék támaszpontjainak számítottak. Így az emberek ezrei nem szavazhattak, mert nem laktak az előírt ideig állandó lakhelyem (Folytatjuk-)
