Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Helytállás és fegyelmezettség Ó, miért oly fukaril... Az útépítők dolgoznak. Serényen, szépen, vasárnap, ünnepnap, s ahogy az ember végigtekint a megépített — és visszatekint az időben megtett útra, elismerően bólinthat: — Ez igen, ez valóban férfimunka... A házépítők dolgoznak. Serényen, szépen, megállás nélkül, hogy szinte a szem nem tudja követni* ahogyan emelkednek a falak. Mennyi ideje is? Négy hónap, fél év? — itt még csak felvonulási épület volt, most az ötödiknél áll meg az anyaglift, — a tetőnél. Mennyi vicc, mennyi dörgedelem, mily bő átok kísérte és kíséri a munkát, ha rossz, ha késlekedő. A magyar nyelv gazdag szókincséből mennyi a variációs lehetőség, hogy szidjuk az építőket és magyar átoknak, új morbus hungari- cusnak tituláljuk a be nem tartott határidőket. És milyen fukarul, ó, de milyen fukarul bánunk a szóval, ha jót, ha elismerőt kell mondanunk. Talán inkább ez lenne a magyar átok?! (—ó) As ország első traktorosa Dupcsák József halmajugrai traktoros, az országos szántóverseny győztese, még mindig alig győzni fogadni a gratulációkat. Az utcán, de kint a határban is, gyakran megállítják, elbeszélgetnek vele a nagy eseményről, amely az egész falut lázba hozta. Nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen a bal- majugraiak két évig az ország legjobb traktorosát mondhatják magukénak. Két év múlva lesz a következő országos verseny, s a falubeliek bíznak abban, hogy Dupcsák József akkor is megállja majd a helyét. Az ember úgy gondolná, hogy a kiváló traktoros a nagy verseny után a fáradalmakat piheni ki, meg hát örül a győzelemnek. Ami az örömöt illeti, ebben nem is téved senki, de a fáradalmak kipihenésé- ie nincs idő. Már a versenyt kővető napon újra a traktorra Szállt Dupcsák József, s szántotta a termelőszövetkezet földjét. Most is kint a határban dolgozott, a hűvös eső ellenére is, Csak azután került sor a beszélgetésre, miután elvégezte a magának előírt feladatatot. Ez Dió az ország első traktorosához. A kellemes hangulatú szobában a versenyről, munkájáról beszélgetünk. — A második helyre számítottam — mosolyog — egyéni számít?»tás alapján. Az első Szántóvereenyen a tizenhatodik, a másodikon a nyolcadik, a harmadikon a negyedik helyet szereztem meg. Ügy következett volna, hogy második fegyék. Most az egyszer azonban örültem, hogy nem vált be a számításom, — Mennyi ideig készült a versenyre? — Két napig. Természetesen a traktor és főleg az eke előkészítése hosz- szú időt vett igénybe. Hónapokba telt, míg sikerült kikísérletezni a legmegfelelőbb ekét Mosonmagyaróvárról kaptam egy kísérleti példányt. Át kellett rajta helyezni a mélységállító szerkezetet, ami nem kis időbe, töprengésbe, munkába került. De bevált. Már a verseny előtti próbaszántáson láttam, hogy jó eredményt érek el A győzelemre azért nem mertem gondolni. — Mióta vezet traktort? — Nagyon régen, Először 1928-ban ültem a gépre, kilencéves koromban. Tizenkét éves korom óta rendszeresen dolgozom traktorral. Volt időm megismerni, megszeretni. Talán álmomban is tudnék szántani, annyira megszoktam. Már gyerekkoromban azon töprengtem, hogy miért nem rendeznek szántóversenyt. Elmondhatom. hogy gyerekkori álmom teljesült, amikor 1961-ben részt ... hogy nemcsak az éremnek, de a demokráciának I» harmadik oldala, különösen, ha ezt a harmadik oldalt kettő körültekintéssel, óvatosan és éppen ezért magabiztosan kereslte, magunk számára hasznosítjuk is. Mert minden demokrácia, különösen, ha az szocialista, annyit ér, mint amennyit a harmadik oldala. Mert könnyű azt mondani, hogy a demokrácia nemcsak jog, de kötelesség is, vagy fordítva, nemcsak kötelesség, de jog i*. Könnyű ezt mondani, mert látszólag nagyon egyszerű és világos minden ebben a megfogalmazásban: nemcsak ahhoz van jogom például, hogy jól és alaposan odamondogassak, hogy véleményt nyilvánítsak, de az is a kötelességem, hogy a szavakon túl tegyek is, dolgozzam serényen. Világos? Természetesen: az. De hol itt s harmadik oldal? Hát szó szerint nincs is szó itt harmadik oldalról, hanem sokkal inkább tétlen panaszkodásról, vagy a panaszkodás tétlenségéről. Arról és azokról, akik keserűen legyintenek, ha mondjuk üzemükről és a demokráciáról együtt hallanak szólani, mondván, hogy az üzem, nos hát az megvan, de hol a demokrácia, mert... Ámbátor arra még nem volt példa, hogy valahol, valamikor, amikor annak rendje, sora és helye lett volna, szájat nyitottak volna. Azt nem. Termelési értekezlet? Szakszervezeti gyűlés? Párttaggyűlés? A sült fed szószátyár fecsegő hozzájuk képest, ülnek oly csendben és szerényen, lett légyen szó bármiről, de szájuk zárva. Velük csak többen vannak, nevük csak a létszámot gyarapítja, csak a testük van itt, hogy tettebbek legyenek a széksorok, de azután semmi több ... És ezek a csendes, szerény emberek, ott kinn, a termen, az üzemen, hivatalon túl, esetleg már rögtön az ajtóban először arról tartanak gyors és kipirult arcú előadást, mit kellett volna elmondaniuk másoknak, ha igazán mondani akartak volna valamit, aztán mit mondtak volna ők el, ha elmondtak volna bármit... De hát érdemes? Itt? Ahol minden van, csak demokrácia nincs! És még ezek után legyen kedve az embernek dolgozni, szocializmust építeni, hirdetni és elhinni, hogy nálunk .szocialista demokrácia van. Hát van? Dehogy van! Aztán, amilyen csendben, szerényen és tétlenül foglaltak helyet a széken, majd olyan csendben, szerényen és tétlenül foglalnak helyet az Íróasztal, vagy a gép mögött. Nincs kedvük dolgozni, mert ezt a kedvet elvette tőlük a demokrácia hiánya. — De hát honnan tudják, hogy mondjuk itt felesleges a szó, mert nem biztosítják a dolgozók jogait? — tehetnénk fel a kérdést teljesen feleslegesen. — Hogy honnan, elvtársam? Még ilyet kérdezni is. Régi bútordarab vagyok már itt, kérem... Ha szól az ember, úgysem hallgatják meg. A felesleges fecsegés meg nem a kenyerem... f- És szólt már ? De értetlen, hallja a kartárs, hát nem mondom, hogy nem kenyerem a felesleges fecsegés ... És keserűen legyintve, hogy ilyen istentelenül értetlen alakokkal hozta össze a sorsa, nagyot sóhajtva, a demokráciát siratva, ballag az első italbolt felé, ahol manapság az ember elmondhatja panaszát arról, hogyan nem biztosítják a dolgozók jogait Állítólag Mátyás király udvari bolondja egy rettentő dl- dergős karácsony éjszakáján meztelenül feküdt kinn a havon, s amikor az urak indultak volna ki a bolondért, hogy ne szenvedjen már tovább, Mátyás így intette maradásra őket: — Maradjanak csak az urak. Ez a bolond akkor boldog, ha elhiteti magáival, hogy vele senki sem törődik, ha szenvedhet. / Állítólag így történt. Nem Így történt? Lehet, de van ebben a kis anekdotában azért elgondolkodtató. Nem másról, mint arról szólván, hogy akadnak olyan emberek, akik szeretnek szenvedni, akik akkor boldogok, ha meg nem értettek, akiknek ereit akkor tölti el a megelégedettség, ha sikerült meggyözniök saját magukat: jogokból kisemmizett emberek. Ám legyen — mondhatná az ember —, utóvégre mindenki a maga módján boldog, s ha a viccben igaz szerencsétlen néger munkás azért veri baltával a lábát, mert olyan jó, ha abbahagyja. hát legyen nekik az a jó, hogy ök elkezdhetik a panaszkodást, — az ajtón túl. De hát végtére is a szocializmus, a demokrácia ügye azért mégsem pszichopatalógikus esetek megértő dajkálásától függ! De hát végtére is. a demokrácia tartozéka az is, hogy valakinek ne csak a fecsegéshez legyen joga, hanem kötelessége is a közös ügyet szolgáló dolgaink iormálásában. Nem olyan fejekre van szükség sem egy taggyűlésen, sem egy termelési értekezleten, amit össze lehet számolni, s amelyekre aztán a gyűlés végén kalapot lehet tenni, hanem olyanokra, m.elyben gondolatok forognak, szándékok forrongnak, amelyekben szellem van és nem a múlt szelleme. Ezért Írtam én, hogy nemcsak az éremnek, de a demokráciának is van egy furcsa harmadik oldala: mesterséget, naiv. oktondi, sőt nevetséges —, de van. S egyébként az a véleményem, hogy miután van, éppen a demokrácia két oldala miatt nem árt, ha hadat üzenünk ennek a harmadiknak! a korábbi években többször előfordult, hogy a hiányos védekezés miatt a gyümölcstermés tönkrement, vagy minő* ségileg csökkent, az AGRO- KER, a termelőszövetkezet vezetőivel megállapodva, a legjobban bevált növényvédő szerekből ingyen bocsátott a közög gazdaság rendelkezésé" re. Ugyanakkor megállapították a permetezések sorrendjét és időpontját. A kísérleti permetezés eredményét Fekete Miklós foker*- tész mutatta be a részvevőknek. Előadásában foglalkozott a legjobban bevált gombaölő szerekkel. (Előházy K.) vettem az első országos versenyem — Nem hívták már máshová dolgozni? — Sokszor. De nem tudnék elmenni innen, itt is születtem a faluban, itt is 'i-'lgoz tam mindig. Megszokta ^' a határt, a friss levegő hagynám ott semmiért — Hogyan fogadták a ban a győzelem hírét? — Mindenki ügy örült, mintha ő nyert volna. A faluból talán százan is eljöttek a versenyre, autóval, motorkerékpárral s ott szorongtak a kordon körül. Aki meg nem tudott eljöni, az nézte a televíziót, meg hallgatta a rádiót. Nagyon jólesett, hogy ennyire várták a jó szereplésemet. — A család? — Természetesen ők is ott voltak. Nagyon izgultak értem, s el sem lehet mondani, menynyire örültek a győzelmemnek, — Az első helyezésért járó jutalmat mire szánja? — Pénzügyi dolgokban a feleségem dönt. De valószínűleg bútort veszünk. — A traktoron kívül mi a szenvedélye? — A főzés és a vadászat. Puskám ugyan nincs, de mint hajtó, minden vadászaton részt vészéit. Nem bánom azt sem. ha térdig hóban kell kutyagolni. — S a főzés? — Egy-egy nagy munka után a termelőszövetkezetben egy kis ünnepséget rendezünk. Ilyenkor az én feladatom a főzés. Nagyon nagy kedvvel csinálom mindig. — Otthon? — Az otthoni főzésbe nem enged beleszólni a feleségem. A konyha az ő birodalma. — Most, a verseny után mi az elképzelése? — Dolgozom. Egész nyáron arattam, most a kombájnról átülök a traktorra. A szántással időben kell végezni. Dupcsák Józsefnek, az ország első traktorosának a nagy verseny után ismét folytatódlak hétköznapjai. Nap mint ap újra bizonyítania kell, 'ogy nem véletlenül szerezte ieg a kitüntető címet. S ml- /e1 lehetne ezt jobban bizony! tani, mint a jó munkával...? Kaposl Levente. ■ végső soron az egész gyárat, ■ mindazt, ami a vállalat tulaj■ donát képezi. Közülük kerül| nek ki a portások, a társadal■ mi tűzoltók, a kísérők, a mo1 tozók, a kerékpárőrök és a polgári fegyveres őrség tagjai is, Amióta a gyár megkezdte ter: melését, azóta „üzemelnek” ők is, s nem is akárhogyan. Soksok fusizó bukott le már munkájuk nyomán a kapuban, de tetemes a tetten ért tolvajok száma is. Az iparőrök, a rendészeti osztály dolgozói tudják, a kötelességüket és becsülettel végre is hajtják munkájukat Már ebben az évben 21 fő részesült kitüntetésben, jutalomban és dicséretben, közülük feladataik példamutató ellátásáért, és parancsnokukat is most léptették elő az osztály munkájának helyes megszervezéséért és tevékenységéért lsen belül és túl tetés nélkül nem tudta megúszni ezt a kiruccanást De akadtak ennél komolyabb esetek is. Egy miskolci születésű Idegen férfi vonaton szökött be a gyár belső területére. Különböző üzemek és raktárak között őgyelgett, fényképezgetett Mindaddig, míg Barta Antal Iparőr el nem fogta. Részegnek tette magát az idegen, s azzal védekezett, hogy véletlenül került a gyárba. Természetesen, ez nem volt elég indok ahhoz, hogy át ne adják a rendőrségnek. Az idén egy napsütötte délután Volga személygépkocsi állt meg nem messze a gyártól. Az autóból egy férfi lépett ki. Vállán teleobjektíwel felszerelt fényképezőgép volt Felment az egyik domboldalra és felvételeket készített az üzemről. Az iparőrök éberségét azonban 6 sem tudta kijátszani Idejében felfedték és mindaddig megakadályozták távozását míg a rendőrség a helyszínre nem érkezett és meg nem tudták kilétét a szenvedélyes fotósnak, akinek kimondottan üzemek, gyárak fényképezése volt a hobbyja. en ért tolvajok domra. Éberségüket sokan ki akarják játszani, de szerencsére legtöbbször ez a játék a Hegyek és erdők közé szorítva termel több ezer ember «észvételével az Egri Finomsze- rdvénygyár. Millió és millió forint értékű áru, termék készül itt, hogy gazdagítsa, gyarapítsa népgazdaságunk vagyonát A hatalmas gyár, a nagy anyagi értékek tárolása fontos feladat elé állítja őrződi az üzem rendészeti osztályának dolgozóit, hogy általában nevezni szokták őket: az iparőröket Mert bár itt is többségében becsületes emberek dolgoznak, de azért akadnak enyves kezűek is, akik sok problémát tudnak okozni A vagyonőrzésről beszélgetünk Sípos Lászlóval, a gyár rendészeti osztályának vezetőjével, aki készségesen mutatja be osztályának nehéz, de rendkívül fontos munkáját Tőle ■tudjuk meg, hogy ők őrzik Idegen a keríti Az osztály munkája olyan • gyárban, mint egy-egy országon belül a rendőrségé Mint minden példa, ez is sántít egy kicsikét de az biztos, hogy szerteágazó, sokrétű feladatot teljesítenek. Ők foglalkoznak azzal, ha lopás történik a gyárban, ha két ember összeszólalkozik. ha megsértik a technológiai fegyelmet ha valaki sikkaszt ha fusizik. Ugyanakkor ők vizsgálják meg azt is, miért sok a selejt és ennek mi az oka. ők akadályozzák meg az illetéktelenek behatolását a gyárba... Lapozgatunk az őrség esemény-naplójában, és az esetekből készített jegyzőkönyvek között Minden napnak megvan a maga története és „le- bukója". Nem is odyan régen történt, hogy az egyik fiatal dolgozója a gyárnak, munkaidő alatt a kerítésen át távozott az üzem területérőL Útja a kocsmába vezetett ahol italozott majd két üveg Itallal a ruhája alatt a kerítésen keresztül vissza akart térni munkahelyére. Szilváéi József iparőr azonban résen volt elcsípte a kerítésen, s a fiatalember bütfvFuaisók és tett< Az tparőrőfcj a remdészefc mindennap éberen figyelnek a rájuk bízott társadalmi tulajtolvajok vesztére folyik. Az elkobzott tárgyak gyűjteménye legalábbis ezt bizonyítja, minden szónál ékesebben. Van itt tévéantenna, mecsetszobor, díszdoboz, csavarhúzó, kalapács, villanymotor, géplánc, répasaraboló stb., amelyet gazdái jogtalanul, engedély nélkül készítettek, illetve akartak kivinni a gyárból. Az egyik hegesztő például nagyméretű tévéantennát akart kivinni az üzemből. Ruhája alá, testére kötötte fel, s hiába játszotta a derékfájást, a kapuban álló motozók azonnal kitapogatták betegségének okát. Az egyik ipari tanuló kb. 600 forint értékben 10 darab import kondenzátort akart alsónadrágjába rejtve ellopni, míg a másik 19 mopedalkatrészt szeretett volna elvinni haza, motorja nagyjavításához... S ha már itt tartunk, írjuk meg azt is, hogy volt, aki 668 forint értékű hurkatöltőt, aki 4,80 méter hosszú, 920 forint értékű gépláncot, aki 280 forint értékben nyolc 1,40 méter hosz- szú szögvasat, aki csomagtartót, aki négy 5 méter hosszú gerendát szeretett volna jogtalanul elvinni a gyárból. Természetesen nem sikerült egyiknek sem, minthogy nem sikerült annak az Illetőnek sem, aki garázsépítéshez hulladék- kátránypapír elvitelére kapott engedélyt, s az engedéllyel visszaélve, egy targoncán 25 tekercs új kátránypapírt, 70 tusiban készített ácskapcsot, hat szál másfél méter hosszú deszkát, kovácsműhelyben készített baltát és négy tolózárat szeretett volna eltulajdonítani. Szigorú büntetésben rész©, sült. De ez volt a „jutalma” annak a dolgozónak is, aki egymaga egyszerre a következő szerszámokat akarta kicsempészni az üzemből: 78 csigafúró, 21 menetfúró, 18 különböző méretű reszelő, 4 csavarhúzó, 6 villáskulcs, 2 tolómérő, 1 fűrészkeret lappal, két oldalvágó, egy hegesztőpisztoly, egy bilux-kapcsoló, 4 kerék- párszelepzár és 9 menetmet- sző. Az iparőröknek, a rendészeti osztály dolgozóinak éberségén, helytállásán és fegyelmezettségén múlott, hogy a társadalmi tulajdont nem tudták megkárosítani ezekben az esetekben. hogy az üzemi „szarkák” és az illetéktelen látogatók megkapták cselekedetükért a méltó jutalmat Fazekas István , A társadalmi tulajdont védik a Finomszerelvény gyár rendészet Növényvédelmi tapasztalatcsere !vádon A megyei tanács mezőgazdasági osztály, az AGRO- TRÖSZT, az AGROKER, a MÉK és a Heves megyei Növényvédő Állomás közös növényvédelmi tapasztalatcserét rendezett az ivádi Dózsa Termelőszövetkezet almásában. A tapasztalatcserén részt vettek a megye termelőszövetkezeti agronómusai, brigádvezetői és az Egri Tanárképző Főiskola negyedik évfolyamos mezőgazdasági szakos hallgatói. A részvevőket Ivádi Káz- mér, a termelőszövetkezet elnöke üdvözölte és röviden beszámolt a közös gazdaság fejlődéséről. Elmondotta, hogy az almás a termelőszövetkezet területének mindössze három százaléka, mégis az összjövedelem 27 százalékát adja. A fejlődés további útját a gyümölcstelepítés biztosítja. Mivel
