Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

A rmtőségyfila^gfé fagrsynléselcről ident ifik: Őszinte hangú beszámoló kevés vitával Ostoroson A párthelyiségben mindössze egy-két üres szék maradt. A falu 42 kommunistája közül igazolatlanul senki sem hiány­zott. A vezetőségválasztás napja a község életében is jelentős ese­mény volt, hiszen a falu sorsa, további előrehaladása szem­pontjából lényeges: kik, mi­lyen emberek kerülnek a párt élére. Az éíműlt években ez a fa­hl, a termelőszövetkezet sok­szor nehéz napokat élt át. Szét­húzás, civakodás, esőstől jött gazdasági bajok „fűszerezték” az életet És ezekben a nehéz időkben a párttágság, a párt­vezetés sem állt mindig hiva­tása magaslatán. A kommunis­ták kiengedték a kézből a kez­deményezést, hiányzott az okos kő, a bátor bírálat Ezeket az időket híven tük­rözte a beszámoló. Névre cím­zett bírálatok hangzottak él, de ugyanakkor világosan kitűnt, hogy ma már új szelek fújnak Ostoroson. A párt, a tanács, a tsz, a kulturális intézmények vezetői kezdenek rádöbbenni: senkinek sem jó, semmi jóra nem vezet az intrika, az egy­más lejáratása. A pártszervezet a* elmúlt két év alatt jelentősen előre­lépett a pártépítésben. Tizen­egy tagjelöltet vettek fel, bár ezek között kevés a fiatal. Az utánpótlásra pedig feltétlenül szükség lenne, hiszen a párt­tagok kétharmada negyven év felett van és a teher az öregek vállán nyugszik. Szó esett a KISZ-ről és a di­cséret hangja mellett az önbí­rálat is helyet kapott — Többet kell törődnünk a fiatalsággal, felelősek vagyunk értük — hangoztatta a vezető­ségi beszámoló. A beszámolóban helyt kapott Űgyan a termelőszövetkezeti élet a falu gazdasági helyzete, bár inkább a múlt és a jelen került napirendre és alig esett szó a jövőről, arról, hogyan to­vább? A beszámoló után mindenki azt várta, hogy élénk, sokol­dalú vita bontakozik majd ki, és az ostorosi kommunisták, akik rendezték soraikat az el­telt két év alatt, bátran véle­ményt nyilvánítanak majd, ja­vaslatokkal, tervekkel állanak elő. A taggyűlésen mindössze két—három érdembeli felszó­lalás hangzott éL Közöttük a tsz elnökéé és az iskolaigazga­tóé, a többiek inkább kérdést intéztek az új vezetőséghez. Meglepően kevés szó hang­zott el Ostoros gazdasági éle­téről, a jó adottságokkal ren­delkező, a felemelkedés útját kereső szövetkezetről, noha mindenki tudja, sorsdöntő for­dulatot itt csak akkor lehet el­érni, ha a szövetkezet megerő­södik, gazdaságilag megszilár­dul, a tagok megtalálják szá­mításukat a közös gazdaság­ban. A szövetkezet elnöke ér­tékes gondolatokkal, hasznos javaslatokkal állt elő, de még­is az oktatási reform, az iskola ügyes-bajos dolgai, problémái foglalták el felszólalásának na­gyobbik részét. Mindenki érezte, hogy az szerint Hatvan már évek óta város. Közlekedési gócpont, ipari centrum . és a környék kulturális életének is központ­ja. Az utóbbi évek fejlődése vitathatatlan, mégis felmerül a kérdés: valóban város lesz-e Hatvan? Akiket a Zagyva két partjá­hoz, a 3-as számú főútvonal és a Miskolc—Budapest közötti vasútvonal találkozásához ezer szállal köt az élet, éppen úgy sürgetik a fejlődést, mint azok, akiket csak néhány éve ho­zott ide sorsuk. Mire lenne szükség, mit kellene még épí­teni, szépíteni, hogy az ősi te­lepülés valóban kiérdemelje a város rangját? Baráti beszél­getések, kisgvűlések és egyéb népes összejövetelek bizonyít­ják, hogy sok mindenre lenne még szükség. De mire futja a rendelkezésre álló forintokból, az építőipari kapacitásból és a lakosság erejéből. Egyszóval hogyan lehet az igényeket és a lehetőségeket a köz érdekében a lehető legjobban és leghaté­konyabban összeegyeztetni? Er­ről tárgyalt legutóbbi ülésén Hatvan város építési és közle­kedési állandó bizottsága. A Táncsics Mihály, a Schul- teisz, vagy a Tompa Mihály utcák útburkolatának befeje­őszinte hangú beszámoló híven tükrözte a helyzetet, azt a for­dulatot, amely az utóbbi idő­ben örvendetesen bekövetke­zett. Azt vártuk volna, hogy a kommunisták bátrabban, őszintébben véleményt monda­nak és többet beszélnek arról, hogyan legyen a jövőben, mit várnak az új vezetőségtől. A választás egységet tükrö­zött A jelölteket egyhangúan választották meg és taps fo­gadta a jelölő bizottság elnö­kének bejelentését. Reméljük, az ostorosi új ve­zetőség késedelem nélkül hoz­zálát munkájához és minden erejével irányítja, segíti azt a munkát, amely a termelőszö­vetkezet megszilárdítását, a falu jobb éleiét célozza. A párttagság fokozottabb támo­gatását kérte Bartók Kálmán, az újraválasztott titkár is. (szalay) zéséihez hiányzik még valami? Hitelkeretben, forintokban nem lehet hiány, hiszen az Apaffy, a Buzogány és a Kos­suth utcák útépítésére több mint 650 ezer forintot szavaz­tak meg. Tanácsi utak és hidak karbantartására, javítására 1966 második félévére 600 ezer forint póthitelt kapott a vá­ros. A régi házak közül magas­ra emelkedik az épülő új kór­ház. Rangot és életet ad Hat­vannak. Bárcsak minél előbb gyógyíthatnának benne az or­vosok! Sok millió forintos be­ruházással gazdagodott az idén is a cukor- és konzervgyár. A park öreg fái alatt új vendég­lő kínálja gazdag étel-, italvá­lasztékát és a szomszédban közlekedési parkot építenek a fiatalabb nemzedéknek, hogy játék közben tanulja meg a közlekedés szabályait. Szűk a gimnázium? Most tornaterem épül hozzá, az is segít valamit. Az utcákat és az udvarokat gyakran „tenger­ré” változtatta egy-egy szapo­rább eső. A leginkább veszé­lyeztetett város-ész csatornázá­sát még az idén befejezik. A Munkácsi, Wesselényi, Kazin­czy, Klapka és Vörösmarty ut­ca lakóinak régi kívánsága tel­jesül. Jó tíz esztendeje búcsúzott a „fenti” munkától s ereszke­dett a mélybe a kisnánai LOr rínc Ferenc. Szerencsét pró­bálni ment a gyöngyösi bá­nyába, ismerőseitől, barátaitól hallotta, hogy jól keresnek odalenn az emberek. Tíz esztendő után beszéli, hogy nem is csalatkozott: ha „rávert”, hazavitte havonta a három-négy ezer forintot. Ha­mar megszerette a föld alatti világot, egykettőre otthonosan mozgott a lignit birodalmá­ban, kiismerte magát a szén­mezőben. Nem volt bíz’ neki soha semmi ellenvetése, nem panaszkodott egyszer sem a mindennapi feladatokra, vé­gezte a dolgát mint hajdan kinn a szántón, szőlőben, a miskolci épületszerelőknél. Halimhán, Sírokban vagy a füredi erdészetnél. S dolgo­zott volna szünet nélkül, ma is, ha szerencsétlen sorsa nem zavarja ilyen-olyan betegség­gel. Ha a hat évvel ezelőtti őszön az egyik napon váratla­nul nem szakad rá a szénfal.. Azt az október 31-ét ma is emlegeti, soha nem felejti! Gerincrepedést szenvedett ak­Sokan sürgetik a vízvezeté­ket, hogy ne kelljen vödörrel járni a kútra, vagy a berende­zett fürdőszobát szeretnék be­kötni a városi vezetékre. Jogos igény ez, a vízvezetékes, fürdő­szobás lakások arányával is le­het mérni a városi rangot, a civilizáció előrehaladását Egy­szerre és mindenre nem futja, de Ö- és Üj-Hatvanban kilenc —tíz utcában, összesen nyolc­ezer méterrel bővül az idén a vízvezetékhálózat. Bizonyára a Zagyva-parton innen és túl is újság, hogy a Il-es számú iskola közelében új éttermet nyitnak. Sürgősen meg kell kezdeni az építkezést, az átadás sem várathat sokáig magára, mert a Búzavirág ét­termet lebontják. Kiegyenesí­tik és szélesítik a városon átha­ladó főútvonalat, útban van a benzinkút és a Búzavirág is. De mindkettő helyett korsze­rűbbet és szebbet építenek. Korántsem teljes ez a fel­sorolás, sem a közelebbi, sem a távlati tervek tekintetében. Ha a költségvetés és a község­fejlesztési alap forintjaihoz a lakosság hozzáteszi ötleteit és tettekben megnyilvánuló aka­ratát, akkor már az idén job­ban, kényelmesebben élhetnek és valóban város lesz Futván. F. L. Valóban város lesz-e Hatvan? Hol építenek utat és csatornát? :— Ui étterem — Nyolcezer méteres vizvezeték-bővités Hivatalosan, na okmányok 171 in dúl a mesebeli ripor- tér, hogy megtudakolja, hogy a városok fényein, ké­nyelmes utcáin, szórakozóhe­lyein túl milyen, kérdés foglal­koztatja azokat, kik a falvak felemelkedéséért oly sok fele­lősséget vállalnak magukra a községek vb-elnökeit, és akik a vidéki állapotok ma még szenvedő alanyai — a falvak lakosságát. Mi a kívánságuk? Melyek azok az új igények, amelye­ket csak most rögzítenek a községi tanácsülések jegyző­könyvei, a tanácstagi fogadó­órák feljegyzéseik, melyek azok az igények, amelyek nélkül úgy érzik, ma már nem tud­nak panasz nélkül élni a me­gye legeldugottabb zugaiban sem? Heréden járunk. Néhány száz méter híján majd elhagyjuk a megyét. Azt hinné az ember, hogy az ilyen isten háta mö­götti vidéken alig mozdult va­lamit a társadalmi igények szellője, és... Nagyon nagyot téved az ember. A három kí­vánságot fölöttébb szűknek tartják itt a falu vezetői, La­kosai. Sorrendben így forgal­maznak: cukrászda, kisvendég­lő, friss gyümölcs, szódavíz, női fodrász, tiszta üzlet, udva­riasság (erről külön vb-ülésen is tárgyaltak, mert nem tartják megengedhetőnek, hogy a la­kosságot a legminimálisabb sértés is érhesse vásárlás köz­ben). Na igen... És friss ke­nyér. És ... több hely az óvo­dában, mert máris nagy a túl­terhelés, új iskola, rendbehoz- ni a falu környékét, hogy a szú­kor, törést s porcleválást há­rom csigolyáján. Ez volt a baj kezdete. Mondja, hogy ma is ezt nyögi. Hiába próbálkozik régi mun­kájával, nem ment már neki. A tröszt ezért a vfeontai kül­fejtés víztelenítéséhez helyez­te: szivattyúznia kellett a vá­gatokat. Nehezen barátkozott meg a változással, ragaszko­dott a gyöngyösi üzemhez, de idővel abbahagyta az ellen­kezést, beleszokott az új kör­nyezetbe. S ha nehezen is, de a kevesebb pénzzel is megbé­kélt Csupán az idei január vé­gén kezdett elégedetlenkedni, amikor felrendelték a szala­gok mellé. Amikor surrantós lett. Miért.. ? Azt mondja, hogy azért, mert nem neki való a szalag- fej rendben tartása, sérült de­rékkal nem bírja a lapátolást Szabálytalanságot érez át­helyezésében, úgy véli, hogy csúnyán elbántak vele. Könnyebb munka kellene? Minden bizonnyal. De hát csak akad olyasmi is ezen a hatalmas fejtésen? A kisnánai ember legyint: ugyan, sokra is menne vele! Műszakváltáskor beszélge­tünk az üzem kapujában. Fag­gatom: mesélje hát, ml a ba­ja?! — A lenti bánya kellene ne­kem továbbra Is, mert ott le­het csak igazán keresni... Míg lenn dolgoztam, a táppénzem is több volt mint a mostani fizetésem. Amit itt adnak, az a napi 58—59 forint nem elég ah­hoz, hogy... befejezzem a teá­sam. .. Tudja, újat építetten^ olyan kétszoba-összkooofocta. sat. Fürdőszoba te készítet .4 csak hát még a víz, a kéd, ni­val a berendezés hiányzik be­lőle. Meg vakolat keilen* m épület küsejére. — Hányán vannak odahaza? — Hárman. Már csak •* asszony, hatodik elemista fi­am, meg magam... — A felesége? — A tsz-ben dolgozik.. 1 20® négyszögöl szőlő, 600 kert meg szántó jár utána... — Nem elég ex a jövede­lem? — A lenti bányában jobb lenne nekem... Megszoktam. — Idefenn egészségesebb te, biztosabb is a munka. — Amott is lenne nekem ló, könnyebb beosztás. — A leomló szénfal majd­nem az életét követelte. Nem féL..? — Nem én! — Gyereke van, felesége. — Gyöngyösön jobban fi­zettek... Jó lenne visszamen­ni. .. Makacsul ragaszkodik a gihez. A bányához ahonnét Ids híján nem tért vissza. Kevesebbet keres? — OJ szakmával ismerkedik. Az te- kola pénzt mindenütt meg tef fizetni. Negyvenes ember a kisnánai bányász. Nem öreg még atv hoz, hogy mesterévé váljon a külszíni munkának. Vteontá* te megtalálhatja a számítását Ha segítenek neki. Lőrinc Ferenc újra elégedett lehet.. f—nt) Fő a bizalom Egyik ismerősöm mesélte el az alábbi történetet: — Bementem az üzletbe, hogy vegyek magamnak egy pár cipőt. Végignéztem a pol­cokon elhelyezett készletet, az­tán megtaláltam a megfelelőt. Kérdem az eladótól, 42-es szá­mút kaphatok-e ebből a cipő­ből. Igen, máris hozom: hang­zott a válasz. Aztán a belső raktárból kihozta a dobozt ki­nyitotta, és az egyik cipőt, a jobb lábast, átnyújtotta. Ké­rem, legyen szíves, adja ide a másikat is: mondom. Csak az egyiket szabad odaadni: mond­ja az eladó. Dühös lettem, ott­hagytam a cipőt, és kijöttem a boltból. — Miért nem próbáltad fel külön-külön a cipőt? mondják a boldogiak, mi már nem tudnánk cukrászda, zöld­ségbolt és iparcikkeket árusító szakosított üzletek nélkül élni. Sürgetik az apciak: Nagyobb választékot a cipőben, ruhá­ban ... És miért nincs kár­pitos? Végigjárhatnánk e három kí­vánsággal az egész megyét. Olyan meghökkentő és mégis jogos óhajok, kérelmek töme­gébe ütköznénk, amely nélkül ma már a falusiak nem tud­ják elképzelni életüket. Verpe- léten az autóbusz helyi járat, máshol Ifjúsági klubok, szé­lesvásznú mozi, kisvendéglő, zenés cukrászda, modem or­vosi lakás, fogászati rendelő, járda, villany, víz fürdőszoba, gépesítés, parkosítás, napközi otthonok, óvodák, bölcsődék... És hogy miért nincs megfelelő hely a tanulócsoportok számá­ra, hogy ott az iskolában, ta­nári felügyelet mellett készít­hessék el házi feladataikat a gyerekek? A legtöbbje új igény, a falu mai életéből adódik, s ahogy a megkérdezettek elmondták, ők is tisztában vannak vele, csak úgy válthatók valóra, ha nem készre számítanak, ha nemcsak egyetértenek, követe­lik e létesítményeket, de dol­goznak is megvalósításukért. Dizony, kedves felnőtték, 1 * ezek a mesebeli három­kívánságok csak így válhatnak valóra. És a vége... akár hiszik, akár nem, nem mese ... de va­lóság lesz. Kovács Endre — Lehetett volna, de...! A* jutott az eszembe, miért kell a vevőt tolvajnak nézni7 Mi­ért nem lehet a vevőben meg­bízni? Valamikor, ha bemen­tem egy cipőüzletbe, az eladó húzta fel a lábamra mind a két cipőt. Jó, tudom, erre ma már nincs idő, azért vezették be az önkiválasztó rendszert is. És most jön a másik „de”t Hányszor történt már meg* hogy a cipő nem felelt meg a ráírt méretnek? Miért van az. hogy az egyik 42-es cipő rá sem megy a lábamra, a másik lötyög rajta, és szinte véletlen, ha éppen jó? Miért nem lehet a gyártó vállalatok megadott cipőméreteiben megbízni? És mi van akkor, ha a vevő egyik lába egy fél számmal nagyobb* mint a másik? És ha a két cipó mérete nem egyezik? Miért nem próbálhatom fel mind a két cipőt egyszerre? Ehhez nincs joga a vevőnek? Aztán, egy kis szünet után még hozzátette: — Tudom, nem nagy ügy, ds mégis sértő, ha az embert tol­vajnak nézik. Bizalmi beosz­tást rám lehet bízni, egy pár háromszáz forintos cipőt már nem? Leszámítva ebből az esetből mindazt, amit a jogosnak vélt felháborodás eltúlzott, van ebben a kifakadásban megszív- lelnivaló. Ha más nem: rossz dolog az, amikor a kereskede­lem akaratlanul is beleszugge- rálja az emberekbe, hogy ők megbízhatatlanok. És még annyit: a vevőnek joga van a pénzéért válogatni, ha van miből, meggyőződni a megvásárolni kívánt áru tulaj­donságáról. Amiótsa kereske­delem létezik, minig így volt. Miért akarunk visszafelé ha­ladni, ugyanakkor pedig mo­dern, önkiválasztó formát „erőltetni”? Vagy az egyiket, vagy a má­sikat, de a kettő együtt nem megy. Véleményünk szerint a fej­lődésen van a hangsúly. De akkor legyünk következetesek még egy háromszáz forintos cipőnél is. (M. F.) Nbjiüísbm 3 1906. szeptember 4., vasára*®! Föld alól napfényre Riporter meg a három kívánság sogató fazékig. Három kívánság... 1 Feltettük ezt a kérdést a bükkszékieknek is. És ahol a ' kacsák piszkolta patak folyt ke­resztül a falun, ott most víz­vezetéket, szennyvízlevezetőt igényelnek. A bitumenes utat már megkapták. Sok háznál már fürdőszobás lakrészek fo­gadják az üdülni vágyó vendé­geket. Szóval Bükkszék ... aho­vá szinte átsötétlenek még a siroki barlanglakások és a he­gyek közé szorult nyomorúság ■ árnyai, ott most ez a legfőbb i gond. A csatornázás. A kis­■ vendéglő már nem, mert az megvan. Kettő is. Zöldségbolt, büfé, camping, ez ma már ter­1 mészetes. ’ A kívánságkutató riporter t újra átvált más vidékre. Ke­• rekharaszt. A kívánság első : része itt már teljesült. Az if­júsági klub működik. De a ’ boltban érdekes Igényléseket ■ adnak fel az asszonyok: Több- levesport hozzanak, készételt i meg húskonzervet, hogy gyor- í san lehessen vacsorát készite­■ ni a mezőről hazatérőknek. Es ■ micsoda dolog — mondják —, i hogy nincs olyan nagy tiszta- i ság a boltban, mint ami egy i tsz-községhez méltó lenne. ’ Ez tény. ^ A z igények, óhajok, há­• ^ rom kívánságok egé­- szén mások mostanában. Azt hessenek a szövetkezet trakto­rai, az üzletekbe élelmiszert, iparcikket hordó teherautók. És hogy ne adjon túlzott elége­dettségre okot az a tény, hogy az utóbbi tíz év alatt itt hat­millió forintnál többet érő járda, villanyhálózat, vízveze­ték, autóbusz-váróterem, Ti- sza-híd, könyvtár, orvosi ren­delő és más közhasznú épület került tető alá. De mit mondjunk a harmadik kívánságukra? Vannak lakosok, akik még mindig 300 méterre járnak ví­zért és még húsz kilométernyi földes út vár kövezésre, por­talanításra. Hogy meglesz? Ezt ők is tudják, legfeljebb az a vita tárgya, hogy: mikor? De ebben még a kívánságokai fürkésző riporter sem tud biz­tos dátumot mondani. Csak azt: Meglesz. Etilénben örül azon, hogy Gyöngyössolymoson — megnyílt az első paraszti ház­ba vezetett vízcsap és minder bizonnyal nagyon sok helybei: fürdőszoba, konyha gazdasszo­nya könnyebbül meg, amikoi egyetlen csavarásra elő tudj£ varázsolni a friss vizet, talár nem is emlékezve már arra í néhány hónappal „korábbi’ időre, amikor még ínhúzó vöd­rökkel kellett a szomszéd ut­cából lötyögtetni a vizet a me nyögök és a mocsárban feléle­dő rovarok ne molesztálják a falu népét. Hozzáfűzték még: jó lenne, ha előadásokat tarta­nának a nyári helyes étkezés­ről, mert nem tudni miért; a nyár mindig bekopogtat vala­mi betegséggel. IJ át így kérjen három kí­11 vánságot a riporter. Tovább megy. persze, és re­méli, máshol olyan kívánsá­gokra talál, amelyet egy va­rázsintésre elintézhet a tanács­nál, szövetkezetnél. De nem. Hát mondjam a tiszanámaiak- nak, hogy kissé korai még az az igényük, hogy a családi há­zakhoz szükséges építőanyagot ott árusítsák a helyben? El­fogadom az indokaikat. Azelőtt nagyon lassan épültek a házak, főleg vályogból, kis ablakok­kal. S hogy most néhány év alatt 80-an emeltek otthantetőt maguknak, nagy ablakokkal, fürdőszobával és ahogy néz­tem a statisztikát, lakásonként három-négy szobával. Állami segítséggel... Igaz, erre 450 ezer forintot fizetett ki az OTP. De hát ki tudna ellent­mondani ilyen kívánságnak: egészséges fürdőszobás lakáso­kat igényelnek falun is. Vagy akár a második kíván­ságnak: parkosítsák a széles utcákat és a tengelyig érő sár helyett szilárd alapon gördül-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents