Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

Pákozd — 1848 Í966 All Pákozd határában egy magas kőoszlop, messziről ész­reveszi, látja a Balatonhoz igyekvő utas. Ezt az oszlopot most virágok övezik talapza­tához elzarándokol a környék népe, s a kora őszi napon, szeptember utolsó előtti napján emlékezés színhelye a szel id dombos-halmos táj. Az emlé­kezésé és a megbecsülésé: ha­zánk fegyveres erőit köszönt- jük a tiszteletükre jelessé tett napon. Nem piros betűs ünnep szep­tember 29-e. Nem pihen meg a szorgos munkáskéz, nem áll meg a traktorkerék, az isko­lában feleltet majd a tanár, flöldrajzból, történelemből, ép­pen úgy, mint más napon. S feleltet maga a hétköznapi ün­nep is — történelemből, ra­gaszkodásból, másként és több hangsúllyal, mint az esztendő többi napján. Mert a pákozdi fcő-felkiáltójel rá a tanú, hogy szent ügyéért: szabadságáért és hazájáért milyen nagy tet­tekre, milyen hősi erőfeszíté­sekre képes a magyar. Kato­nákra emlékezünk, fegyveres emberekre, mert katonák vol­tak Pákozd hősei 1848. szep­temberében, fegyveres emberek a szó legjobb értelmében, fegyvert fogó mesterlegények és parasztok, fegyverrel, kard­dal hazát, szülőt, családot vé­dő apák és fiaik. Egyszerű, történelmi párhuzammal: olya­nok, mint korunk fegyveresei, mint a mi katonáink. Egyszerű lenne úgy sum­mázni e kora őszi ünnep ér­telmét, hogy azokat köszönt­jük, akik egyenruhát öltene!;, nehéz szolgálatot teljesítenek, mert ezt érzik hivatásuknak vagy, mert erre szólítja őket a törvény. Igaz lenne ez, de a teljes igazság több ennél. Nem csupán arról van szó, hogy elismeréssel adózunk most a katonának, a rendőr­nek, a munkásőrnek, a határok őrzőinek, hanem arról is. hogy azokat köszöntjük akik a rnl országunk biztonságát védik, a mi rendünk rendjének őr­zői, a mi hazánk sérthetetlen határainak vigyázói. Büszkék vagyunk rájuk, amint büszkék vagyunk arra, Ebgy olyan világot teremtet­tünk e hazában, amely minden lényeges jellemzőjében megfe­lel a pákozdi hősök álmainak, vágyainak vagy tudatos céljai­nak' Mert Pákozd mezején jobbágyok haltak meg. hogy többé ne legyen jobbágy, úri- birtokhoz láncolt senki és sem­mi a parasztember. És Pákozd kő-emlék jeléhez most — urak nélküli földön nőtt virágot visz az ország minden javat birtokló nép. Pákozd fennsík­ján azért folyt a vér hogy szabad legyen a magyar S most tiszta lelkiismerettel tesz;, szűk a koszorút az emlékmű­re, mert az őrségtől Szataná­rig úgy él, olyan körülmények között teremt mind jobb vilá­got önmagának a magyar, amint elhatározta, s eldöntöt­te messzire mutató idők táv­latára. Haza és magyarság, 1848. és 1966. egy és oszthatat­lan. Mert korunkban betelje­sülnek a nemzet legmagaszto- sabb vágyai, mert megvalósul­nak történelmi múltunk leg­szebb céljai — mert napi teen­dőit végezve hazát épített és épít népünk. Csaknem százhúsz esztendő­vel ezelőtt kontinensünk leg­haladóbb forradalmi áramába kapcsolódott a harc, amely­nek része volt a dicső emlé­kű pákozdi csata. S ma, év­századnál több idő múltával olyan világot formáló tábor közösségét mondhatjuk büsz­kén magunkénak mint a ha­ladás első vonalában is úttörő szocialista ocszágoikét. Azonos cél vezeti e közösség tagjait: éljen méltóságához illően min­den ember, mert erre módot csak az teremt, ha olyan a világ, ahol nincs kizsákmányo­ló és kizsákmányolt, ahol a célt* magasztosak és az esz­közök tiszták. Mi Ilyen világ­ban élünk, s így rendezték éle­tüket testvéreink, akikhez sérthetetlen és oszthatatlan szövetség ezer szála fű* ben­nünket. íviessze időkre szóló biztonságérzetet ad ma min­den magyarnak, hogy békéjét és céljainak megvalósulását e testvéri közösség roppant erői védik, óvják és őrzik minden ellenségtől. Valljuk meg: nem­zeti büszkeséggel figyeltük e napokban a Csehszlovákiából érkező híreket csapataink rész­vételéről a Varsói Szerződés néhány országának impozáns, nagy hadgyakorlatán, örven­dezünk az elismerésnek, amely fiaink kiképzési, hadtu­dománybeli sikereinek szól, s örvendezünk a tökéletes együttműködésnek, amely a más országokhoz tartozó, de tartalmukban egyszellemű, egycélú fegyveres erők között mostanáig kikovácsolódott S jó érzés, hogy szinte kézzel­foghatóan érezzük: milyen mély és személyhez szóló ér­telmet nyertek azok az anyagi áldozatok, amelyekkel korsze­rűsítettük tökéletesítettük haderőnket, fegyveres szerve­zeteinket, Katonának állni: egykor vir­tus dolga volt. Ma a katona, a fegyveres ember: országépr tő, országát őrző, akire min­dig és minden helyzetben szá­mítani lehet. Árvíz vagy mun­ka, tanulás és állandó készen­lét, a haza és a szocialista tá­bor méreteiben való gondolko­dás: mindez eggyéforr fegyve­res testületeink tevékenysé­gében. Most, az ünnepen őket köszöntjük és csendes szóval, belülről fakadó érzéssel a ha­zát, amelyet védenek —, amely immár elvi tathatatlamá, vég­érvényesen a miénk. , i Lantos László | Ttaerer ifivel bővítik a SZOT-üdültetés kereteit A SZOT illetékes főigazga tósága megkezdte a következő év — sőt egyes vonatkozások­ban évek — üdültetésének előkészítését. 1967-ben további 10 000 fő­vel növelik az üdültetés sze­mélyi kereteit, így jövőre már 272 000 felnőtt és gyer­mek részesülhet a kedvezmé­nyes üdültetésben, a létszám- emelést elősegíti, hogy most már lassankint átmegy a köz­tudatba, hogy az egész éven át működő üdülök nagy ré­szébe nemcsak felnőttek kap­hatnak beutjalót, hanem csa­ládok is. Sokat várnak attól, hogy jövőre egy újabb üdülő­hajót állítanak szolgálatba, amelynek segítségével lénye­gesen növelhetik a hajóüdü­lésben részesülök számát. Igen előnyősnek látszik az a megállapodás, amelynek ér­telmében a SZOT kora ősztől tavasz végéig szobákat bérel az ország legszebb tájaid (pél­dául Sopron, Eger, Jósvafő) szállodáiban, és oda is küld üdülni dolgozókat Az üdülés kényelmét Is fo­kozni kívánja a jövőben a SZOT. Ezért az eddigi sátor­táborokat fokozatosan meg­szüntetik, és helyükre üdülő­házakat építenek. A jövő év­ben például Tóalmáson építe­nek az eddigi sátortábor he­lyett korszerű üdülőtelepet aimEtSm ITT AZ ŐSZ! (Kiss Béla felvétele) A káli gépszerelők brigádnaplója (Tudósítónktól.) Május elsején ünnepséget tartottak Kálbap abból az al­kalomból, hogy a Füzesabonyi Gépjavító Állomás helyi gép­javító üzemében a gépszere­lők 12 tagú szocialista brigád­ja megalakult. A nap esemé­nyeiről sok fényképfelvételt készítettek. amelyek most mind itt láthatók a brigád naplójában A szerélőbrigád a Május 1. nevet vette fel. A gondosan vezetett brigád­naplóban az első lapokon lát" hatók a brigádtagok arcképei, itt találhatók a vállalások és a sorok között újabb felvéte­lek közös életükről, munká­juk minden nagyobb esemé­nyéről. A gépjavító állomás szempontjából értékes vállalá­sokat fogalmaztak meg egysze­rű szavakkal, amelyek mind azt bizonyítják, ; hogy többet, jobbat akarnak az eddiginél, szocialista módon akarnak él­ni, dolgozni és gondolkozni A brigád tagjai vállalták, hegy 250 órás társadalmi mun­kával szépítik, parkosítják az üzem területét. Vállalták a kompoiti Üj Barázda Terme­lőszövetkezet műszaki patraná- lását. Vállalták, hogy komp­resszort építenek a műhelybe, részt vesznek szakmai tovább­képzéseken, csökkentik a javí­tási munkák önköltségét, meg­látogatják a környékbeli ter­melőszövetkezeteket és szak­mai tanácsokat adnak az RS 09-es traktorok kezelésére, üze­meltetésére. Értékesek az egyéni vállalá­sok is. Szepesi György vállal­ta, hogy tovább tanul, beirat­kozik a technikum L osztá­lyába és szavát állta, mert le­velező hallgatóként megkezd­te tanulmányait. Vass János a hevesi Rákóczi Termelőszövet­kezet RS 09-es erőgépeinek munkáját kíséri figyelemmel és felelősségget vállalt Kór Fe­renc ipari tanuló fejlődéséért. Dér József a motorok beépíté­sének időnormáját egy árával rövidítette le. És a vállalások már tárgyi formát öltenek, számos biao­Az eseményt az indította el, hogy bejött hozzám Csipkere- kiné a földszint tizenkettőből. — Sehogyan sem boldogulok ezzel a számítással — kezdte mondókáját, és az orrom alá dugott egy szakácskönyvet. — Itt az áll — mutatta a sorokat hogy vegyek a túrógombóc készítéséhez hatvan deka túrót és tíz deka darát. — Hát vegyen — szakítottam félbe mert a túrógombócot csak enni szeretem, de olvasni nem. — Ha ilyen egyszerű lenne, nem jöttem volna magához — folytatta Csipkerekiné. — A helyzet ugyanis az, hogy én egy kiló túróból akarok gom­bócot csinálni, s nem tudom kiszámítani, hogy ahhoz meny­nyi dara kell. — Pedig egyszerű a számítás — vágtam közbe fölényesen. — Ez egy egyszerű egyismeretle- nes izé... Akarom mondani aránypár. Ki kell számítani az ikszet, ami jelen esetben a da­ra ... Csipkerekiné olyan esengve nézett rám, hogy kivettem ke­zéből a papírt, ceruzát és szá­molni kezdtem. T^ássuk csak, hogyan is van ez? Tehát hat­van deka túróhoz tíz deka da­ra, akkor egy kiló túróhoz? ... Igen, ahhoz mennyi kell? » Csak néhány pillanatig töp­rengtem, aztán egy mozdulat­tal félretoltam Csipkére kínét, s nekiálltam megkeresni a gye­rek tavalyi számtankönyvét, hátha abban találok valami utalást a megoldásra. — Csak kezdje kimérni otthon a túrót, addig kiszámolom — távolítottam el a közelemből Csipkerekinét, s ahogy kihúzta a lábát a lakásomból, átrohan­tam a szomszédba, ahol egy tanár ismerősöm lakott. Sajnos, nem találtam otthon, de hazafelé menet találkoztam a lakóbizottság elnökével. Ne­ki is mondtam, miről van szó, mire ő azonnal tűzbe jött. — Tudja mit? — lelkendezett. — összehívom a lakóbizottsá­got. A kollektív bölcsesség. Az majd segít... Állta is a szavát, mert fél óra múlva lakásomon ült az egész lakóbizottság. Kiszóltam o fe­leségemnek, hogy főzzön két kör kávét és senkinek nem va­gyok itthon — a lakóbizottság elnöke pedig megnyitotta az ér­tekezletet, s átadta nekem a szót, hogy ismertessem a pél­dát. Az első hozzászóló Huzlicsek bácsi volt, aki azt javasolta, hogy az adott számokat helyet­tesítsük be a színusztételbe. — Hogy képzel ilyet, Huzli­csek kartárs! — emelkedett szó­lásra Czvekedli Béla. — Ha a színusztételt alkalmazzuk, ak­kor fokban kapjuk meg az eredményt, nekünk pedig da­rában kell. — Akkor talán az Avogadro- törvényböl kellene kiindulni -> javasolta valaki, de öt is le­szavazták, mert Csupor Jenó kifejtette, miszerint neki úgy rémlik, hogy az öreg Avogadro a gázokkal kapcsolatban csi­nált valami ilyen izét. További másfél óra máivá már csak azon folyt ta vita, hogy egyenes, vagy fordított arányról ‘vari-e szó, aztán szó­többséggel az egyenes arány javára billent a mérleg. Ezután már gyorsan halad­tunk előre, sót egy félóra múl­tán sor kerülhetett az aránypár felállítására is, bár egy darabig elvitáztunk azon, hogy az iksz az kültag, vagy beltag legyen. Pontban éjfélkor diadalüvöl­nyíték található a teljesítések­re Jóleső érzés szétnézni az üzem parkosított udvarán; szökökutat építettek, utat. víz­levezető árkokat készítettek. Beépítették helyére a komp­resszort és értékes az a mun­ka, amelyet a kompoiti Üj Barázda Termelőszövetkezet­ben végeztek eddig A nyár fo­lyamán többször felkeresték a szövetkezetét és munkaidő után beépítették az új üzem­anyagtartályt A szövetkezet elnökéinek köszönő sarai ta núskodnak erről és a fényké­pek. A káU szerelőbrigád tagjai előadásokat hallgatnak a szer cialista erkölcsről, az új gaz­daságirányítási mechanizmus­ról és mindennapos segítő ven­dégei a környező termelőszö­vetkezeteknek. Erről ad szá­mot a brigádnapló ég nem kétséges, hogy a következő május elsején a megtisztelő szocialista brigád cím odaíté­léséről is készülhet beszámoló a naplót lapozgatok számára. tésben törtünk ki, mert meg­volt a végeredmény: az egy kiló túróhoz tizenhat deka és hat gramm dara kell. Az egész lakóbizottság dalol­va vonult le az eredménnyel Csipkerekiékhez. — Mi van, kérem? — nyitotta ki az ajtót álmos szervekkel a lakás úrnője. — Itt a megoldás — kezdett szónokolni a lakóbizottság el­nöke. — Miféle megoldás? — Hát, hogy mennyi dara kell a túrógombóchoz. <— Köszönöm a szívességü­ket — hálálko­dott Csipkereki­né —, de az a helyzet, hogy nem győztem várni, így aztán úgy körülbelül adtam hozzá a darát. Már meg is ettük. Kitűnő volt Leforrázva tá­voztunk Csip- kerekiék laká­sa elöl, csak a lakóbizottság elnöke igyeke­zett lelket ön­teni belénk: — Vigasztalja a lakótársakat, hogy végre egy­szer tartottunk legalább egy remek operatív értekezletet. Igaz — tette hoz­zá —, hogy az udvar rend­jéről is kellene tárgyalnunk, de az ráér. Majd legközelebb. Baloghy Zoltán Mérlegen a balatoni nyár Götz Gusztáv, a balatoni vi­harjelző meteorológiai szolgá­lat vezetője az idényzárás al­kalmából summázta a meteoro­lógiai állomások és a révkapi- tány^ág munkáját. Közölté, hogy a három nyári hónap alatt a Balaton térségének idő­járása a normálisnál fél fokkal hűvösebb volt, de ugyanakkor az átlagosnál szárazabb és napfényesebb. A legmelegebb nyári nap július 14. volt, ami­kor 31—33 fokot mértek. Au­gusztus közepén a tó vize 26 fo­kig melegedett fel. A július az átlagost másfélszeresen túlha­ladó csapadékával „jeleske­dett”. A viharjelző szolgalat előze­tes jelzése nyomán 39 esetben kellett fellőni figyelmeztető sárga és 32 esetben a minden­kit kiparancsoló piros rakétát- A legerősebb széllökéseket (95 kilométer óránként) május 29-én észlelték Siófokon. Ek­kor 70 órán tartott egyfolytá­ban a viharos szél, amely he» hasonló az utóbbi évtizedekben csupán kétezer fordult elő. A balatoni nyár ez évi mérlegén tehát — a napsugárzás! többlet ellenére — a negatív vonásod kerültek túlsúlyba. (MTI) Mjiűirm 3 1966. saept. 39, csütörtök a oauapraH aajiomu- es Felvonógyár 4. számú egri gyáregységének dolgozói me­gyénkben első között kapcso­lódtak be a kongresszusi mun­kaversenybe. A tavasszal 1 300 000 forintos vállalást tet­tek: egyebeik között 20 komp­lett sebességváltó elkészítését ígérték a Vörös Csillag Trak­torgyárnak, s elhatározták, hogy gondosabb anyagfelhasz­nálással, hasznos újítások be­vezetésével, s jelentős norma­óra-megtakarítással készülnek az ünnepre. A fogadalom után nagy fe­lelősségérzettel, kettőzött szor­galommal látott ki-ki a terven felül vállalt feladatok elvégzé­séhez. S a következő hetekben, hónapokban tettekkel bizonyí­tották, hogy állni akarják sza­vukat! Az egriek közös összefogásá­nak eredményeként elkészült a pesti gyár idei exportjához szükséges 20 sebességváltó, s így az újabb kérésre, augusz­tus végén, további 20 darabos kérés teljesítését ígérhették az üzem dolgozói! Kongresszusi vállalásaikat ezzel 2 400 000 fo­rintra egészítették ki! Az eddigi sikerekben a gyár valamennyi dolgozója osztozik. Az általános igyekezetből azon­ban feltétlenül ki kell emelni* i Modul komplexbrigád tagjai­nak iparkodását, amely kétség­kívül nagymértékben hozzájá­rult az eredményekhez. A bri­gádtagok ugyanis több mint kétezer normaórát takarítottak meg a különféle munkák so­rán, bevezetett újításuk nép- gazdasági eredménye megha­ladja az ígért 80 ezer forintot 5 ezen kívül másik öt techno­lógiai jellegű javaslatuk vár el­fogadásra. A mérnökökből, technikusokból és fizikai dol­gozókból álló, szocialista cí­mért küzdő munkacsapat érde­me, hogy az albertfalvi törzs­gyárból tárolásra érkezett — az évék során megrozsdásodott, bizonvos fokig seleitassé vált — B 62-es sebességváltó-házak­ból tizenhatot használhatóvá lettek! Ezzel, társadalmi mun­kával, bérfelhasználás néOett több mint 65 ezer forintot „hoztak? a gyárnak! S egy* ben elkerülték a költségesebb új alkatrészek készítését. S ha már a Modul komplex» brigád társadalmi munkájáról szólunk, hadd említsük me® azt is, hogy tagjai segítségük» nek még számos más példáját! is adták az idén. Ez a munka» csapat készítette el az egyik új gyártmány, a PC—100-as szög» hajtómű ellenőrzéséhez szűk» séges műszereket is, a farkast völgyi óvoda játszóterének osúzdáját, s kijavította a gyáaj hangoshíradójának berendezés sét... A kongresszusi munkaven seny egyébként nagy hatássak van a gyári brigádmozgalomrai Az egészséges szellemű vetél­kedés nap nap után újabb eredményeket hoz. A dolgozók» a legkülönfélébb ötletekkel 'álU nak elő, s a legváltozatosabb módon járulnak hozzá a közös sikerekhez. A tmk-eok átszervezte® csapataikat, új vezetőket vá­lasztottak, s műszakjaikban* azokon túl, egyre többet hal­latnak magukról. Becsülettej elvégzik „rendes” feladataikat s időről időre kémek valami új megbízatást. A Gagarin, az Augusztus 20+ a Béke, a Május 1., az Ifjú Gárda és a Ságvári Endre bri­gádok az új csővázas szín épí-* tésében végeztek kiváló mun­kát, hozzájárultak ahhoz, hogy) a használaton kívüli gépekj megrokkant berendezések fe­dél alá. megfelelő tárolóhely-» re kerüljenek. Az egri gyár dolgozói ta­valy április 1-én alaposai* „megtréfálták” a pesti nagy- vállalatot: elsők lettek a mun­kaversenyben! Vezető helyüket azóta is tartják. Az idén eW nyerték az élüzem címet, fél-4 éves tervüket túlteljesítették. Aki látja igyekezetüket, aé a megmondhatója: nem véletá 'énül kerülték a legjobbak kö-» zé ...! i. (gyón® A kongresszusi munkaversenyrül jelentjük: Egri segítség a Vörös Csillag Traktorgyárnak Terven felül: 40 sebességváltó A "Fk'tirinr>e>R+^ Rni+nmíl- IriiTinl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents