Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

Joó fanár bácsi a párffifkár HA A FELNŐTTEKET kér­dezem Szakaiamban, ki a párt- titkár, egyszerűen csak így fe­lelnek : a Sándor, a Joó Sán­dor. Ha az iskolás gyerekektől kérdezem ugyanezt — Joó tanár bácsi a válasz. A két felelet egy és ugyanaz, mert Joó Sándor elvtárs pedagógus és párttitkár Szihalomban. Élénk tekintetű fiatalember, 35 éves, de nem nézem any- nyinak. Megszoktuk már, hogy vannak mesterségek, amelyek családi tradícióként szállnak nemzedékről nemzedékre. Lám, csak túl a mesterségeken, már a közéleti funkciónak is lehet­Orsságjáráson a lőrinci nevelőotthon fiataljai Aki a lőrinci tanácsházával szemben lévő, kissé kopottas külsejű ház falán olvassa: József Attila Ifjúsági Nevelő- otthon”, nem gondolja, milyen kedves hely ez nekünk, akik benne élünk. Innen indultunk el kétnapos kirándulásra, hogy szórakozva tanuljunk. Patkó Lajos bácsi, kedves igazgatónk sok ügyes-bajos dolga mellett arra is gondolt, ne csak hall­junk a nagyszerű alkotásokról, hanem lássuk is azokat. Dunán úszó hajónk napfényben fürdőit, amíg Visegrádot elértük. A Duna két partján SZOT-üdülők sorakoztak. Viseg- rádra érkezve első utunk az ásatásokhoz vezetett, amelyet Schulek János 1934-ben kezdett feltárni. Ott ültünk Mátyás király szökőkutas díszudvarán, s idegenvezetőnk előadásából megtudtuk, hogy a palota 600 méter hosszú, kétszáz méter széles, négyszintű volt és 350 szobából állott. A középkorban Európa leghatalmasabb királyi palotája volt. Felmentünk Salamon tornyába, a visegrádi várromok­hoz, a kilátóhoz és gyönyörködtünk a Duna-kanyarban. A nagyvillányi turistaházban aludtunk. Reggeli után o turistaház vezetője megdicsért bennünket, hogy olyan tisztán adtuk vissza a szobákat s nekünk nagyon jólesett a dicséret. Az út folyamán megfigyeléseket végeztünk, feljegyzése­ket készítettünk. Demeter Antal csoportja az épületekről, ker­tekről, villákról, nyaralókról készített feljegyzést, Munkácsi István csoportja a mezőgazdasági növényzetet, az erdőket vizsgálta. Az én csoportom „Találkozás az emberekkel” jel­szóval nézte, hogyan viselkednek az emberek egymás közt és velünk szemben. Mindegyik csoport faliújságon számolt be tapasztalatairól. Volt zsebpénzünk is. Igazgató bácsink tíz hold földet szerzett, öntözéses kertészetet fejlesztett. Munkaegységre dol­goztunk. Magatartásunk, szorgalmunk és a munkaegység alap­ján kaptuk a költőpénzt és az engedélyt az útra. ' Szilágyi Józsefné, a gondnoknő anyai szívvel, a kövérre tömött pénztárcán kívül, két nagy táska élelmet is útnak in­dított velünk. Szép volt a kirándulás és fontos, hogy megismerjük szép hazánkat, az embereket, a szocialista társadalom alkotásait, hiszen hazát és népet csak akkor lehet szeretni, ha ismer­jük is. Kérész Lajos 'kertész szakmunkástanuló, Lőrinci nek családi tradíciói. Joó Sán­dor édesapja is volt partid tkár Szihalomban és most már má­sodszor választották ót, a volt párttitkár fkát. Mi most a veaetőség legfon­tosabb feladata, hogyan kezd ismét munkához a másodszor is megválasztott párttitkár? — erről beszélgettünk. — Nem is annyira kezdeni, mint inkább folytatni kell a munkát. Igaz, három új tagja is van a vezetőségnek, ezért el­ső dolgunk, hogy őket is bevon­juk a vezetésbe, megfelelő muníkát adjunk nekik és termé­szetesen segítséget is. Aztán itt van az őszi munka. Most ez a legfontosabb. A mi falunkban is kevés a munkaerő. Kidolgoz­tunk egy ütemtervet a betaka­rításra és a vetésre — ezt már az új pártvezetőség tárgyalta meg... Szeretnénk megoldani végre a község vízproblémáját is. Az az igazság, hogy nincs jó ivó­víz a faluban. A lakosság nagy része vállalná az anyagi áldo­zatokat is, de vannak, akik még húzódoznak. Egyszóval itt még lesz dolga a pártszervezet­nek. AKAD DOLGUNK a téli hó­napokra is. A mi alapszerveze­tünk tulajdonképpen tsz-pári- szervezet, a tagság fele a szö­vetkezetben dolgozik. Ezért szeretnénk erősíteni a tsz-ben is a politikai munkát. Két po­litikai iskolát szervezünk: az időszerű kérdésékről és egy mezőgazdasági tagozatot. A pártépítésre is vannak ter­veink: rövid időn belül öt új tagra számítunk. Aztán itt van­nak a nyakunkban a kulturális feladatok, nem beszélve arról, hogy a pártértekezletek és a IX. kongresszus is bőven ad majd munkát számunkra. — Nehéz-e egy községi párt­titkár dolga? Igennel, vagy nemmel is le­hetne válaszolni erre a kérdés­re, de Joó Sándor alapos em­ber, mindjárt részletesen indo­kolja is a választ. — A nevelés mindig pedagó­giai feladat. Az iskolában a gyerekekkel foglalkozom, utá­na pedig a felnőttekkel. Min­denkit ismerek a faluban, s ugyanúgy ismernek engem is. Ügy érzem, becsülnek az em­berek. Persze, azért nem köny- nyű a pórttitkár dolga. De megosztjuk a munkát. Jó a fa­lu vezető gárdája, szépen tu­dunk együtt dolgozni, öt éve vagyok párttitkár, s nyugodt«® elmondhatom» évről év*» könnyebb a munka. Tekinté­lye van a pártszervezetnek a faluban. Az emberek bizalom­mal fordulnak a párthoz. Gyakran még családi ügyekben is segítségünket kérik, vagy ja­vaslatot tesznek, mit, hogyan kellene csinálni. Gyakran hal­lani ilyen megjegyzéseket: „Sanyikám, ha ezt a párt sem tudja elintézni, kihez az is­tenhez forduljak.. .” MI ERŐNKHÖZ mérten se­gítünk. Elintézzük a panaszo­kat, de azt is megmondjuk őszintén, szemtől szembe, ha valakinek nincs igaza. A jó ja­vaslatokat pedig . igyekszünk megvalósítani. Érdemes meg­említeni, hogy néhány évvel ez­előtt még túlsúlyban volt a sze­mélyes ügy, most ez csökkent és több a közös probléma. Biz már egymagában is azt jelzi, hogy sokat fejlődött az embe­rek gondolkodása, mégpedig az enyémtől a miénk felé. Nemcsak az 53 párttag, ha­nem egy egész falu, három­ezer ember gondjaival, prob­lémáival osztozik a párttitkár és a vezetőség, S ott a terme­lőszövetkezet is, a Rimamehte, ahol 1964-ben 22 forint, 65-ben már 30 forint jutott egy mun­kaegységre, s remélik, ebben az esztendőben még tovább emel­kednek a forintok. Eredmé­nyeikhez kell még sorolni azt is, hogy ők építették a járás egyik legszebb pártszékházát, mégpedig jelentős társadalmi munkával. Munka tehát volt, és lesz is bőven. Űttörő csapatvezető is a párttitkár és marxista esti egyetemre jár. És családapa, 17 hónapos kislánya is megköve­teli olykor, hogy eljátszadoa- zék vele apuka. Felesége veze­tő óvónő, 80 gyerek gondját bízták rá. Vajon mit szólt ő a társadalmi megbízatásokhoz, a sok elfoglaltsághoz? — Megértéssel fogadja. Más­képp nem is tudnám csinál­ni... AZ ISKOLÁBAN a múlt tör­ténelmének lapjait tanítja Joó tanár bácsi, a csengőszó után pedig napjaink még izgalma­sabb történelmét írja, formál­ja Joó Sándor elvtárs, a párt­titkár. Ügy hiszem, jól válasz­tottak a szihalmi kommunisták és a járási pártértekezleten is méltón képviseli majd a köz­ség lakóit^, (márkusz) fELENA RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAMÁS tézményt- feloszlatták, áthe­lyezték őt a birodalmi kancel­láriára. Borolválatlan emiber, mé­lyen ülő szemmel, SS egyen­ruhában. Akadozva beszél, só­hajtozik, kezét tördeli. A pin­ce lakói közül talán Kunz volt az egyetlen, aki az idegesség­től nem vesztette el fogékony­ságát az események iránt, amelynek tanúja volt. így be­szélte el Bisztrovnafc „Április 27-én, vacsora előtt, 8—9 óra körül Hitler bunke­rének bejáratánál, a folyosón találkoztam Göbbels feleségé­vel. Azt mondta, egy nagyon fontos ügyben akar hozzám fordulni és rögtön rátért a do­logra: olyan a helyzet, hogy segítenem kell neki gyermekei ¥ * Tg # & ¥ m PP fi# tíwüsüg 1 mmimm iüüti. szept. 29. csütörtök Hitler „müvét” szemléik íA Zeit ka Bűdből) megölésében. Beleegyezésemet adtam a dologhoz”. Május 1-én Kunzot telefonom elhívták a kórházból, amely 500 méterre volt a Führer bun­kerétől, hogy menjen Göbbels irodájába. Itt megmagyarázták neki, hogy milyen célból hivat­ták. Az orvos azt tanácsolta Göbbélsinek, hogy gyermekeit és feleségét helyezze a Vörös- kereszt védelme alá, önmagát pedig mérgezze meg. Göbbels visszautasította: „Biz hasztalan lenne, hiszen mégiscsak Göb­bels gyermekei maradnak”. Kunz morfium-injekciót adott a hat gyereknek. „Ezután újra kimentem az előszobába és kö­zöltem Göbbelsnévél, hogy tíz percig kell várni, mig a gyere­kek elalszanak és egyidejűleg megnéztem az órát — 20.40 volt”. Mivel Kunz elmondta néki, hogy aligha van lelkiereje se­gédkezni a gyermekek meg- mérgezésében, Magda Göbbels megkérte, keresse meg és küldje hozzá Stumpfeggert. Hitler háziorvosát. Göbbelsné Stumpfegger segítségével fel­feszítette az alvó gyermekek száját, egy-egy méreggel tett ampullát helyezett a fogaik közé, majd összecsukta áll­kapcsukat. Stumpfegger el­ment, Kunz pedig az asszonv- nyal együtt átment Göbbels irodájába. Göbbels rendkívül idegesen járkált fel és alá a szobájában. „A gyerekeket el­intéztem, most magunkra kall! gondolnunk”, — mondta a fe­lesége, Göbbels sietett: „Minél hamarabb, kevés időnk va«’*. Kurz visszatért a kórházba. Göbbels felesege azt mond­ta neki, hogy a morfiumot és az injekciósait Stumpfegger- től kapta. Azt, hogy az ampul­lák a méreggel honnan szár* mázták, Kunz nem tudta. Mint később megtudtuk, Hit­lertől kapták őket, aki április végén osztotta szét az ampul­lákat nainges kalmaraira, s azokra. akik újabb világégés tűzcsóvá- jával fenyugetőzneik. Gcndol- krammk és emlékeznünk kell, s önmagunkban is vizsgálatot tartani, nem mulasztottuk-e él eddig megtenni a legapróbb szolgálatot is a béke fenntar­tására, védelmezósére. Gondol­koznunk és emlékeznünk kell, ha az éter hullámain félzeng majd a szenvedő, megalázott, megtiport és megsemmisítésre kijelölt emberek kórusa — az Auschwüz-oratórium. Pataky Dezső +. - ­____ _ A fegkegyetlenebb igazmondás Rádióbemutató előtt Peter Weissről és drámájáról va — végképp betette a kaput Kicsoda Peter Weiss, honná* indult pályája? Németországban született anyanyelve német, de Svédor­szágban él, svéd állampolgár­ságú. Kevés magyar vér is csörgedezik ereiben, mert hi­szen apja egy magyar keres kedő volt. Nem akarta szol­gálni Hitler Reichjét, 1934-bei Angliába, 1936-ban Csehszlo vákiába, majd közvetlen a ná­cizmus uralomra jutásako: Svédországba emigrált, s itt ii telepedett le végérvényesen Előbb festészettel, grafikává próbálkozott, ’könyveket il­lusztrált, majd a filmmel ki sérletezett, végül mégiscsak es írást választotta, az irodalom szolgálatát. Éppen 50 éves. Weiss harcos, küzdő író. „/ mozdulatlan szemlélődés he lyett én beavatkozom” — mon­datja Marat-val. Partizánkén: is vállalja az igazság terjesztő sét. Számára az igazságkeresé nem' felvett írói póz, de mű­vészi tettekben alkotásokban « megnyilatkozó lelkiismeret. „A vizsgálatí” című drámáji a legkegyetlenebb igazmondás Szembenézés, lelkiismeretes le­számolás a németség világhá borús bűntetteivel, a leggyöt- rőbb német szégyennel, a kor nyugtalanító szörnyűségekkel megmutatja az embretelenség a szenvedés borzadályos in- fernóját, felidézve az em-be állattá alacsonyításának tö­megjelenségét — Auschwitzot A dráma, a frankfurti Ausch witz-per anyagának összesűrí tett szupervádirata, művészi esztétikai, s erkölcsi vonatko zásokban támasztott példátlan szinte elemi hatású vihart Hochhuth Helytartója sem korbácsolta, kavarta fel emy nyíre a világ, s főként a né met emberek erkölcsvilágát Nem volt módom látni a drá­mát hazai színpadon, de ot vashattam könyvalakban - dermedten. önuralommal küzd ve, nehogy földre dobjam s kötetet, hogy sikoltozva mész szire meneküljek a könyv, s hallgatag betűk közeléből is. A rádió láthatatlan színházi most bemutatja a kegyetlenü igazmondó drámát. Gondol koznunk és emlékeznünk kel mindnyájunknak a halál bar Peter Weiss „A vizsgálat” című drámájának hazai rádióbemutatójára szep­tember 30-án, pénteken, 20 órakor, a Kossuth rádió- I ban keiül sor. $Minden szó, amit leírok és a .nyilvánossághoz eljuttatok, po­litikum ., ” Számomra az ér­vényes igazságot a szocializmus irányelvei tartalmazzák ... Csak két lehetőség van, melyek kö­zött választanom kell... A két választási lehetőség közül, amely ma számomra megma­radt, csakis a szocialista társa­dalomtan látom a lehetőséget arra, hogy a világban levő igazságtalanságok megszűnje­nek.” — Ezek Peter Weiss „Egy író munkatízpontja a megosz­tott világban” című írásának mondatai. Az írás döntés, hit­vallás, ars poetica. Weiss döbbenetes hatású, (megren dítően őszinte író. Olyan egyéniség, akinek szavai, írás­ban rögzített gondolatai min­denkor a vélemények össze­csapását váltják ki. „Abschied you den Éltem” (Búcsú a szü­lőktől, 1961.) és „Fluchtpunkt” IMenekülés küszöbén, 1962.) című regényeit óvatoskodó tisz­telettel fogadták a szakmabe­liek, kritikusok. Aztán megírta első drámáját a „Jean Paul Marat üldöztetése és meggyil­kolása, ahogy a charentoni el­megyógyintézet ápoltjai elő­adják de Sade úr betanításá­ban” címűt. A dráma hatalmas {hullámokat kavart fel, bemu­tatták szerte a világon, így a keletnémet Rostockban is. Wei&s Rostockban elkövetett egy — a hivatalos nyugatnémet közvéleményt sértő — megbo­csáthatatlan bűnt: előadás után nyilatkozatot adott az NDK központi lapjának. a Neues Deutschlandnak. Csak tovább tetézte „vétkét” azzal, hogy az antifasiszta írók wei- mari kongresszusán Brechtel idézve kijelentette, hogy Nyu­gaton „partizánokként kell dol­goznunk, ha az igazságot ter­jeszteni akarjuk”. Ezután kö­vetkezett a nagy izgalmakal kiváltó tízpontos munkaprog­ram megjelenése, ugyancsak e. Neues Deutschland hasábjain k,A vizsgálat” című drámájá­val aztán — triviálisan szól­IV. A háború hosszú éveinek so­rán végigjártuk a kalinyini ke­rületnek, Szmolenszk vidéké­nek. Belorussziának, majd Lengyelországnak szétdúlt, fel­égetett tájait. Láttuk, mit jelent a göbbelsi propaganda a való­ságban: elpusztított vidékeket, ha Iái táborokat, megkínzott em­berek jajkiáltásait, „új civili­zációt”, ahol ember az ember­nek — hóhéra. ; A háború útjain jutottunk el a birodalmi kancelláriáig. Mostanában, annyi év eltelte Után, néha megkérdezik tőlem: nem volt szörnyű a látvány? A dolog másképpen állt: megren­dítő érzés volt, de nem volt borzalmas. És nemcsak azért, 'mert annyi szörnyűséget lát­tunk a háború négy esztendeié alatt, hanem inkább azért, mert ezek a megszenesedett maradványok nem emberiek, hanem sátániak voltak. A ha­lott gyermekek látványa va­lóban rettenetes volt, akárki­nek gyermekei voltak is. Az ágyukban feküdtek, betakarva, ö1. kislány és egy kisfiú; a szü­leik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? (A Zrínyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) — kérdezte Bisztrov Voss al- tengernagytól. öt csak az imént hozták ide a pincébe. Voss kapta a feladatot, hogy jusson el Dönitz tengernagyhoz, és adja át neki a Hitler által rá hagyományozott hatalmat és a parancsot: fpiytassa a háborít, ha törik, ha szakad. Kapitulá­cióról szó sem lehet! Voss megkísérelte, hogy a birodalmi kancelláriát védelmező csa­patok maradványaival a Friedrichstrasse környékén át­törje a gyűrűt, de fogságba esett. Voss altengernagyot, aki Hitler főhadiszállásán a hadi- tengerészet képviselője volt, Bisztrov végigvezeti az elfoglalt Berlin utcáin. Hadifoglyok ván- szorgó oszlopai jönnek velük szemben. Voss egyfolytában kibámul a kocsi ablakán. Ször­nyű, füstölgő romok. Berliniek tömegei a tábori konyhák előtt, ahol az orosz szakács forró levest osztogat... Az autó szétbontott barikádokon ka­paszkodik át és továbbhalad a szűk ösvényeken, amelyeket az utcán heverő, leomlott törme­lékek, kövek és szeméthalmok között nyitottak ... — Ismeri ön ezeket a gyere­keket? — kérdezi tőle Bisztrov őrnagy. Voss igenlően bólint és engedélyt kérve kimerültén le­ül egy székre. — Tegnap még láttam őket. Ez Heidi — mutat a legfiata­labb kislányra. Mielőtt idejött, agnoszkálta Göbbels és felesége holttestét. Göbbels 1942' nyarán, sajtótu­dósítók képviseletében látoga­tást tett a „Prinz Eugen” ne­héz-cirkálón, amelynek a pa­rancsnoka Voss volt. Göbbels- nek köszönhette az előlépteté­sét. Miután az események a pincébe kényszerítettók őket, régi ismerősökként találkoz­tak. Bisztrov őrnagy és Voss ket­tesben tartózkodtak a pincé­nek ebben a szörnyű, nedves szobájában, amelyben a taka­rók alatt, hálóingben feküdtek a gyermekek. Voss felzaklatva, üres tekintettél, lehajtott fejjel, előregömyedve üldögélt. Hall­gattak, ki-ld a maga gondola­taiba temetkezett. A gyerekeket Iljin főhad­nagy fedezte fel május 3-án a pince egyik helyiségében. A birodalmi kancellária kór­házában, az egészségügyi sze­mélyzet között volt egy orvos, aki részt vett a gyermekek meggyilkolásában — Helmut Kunz. A berlini SS egészség- ügyi igazgatóságán dolgozott, de április 23-án, amikor az in-

Next

/
Thumbnails
Contents