Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

■» a i* * r r ^ Á hatvani állattenyésztők milliói A hatvani Lenin Termelő­szövetkezet sok mindenben pél­dát mutat a többi közös gazda­ságnak. Zöldségtermesztéséről a Sizövetkezetet országszerte ismerik, kevesen tudják viszont, hogy az állattenyésztés terén is kiemelkedő eredményeket ér­nek el: megfelelő az állatsűrű­ség, jól alakulnak a hozamok, ésszerűen oldják meg a takar­mányozást ... Nincs üres hely az istállóban ' Gellert János főmezőgazdász büszke arra, hogy a szövetke­zet istállóiban nincs üres kari­ka sőt, a nyári időszakban a megüresedő hodályokat is be­népesítik kisebb állatokkal. — Sok szövetkezetben az a legfőbb cél, hogy minél többet fizessenek a tagoknak, ezért megfeledkeznek a talajerő utánpótlásáról, és kihasználják a földeket. Mi is sokat aka­runk fizetni, de ez a törekvé­sünk nem öncélú. Amikor mi évről évre növeljük az állat­sűrűséget, nemcsak az idei, ha­nem a következő évek eredmé­nyeire is gondolunk. Sok a trá­gya, hogy gondoskodjunk a ta­lajerő utánpótlásáról, meg­alapozzuk a Jobb termésered­ményeket, de 450 holdat beve­tettünk zöldtrágyával is. Az öt­száz holdas kertészetünk igé­nyeit és a belterjes gazdálko­dást még az eddiginél is több állattal tudjuk kielégíteni. Tíz helyett 12 milliós bevétel Számokat mond a főköny­velő. Az idén a szövetkezet összes bevételének 40 százalé­kát adja az állattenyésztés. Az előzetes számítások szerint tíz­millió forintos bevételi ter­vüket 12 millióra teljesítik. — Kihasználunk minden le­hetőséget ... Úgy mondják, hogy ahol sok, az uborka-, tök-, paradicsom- és dinnyeföld, ott a takarmány ingyen kínálkozik. A Lenin Termelőszövetkezet állattenyésztésében fő ágazat a szarvasmarha-tenyésztés. Ha mgr az előbb . számokról ír­tunk. megemlítjük azt is, hogy évi átlagban 800—1000-es ál­latállományt terveznek. Azért döntöttek így, mert ez az állat nem olyan abrakigényes, mint a sertés, a konzerv- és cukor­gyár melléktermékeit nagyon jó eredménnyel fel tudják használni. Az úgynevezett ballaszt-ta­karmány holdanként 150—300 mázsás termést hozott, sok a széna az idén és a lehetőség­hez mérten sok silót készítenek. Előreláthatóan 140 szarvasmar­hával adnak el többet az idén, mint tervezték. Ez amolyan előleg. Tiszta haszon: a bárány — Nem szégyenkezhetünk a 8100 literes tehenenkénti fejési átlaggal, de két éven belül ezt a számot 3600 literre kívánjuk emelni. — A sertéseknél 100 anyako­ca szaporulatát tartjuk. Még nem elég jó a takarmányérté- kesülés, de a férőhelyek felújí­tásával a téli hizlalást is meg­oldjuk. Áz a célunk, hogy 4.5— 4.6 kiló abraknál ne legyen több egy kiló sertéshús előál­lítási költsége. Betonsilókat ké­szítünk, amelybe zöld lucernát, be nem érett kukoricát teszünk el, pépesítve. Télen olcsó és eredményes lesz így az etetés. Azt is elmondja, hogy ba­romfiból húszezret neveltek fel a nyári hónapokban megürese­dett hodályokban. Egy kiló csir­kehús a szövetkezetnek 3,8 ki­ló abrakjába került. „Takarító nyájnak” tartják a juhokat. Azt vallják ugyanis a szövetkezetiek, hogy félezer juh különösebb költség nélkül eltartható, ha a táblákon ma­radt növényzetet legeltetik ve­lük. — Nálunk a juhok — legelő­tartással — költségét a gyapjú és a tej fedezi, a bárány már tiszta haszon. Egy-egy bárá­nyért 5—600 forintot kaptunk a nyár elején. Ugarból legelő Nagy munkába kezdett a szö­vetkezet. A nyár végén ugyan­is hozzáfogtak egy eddig par­lagon heverő földterület. 4—500 hold víztelenítéséhez. A jövő év végére elkészülnek az árok­rendszerrel és akkor itt kor­szerű rét- és legelőgazdálko­dást vezetnek be. A feltört ugar nagy megtakarítást jelent majd, mert felszabadul sok szántó­föld. A ma még szűz terület rövidesen az állattenyésztés széna- és legelőbázisa lesz. — A korszerű növényter­mesztés nagy állatlétszám nél­kül elképzelhetetlen — sum­mázza szavait a főmezőgazdás«. — Mi tovább megyünk ezen az úton, nekünk minden kilomé­ter sok pénzbe kerül, ezért központosítjuk az állattenyész­tést. P. E. 1 300 000 forintból: Községfejlesztés és társadalmi munka Tárná mérán (Zbiskó Vilmos tudósító.) Tamamérán minden évben nagy gondossággal készítik elő és hajtják végre a községfej­lesztési tervet. A község évről- évre csinosodik, szépül, s új létesítményekkel gazdagodik. A különböző létesítmények megépítéséhez a lakosság nem­csak forintjaival járul hozzá, hanem jelentős mértékű társa­dalmi munkával is. Az idén az elhanyagolt utak rendbe ho­zását, a vízelvezetés földmun­káit társadalmi munkában a lakosok végezték. A társadal­mi munka értéke meghaladja a 130 ezer forintot. Az idén 1 millió. 300 ezer forintot fordítanak község­fejlesztésre, ebből 868 ezer fo­rint a mélyfúrású ártézikút költsége. Régi kívánság telje­sül ezzel a beruházással, mert ebből a kútból látják majd el a törpe vízmüvet, amely a lé­tesítendő vízvezetékhálózat alapja. A nyáron a kút 39 fo­kos Vízével táplálták a stran­dot is. Még ebben az évben 300 mé­ter járda épül, s anyagiakkal is támogatják a sport-, az úttö­rő- és a tűzoltómunkát. úp4esi&■kft**' Megkérdezték az Üristent, hogyan lehet­séges, hogy egymaga három személyben lé­tezik, Az Űristen megrázta szakállát, aztán csodálkozva kérdezte: — Hogyan lehetséges, hogy éppen ti nem ér­titek ezt meg? Miért. nálatok ott a földön nincsen egy ember három személyben? Ér­tem alatta: ugyanaz az ember egyik szemé­lye vállalata mérnöke, második és harmadik személye pedig két másodállás... Na ugye! Csak én ezt előbb találtam ki. ★ Furcsa gerincbetegsége van. A főnöke előtt csak meggörnyedve, beosztottjai előtt csak égnek rántott fejjel tud állni. ★ Igaz: ötször is meggondolta, hogy felszó­laljon-e, de sajnos egyszer sem, hogy mit mondjon..'. , 1 h-ó) Újabb görgős eke készült Mosonmagyaróvárott Évekkel ezelőtt feltűnést keltett Szabó Istvánnak és há­rom társának szabadalma, a görgős eke. Az újfajta talaj­művelő gép mozgását gumi­görgők könnyítik, gyorsabban halad a szántás, a teljesítmény növekszik. Előnye még, hogy porhanyóssá teszi a megforga­tott földet. Az akkor „lökhaj- tásosnak” elkeresztelt eke mégsem jutott el a gyakorlati felhasználáshoz^ sorozatgyártá­sát meg sem kezdték, főleg azért, mert a görgők rugalmas anyaga nem bizonyult tartós­nak. A feltalálók azonban tovább dolgoztak a görgős eke töké­letesítésén. Ezúttal nem a ha­gyományos ekét alakították át, hanem egészen új függesztett ekét szerkesztettek.' Kísérleti szerződést kötöttek a Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárral, amely a minta- példányt elkészítette. Azóta fél évnél tovább tartottak a szántási próbák különféle tala­jokon a legkülönbözőbb trak­torokkal. A kísérletek a várt eredményt igazolták. A görgő új gumianyaga, melyet az Or­szágos Gumüpari Vállalat Ta- uril gyáregységével együttmű­ködve sikerült megtalálni, szintén tartósnak mutatkozik. A próbaszántások eredmé­nye alapján egyelőre öt minta- példány készül. A Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet részé­re. Amennyiben az intézet minősítése megfelelő lesz, a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár elvállalja az új típusú görgős eke sorozat- gyártását. (MTI) Czurofka egyedül lakott ^ az erdészházban, mind­járt az erdő kezdeténél, a völgy elején. Egyetlen szobácskából állt a ‘ház, kopott asztallal, székekkel, vasággyal s egy hor­padt pléhlavórral. Idegen em­ber nem szívesen lépte át há­za küszöbét, s ő örült is ennek, mert. nem szerette különöseb­ben az embereket. Puskája a falon egy szögön lógott. Ritkán használta, inkább fegyver nél­kül járta az erdőt, s csak ak­kor akasztotta a vállára, ha va­lami dúvadat akart leteríteni, hogy az erdő vadjainak nyu­galmát megóvja. Az ajtó mel­lett, a falra erősített polcon egy ősrégi telefon pihent, te- kerős, zörgő masina. A tele­font nem szerette, mert a feke­te masinából csak parancsokat kap>ott. A parancs után aztán jött egv vendég, s neki a ven­dég orra elé kellett csalnia egy-egy vadat, hogy tessék, itt az áldozat, húzza meg a ra­vaszt. Korán kelt mindig, s még alig szőkült az ég, már az er­dőt járta, a sűrűket, a horho­sokat; késő esténként került csak a házába, hogy lepihen­jen. így történt minden tegnap este is, amikor felzörgött a te­lefonja. „Külföldi vendég .. . Ki kell rukkolni! A legszebb bikát...” — mondták. A szö­veg alig változik, mindig ezt mondják: „Ki kell rukkolni! A legszebb bikát!” Szurofkát be­rendelték reggelre a központ­ba £ gy hete bőgtek már a bikák. Szurofka hallot­ta a kezdeti makogásokat, nye- kergéseket, s aztán a tisztán felhangzó, hangoskodó, követe­lődző trombitálásokat. Hold- lénynél sokat megleste a pár­szerzők feldühödött csatáját, hallgatva a nyáron felrakott íejdíszek heves és kíméletlen ropogását. Csak nézni szerette a párharcot, privát ügynek te­kintette, amibe nem avatkoz- hatik.az embe*- semmiféle cí- .men, jogon. Pataky Dezső: Egy szarvas halála Volt egy kedvenc bikája, a bal tomporán fehér folt lát­szott. Ismerte már több mint hat éve, s kicsit úgy érezte, épp>en olyan fajta, mint ő — visszahúzódó, tartózkodói, óva­tos. Csak távolról kerülgette- kísérte a csordát, meg sem pró­bálta, hogv harcba bocsátkoz­zék, s megszerezze a csapat­bika helyét. Samunak nevezte el magában. A gyávasága miatt ragasztotta rá ezt a férfiaknál szeretetlen nevet. Tegnap aztán megfigyelhet­te, hogy Samu mégsem olyan gyáva, visszahúzódó legény, mint azt eddig hitte. A bozó­tos fennsík szélén, jó takarás­ban foglalt leshelyet, onnan kezdte figyelni a tisztáson le­gelésző csordát. A szép fejdí- szjű hím hatalma teljében sé­tálgatott háremnői között, s mintha tetszelgett volna szere­pében. Egyszer csak, váratla­nul, a' ciheresből előbukkant Samu, s erélyesen elkurjantot­ta magát: eök, eö-öök! A csa­patbika idegesen kapta fel a fejét, a hang irányába figyelt, körbe jártatta tekintetét a lege­lésző csordán, s aztán minden hang nélkül njegindult a ei­tleres felé. Már-már úgy lát­szott, Samu megfordul, s mint máskor, most is eliramodik, megfut a harc elől. De nem tette, ott maradt mozdulatla­nul állva a helyén. A csa'iat- bika egyre közelebb ért hozzá, s akkor Samu nyakát a föld­nek feszítette. Még most is óvatoskodott, nem támadt el­lenfelére, várta, hogy a másik kezdje a viadalt. Kezdte is, pó­zolva, fölényesen, büszkélkedő hivalgással. Samu kivédte az első ütést, s aztán váratlanul ő ütött. Csodálatos volt nézni megfeszülő testét, amint lépés­ről lépésre a bozót közé nyom­ta a főbikát.— A központban már várták " Szurofkát, s bemutatták a vendégnek. Raccsoló, nyurga, magas, szőke férfi volt a va­dászvendég. „Német gróf — mondta a vadászati főnök. — Ennek van pénze, megfizeti a fáradságunkat”. — A’ bőgőhely messze van, odáig sokat kell gyalogolni — mondta Szurofka. — Maga azzal ne törődjön. Vezessen minket a legszebb bi­kához, csak ez a dolga! Lassan haladtak az erdőben. Távolabb, az ösvényen előttük, egy sovány bika nyargalt át. A vendég idegesen megmozdí­totta vállán az ezüstlemezek­kel díszített fegyvert. Kiértek a bozótos fennsík­ra. A szép nagy tisztáson sze­líden legelészett a csorda, s közöttük az egyetlen úr — Sa­mu. A vendég halkan súgott a vadászati főnöknek: „Gut! Sehr gut!” — Csalja ide neki ... ! — Ez nem a legszebb bika, ettől jobbat is találunk fel­jebb ... — mondta csendesen Szurofka, érezve a Samura le­selkedő veszélyt. Szerette vol­na megmenteni a golyótól ked­vencét. — Mi az, nem akarja ide hív­ni?! — Ennek az úrnak mindegy, hogy milyen bikát lő. Csak passzióizni jött ide. Azt mon­dom, hagyni kell még a Sa­mut ... — Mit? Azt mondja: Samu! — a vadászati főnök fojtottan nevetett. A külföldi csodálkozva né­zett kettejükre: — „Was.. ?” A vadászati főnök a német fülé­hez hajolt és suttogó nevetés­sel magyarázta, hogy az erdész Samunak tisztelte a . bikát. A német elégedetten kuncogott és vállához illesztette fegyverét. — No, mi lesz? IJívja már ...!! Samu a hívásra haragosan jött A német hunyorított a bal szemével és elhúzta a ra­vaszt. A bika, mintha letag­lózták volna, elvágódon hang­talanul. A vadászati főnök rohant. ” elsőként a leterített vadhoz. — Bravo, rpein Herr! — lel­kendezett. — Mesteri találat. Pontosan a lapockáját érte a golyó, ahogy a nagy könyvben megírták. Néhány óra múlva egy ko­csi érkezett a fennsíkra. Samut a saroglyába emelték. Szurof­ka friss tölgytöretet helyezett a nyakára és szomorúan hallga­tott. — Azért ezt nem kellett vol­na... Nem lett volna sza­bad ... — mondta később a va­dászati főnöknek, amikor a ko­csi megindult visszafelé a lej­tőn, nyikorogva. — Miért? — nézett rá amaz értetlenkedve. , — Akadt volna kilőni való szebb is ... — Elég szép ez! — Tegnap délután vétte át ezt a csapatot — mondta az er­dész halkan. — Több mint hat éve ismertem. Ez volt az első csordája... — Meg a legutolsó is! — mondta a vadászati főnök. — Nem sokáig élvezte a király­ságát. — Díszes csomagolású dobozt húzott elő a zsebéből és rá­gyújtott. Átszellemülten szív­ta tüdejére az ajándék cigaret­ta füstjét. A kocsi lassan haladt a fák " között. Szurofka rezze- ■netlen tekintettel nézte a sa­roglyábán rázkódó szép fejet, s a megtört, hideg fényű barna szemeket, amelyekben még utoljára megcsillantak az út fölé hajló tölgykoronák tükör­képei. Levett kalappal, szótla­nul ballagott a kocsi mögött. Akkor sem szólt semmit, ami­kor a búcsúzásnál a vadász­vendég elégedett örömmel megrázta a kezét 1 Mezei szarkák Tévedés ne essék: nem ma­darak! Emberek. Akik rosszul értelmezik az „enyém”, „tied”, „miénk” fogalmát és hol egy kosár almával, hol egy zsák kukoricával, más esetben kö- teg szénával megkárosítják a közöst, meglopják embertársai­kat. Egyetlen napon legalább húszán várnak az Egri Járási Tanács szabálysértési főelőadó­jának szobája előtt. Jói öltözött férfi áll az író­asztal előtt. — Nem loptam, kérem, csak böngésztem... Kerékgyártó Lászlóné, fő­előadó sorban kihallgatja a beidézett embereket. Sok köz­tük a fiatal. Sok a feljelentés. Az Eger— Gyöngyös vidéki Állami Pin­cegazdaság egerbaktai célgaz­dasága egyszerre négy személy ellen tett feljelentést, mert al­mát loptak. 160—190 forint az okozott kár. Szajla, Egerbakta, Andor- naktálya, -Bükkszenterzsébet, Nagyvisnyó szerepel a legtöb­bet a kárvallottak és tetten ér­tek neve mellett. A feljelentés­ben minimális összegek szere­pelnek; 24,60 forint, 70—110— 43 forint. Egy kosár alma, egy zsák burgonya, egy köteg szé­na... A mezőkön szarka mód­jára összegyűjtött, lopott hol­mi. Az idén az egyesített egri járás területén ezer esetben fordult elő mezei lopás. Egyen­ként kis értékeket tulajdoní­tottak el a közösből, a szom«» szédos földekről, de az eze* lopás értéke már mintegy százezer forint. — Minden időszaknak vart „menetrendje” — mondja » főelőadó. — Nyáron a falopási gyümölcslopás, ősszel a szőlfi és amíg található a határban® addig a kukoricalopás a ,>di<* vat”. A mezei szarkák nem váló«* gatnak. Mindent megragadnak* ami felügyelet nélkül marad» bárt okoznak ott, ahol zavar«* talanul „böngészni” lehet. Ért meg kell vallani, hogy a ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok kínálják is az alkal­mat. Nem egy község határá­ban a földeken telelt a kuko­rica és még februárban is ott meredeztek a csövet rejtő szá­rak. A törvény szigorúan bünteti a „mezei szarkákat”, a lopott értéktől, körülményektől, anyagi helyzettől függően há­romezer forintig terjedhető! pénzbírsággal sújtja azokatt A kétszáz forinton felüli kár­tétel pedig még súlyosabb kö­vetkezményekkel jár, — ez már bűncselekménynek szá­mít! A pénzbírsággal nem lehet minden esetben elriasztani at mezei tolvajokat, a gyümöl­csösökre, szőlőkre. mezőkr» kell jobban vigyázni és nens szabad alkalmat adni a „bön­gészésre”... (p. e.) Épült 1963164-ben... tatarozzák azóta ? Kun Rudolf, a Kőolajipari Vállalat dózervezetője, aki Verpeléten lakik, népes család, jának új házat akart építtetni. Miután sikerült a szükséges kölcsönt és anyagot megsze­rezni, annak rendje-módja szerint szerződést kötött a Kál és Vidéke Vegyes Ktsz-szel há­za felépítésére Munkabérként kifizetett több mint 30 ezer forintot és ezután joggal vár­ta el hogy szép. takaros, sta­bil házba költözhessen. Nos, a költözködés meg is történt, mert a ház 1963/64- ben felépült, amit tábla is bi­zonyít a bejáratnál. Néztük a hazát. Nehezen le­hetne rá mondani, hogy mes­termunka. A falak egyenetle­nek, a plafon hullámos, és ahogy a házigazda elmondja, ezenkívül olyan tulajdonságot is fedezett fel a falban, hogy azok érintésre villamos ára­mot sugároznak magukból. Magyarán mondva: ráznak. Meg, hogy hosszában-kereszt- ben széltében és vég­iében repedezik a /a?, a mennyezet. Szóval, nem volt mestermunka ez az épít­kezés, ezt maguk a ktsz veze­tői is elismerik. Ezért történt, hogy többszöri sürgetésre ne­kiláttak a repedések eltünteté­sének, a zárlatqs vezeték ki­cserélésének. Közben történge- tett mindez a két év alatt, s most megint kéréssel fordult Kun Rudolf a ktsz-hez, hogy hoznák rendbe az újabban tá­madt repedéseket és ha mócű van rá, térítenék meg a feste- ■si díjat, amely az előző javítás után vált szükségessé és ame­lyet a tulajdonos maga végzett el. Ez ügyben mi is a ktsz-jó­indulatú segítségét kértük mi* velhogy a garanciás idő való­ban letelt azóta. Volt ideje le-í telni csak a repedések nem vették figyelembe, hogy rekla­mációs idő is van a világon A ktsz vezetői udvariasan közöl* ték Kun Rudolffal és velünk is, hogy a jelenlegi repedések nem tudhatok be szerkezeti hi­bának, azok az épület termé­szetes mozgásának következ­ményei és különben is az a fal, az a festés amelyet a ja­vításnál levertek, úgyis pené­szes volt tehát a tulajdonos­nak be kellett volna festenie. Ennyi az érdemi válasz. Mikor szóba került az ügy, a ktsz elnök elmondotta, hogy az idén is 52 családi házat építenek, s egyetlen reklamá­ció sem érkezett. De éppen ez adja a következő gondolatot; ha már most ilyen jól dolgo­zik ez a ktsz, megérve nekik, hogy az egyetlen régebbi rek­lamált építkezésük néhány ap­ró hibáját kijavítsák, hogv jó hírük csorbítatlan maradjon a környéken. Mert nehezen hin nénk. hogy aki Kun Rudolf házát megnézi szóba merne állni ezzel a ktsz-szel családi házának építése ügyében. K. E. Umműa 3 1966. szeptember 28., szerda l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents