Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

Munkál kérnek a nők Lőrinciben siker, most Petőfibányán a 9or X hatvani járás egyik legna­gyobb problémája, hogy sok nő nem jut munkához. Dol­gozni szeretnének, de nincs megfejelő munkaalkalom. A bányákban alig, az erőműben <és a vasútnál kevés lehetőség nyílik arra, hogy nőket alkal­mazzanak Mégis hogyan le­hetne segíteni? A Mátrovidéki C w *r tromu •vezetői megoldást találtak. Bceéd határában, de az erőmű­től csak mintegy két kilométer távolságban olyan üzemi épüle­teik voltak, amelyeket nélkü­lözni lehetett. Megegyeztek a Műanyagipari Ktsz-szel, átad­ták a ki nem használt üzemi «épületeket, gépekkel, szerszá­mokkal és különféle módon se­jtették a berendezkedést és most is ápolják a jó kapcsola­tokat. Mintegy' 50 ember talált munkát a ktsz-ben főleg «ae erőmű dolgozóinak felesé­ge^ leányai. Petőfi bányán irrem tudnának a lőrincihez ha­sonló megoldást találni? Épü­letek \%nnak,és főleg milyen jó hely lenne az iskolával szem­ben. Igaz most ott találjuk a Hatvani Konzervgyár paprika- csúmózóját. A semminél jobb, de ez nagyon is idénymunka, a petőfibányai asszonyok és lányok állandó foglalkozást szeretnének. A tröszt és a já­rás vezetői tárgyaltak már két budapesti ktsz-szel, hogy fő­leg nőket foglalkoztató részle­get költöztessenek Petőfibá- nyára. De úgy látszik köny- nyebb volt a belvárosi temlo- mot síneken arrébb tolni, mint a vidéki ipartelepítést megoldani. Pest, az Pest, mondták a ktsz vezetői és ma­radtak. Most a Bányászati Építő Vállalattal folytatnak tárgya­lásokat. hogy vertikális üzemét Petőfibányára költözteti. Az épületek egy részé rendelke­zésre áll, a szükséges beruhá­zási (költségeket is előteremtik, csak költözzék le Pestről az asztalos, festő, mázoló, lakatos és hegesztő részleg Két esztendeje költözött a Mátravidéki Hőerőmű mögé s azóta már gyökeret vert, szá­mottevő munkahellyé erősö­dött a Budapesti Gumiipari Ktsz üzeme is. Az utóbbi hónapok­ban különösen sokat fejlődött. Gépeket, a környéken eddig ismeretlen berendezéseket sze­reltek be a helyiségekbe, új csarnokot építettek 470 négy­zetméteren s októberben átad­ják rendeltetésének a mintegy 6000 ezer forintos községgel létesített szövetkenő műhelyt is. Három műszakban már kö­zel százan dolgoznak a telepen — többségükben kömyékbeh nők — g nem kisebb tarvet vettek sorra, miint a gumicsiz­ma-gyártás elkezdését. Az el­képzelések szerint még az idén hozzáfognak az u. n. gazdacsizmák készítéséhez s ha belejöttek, jövőre már ex­portra is dolgoznak: Welling- tón-csizmákkal üzennek Bel­giumba, Franciaországba. Űjabb, további építkezésről, létszámbővítésről beszélnek. Már most alapanyag-ellátói a ktsz valamennyi telepének, s maholnap azt is elmondhatják hogy Dunaföldváron kívül hazánkban csak ők készítenek gumicsizmát. S aztán? Aztán pedig azt, hogy a pesti ktsz legjelentősebb, legnagyobb üzemének a dolgozói... Lőrinciben sikerült. Új mun­kaalkalom teremtésével sok családon segítettek. Most Pe- tőöbányá-n a sor. Közös épületbe vont bölcsőde-óvoda 4-Z ipari üzemek telepítésénél jól bevált tömbösítési elvhez hasonlóan az a cél, hogy egy épületbe kerüljön a kölcsőde és az óvoda az új lakótelepe­ken is. Ez a telepítési mód ugyanis lehetővé teszi, hogy ne csak az épület, hanem a gazda­sági részleg is közel legyen. Lényeges megtakarítást jelent az is, hogy elegendő kisebb te­lek és kevesebb az építési és közművesítési munka, mintha külön óvoda és bölcsőde épül­ne. Az Építésügyi Minisztérium nemrégiben pályázatot rende­zett tömbösített bölcsőde-óvoda tervezésére. A győztes pálya­munkák felhasználásával a Tí­pustervező Intézet és a Lakó- épülettervező Válallat mérnö­kei megkezdték a közös épület tipizálási munkálatait. Hétféle programtervi vázlatot dolgoz­tak ki. A legmegfelelőbb ter­vet a minisztérium szakértői -bizottsága választja ki. T^anít/u el&tt- tanítás ntán Megszokott kép fogadja a város munkába siető dolgo­zóit Hatvanban mindennap, a reggeli csúcsforgalom idején. Tanítás előtt és dél­ben, tanítás után, közleke­dési úttörők vigyáznak tár­saik épségére, a baleset- mentes közlekedésre, a na­gyobb forgalmú átkelőhe­lyeken. A közlekedési út­törők nemcsak a pajtásaik átkelését irányítják, hanem udvariasan figyelmeztetik a magukról megfeledkező fel­nőtteket is. Több segítséget érdemel­nek, hogy minél kevesebb legyen a baleset. (Répási István felvétele) Féfholtan szüleien felvond Halvaszületést ismer a köztudat, de félholt»! szüle­tést még nem. Mindez egé­szen addig tartott, amíg Eger­ben meg nem építették és át nem adták az első kilenceme- Ietes lakóházat a Hadnagy utcán. Nos, itt sült ki, hogy félholtan születés történt. A lift félholtan született. Fur­csa, ugye? De így van. Az emberiség egy ideig meg volt győződve róla, hogy a lift először elsőrendűen működik, s csak közben bolondul, vagy hal meg. Ilyenkor azt szok­ták kiírni, hogy a lift nem működik. Olyat viszont a vi­lág még nemigen látott, hogy a természetet legyőző ember félholt lifteket gyártson. A kilencemeletes lakóépü­letben a lakók lifttel mehet­nek fel, s odafent a lift meg­döglik, tetszhalott lesz, s le­felé semmi protekcióval nem hajlandó szállítani az embert. Mert olyan rendelet született, hogy a liftet csak felfelé lehet használni, lefelé csak a legszükségesebb esetben, ami nagy betegséget jelent. Más­kor nem. Megkérdeztük, hogy ea miért van, hogy egy talpra­esett találmány jelenléte el­lenére is gyalog kell az itt élőknek alászállniuk, s azt a meglepő választ kaptuk, hogy a Budapesti Liftszerelő Vál­lalat által készített személy- felvonó átadásakor a szakér­tő közölte: lefelé jövet fenn­áll az a veszély, hogy a lift beszorul! S ha a házmester nem tartózkodik otthon, kí­nos órákat tölthet a siető lakó a liftben két emelet között. A hiba a szerelésben van, s állítólag ki sem lehet javíta­ni. (Az első liftet átadása óta már kétszer is vizsgálgatták a pesti szerelők). Azóta elké­szült az újabb kilencemeletes épület is, ahol szintén hason­ló kilátásaik vannak az egyébként boldog új lakók­nak. A felvonó tehát félholtan született, vadonatúj állapot­ban agonizál. Esetleg ki le­hetne írni, hogy „A lift csak félig működik! Járjon gyalog, lefelé, lazítsa izmait! Az al­pesi túrák ruganyossá teszik testéi!” K. G. Hetven nagykövet tXívatalosan senkisem adott 11 megbízatást nekik, még­is olyan tevékenységet fejte­nek majd ki Olaszországban, még közelebbről: annak Friu­li tartományában, amely elmé­lyíti majd kapcsolatainkat, megerősíti a két nép barátsá­gát. Talán kissé merész dolog ezt állítani arról a hetven olasz vendégről, akik néhány napot töltöttek Gyöngyösön, bemu­tatták szőkébb hazájuk ének-, zene- és táncművészetét, akik azért is látogattak el hozzánk, hogy ismerkedjenek életünk­kel, munkánkkal, terveinkkel és gondjainkkal is. öt nap eh­hez nem sok, de még mindig sokkal több, mintha csak átté­telesen, mások véleményére hagyatkoznának. A személyes élmény, a közvetlen tapaszta­lat ereje mindennél többet ér. És ez a plusz sóikat enyhített azon a nehézségen, amit a kö­IELENA RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAM ÁS m. Berlin egét még lángok fes­tik vörösre. A birodalmi kan" cellaria épülete füstölög. A pincében nem működik a szel­lőztető berendezés, a levegő fülledt és nedves, sötét van. Ezekben a napokban a pin­cében — a birodalmi kancel­lária óvóhelyén — a Papírok és dokumentumok tömegét, kellett átnéznem. Jelentések a berlini utcai harcokról Berlin náci pártve- zetöségének összefoglalói a helyzet reménytelenségéről, a lőszerhiányról, a katonai fe­gyelem bomlásáról. Borman levelezése. Hitler személyes iratai kerülnek a kezembe. Elsősorban azt kutatom, ezekben az iratokban, ami va­lami fényt vethet az utolsó napok itt lezajlott eseményei­re, valamilyen támpontot nyújt a következtetésekhez, segít feladatunk helyes megol­dásában. Itt egy távirat, amelyet Borman küldött adjutánsának, Hummelnek Obersalzbergbe, (A Zrinyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) Nwüsäg 1966. szeptember 28., szerda rajta a vörös színű pecséttel: „Geheim!” — „Bizalmas!” áp­rilis 20-ról keltezve. A benne foglalt rendelkezésekből meg­állapítható. hogy előkészületek történték Hitler főhadiszállá­sának áthelyezésére Berchtes- gadenbe. Ügy látszik, arra ké­szültek hogy kitörjenek Ber­linből.'* Azután egy dosszié kerül a kezembe — a szövetségesek rádióadásaiból szerzett értesü. lések. április utolsó napjaiból" a Reuter hírügynökség jelenté­sei a szövetséges főhadiszál­lásról, a moszkvai rádió adá­sai a fronton folyó harci tevé­kenységről, táviratok London­ból, Rómából, San Francisco- ból, Washingtonból. Zürichből a világ eseményeiről Hitler főhadiszállása ezekből a forrásokból igyekezett tájé­kozódni arról, mi történik áp­rilis utolsó napjaiban magá­ban Berlinben és a többi frontszakaszokon. Ebben az időszakban már végleg meg­szakadt mindenféle kapcsola­tuk a hadsereg egységeivel. A dossziéban található vala­mennyi iratot hatalmas betűk­kel gépeltek. Sohasem talál­koztam eddig ilyen különös gépírással. Meghökkentő volt. Mintha nagyítóüvegen keresz­tül néztem volna a szöveget. Mire kellett ez? Később meg­tudtam, hogy Gertrud Junge, Hitler titkárnője minden ira­tot egy különleges gépen átgé­pelt, Hitler ugyanis presztízs- okokból nem akart szemüveget használni íme, egy külföldi rádióból lehallgatott adás Mussolininak és szeretőjének, Clara Petacci- nak Milánóban történt • kivég­zéséről. Hitler ceruzájával alá­húzta a „Mussolini” és a „fej­jel lefelé felakasztották*’ sza­vakat. .. Vajon milyen gondo­latokat ébresztett benne ez a hír? És milyen elhatározásra késztette? De ezeknek az iratoknak az értéke túlmutatott a közvetle­nül előttünk álló feladat hatá­rain. Belevilágítottak az ép­pen véget ért háború történe­tébe. Kulcsot adtak a fasiz­mus vezetőinek és ideológusai­nak szociálpszichológiai arcké­péhez Az egyik legfontosabb lele­tünk Göbbels naplója volt. Tíz vastag füzet sűrűn tele­írva egyenesen álló, keskeny, az olvashatatlanságig egymás mellé zsúfolt betűkkel. A nap­ló első füzetei 1932-ről szól­tak. még a fasizmus hatalom­ra jutása előtti időről, az utol­só 1941 közepén ért véget. Nagyon bosszantott, hogy nincs módomban nekiülni en­nek a meglehetősen nehezen olvasható naplónak. Ez napo­kig tartó szívós munkát igé­nyelt volna, nekünk pedig minden perc értékes volt — meg kellett oldanunk feiada- tunásafc megállapítani, hogy mi történt Hitlerrel és megte-fálm őt. Felkutattuk az összes doku­mentumokat, sietősen átnéztem őket, jegyzeteket készítettem róluk és aztán valamennyit a frontparamcsnokságra továb­bítottuk. a. Göbbels és gyermekei Május 2-án este történt. A berlini helyőrség már néhány órája beszüntette az ellenállást. Még tart a fegyverek átadása, ez délután 3-kor kezdődött. A városháza előtti tér megtelik a géppisztolyok, puskák és gép­fegyverek halmaival. Az utcá­kon összetört német ágyúk, csö­vükkel a földbe fúródva. Sze­merkél az eső. ,A Brandenburgi kapun vö­rös zászló leng, alatta pedig a megvert német csapatok mene­telnek. Sok katonának a fején — immár céltalanul — ott van még a sisak. Mennek elkínzot- tan, megcsaltan, megfeketedett arccal, ki letörve és elcsügged­ve, ki látható me°könnyebbült- séggel, de a legtöbben leverten és közömbösen. A tüzek még nem aludtak el. Berlin ég. öreg fogatos-ka- tana hatja a lovát és a füstöl­gő konyha zötyögve gurul át a torlaszokon. Egy kövezetbe fú­ródott német tankon katonák pihennek, ülnek a tornyokon, az ágyúcsöveken, énekelnek, dohányoznak. Cigarettaszünet. Göbbels holttestét kihozzák a berlini utcára. Fekete, elsze­nesedett arc. A szél belekap a félig elégett sárga nyakkendő­be. Rajta a náci formaruha ca­fatokban, rozsdaszínűre égve. Berlin pincékből előjött népe nézi ezt az embert, aki az egyik főbűnös nyomorúságá­ban. Felvételeket készítenek róla a soron következő film­híradó és a történelmi film- archívum részére, ő gyújtotta meg aa első bönyvmáglyáfcat ás ezeknek a máglyáknak a láng­ja rettenetes tűzbe borította Németországot. Berlin védelmi biztosaként aljasul halálra kár­hoztatta honfitársait, hamisí­tott és hazudott utolsó lehele­téig: „Wenck hadserege közele­dik Berlin felmentésére!” Fel­akasztatta a ka tonákat és a tisz­teket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttestet. Amikor rohamcsa­pataink behatoltak a birodalmi kancelláriára, a tűz csak bele­kapott a ruhájába és elszenesí- tette az arcát. Magda Göbbels mellett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany párt- jelvény és az elégett cigaretta- tárca Hitler fakszimile aláírá­sával. Halála előtt Göbbels megölte a saját gyermekeit. A gyilkos kör bezárult. A jegyzőkönyv így hangzik: „1945. május másodikén, Ber­lin városának központjában, a birodalmi kancellária épületé­nek óvóhelyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őr­nagy, a német Lange Wilhelm — a birodalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a birodalmi kancellária ga­rázsának technikusa — berlini lakosok jelenlétében 17.00 óra­kor megtalálták egy férfi és egy nő elégett holttestét, még­pedig egy alacsony termetű férfi tetemét, akinek jobb láb­feje görbe (dongalábű), egy el­égett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának meg­égett maradványaival és egy elégett arany jelvénnyel együtt”. Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt és hivatásos kato­na. Hazin őrnagyot nem is­mertem. Bisztrov őrnagy bioló­gus, a tudományok kandidátu­sa, Szibériában élt és a háború folyamán került a hadseregbe. (folytatjuk.) rünkben tóitott rövid idő okol zott. Még mindig élhet bennünk kétség: vajon mindezeket egy­bevetve is, nem a lelkes túlzás adja-e toliunkra a kifejezést, amely szerint olasz vendégein­ket nagyköveti rangra emeltük. Mi a biztosíték arra, hogy őkl valóban a mi szószólóink lesz­nek hazájukba visszatérve, ért­ve és megértve bennünket be­szélnek majd rólunk, az igazat; a valóságot tolmácsolják majd életünkről, körülményeinkről? Nincs más bizonyítékunk, mint az az ígéret, amit ők han­goztattak hétfőn délelőtt a hi­vatalos búcsúzáskor, a város párt- és tanácsi vezetőinek je­lenlétében. Ez is lehet azon­ban csak üres formalitás, ud­varias gesztus, hiszen ilyen al­kalommal „illik” szépeket mondani. A búcsúzás lélektana is így követeli meg. A zonban az üres frázisok ** mindig hidegen konga­nak. A szavak mögött nem ér­ződik az átélés melege, a meg­győződés hevülete. A rutin-for­dulatok tetten érhetők így. Ennél a búcsúzásmál azon­ban a szavak hitelét az érzések melegsége bizonyította. Nincs több bizonyítékunk, de ennyi tökéletesein elég. Ök hetvenen a mi barátainkként távoztak tőlünk, egy olyan országba tér­tek vissza, amellyel régi, törté­nelmi kapcsolataink vannak, ahonnan évszázadokkal ezelőtt uralkodót is hoztunk magunk­nak, ahonnan Garibaldi szár­mazott, és amelynek kultúrá­jával való kapcsolatainkat már az igazságos Mátyás megkezd­te kiépíteni. Mélyek ezek a gyökereik, ha­ladó hagyományok talajába kö­tődnek: innen a ma is eleven érdeklődés egymás iránt. Innen a szimpátia, azon tül, hogy mi ma már annak a társadalom­nak az építésén fáradozunk, amelyet az olasz nép legjobb fiai is sajátjuknak akartak tudni: mi is példakép va­gyunk ma előttük. Az olaszok érdeklődése minden iránt, ami a ma valósága nálunk, ezzel is magyarázható és magyarázan­dó. ök ki is mondták ezt, félre- erthetetlenül. És azonnal hoz­zátették, olyan tapasztalatokkal mennek haza, ami megerősíti őket elhatározásaik helyessé­gében, ami büszkeséget adhat nekünk. E z az ötnapos látogatás, ez a szokatlan tapaszta­latcsere azt is kimondatja vér­iünk, hogy a közvetlen kapcso­lat kiépítése a leghatékonyabb eszköz hírünk terjesztésében, így nyerünk meg barátokat magunknak, így erősítjük meg; azok jó szándékát, akik eddig) csak hallottak rólunk. fg. mofrtáty

Next

/
Thumbnails
Contents