Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

(A Gyöngyösi Városi Tanács VB tárgyaltai Á körzeti orvosi ellátásról r'A betegellátás is olyan té- Imakör, amely nap mint nap foglalkoztatja az embereket, ha jó részüket nem is közvetlenül, de rokonai, ismerősei betegsé­gével kapcsolatban áttételesen mindenkor. És mint téma is olyan, amihez mindenki hozzá íud szólni, amiről mindenki­nek van véleménye. Ez a vélemény az utóbbi (Években jelentős változáson ment keresztül. Amíg azelőtt jócskán fordult elő panasz a betegellátás elégtelensége mi­att, ma már Gyöngyösön a mi­nőség további növekedését sür­getik az emberek. Nem az or­voshiányra panaszkodnak, nem Is az orvosok munkájára, a rendelők zsúfoltságára, hanem ez igények fokzódása miatt merül még fel további kíván­ság. Mik ezek? Jó az ellátottság ' Tények bizonyítják, hogyan fejlődött az utóbbi néhány év alatt a körzeti orvosi ellátott­ság Gyöngyösön. De nemcsak a. tárgyi feltételek megterem­tése történt meg, hanem a szükséges személyi állomány biztosítása is. Az orvosok mel­lett a körzetekben házi beteg­ápoló is működik, aki a fek­vőbetegek injekciózását elvég­éi. beadja a szükséges gyógy­szert és mindenben segít az Otthon fekvő betegnek a gyógykezelésében. Amíg évekkel ezelőtt csak három körzeti orvosi rendelő állt a betegek szolgálatában a hat körzeti orvos részére, ma nyolc rendelő fogadja a felnőtt lés három a gyerekkorú bete­geket. Igaz, ügyeletét csak a hét Végén tudnak tartani, a töb­bi napokon ilyenre lehetőség ínincs, mert ehhez még egy körzeti orvos kellene. Átlag 4,5 perc Égy-egy beteggel a statiszti­kai átlag szerint négy és fél percig tud a körzeti orvos fog­lalkozni. Az országos helyzet­tel összevetve ez az adat meg­nyugtató. És a beteg szem­pontjából? Itt már lehetne vitatkozni, meg akkor is, ha ez az átlag a valóságban meg is növekszik, mert a körzeti rendelőbe töb­ben csak gyógyszerért mennek be. Velük nem kell az orvos­nak ennyi ideig foglalkoznia. Megint más dolog az, hogy ti tömeges rendelés miatt a be­tegek általában nem egyen­ként jutnak az orvoshoz, ha­nem egyszerre több személyt is behívnak a rendelőbe. Ez a betegeik jó részének nem tet­szik, érthető okból. Az említett adat vitatható még azért is. mert az egyik körzet a kimutatás szerint is túlzsúfolt. Ennefk megszünte­tésére, a körzetmódosítás vég­rehajtására a városi tanács végrehajtó bizottsága határo­zatot is hozott Az időn túl Súlyos panasz az utóbbi idő­ben nem hangzott el a körzeti orvosok munkájáról. Komoly fegyelmi eljárás megindításá­ra, elrendelésére nem volt szükség. A bejelentéseket az egészségügyi osztály minden esetben azonnal kivizsgálja. Egyetlen körzeti orvos szemé­lyével kapcsolatban hangzott el többször kifogás. Bár ez az or­vos modorára vonatkozott, még sem tekinthető orvosi tevé­kenységétől elválasztható jelen­ségnek, hiszen az orvosnak a betegek bizalmát, ha úgy tet­szik: rokonszenvét is el kell nyernie, hogy gyógyító munká­ja eredményesebb lehessen. A betegek és az orvos jó kap­csolata nemcsak a kölcsönös megbecsülésen múlik, hanem előfeltétel is. Tény az is, hogy az orvos is igényli a bizalmat* a beteg sem lehet „türelmet­len”. Gyógyszer-mánia Csak a városban több mint tízmillió forint értékű gyógy­szer fogy. Sokan csak azért mennek el a rendelőbe, hogy gyógyszert írassanak fel. Ne­kik még az a kiváltság is osz­tályrészükül jut, hogy várakoz- niok sem kell annyit, mint a vizsgálatra jött betegeknek. A szükséges gyógyszert min­denki kapja meg: ez követel­mény. De elgondolkoztató, he­lyes-e az, ha valaki minden vizsgálat nélkül olyan gyógy­szerhez jut, amilyet éppen kér. Kétségtelen, ezek a recept-íra- tók már „régi” ismerősei az or­vosnak. de olykor csupán régi ismerősei. Más dolog az, hogy a vények között is nem egy akad, amit hiányosan, vagy éppen hibásan töltenek ki. Lehetne idézni a számokat az előbbi megállapí­tásunk illusztrálására. A lényeg azonban egy: a vényírásra ele­gendő időt kell fordítani. És le kell szoktatni a gyógyszer-gyűj­tőket indokolatlan szenvedé­lyükről. A rendelőn túl Ha a körzeti orvosok lépést akarnak tartani a kor, a társa­dalomi követélményeivel, nagy­jából két dologban kell előbbre haladnick. Mindkettő a rende­lő falain túl végzendő tevé­kenységet igényel. Az egyik: a megelőzés, a felvilágosítás szintjét kell növelniök. A má­sik: közéleti munkásságukat kell fokozniok. Ezen a két területen az utób­bi években Gyöngyösön nem következett be minőségi válto­zás. Márpedig ennek is el kell jönnie. Még akkor is, ha az or­vosok aránylag kevés szabad idővel rendelkeznek, ha általá­ban versenyt kell futniok az idővel, akkor is. Most már a tárgyi és szemé­lyi feltételek biztosítása a kör­zeti orvosi munkához meg­nyugtató szintre emelkedett. De ezeknek a feltételeknek a hasznosítása még nem érte el a szükséges mértéket. Éppen ezért hívja majd össze ebben a kérdésben a városi egészség- ügyi osztály a körzeti orvoso­kat tanácskozásra, ahol megál­lapodnak a tennivalókban is. Gyógyítás és politika Az orvos akkor politizál jól, ha jól gyógyít: ezt így nyugod­tan kimondhatjuk. De az is tény, hogy az orvos a közfigye­lem fókuszában él. Naponta emberek tömegével érintkezik. Megjegyzései, viselkedése, de még beszédmódja is hat a be­tegeire. Munkáján, személyén keresztül is hangulatot kelt, jó vagy kevésbé jó irányba, akár akarja, akár nem. Az orvosok közéleti szemé­lyek. Az orvosok tehát á köz­vélemény formálására is képe­sek. Ez a felelősség fokozza te­vékenységük jelentőségét, er­re a felelősségre gondolniok kelL A városi tanács végrehaj­tó bizottsága is hangsúlyozot­tan foglalkozott ezzel a tény- nyeL összetett, sok áldozatot kívá­nó, de szép hivatás orvosnak lenni. (g. molnár) Tíz évre szabott kívánságok A mának élnek-e az em­berek? A pillanatnyi örö­möknek, a jelentől kierő­szakolt kedvezményekért, amelyekből aztán kínlódva, akaratlanul, vagy akarva épül fel az élet folytatása? A beszélgetések folyamán többféle vélemény, gondo­lat hangzott el. Volt, aki azt mondta, hogy a nem- I zetközi helyzet, a feszült­ség idegessé, ingerültté te­szi az embert, s nem gon­dolva a holnapra, csak a pillanatnyi örömöknek él, mert nem érzi biztosított­nak a — továbbiakat... Van, aki azt mondja, hogy az emberre nem ez a jel­lemző, mert az ember min­den körülmények között gondol a jövőjére, tervez, s életének értelmét e tervek lépésenkénti megvalósításá­ban látja. Lenne két-három gyerekünk . . . Hogyan képzeli el az életét tíz év múlva? — ezzel a kér­dései indult a társasjáték, er­re kértünk feleletet. Ébli Ist­ván, az egri Dobó Gimnázium tanműhely vezetője adott elő­ször választ. — Tíz év múlva? ... Addig­ra talán megnyugszanak a ke­délyek, stabilizálódik iskola- rendszerünk, a szakközépisko­lai oktatásforma, s a kísérle­tek után már látni fogjuk, melyik itt a legjárhatóbb út. Szeretnék megmaradni ebben a munkakörben, mert izgal­mas és szép. Tanítani és ne­velni ... Amit szűkebben önmagám­nak képzelek él? Fiatal házas vagyok, lakásunk van. Tíz év múlva minden benne lesz, ami egy modern lakáshoz szükséges. Szépen berendezke­dünk. Nyugodt életünk lesz. A kislányom addigra megnő. Több gyerek? Ha elég bölcső­de és óvoda lenne, s nem okozna nehézséget, hogy a kicsit nem. tudjuk hol elhe­lyezni, két—három gyerekünk is lenne. De így?... A Had­nagy utcai óvoda alighogy el­készült, máris nagyon kicsi. Bölcsödé meg ott nincs... És tíz év múlva szeretném el­mondani, hogy milyen sok or­szágban jártunk már, mesélni az úti élményeket! Nem lesz ilyen mozgalmas a világ... — Sok minden történik tíz év alatt — mondta Erdélyi Já­nos százados„ — Tíz év múl­Szólaljatok meg, nagyváros vekkerei, ti parányi fémkaka­sok: meghalt az emberetek! Valóban, elment az öreg, még­pedig hajnali fél ötkor, el­mulasztva — és hosszú évek óta első ízben! — az aggályo­sán pontos ébredést, amelynek kényszere napról napra belé- nyilallt, mint valami idegfáj­dalom. A vekkeres ember évtizedek óta megszokta már a hajnali ébredést. Mivel régóta magá­nyosan él, a vekkerre bízta magát, talán - nem is az éb­resztés miatt, hogy valami han­gosra nyissa ki szemét, hogy az elaivás és az ébredés zsi­lipjei közé szorult csendet megszakítsa az ezüstös kis cserregés, az ébresztőóra oko­san erélyes hangja. Majdnem fél évszázadot dolgozott szakmájában, ami­kor váratlanul nyugdíjba küld­ték. Váratlanul, mert ugyan ki az, aki ne tartaná az ilyesmit váratlannak? A törvényszerű és a váratlan itt nincs ellent­mondásban egymással. Nem kellett többé a régi beosztás szerint élnie, mint ahogy ilyen­kor lenni szokott, a keretbe foglalt idő szétnyomta öröknek látszó formáit, és alaktalanul hömpölyögve ellepte embe­rünk mindennapjait. Az idő látható lett. érzékelhető, még­pedig túlsúlyban, fölöslegben. Emberünk elhatározta, hogy átrendezi életét, és ezzel meg­zabolázza az időt. Fölösleges a hainali fél öt; azelőtt, kietlen sötét téli hajnalokon amúgy is ábrándozott róla, hogy egyszer Visu ENDUE : Nwüsäü 1966. szept. 22., csütörtök majd fittyet hány a csengetés­nek, orrára húzza a dunyhát és alszik a jó melegben, teljes kivilágosodásig. Elegendő lesz hét órakor fölkelni. Viszont az este kitágítható. A kilenc órai lefekvést tízre, fél tizenegyre lehet elhalasztani, különös te­kintettel az ezután beiktatott rendszeres mozi- meg színház- látogatásokra. De a beidegzés zsarnoki kényszere kidobta agyából az elhatározást, s az új életet megelőző estén szokás szerint megint fölhúzta az ébresztő­óra riasztócsengőjét s így haj­nali fél ötkor ugyanúgy éb­redt, mint máskor. Mikor tu­datosan ráeszmélt, hogy a szür­ke félhomály mögött a végte­len idő térsége várja, betölt- betetlenül sok idő, s megkísé­relt tovább aludni, nyugtalan lett és érezte, az álmosság fel­szikkadt a szeméből. Ez vi­szont lehetetlenné tette, hogy este végigülje a mozi utolsó előadását, amelyre éppen fennmaradási izmainak tor­násztatása miatt váltott jegyet, így az egész nap rosszul múlt él, a helytelen időgazdálkodás szőri tójában. Vigyázott hát a vekkerre: Nem húzta föl a jelzőberende­zést. Akkor meg éppen erre riadt föl, és pontosan fél öt­kor: az elmaradt csengetésre. Fogta az órát és a szekrénybe rakta, a fehérneműk közé. Másnap távoli cirpelésre éb­redt, és megint csak fél ötkor, mintha az ingek közül csen­getne ki az óra, beléjük ful­ladva, de mégis hallhatóan. így került ki a vekker a kamrába De a hajnali ébresztés csak nem maradt el. Kiderült, leg­közelebbi szomszédja is éppen erre az időre állítja be óráját. Egy darabig tűrte ezt, de az­tán átment a szomszédjához és békésen elpanaszolta keservét. A szomszéd megértette az öregembert és ezentúl az elő­szobából ébresztette magát. De a vekkert, ha nem is tőle. de valahonnét mindig hallani lehetett. A szomszéd házból, a szomszéd utcából. Emberünk gyanakvása nőtt. Csak nem járhatja sorra a vekkertulajdonosokat;? Sokan vannak a hajnali fél ötkor ke­lők. És az ok is nyomós, hogy ébresztessék magukat. így hát beletörődött ebbe. Visszahozta tehát vekkerét a kamrából, visszalépett az ébresztőórások népes társadalmába. A temérdek időt meg úgy próbálta pusztítani, hogy min­denféle hasznos, meg haszon­talan munkát keresett magá­nak. Az idő abroncsai nem szo­rították, végtelen utakon kó­szált benne ébredéstől elalvá- sig. Míg aztán az utolsó reg­gelen hiába kiáltozott a vek­ker korrekt, ezüst hangon éb­redést. A vekkeres ember szembeszállt vele és ezúttal először: megtagadta az enge­delmességei 4 va remélhetőleg már nem less ilyen mozgalmas a világ, akiknek ez szükséges, rájön­nek, hogy másképp is lehet élni. Akkorra talán nem lesz­nek már háborús tűzfészkek, s maguk módján élhetnek az államok, nem zavarják egy­más életét. Optimista vagyok, s az emberek nagyobb több­sége is az. Ellenkező esetben nem építenének házakat, nem gyűjtenék a pénzt erre, vagy arra. Ami a munkámat illeti? Tíz év múlva remélem már kevesebb lesz a szabálysértés, Azt nem merem mondani, hogy teljesen meg is szűnik, ismerve az embereket... Tíz év múlva Egerre rá sem le­het majd ismerni. Most is szép, de majd akkor!... Na és akkorra a kislányom 22 éves lesz, valamelyik egye­temre jár. Ö azt mondta, hogy orvos szeretne lenni, na­gyon jól tanul. Én viszont ak­kor már ötven felé közeledem. Ezüstlakodalmunk lesz. Sze­retnék venni egy új kocsit. Addigra megnyugszik az em­ber, s lesz idő pótolni azt, amire fiatal korban nem volt idő. Ja, hogy el ne felejtsem, addigra ilyen szükségesebb cikkeket, mint frigider és te­levízió. szintén beszerezzük... Mielőtt kiléptem az ajtón, még utánam szólt: — És tíz év múlva a Dózsa bekerül az NB I-be! Megismertetni és megszerettetni A művész együtt él közönsé­gével. Életelve: megismertetni és megszerettetni az emberek­kel a művészetet. Nem sok. amit kíván, hiszen a szép utá­ni vágy emberi sajátosság. Balogh László fiatal egri festő­művész, mit szeretne elérni a tíz esztendő alatt? Hogy kép­zeli el t!z év múlva az életét? — A képzőművészet évszá­zadokon át nem rakott fészket Egerben, megalapozott múltja nincs, de jövője van. Ezen fá­radozunk művésztánsaimmal, s elképzeléseinket talán siker koronázza. Egy évtized múlva bizonyára lesz már Egernek állandó kiállító helyisége, ahol az alkotók talákozhatnak kö­zönségükkel és segíthetik egy­mást. A hagyományok kifej­lesztéséhez hozzátartozik egy városi képtár létesítése is. Re­mélem, hogy tíz év múlva már az egri művészekre is sor keiül a műtermes lakások építésével, ahol nyugodtabb körülmények között, szép mi­liőben tudunk dolgozni. Az egyre több kiállításrendezéssel bizonyára — hiszen ez is fon­tos — növekedni fognak az ál­lami vásárlások is. Nagy segít­séget nyújtanának nekem is tanulmányi utakhoz, amelyek szinte követelményei — is­merve a régiek példáját — a festői és grafikai munkának, s ami talán nem kevésbé fon­tos. hogy az állami vásár® sokkal biztosítani tudnám a teljes értékű festői munkát* képességeim arányában. Re. mélhetöleg tíz év múlva meg­valósul egy olyan fórum, ahol a művészetkedvelők kicserél­hetik nézeteiket, megismerhe­tik gondolataikat. Mindezeket — hiszen közösségben dolgo­zunk — nemcsak magamnak, hanem valamennyi művésztár­samnak is „elképzelem”, s amelyeket a tízéves távlat biz* tos megold. Tízkilós harcsa és egy gépkocsi Gyöngy István évtizedre szabott elképzeléseinek meg. valósításakor éppen hogy be­tölti a huszonnyolcadik élet­évét. így tehát könnyű kiszá­mítani, hogy jelenleg tizen­nyolc esztendős. Szakmát ta­nult, s július óta mint szak* munkás dolgozik az Elektro­mechanikai & Vasipari Válla­lat egri mérlegjavító részlegé­ben. — Mindenesetre ennél a vál­lalatnál szeretnék jubilálni tíz év múlva. A munkahely na­gyon megfelel. Nemsokára túl leszek a katonaságon is Az a két esztendő nem nagy idő. és még hasznos is, mert jelenleg az MHS gépkocsivezető tanfo­lyamára járok, s ha minden jól megy, a honvédségnél gép» kocsivezető leszek. Bőven gya­korolhatom a vezetést, így ha autóm lesz nem reszket majd a kezem a volánon ... De ez tíz évnél is hosszabb távlati terv. Egyelőre egy Danúviára gyűjtök, már van kétezer fo- - rintőm .. Nősülés? Tíz év múlva már biztos, hogy meg­házasodom. Sőt. ha addigra si­kerül lakást is kapni, már bol­dog apa leszek. Egyelőre mind­ez csak terv. Időmet jelenleg a horgászásnak szentelem. Szombat—vasárnap járok a Hortobágyra, a Tiszára vagy a Hámori tóhoz... Nagyszerű dolog ez. Jó levegőn, a nagy fogás reményében várakozni. Tíz év múlva már biztos el» mondhatom, hogy fogtam egy tízkilós harcsát sőt azt is, hogy el tudom készíteni! így töltöm a szabad időmet. Ké­sőbb meg majd azzal is sze­retném. hogy elvégzem a gim­náziumot. Azt hiszem, ennyi minden még belefér tízéves tervembe... Négy elképzelés, tízéves „határidővel” Megvalósít­ható kívánságok négy kü- lönböző embertől. Külön­böznek foglalkozásban, tér* mészetben, de egyben vala­mennyien megegyeznek: nyugodt, kiegyensúlyozott életet szeretnének, békessé­get olyan körülményt, amelyben kibontakozhat az emberi tehetség és tudás. És ez csak elképzelés? Kátai Gábor A hadvezér éppen a tizedik csatát nyerte meg fölényes biztonsággal, nagyvonalú hadve­zetéssel, de a gratulációkat őszinte szerénység­gel utasította vissza: — Igazán semmiség volt. A tizenegyedik csatában két kézzel szemé­lyesen tartott fel egy egész tankhadosztályt, miközben bal lábával irányítva az ágyút, egyenkint kilőtte a harckocsikat. — Nem, igazán, nem féltem. Semmiség volt az egész — mondotta őszinte szerénységgel, mert valóban ezerszer szembenézett már a halállal és félelmet nem ismerő hős volt a ja­vából. A hadvezér most ott ül a fogorvosi székben és ijedten pislog: Doktor úr, nem fog fájni? — Egy kis szúrás az egész... Ezzel ni — mutatja az injekcióstűt a fogorvos. Ezt nem lett volna szabad tennie. A hadvezér rögtön el­ájult. (—ó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents