Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
AZ EMBERÉRT Az üzbég főváros egyik új lakónegyedét látjuk a képen: ízelítő Taskent jövőjéből ez az új lakónegyed. A város Kö- zép-Ázsia gyöngye lesz. Fogas kérdésnek bizonyult az üzbég főváros új központjának terve hiszen a városközpont alá befészkelte magát a „föld alatti sárkány1’, amely hatszáznál több, különböző erejű földlökéssel adott életjelt magáról. Mindenekelőtt a W «ókért a teherautó. A sertésgondozás ma már szakma. E tudományát iskolákban, tankönyvekben tanít* ják. Irodalma van... A hatvanöt esztendős Káposzta János feltolja a homlokán a kalapot. Szeméből sugárzik az öröm. Büszke az állományra, arra, hogy számottevő embere a szövetkezetnek. — Mennyit keresett tavaly? — Közel negyvemnégyezer forintot. Háromezer-hétszáz körül havonta. Kilencszázhúsz munkaegységem volt és egy munkaegység 47 forintot ért... — Mit vár ettől oz évtől? — ötszáznál több a munkaegységem, nincs panasz az állományra sem. ★ AZ ELNÖKKEL végigjártuk a tanyát. A tehenészeket, a borjúnevelőket is. Amikor elmegyünk, Káposzta Jánosnak messziről emelünk kalapot.'.. Szalay István mikor megkezdődtek a vezető s ég választó taggyűlések, olya'- aggályok»1 is hangoztattak, hogy nem szorul-e túlságosan szervezeti ügyek keretei közé es as egéss esemény sorozat, nem veszik-e el a statisztikák, értékelések, számok mögött az ember? Nos, amikor már vége felé Jár e taggyűléssorozat, nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk; nagy figyelmet fordítottak az apróbb emberi gondok intézésére is, esőket az öomeJöveteteket áthatotta as emberrél esté gondoskodás szelleme. Még olyan apróságokról sem feledkeztek meg — bár ez csak látszatva apróság —, hogy például Recsken nyitott ajtók, ablakok mellett tartsák meg a taggyűlést, tekintetbe véve azt, bogy sok as Idős párttag, s közülük többen szüikóztsosak és nem bírják s füstös, zárt levegőt. A taggyűlések szép pillanatai voltak ások a megemlékező néma tisztelgések is, amelyekkel az időközben elhunyt harcostársakra emlékestek. Amikor a beszámolók készültek, sok ezer kommunista gondja, baja, tervei, ötletet felől érdeklődtek a vezetőség tagjai, később a Jelölő bizottságok is, s ezeknek megoldása is sok esetben szerepelt a határozati Javaslatokban. Találkozhattunk olyan esetekkel, amikor tüzetes vizsgálat alá vették, ki mennyi társadalmi munkát, tevékenységet végez, t akinél úgy látták, begy ez szakmai munkájának, családi életének rovására történik, ha kellett, taggyűlési határozatok is biztosították, bogy megszűnjön a túlterhelte^, 8 bár mindenütt nagyon szigorúan vették a megjelenést, maga a vezetéség hagyta jóvá Csehiben, hogy az egyik bányász beteg feleségét látogassa meg, s ne vegyen részt a taggyűlésen. Sorolhatnánk még hasonló eseteket tucatszámra, de úgy véljük, elegendő s taggyűlések tapasztalatainak sum mázasa, hogy most is minden az emberért történt, az ember Javára. K. F. Taskent újjászületése eenfeldet, Skvarikovot és már sokat Leon Adamov, a Taskent! Várostervezési Intézet főépítésze, a terv végrehajtásának egyik irányítója azt mondja:-- A városközpont területe 1500 hektárt tesz ki, beleszámítva a Lenin teret, s a leendő városmagot alkotó parkok és körutak egész rendszerét Az igazgatási épületek, a a kávéházak, az étkezdék és a rosközpontban kedvező mikroki ima tikus feltételeket teremtenek, fásítással, gyepesítéssel, szökőkutakkal, víztárolókkal és a nap sugarai ellen védő berendezésekkel A most felépítendő házak a 9-es erősségű földrengést te kibírják. A Szovjetunió csaknem valamennyi köztársasága segíti a földrengés sújtotta várost, s mindegyik egy-egy mikrokenek. Taskent, Csflanzan az új lakónegyedek körzetei. Rt nyomát sem látni a földrengéslegkevésbé földrengésveszélyes területet kellett kiválasztani. A szovjet tudósok és építészek sikeresen megoldották ezt a feladatot. A terv kimunkálásában részt vett Mihail Poszohin, a lakásépítési és Építészeti Állami Bizottság elnöke. A konzultációba bevonták az ország legnevesebb építészeit: Kollit, Baranovot, Mekencevet, Rubanyenkot, Roművelődési otthonok között minden csupa zöld lesz. Taskent ősrégi település, a a legtöbb közép-ázsiai városhoz hasonlóan két központja van, az óváros és az újváros. Ez akadálya volt az egységes, harmónikus városkép megteremtésének. Most a földrengés utáni helyreállítási munkák során már egységes arculatot kap a városkép. Mivel Taskent a /Szovjetunió forró övezetében terül el, az új várület felépítését vállalta. Ennek megfelelően a mikrokerü- letek valószínűleg az egyes köztársaságok fővárosainak nevét viselik majd (moszkvai, bakui, leningrádi, kijevi, stb.) Nem telik bele hosszú idő, s a Tien-San kék hegyvonulatainak előterében egy új Taskent emelkedik majd magas épületeivel, árnyas parkjaival, hangversenytermeivé, könyvtáraival, komfortos lakóházaival. A T-i kocsma bizony hangos. Illetőleg nem kocsma ez, elnézést, ha-nem kisvendéglő. Hogy miért kis, azt uieg nem mondom, mert egy egész sarkot elfoglal, s most nem is olyan vendéglő ez, ahol esznek, hanem mégiscsak inkább kocsma, ahol isznak. Egy, ami a vitathatatlan, hogy hangos. Nem azért, mert a cimbalmos „munkálkodik”, hanem mert egy asszony és a lánya munkálkodik szicíliai temperamentummal, hogy délidőben itt cserfélő férje-apjukat haeaci- bálják. A lány — feszes bőrű, csat- tanós arcú, kerek formájú — azt példázza, milyen lehetett az anyja az ő korában, az anyja meg, hogy milyen lesz a lánya, néhány év múlva. Testben, súlyban. Mert amúgy szóban már most az anyja lánya. Mint ez majd lejjebb kiderül. A söröskorsókkal és pálinkásstma- pókkal borított asztal körül az apa, vékony, mintha neki már nem jutott volna kiló az asz- szony miatt, vele szemben 6re- gecske, kopaszka emberke, csupa ín és mindkettő csupa makacsság. Mögöttük szemüveges öreg mámi, az elébb kapott be gyorsan egy féldecit a két ember jóságából, de most, mint valami nyikorgó aláfestő muzsika, percenkint hajtogatja: — Igazad van, te asszony, igazad van . ■. — Hát lát ja-é, hogy az isten nyomorítsa... Hol van nékem igazam? Sehol! Jöjjék tatát már haza, a mindenségit neki, mert olyat csinálok, hogy magam is megbánom... Eljön cigarettáért és vedeli az italt... Jajajaj, mivé is lettem, mivé is lettem — sipong az asszony szuszog ős sasszékkál az asztal és az ajtók között... — Nyughass már ... csak ezt megiszom — motyogja halkan a férje és a söröspohárra bök... — Csak jöjjék csak haza .. Majd megkapja maga>. Ne idegesíj jen már.., Jöjjék már mert magára borítom az asztalt, hogy az a... jaj, ki ne mondjam — ez meg a lánya, — Igazad van, te asszony, igazad van — motyogja rendületlen a szemüveges öreg néni, megelőlegezve az asszonyi titulust a lánynak... — Nyughassatok már — próbál rendet teremtem a másik, a csupa ín, kopasz öregember. — Nyughassunk... Nyughassunk.. . Hát nyughatunk? . Mondd, lányom, hát nyughatunk mi? — Ezektől... Ezektől nem... Jöjjenek már, a keserűit... — Csak ezt megiszom — bök istentelen nyugalommal a sörre megint az apa... — Csak ezt... meg még azt __Hogy a magasságos iste n robbantaná fel ezt a kocsmát, de magukkal... Maga is — porol most már az öregemberrel az asszony — maga is, mi az istennek jött? Segíteni? Ki hívta inni segíteni? Hát kell ennek segíteni az ivásbam? — Igazad van, te asszony, igazad van... — Hagyja, édesanyám... Hadd röhögjön a falu, míg én sírok... Hadd röhögjön.., — Sose sírjál, mert ráborítom én' rögtön az asztalt... Otthon minden még szanaszét, se szék, se asztalok... Ilyen lakodalmat... Hát ilyet... Maga meg minek jött? Mi? InniT Az öregembert felforralja a düh, neki ugyan nem asszonya ez az asszony: — Tartsd a szád, a keserves úristenedet... -Engem itt ne izélgess... Megittuk és megyünk ... — De hiszen részeg — csapja derekára a kezét a lány. — A férfi akkor is férfi — csarp az asztalra az öreg... Rosszul szólt, kegyetlenül rosszul. Az asszony, mint a vércse, dehogyis vércse, mint a rontás szelleme, úgy csapott le vijjogva e szóra, hogy férfi... — Ez férfi? A lánya lakodalma előtt is részeg, és ha részeg, olyan férfi ez, hogy egy széket nem tud felemelni... — ... Igazad van, te asz- szony, igazad van... A férj, rendíthetetlen nyugalommal, némán ül, ö már elhatározta, hogy ezt a sört megissza, kényelmesen, nem a szomjas, hanem az ivó errtbe- rek kortyolgató nyugalmával. Nem zavarja, hogy most már versenyt potyognak a könnyek, hogy a leendő asszony ízes magyarsággal káromkodik, hogy nem irigylendő majdani férje, ha korhelységre meri majd adni a fejét, az sem, hogy asszonya már az égbolt lebontásával fenyegetődzik. Mint valami olasz neorealista filmben, peregnek, csattognak a szavak, járnak a kezek, de a lábak is, futkos a két nő, anyja és lánya, ajtótól asztalig, időnkint, mint valami metronóm, felcsuklik az öreg mami — hiába, erős volt az a féldeci, s az is lehet, nem is egy fél volt az, hanem több, de mégis mondja: — Igazad van, te asszony. igazad van... Aztán az ember felhörpinti a sört, odaszól társának nyugodtan: — Hát akkor mehetnénk... — Akkor igen — bólint rá a férjtől nyugalmat és bölcsességet átkapott kopasz kis öregember. Felállnak és mennek. Utánuk nézek az utcán. Elöl a két ember, komótosan, mögötte asszony és lánya, szaporázva a lépést, amúgy csendben, békében, messziről még derűsnek tűnőén is. Holnap lakodalom lesz Tben. Szegény tatár, akarom mondani, szegény vőlegény. Gyurkó Géza A termékek ára és önköltsége A termékek ára — egyes kivételektől eltekintve — magasabb, mint önköltsége. Többet adnak érte a fogyasztók, a felhasználók, mint amennyibe előállítása került. Az ár és az önköltség különbözeié a nyereség. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok nyereségük növelésére törekednek, vagyis arra, hogy az egy év alatt előállított termékek összes vállalati költsége és az eladásuk alkalmával kapott árösszeg között a pozitív különbség minél nagyobb legyen. Ez csak akkor érhető el ha az ár nem függ szorosan az önköltségtől. Amennyiben a termék ára ugyanannyival csökkenne, mint önköltsége, akkor a vállalati nyereség csak a termelés fokozásával volna növelhető. Amennyivel emelkedne a termelés, annyival nőne a nyereség is, de az egy-egy termék árában jelentkező nyereség változatlan lenne. Az ár azonban az önköltségnek nem ilyen szaros függvénye. a költséget változtató tényezők nem hatnak azonnal az árra is. Az árak,' vagy azoknak egy része — a piac aktív működése esetén — elsősorban az előállítók és a felhasználók együttes értékítéletei alapján alakulnak ki. Ezek az értékelések gyakran eltérnek az előállítási költségek arányaitól, hiszen éppen a piac a vállalati költségek társadalmi megítélője. A tényleges és a társadalmilag szükséges költség nem azonos. A piacon csak a társadalmilag szükséges ráfordításokat ismerik el a termék árában. Ami a vállalatnál szükséges költségnek mutatkozik, az nem feltétlenül bizonyul annak a piacon. Közismert tény, hogy az elavult terméket nem fizetik jól. a korszerűekkel pedig magas árat lehet elérni az önköltséghez képest. Ha a termelésben sok a selejt, nagy az anyagpazarlás, az állásidő, mindezek csökkentik a nyereséget De mi is tartozik a termék önköltségébe? Minden vállalati költség beleszámít az önköltségbe. Ilyenek elsősorban a közvetlen termelőmunka bér-, anyag-, energia- és szerszámköltségei. Ezeken kívül a gyártmányok önköltségét terhelik az üzemi és a vállalati általános költségek. Sőj;.^ vállalati kötségek közé számítanak azok a befizetési kötelezettségek is, amelyeket a dolgozóknak járó munkabér alapján a költség- vetés kap (társadalombiztosítást hozzájárulás Uletményadó). Néhány éve a lekötött álló- és forgóeszközök után eszközlekötési járulékot kell fizetni, s ez a lekötött eszközöktől elvárható minimális nyereség kifejezője. Az ár csak hosszú időszak átlagában alkalmazkodik a termékek önköltségének arányához. Aminek az előállítása kétszer annyiba kerül nem biztos, hogy az ára is kétszeres lesz. Sók termék a felhasználást illetően más termékekkel helyettesítési viszonyban áll. A felhasználó ezeket hasznát» hatóságuk szerint értékeli, • ez nincs mindig arányban a termelési költségekkel. Egyea termékekből tartós hiány le« hét. Ezeket — s az előállítás sukra fordított munkamennyi» séget — a piac felértékeli Más termékek iránt külföldöl» nagy a kereslet. A világpiaci értékítéletek kihatnak a belső piac áraira is. Így a piac az; egyik termékben a benne rer* lő átlagos munkamennyiségnél többet, a másiknál kevesebbe* ismer el társadalmilag szükségesnek. Így az egyik termék árában viszonylag magas, a másikban viszonylag alacsony nyereség lehet. Az árarányoknak az önkölfe ségarányoktól való időleges elszakadása alkalmassá teszi az árakat arra, hogy a piaci viszonyokról a termelőknek) tájékoztatást nyújtsanak, és ösztönözzenek a nagyobb nye* reséget biztosító termékek — tehát a társadalmilag hasznosabb, a piacon keresettebb tér* mékek — előállításának bővítésére. Az áraknak az új gazdasági mechanizmusban termelést szabályozó, műszaki fejlesztésre ösztönző szerepük lesz. Ennek a szerepnek éppen azáltal tudnak megfelelni, hogy igen eltérő nyereséget tártál-! maznak. A vállalatok fő tör* rekvése a vállalati nyereség növelése lesz. Ezért igyekeznek majd minél korszerűbb termelési eljárásokat alkal? mazni és minél keresettebb cikkeket gyártani. Ez elősegítheti, hogy a kereslet és a kínálat összetételében is egyensúlyba kerüljön. Így közeledhetünk ahhoz az állapothoz, amikor mindenből nagyjában annyit termelünk, mint amennyire a termelőerők átlagos fejlettségi szintjén a társadalomnak szüksége van. Rövidesen a múlté válik aa az állapot, amikor az ár autó* matikusan fedezte és igazolta az önköltséget, s így minden ráfordítás társadalmilag szükségesnek látszott. Nemcsak a költségek megtérülését, hanem a befizetendő nyereséget is eleve tartalmazta eddig a legtöbb ár. Ennek megfelelően az önköltség határozta meg az árat. Az új gazdasági mechanizmusban inkább az ár fogja meghatározni az önköltség felső határát. Megszabott keretek között történő ármozgás a pi"1 ac „nyelvén” mondja meg, hogy ér-e annyit a termék* mint amennyi munkát belefektettek. Dr. Pirityi Ottó NmiitM 3 1966. szept. 22., csütörtök IjUW.lH VALAKI AZT MONDTArp régebben a sertésgondozót kondásnak nevezték. Sokak szerint ez az állítás téves, mert kondások ma is vannak és a kondás nem sertésgondozó. A sertésgondozó több a kondásnál. Űj fogalom, új elnevezés, amely a nagyüzemi állattenyésztés keretei között született. Nyelvi jelenség, hétköznapi szóhasználatunk új terméke, épp úgy, mint a gépcsoportvezető, a baromfigondozó, vagy « fogatos. A sertésgondozó rangot is jelent, mert amíg a kondás reggel kihajtja a csürhét, este meg hazatereli, a sertésgondo- aó sokkal több ennél, ő „neveli” a jószágokat. Neveli a malacokat és hét-nyolc hónapos korra százkilós hízót „csinál” belőlük. A sertésgondozó tipikus nagyüzemi ember. — Mióta sertésgondozó? — 1959-től. Azóta kell értelemmel csinálnom a „szakmát”. Itt tartunk. A mezőgazdaságban a sertésgondozó tehát éppen úgy szakmát jelent, mint az iparban a lakatos, bádogos, vagy esztergályos. Káposzta János fél évszázada foglalkozik sertésekkel, de csak 1959 óta vallja magát sertésgondoz. nak. Azóta van szakmája. Azóta tudja, hogy a koncentrátumok jobbak a szimpla kukoricadaránál. És hogy a foszfor-, a vastartalmú összetételek, a külömbö- z6 vitaminokkal együtt, milyen hatást gyakorolnak az állatra. TUDJA, HOGY MAS összetételű koncentrátumot kapnak • malacok, mást az anyakocák és megint mást a hízók. Megtanulta, hogy a mérleg, a mázsáié éppúgy hozzátartozik a «ertésgandozó * munkájához, amint régen a vödör, vagy a ■(dézsa. —Megbecsülik-e? Néz, egy ideig nem szól, mintha most venné számba a választ: megbecsülik-« tényleg, vagy sem. — Tisztelnek engem itt, ké- trexn. Jelenleg 85 koca gondja van a vállamon. Azokat kell etetni, gondozni, fiaztatni... Nyolcvanöt koca. Tessék csak számolni és mindjárt kiderül, hogy Káposzta Jánosra nem bagatell dolgokat bíztak. Milliós értéket, sok pénzt. Egy sertésállományt, amelynek hozama senkinek sem közömbös. A gazdaság bevételének mintegy a felét az állattenyésztés adja, ezen belül is fő helyet foglal el a sertésekből származó jövedelem. — Hizlalással is foglalkozott? Bólint és arról beszél, hogy nyolc hónap alatt a fehér hússertések a keze alatt 119 kilóra híztak és hogy négy kiló harminc deka abrakból gondos munkával ki lehet termelni egy kiló sertéshúst. A sertésgondozónak tudnia kell számolni. Meg kell állapítania • felhasznált takarmány és a súlygyarapodás közötti arányt, figyelni kell az állatok viselkedését, különös gondot kell fordítani az egészségükre. Mennyi új terméket, milyen értékkel állít elő egy év alatt egy sertésgondozó? Több százezer forintot Ha nem érti a szakmát, lelkiismeretlen, esetleg rá is lehet fizetni. MINT KIRÁLY a birodalmában, úgy mutat szét a hatalmas istállóban, a malacok, anyakocák között. — Ezek választásiak. Ez az alapanyag, a következő hízó- állomány. Itt nőnek fel a flasz- teron, a betonkarámban. Régen azt hittük, a disznónak turká- lás, legelés kell, hogy jó hízó váljék bélőle. A tudomány mindezekre alaposan rácáfolt Jó koncentrátumok kellenek, meg szakszerű gondozás és akkor nyolc hónap múlva jöhet a KÁPOSZTA JÁNOS (a horti Kossuth Tsa sertésgondozója)
