Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

±reset^írVátassíó iasilYŰUsvhröl jelentjük? „Még magasabb mércét kell állítani a vezetőség elé” Két gondolat foglalkoztatott, amikor az igazságügyi párt- alapszervezet titkára megkezd­te a vezetőség beszámolóját. Nem lehet könnyű dolga en­nek a hivatali pártszervezet* nek sem, hiszen jogai lehető­sségei eddig korlátozottak vol­tak, az alapszervezet tagjai bírák, ügyészek, adminisztra­tív és ügyviteli dolgozók: ho­gyan lehet összhangba hozni a pártmunka tartalmát, s va­jon milyen az együttműködés a pártvezetőség, s a hivatali, az állami vezetés között? Ez volt az egyik gondolat, ami foglalkoztatott, a másik egy jelentés néhány sora: az Egri Városi Pártbizottság nemrég megvizsgálta a 39 hi­vatali pártszervezet munkáját és megállapította, hogy az igazságügyi alapszervezet a legjobbak közé tartozik. A vezetőség beszámolóját hallgatva a hogyanra is vá­laszt kaptam. Huszonöt kommunista mun­kájáról szólt a részletes, elem­ző módon összeállított beszá­moló, de mintha kitárultak volna a kis helyiség falai, ott lett volna az igazságügy vala­mennyi dolgozója, mert az ő munkájukról, eredményeikről, az őket érintő problémákról beszélt dr. Nádas János, az alapszervezet titkára. És a beszámoló nem nagy szavakat, tényeket vonultatott fel az elmúlt esztendők mun­Az ú és a f< A szocialista társadalmi rend egyik leglényegesebb vonása, hogy biztosítja minden mun­kaképes állampolgár számára a munkához való jogot. Az el­múlt két évtizedben lényegé­ben természetesen meg is va­lósítottuk a teljes foglalkozta­tottságot. Ez nem azt jelenti, hogy hazánkban minden mun- khképes ember társadalmilag szervezetten dolgozik is, de az kétségtelen, hogy aki munkát, állást keres, az talál is. A teljes foglalkoztatottság­nak azonban vannak bizonyos gazdasági hátrányai, így pél­dául a részleges munkaerő- hiány. Ha munkaerőhiány van, akkor a vállalatok nem tudnak kellően válogatni a munkaerő­ben, azt kell felvenniük, aki jelentkezik. Hányszor kénysze­rültek bele a vállalatok olyan igazságtalanságba, hogy az új munkavállalónak magasabb bért adtak, mint a légóta ott dolgozóknak. Nem sikerült kel­lően szinten tartani a bérará­nyokat a teljesítményekkel, mert azok bére, akik hiány­szakmákban dolgoztak, gyor­sabban emelkedett. A vállalati létszám felduz­zadt. Ha mindenkit fel kell venni, aki jelentkezik, akkor fegyelmezetlen, lusta emberek is a vállalathoz kerülhetnek. Rontják a munkaszellemet, a technológiai és termelési ren­det; váratlan hiányzásaikkal zavart okoznak; mire betanul­nak. kilépnek. Mindez rengeteg többletköltséget okoz. Ezért az új gazdaságirányítási rend­szerben a vállalatok érthetően szabadulni igyekeznek majd az ilyen dolgozóktól. A gazdálko­dási feladatukhoz szükséges munkás és alkalmazotti létszá­mot maguk állapíthatják meg, ezáltal megfelelő körültekin­tésre és ésszerű takarékosságra kényszerülnek. Eddig a válla­lati tervszámok az ún. bázis­adatokra épültek. így a lét­szám-lazaság már az előző évek adatában is benne volt, az új tervszámban is részben benne maradt. A vállalatnak nem is fűződött különösebb ér­deke a lazaságok feltárásához és megszüntetéséhez. Az új gazdasági mechanizmusban a nyereség növelésére való törek­vés azt eredményezi, hogy a vállalatok minden felesleges kiadást meg akarnak szüntetni, s nem kivétel a bérkiadás sem. Elképzelhető, hogv az új irá­nyítási rendszer működését kö­vetően meegvorsul a mi""'»»'* áramlása, egyrészt a különböző ütemben fejlődő ágazatok kö­HÄRMAN ÜLTÜNK a bükk- széki strand bordázott napozó­padján. Ózdi mérnökismerő­söm, Béla, meg idős szobatár­sam, Antal bácsi, aki Salgótar­jánból jött fájós lábát gyógyí­tani. Antal bácsi, a szobatársam, háborgott. — Jól megadtam annak a felszolgáló kisasszonynak Úgy lökte elém a sört, mintha kol­dultam volna. Azt hiszem, nem teszi ki az ablakba, amit neki, meg a főnökének mondtam. Az öreg pattogott, háborgott, sehogy se tudott napirendre térni az ügy felett, mire mér­nökismerősöm így csitítgatta: — Ugyan, papa, minek kell úgy mellre szívni a dolgot. Ügy látom, maga még nem is­meri a pofaregulát. — Mit? — A pofaregulát. Az így szól, papa: Dicsérj, kérj, helyeselj, vagy hallgass. Ha maga Is be­tartja, hosszú életű lesz... a büfénél. Kezdtük vitatni a regulát. A mérnök érveket hozott, saját életéből vett epizódokat sorolt, dühös igyekezettel, hogy igazá­ról meggyőzzön bennünket. — Tudod mit? Én tanácstag voltam. Az egyik ülésen jól odapörköltem az osztályveze­tőnek, mert majdnem félmillió forintért a saját házához veze­i tő útvonalat hozatta rendbe. I Járdát is csináltatott. A válasz- I— rrtek Én tr>e<? r'-- i kik. Aztán a városrendezésbe i is belekotyogtam, hogy minek POFAREGUIA építenek olyan lakásokat, ame­lyeket gázzal fűtenének, ami­kor az üzem még nem tud annyi gázt nélkülözni, hogy jutna a lakásokba is. — Na és mi bajod lett be­lőle? — Áh,..". semmi... sem­mi... Csak amikor jött a ta­nácsválasztás, leültettek és szé­pen kezdték magyarázni, hogy... kell a hely a párton- kívülieknek, én mint párttag, úgyis dolgozhatom eleget. Más­hol. Ók köszönik ... — Biztos, más okuk is volt arra, hogy téged ne jelöljenek. — Lehet, de az egyik ha­ver beköpte, hogy a szám mi­att volt minden. AZ ÖREG CSENDBEN hall­gatja, szemöldökét húzogatja, hogy „hát ilyen is van”. Béla, a mérnök hecceli magát. Jól beleilleszti szerepébe mozdula­tait, szavait. y — Te! Azt hiszed, piti ügyek­ben is nem így van ez. Bedög­lött a tévém. Hetekig hozzá se nyúltak, amikor a vezetőnél natáliát csaptam, nekikezdtek. Egyszerre rossz lett a cső, el­lenállás, blokk, képcső, s rá­fizettem majd a fél havi kere­setemet. — Ezek lehetnek véletlenek is. hiszen egy televízió annyi­ra kénves ’’ — Na jó. rkk^r mondok olyat, ami a melónál történt. Gondoltam, nekem is jogom van hat év után egy szakszer­vezeti beutalóhoz. Elkezdtem verekedni érte, miközben sike­rült összekapni az szb-titkártól kezdve az igazgatóig minden­kivel. Na, mondom, most aztán tényleg rámfér a pihenés. Mi­re hazajöttem, ott várt a papír, hogy a műszaki oszályról lehe­lyeztek főraktárosnak. — Természetesen reklamál­tál. — De még mennyire, s tu­dod mit mondtak? Hogy ezzel csak nekem tesznek szívessé­get és jót, mert ott a raktár­ban legalább majd megnyug­szom, nem hőzöngök, nem ide­gesítem magam tovább. Bélának, úgy látszik, nem sokat használhatott ez a raktá­ri „pihenő”, mert most is úgy tüzel, mintha most élné át azokat a válságos pillanatokat. — De akkor sem nyugodtam. Mikor észrevettem, hogy hall­gatólagos főnöki engedéllyel viszik az építőanyagot a rak­tárból, szóltam a rendőrségnek. Igaz, a bőrömet is féltettem, hátha rámvarrják a hiányt. — És? — A koppantófa megint az én fejemen csattant. Akkor már erősen elkezdtem gondol­kodni: „Ide figyelj, Béla ko­v^órni 1»~-7 ez írtV jó. bolondokháza, vagy utcasep­rés lesz a vége”. Szóltam az újságnak, kijöttek, de nem ír­ták meg az ügyet, maradtam magamnak. — De az istenit! Miért nem csapott oda? — ezt Antal bá­csi kérdi dühösen, aki nem nagyon avatkozott a beszélge­tésbe. — Ugyan, Anti bácsi. Magá­nak fogalma 1 sincs, mennyi mérnök van otfl, aki a helyem­re pályázik. Csússzak le mű­vezetőnek, pirítani a bőröm 2500-ért? HÄT AKKOR KEZDTEM megfogadni a pofaregulát. Ösz- szekerültem a műszaki osztály vezetőjével, mondom neki, mi­lyen jó volt ott, mellette dol­gozni, s alakíthatnánk egy szo­cialista brigádot, jól jönne az az osztálynak. Előbb csak né­zett rám, aztán mikor látta, hogy komolyan beszélek, eny- nyit mondott: „majd meglát­juk”. — De nem látta meg. — Ahogy te tévedsz. Nemso­kára megint ott voltam a rajz­asztal mellett. Szereztem még egy diplomát az estin, gépész­mérnökit. Mikor kértem a ja­vaslatot, azt mondja .nevetve a személyzetis: menj csak, ko­mám, tanulj, legalább addig se fúrsz senkit. Közben ráhajtot­tam a mellékesre, megépült a ház is és mit gondolsz, honnét kaptam az anyagot? — 11 — Ugyanabból a raktárból* ahol azelőtt a főnök voltam. És tudod miért? Mert nem a jogokra hivatkoztam. Kértem, így lett betonvas, padló, ön­költséges gépkocsi. És az elvem is más lett: „élőkről jót, vagy semmit.” De most a szakszervezet mé­gis elküldött üdülni. — Tévedsz, a’la maszek va­gyok itt. Tizenöt forint egy napra és nem kell veszekedni a szakszervezettel. — És hogy bírod ezt a pofare­gulát tartani, ha korábban annyira másképp éltél? — Van egy jó módszeremé Pecázni járok, s ha valami na­gyon összegyűlik, akkor el­mondom a halaknak, azok ...' nagyon bölcs állatok. Segíte­nek nekem a regula szerint él­ni: „dicsérj, kérj, helyeselj, vagy hallgass ...” De ezt már mondtam. ÉS MONDJA TOVÁBB, pél­dákat, bizonyítékokat sorakoz­tat, hogy ő soha bíráló szót nem vesz a szájára, hogy so­ha senkivel nem vitatkozik* csak a regulát... a regulát tartja. Nem vette észre, hogy mind­ennek ellenére most is bírál, bírálja saját magát és elvte­len „elveit”. Kovács Endre MBwamnw'VM'iiBniuniii -írnmwa'i ...... "«■■Ml Hm üsm 3 1966. szeptember 21., szerte r Hibákról is szólott a beszá­moló. Volt időszak, amikor egyáltalán nem lehetett gyü­mölcsözőnek nevezni a veze­tőség, s a főügyészség vezető­jének kapcsolatát, de miért nem hozták mindezt taggyű­lés elé? — kérdezi a beszámo­ló és felel is rá: rosszul értel­mezett tekintélyféltésből... Azt hihetnék, nincs mit hoz­zátenni a színvonalas beszá­molóhoz. A vitázók elfogadják ugyan a beszámolót, de hoz­zászólásaikkal még jobb mun­kára serkentik az új vezetősé­get. „Magasabb mércét kell állí­tani a vezetőség elé” — „Job­ban kell segíteni az állami vezetést!” — „Közgazdasági ismeretekre van szükség, sőt közgazdasági szemléletre, ezt követeli tőlünk az új mecha­nizmus.” És sorolták tovább a hozzászólók nem a 25 párt­tag, hanem az igazságügy va­lamennyi dolgozóját érintő hasznos és megszívlelendő ja­vaslatokat. A taggyűlés a beszámolót és a határozati javaslatokat elfo­gadta, majd megválasztotta az új vezetőséget. Titkárnak is­mét dr. Nádas János elvtársat választották az új vezetőség tagjai: dr. Gert András, dr. Egri Károly, dr. Medgyesi Iván és Rétháti László. A városi pártértekezlet két küldötte dr. Egri Károly és dr. Gornyiczky Lajos elvtársak. (m) zmus oííság Erre már most fel lehet ké­szülni. A vállalatok, a tanácsok okosan teszik, ha előre felmé­rik a területükön felszabaduló munkaerő nagyságát és összeté­telét. Hasznosnak látszik elő­irányzatokat készíteni a felsza­baduló munkaerő elhelyezésé­re, átcsoportosítására. Tárgya­lásokat érdemes kezdeni az iparvállalatok, mezőgazdasági és bányaüzemek között, hogy az adott földrajzi területen mi­lyen összetételű és nagyságú létszám szabadul fel, illetve mi­lyen többlet-létszám szükséges. A központi gazdaságvezetés és az állami szociális szervek is felkészülnek az új helyzet­re. Olyan intézményeket léte­sítenek, amelyek elősegítik a felszabaduló munkaerő gyors elhelyezését, az átmeneti ne­hézségek leküzdését; szociál­politikai eszközökkel is. Dr. Pirityi Ottó kájárói. Arról, hogy hat tag­jelöltet vettek fel az elmúlt két év alatt, arról, hogy rend­szeresen és terv szerint meg­tartották a taggyűléseket, a pártnapokat. Szólott az igaz­ságügy dolgozóit foglalkoztató érdekes előadásokról, vitákról, a szakszervezet és a KISZ- szervezet jó munkájáról. Az előadások témái között ott voltak a világ nagy eseménye­ivel, politikai, gazdasági éle­tünkkel foglalkozó kérdések éppen úgy, mint a szűkebb értelembe vett szakmai jellegű viták, amelyek jogpolitikai irányelveink jobb megértését és alkalmazását segítették elő. A népi ülnökök tevékeny­ségére is kiterjedt az alapszer­vezet munkája, külön tággyű­lést szenteltek a népi ülnökök­nek és az ott hozott határoza­tok végrehajtása ma is segíti a bíróságok munkáját. Az igazságügyi alapszervezet megtalálta a jellegének meg­felelő munkamódszert, sikerű11 kialakítani sajátos munkastí­lusát s így joggal summáz­hatta a végzett munkát ilyen formán az alapszervezet tit­kára: — Úgy értékeljük, hogy az egri igazságügyi pártalapszer- vezet a beszámolási időszak­ban elindult azon az úton, amely sírra irányul, hogy a párt szervezeti élete segítse elő a szakmai munka és a hi­vatalvezetés színvonalát. j mechani; Dgíalkoztat zött, - másrészt a rosszabb és a jobb vállalatok között. A jobb vállalat többet tud fizetni: az emberek igyekeznek majd ilyen vállalathoz kerülni. Ez megfe­lel annak a célnak, hogy min­denki ott dolgozzék, ahol mun­kája a legnagyobb hatékony­ságú, így a legtöbb nemzeti jövedelmet eredményezi. Sok új munkahely lesz, még­is megtörténhet, hogy egyes emberek elhelyezkedése majd nehézségekbe ütközik. A mun­kaalkalmak összességét tekint­ve lesz annyi munkahely — sőt, valószínűleg több —. mint amennyi a munkára jelentke­zők, dolgozni akarók száma, mégis az igények és a lehető­ségek esetenkénti eltérése miatt előfordul, hogy nem mindenki talál majd azonnal a képzettségének, képességének, egészségi, családi állapotának, korának megfelelő munkahe­lyet. MOTTÓ: Az idei tanévnyitó rendelkezés szerint az általános és kö­zépiskolás diákok a szorgalmi időben 10 napot tölthetnek köz­hasznú munkával. Húszezer fiatal segíteni akar Ezekben a hetekben zajlik a mezőgazdaságban az őszi csúcs- forgalom. A szövetkezeti gaz­dák ezrei a határban vannak, hogy betakarítsák a termést. Érthető, hogy ilyenkor szükség van minden dolgos kézre. Fél­reértés ne essék, nem azért kell a családtagok, az ipari munkások, a diákok segítsége, mert a szövetkezeti gazdák nem, vagy keveset dolgoznak. Szó sincs ilyesmiről. A segítő kezek azért kellenek, mert a rendszeresen mezőgazdasággal foglalkozók, a betakarításnál használatos gépek kevésnek bizonyulnak a feladatokhoz. Az őszi betakarítás egyéb­ként a múltban is kollektív te­vékenység volt.. Ilyenkor a csa­ládok apraja-nagyja összefo­gott, rokonokat, ismerősöket hívtak segítségül. Most a fa­lusi gyerekek 14 éves korukig iskolakötelezettek, java részük később középiskolába kerül, így — amennyiben nem szüle­tett volna intézkedés — hiá­nyoznának hazulról az őszi be­takarítás időszakában. Érdemes egy pillantást vetni a megyei tanács művelődésügyi osztályának nagy gonddal el­készített jelentésére, amely sommázza a diákság múlt nyá­ri tevékenységét Eszerint a múlt nyáron 12 ezer általános és 7300 középis­kolás diák dolgozott a mező- gazdaságban. Ez húszezer segí­tőt jelent. Csupán a megye középiskolás diákjai 27 800 munkanapot, illetve 192 ezer munkaórát töltöttek a földe­ken. 0U«, gyümölcsöz" '• apcsolatot A diákságnak a termelőmun­kába való bekapcsolására fel­tétlenül szükség van. Ezt nem­csak gazdasági, de pedagógiai okok, elgondolások is szüksé­gessé teszik. Volt idő, amikor a gazdaságok úgynevezett „in­gyen munkában” akarták dol­goztatni a tanulókat. Az ilyen munkának nem volt gyümöl­cse, nevelő hatása sem, és a diákok úgy érezték, hogy ősz­szel, néhány napig, akár tet­szik, akár nem, segíteniük kell a bajba jutott szövetkezeteket. Az üzemek egy része szerző­déseket köt az iskolákkal, a KISZ-szervezetekkel, pontosan megszabják, milyen munkát kémek a diákoktól, de rögzí­tik azt is, mit fizetnek a vég­zett munkáért. Csak a dicséret hangján beszélhetünk a gyön­gyösi Vak Bottyán Gimnázium diákjairól, tanárairól, akik ta­valy példamutatóan vették ki részüket a közhasznú munká­ból. Az intézet II. A) osztályos tanulói (36-an) egy nap alatt 2130 forintot kerestek. Jól dol­goztak az egri közgazdasági technikum diákjai is. Ebben az iskolában az iskolavezetőség, a KISZ-szervezet gondosan fel­készítette a tanulókat és hasz­nos tanácsokkal látták el őket. Sajnos, tavaly rossz tapasz­talatokat is szereztünk. Talál­koztunk olyan esetekkel, ami­kor egy-egy szövetkezeti elnök nem várt munkaerő-gondokkal küzdve, azonnali segítséget kért, sőt. követelt az iskolák­tól. Máshol a szövetkezeti gaz­dák fogadták ellenszenvvel a diákokat és megkérdezték tő­lük: Miért jöttetek? Párádon a tanulókat nem fi­zették ki az elvégzett munka után és tévét vettek a diákok­nak. Gyöngyöshalászon nevet­ségesen alacsony bért állapí­tottak meg részükre. Még ki­rívóbb eset történt Gyöngyös- iolymoson, ahol a tanulók mun­kájuk ellenértékeként 60 má­zsa fát kaptak a tsz-től, ame­lyet az igazgató az iskola fűté­sére használt fel. Ecséden nlyan munkát végeztettek a fiatalokkal, hogy napi kerese­tük személyenként alig érte el i két forintot. Amikor nincs léíra, hiányzik a zsák A bírálható kapcsolatokat ízúttal azért állítjuk reflektor - Eénybe, hogy a most induló cözhasznú munkák során ha­sonló esetekre ne kerüljön sor. A múlt évben előfordult, hogy a nagyrédei tanulókat el­vitték almát szedni. A gyümöl- :sösben, közvetlenül a munka­kezdés előtt derült ki, hogy lines létra. Ennek ellenére a gyerekeket a legelemibb bai­sse t vedel mi intézkedéseket is mellőzve dolgoztatták. Vison- tán az egyik gyerek karja el­tört, ugyancsak a balesetvé­delmi intézkedések elmulasztá­sa mjatt. Többször előfordult, hogy a munkát kezdő gyere­keknek bejelentették: nincs zsák, nincs láda. Olyan esetről is tudunk, hogy a tanulókat a tsz vezetői olyan szőlőtáblába küldték szüretelni, amelyről előzőleg már leszedték a ter­mést. ­A diákok igénybevétele nem kötelező. Amennyiben az üze­mek megfelelő munkaerővel rendelkeznek az őszi betakarí­tás időbeni elvégzéséhez, feles­leges az iskolákkal szerződési kötni. Ahol viszont kell a segí­tő kéz, ott becsüljék meg a ta­nulók munkáját, tegyék lehe­tővé, hogy a diákok tisztessé­ges keresethez jussanak. Nem helyes az sem — Adócsőm* Gyöngyöshalászon, Gyöngyös- solymoson, Kisnánán történt —, hogy a tanulókat végzett munkájukért csak a januári zárszámadás után akarták ki­fizetni. Zavartalan volt a szövetke­zetek és az iskolák kapcsolata Hevesen, Tamamérán, Boconá- don, ahol a tanulók a tíz nap alatt tényleg közmegelégedésre végezték a munkát. Kié a kereset? — Dolgozzék-e a tanár? A felügyelő tanárok felelő­sek a rájuk bízott gyerekek testi épségéért, munkájáért! Felelősek azért is, hogy az osz­tályközösség vállalt kötelezett­ségeit maradéktalanul teljesít­se. A pedagógusok a közhasznú munkák idején általában napi 50 forint tiszteletdíjban része­sülhetnek. Helyes, ha szüret idején, kukoricatöréskor vagy éppen a paprikaszedés alkal­mával ők is együtt dolgoznak diákjaikkal. így különösen al­kalmuk lesz pedagógiai mun­kára, megfigyelni, hogyan vi­selkednek a gyermekek a kö­zösségben, milyen kitartóak a munkában. Izgalmas kérdés az is, mi legyen a diákok keresetével? A közhasznú munka során szerzett pénzt a tanulóknak személyesen kell kézhez kap­niuk. Pénzüket a diákok saját belátásuk szerint magukra költhetik, takarékba tehetik. Más kérdés, hogy az osztály­kollektíva esetleg olyan megál­lapodásra jut, hogy az őszi munkák során szerzett pénzből együtt megy el kirándulni, így a diákoknak nem kell an­nak idején szüleiktől pénzt kérniük egy-egy nyári kirán­dulásra. Húszezer diák munkára ké­szülődik. Sokan ismerős hely­re mennek, többen új gazda­sággal, emberekkel kerestek kapcsolatot. — Hasznos, gyümölcsöző lesz-e a munkájuk? Ez elsősorban attól függ, hogy a szerződő felek milyen lelki ismerettel, felelősséggel vi­seltetnek egymás iránt. Ha nem hiányzik a kölcsönös bi­zalom és megértés, akkor kap­csolatuk eredményes és hasz­nos lesz. Iskoláinkhoz és üze­meinkhez méltó. Szalay István Diákok a mezőgazdaságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents