Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
6YURK0 GÉZA: A DUNYHA RÓNAY GYÖRGY: AKÁC ISTVÁN: uflgr frászt Itt jön már ki A sok duma — mutatta a konyakét Az árokparton ültünk, (Dnt rágcsálva, nagyokat hali- •Ktva eddig, belebámulva a SmooádészÍTiű levegőbe. Vala- oáyat moroghattam, vagy csak ásítottam, hogy hiába lelkesednek a festők Párizs lágy kontúrokat vibráló levegője miatt, ezt az áttetszőén teába simaságot csak nálunk labet látni, kora ősz táján. — Ühüm — motyogta vi szak és kiköpte az agyonrágott — Dunyha — mondom. Egy vacak, tyúk tollal töltött dunyha, az egyetlen és közös takarónk abban az időben. Csodálkozol ml? A hortobágyi délibáb, a dunai hidak és a csárdás helyett egy dunyha tartott itthon. Pedig így volt. Mondja az asszony: Te Feri, és a dunyha? Mit akarsz te azzal a dunyhával? — mondom én neki. Hát, hogy vigyük. A dunyhát? Azt! And, te meg vagy őrülve ... Hát azzal kezdjem az életemet ■ szabad világban, hogy ott frászt. Es felült. — Ti, fixfcászok, annyira oda vagytok azért, akik hazajönnek« hogy az embernek már hányni volna kedve. Csak az a klassz, aki hazajön. S aki el aa ment? A fene a bibliátok- 1»-.. Ráírjátok, hogy Marx, aztán nektek is a megtért birka az ájuldozni való. Hasra feküdtem. Mindenhez woH kedvem, csak ahhoz nem, hogy vitatkozzam. Meg mi a nyavalyát vitatkozzam olyan marhaságon, hogy biblia, megtért bárány, meg efféle. De már belejött a dumába. Egy hete, vagy még annyi se, hogy ismerem, de annyit már tudok róla, hogy a felesége tejföllel főd neki a lecsót, hogy a lányát nem engedi majd orvosnak, mert néhány év múlva az már nem lesz jól fizető szakma, s még azt, hogy órákig képes hallgatni és utána órákig beszélni akármiről. — Ha kimentem volna? Csuda klassz srác lennék, mi? Pedig én is ldmehettem volna. De nem mentem. Mit gondolsz, miért? Elmondjam? — El — nyögtem bánatosan, mert tudtam, hogyha tiltakozom, akkor is elmondja. Csak úgy tovább tart — Azt hiszed, azért, mert felsajdult a hazafiúi szívem? — Nem hiszem.., — Ne is. Mert nekem csak a fogam sajdult meg akkor, de nem a szívem. Az nem. Mitől sajdult volna és miért? A faterom jegyző volt a múltban. Istenemre, becsületes ember, még 45-ben se tudtak kicsiholni ellene semmit. Jegyző volt nyolc gyerekkel, szülésben rokkant asszonnyal, az anyámmal, de jegyző... Ezért aztán akkor rúgtak belém és ott ahol akartak. Osztályidegen, sőt, osztályé 11 enség voltam. Hát a rúgásokért sajgott volna a szívem? össze is pakoltunk már az asszonnyal. Sivár szoba, konyha, gyerek nincs, csak rúgások emlékei, mi a fenének maradjak, így gondoltam én is, meg az asszony is. Ö már akkor a szövődében dolgozott, neki különösebb baja nem volt, de az asszonyom volt, hát jött velem. Akaz, hogy jött volna, ha a dunyha közbe nem jön ... — Micsoda? — hökkentem feag • váratlan szereplőn. Silóik a határ másflc oldalán, hónom alatt a koszos dunyhával és nézem, amint röhögnek rajtam? De hát ez a dunyha, Ferikém.., Semmi dunyha, a Krisztusát neki ... Olyan világba megyünk. ahol nem egy dunyhát, de tíz pluma-paplant is vehetsz. .. te ostoba némber... Hát gondold már el? Ott állsz majd a bécsi Opera előtt, hónod alatt ezzel a dunyhával? Akkor miért nem visszük a konyhaszekrényt is? Meg a hokedlit is, mi? Nékem a hokedli nem kell, nekem innen semmi nem kell, bútor, holmi azonfelül, amit becsomagoltunk, de a dunyhát azt visszük — makacskodott And. A dunyhát márpediglen, azt ne, ordítottam rá dühösen, mert tíz óra elmúlt és bármelyik percben jöhettek volna értünk. Akkor én nem megyek. Ha a dunyhát nem visszük, akkor menj egyedül, én nem megyek, kezdett el pirosodni az orra hegye. •— Képzelje el — harapott bele egy újabb fűszálba —, azt mondja nekem az asszony, este tízkor, összepakolva, hogy a dunyha nélkül nem jön. Kérdem tőle, hogy miért? Mert a dunyha neki a hazát jelenti. A dunyha? Elfogott a röhögés, őt meg erre most már a sírás. Igenis, a dunyha. Merthogy ő otthonról nem kapott semmit, mert hozzám jött feleségül, de bent az üzemben a brigád fél évig gyűjtötte neki a tyúktol- lat, mert libára végképpen nem telt, hogy meglegyen a duny- hájá. Neki a dunyha ne« dunyha, hanem a brigádja, az üzeme, az emlékei, a hazája, és bőgött, mintha nyúznák. Én meg ott álltam, mint egy félhülye, nem tudtam ordítsak, káromkodjak-e, üssem vagy vígasztaljam-e. Néki akarunk vágni a világnak, s egy tyúk- szaros dunyha miatt macadr junfc itthon, mert neki az a hazája. Szóval, ha dunyha nincs, te nem jössz, kérdeztem. Én nem. A dunyhával Igen, szorította össze a száját Néztem a dunyhát, jó meleg, puha dunyha volt, az tény. Ami jó és szép volt az utóbbi években, na, hogy is mondjam, szóval, arról a dunyha igen sokat tudott volna beszélni, ez tény. De hát egy dunyhát nem cipelhetek végig a fél országon, át a határon, aztán talán át egy fél világon. Mi az isten csodáját csináljak. Az igaz, hogy jólesett nagyon jólesett, amikor az asszony nevetve, boldogan hazahozta az üzemi nászajándékot Nem is csak azért, hogy takaró volt, hogy meleg volt. Igen, úgy éreztem, akkor, amikor kaptuk, hogy lám, mégis vannak, s talán nem is kevesen, akik nem rugdossák az embert csak azért mert semmi mást nem csinált mint állítólag rossz helyre született... S ahogy néztem az asszony könnyes arcát, a kicsit már megviselt dunyhát valahogy megnehezültem, ólmos lett a lábam, súlyos a szívem, aztán magam sem tudom miért, elkezdtem együtt hüp- pögni az asszonnyal. Szégyelltem magam kutyául a köny- nyekért nem sírtam én még gyerekkoromban sem, és most, tessék.., Szóval... And.i. A dunyha ... Igen... Az.;; Legyintettem. Nagyot sóhajtottam, aztán rászóltam. Pakolj ki, maradunk. De te leszel ennek az oka. Nélküled csak nem megyek, hogy ott rohadna a vacak dunyhád, ahol van.. • And rám nézett, letörölte a könnyeit, nem szólt egy szót sem, csak hozzáfogott, hogy mindent visszapakoljon ... Látod, ha akkor kimegyünk, most firkálhatnál messziről hazajött hazádfiáról, hogyan tetszik, mint tetszik, és ha tetszik, miért tetszik... — És a dunyha? — kaján- kodtam a kérdéssel. Meghök- kenve nézett rám, aztán tanácstalanul széttárta a karját. — A fenét... Tényleg. Nem is tudom már, mi lett vele — nagyot nyújtózkodott. — Jobb a paplan... — tette hozzá kacsintva. SZÁRSZÓN Még fenn ragyog ugyan, de nem süt már a nap. Nem melegítenek az őszi sugarak. Éles kis szél suhan Tihany felőL Zizeg a nád, és gyors habok borzolják a vizet. Fodrozzák az eget Is itt-ott kis fehér fátyolfelhők. Dohog a négyórás személy. S máris alkonyul. A lepke Is elrepült, mely napozni — virág helyett — könyvemre ült. Ki tudja, lát-e fényt, él-e még holnap Is. l assan elül a szél, és elsimul a víz. Az este ködös. A túlpart nem látszik át Néha fölsír az ég. Húznak a vadlibák. JOBBAGY KAROLY: Szonett melyet a költő Ümője betegsége idején írt A délutánokat sikoltanám! A délutánok rezdüléseit amíg csak égek, nem feledhetem; szerelmesen-szép, áldott látomások varázslatával hevítik életem. Emberien-mély, mikor a hulló nappal szembej dalolva száll a mennyei vonat, . s öntözött utak kék álmáról a végtelenbe j röpíti lázát minden mozdulat.«. Kiszáradt patak-szalagok esőért sírnak elesetten, s poros füvek, sápadt virágok elindulnak szótlan menetben.., Kegyeden, mégis gyönyörű: akasztott madárfészkek súlytalan teste leng a fák sudarán; pelyhek havazzák az arany-mezű tájai — A délutánokat sikoltanám) • ö, törvényes ölelkezésben olvad eggyé az agy, a szív, a s a zuhogás ezer színben sugárzik« ezer színben, és mégsem giccsesen. Hozzátok szólok tündöklő mezők, ___ _____ er dők s hozzád te ékes Napsugár! DTJTKA ÁKOS: Lásd! — kedvesemre kések kínja vár, hát jöjjetek és segítsétek 61 Végrendelet TI pipacsok! — a virító erőt adjátok néki és erős sudár derekatok fák, hogy ha jő a nyár, keményen álljon a világ előtt Vagy vegyétek el tőlem mindenem; a szemem fényét és csontos kezem erejét.«, el, az egészségemet, s adjátok néki..: Mindent, ami van. Habozás nélkül s boldogan, mint ahogy én e pár sor éneket.. TÉNAGY SÁNDOR: Fényképnegatív A távozó a kilincsre teszi a kezét és kihasít egy darabot az éjszakából. Magad maradtál, egyedül a világgal, ahogy akartad. Cigarettát szorítasz ujjaid közé, tízperces mulattató! s jólesik hinni, hogy mindez elég. Fekete ablak, fehér kerettel, szürke ember. A falon naptár: vastag betűkkel jelzi a magány szombatjait és a tehetetlenség vasárnapjait. Végzed sikerrel a legfontosabb tennivalót: arra gondolsz, hogy nem gondolsz a távozóra. Korom máglyáján égjen el a Nyelje el az izzó krematórium. Szabad szelekkel bátran hadd lebegje« Sírdomb ne hirdesse kérkedőn, hite. Lengjen csak vissza nyüzsgő műhelyedbe, Száguldó Élet. Ez az óhajom, Hogy voltam, éltem, sokszor lelkesül *« Hirdesse néhány árva verssorom. S ha nem lenne szív, hói visszhangra lelne, Szórjátok kertemben szét marék porom. Feltámadok, színként, illatként lebegve« Az esti szélben bókoló virágokon. KATONA JUDIT: Abortusz Nálam erősebb törvény bánt, nem én húsomba fészkelt, elképzelt kicsi lányom. Egy mozdulat és kettétör a fém harsogó éle kegyetlen számadásom. Vérben széthordott boldog pillanat kit visszatart az ösztön s becéz susogva, megszán és végül orvul kézre ad bukik leikébe, feibukik bútorokban eseng és borzong: maradj eleven! Szüless, csomózzon idegeket a hangod. Hová szüless? Érted nem vétkezem: háromszor öt méter nem lehet a partod. Suhajda egy nagy építőipari vállalat személyzeti főnöke, íiajdan kenyeres pajtásom volt. Az iskolai futballcsapatokban mindig mi ketten voltunk a hátvédek, akkor inkább úgy mondták: bekkek. Azóta meglazult a kapcsolatunk, de valahányszor találkozunk, őszintén örvendünk egymásnak; hiába a drámai „bezúgások” a tanórákon, a városunk fűvész- kertjében elszívott Duna-ciga- retták és a dicső felszabadító rúgások emlékei nem múlnak el nyomtalanul. A napokban egymásba botlottunk, s ő kutyafuttában, mert sietett, arra kért: szívesen fogadná, ha ajánlanék ne- ;ki egy megbízható és kulturált embert, lehetőleg nyugdíjast, a vállalat könyvtárosát kellene helyettesítenie, aki először szabadságra, aztán továbbképző tanfolyamra megy. Komolyan vettem Suhajda kérését, és nem is kellett sokáig keresnem; megtaláltam Bede Ágoston személyében Nyugdíjas magyar-történ elem tanár, emellett még földink, sőt iskolatársunk is volt, hat osztállyal feljebb járt a gimnáziumba. Bede persze kapva kapott a lehetőség után. Egy kora délelőtt telefonon közöltem Suhajdával: — Találtam egy megbízható és kulturált embert a könyvtárosotok hdyottcsltteárt, g*. Ián..: — Álljon meg a menet! — harsogott a telefonba Suhajda, mivelhogy rendkívül robbanékony vérmérsékletű ember, diákkorában is ilyen volt. Ha szabadrúgást kellett lőnie, úgy ment neki a labdának, mintha azzal ő is el akart volna repülni. — Köszönöm, pajtikám, a szívességedet — folytatta, hogy majd szétrepedt a telefonkagyló és a dobhártyám. — Nem volna kedved idefáradni? Személyi ügyeket mégsem lehet telefonon megbeszélni. Akár most is szívesen látlak, csendes délelőttöm van, nem várok senkit, csak tizenegyre kell egy osztályértekezletre mennem, addig is elintézhetjük a könyvtáros ügyét, és még egy kicsit dumálhatunk is. Rendben van. Siettem Su- hajdához. A titkárnője már tudott rólam. Finom kávéaromák lengedeztek a kis szobájában. Bejelentés nélkül jutottam Suhajda színe elé. Ahogy mondani szokták, szíve egész melegével köszöntött. Rázogatta a kezemet, többször hátba vágott és úgy átölelt, hogy ropogtak a csonjaim. A végén lenyomott egy klubfotelbe, aztán kiszólt az ajtón: — Erzsiké, készül a fekete? — Készül, Suhajda elvtárs, készül — csipogta Erzsiké. Ekkor Suhajda is levetette magát egy fotelbe, és akkorát csapott a térdemre, még most is viselem a nyomát. — örülök, pajtikám, hogy eljöttél — mondta. — Hát előbb mesélj magadról, hogy mstt m*Ht *mea~i Röviden kielégítettem érdeklődését. aztán rákezdtem: — Tehát találtam egy megbízható és kulturált embert a... — Nyugi, nyugi, pajtikám! — vágott szavamba Suhajda. — Nem szalad el az a könyvtár, jó kezekben van, és én is nagyon vigyázok rá. Előbb megiszunk egy jó erős feketét, aztán... Aztán megcsörrent a telefon. Suhajda azt mondta: pardon. Én azt mondtam: csak nyugodtan ... S miközben Suhajda felvette a telefonkagylót, Erzsiké behozta a feketét, s kedvesen figyelmeztetett: fogjak hozzá, nehogy kihűljön. A főnöke intett neki: kéri a kávéját, majd beleharsogta a kagylóba: igen! Hörpölgettem a feketét, elfüstöltem egymás után két cigarettát, de Suhajda még mindig a füléhez szorította a kagylót. Ha legalább ő is beszélt volna, de nem, ő csak hallgatott, s időnként bólogatott. Mindez eltartott vagy tizenöt percig. Végre Suhajda is hallatta érces hangját, ezúttal sem volt bőbeszédű, eny- nyit mondott: nem! Igaz, hogy ebbe a ,,nem”-be belereszket- tek a falak. Suhajda letette a telefonkagylót és visszaült a helyére. — Ne haragudj, pajtikám — szabadkozott. — Nagyon ‘fontos telefon volt, éppen jókor jött az értekezlet előtt. Ha megengeded, feljegyzek valamit a határidő-naplómba, egv perc az egész... — Csak nyugodtan, nyugod$»**. «=> Wztattwa, m «SE perc az ember életében! Sóhaj da az íróasztalánál jegye»- getett, eltűnődött, megint je- gyezgetett, megint eltűnődött. Aztán visszaült a helyére. — Ha az embernek hirtelen támad egy gondolata, s nem akarja, hogy füstbe menjen« tudod, mi ilyenkor a legjobb módszer? Az ember szépen feljegyzi. Ami papíron van, az már nem megy füstbe, az már a tied, pajtikám. Hát hol is hagytuk abba? A nyelvem hegyén volt: sehol, mert még el sem kezdtük. De miért húzzam, az időt, rátértem a tárgyra: — Tehát találtam egy megbízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésére. Talán te is emlékszel... Kopogtak. Erzsiké volt — Jaj, bocsánat! — csipogta. — Suhajda elvtárs, itt van Daruegyházi, mit mondjak neki? — A múltkor már megmondtuk — ráncolgatta homlokát Suhajda. — Az ügye nem ránk tartozik, hanem a munkaügyire. Értsen már a szóból az a jó ember. — Igenis. Suhajda elvtárs — mondta Erzsiké, s visszavonult. Suhajda felém fordult. — Az emberek minden bajukkal hozzánk jönnek, ami persze jó dolog, mert a bizalom jele. De hát nem minden tartozik a mi hatáskörünkbe. Itt van például ennek a Daruegyházinak az ügye... És Suhajda taglalni kezdte a históriát, amiből csak annyit értettem, hogy valamilyen vitte lsocpótlékieénjTöi ~m
