Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
te CÉZAt Vágtató idő Decemberl köszöntess? Vagy áprilist, tavaszt? Az éj Izgalma ez, vagy reggeli játék? Hogy hajt az idő, a lihegő pillanat, A mögötted csendben gyülekező árnyék. Ügy éned mindig: lemaradsz, elkésel, S nap-jussod eüoszlik, meddő homályba hull; AHg-alig alszol, viaskodsz a fénnyel, Éjjeled, nappalod egy-szürkére fakul. Álmodban szemhéjad felrántja gonoszul S ólom-súllyal nyom le a sok elszánt ka Álmodsz az éjjelről, mely jönne vigaszul, Álmodsz a hajnalról, mely fényét szert eszórja. A munkát, költő-dalt, Mint fő boldogságot védje 8elésed. Tűzben edzvo őrizd csókjaid Mint Szvett-TszhovéU*-d, gyönyört •Középkori eredetű híres templom »öreg vagy!** m A rideg Hő, mely senkit Nem vár meg as étet, továbblök ss As élet menekül, ■ I»! TÖRTÉNET EC.V KÖNYvRot I Az író anyja urasági cseléd •volt. Csak annyit sem járt is- •kólába, hogy írni és olvasni ; megtanult volna. Aztán meg, ; amikor mások mégis ceruzát fogtak repedezett, öreg kezükkel. az író anyja nem mehetett ■velük a villanyfényes esti iskotem az órámat, vészesen szaladt az idó. De szép volna, ha még egyszer ajkamra vehetnem a megbízható és kulturált Bede Ágoston nevét. Körülbelül jó negyedóra múlva Suhajda elköszönt a gondos nagymamitól. Kissé szórakozottnak látszott, aztán mihelyt visszaült a helyére, megjegyezte: — Nem is hiszed, pajtikám, milyen gond egy ilyen kamasz- korban levő fiú. Az árpa, ez a legújabb. Alighogy elmúltak a furunkulusai, itt az árpa. Persze, a nagymami nem engedte KARÁCSONYI REZSŐ: MAGÁNY lába. Megromlott a látása is. A betűk egyetlen szürke, tengei- ré futottak össze a szeme előtt. Így máig bevehetetlen erőd maradt számára a betű, s már csak akkor tud meg valamit újságokból vagy könyvekből, ha elcsíp egy iskolás gyereket amint táskáját lógatva ballag lazafelé és becsalja egy almával vagy két szem cukorral, hogy: — No, Fecó, olvasd el ezt az írást! És a gyerek iskolásán elhadarja a szöveget " A minap egy könyvet kézbesített a postás. A fia küldte el az első novellas kötetét Az írástudó gyerek az írástudatlan anyának; a kisbéresböl lett toll- forgató az egykori urasági cselédnek. — Könyv... a fia könyve... — mondta a postás. — Ugyan! Miket beszél! — Itt van ni. a címe: Egyenes dűlők... És itt a belső lapon a Péter fényképe. Hogy megemberesedett! — Ne bolondozzon! Mindig majmot akarnak csinálni belőlem mióta megromlott a szemem! — Föl is olvasnék belőle, de sok a levél... Az anya fogta a könyvet és bement vele a tiszta szobába. Fényes nappal volt, de meg- gvújtotta a lámpát és annak a fényénél nézegette a kötetet. Folt... folt.. folt... A fénykép is csak olyan volt, mint egy bazaltból nyesett kis négyzet. — Ez lenne a Péter? Hogy a Péter könyvet írt volna? Már délelőtt kiállt a kapuba, hogy megvárja az iskolásokat. A szomszédék Mancikáját édesgette be a házba. — Tudsz te már olvasni, ugye. Mancika? — Hogyne tudnék. — Nézzed csak, mi van erre a könyvre írvaj Vert-vas kerítés formába óvja már az őszi parkokat Langyosodé szobákból sárga fény és madrigálok foszlánya dagad a szürkülő utcákra. Csuklós busz dorombol jelzőlámpák felelősségét várja és ferde füst száll tömzsi fabódék fölött. Mozgások egymásba harapó vonalait £s álló formák indulatait érzem; vad táj ez belőlem vetülve közömbös szem-befogta metszetekre érzem magam! kívülről visszaható önmagam!. i. . és árulják már szűk trafikokban a hatvannégyes naptárt és fenyőfás, csillámporos, korai lapjait ünnepeknek melyeken év bukik évre magával hurcolva elhalt sejteket és gondolatokat. /S^A^VVWWVwnwvvvvvvwwwww — E-gyc nes dű-lflk... De es Bt kézzel wog olyan kanyargós... — Hát azt hagyd Ml — Fél pár esiz-ma... Egyszer a-nyám-mal el-men-tünk a vá-sár-ra... Csiz-mát a-kart ren-ní... — Tudom már, tadom) A kisteleki vásárra! — De nem fu-tottta a pénze... — Ügy van. Hiteibe kértem, hogy majd megadom a többit. De a mester csak a fele párat adta ide... — Hi-bád-zott egy pen-gő ... — Mire meglett a másik fele, Péter kinőtte a csizmát. Ügy volt. No nesze, itt van egy forint, vegyél rajta cukrot Kikísérte a kislányt a kapuig, s aztán várt. Egy másik gyereket várt. Hátha ez a kislány csak úgy mondott valamit mert igazában nem te tud még olvasni. Dobáik Misit hívta be másodjára. — Az el-ső bér... So-Joat kel-lett ak-kcr szd-gál-nd egy má-zsa bú-zá-ért... Én pél- dá-ui puly-ka-haj-csár vol-tam ér-te egy nyá-ron Pap-ló-gó Já_ no-sék-nál... — Miket olvasol te! Hiszen a csizma van benne, a fél pár csizma! Szemtelen kölykei, hogy becsapják a világtalant! Elmenj mindjárt, mert megsep- rúzlek! — Itt nincs semmiféle csizma, Julis néném! — Sicc innen! Ékre tanít apád? A harmadik gyerek nagyobbacska volt. Az már a hurkás betűket is kisilabizálta. — Édesanyámnak a legnagyobb szeretettel aki e könyvecske minden lapján hozzam beszélget ma is, akinek mindenen felül ezeket a felejthetetlen történeteket is köszönhetem. Péter... Ez van ide írva tintával... meg az, hogy ezer- kilencszáz-hatvanhat... — De a kis csizmát, azt mondjad! — Majd megnézem a tartalmat ... — Olvassad csak! — Olyan nincsen benne, hogy kiscsizma... — Szóvei Mind hwnáMtnii — Fél pár csizma, as vám itten. az! — yfynmr anyámmal tünk a vásárra. Csianát akart venni. De nem futotta a pénze. Három pengő lett volna az árai de nekünk csak kettőt adtsji a malacért S hiába alkudozott anyám déli tizenkettőig, nemi adta olcsóbban a mester. Ht-> bádzott egy pengő. Adja légi alább hitelbe, majd meghozom! — kérlelte anyám a mes^ tért. de az csak úgy tett: W“i bádzik a pénz, hibádzik a esi*, ma. Viheti a festit, marad a párja, míg a pengő meg nem lesz... — Így Tolt, pontosan Így. Meg se cifrázta. De tényleg onnan olvasod, vagy csak mm sél getsz itt össze-vissza? — ötösöm van nekem ohm sásból! — No, mi van már»? — Utána? Az első bér:.. — Akkor nem hazudsz) AB* kor ezt a hosszú levelet tényleg a Péter írta. A végit nézd meg! Azt is! — És akkor köd etesrfoededl a hosszú dűlőútra. Anyám vitte a zsákot, amiben a mag volt, Tapogatta a ködöt, araszolva lépett, 9 mindig azt kérdezte? megvagy még. Péter? Most én araszolom a betű országútját és szólogatok messziről, a betűn inneni világból: megvagy-« még ott túl, anyám? — Aztán? — Más már nincsen. — Az se, hogy tisztel, vágj? hogy soraim jó egészségben 1»! lálják? — Nincs. Csak az van még itt, hogy: megjelent hatezerötszáz példányban, 14,2 A/5 terjedelemben ... Más nini csen... — De holnap is bejössz, gyerek? — Minek? — Olvasni __Elolvasni ezt a ho sszú levelet... — Könyv ez, Julis néni! — Könyv hát. Csak nekeni olvan. mintha levelet írt volna Péter... Sz. Simon litván hagytuk abba, hogy amikor mi elsősök voltunk ... — Ügy van! — kaptam a szón. — Akkor Bede hetedikes volt, nyurga, pápaszemes fiú, nagyszerű szertornász, az iskolaközi versenyeken mindig első díjat nyert a korláton. De nem ez a fontos, hanem az, hogy... , S ekkor akár hiszik, akár nem, újra Erzsiké dugta be az ő torcmyfrizurájával ékesített fejét, s ijedten csipogta: — Suhajda elvtárs, pár perc múlva tizenegy! Értekezlet! — Szent Habakuk! — rémüldözött Suhajda. — Pajtikáim, el kell búcsúznunk, nem késhetek el az értekezletről, nekem ugyebár példát kell mutatnom ... Majd visszahívlak, és egy másik csendes délelőttö- mön folytatjuk Bedéről, ha nem terhellek az idejövetellel. Ne felejtsd el, ott hagytuk abba, hogy nagyszerű szertomász volt, mindig első díjat nyert a korláton. Nem, nem, csak parancsolj, csak utánad ... Hát szervusz, én máris rohanok... És Suhajda rohant, olyan lendülettel, mint amikor valaha a szabadrúgásait lőtte. Csak ez esetben én voltam a labda. Megköszöntem Erzsikének a jó erős feketét, aztán elballagtam. Suhajda derék, jóindulatú ember, tudom, hogy nyélbe ütjük Bede Ágoston ügyét... Na persze, majd egy másik délelőttjén. Egy másik csendes délelőttjén. Amikor Suhajda befejezte a Dunaegyházi korpótlékára vonatkozó fejtegetését, a változatosság kedvéért nem a térdemre, hanem a vállamra csapott — Na, mondd csak! — hunyorított rám pajkosan. — Szóval találtál nekem egy megbízható és... — ...kulturált embert — vettem át tőle sebesen a fonalat — Bede Ágostonnak hívják. talán te is emlékszel rá, amikor mi elsősök voltunk, akkor ő... az iskolába, hallottad, meg is mostam a fejét, nem kell egy árpából olyan cirkuszt csinálni. De őszintéin szólva, nekem sem tetszik a furunkulusok után ez az árpa... No, de most aztán nincs mese! Gyerünk a te Bedéddel, vigyük dűlőre az ügyét, mondja el róla mindent. Valóban megfelelő ember kell a Lízike helyére. Lízike remekül érti a dolgát és remekül bánik az emberekkel. Nem akarom, hogy távollétében visszaessen a könyvtár látogatottsága. Bedére a kölcsönzési napokon volna szükség. Tehát ott S megint a telefon folytot- ta belém a szuszt. Suhajda felkiáltott: — Ez a nagymami lesz! Bocsáss meg egy pillanatra. Amíg Zsuzsa nyaral, Pityesz a nagymaminál van, és ő ilyenkor mindenről beszámol nekem... Űristen, ha egy nagymami mindenről beszámol! Még hozzá az unokájával kapcsolatban! Na, mindegy. Megadóan ültem, egyik cigaretta a másik után, s fültanúja lehettem annak a családi eseménynek, mely szerint Pityesznek árpája nőtt a bal szemén. Közben nézegette, ember- és társa dalomábrá- zolónak te sokkal nagyobb a tisztelt francia mesternél. Any- nyi bizonyos, hogy a tudományos-fantasztikus regény színvonalban máig sem tudta túlhaladni — sót utolérni sem — H. G. Wells legjelentékenyebb műveit A költői-fantasztikus novellának pedig olyan nagy mestere, amilyenek legföljebb a legnagyobb romantikusok voltak. Csakhogy Wells modernebb, emberségesebb és szociálisabb lelkiismeretű, mint a nagy romantikusok. A vakok völgy* például egyik* a világ- irodalom legszebb és legköltőibb fantasztikus elbeszéléseinek. De nemcsak a természettudomány lehetőségeinek költője volt hanem a társadaloménak te. Nem egy regénye, vagy regényformájú elmélkedése (például az egykor nagyon népszerű William Clissold világa) tulaj dóriképpen politikai utópia ez elképzelt helyes társadalomról. Wells szocialistának mondotta magát habár szigorú értelemben nem volt ez. De józan és embersaeretó humanizmusa gyakorlatilag te a szocialisták szövetségesévé tettei Ha nem te értette pontosan a Nagy Októberi Forradalmat — «konszern wel, sőt népszerűsítőként állt a bolsevikok küzdelme mellé. El te utazott a forradalmi harcait vívó Oroszországba és világszenzációt jelentő interjút csinált Leninnel) (G. B. Shaw egy életen keresztül irigyelte ezért « találkozásért Wetlsetk Regényei és regén yforrná- jú elmélkedései mellett számos kifejezetten ismeretterjesztő oélú művet írt. Ezek közül legnevezetesebb egykötetes Világtörténet-«, és a biológia világának összefoglalása. (Ez utóbbit a híres természet- tudós Huxley — a regényíró Huxley apja — társaságában írta. Sokan mondják — és némiképpen igazuk is van —, hogy Wells tudományát azóta meghaladta a fejlődés, utópiái részben megvalósultak, részben téveseknek bizonyultak. Ezzel az érveléssel indokolják, hogy a nagy népszerűségre hirtelen feledés következett. Kétségtelen, hogy aki a maga természettudományos, vagy éppen társadalomtudományi műveltségét akarja növelni, annak H. G. Wells már alaposan megkopott De a régi romantikusok tudása és világszemlélete még sokkal kopottabb, mégis változatlan gyönyörűséggel olvassuk Scott, Hugo, vagy Jókai regényeit. Homérosz, vagy Dante világnézete már csak történelmi emlék, de ki vonná kétségbe az Odüsszeia, HUTA BERULOVA (Grúzia* A grúz költő 1924-ben született. Tanítóképzőbe járt, majd a moszkvai Gorkij-főiskolát végezte el. 1944-ben jelent meg első verseskötete. Jelentős műfordító. vagy az Isteni Színjáték, mit sem halványodó nagyszerűségét és gyönyörűségét? Wells persze nem Homérosz és nem Dante, s nem tartozik a nagy romantikusok közé sem. De nagyon jó író. Nem az az érdekes, hogy érvényes-e még minden tudományos állítása. Az az érdekes, hogy változatlanul érvényes hite az emberben, a tudományban, érvényesek érdekes alakjai, izgalmasak képzeletének kalandos és mindig az embersége sségre valló történetei, érvényes novelláinak finom költődsége. Az időgép, A láthatatlan ember s még vagy fél tucat fantasztikus regény, és főleg költői-kalandos novellái múlhatatlanul odatartoznak : századunk első felének klassz)- ; kusnak mondható alkotásai. : azok közé, amelyeket ha oly- ; kor időlegesen ei fa felednek, : idővel szükségszerűen újra fel- j támadnak. Űs a születés százéves év-^fordulója alkalom fa az i indokolt feltámasztásra. A tudományok poétája A százesztendős H. G, Wells Czáz évvel ezelőtt szül«, tett és húsz éve halt meg Herbert George Wells, akit nagyszámú olvasói mintegy bizalmasan becézve, egyszerűen Hágé Wellsnek neveztek. Ez az angol író sokáig világszerte példátlanul népszerű Tolt, tudományos igényű, de gyakran fantasztikus témájú regényei egyszerre tudtak versenyre kelni a klasszikusokkal te, a ponyvával te. A* utóbbi évtizedekben pedig mintha elfelejtették volna, még említés is alig esik fel óié. Mostanában könyvesből íjainkban sok nevezetes könyve közül csak ^A láthatatlan ember’1 kapható, • itt-ott néha ^Az istenek eledelé”-nek néhány év előtti olcsó kiadása. És habár lehetséges, hogy egykori dicsősége némiképpen túlzott volt, egészen bizonyos, hogy a túl nagy népszerűségre következő —v s nyilván csak átmeneti — elfeled tetés a túlbecsülésma is Indokolatlanabb. Most születésének századik évfordulója jú alkalom emlékének és jelentőségének újrafelidézésére. Szegény gyermekként imluft, nehéz körülmények között és példás szívóssággal szerezte meg, a pedagógusi diplomával együtt rendkívüli nagy és sokoldalú műveltségét Kitartóan kísérletezett az írás mesterségével, amíg áradóan gazdag képzetetvüágáhos kialakította vonzóan világos, nemegyszer a kőttőiséggel határos stílusát Nagy tudása, mesélő fantááá- ja és irodalmi ihlete kezdettől mindvégig az emberségesség, * hytadá» az értelem szolgálatú- ka» állt t * * J 6 néhány esztendeig tartott, sínig az irodalom Bakim Írni vette. De még bar- máncéves sem volt amikor tu- dosnányos-fantasztikus regényeivel — elsősorban Az időgéppel én A láthatatlan emberrel világhíressé vált Ettől kezdve a eltelő mintegy fél évszázad alatt a világirodalom egyik legtöbbet olvasott hója volt __ Na gyon sokat és scifcfSét Bt Regényeket és népszerű tudományos műveket vegyest Da nála a regények is a tudomány szolgálatában állnak, és • tudományos tanulmányok te regényesen mozgalmasak. Leg- jeBemzőbb műfaja a fantasztikus regény, amelyben mindig a tudomány, a technika, az emberi leleményesség végtelen lehetőségeit hirdeti. Ez a tudományosan megalapozott ka- az irodalomban Vemével kezdődik, és ma is világszerte kedvelt regénytípus. Verne ma te méltán népszerű az ifjúság körében, de Wells műveltebb is, költőibb
