Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Szüret előtt A küszöbön álló szüretre való tekintettel munkatársunk felkereste Dancz Pált, az Eger —Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság igazgatóját, aki válaszolt az alábbi kérdésekre: Milyen előkészületeket tettek a szüret lebonyolítására? Az utóbbi éveikben elindított műszaki fejlesztés eredményei egyre jobban gyümölcsöznek, s ennek köszönhető, hogy felkészülésünk a szüret bonyolítását illetően jónak mondható. Ez évben is további korszerűsítéseket végeztünk szőlőfeldolgozó üzemeinknél, átvevőtelepeinken, valamint tároló és érlelő pincészeteinknél. Űjabb jelentős gépegységek lépnek be a termelésbe, illetve váltják fel a régebbit. Jelenleg 12 helyen 300 000 mázsa szőlőfeldolgozó kapacitással rendelkezünk, amelyet a várható gyengébb termés miatt az idén nem tudunk kihasználni A nagy feldolgozó kapacitás létrehozása mellett egyik legfontosabb törekvésünk, megrövidíteni az átvétel idejét, gyorsabbá, jobbá tenni a szállítás, a lepakoiás munkafázisait. Az idei szüretnél egyre több telepünkön már olyan technológiát alkalmazunk, amely minimálisra csökkend a nehéz fizikai munkát, ugyanakkor biztosítja, hogy azonos meny- nyiségű és minőségű szőlőből több és jobb bort nyerjünk. Ez évben jelentős tárolóedény-építési munkát indítottunk el, elsősorban Egerben és Gyöngyösön. A megkezdett üvegbélésű betonhordó sorozatból az elégtelen építőipari kapacitás miatt az idei szüretre még nem lépnek be az új egységek, de 1970-ig folyamatosan 12Ó 000 hektoliterrel növekszik tárolóterünk. Bittől függetlenül a várható termés elhelyezése mindenképpen biztosított, mivel e célra közel 200 000 hektoliter tárolóedény áll rendelkezésre egységeinknél. Ezen túlmenően hatezer szállítóhordó, nagy űrtartalmú alumínium tankok, speciális szőlőszállító kocsik várnak ►.bevetésre”, amelyeket a szüret tartamára a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátunk, hogy az átvétel zökkenésmentes legyen. Műszaki, borászati apparátusunk megfelelő felkészüléssel és szervezettséggel várja tehát a szüretet. Milyen termésre számíthatunk, hogyan alakul a minőség, a tavalyi évhez viszonyítva várható-e lényegesebb eltérés? Az elmúlt két évben a szőlő- termelés meglehetősen váratlan helyzet elé állította a termelőket és a felvásárló hálózatot. Az 1964. évi nagy termést mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben igen gyenge évjárat követte. Sajnos, az 1965. évi nagyarányú peronoszpóra- és lisztharmat- kár az idei termés szempontjából is érezteti hatását. Ugyanakkor az időjárási viszonyok sem voltak kedvezőek és emellett a fagy és a rothadás kártételével is számolnunk kell. Szakapparátusunk a napokban fejezte be a megye valamennyi szőlőterületére kiterjedő termésbecslósi munkáját Eszerint a megye 24 500 ka- tasztrális holdat kitevő termő szőlőjén 15 mázsa körüli átlagterméssel számolhatunk. A mennyiség a tavalyihoz képest ugyan emelkedést mutat, de alatta marad Igényeinknek, amelyeket az export és a belső fogyasztás tekintetében ki kell elégíteni. Az átlagtermést illetően területenként igen nagy a szóródás. Általában a Mátra aljl borvidéken kedvezőbb a kép, mint az egrin. Ezt az eltelepített nagyüzemi szőlő egy részének idei termőre fordulása okozza, valamint közrejátszik az is, hogy az egri borvidéket, így különösen Ostoros, Andor- naktálya határát, erős jégverés érte. A legnagyobb hozam holdanként 34 mázsa, az állami pincegazdaság egri célgazdaságánál ígérkezik. Kiemelkedő a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság 28 mázsa körüli átlaga, valamint az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet 29 mázsás, a nagyrédei Szőlőskert, a vécsi Rákóczi, a gyöngyöshalászi Győzelem termelőszövetkezetek 20 mázsára tehető termése. Fürtökben leginkább szegény tőkék Ostoros és Andorn akt álya területén mutatkoznak, 8 mázsa körüli átlaggal. Ugyanakkor az egri Nagy József Termelőszövetkezetnél 15 mázsa, míg az egerszalóki termelőszövetkezet termőre forduló új telepítésén 28 mázsás termés várható. Végső soron tehát az idei termés alakulását az időjárási tényezők, valamint az alkalmazott agrotechnikai munka mellett Lényegesen befolyásolta a második ötéves terv során eltelepített szőlő termőre fordulásának aránya. Minőség vonatkozásában a tavalyi gyenge évjárathoz viszonyítva javulás tapasztalható, de korántsem válnak valóra azok a remények és óhajok, amelyeket ez irányban tápláltunk. Száraz, napos idő, a mindenki által óhajtott, kellemes ősz sokat segíthet a minőség kialakításában. Hogyan alakulnak az idén a felvásárlási árak, a szerződéskötés? Tapasztalható-e új vonás, hogyan kívánják érvényesíteni az anyagi ösztönzést a minőségi szóló, illetve bor vonatkozásában? A felvásárlás időszerű kérdései között kell említenem elsősorban azt a tényt, hogy az árak nem változtak és a tavalyi árak továbbra is érvényben maradtak. Szeretném kihangsúlyozni, hogy messzemenő lehetőséget és kedvezményt biztosítottunk a termés szőlőben való értékesítésére, mivel ez az exportérdekeket és a minőségi borgazdálkodást szolgálja. A fajtisztasági felár alkalmazása igen jelentős tényező a mi borvidékeinken, mivel az alapáron felül 20—30 százalékos többletbevételt jelent. Mindezen túlmenően továbbra is fennáll a 15 százalékos nagyüzemi felár kifizetésének rendszere. A felvásárlás alapvetően döntő részét a szerződéses felvásárlás képezi. A tapasztalatok és eredmények arra mutatnak, hogy az értékesítési szerződéskötések előtérbe helyezése bevált. Mindez arra késztette az állami pincegazdaságot, hogy messzemenő lehetőséget biztosítson a szerződéskötések alkalmazására és a termelő érdekeinek szem előtt tartásával, a korábbi évektől eltérően, ne zárja le a kötéseket, hanem a szüret alatt is folyamatosan biztosítsa annak lehetőségét. Sok termelőt az tartott vissza a szerződéskötéstől, hogy nem látta biztosan termésének mennyiségét. Most megvan a lehetőség, hogy a termelőszövetkezetek. egyéni gazdák például szőlő- vagy bortermésükre a szüret előtt, vagy annak tartama alatt is szerződést kössenek és így biztosítsák a 10 százalékos felár pluszjövedelmét Közismert, hogy megyénk bortermelésének minőségi és fajta szerinti skálája gazdag, nagy választékot mutat Különösen áll ez az egri és Mátra alji borvidékre. A bortermő helyek természet adta változatossága az itt termelt boroknak sajátos íz- és zamatgazdagságot, így külön értéket is kölcsönöz. Ez a tény az exportérdekek szempontjából és nem utolsósorban a minőségi termésre való ösztönzést segítve, lehetővé tette az idén először olyan új vonás bevezetését és alkalmazását, amikor is a különösen kiemelkedő minőségű áruért az állami pincegazdaság, az érvényben levő állami felvásárlási árakon túlmenően, a termelőkkel történő szabad megegyezés alapján alakítja ki, illetve állapodik meg az eladási árban. Szeretnénk, ha az anyagi ösztönzésnek ez az új módszere minél eredményesebben előmozdítaná a valóban kiemelkedő boroknak, illetve bort adó szőlőiknek felvásárlását. Tudomásunk van arról, hogy a termelőszövetkezetek és a pincegazdaság között évek óta gyümölcsöző és jó kapcsolat alakul ki. Hogyan kívánják e kapcsolatot tovább fejleszteni? Munkánk igen fontc« elemének tartjuk a termelőszövetkezetekkel való együttműködés fokozását Heves megye szőlő- és bortermelésében a termelőszövetkezetek aránya döntő, hiszen a borszőlő, must és bor felvásárlásának legnagyobb arányát a szövetkezeti gazdaságok szolgáltatják. Ma az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítésének időszakában rendkívül sok múlik azon, hogy kapcsolataink úgy fejlődjenek, hogy munkánkban mindkét részről érvényesüljön a népgazdasági érdek és mind a termelés, mind a felvásárlás vonatkozásában a gazdaságosság. Nem volna azonban helyes, ha kapcsolatainkat csupán termelési elgondolásokra alapoznánk és nem vennénk figyelembe az értékesítés követelményeit. Rendkívül fontos a termelés szervezése a piaci kereslet vonatkozásában. Ezen igények összehangolása és kielégítése szinte elképzelhetetlen a termelőszövetkezet és a pincegazdaság megfelelő kooperációja nélkül. Érdekeink, célkitűzéseink találkoznak, hiszen munkánkkal a megye szőlő- és bortermelésének minőségi és mennyiségi fokozását, a biztonságos értékesítés megteremtését szolgáljuk — fejezte be nyilatkozatát Dancz Pák nnnn.rjuiAJVuvnnvwp,,**,',,*,'l,utM>A**MM**MMM*WWMA"MW,WWWWWWWIWWWMWWWWl'WMW Hónapokkal ezelőtt foglalkoztunk azzal a munkaügyi vitával, amely Kádár Ferenc panaszos és az Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága között folyik, most már évek óta, és a többszöri ügyészi óvás után néhány nappal ezélőtt a Munkaügyi Minisztériumhoz került át. Bevalljuk őszintén: ez a tárgyalás-sorozat ellenkezést vált ki bennünk. Ahogy kezdődött Kádár Ferenc, a mentőszolgálat gyöngyösi állomásának dolgozója 1964 februárjában kórházba került. November 26-án lett ismét munkaképes. Ellőtte két nappal már szolgálati helyén jelentkezett. Ekkor kapott egy kartotékot, amely a különböző orvosi vizsgálatok eredményének feljegyzésére volt alkalmas. A vizsgálatok megtörténtek, a kartonlapot Kádár Ferenc visszajuttatta munkaadójának, és ekkor azt az utasítást kapta, hogy a még meglévő 19 nap szabadságát vegye ki. Ennek letelte után ismét jelentkezett a mentőszolgálatnál, ahol újabb utasítás várta: menjen fel a fővárosba, ez a központ intézkedése, és itt alkalmassági orvosi vizsgálatot végeznek majd el. Kádár Ferenc az utasítás szerint cselekedett. Aztán nagy meglepetés érte. A személyzeti osztályon a kezébe adták a munkakönyvét azzal, hogy az orvosi vizsgálat alkalmatlannak minősítette a mentőszolgálat ellátására. Keressen máshol munkát magának. A felmondást tartalmazó hivatalos iraton semmi nem olvasható. ami a döntés elleni fellebbezési lehetőségre utal-. Óvás óvást követ Egy évek óta húzódó munkaügyi vitáról na. Kádár Ferenc tehát a — lehetséges. Hogy miért, ezt Gyöngyösi Járási—városi Kö- viszont nehéz megmagyarázni, zös Munkaügyi Döntőbizott- - sághoz fordult a panaszával. * Es ami VOII Ahogy folytatódott Ügy látszott, hogy Kádár Ferenc munkaügyi vitája simán lezárul. Az első tárgyalás határozata neki adott igazat. Később a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság két tárgyalása is hasonló eredménnyel zárult. Azonban az utóbbi két döntés ellen ügyészi óvás érkezett, mindkét esetben arra h:- vatkozott az ügyészi óvás, hogy a döntőbizottság a határozatát megalapozatlanul hozta. Min folyik a vita? Azon, el lehet-e fogadni egy olyan orvosi vizsgálatot döntő érvényűnek, amely a felmondást követő időben született meg, és Kádár Ferenc alkalmasságát állapítja meg. Valóban lehetséges, hogy valaki hónapokkal később már alkalmas lesz egy olyan munkakör betöltésére, amit korábban nem tudott volna ellátni egészségi körülményei folytán. Mi a lényeg az alkalmasság megítélésében a vitatott esetben? A testi erőnlét. Nos, Kádár Ferenc a mentőszolgálattól kapott felmondás után azonnal olyan segédmunkásként dolgozott, akinek ugyancsak szüksége volt fizikai erejére. Lehet, hogy ez a tény bizonyítéknak nem elégséges? Az ügy eddigi állása szerint Ha Kádár Ferencet a munkáltatója a betegsége után elküldte Gyöngyösön orvosi vizsgálatra, és amikor annak az eredményét kézhez kapta, miért nem adta ki azonnal a munkakönyvét, ha ez az orvosi vélemény negatív eredményt összegezett? Vagy nem azt tartalmazott? Ez utóbbi a valószínű, hiszen a mentőszolgálat Kádár Ferencet tizenküenc nap szabadságra küldte. Tehát: munkaviszonyát fenntartotta: gyakorlatilag elismerte alkalmasságát előbbi munkakörének betöltésére! Ez itt a lényeg. A szabadság letöltése után újabb orvosi vizsgálat, most már a fővárosban, most már a mentőszolgálatnál. Vajon miért? És miért nem közölte ennek a vizsgálatnak a részeredményeit a mentőszolgálat a döntőbizottsággal? Miért csak egy kartonlap „alkalmatlan” sum- mázását kapta kézhez a döntőbizottság? Jó, el kell fogadni az orvosi véleményt. A laikusok ne kételkedjenek az orvosi vélemény realitásában. De miért csak az egyik orvosi vélemény az irányadó? A tizenkilenc nappal korábbi orvosi vélemény, amit Gyöngyösön mondtak ki, miért nem fogadható el? Orvosi vizsgálat után szabadságolni. tehát munkaviszonyban tartani valakit, majd a szabadság után újból vizsgálatra berendelni és ez után elbocsátani...! Valami itt nincs rendben. Óhatatlanul felmerül bennünk a gyanú: Kádár Ferenc csakugyan személyes bosszú áldozata, ahogy ő maga is állítja. A logika ide vezet el bennünket. Furcsa prezstizs Mert itt a lényeg: eshet-e csorba egy országos szerv presztízsén? Sajnos, eshet, méghozzá főként azzal ha egy országos szerv makacsul ragaszkodik nem egészen világos álláspontjához. Ez vezethet el a pesztizsveszteséghez. És hogy mi van a „makacskodás” mögött? Pénz. Elég tekintélyes összeg, amit munka- bér-különbözetként ki kellene fizetni Kádár Ferencnek, ha a mentőszolgálattal szemben megnyerné a munkaügyi vitát. Ha megnyerné...? Mert óvás óvást követ, mert évek mennek, de még mindig nem zárult le a vita. Ha törvénysértést követ el bármily szerv, azt meg kell akadályozni, ez igaz. De hogyan lehet törvénysértő egy olyan döntés, amely tulajdonképpen csak azt a tényt rögzíti határozatba, amit az elmarasztalt fél is elismert: dolgozója alkalmasságát a betegség után nem vonta kétségbe, hiszen szabadságra küldte. Fenntartotta munka- viszonyát. Miért kell hát ez ellen utólag tiltakozni? Lehet, hogy a tárgyi bizonyítékok vitathatók Kádár Ferenc ügyében. De a tények, az események, az élet gyakorlata egyértelműen mellette szólnak. Mi ezt az egész vitát nem értjük. G. Molnár Ferenc ... hogy, akinek az isten hivatalt adott, ad hozzá dinnyéit t*. Vagy málnát. Esetleg bort, búzát és természetesen békességet otthon az asszonynál, mert hogy milyen ügyes, okos, kis családjáért törődő jérjecskéje van neki. Mert a férjecske, esetleg vállalati kocsin, esetleg vállalati ellenőrzésen, esetleg —, de ez már tényleg esetleg — önköltségi áron szerzi be télire az almát, vagy burgonyát, sőt a hízónak valót, nyáron át, tavasztól őszig, meg ami kell a háztartáshoz. Szó sincs itt korrupcióról, csak potyázásról. A szövetkezeti elnök, vagy más, a „természethez” közelebb élő, alsóbb szerv tudja, hogy az illető elvtárs, kartárs szorgalmas, becsületes ember, demizson bor nélkül, fél kocsira való görögdiny- nye nélkül is elintézi az elintézni valókat. Ám lehet, hogy a dinnyéért jobban és gyorsabban? Ezt nehéz eldönteni, de ilyesmi is elképzelhető — néha. A legtöbbször csak egyszerűen arról van szó, hogy az ilyen — mondjuk ki — potyaleső és különböző beosztású gépkocsiutasokat, avagy napidíjas vonatjegyeseket illik megvendégelni. Ami egymagában még nem lenne baj, mert bizonyisten elhiszem, hogy egy embernek adott egyetlen görögdinnyétől nem lesz szegényebb a szövetkezet, vagy az állami gazdaság. A bibi csak ott van, hogy nem egy, hanem több emberről van szó és legtöbbször nem egy, hanem fél kocsira való dinnyéről, hogy a dinnyénél maradjunk. Az effajta potya adom-kapom kapcsolatot aztán úgy megszokták többen és több termelő szerv, hogy az effajta már korántsem baráti ajándékozásnak se vége, se hossza, se kilója, hanem csak mázsája. Nosza, kapják csak rajta a szövetkezeti tagot, amint kosámyi szőlőt visz haza a közősből, az állami gazdasági dolgozót, hogy kukoricát „gyűjtött", egy zsákravalót a hízónak — van érte fegyelmi becsülettel. Mint ahogy az is jár érte! Aki értelmetlen ajándékot osztogat, annak nem jár fegyelmi, aki elfogad, annak meg hogyan adhatna mondjuk egy szövetkezet?! Más szervtől, a felsőbb szervtől jött, annak adni illik — természetesen nem fegyelmit. Hogy ezt az illemet ki találta ki, hol van erre az illemre paragrafus, hol szö- vegezték meg a potyázok tízparancsolatát, arra a világon senki választ nem tud adni, mert ugye, ez szokás nálunk. Szokás lett nálunk a közösből adni és a közösből elfogadni. Adna-e fél autóra váló görögdinnyét a szövetkezeti elnök, vagy a brigádvezetö a háztáji termésből? Egy fenét adna. Legfeljebb jó barátnak, jó ismerősnek egyet, de szépet. Elfogadna-e a szocialista átszervezésről pattant potyázó tíz liter bort, vagy húszat egy szövetkezeti paraszttól? Dehogy fogadna! Egy pohárral, kettővel, baráti szóra, az más; de tíz, húsz liter: még korrupciónak tűnne. Es érdekes, amint „összeáll” a szövetkezeti tagság, amint a közösről esik szó, avagy éppen az államéról, akkor sokan bőkezűen adnak, mert úgy illik, s jó néhányan szemrebbenés nélkül elfogadnak, mert miért ne. Jó az otthon, ha ingyen van. Egyébként az a véleményem, hogy hazám csak volt a hárommillió koldus országa, s tettünk, teszünk, nem is keveset, hogy a tízmillió —, ha a fiataloknak hinni lehet, lesz az még több is — boldog ember országa legyen. S akkor ni, itt van az új koldusok serege. Becsületes fizetéssel, nemegyszer állami kocsival, szabónál csináltatott ruhával, napidíjjal (tudom, hogy kevés, de nem ennyire) ügyintézés ürügyén ellenőrző koldulást végeznek hazám kies tájain — tájankint és érés szerint. Mert jó, rendben van, mindenki úgy járatja le magát, ahogyan az neki és nevének jólesik, de az már mégiscsak furcsa, hogy ötven kiló, vagy még kevesebb almáért, égy kosár szőlőért lejárassa az intézményt ahol, és az eszmét, amiért dolgozik. Mert, aki koldulni akar, kolduljon a saját szakállára, de ne a népgazdaság kárára, a nem koldulók óriási többségének rovására, becsületének hitelére. Baráti ajándék ellen beszélek én? Dehogyis. Van, volt és lesz olyan eset, amikor valóban személyes ismeretség, jó barátság révén, ki mit tud adni, ad a másiknak jó szívvel, örömmel, az adás baráti érzésével. Sőt, még akkor se történik semmi, ha valakit valahol, mert tényleg gyorsan és serényen segített valami nehéz ügyben, szerényen, de szívesen megvendégelnek. AH ez ellen emel szót, az a normális emberi hála, a barátság, az egymás iránti megbecsülés ellen emelné fel <- bizony — ostobának tűnő szavát De más a barátság és más a potyázás. Más a hála valamiféle szerény kifejezése és megint máti már szinte módszeres, a háztartás könyvelésében rendszeres bevételként szereplő koldulás. A magyar forintnak mind több országban, s mind több világrészen jött meg és jön meg a becsülete. Csak éppen nálunk felejtenék el egyesek, hogy a forint belföldön is fizetési eszköz, amit munkáért adnak, hogy a szükségleteket beszerezzék érte? A dinnyét is, a bort is, a csirkét is, meg a tojást is. Ha ezeknek a keveseknek —, mert szerencsére kevesen vannak — azt találnánk mondani, hogy guggoljanak le az utcasarkon — vadonatúj nyúlszőr-kalapjukban — koldulni, feljelentenének becsületsértésért. Forintot kapni, az szégyen. Forintban kifejezhető potyaárut kapni, az összeköttetés. Olyan logika ez, amelyen legszívesebben nevetne az embert ha nem kapna fanyar ízt a szája a potyázás vackor izétől. Egyébként az a véleményem — írtam bevezetőben, hogy akinek az isten hivatalt ad, az ad hozzá dinnyét is. Szerencsére nem egészen így van, illetőleg csak így i s van. Nálunk a hivatalt a nép adja, a tudást is meg lehet szerezni, a munkával a pénzt is s ezt csinálja nálunk vezető, beosztott, a legtöbbje. De tegyük a kezünket a szivünkre: valóban nem kellett volna ezeket a sorokat megírni, mert ilyenek nincsenek? Ha egy van, már megérte. Es, ha csak egy lenne! Új úttörőház, úttörőpark, és egy repülőgép Egerben A magyar néphadsereg néhány „kiöregedett” repülőgépét átadja a Magyar Úttörők Szövetségének. Ezekből a repülőgépekből jut egy az egri úttörőknek is. Nemsokára megérkezik, s átmenetileg az Egri Gyermekvárosban kap helyet. Ott állítják fel, amíg el nem készül az egri úttörőpark. Ami a gyerekek parkját illeti, több javaslat született, hol kapjon majd helyet a városban. Ezek között szerepel a Gárdonyi-ház mögötti kert és a Bartók Béla tér is. Az úttörőpark a tervek szerint körülbelül egy év múlva készül el. A megyeszékhelyen az ötéves terv befejező szakaszában megépül az új úttörőház is. fkmüsán s 1966. szept. 18., vasárna#
