Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

A készülődés lázában Néphadseregünk és a „Vitává" Á magyar közvélemény élénk érdeklődéssel kíséri a csehszlo­vák, szovjet, NDK és magyar csapatok részvételével most sorra kerülő „Vitává” elneve­zésű közös hadgyakorlat előké­születeit A felfokozott figye­lem teljesen indokolt: az újság­olvasóit, a tv-nézők és általá­ban minden gondolkodó ember keresi a világesemények, s az európai politikai fejlemények mélyebb összefüggéseit Világo­san szeretné tudni azt is, mi­lyen kapcsolat van a „nagy politikai és a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek időnként megrendezett, nagy­szabású hadgyakorlatai kö­pött? A választ a közelmúltban tartott bukaresti tanácskozás «adta meg. Az európai béke és biztonság kérdéseiről elfoga­dott közös nyilatkozat — egész sor konstruktív, a feszültség megszüntetést célzó javaslat mellett — nyomatékosan alá­húzta, bogy mindaddig, amíg a NATO fennáll, és a nyugat­német revansistáfc nem moo­Kohamra indulnak a harckocsiki A támadás kezdetére várva A „Vltava” gyakorlaton részt vevő egyik gépkocsizó lövész alegységünknek Hor­váth őrnagy a parancsnoka. Ez az alegység különösen a tő feladatok példás teljesítésé­ben szerzett eddig kiemelkedő érdemeket. A katonák fegyel­me hónapiról hónapra szilárd­nak, kiegyensúlyozottnak bizo­nyult. A legutóbbi gyakorlatok alkalmával Horváth elvtárs be­osztottjai mindannyiszor az elsők között jelentették ké­szenlétüket. Hogyan érték el a kiemelke­dő lőeredményeket? Horváth elvtársnak az a vé­leménye hogy nem a sok lő­szer a fontos, hanem a lelki­ismeretesség. Alaposan megta­nítani a katonákat a célzásra, a lőszaki fogásokra és szün­telenül fenntartani a lőkész- séget. Elvei és módszere szerint a lőkészséget nem csu­pán a lőtéren lehet fejleszte­ni, hanem a harcászati gya­korlatokon is, sőt a minden­napos célratartások alkalmá­val, Horváth őrnagyot kemény, igazságos parancsnoknak is­merik, aki beosztottjaitól min­dig sokat követel, ám mind­annyiszor reálisan, embersége­sen. Ez már régen kialakult tulajdonsága. Tiszti hivatásá­nak megkezdése előtt, az ötve­nes évek elején párttitkár volt a Péti Nitrogénműveknél. Ré­gi tapasztalataiból főleg azt tudja jól hasznosítani, hogy szeretni kell az embereket és érteni kell a nyelvükön. — Emlékszem — mondja —. hogy ötvenegyben a gyár­ban 30 tonna volt a műtrágya- gyártás egy műszak alatti re­kordja. Elhatároztuk, hogy megdöntjük ezt a csúcsot Ne­héz feladatnak látszott Csak­is úgy sikerült, hogy meg­nyertük az embereket, min­Vltava, Vltava ••• Tömzsi, erős ujjak szánta­nak ide-oda Csehszlovákia tér­képén. — Vltava, Vltava... Emlék“ szem, valamikor tanultunk ró­la. Folyó, amelynek itt kell Egy szívvel, kosos akarattal A KÉSZÜLŐDÉS LÄZABAN ég az egység minden katonája, ahol mo6t járunk, amióta meg­tudták, hogy részt vesznek a Varsói Szerződés tagállamai­nak „Vitává” elnevezésű közös hadgyakorlatán. Büszkék, hogy rájuk esett a választás, hogy más fegyvernemekkel együtt ők is képviselhetik a magyar néphadsereget a testvéri cseh­szlovák nép és a baráti had­sereg képviselői előtt A telephelyen már felsora­kozva állnak a harckocsik, a személyzet a javítás, az ellen­őrzés utolsó mozzanatait vég­zi. Tisztaságtól ragyognak a félelmetes harci járművek. A katonák kissé fáradtak, de elé­gedettek. Prok Bálint tizedes, harckocsiparancsnok tegnap kapott dicséretet elöljáróitól, kitűnő munkájáért. Nemcsak jól szervezte meg beosztottjai felkészülését, a harckocsi kar­bantartását, ellenőrzését, ha­nem kitűnően szerepelt a szo­cialista verseny év végi ellen­őrző vizsgáin is. A katonai és politikai kiképzés minden te­zászlajával díszített térítők kö­zül több már el is készült. A harcgyakorlat szüneteiben akarnak ezekkel az ajándékok­kal kedveskedni a fegyverba­rátoknak és a polgári, lakos­ságnak. Tudásúk legjavát adva dol­goznak a képzőművész szak­kör tagjai is. Kiss Károly honvéd az egység életéről ké­szült foto-album borítólapját tervezi. Preiner István őrve­zető pedig az egység életének egy mozzanatát megörökítő festményt készít. DE VAJON GONDOLNAK-E a nyelvi nehézségekre a kato­nák? — Tanulunk ugyan egyes kifejezéseket más nyelveken, de úgy gondolom, nem a nyelv­tudás a legfontosabb — mon­dotta Aszódi tizedes —, hanem a barátság érzése. Az akarat, "a cél, a szándék azonossága. El­sősorban ez fűz bennünket el- téphetetlenül össze a testvéri szocialista országok hadsere­geivel és jó fegyvereink mel­lett ez a mi legnagyobb erő­forrásunk. Ballagó László mmMMi 1966. szept. 18., vasárnap Gyakorlat előtt legfontosabb a karbantartás» danák le agresszív szándékaik­ról, a Varsói Szerződés tagálla­mai — hazánkat is beleértve — kénytelenek állandóan erősíte­ni, korszerűsíteni védelmi ké­pességüket. Erre annál is in­kább elengedhetetlenül szükség van, mivel a Bukarestből kiin­dult pozitív kezdeményezések a vezető NATO-államok kormá­nyainál nem találtak kedvező fogadtatásra, sőt, mi több: a szocialista országokkal szembe­ni területi követelésekkel nyíl­tan fellépő bonni militaristák újabb és veszélyes lépéseket tettek a nyugatnémet hadsereg háborús előkészítésére. Az úgynevezett „előretolt straté­gia” megvalósításaként gyors ütemben helyezik át csapatai­kat az NDK és Csehszlovákia határainak közelébe. Ilyen helyzetben a Varsói Szerződés­ben tömörült testvéri országok joggal tekintik elsőrendű köte­lességüknek. hogy sokoldalúan fejlesszék és erősítsék katonai együttműködésüket az esetle­ges agresszió elhárítására. Ezt szolgálja a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság területén —■ méghozzá a legnagyobb nyilvánosság biztosítása mellett •— lezajló, „Vitává” elnevezé­sű közös hadgyakorlat is. Mindezek előrebocsátása nélkül aligha tudnánk megfe­lelő keretbe helyezni hazánk, a magyar néphadsereg helyét és szerepét a szocialista védelmi közösség rendszerében. Magyarországon 1962 tava­szán került sor együttműködé­si gyakorlatra magyar, szovjet és román csapatok, illetve tör­zsek között. Ilyen méretű erő­demonstráción azonban, mint amilyen a „Vitává” lesz, még nem vettünk részt. Számunkra újdonság lesz az is, hogy elő­ször működünk majd együtt csehszolvák és NDK egységek­kel különféle, bonyolult harc­feladatok megoldásában. A honvédelmi minisztériumból származó értesülések szerint a magyar csapatok a nagyszabá­sú hadgyakorlat szinte minden mozzanatában jelentős szerepet kapnak és a harccselekmények dinamikájától függően hol az egyik, hol pedig a másik ba­ráti hadsereggel lesz különö­sen aktív és kölcsönös az egy­másrautaltság. Tisztjeink és katonáink meglehetősen nehéz vizsgatétel előtt állnak: szá­molniuk kell az időjárási vi­szontagságokkal, a terep jel­legzetességéből adódó, előre nem látható nehézségekkel. Az a vidék ugyanis, ahol tevékeny­kedniük kell, erdős és hegyes, sok a vízi akadály, nem is be­szélve a Vltava folyóról, ame­lyen majd menetből kell átkel­niük. Aki valaha járt már Csehszlovákiában és közelebb­ről is megismerkedett a Vlta- vával, sziklás partjaival, sebes sodrásával, mélységével, az nagyjából meg tudja ítélni, mi­lyen. teljesítményt jelent a raj­ta való átkelés. Semmi kétség: a csapatainkra váró feladatok alapos felkészültséget, lelemé­nyességet, feszes vezetést, mar Kontos feladat a híradósoké: az összeköttetés biztosítása. (MTI-foto — Friedmann felvételei) rületén kiváló eredményt ért el, s elnyerte a néphadsereg kiváló katonája jelvényt. A' megdicsértek között van Aszódi László tizedes, vala­mennyi beosztottjával. Nagy­szerű eredménnyel büszkél­kedhetnek ők is. Nemcsak a te­lephelyen, hanem a vizsgákon is helytálltak. A rajból ketten megszerezték az egység élenjá­ró katonája jelvényt, a raj pe­dig elnyerte az élenjáró címet. A szép sikerekért jutalomsza­badság is megilleti a katoná­kat, de most sepki sem gon­dol erre. A legfőbb gond most a minél alaposabb felkészülés. EZ TÖLTI KI A KATÓNAK szabad idejének jó részét is. A barkácsoló szakkörben sok­szor takaródéig folyik a szor­galmas munka. Apró ajándék- tárgyakat, harckocsi-makette­ket, cigarettásdobozokat, nép- művészeti figurákat készítenek a katonák. Vannak, akik gyö­nyörű térítőkét hímeznek. A baráti Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nemzetiszínű lennie valahol. Megvan» — Szóval, erről nevezték el a gyakorlatot? — Erről. Amióta Bohtrmir hadseregtábomok, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter elv- társ sajtónyilatkozata megje­lent, sok katona találgatta, va­jon részese lesz-e a nagy cser1 ménynek? Kolaj százados harckocsiz 3 alegységét az a megtiszteltetés érte, hogy részt vesz a gyakori laton. Miért jelölték id ezt a* al­egységet, miért kapta e meg­tisztelő feladatot? Hiszen a magyar néphadsereg bármely alegysége és egysége részt ve­hetne, valamennyi egyaránt legjobb tudása szerint teljesí­tené feladatát Tudják ezt mindannyian. Tudják, hogy most mindenki sokat vár tőlük, s ők méltóak akarnak lenni a bizalomra. Eddigi eredményeikkel nem kell szégyenkezniök. A kikép­zési év minden lényeges fel­adatát átlagon felüli szinten teljesítették. Az alegység néi hány napja nyerte el az „élen­járó” címet. A honvédek és tisztesek közül tízen kiváló, ki­lencen élenjáró címet szerez­tek. Két harckocsi kezelő^ sze­mélyzete kiválónak, három élenjárónak bizonyult, s két szakasz is megkapta az „élen­járó” címet. Mindez így leírva eléggé egyszerűnek látszik. A kivívott eredményekben azonban sok munka, sok fáradozás és lel­kes akarás rejtőzik. — Most hogyan állnak a fel4 készüléssel? — Tulajdonképpen készen állunk, bármely pillanatban indulhatnánk. Ezért nincs is nálunk lázas izgalom, „druk­kolás”. Katonáinkban joggal bízhatunk, mert ismerjük ké­pességeiket, tudásukat. A tech­nika pedig teljes mértékben Indulási, harckész állapotban várakozik. Persze, ezért most sem tétlenkedünk. Az utolsó napok legutolsó perceit is ki­használjuk a katonák tudásá­nak készségének csiszolására, tökéletesítésére. Előadásokat tartunk Csehszlovákiáról és a többi testvéri szocialista or­szágról, beszélgetünk a kato­nákkal a gyakorlat politikai és katonai célkitűzéseiről, ismé­teljük a kezelő személyzet leg­főbb kötelmeit, ajándékokat készítünk fegyverbarátaink számára. És ami a legfőbb! tettre készen várjuk az indulj: si parancsot. \ Bertalan Istném a tettrekészséget. Most ‘ is erre törekszem, amikor a „Vitává” gyakorlatra készülünk. S ezt az akarást, tenni vágyást már­is sikerült olyan szintre emeL ni, hogy bizakodva nézhetünk a gyakorlat magas követelmé­nyeket támasztó, korszerű ka-> tanai cselekvést igénylő nehéa feladatai été. B. L ienkit mozgósítottunk. így lett 34 tonna az új rekord. Valahogy így van ez a had­seregben is. Igaz, itt nem a tonnákért, hanem a másodper­cekért folyik a küzdelem. De a parancsnoknak nem elég pa­rancsokat osztogatnia. Meg is kell nyernie az embereket, fel­ébreszteni bennük az akarást, Az alegység és parancsnoka tonai díszszemle, amelyre a gya­korlat végén kerül sor és ame­lyet a televízió nézői is meg­tekinthetnek. Tanúi lesznek ezenkívül a különböző fegy­verbaráti találkozóknak, a ma­gyar katonák és a csehszlovák harcosok, munkások, parasz­tok ismerkedésének, az eggyé- forottság, a megbonthatatlan szövetségi viszony mindmeg­annyi megnyilvánulásának. Meggyőződhetnék majd róla, milyen testvéri szeretettel ve­szik körül katonáinkat cseh­szlovák barátaink, akárcsak a szovjet hadsereg és az NDK nemzeti néphadseregének ka­tonáit A „Vitává” hadgyakor­lat — összességében véve — számunkra azt a megnyugtató gondolatot sugallja, hogy biz­tonságunk és békénk védelme jó kezekben van. Serfőző László őrnagy ga* fokú erkölcsi—politikai szilárdságot igényelnek. A ne­héz terepen végrehajtandó me­netek és manőverek minden ember legteljesebb fizikai és szellemi „teherpróbáját” jelen­tik. A sikeres szerepléshez, a valóságot leginkább megközelí­tő körülmények között sorra kerülő gyakorlat eredményes befejezéséhez azonban megvan minden előfeltétel: a katonákat körültekintően készítették fel parancsnokaik, azonfelül a leg­korszerűbb technikai eszközök állnak rendelkezésükre. A rádió, a televízió, .a napi­lapok és így a Népújság közve- 1 títésével is mindenki meggyő­ződhet majd róla, bogy kato­nafiaink derekasan helytáll­nak és fegyvertársaikkal együtt készek és képeseit közös szo­cialista vívmányaink megvédé­sére. Kiemelkedő látványosság­nak ígérkezik a nemzetközi ka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents