Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Megélénkült a pártélet A szeptemberi taggyűlések tapasztalatai A kongresszusi felkészülésben komoly szerep jut a párt- alapszervezetek beszámoló, ve- zetőség-újjáválasztó és küldöttválasztó taggyűléseinek, amelyek szeptember 1-vel kezdődtek meg, s két hét múltán már kikristályosodtak tapasztalatai. Erről kértünk véleményt Fehér Istvántól, az MSZMP Heves megyei párt- és tömegszervezeti osztályálnak vezetőjétől. Fehér elvtárs a következő választ adta kérdéseinkre: így is előfordult olyan eset, hogy a pártvezetőség ugyanazt a beszámolót „sütötte el”, mint amelyeket az augusztusi taggyűléseken már ismertettek. Érthető, hogy itt nem alakult ki vita. A többi pártszervezetnél milyen kérdések szerepeltek legtöbbször a beszámoló feletti vitában? Ax előkészületek során miként élénkült a pártszervezetek tevékenysége, ehbez hozzá szervek? — Már az augusztusi taggyűlések is kedvező hatást gyakoroltak a pártmunka élénkítésére, már ott is elmélyülten foglalkoztak az ideológiai, gazdasági, társadalompolitikai kérdésekkel. Még jnkább fokozódott az aktivitás, amikor megyénk 464 pártalapszerve- zetében a hónap elején megkezdődtek a beszámoló, vezetőség-új jáválasztó és küldöttválasztó taggyűlések. Komoly előkészítést igényeltek ezek a taggyűlések. A párttitkárokkal ismertettük a tennivalókat, elkészültek a taggyűlések forgatókönyvei, megfelelő előkészítést kaptak a jelölő- és szavazatszedő bizottságok vezetői, s a pártvezetőségi üléseken is ott voltak a felsőbb pártszervek megbízottai, hogy segítséget adjanak a tagyűlések előkészítéséhez, a beszámoló ösz- szeállításához. Mindez nem rejtett magában olyan veszélyt, hogy szervezeti kérdésekre szűkül le aa előkészület munka? — Ilyen veszély fennállt, de az előkészítő értekezleten a jelölő bizottságok felkészítésénél számoltunk ezzel és így sikerült ráirányítani a figyelmet a sokrétű pártmunkára, hogy sikeresen kapcsolják össze az Időszerű gazdasági-ideológiai feladatok megoldásával a választásra való felkészülést. Említhetem erre példának az egri Finomszerelvénygyárat, ahol az üzem modernizálásával kapcsolatos feladatokat épp oly fontosnak tartották a kommunisták, mint a szocialista brigádokban levő apróbb nézeteltérések tisztázását. Mát- raderecskén ugyanez időben a téglagyári termékek minőségének javítását vették fontos napi feladataik közé, s a két év munkájának megbeszélése, értékelése közben még a pár- tonkívüliek véleménye is helyet kapott a beszámoló elkészítésénél. Ez az előkészület megmutat kozott-e a kommunisták aktivitásának növekedésében? — Feltétlenül. Az egri járásban például alig tiz nap alatt 92 pártszervezetnél tartották meg a taggyűléseket az előre jelzett időpontban, holott a korábbi időben itt is problébát jelentett a határozat- képes taggyűlések biztosítása. A tapasztalatok szerint a párttagság 90 százaléka részt vesz ezeken a taggyűléseken, a hiányzók is igazolják távol- maradásukat, s leginkább az idős, beteg emberek maradnak el a taggyűlésekről. Ez különben régi probléma. Van olyan pártszervezetünk, ahol a tagságnak több mint 30 százaléka ágyhoz kötött beteg, idős ember. összegezve: az elmúlt két év alatt szinte alig volt olyan taggyűlés, ahol ennyien vettek volna részt, mint a mostaniakon. S ml vonzotta Ilyen nagy számban a párttagokat e taggyűlésekre? — Elsősorban az, hogy a kétéves munka értékelésénél, a beszámoló elkészítésénél számítottak véleményükre, javaslatukra, s nem tartották közömbösnek azt sem hogy a következő években kik vezessék a pártszervezetüket. De mint a taggyűléseken kiderült, a beszámolók őszinte, nyílt és — hozzátehetjük nyugodtan — újszerű hangja is fokozta ezt az érdeklődést. Igyekeztek kerülni a formalizmust, nem tűzdelték tele idézetekkel, ellenben törekedtek az egyéni hangvételre, nyolc-tíz percnél többet nem fordítottak a kül- és belpolitikai helyzet ismertetésére, ».nn ál többet a pártszervezet •ajátos problémáira. De még — Azzal kezdemén, hogy a viták általában élénkek, őszinték, nyíltak, felelősségtudattól áthatottak és segítő jellegűek __________ _ voltak. Hogy mi érdekelte iiogy járultak legjobban a kommunistákat? felsőbb párt- nemzetközi helyzettel kapcsolatban a vietnami helyzet. Többen javasolták, hogy a proletár internacionalizmus elve alapján engedjenek önkénteseket részt venni vietnami nép harcában. Sokat szerepelt téma volt a párttagok tájékoztatása is, sürgetve a gyorsabb és őszintébb helyzetismertetést kül- és belpolitikai kérdésekben egyaránt A legtöbbet viszont a gazdasági szervező, irányító munkával kapcsolatban vitatkoztak, s ennél a témánál hangzott el a legtöbb bírálat is. Ha már a bírálatnál tartunk, megkérdezném, milyen lehetőségei adódták ezeken a taggyűléseken, s élt-e ezzel a párttagság? — Az előbb az őszinte hangnemről beszéltem, úgy gondolom, ezzel összefügg, hogy , a bírálat igen komoly szerepet kapott ezeken a tagyűléseken. Szóvá tették a gazdasági vezetés néhány helyen tapasztalható törekvését, amely a pártszervezetek „visszaszorítását” célozta, bírtálták a lakáselosztás mai rendszerét, szóvá tették, ahol ez jellemző volt, hogy a párttagok körében nincs meg a korábbi forradalmi lendület, hiányzik a megfelelő kezdeményezőkészség. S ami a leglényegesebb: a bírálatok szinte kivétel nélkül személyre szólóan konkrétek voltak. De elmondták néhány helyen azt is, mint például Egercsehiben, hogv azért tartózkodnak a bíráló hangtól, mert félő, hogy a gazdaságvezetők hátrányos helyzetbe hozhatják őket a jutalmazásnál, a „jól kifizető” munkák elosztásánál. Kifogásolták még, hogy sok esetben egy-egy párttag töb funkciót is betölt, míg mások nem veszik ki részüket a pártmunkából. Az egyik falusi pártszervezetnél például kiszámították, hogy a vezetőségi tagok 250—300 óra pártmunkát végeznek egy évben, s ugyanennyit dolgozik néhány aktív kommunista is, de például 25 párttag közül 12 még félórányi pártmunka elvégzését is visszautasította különböző kifogásokkal. Erőteljesen sürgették tehát az igazságosabb „teherelosztást”. Milyen új vonások mutatkoztak a pártmunkában e taggyűlések tapasztalatait figyelembe véve? — Nem is annyira új vonásokról lehet beszélni mint arról hogy ezekben a hetekben jellemzőbbé váltak azok a pártdemokráciát biztosító vonások, módszerek, amelyek bizonyos fokig újaknak tűntek, mert korábban helyenként elhanyagolták azokat. Az a tény, hogy a jelölő bizottságok a kommunisták megkérdezése után terjesztették be javaslataikat, olyan egyetértő szavazásokat hozott, hogy például több mint 200 párttitkár megválasztásánál mindössze két esetben adott másnak bizalmat a párttagság, mint akit a jelölő bizottság ajánlott. Ez összefügg azzal is, hogy részletesen indokolják, miért tartják érdemesnek a különböző funkciókra a javasolt párttagokat, de azzal is, hogy olyan- nokat javasolnak, mint például Kulcsár Sándort Petőfibá- nyán, akit ötödször választottak párttitkárrá, vagy Bálint József csoportvezetőt Hatvanban, aki 14 év óta nagy szorgalommal, lelkiismeretességgel látja el titkári teendőit. Az a tény, hogy a jelölés a tagság egyetértésével találkozik, s hogy kevés az ellenszavazat, reményt nyújt arra, hogy e taggyűléseken elmondott javaslatokat. ötleteket összegyűjtve, megszívlelve, az új vezetőségi tagok sikeresebben tudják összefogni a kommunisták sokrétű munkáját, s a megélénkült pártélet lehetőségeit felhasználva, megfelelően tudnak tovább készülni pártunk nagy eseményére, a IX. kongresszusra. — fejezte be nyilatkozatát Fehér István elvtárs. K. E. Szervesen szakmai oktatás negyvenezer mezőgazdasági dolgozó részére Csaknem 40 000 felnőtt mezőgazdasági dolgozó részesül az idei tanévben szervezett szakmai oktatásban. A tavaly bevezetett új rendszer szerint négyféle alapfokú szakképzési forma áll rendelkezésre. Az idén legtöbben, csaknem 18 000-en betanított munkásképzésre jelentkeztek. Közülük nyolcezren traktor- vezetői tanfolyamra. A 18 féle mezőgazdasági szakmát több mint 15 000-en tanulják: legtöbben az állattenyésztést és a kertészetet. A szakmunkások továbbképzésében az idén még csak néhány százan vesznek részt. Azok részére, akik nem rendelkeznek nyolcosztályos általános iskolai vagy ennek megfelelő végzettséggel, előkészítő tanfolyamokat szerveznek. Ezeknek az idei tanévben több mint négyezer hallgatójuk lesz. Letört arccal közölte velem, hogy válnak. A felesége válni akar. — Képzeld el, hogy voltaképpen a tévé miatt. Igen, mit csodálkozol. Gyakran nézem, ha otthon vagyok, az ágyból a tévét, mert ha unalmas, helyben elalhatok. Valamelyik este, hogy, hogy nem, a feleségem ágyából néztem. Unalmas volt, mármint a műsor, elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy ráz és mondja is, hogy menjek szépen haza, az én ágyamba. Én meg mondtam neki, hogy megyek, szívem, Jucikám, megyek haza az ágyamba... És most válni akar... — Nem értem... — Mit lehet ezen nem érteni? A feleségemet Évának hívják... 1-6) / Mibe kerül az igazolatlan mulasztás Búcsú 470 forintért? Készüljünk a kékére ! B éke. Háború... Vajon milyen idősek ezek a szavak, vajon mikor születtek ezek a szavak? Előbb volt a nyugalmas állapot, az egyetértés, a békesség. Aztán a két legkisebb nagyhatalom, két ember összecsapott. Majd összecsaptak a hordák, törzsek, nemzetségek — és így tovább, és így tovább. Előbb talán a párszerzés körül támadt vita, ellenségeskedés. Később pedig a gyűjtött eleség, az elejtett zsákmány okozhatott viszálykodást, mikor emberőseink rájöttek arra, hogy nemcsak halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel lehet szerezni, de bunkóval is, erőszakkal — a másiktól, a többiektől... Lapozgatom az értelmező szótárt, mi a két szó legpontosabb magyarázata. Íme: „béke. fn. 1. Az a viszony, ill. állapot, amely két v. több olyan állam, nép között áll fenn, amelyek nincsenek háborúban egymással ... A hadiállapotnak szerződéssel való megszüntetése két v. több hadviselő fél között ...” Tessék csak elolvasni még egyezer az egészet. A béke definiálásában állandóan ott ez a szó: háború. Háború nélkül nem tudják megmagyarázni a békét!? Háború, háború ... és béke, béke ... Mintha a béke nem jelentene mást. mint két háború közötti szünetet. A háború meghatározásában már hiába keressük a békét. „háború, fn. 1. Fegyveres eszközökkel v. más erőszakos eszközzel vívott küzdelem két v. több ország között __2. Ált. olyan tartósa bb állapot, amelyben ellentétes érdekek, törekvések többé-kevésbé erőszakos módon összeütköznek...” Évezredeken át a háború minden nemét, fajtáját kipróbálta öntestén az emberiség. Még nem ismerte az írást, beszélni sem tudott tökéletesen, de már háborúzott az „emberiség”. Kezdetben a háború nem jelentett mást, mint azt. hogy az ellenségeskedők agyba-főbe verték egymást; és később, a tatárjárás, a nv>hácsi vész idején sem kellett félteni földgolyónk épségét a háborúktól. Ezek a háborúskodások csak karcolások voltak Földünk testén. A fejlődés. a haditechnika ..forradalmasítása” a háború horderejét is félelmetessé változtatta Az atomkorszak háborúja egyenlő lenne minden és mindenki megsemmisülésével, a totális pusztítással és pusztulással Évezredeken át játszottak sötét erők a háborúval, a Halál eszközével. S ma, a huszadik század kellős közepén is léteznek sötét erők, melyek a felfegyverzett elemek tüzes csóvájával fenyegetik a világ létét. A föld légterében úgy suhannak a nukleáris terhű repülőgépek, mint akár a SAS, a KLM vagy a MALÉV menetrendszerű járatai. , A tüzes csóvával Vietnamban fenyegetnek. Húsz esztendeje harcol a vietnami nép Ázsia szívében, a szabadságért. Talán megéri az imperializmusnak, hogy egyetlen nép függetlenségi harcából ily ember- és költségáldozatos háborút csinál? Megéri! Megéri, mert nem egyetlen nép függetlenségéről, vagy szabadságáról van szó, hanem minden elnyomott és rabságban tartott nép függetlenségéről és szabadságáról is. S a fenyegetés elsősorban nekik szól: ne merjenek lázadni, harcot kezdeni az imperializmus ellen. A fenyegetés mind kisebb hatású s egyre több rés tátong a gyarmatvilág testén. Az amerikaiak mesterkedése csak időhúzás, életet nem nyerhetnek vele. Béke ... Háború ... Érzelmeink, a lélek helyesírása szerint a szótári értelmezésnél sokkal többet, sokkal masabbat jelentenek e szók. Háború: az emberiség legsötétebb, legrosz- szabb, legfájdalmasabb állapota. A háborúnak csak akkor van értelme, ha a még sötétebb, még rosszabb, még gonoszabb ellen fordítják, mikor már nincs más eszköz. A háború sokszoros halál, hatványozott szenvedés. Akik szeretik kedveseiket, feleségüket, gyermekeiket gondolniok kell mindig a háborúra ... Béke: mézillatú csönd, zavartalan munka, séta a parkban, az erdő alatt. A béke: pillangót űző gyermek, könyvek a polcon és suhanó génkocsik az aszfalton. A béke: élet, s minden élő dolog létezésének feltétele. A béke: legdrágább kincs, amit még —. ha nincs más eszköz — háború árán is meg kell védenünk ... Készüljünk békére. A győzelmes békére. Készüljünk békére. Úgy, hogy ne felejtsük a háborút. Verdun környékén egy marék föld kétötöde emberi maradványokat tartalmaz. Van ilyen mező Leningrád alatt is. És Hirosima földié is ilvev. Planétánkon korábban vette kezdetét a háború, mint az írás és hamarább is szűnik meg, mint az írás, a kultúra és a civilizáció. Pataky Dezső munkának most kellene nekirugaszkodni, amíg kedvez az idő, most még be lehetne hozni a hátralékot. Több okkal magyarázható, hogy az idei tervteljesítéssel lemaradtak a mátraderecs- keiek és a cserép minőségére is joggal panaszkodnak a vevők De a bajok gyökere a laza munkafegyelem és a sok igazolatlan hiányzás. Tavaly 566 műszak esett ki a termelésből és az idén még rosszabb a helyzet: az első negyedévben 139, a másodikban ISO, júliusban 110, augusztusban pedig 58 igazolatlan hiányzás- fői árulkodnak a hivatalos okmányok. Megyénk ipari üzemei között a Mátraderecskei Téglagyárban legtöbb az igazolatlan hiányzás. JOGOS AZ AGGODALOM, hogy most. a búcsú után fokozódik a baj. Sorolják a neveket — már előre tudják! — hogy kik fognak egyfolytában két-három napig inni, aztán betegek és napokig az üzem felé sem mennek. Mi szükség van erre? Nem barbár szokás a mértéktelen evés—ivás? Mibe kerül az igazolatlan mulasztás? Nézzünk két példát a valóságnak megfelelő adatokkal. Juhász István dömpervezetö augusztusban hat munkanapot hiányzott igazolatlanul, főleg a fizetés utáni napokon. A törvényes rendelkezés szerint igazolatlan hiányzása miatt nem kaphatott a fizetett ünnepre 57 forintot, elvesztett hat nap fizetett szabadságot, ez 344 forint és fegyelmezetlenségével megfosztotta ön- magát 31 forint vasárnapi oótléktól. valamint 38 for'nt ebédhozzájárulástól. Vagyis Juhász Istvánnak augusztusban összesen 470 forintba került az igazolatlan mulasztás. Vagy nézzük Salamon Imre géplakatos számláját' Az öt igazolatlan nap neki 455 fo rintjába került De Juhász Istvánnak és Salamon Imrének is valójában jóval többe. Mert amíg nem dolgoztak, mennyi pénzt hordtak el az italboltba. Jó szakmunkás lehetne mindkettő, de az állandó italozás megkoptatta becsületüket. Nem lehet olyan munkásra számítani, aki tizenegyszer, illetve ötször lépett ki a gyárból, aztán hosszabb könyörgésre vették vissza. Surányi Sándornak öt gyerekre kell keresnie. De hár om korsó sör után nem számolja a többit és úgy látszik, az igazolatlan mulasztásokat sem. Hosszas tanakodás után legfeljebb 7—8 hiányzásra emlékezett, de az igazság az, hogy 24 napot hiányzott igazolatlanul az idén. Lehetne tovább sorolni a neveket, vagy említsünk olyan esetet, hogy as egyik hangoskodó kezdeményezésére az egész brigád két órával hamarább abbahagyta • munkát. Megéri, hogy havonta több száz forintot és lassaa a becsületet is elherdálják? AZ UTÓBBI EVEKBÉIf 250-ről 420-ra szaporodott a téglagyár létszáma, de ennél ia nagyobb baj, hogy 1963 óta nyolcszor változott a vezető. Államunk az elmúlt években 70 millió forintot ölt a Mát raderecskei Téglagyárba. Joggal elvárható, hogy a jövőben csak fegyelmezett ember dolgozzék a gyárban és mindenki jó terméket adjon ki kezéből. Az újjáválasztott pártvezetőség és az új gyárvezető elhatározta. hogy még egyszer beszél a fegyelmezetlenekkel.’ Nem lehetnek türelmetlenek, egyik napról a másikra nem változtathatják meg az embereket, de a kérlelő szónak, a nevelési módszereknek is van határa. Milyen segítségre számíthat a vezetőség? Talán a szocialis>i ta brigádokra? De hiszen az egyik megszűnt, mert vezetője elment a termelőszövetkezetbe, a másik meg széthullott, még mielőtt összeforrhatott volna. De a gépműhelyben újra próbálkoztak. a Dobó István nevét viselő tízfős csoport a szocialista brigád cím elnyerését tűzte célul maga elé. Vállalták és augusztus 20-ára az 1« es cserépprésbe bevezették a gázt. A havi programot teljesíteni akarják és közben a halaszthatatlan, sürgős javításokat is elvégzik. Makovics Jár nos és Kiss Pál vállalták, hogy Fónad C. József segédmunkást gyakorlatból és elméletből vizsgára előkészítik. Kovács János. Kiss K. István és Strieder Ferenc vállalták hogy a gépek védőfelszereléseit mindennap ellenőrzik, a szato szerű munkára és a tisztaságra ügyelnek. Tehát valami új kezdeményezés történt a gépműhelyben. A NYERSGYÄRT ÁSNÁL, aa égetőknél talán nincsenek szorgalmas munkások, akik évek óta becsülettel helytállnak? Keressék meg őket a vezetők, bíztassák, segítsék őket, hogy brigádba tömörülhessenek. Munkában, fegyelemben mutassanak példát a kommunisták. Tudjuk, a kezdet nem lesz könnyű, de higgyék el, érdemes, mert egyre többen ’®nak rájuk hallgatni. Melléjük állnak, közös összefogás» sál Mátraderecskén is rendet, fegyelmet lehet teremteni. Dr. Fazekas László MÄTRADERECSKßN ma tartják a búcsút. Nem akárhogy ám, hetek óta készülődnek az asszonyok, libát, kacsát hizlaltak, de sok háznál disznót vágnak. Mennyi pálinkával és borral öblítik le a zsíros falatokat? Próbáltam érdeklődni, de a pontos adatok összeírásáról lebeszéltek. Ugyanis a várható italfogyasztást megközelítően sem jelzi a kocsma és az italbolt leltárkészlete, mert a nagy napra otthon is tárolnak italt Mégis, ilyenkor mennyit isznak az emberek Mátraderecskén? Ismerőseim elmagyarázták, leginkább attól függ az, hogy milyen hangulat kerekedik és kinek hány napig tart a búcsú. A téglagyárban is aggódva tanakodtak, hogy hétfőn kedden mennyien lógnak hlányoz. . ni, csütörtökön már rendesen termelhet-e a gyár? Pedig a
