Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-16 / 193. szám
Jobb későm.-.] Erdei körúton Végre elkészül! Ennek az ujjongó felkiáltásnak az oka az a mozgalmas tevékenység, ami Gyöngyösön a szabadtéri mozi területén tapasztalható. Hozzákezdtek a rendbehozásához. Még csak most? No, nem kell csodálkozni. Két okból. Az egyik: az idei nyár nem nagyon kényeztetett el bennünket, és hátha még csak ezután következik a csendes, napsütéses, meleg napok időszaka. Mit lehet tudni, talán a szeptember kárpótol bennünket. Van tehát még lehetőség a kertmozi idei kihasználásához. A másik ok: az alkotmány napi ünnepség színhelye a szabadtéri mozi lesz. Ünnepséget pedig csak úgy lehet itt tartani, ha berendezik ülőhelyekkel a nézőteret, a dudvák burjánzását is megszüntetik, és használható állapotba hozzák a villamos berendezéseket. Ez utóbbiakat ugyanis jótét lelkek vandál módon elpusztították. Az elhagyatott, alacsony kerítéssel körülvett terület szinte vonzotta a szertelen kedvű fiatalokat, és mindent tönkretettek, amihez csak hozzáfértek. A következménye: harmincezer forintba kerül a kertmozi üzemképessé tétele. A Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz szakmunkásai vállalták, hogy munkaidőn túl, a hét végi pihenőnapok feláldozásával elvégzik a szerelést. A termelőszövetkezeti dolgozók társadalmi munkában szabadítják meg a gyomtól a nézőteret, és ki is csinosítják azt. A honvédség a művelődési háztól kölcsönkért ülőpadokat szállítja a helyszínre. És ha bezár a szabadtéri mozi, a pusztítás kezdődik majd elölről? A megelőzés céljából most a kerítést is megmagasítják: szöges dróttal igyekeznek a hívatlan látogatók szándékát keresztülhúzni. Az alkotmány napi ünnepség jóvoltából tehát mégis láthatnak filmeket az idén a gyöngyösiek a kertmoziban. És ha nem itt rendeznék az augusztus 20-i ünnepséget... ? (gmf) KIADÓS ZÁPOR esett, dülöngélve éviekéi a GAZ a felázott erdei földutakon. A hatalmas bükkökről nagy esőcseppek hullanak monoton egyhangúsággal. A kis expedíció, amely azért szerveződött, hogy végigkövesse az erdei termékek útját, első állomása felé közeledik, Cserépvára íjához. Kovács József, az erdei termék vállalat egri üzemének helyettes vezetője útközben elmondja, hogy évente több millió forintot jelent az erdei gyümölcsök, növények begyűjtése. Az egri üzem területe igen jelentős, hiszen magában foglalja a nyugat-bükki, a mátrai és a szolnoki erdőgazdaságokat. Még néhány zökkenő, s megérkeztünk Homoki Istvánhoz, aki méltán vívta ki a tiszteletet az ország gyógynövénygyűjtő szakemberei között. Most éppen a zsákokba tömi a szárított növényeket, hogy útnak indulhassanak Egerbe. — Harmincöt éves koromban kezdtem a gyűjtést s már harmincöt éve folytatom. Ezerjófű, kakukkfű, álkörmös, nadragulya — sorolja —, nekem mindegy, én mindet ismerem. Több száz növényt ismérek, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy mindnek tudom a lelőhelyét. Nekem a fák, cserjék, a talaj elárulja, hogy mit hol kell. keresnem. Hat gyerek van a háznál, már a legkisebb is megismeri a növényeket. Szeretném, ha valaki átvenné tőlem a mesterséget. Persze, a családból. MÉG NÉHÁNY SZÓ, aztán felberreg a motor, indulunk tovább. A következő úticél: Miskolc. A vállalat szörpüzemében autó autó hátán. Ide hordják az erdei gyümölcsök jelentős részét, hogy ízletes szörpöket készítsenek belőle. Bolyongunk a két és fél kilométeres pincében, a hordók százai között. Szepesi István pincemester szakszerűen magyaráz. — Tizenhatféle erdei gyümölcsből készülnek a, szörpök. Megdarálják, kipréselik a gyümölcsöt, a lét hordókban tárolják. Aztán készül belőle fi szörp. Hatfélével is dicsekedhetünk, köztük olyan különlegességekkel, mint az áfonya* vadkörte, somszörp. Évente 240 vagon készül, fele külföldre, fele belföldi fogyasztásra. Nagyon kedvelik külföldön is* Lengyelországba, Finnországba, Svédországba, Angliába, az NSZK-ba szállítunk. A pinceteret most bővítjük, jelenleg négy és fél ezer hordónk van* kétszáz vagon űrtartalommal. Szinte az egész Tetemvári sor a mi pincéinket alkotja De talán nézzük meg a gombásokat is ... Egy másik pincében a gombák előtartósítását végzik. — A recept: húszszázalékos sós lében tároljuk a gombái* aztán két-háromperces előfő- zés következik, majd hordókba rakjuk. Egy réteg só, egy réteg gomba, vízzel leöntve S akár egy évig is tárolható —• magyarázza ár. Kőnek Artúrt a gombapince teljhatalmú főnöke. — Kedvelik a magyar gombát, Svájcba és az NSZK- ba szállítjuk. Emellett különféle gombasalátákat is készítünk, mindegyik nagyon ízletes. Gyors nézelődés a palackod zóban, s aztán indul az autó tovább a Bükk-fennsíkon át Tarnaleleszre. A leleszi begyűjtőhelyen hatalmas üstökben főzik a gombát, itt is az előtartósítás folyik. — Jelenleg a gomba a fő cikk — mondja Kovács K. Gó- borné, begyűjtő vezetője. —* naponta nyolc-tíz mázsát tartósítunk. De július közepétől november közepéig mindig van valamilyen erdei sláger. A málna már lefutott, most van a szeder szezonja, aztán a vadalma, vadkörte, kökény következik. SZORGOS KEZEK szeletelik* szárítják a gombát, rakják ládákba az erdei termékeket. A bükki, mátrai erdők ízletes1 gyümölcsei, termékei sok ember munkája nyomán jutnak el a fogyasztókhoz, hogy valódi erdei különlegességet képviseljenek a megszokott gyümölcsök, élelmiszercikkek között. Kaposi Levente. Földművesszövetkezet Igazgatósága kéri azokat a tagokat, akik bármilyen ok miatt a részjegy utáni visszatérítést még nem kapták meg, a központi irodában 8—16 óra között felvehetik. NAGY PILLANAT! Nekilódult az IL—18-as, becsatoljuk a hevedert. Heves megyei pedagógusok csoportja int búcsút a hazai földnek, hogy egy hétre a csodálatos Krím hegyei közé, a Fekete-tenger partjára utazzék. A házak, a fák, mint egy •makett figurái — pár pillanat — domború terepasztal a föld. s mire felocsúdik az ember, térképpé válik a lenti világ. Kitekintve a kerek ablakon, mint óriások kávéján a tejszínhab, olyan alattunk az égi országút. A Kárpátokat teljesen eltakarja előlünk. A kijevi repülőtéren az óránkat előrevesszük háromról öt órára. Üjra a levegőben. Irány Szimferopol. A felhőfüggönyön ablakok, alagutak nyílnak, és lent a szabálytalan négyszögek sárga, barna foltjai, óriási művelt területeket sejtetnek. Hétnyolcezer méter magasról is nagyon szép a mi földünk! Kanyargó folyószalagok, országutak és vasúti sínek szelik at meg át. Az ember jelenléte mindenütt érzékelhető. A települések centrálisán építettek, majd az erdők nagy kiterjedésű zöldje után, beláthatatlan kékség következik. Szimfero- polban leszállás után tudjuk meg, hogy Jaltáig még mintegy 90 kilométeres autóbuszút vár ránk. A kanyargó szerpentinek új szépségeket tárnak elénk. Eleinte terméstől roskadozó meggyfák kísérnek. Később valami sárgáin lángoló növény bokrai. Jegenyék, akácok az otthoni tájra emlékeztetnek. Erdős hegyoldalak fölött csipkés ormok magasodnak. Meglep, hogy a villamos- hálózat milyen tökéletes. A 90 kilométeres úton trolibusz jár. SZESZÉLYES ALAKZATÉI sziklák bukkannak elő. Változik a vidék. A kéklő Krím közelebb jön és 1200—1400 méteres hegyei között itt-ott felcsillan a tenger esti fényben nyújtózó felülete. A szerpentin lekanyarog a part menti városba. Jalta! Eredete „jalos” görög szó — . partot jelent. A vidék fejlett JALTAI NAPLÓ iparága a rózsaolaj termesztése. 80 dkg olajhoz egy tonna rózsaszirom szükséges. (Egy gr olaj értéke egy gramm arany.) A félszigetet szkíták és davrok lakták valamikor. Állataik közül érdekesebbek a griff, a muflon és a kőszáli kecske. Igen változatos a növényzet. A ciprust görög gyarmatosítók telepítették ide. Görögországban a szomorúság, az elmúlás jelképe a „Stix”-hez vezető úton. Jaltában sajátos bájt kölcsönöz a zord hegyek tövén épült városnak és az élet szépségét hirdeti. Megcsodáljuk az észak-amerikai Nevadá- ból ide származott szekóját (mammutfenyő) és a dél-amerikai jukkát (kaktusz), amelynek gyümölcse telve van tüskével. Leo Tolsztojra emlékezünk a 800 éves csipkelevelű tölgy alatt. Itt szeretett üldögélni, innen gyönyörködött a tengeröböl változó és mégis örök látványában. •k KIRÁNDULÁSUNK IRÁNYA: Livádia—Miskhor és Alupka. Autóbuszunk nyeli a szerpentin kilométereit. Első állomásunk a livádiai palota, amely beírta nevét a történelembe. 1945-ben a hitleri fasizmus szétzúzásának előestéjén a három szövetséges nagyhatalom vezetője (Roosevelt, Sztálin. Churchill) itt tartotta meg konferenciáját. A gyönyörű palotát korai nemes olasz reneszánsz stílusban építtette I. Miklós cár, 1200 ember dolgozott rajta 11 hónapig, 12 órás munkanappal. A tenger szintjétől 120 m magasságban uralja a környéket. Lenin dekrétuma szerint itt létesült az első paraszt-szanatórium. Majakovszkijt ittlétekor a „Csodák” című vers írására ihlette. Az északi bejáratnál kézi fa- ragású márványoszlopok csipkéje olasz grafikai motívumokat tár ámuló szemünk elé. A márványpadon pihenő griff- madárra könyökölhet. Uráli szürkészöld jáspisvázák késztetnek csodálatra. A palota déli ablakai, mint művészi képkeretek, egy-egy részletét metszik ki a csodálatos tájnak. Mintegy varázslatos módon, egyszerre adnak képzőművészeti és természeti hatást. Megtekintettük III. Sándor cár in- termáni kőből készült palotáját. E kőzet érdekessége, hogy nem kell vakolni. Bájos a firenzei mintájú udvar, ion oszlopokkal, kovácsoltvas kapuval. A volt kápolnát Manignetti képei díszítik. A parkban mód stílusú márványkútból csorog „a fiatalító víz”. Sokan megkóstoljuk. .. A paloták ma szanatóriumok. Múzeális értékük mellett ezrek gyógyulását szolgálják. UTUNK EZUTÁN Miskhor felé vezetett. Jellegzetes krími táj. Aj Petri csúcsai az eget ostromolják (1500 méter). Ezüstfenyők és cédrusok vegyes ligeteket alkotnak. Ismét fékezünk: Alpuka. — A kastély és parkja angol—francia hatású. A parkban egy érdekes fát pillantunk meg. Chilei alu- kária. Levelei nincsenek. Nem száll rá madár. Kis mesterséges tavon fehér, fekete hattyúk. A palota vulkánikus eredetű diabáz kőből épült. Tulajdonosa Voroncov főkormányzó volt. XVI. századbeli angol gótikus kastély mintájára terveztette. Két-há- rom ezer jobbágy és katona izzadt, gömyedezett 18 évig az építésén. A falak kötőanyagába tojássárgáját kevertek. Ki is állta az 1927-es földrengést. Lábunkra papucsokat húzunk, úgy lépünk be. A kastély szobáiban számtalan meglepetés fogad. A falak festett vagy posztó tapétával bevonva. Vo- roncova budoárjában szalmatapéta, selyem és gyöngyhímzéssel. Minden szobában kandalló, csalt dekoratív céllal. (Angol szokás, a családi fészek boldog meghittségét szimbolizálja.) A falakon híres olasz és orosz festők alkotásai. . Főleg családi portrék. A képek külső pompát fejeznek ki, nem céljuk az ember belső világának ábrázolása. A világoskék vendégszoba falát mint csipkedísz, fehér gipsz virágok indái hálózzák be. A télikert pálmái, szökőkút■ jai és szobra egy letűnt világ ■ hangulatával vesznek bennünket körül. II. Katalin cárnő idealizált márványarca merev l mosollyal köszönt. ; A díszebédlő gyertyatartói malachit borításúak. Tökéletes ■ angol berendezése miatt Chur- : chili itt kapott szállást a ta• nácskozások idején. Fent erkély fut körül a zenészek szá■ mára. Az italok hűtésére mű- l vészi majolika-csempés kagy- ; lók szolgáltak. A palota déli , részén XV. századbeli indiai . mecset másolata a bejárat. Az ; oroszlán-teraszon éber, alvó és • ébredő oroszlánok szobrai a hí- . rés olasz Bonani műhelyéből. i Visszatekintünk. Az Aj Petri . csúcsai a háttérben, előtte a i palota kontúrjai, harmonikus egységben táj és építészeti remekmű. ★ JALTÁTÓL 14 KILOMÉTERRE van Artyek, 41 éve működik. A .szovjethatalom lét■ rejötte idején sok árva gyer- . mek lelt itt otthonra. 1925-ben nyílt meg. Akkor a három nyá- : ri hónapban 320-an üdültek itt, ma ötezer gyermeknek nyújt soha nem felejthető élményt. Van gyermek-filmstúdiója, autóbuszparkja, 130 kocsival, ■ saját „flottája” a tengeren, ezer férőhelyes stadion, kultúrpalota az ifjú tehetségek számára, és az épülő függővasút! A nemzetközi barátság szobájában vitrinekben őrzik az itt járt delegációk ajándékait. Többek között a Salgótarjáni Üveggyár kristályvázáját és egy herendi óriás vázát. A tábor hét kilométer hosszúságban terül el a tengeröbölben. Barátságot kötünk a gyerekekkel, címeket cserélünk. Az Ural környéki kis Mila a tulajdonos büszkeségével mutatja a kiállítás páratlan szépségeit. Minden pedagógust egy-egy pionír kísér* s szinte otthon érezzük magunkat a sok boldog gyermekarc között. Közösen táncolunk, 9 bár nem értjük- egymás nyelvét. de a száj, a szem, a szív mosolyog, és ezt megértik a világ minden táján. ★ ESTE, VACSORA UTÁN indul velünk a sétahajó a nyílt tengerre. A nap már lebukott, a zöldesszürke hullámok felett egy-egy sirály lebeg fehér vitorlásként. Az őrt álló hegyek közel jönnek és sötétkéken rajzolódnak a még világos ég hátterére. Távolodunk a parttól. A város fényei egyre kisebbednek. Már nincs Jalta* nincs móló, a part egyetlen sáv, végiglátjuk a Krím gerincét, kelet és nyugat felé. Semleges vízen v\sz a hajó, ha tovább mennénk, már török felségvizekre jutnánk. Fordul a körkép. Az opálos fényű vízen újra a part felé mutat a hajó orra. Habzó víz fröccsen a korláton keresztül, lassan újra felfedezzük Jalta fényeit. Már jól megkülönböztethetők a lámpák vibráló üzenetei, különválnak a hotelek kőtorlaszát szegélyező színes lámpák, mint gyöngyfűzér szemei. Elmúlt az igézet, kikötünk. A sétányon elvegyülünk a színes áradatban és érezzük: ez a mai este búcsúzás. De nem fájó, hiszen egy csodás tájjal ismerkedtünk meg: számunkra Jalta, a Krím ezután már élő valóság. L. Orosz Nóra Miért nem „megy” az ipar a fővárosból vidékre, ha min. denki — legalábbis elvileg — egyetért, hogy jó lenne ha menne? önmagában a vidéki ipartelepítés előnyeit, népgazdasági jelentőségét nem kell részletesen bizonyítani, hiszen ez már évek óta foglaíkoztatja az ország közvéleményét. Tény, hogy jelenleg Magyarország első helyen áll Európában azzal az aránytalansággal, hogy az ország iparának legnagyobb hányada tömörül a fővárosban — például: a gépipar több mint 60, a vegyipar 56, a textilipar több mint 50 százaléka — és miközben itt komoly munkaerőgondokkal küzdenek, ugyanakkor az ország több vidékén jelentős számú munkaképes dolgozó teljes vagy időszakos foglalkoztatása fájdítja az illetékesek fejét. Ha tárgyilagosan ítéljük meg ezt a helyzetet, természetesen figyelembe kell venni a történelmi előzményeket is: Budapest népességének az ország lakosságához mérteni kóros felduzzadása húsz év előtti örökség, s összefügg azzal is, hogy a főváros, kialakulása, s fejlődési kamaszkora idején, a Habsburg birodalom „tájegységi” centruma volt. Nyilvánvaló, hogy ezen csak hosszú idő alatt, évtizedek munkájával lehet lényegesen változtatni. Kétségtelen viszont, hogy a termelőerők arányosabb elosztására tett intézkedések eddig bizony eléggé vontatottan valósultak meg. Ismeretes például, hogy a hatvanas évek elején a kormány Gazdasági Bizottsága kategóriákba sorolta a budapesti ipartelepeket és kimondta, hogy a harmadik csoportba sorolt üzemeket vidékre kell telepíteni. E határozat alól azonban, valljuk meg, minden érvet, kifogást megragadva próbáltak kibújni az érintett üzemek, intézmények. S jóllehet, a vidéki városok, megyék igyekeztek az üzemek költözése ^elé menni”, olvkor épületet, « általában munkaerőt ajánlva a fővárosból távozásra ítélt vállalatnak, a végeredmény mégis a várakozás alatt marad. Jellemző, hogy a második ötéves terv időszakában hozzávetőleg 7—8 ezer munkahely szűnt meg ilyen vidékre költözések nyomán Budapesten, miközben az új, fővárosba települőkkel csaknem hét—nyolcszor ennyivel duzzadt a pesti foglalkoztatottak száma! Olyan, az ország különböző területein is fejleszthető ágazatnak, mint_ például a vegyipar, a jelentős vidékre település ellenére, nagyobbik fele tömörül még most is a fővárosban: a műanyag-feldolgozás 95, a gumiipar 72, a íakk- és festékipar 63 százaléka Budapesten működik. Ügy tűnik, a vidéki ipartelepítés, illetve az ezzel összefüggő fejlesztés megközelítési módjában volt eddig a hiba — abban ugyanis, hogy nem számoltunk eléggé a tényleges gazdasági folyamatokkal, törvényszerűségekkel. Más szóval: csupán az érvelés, a yi^ dékre település népgazdasági előnyeinek bizonyítása _ önmagában kevés, ha nem támasztják alá a gazdasági ösztönző módszerek is. Tegyük hozzá: természetesen ez kevésbé ^ vonatkozik az ország tájegységeinek központi tervekben, például az ötéves tervben rögzített fejlesztésére; ebben ugyanis nem kevés eredményt mutathatunk fel. Olyan jelentős iparág például, mint a híradástechnika, a második ötéves tervben létesített valamennyi üzemét — összesen tízet — vidéken helyezte üzembe, s amíg a tervidőszak elején az iparag termelésének húsz százalékát adták a vidéki üzemek, 1965-ig ez az arány 35 százalékra bővült, s 1970-ig eléri az 50 százalékot. A vidéki iparfejlesztés intézményes és gazdasági folyamatokra alapozott rendezése azonban az új gazdaság- irányítási rendszerre vár. Szakértői körökben széles körű vita bontakozott ki erről, s általában megegyeznek a vélemények abban, hogy új elvi alapokra kell helyezni a területi tervezést. Lényegében a következőképp foglalhatók össze ezek az új elvek: a rábeszélés önmagában kevés, különösen azért, mert ma még a minisztériumoknak s a vállalatoknak rendszerűt előnyösebb Budapesten fejleszteni az ipart, semmint vidéken! Előnyösebb mégpedig azért, mert a jelenlegi szabályok alapján a fővárosban általában nem, vagy alig terhelik a minisztériumot a közművesíté- si, kommunális költségek — ezek „más számlára”, a tanács keretébe tartoznak — pedig ma már egy-egy új munkahely létesítése a fővárosban, az említett járulékos beruházásokkal együtt, átlag mintegy 200 ezer forintba kerül. A jövőben azonban a gazdasági ösztönzés differenciált módszereit alkalmazzák majd ebben is. Olyan módszereket, mint az ország tájain, megyékben eltérően megállapított telekárak, a földrajzi fekvéstől függő kommunális adó, az állóeszközökért, gépekért, berendezésekért a vállalati nyereségből fizetendő használati díjak ugyancsak vidékenként különbözően megállapított kulcsa, a dolgozók után fizetendő vállalati illetményadó — területfejlesztési elvektől függő — eltérései Különösen érdekes az az elgondolás, hogy az országban mind jelentősebb társadalmi problémát okozó ingázás költségeinek egy részét — például a vasúti díj meghatározott hányadát — a vállalatra hárítanák át, ami gazdaságilag ugyancsak előnyössé teheti az üzemek munkaerőforráshoz való közeledését. Az új gazdaságirányítási rendszer — amelynek fő irányelvei és bevezetésének időpontja már tisztázottak ugyan, de részletintézkedéseinek kidolgozása még tart — kétségkívül fordulatot hoz a vidék általános fejlődésében is azzal, hogy a gazdasági törvényszerűségek terelő-ösztömző hatásának áramlatába kapcsolja be az ipartelepítés folyamatát is. Természetesen túlzás lenne — még a lehető legjobb ösztönzés esetén is — egyik napról, vagy egyik évről a másikra látványos változásokat várni ilyen rendkívül bonyolult, s az anyagi eszközök ennyire széles körét érintő feladat megoldásában. Budapest és környékének roppant hatású „tömegvonzását” mérsékelni és az erre alkalmas vidékek, városok „ellenhatását” jelentősen növelni, természetesen csak milliárdos beruházásokkal és hosszabb távon lehet. Ám az is rendkívüli jelentőségű, ha megtaláljuk a valóban hatékony, hosszú távon is célravezető módszereket e — túlzás nélkül — történelmi folyamat megoldására. A gazdasági ösztönzés mellett fontosak természetesen a többi területfejlesztési módszerek is. Az például, hogy a harmadik ötéves tervidőszak végéig elkészül az ország városainak, illetve fontosabb városias településeinek rendezési terve. Lényeges az is, hogy mind határozottabban önálló tudománnyá válik nálunk is a területi tervezés. Éppen a közelmúlt napokban alakult például külön szakcsoport a Magyar Közgazdasági Társaságban, amely ezeket a szakértőket tömöríti, s munkához látott a Magyar Urbanisztikai Társaság is, a városfejlesztés e társadalmi szervezete. Mindez együtt reményt keltő ígéret arra, hogy az ipar — ismét csak egyszerűsítve — erőteljesebben „megindul” majd a fővárosból az ország különböző vidékeire! Tábori András WWVWVWVVWVVWVWWvwwxxwi « Az ipartelepítés új útjai Gazdasági módszerekkel meggyorsítható a költözés
