Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-16 / 193. szám
Mit terveznek, mire készülnek a népnevelők ? i EGRI NYÁR 1966 Gazdag programot ígér a megyei művelődési ház Bár ma még az egri nyár plakátjai csalogatják a nézőket a különböző kulturális programokhoz, a megyei művelődési ház már a következő népművelési évre készül. Igaz, az újjávarázsolt művelődési ház csak az év végén teszi lehetővé a zavartalan munkái, mégis teljes értékű évet szeretnének kialakítani a népművelők. Mit terveznek, mire készülnek, erről vallottak a megyei művelődési ház dolgozói. Ismeretterjesztő fórum: az Élő újság Szeptemberben megindulnak az ismeretterjesztő előadások, melyekét a megyei művelődési ház a TIT-tel közösen rendez. A nagyobb jelentőségű ismeretterjesztő előadásokat a megyei művelődési házban kíván, ják megtartani. Ismeretterjesztő fórum a negyedévenként megtartandó Élő újság is. A Magyarország után más szerkesztőségeket kémek a közreműködésre. Szakosodott ifjúsági klub A Műbélét is változatosnak Ígérkezik az idei népművelési évben. Az ősszel, a tanév megindulásával új tartalommal, soksok érdekességgel várja a szakosodott ifjúsági klub a fiatalokat A tervek szerint a klub a héten, egy szünnap kivételével egy-egy művészetre, vagy gondolatkörre szakosodik. A különböző tematikájú klubfoglalkozásokon hétfőn az irodalomé lenne a főszerep. Szerdán a változatos, komplex érdeklődésűek klubestje lesz. Csütörtök a szórakozásé, a táncé, péntek pedig a zene napja. Szombaton a „szesz- mentesbe” hívja az ifjúsági klub a fiatalokat. Egy-egy ldubest sok érdekességet ígér. Írókkal, alkotásokkal ismerkednek majd az ifjú irodalombarátok, saját maguk is pódiumhoz jutva. A kíváncsiak klubjának tagjai a felvetődő technikai-műszaki kérdésekre kapnának választ, soksok szemléltető kísérlet keretében. Valószínűleg kedvelt programja lesz ezeknek az estéknek „az én hobbym” című sorozat is. amelyben érdekes embereket mutatnak be, és a klubtagok is beszámolnak kedvenc időtöltésükről. A klub kamaratermében társastánc •keretében ismerkedhetnek a fiatalok a klasszikus és a modem táncokkal. És a fiatalok igénye, hogy na csak a tanév alatt, hanem a nyáron is együtt szórakozhassanak a klubtagokkal. Utánpótlás: a gyermekklubból Az ifjúsági klub utánpótlását az idei népművelési évben a tervek szerint gyermekklubban szeretnék nevelni. Hetente kétszer foglalkoznának a gyermekekkel, barkácsműhely. ben dolgozhatnának és az irodalmi színpad utánpótlása, a szavalok is itt ismerkednének a versekkel. Szinte helyes elképzelés, hogy délelőtt az ifjúsági klubot nyugdíjasoknak adnák át. ők is használhatnák azt a játéktermet, amelyet szintén az új művelődési házban kívánnak kialakítani, rexszel, billi- árddal, elektromos tivolival felszerelve. A nyugdíjasok segítségét is kérnék az ifjúsági klub munkájához. A TIT-tel közösen életre hívják a nők klubját és végre szeretnék létrehozni az értelmiségi klubot is. Barkács, fotoszakkör = stúdió Az új népművelési évben új szakköröket is életre hív a megyei művelődési ház. A szakkörök reggeltől késő délutánig rendelkezésre állnak majd az ezermesterkedő fiataloknak és természetesen a felnőtteknek is. A barkácsolóműhelyben fém-, fa-, üveg- és műanyagmunkákat végezhetnek el a szakkörtagok, szakértő nyugdí. jas szakmunkások tanácsait is igénybe véve. Szép feladatok várnak az új fotoszakkörre is. A stúdió rádiós és elektromos feladatokat végez majd, javít és épít, segédkeznek a különböző ünnepségek hangosításában, irodalmi rendezvények zenei aláfestésében. Komplex műsorok fesztiválja Egerben A megyei színpad az Egri nyár kulturális programsorozatában már jól vizsgázott produkcióival. Ősszel szintén folytatni kívánják ezt a jó hagyományt és felújítják a Fiatalok, ti című műsorukat. November elején Egerben kerül lebonyolításra az északmagyarországi területi komplex műsorok fesztiválja a Népművelési Intézet rendezésében. Debrecen, Miskolc, Tatabánya, Balassagyarmat, Budapest, Eger és Apc irodalmi színpadai csapnak össze olyan műsorokkal, amelyekben különböző művészeti lehetőségeket hoznak összhangba. Az új művelődési ház kamaratermében rendszeressé kívánják termi az Irodalmi Színpad előadásait, és állandó közönséget akarnak nevelni. A műsortervek között elsősorban szatirikus műsorok, Ka- rinthy-est és a szomszéd népek irodalmát felvonultató irodalmi program szerepel. A komplex műsorokba a különböző szakköröket és klubokat is be szeretnék vonni. Még az ősszel vendégszereplést is terveznek, Szolnokra, esetleg Győrbe. Változatos és gazdag programokat ígérnek hát a népművelők. Ezek a tervek elsősorban az új művelődési ház mihamarabbi átadását sürgetik. Gondolniok kell erre az építőknek is ... f. PA székesfehérvári honvédfúvósok koncertjéről A székesfehérvári honvédhelyőrség fúvószenekara kellemes meglepetéssel szolgált az Egri nyár vendégeinek, szombaton este a városi tanács dísztermében: egy jó erőkből és jól összeállított fúvósgárda — létszámát tekintve is Komoly egység — hangulatos és művészi műsorral szórakoztatta el az egri közönséget. Az est számai bizonyítják, hogy ez a zenekar komoly múltra és szép sikerekre tekinthet vissza. Műsoruk nem kerülte el a klasszikusokat sem, és mire a hangulatos hangverseny Gershwin Kék rapszódiájával véget ért, a lelkes közönség ráadást is kapott Uhlmann Trombita-vízesésének megismétlésével, amelyben a fúvóshangszerekre írt kompozíció valóban csillogott. Különböző korok és különböző stílusok keveredtek az est műsorában. Ez természetes is, mert nem könnyű feladat fúvósok számára olyan műveket találni, amelyeknek a hangulatát nem töri meg, nem alakítja át a fúvósok dinamikája. Dicséret illeti az együttest és vezetőjét, karmesterét, Borovy Józsefet, hogy Boyer Ariane-nyitányát, Moszkowszki Balett-keringő- jét, Kerekes János Boleróját, Marquine Spanyol táncát és a maga kategóriájában számunkra is már klasszikusnak tűnő számot, Louis Armstrong Saint Douis-ét ízléssel és a művek hangulatát jól közvetítve adták elő. Nagy József trombitaszólóját nagy tapssal jutalmazta a közönség. Az est szólistájaként Erdész Zsuzsa, az Operaház kolora- túr-szopránja lépett fel. Műsorát Kacsóh János vitézéből a Francia királylány dalával kezdte, majd Strauss Denevérjéből a Kacagó-áriát, Delibes Cadisi lányából egy forró ritmusú dalt és befejezésül Vin- cze Ottó lírai szépségű, kolo- ratúrszopránnak írott Boleróját énekelte. Erdész Zsuzsa orgánuma a néhol túl erős és kemény kíséret ellenére is érvényesült: színes hangja, bájos egyénisége és könnyed éneklése hangulatot teremtett és magával ragadta a közönséget. A kedvezőtlen és az akusztikailag, bántó légkörbe is vidámságot lopott azzal, ahogyan négy számát előadta. Nem mehetünk el szó nélkül az Egri nyár rendezőinek szombat esti házigazdái hibája mellett. A hiba — nemcsak egyszerű tévedés ez, hanem komoly hiba! — az volt, hogy egy akusztikailag teljesen elfogadhatatlan terembe bevittek egy viszonylag nagy létszámú fúvószenekart. Hiába nyitották ki az erkélyajtót, hiába igyekezett visszafogni a karmester a zenekart, a városi tanács dísztermében nem fért el olyan és annyi hang, amilyen és amennyi ezekből a fúvósokból — még pianóban is! — kitel- lett. A díszterem zenekarok és egyáltalán zene számára rossz tagolású, ide nem szabad hangversenyeket tervezni. Mentségül most bizonyára azt mondják az illetékesek, hogy a szeszélyes időjárás miatt • kellett ide áttenni az Egri nyár programját. Bárhová, de ide nem! Az egri zenekedvelő közönség ismeri e város koncertlehetőségeit, de ide és erre a hangversenyre nem jött el — alig voltak a teremben ötvenen —, mert nem szeret részt venni félresikerült esteken. Ez a rendezés és a közönség ilyen tüntető távolmaradása semmi esetre sem szolgálta a nagyszabású elgondolás további fejlődését. És mii szólnak a vendégművészek? (farkas) A grúz balett Szegeden Jago és Rodrigo. (Enyedi Zoltán MvSteüé) A világhírű grúz balettegyüttes —, amelyet a Szovjetunió három legjobb együttese között tartanak számon — Szegeden, a szabadiért játékok során, két bemutatót tart. Vasárnap Macsavariani Othellóját vitték színre. Paliasvili professzor, a Grúz SZSZK népművésze mondta —, aki az ünnepek alatt ugyancsak Szegedre látogatott — Macsavariani müve a grúz nemzeti balettművészet sajátos száma. Zenéje a grúz népzenéből fakad. Grúzia zenéje az európai, összoroszországi és, ikeleti hatások nagy konglomerátuma. Grúziában különösen fejlett ■az énekkari kultúra. A grúzok — olyan emberek is, akik sosem láttak kottái —, ha összejönnek, három szólamban énekelnek népdalokat. Macsavariani egyébként most fejezte be a Hamlet komponálását. Az Othello főszerepeiben Csabukianit, a Szovjetunió népművészéti továbbá Cignadzet láthattuk. Csabukiani 25—30 fős csoportjával szinte már az egész világot beutazta, iskolát teremtett balettjével a Szovjetunióban. Nemcsak táncol, szervez és nevel, koreográfiákat is ír, önálló baletteket, film-forgatókönyvet. Most ötvenhat éves és negyven éve táncol. Harminc táncszerep van repertoárjában. A grúz együttes másik bemutatója Szegeden TorQdze müvei a Gorda lesz. ti, F* vV\\\JK\\\\\\\\\\\\\>\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\^^^ II. A fiú legszívesebben kiro- hant volna a házból, de nem tudta elhinni, rogy Mrs. Field "nár halott. Bátorságot erőltetett magára, s »dalépett hoz- iá. Hátha még íl. Hátha csak rosszul lett. De rém, — ahogy negfogta a keiét, érezte, rogy jéghideg. Vírs. Fielden már nem lehe- sett segíteni. Francis lélek- (zakadva ro- aant és kiabált: — Segítség! Segítség! Mrs. field meghalt! Mrs. Field meg- nérgezte magát! Ez az öngyilkosság sokat bglalkoztatta a városka látóit. Az asszony előtt, a mé- egpohár mellett, az asztalkán !gy búcsúlevelet találtak. A leiéi szűkszavú volt, s nem válóit senkit. Mrs. Field haláláén is hű maradt önmagához. \ levelet az iskola főigazga- ójának írta. ő, a kötelességtu- iás példaképe, úgy érezte, hogy nég halála után is magyará- attal tartozik főnökének: „Uram, megdöbbentő dolog történt na velem az iskolában. Rövidlel azelőtt, hogy az első osz- ályos növendékeimet hazaen- íedtem. hivatott az igazgató, levezettek a tanári szobába, s ott az igazgató bemutatott • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. 1966. augusztus 16., kedd dr. Bonroynak, Mr. Muccinak és. egy gyorsírónak. Ebben a félelmet keltő légkörben különböző kérdéseket intéztek hozzám, mint egy vádlotthoz. Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyesmi fog történni. Nem mondták meg, hogy miért folyik a kihallgatás. Nem tudom elviselni ezt a szégyent. Nem tudom elviselni, hogy harminc évi becsületes szolgálat után még mindig nem bíznak bennem és vizsgálatot folytatnak ellenem, akinek semmi bűne nincs.” A városka lakói között szájról szájra járt, hogy Mrs. Field miért vált meg az élettől. A tanítónő reggel éppen karácsonyról, a szeretet, a béke ünnepéről beszélt tanítványainak, amikor az iskola igazgatója váratlanul berendelte magához. Az igazgató saját irodájából átvezette Mrs. Fiel- det a tanári szobába és bemutatta két embernek, akiket a tanítónő nem ismert, sohasem látott. Az egyik dr. John Bon- roy főigazgató-helyettes volt, a másik pedig Nicolas Mucci, a közoktatási tanács jogügyi titkára. Mrs. Field széles mosollyal, barátságosan üdvözölte őket. Alaptermészetéhez tartozott, hogy nem tudott rosszat feltételezni az emberekről. Maga jó volt, s mindenkiben csak a jó tulajdonságokat látta. A két férfi azonban korántsem viszonozta barátsággal Mrs. Field viselkedését. Kijelentették: — Azért jöttünk ide, hogy bizonyos kérdéseket tegyünk fel önnek! Egy hivatalos gyorsírót is hoztunk magunkkal, hogy feljegyezze az ön feleleteit. Figyelmeztetjük tehát, hogy ami most elhangzik, a későbbiek folyamán nem áll módjában letagadni... Mrs. Field csodálkozott. Hogy ő letagadna bárhol is, bármit? De nem volt idő a töprengésre. A két férfi minden teketória nélkül, agresszíven kérdezősködni kezdett. Mrs. Field politikai meggyőződésére és ismeretségi körére voltak kíváncsiak. Többek között arról faggatták, hogy „1940-ben vagy 1941-ben részt vett-e bizonyos kommunista gyűléseken”. A csendes szavú, meglehetősen félénk Mrs. Fieldet rendkívül megzavarták a magánéletét és politikai meggyőződését firtató, tolakodó kérdések. Megtagadta a választ azokra. Erre a két férfi azzal fenyegetőzött, hogy engedetlenség miatt vádat emelnek ellene. Sőt, még egy esetleges bírósági eljárásra is céloztak. A tanítás után Mrs. Field a tanítók szakszervezetébe sietett. Annak tisztviselője mindent elkövetett, hogy megnyugtassa az izgatott tanítónőt. A tisztviselő másnap délelőtt felkereste a közoktatási tanács elnökét, hogy tiltakozzék Mrs. Field meghurcolása ellen. De már elkésett. Akkor már Mrs. Field halott volt. A tanítók szakszervezetéből egyenesen hazament, leült, megírta a búcsúlevelet, s utána kiürítette a méreg poharat. Eredetileg az utolsó simításokat akarta végezni azokon a játékszereken, díszeken, amelyekét az első osztályosai részére tervbe vett ünnepélyre készített. A sok játék, csillogó karácsonyfadísz szépen összerakva ott volt egy kis polcon, nem messze Mrs. Field holttestétől . . . Francis Rowerst megrázta Mrs. Field esete. Nem értette, hogy miért kellett ennek a tanítónőnek meghalnia. Hiszen úgy szerette, úgy tisztelte mindenki! Az osztályban is folyt erről a vita. Rowers és még néhány gyerek felháborodottan tárgyalta az eseményt. Francis azon a véleményen volt, hogy Mrs. Fieldet lelkiismeretlen gazemberek kergették a halálba. A szüleitől hallotta ezt a véleményt. Apja különösen felháborodott a Mrs. Fielddel történtek felett. Átkozta azokat, akik folyton más fazekába néznek, szüntelenül szaglásznak, ahelyett, hogy a saját portájukon néznének körül — van ott elég szemét. — Pszt, csendesebben! — intette halkabb beszédre Mrs. Rowers a férjét. — Még meghallják. Öt gyereked van, Oliver, ne feledd! öt gyerek! így sem tudom, mi lesz belőlük, miként tudunk kenyeret adni a kezükbe. Ha pedig veled történik valami... 1948-ban történt ez , s Francis 18 éves volt. McCharty újra és újra figyelmeztette Amerikát, hogy el kell hárítania a „vörös veszélyt”. A fiatalember úgy gondolta, hogy McChartynak és híveinek igaza van, semmilyen eszköz nem elég erélyes, ha a vörös veszedelem elleni harcról van szó, de Mrs. Field nem lehetett vörös. így hát halála azokat terheli, akik a kommunisták üldözése közben megsértettek egy igazi amerikait. Az osztályban Francis véleményével, hogy Mrs. Field haláláért az őt meghurcolok a felelősek, legélesebben egy lány, Rosa Rubin szállt szembe. Gyönyörű, kék szemű lány volt, szőke haja, akár az arany. A fiúk legtöbbje, így Francis is, kicsit csapta a szelet neki. Rosa azonban fütyült a vele egykorú iskolatársak széptevéseire. Ügy viselkedett, mint valami hercegnő. Különösen lenézte azokat, akiknek családja anyagi gondokkal küzdött. Az ő apja „25 000 dolláros ember” — a helyi bank egyik cégvezetője. Rowersék jó, ha évi 3— 4000 dollárt kerestek. így hát még nem is gondolhatott rá, hogy Rosa valamikor szóba áll vele. A lány az egyik iskolai szünetben, amikor ismét Mrs. Fieldről beszéltek a diákok, megmondta a véleményét: — Tragédia ,ami történt, de nem kell akkora hűhót csapni az eset körül... Mrs. Field öngyilkos lett, mert gyengék voltak az idegei. Amerika akkor sem mondhat le arról, hogy megszabaduljon ellenségeitől, ha egy-két ártatlan is a föld alá kerül. Amerikaiak vagytok. nem? Hát számunkra mindenekelőtt Amerika biztonsága a fontos! Rosa Rubinhoz hasonlóan vélekedett az egyik tanár, Mark DeBoer tanár is, akit nemrégiben helyeztek az isko-, lába. Matematikát és fizikát t&- nított. Előadásaiból a diákok vajmi keveset értettek meg, de a tanár semmit sem magyarázott meg még egyszer. — Az életben is úgy van: ha valaki nem ért az első szóbók már hiába kérdezi meg újra —- mondta. — Amit egyszer hall az ember, azt tudni kell. Aki erre nem képes, az elbukik. Nálam is, az életben is ... Könyörtelenül megkövetelte a diákjaitól a feladott leckék de maga semmit nem tett azért, hogy meg is értsék az anyagot. A lányok és a fiúk úgyszólván kivétel nélkül gyűlölték ezért. DeBoernak azonban nem volt semmi önkritikája, s azt hitte, hogy diákjai rajonganak érte, s csak úgy csüngnek a szaván. Ezért aztán gyakran szónokolt, adott atyai jó tanácsokat. Mrs. Field halálát sem múlasztotta el kommentálni: — Ez az asszony meghalt, mert gyenge volt. Vegyétek tudomásul, hogy az életben csak az boldogul, aki erős, aki nem szentimentális. DeBoer folytatta volna, de megszólalt az iskola csengője. Nem hosszan, egyenletesen, mint az órák végén, amikor hallatára felsóhajtottak, megkönnyebbültek a diákok. Szaggatottan, parancsolóan berregett — s ha ez a jel felhangzott, rettegés lett úrrá az osztályon. A szaggatott csengőjelzés atomriadót jelzett. Persze, csak próbariadót — de hát ki lehetett biztos abban, hogy csak gyakorlatról és nem valóságról van szó? (Folytatjuk)
