Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

* HA ÉLNE, most lenne hat­vanéves. Talán alkotó kedve teljességében. Ez a szép gyűjtemény élete művének, glosszáinak, feljegy­zéseinek, kritikáinak, példáza­tainak eddig legteljesebb fog­lalata, Koczkás Sándor es Ma­gyar István szeretetteljes munkáját, a Magvető gondos kiadását is dicséri. Emlékezés kissé, de emlékeztető és fi­gyelmeztető. Az emberségre, az évtizedre, egy különös mű­fajra, a hírlapi cikkre és a humanizmusra mutatnak írá­sai. Szerzőjük egy embertelen évtizedben írta. A címadó feljegyzés 1939. szeptemberből való, amikor a EBERGÉNYI TIBOR: a ioronyar visszapillant bőlj, Visegrádi utca 20—24, Benyomások a Puszták népé­ről, József Attiláról írt tanul­mányai. Első feljegyzése 1927- bői való, az utolsó 1940 nyarán jelent meg a Nyugatban. Az első Móricz Zsigmond novel­lád kötetéről írta, az utolsót Radnóti verseiről. Közben je­lentek meg az Arbeiterzei­tungban, a Frankfurter Vol- kstimmeben, a Neue Büche­reiben. Utolsó kéziratában (Visszapillantás) mondta éle­téről: „Feladatom nem volt valami hálás. Illúziókat rom­boltam. tudatosan és elszán­tan. Üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem a hazug vigaszta­lód ást, Két, korbács és szá­TABAK ANDRÁS: Bálint Györgyre emlékesre népek Lengyelországra figyel­tet A varsói rádió már nem közvetítette Chopin lengyeiké­it, csak a bemondók olvasták kitartóan és hűvösen a hadi­helyzetről szerzett — olykor ellentétes — értesüléseiket és ilyenfélét mondtak: „Nem ve­szett még el Lengyelország!** „Még itt vagyunk r „Halkan és távolian jönnek a hangok, mint kopogó üzenetek a bete­metett tárnákból.” Szétron­csolt földekről érkeztek a hí­rek, mert Európa ekkor már nem volt város és táj, csak te­rep és hadszíntér. A jegyzet eszmei mondani- - alója az, hogy a háború le­döntheti az őrtornyokat és Vontvonalakba, a föld alá ényszerítheti a toronyőröket, he „... ha lent vagyunk is a iagy kavargásban, ha látszó- ag beleveszünk is az életbe: e i künk mélyén mindig meg :ell őriznünk a magunk külön ornyát és meg kell találnunk éha a madártávlat nagy pil- .aiiatait”. Két hadijelentés Kö­zött a „legmegbízhatóbb né­met szöveget”, Goethe Faust- it olvassa, a részt, amikor vnceus, a toronyőr még őr­helyén áll, mert mint más to- onyőr, ő is arra született, hogy ásson, nézzen. Félelmes kaland dereng itt! Láng lobog, rőten parázslik A mohos, kormos tetőváz, Tűzpokol vad torka ásít . „ mondja Lynceus. „Szépek vol­tak a könyvtárak és a gyárak, a falfestmények és a plaká­tok. Minden szép, volt mert minden élt, és mindent lát­tunk, mert egyszerre voltunk lent a sokaságban és fent a to­ronyban, mert hűek marad­tunk eskünkhöz, mert néz­tünk, láttunk” — írja Bálint. Pedig akkor már minden elmozdult helyéről, csak re­mény és a hit élt emberekben és írókban, hogy „néha még elővehetjük Goethét és a töb­bieket, hogy még elérhető tá­volságban vannak a nagy szö­vegek .. Cikkei hétről-hétre Jelentek meg különböző napilapokban és folyóiratokban. Ezt a glosz- szát megelőzte Az első nap, a Notturno, „Gyönyörű képessé­günk a rend”, A kígyók halá­la. A szavak emberei című jegy­zet. Feljegyzések sora tartozíK itt össze. Mint a történelem- könyv lapjai. Ha nem is ma­radtak volna meg a hivatalos hadijelentések, katonai szak­értők és okos hírmagyarázók jegyzetei, ezekből a naplóré­szekből rekonstruálható lenne az első háborús hónán törté­nete. Bombák hulottak Varsó belvárosára, biztonsági okok­ból kiirtották a londoni állat- kert hüllőit, Pesten zánor fu­tott véjdg az utcákon. Ez volt a hónap, amikor nem gondol­ta, hoev évszázadunknak ez a második háborúja hat évig fog tartani és befejezéseként vala­hol ledobják az első tömeg- pusztító fegyvert. ★ AMIKOR RADNÓTI 1943. elején eltűnése hírét hallotta, az ötödik eclogában idézte félmondatokban, történetek­ben, elmosódó alakját: „... Már szálldos a hó a mezőkön. Eltűnt, — koppan a hír. És dobban, dermed a szív bent. Két bordám közt már feszü­lő, rossz fájdalom ébred, reszket ilyenkor s emlékem­ben oly élesen élnek régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat, mint a halottakét — . ...” ★ NEM VOLT toronyőr. A mindennapok harcaiban élt. Kitartóan hallatta vélemé­nyét, állást foglalt valami mellett és ellen, „konokul hir­detni az igazságot a tömeg igazságát, akár van tömeg a közelben, akár nincs. A jövő­höz beszélni, akármilyen gú­nyosan szól is közbe a jelen. Vállalni — szükség esetén — a legnehezebbet, az egyolda­lú szolidaritást” — írta 1937- ben. Veszélyek között, a lét és nemlét határán, ahol minden váratlan és kiszámíthatatlan, a líra, a glossza, a napló, a kor jellegzetes műfaja. Csak így és ebben a műfajban fejezhet­te ki önmagát. Ha nevét . és munkásságát idézzük, lehetet­len nem idézni József Attilát, Radnóti' Miklóst, Révai Józse­fet. vagy Derkovicsot Ahogyan a francia irodalomban Malra- ux előkészítője Sartrenak, úgy ő elődje a felszabadulás utáni esszéfró nemzedéknek. ★ A HARMINCAS EVEK ele­jén került kapcsolatba a kom­munista párttal. Egyéni érde­keit igyekezett azonosítani a néppel és a polgári demokrá­cia ideológia korlátáit széttör­ve jutott el a marxizmusig, a forradalmi mozgalomig. Mun­kásságának leggazdagabb sza­kasza az az idő. amit a párt legális folyóiratánál, a Gon­dolatnál töltött. Itt jelentek meg többek között Thomas Mann ás a fasizmus, A báze­li harangok (Aragon regényé­mok — emlékeztem, hogy ez az élet. Tudtam, hogy eszerint kell élni: nyitott szemmel, ke­ményen és szomorúan. Rendre kell törekedni és az álmoknak már csak a világos megfejtését szabad leírni... Védtem valamit, amit ma már egyre kevesebben véde­nek. Elszánt voltam és követ­kezetes, ét talán nem volt mindenben igazam. Mindent összevetve: érdemes volt.” 1942 tavaszán kémkedés gya­núja miatt letartóztatták. Né­hány hónappal később bizonyí­tékok hiányában szabadon bo­csátották, majd egy munka­szolgálatos századdal Ukrajná­ba vitték. Itt halt meg 1943. elején. ★ Évtizedekig méltatlan közöny és tömegsír homokja takarta. Százezrek olvasták és olvassák. Marxista szemmér­téket, hitet a megismerhetőhöz, arányérzéket, józanságot, fe­gyelmet, hűvös szenvedélyt tanul tőle író és olvasó. Hős volt? Az utolsó töltény­ig harcolt? Igen. A jóért har­colt a közönnyel és értetlenség­gel szemben. A kor széttör­delte tehetségét, ezért is nem alkotott nagy terjedelmű mű­veket, de ahogy most összeáll életműve, az ember arra gon­dol, hogy nem is a művek so­kasága határozza meg az írót, hanem a gondolatok nagysá­ga és mélysége. Milyen embereink is voltak nekünk! Amikor közöttünk járt. nem tudtuk, hogy az il­legális párt tagja. Hallgatag és szerény volt. Jóval halála után ismertük fel, hogy a kom­munistát embersége, szerény­sége és munkája jelenti. Izgalmasan, szellemesen, ér­dekesen és alázattal írt. Ren­geteget dolgozott. Életműve szocialista örökségünk. ,A/\A/WSA/\/WVV'/NAAA/\/WVW\AAA/\AA/VNAAAAAA/SAAAAAAAAAAAA/VAAA/WVV ROBERTO ROVERSI: Vasárnau a Pó mentén Ny- ydresti parton, elhagyott mezőkön, hol a P6 árja sóhajt, befestődik a kender az alkony mélabús porával. A hold kocsmába száll a férfiakkal; szikár erőt, valami ősit hordoz a bátrak arca. Az öreg tanya hallgat. Füst nyomja fel a földet a határtalan ég veres ködéhez. Remények álma száll tornyokról, háztetőkről; félig hunyt szemmel, hullt levélként térdükre simuló tenyérrel mennyi remény van itt is a szikárak között a kocsma-lócán, míg üres poharukba rezdűl a harang kondulása. Néma alakok ott az új, az egyetlen nap árnyék a falu kocsmájában, melyre a nyájjal együtt találtam ünnep este, hol a Pó árja sóhajt. (Fodor András fordítássá R. Roversi az olasz költők fiatalabb nemzedé­kének egyik jeles képviselője. ' *vwwwvwwwwws/vvvwvwwvwvvvwvwv^wyMMyyM^yMMyyyM^ Ilyenkor reggel 1?rAe. su^ara1e~ ......................v* ■- ban táncol a napsu­gá r. A tető felett nedves orrú szél kerget fürge vinnyogással egy porgomolyagot. Csendes a ház. Majzikné, a házmester, fogja a söprűt, kijön az ajtó elé. Reggel már söprögetett a portája előtt, de szereti a tisztaságot meg az asszonyok reggeli pletykáit. Ma azonban te­remtett lélek síancs a folyosókon. Szombat van, sietni kell a főzéssel. Korán jönnek a férfiak a munkából. A konyhákból könnyű szagok szállnak. Majzikné megkerüli a virágágyai, elindul körbe az udvaron. Terebélyesen elvonul az ablakok alatt és sorra beléjük szagol. Néha ; megtorpan, a homlokát ráncolja; nem akarja összekeverni a szagokat. Gárdosné, például, az orvos felesége, serpenyős húst süt, amit nem szabad összezagyválni a Bokáék ablakából szálló lencsettlattak Bokáéknál gyakori a len­cse és gyakori a perpatvar. Talán épp a lencse miatt. Boka nem szereti a lencsét. Ha szöges bakancsával végigdübörög a folyosókon, Maj­zikné már fogja is a söprűt, ballag fel az eme­letre. Odasettenkedik az ablakhoz, úgy tesz, ; mintha szorgalmasan söprögetne, holott csupa fül, minden neszre felfigyel, minden szófosz­lányt elcsíp Néha még leskelődnie sem kell, csak kiáll az udvarra és a porolónak dőlve hallgatja a Boka ordítását. Olykor belefárad, elfullad a hangja, és az asszony szüppőgését is hallani. Majzikné borzasztóan sajnálja. Ha csöpp sütnívalója lenne, rég otthagyta volna az urát. Majzikné megkerüli az udvart, visszaérke­zik az ajtaja elé. Nagy sóhajtással már be is fordulna rajta, amikor jön a köszörűs. Cigány. Szép szál ember, gyűrött arcú, korom szemű. Karján csomósán feltűrve az ingujj. Zöldre pingált köszörűstaligát himbál maga előtt, zöld a fején a zsinóros kis kalap is. Illendően oda- bókol a házmestemének, a kalapját is meg­emeli. Puha talpon járva gurítja be a kocsit az udvarra. — Köszörűs! Itt a köszőrű-ü-üsl.. ' Majzikné fellép a küszöbre, sután lóg ke­zében a söprű. Micsoda köszörűs! Ez megint valami új dolog. Majzikné falhoz támasztja a söprűt, és nagy buzgalommal igyekszik néhány rokonszenves vonást fölfedezni a köszörűs ké­pén. Mert náluk aztán garmadával akadna munka. Az ura már hetek óta eszi a lelkét, hogy teli az eszcájg életlen holmival. De hátha kereket old a sok késsel? Nem strázsálhatja el mellette a napot. A köszörűs megtörll a homlokát, másodszor is elordítja magát. A folyosóra kiugrik egy ; gyerek, kinyújtja a nyelvét, öklét rázná felé­je, csakhogy mellette ott • házmestemé. Ki tudja, talán még ebből is civakodás adódnék. Az emeleten elöszállingózik néhány asszony. ; Összeverődnek Gárdosné lakása előtt, tana­kodnak. Mindegyiknél lapul a sublótban csor­ba kés, életlen olló, de ilyennek adni? Már csak. Gárdosné miatt sem. Nem szereti őket. Azt mondja, tavaly a piacon ellopták az er- ! szényét Patyolatfehér Köténye van, szemüve­— .-----gét törölgeti. *- N o hiszen! — szól szájbiggyesztve. Er­re se bíznék munkát És az asszonyokra néz. Azok bólogatnak, bár szemük szaporán forgolódik az udvaron. Lehet ugyan a sarki boltban is köszörültetni, de ott napokig elkoslatnák rajta. Késre meg szükség van, azt már igazán szégyen a szom­szédasszonytól kérni. A köszörűs még egyet, utoljára, kiált, az­tán szedi sátorfáját, baktatna kifelé. Akkor a földszinten nyílik egy ajtó, kiszól Szabóné. — Várjon! És odaad egy ollót meg egy kést. A köszö­rűs megnyálazza az ujját, szakértelemmel vé­gighúzza a kés élén. Majd megpörgeti a ma­sinát, a kő felett felszikrázik az acél. Közben fölveti a tekintetét az emeletre. Az asszonyok izegnek-mozognak. Mégiscsak le kéne vinni azokat a késeket! Gárdosné nem szól. Fölteszi pápaszemét, és gúnyos mosollyal bemegy a lakásba. Az asszonyok egymásra pillantanak, behúzott nyakkal hallgatnak. így is, itt van ni... máris megsértődött! Igaza van, de ha egyszer a késeket meg kell fenni... A kit Sipóczné azt tanácsolja, vigyék csak le a késeket, de tartsák szemmel a köszörűst. Felváltoa. Tiz percet mindnyájan kiszakíthat­nak a főzésből. Jó ötlet, tetszik. Sipóczné megy le először, egész csokor kés csillog a kezében. Átadja a köszörűsnek. Az kezicsókolommal köszön. Sipóczné a porolónak dől, vizsla szem­mel méregeti a férfit. De az rá se hederit, hosszúkat fütyülgetve végzi a munkáját. Gö- csörtős ujjai közt süvít a kés. Sipóczné unja meg előbb a hallgatást. *- Soká készül el vele? — kérdezi, mert nem az a fajta, aki sokáig állja szó nélkül. >— Pár perc, kezicsókolom... A köszörűs ujja közé csípi a kést, a vilá­gosság felé tartja. Szikrázik a kés lapja, gyön­gyös fonálban fut róla a fény. Hunyorgó szem­mel vizsgálgatja, majd megfordul. Éppen Maj­zikné csoszog ki mogorván a konyhájából. — Itt van, no! Vegye el ezt is... Neki is kezicsókolommal köszön, de már kerekebb kedvvel és a szemében is bujkál valami fény. Gyorsan elfödi a száját. Ügy tesz, mintha rájönne a köhögés, pedig a nevetését nyomja eL Kisvártatva megérkezik a váltás. Bo­- ........... káné siet le az emeletről. Ép pen a rántást kapta le a gázról, kezén még csillog a zsír, útközben törülgeti a kötényébe. Sipóczné fellélegzik, cinkos tekintetet vet rá, és bandukol fel a lépcsőn. Bokáné is a poroló­hoz megy, 6 is nekitámaszkodik. A köszörűs már érti a dolgot. Nyel egyet, az asszonyra pillant, aztán rajta is marad a tekintete. Jó­formájú asszony. Gömbölyű a karja, párás a szeme. A köszörűs kidugott nyelvvel szorgos­kodik, de olykor felpillant, fekete szeme vé­gigsuhan az asszonyon. Bokáné látja ezt és zavarba jön. Ez a fajankó még azt hiszi, hogy miatta ácsorog itt, mikor száz dolga is akad­na! Bolondság ez az őrködés! Csak a napot lopja az ember, összekapja vállán a kendőt, a mellére húzza, a kapu felé tekintget. Nem fordul a köszörűs felé, azért se néz rá, de ér­zi, hogy az egyre többet pislog feléje, s egyre kevesebbet törődik a késeivel. Bosszús, de va­lami jólesó-félét is érez. Nevetséges volna, fut rászólna. Senkinek sem tilthatja meg, hogy nézze. Ez is csak olyan ember, mint a többi. A köszörűs leveszi a kerékről a kést, az uj­jai közt forgatja. i- Kibomlott a cipője — szól csendesen. Bokáné elpirul, először azt sem tudja, mit tegyen. Lesimítja a szoknyáját, a férfire pil­lant <— Köszönöm *» mondja 6 is csendesen. Leguggol, bizonytalan ujjal befűzi. A köszörűs még a kereket is megállítja. Tágra nyílt szemmel csodálja a lehajló asz- szonyt A fehér lábszárát nézi, nem tudja el­szakítani róla a tekintetét Elmosolyodik a bajsza alatt, talán gondol is valamire. Az­tán meglóbálja a kést, csillámló tűzkőit húz vele a levegőben, és ismét a pedálra tapos. Fürgén pattogtatja tovább. Később a kövér Vértesné ereszkedik le a lépcsőn. Bokáné félszegen a köszörűsre moso­lyog, elsiet Az megint félbehagyja a köszörü­lést lopva utánanéz, a lépcsőig kíséri a sze­mével. Csak azután fordul mogorván Vértes- néhez. — A két fanyelű a magáé? Vértesné bólint, szusszant is hozzá egyet, de szólni nem szól. Hasához szorítja a darálót, kávét őrök Orra hegyére tűz a napsugár. A koSZŐrŰS délre végez a munkával.- _ _ Körülhordja a ház­ban a késeket, összeszedi a pénzt. Bokáné aj­taja előtt sokáig időzik. Az asszony kapkodva kotorászik a táskájában, egyesével pengeti a markába a forintosokat. Az asszonyok közben fejben összeadnak, kivonnak, nehogy becsapja őket a köszörűs, ö is számol, dünnyög magá­ban. Zsebre vágja a pénzeket, majd meggon­dolja magát, öt forintot kivesz, a tenyerén tartja. •- Többet adott — mondja Bokoriénak, -t Maga öt forinttal többet adott. Nem szól egyebet. Nekirugaszkodik a ko­csinak, nagy csattogással a kapu felé lódítja. Az asszonyok még egy darabig a folyosón ácsorognak. Bokáné marad kinn legtovább. A forintotokat szorongatja a kezében. A KÖSZÖRŰS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents