Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

..............................................................^.n.,vf -lnAn.WLfVT.T.

(Arn JKNOt

JKVGENYU TMDKUKO?:

Minden öregszik

Minden öregszik. S mi m*gör»ymúetí.

azon a régiség varázsa van: a múzeumokban íjak, tegezek, ásító lórések a várfalon, s az erdőn óriássá nőtt platánfa...

Fordul az idő, sok év elszalad,

t egyszer, így szokás, titkok patinája lep be engem is.

Mint a tárgyakat! (Fordította: Kovács Sándor)

^Végtelen nyári nap.

Piros üdvösség, málnabokrok, végtelen a nap, hosszú az út, pőrén állok, a szél kifosztott, s buldog: az erdő irgalma jut.

Végtelen a Nap, az idő is,

puha a fű és mély az árnyék,

csoda pattan a semmiből is, lepketánc, habos, könnyű játék.

Színes tánc, könnyű lepke álom, a zárt szemhéjon már nem

látszik,

szél kelt, az tetőt megtalálom, s elérek rajta még hazáig.

WALTER KAUFMANN:

A kisfiú, old még nem vott egészen ötéves, körülsétált a parkban és öntudatos büszke, séggel mutogatott a virágokra.

— Az piros, ez kék, az sárga, az meg lila — mondta a fiatal nőnek, aki egy gesztenyefa árnyékába húzódva ült a pádon. Rámosolygott a kisfiúra, ki a bíztató mosolyt látva odatelepedett mellé a padra, s állhatatos pillantással fürkészte.

— Nos, mit nézel? — kérdezte a lány.

— Téged, Kate t“> felelte a

gyerek, csak azért, hogy ezzel is megnyújtsa a meleg szeretet, bizalom perceit, hogy élvezze ezt az érzést, amely mindig átjárta őt, ha Kate elvitte sétálni, nyugodt és elegáns otthonukból, ahol mama uralkodott fenségesen.

Kate átfogta « vállát, engedte, hogy nekitámassza a fejét és belecsókolt puha fürtjeibe.

Amikor az idő hűvösebbre

fordult és a szél felkapdosta a leveleket, • lány felállt, kézen

FARKAS ANDRÁS}

Drága gólyák

fogta őt és a park kijárata felé vezette. A kisfiúnak úgy tűnt, hogy Kate most valamilyen kellemes emléket iáéi fel magában. Sötét szemei elgondol- kodónak tűntek, de ajkai szélén egy kis mosoly játszott. Hogy meghízott az utóbbi időben — gondolta a gyerek. Ügy látszik igaz, amit mondanak, hogy egy kisfíúcska növekszik benne. De mindez mégis különös és ijesztő dolog, még elképzelni is, hogy olyan sokáig tartózkodik ott bent a sötétben. Emlékezett rá, amikor az édesanyja megmondta neki: „Kötnek kisbabája lesz", de

amikor 6 tovább kérdezősködött, hozzátette: „Nem, veled egészen más volt a helyzet. Egy gyönyörű szép, hófehér góDalok a honvágyról

Aranyos őszön, lenge nyárban

Sok ország hív, hogy mind bejárjam.

És idegenben mindenütt A jó magyar szó szíven Rt

Idegen utak megragadnak,

De búcsút intek az utaknak,

Mert visszahív az üzenet

Határok és hegyek felett

ír.

Sok éve már, ravasz tavaszban,

Csak úgy, észak felé utaztam.

Megszólítottak. Nyelvemen Bottlott a szó, az idegen,

De • barátban, az igazban

Indult a válasz: Szép tavasz van Ó, Budapest és Debrecen,

Háború volt — emlékezem —

m.

rtt van hazám! Hát lenne máshol?

Te, buta ész, hiába játszol!

Az ember ember mindenütt,

Lehetne máshol nagyszerűbb.

De itt a szó semmit se másol,

Itt minden száll szívből, kapásból,

Itt hogyha mozdul szellemem,

Nem ül ólmos súly nyelvemen.

nr.

Ha álmodom, ha félig ébren,

Időben, dalban és a térben Kinyitni kívánom magam,

S a vallomás jő, súlytalan,

Nem mondják róla, hogy nem értem,

De azt se vágják rá, hogy érdem,

Ha szólok, elszólom magam,

Hatásának határa van.

V.

Ez az a Jó: szavak határa.

Nem is tekintek más határra,

Csak arra, mit szelíd szívek Koszorúznak mindenkinek.

Honvágy van itthon is, hazára Mégis kint gondolunk. Az árva Ott mondja néha bárkinek,

Hegy az érzés mért lepte meg.

VI.

Belül, bevallottan, magunkban Él a tudat, hogy egy honunk van,

És élet s nem véletlenül

Azon a pályán, hol ma untán

Számoljuk azt, hogy mennyi múlt van,

De holnap ú'j tervünk hévül Lázakban és szeplőtelenül.

VII.

Az az ajtó és az az ablak,

Ahol a léptek megszakadnak.

Ahol sok emlék megpihen Évek tágas gyűrűiben,

Századszor megvallom magamnak:

A végső dolgok messze vannak,

De nincsen messze semmisem,

Ha az enyém és elhiszem.

^***ééAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAVA^WA\\\W>V>|VWVWlUVVVUV

lya tett le téged az ablakpárkányunkra.*

— Kate — szólalt meg — hogy lehet, hogy engem a gólya hozott, a te kisfiad pedig te benned van?

— Azért van így — felette Kate kis mosollyal, melyet alig _színezett át a meghökkenés — mert a te édesapád gazdag, az

én kisbabám apja pedig szegény.

— És a gólyák nagyon drágák?

— Ügy vám — mondta Kate — nagyon drágák.

Hirtelen sietős léptek dobogását hallotta a hátuk mögött. Megfordult, majd Kate is, s észrevették, hogy egy széles vállú, magas férfi közeledik feléjük. Gyűrött sapkát viselt, kopott bőrzekéjének ujja alig ért tovább a könyökénél.

— Mit akar ez a bácsi? — kérdezte a gyerek.

Kate nem felelt, csak elengedte a kezét A kicsi úgy érezte, mintha elhajították volna. Kate ijedt arckifejezése még jobban megrémítette, halálos csendben figyelt

*- Kate — szólalt meg a férfi, amikor hallótávolságon be lül került — hála a sorsnak, hogy megtaláltalak.

Mi történt? — sürgette a, lány izgatottan.

— Heint letartóztatták és; Erwint is. A rendőrség ott járt'• a szobában, mindent felforgat tak, s elvitték a könyveket, meg a röpiratokat.

— Mit tehetünk?...

A férfi arca megkeménye-,

dett, szemei összeszűkültek.

— Azonnal menekülnünk kell. Most. Ebben az órában.

— Az én állapotomban? Hogyan?

— Át kell jutnunk a hatá-, ron. Vidd haza á gyereket 'és' légy itt újra félóra múlva. Si-\ ess!

— Képtelen vagyok ilyen', gyorsan...

!— Meg kell próbálnod!

A fiúcska kitépte magát Ka te kezéből, amikor az megindult vele hazafelé. Mérges te kintettel nézte a férfit.

— Nem szeretlek téged —; mondta.

— No, gyere gyorsan kicsikém — biztatta Kate.

Nehezen, vonakodva megin-' dulf o lány után. A bőrzekés', férfi csak állt a virágágyak kő zött és nézett utánuk.

— Visszamész hozzá? — kérdezte a kisfiú a lányt.

— Igen, kicsikém.

—v Engem már nem sze

retsz?

— Természetes, hogy szeret lek. Tudod, milyen nagyon kö zel állsz hozzám.

— Miért sírsz?

— Dehogy sírok — szólt Ka te, s akaratlanul megtörölte arcát a kezefejével. Egy hajtü, közben lehullott a földre. A; gyerek lehajolt, hogy megkeresse. — Hagyjad — sürgette, s; hátravetette a haját, mely' homlokába hullott. — Gye-', rünk gyorsan.

A harmadik sarok után már', feltűnt az elegáns villa a nagy lombú fák között. A fiatal nő

néhány pillanatig habozott,

majd magához húzta a kisfiút: és szorosan átölelte. A kicsi, érezte amint az arcán végig-, folynak Kate könnyei. Ajka', remegni kezdett.

— Nem jössz vissza többé; Kate?

■— Egy darabig most nem.

— Szeretném látni a kisfiádat, ha megszületik.

— Majd egyszer elhozom. Most szaladj befelé!

t- Gyere velem! — kónyörgött

a gyerek.

— Nem lehet. Kérlek, kérlek kicsikém. .

A lány elengedte őt, s a kis-', fiú végignézte. Hirtelen idegen-', ne): tűnt a számára, úgy érezte, mintha egy hideg kéz érintené meg a tarkóját. Egyszeriben szörnyen egyedül maradt a világon. Megfordult és futni kezdett a fákkal szegélyezett úton, be a villába.

1933. angusztását írták, vala hol a Ruhr-vidéken, Németországban.

Ford.: Zilahi Judit

Walter Kaufmann Ültben született, Berlinben. A. nácizmus elöl Ausztráliába1 menekült, a Itt utcai fény-; képészként, dokkmunkás-' ként, matrózként kereste kenyerét. A háború Idején kezdett Írni, több regénye, elbeszélése Jelent meg, mindezeket számos európai; nyelvre lefordították. Jelen-; leg a Német Demokratikus Köztársaságban éL

Valaki sír. Ha nem sír, ügyse bánon*.

Megvénültek a kerti törpék.

Makacsul ég a lomb az ágon, aki létéi "lé, rég megölték.

Zuhog. Elült darázsraj lett a város, letört a sánta tölgyfa ága, — no semmi baj, pihenj el és aludj, hajnal lesz nemsokára.

AAAAAAAAAAAAAAA/WVVVAAAAAAAA^/VSAí^AAAAAAA/VVVVAAAAAAAAAA^AíVVNAAAAA^VVVNAAA/V^AíVNAAA^^

Élő irodalom:

A bolgár líra antológiájának margójára

(Bolgár költők antológiája. Bp., 1966.)

„Ember, ha jól is élsz, meghalsz, és helyedbe más születik.” Omurtag kán nagyobb dicsőségére véste a sziklába e szavakat az ismeretlen szerző még a IX. század elején — bizonyára nem is gondolva azzal, hogy a késői utódok majd ettől számítják a bolgár műköltészet (s az egész bolgár líra) fejlődésének kezdetét. Mintha szimbólummá nőtt volna az a kőbe vésett írás, több mint egy évezrede dacol az idő és a történelem viharaival. Ahogyan az egész bolgár költészet is. Mert nem sokkal a híres „tirnovói felirat” elkészülte után zseniális költészet terem bolgár földön a nagy szláv apostolok, Cirill és Metód jóvoltából, de a XI. század hajnalán (1018-ban) már a bizánci hódítás vet gátat e gazdagodó líra továbblendülésónek. Persze, a folytonosság — ha gyengébb erőkkel is — megmarad: zordon, de biztos védelmet nyújtó hegyeik között meghúzódó kolostorok lakói tartják ébren a bolgár litera- túra már-már kihunyni látszó fáklyáját. Az irodalom ujra- izmosodása persze mégis csak később következik el, valamikor a XIV. században, sajnos, ezúttal sem hossza ntartóan. A virágzó bolgár földet elözönli a török, s ötszáz éves uralma nemigen kedvez a bolgár nemzeti kultúrának. S mégis, az ötszáz éves rabság ellenére is van bolgár vers, bolgár költészet. Igaz, hogy íratlan, szájról szájra hagyom ányozódva terjed, de annál inkább lombo- sodik, mint a szépen növő fa.

A bolgár líra most megjelent antológiáját lapozva gondolkodni kényszerülünk a bolgár népköltészet páratlanul gazdag anyagának olvastán. Mennyi keserűség, lemondás és mennyi vágy, felfelé törekvés csendül e dalokból, s még tovább: micsoda poézis! ötszáz év minden elfojtott-könnye, a hazai rögért ontott vér gyöngyözik benne. Káprázatos a világ, amely elénk tárul itt: Krali Marko, Momcsil, meg a hajdútok világa. Mert ez a három főtéma áll az énekek középpontjában, noha olykor feltűnik a híres Janku- la vojvoda is, a „dicső Hunyadi János.” Mint ebben az éneikben is:

Mulat Marka a hideg ivóban, Marko előtt tüzes piros bor van,

körülötte ülnek öt vitézek. Marko után a második Milos, a harmadik Jankula vojvoda, a negyedik Momcsil híres harcos

az ötödik Gruica legényke, a hatodik a Hatszárnyú Relju.

Csoda-e, hogy a XIX. századdal meginduló bolgár szabadságtörekvések — mozgalmak lírája is erről a tőről sarjad? Egyáltalán nem, sőt szükségszerű következmény, hisz a XIX. század elején a nemzeti újjászületés gondolatát megszólaltató líra számára vajmi keveset nyújthattak az előző, régi századok egyházias, amúgy is gyér irodalmi hagyományai. Annál többet a szabadság eszméjének jegyében fogant népköltészet. A ma már világirodalmi nagyságként számontartott Hristo Botevet például „a hajdutélet veszélyekkel terhes szépsége ihlette legszebb dalainak megírására”! S ezzel — s tudatos költői programja kialakításával — méltán válhatott a bolgár költészet újjáteremtőjévé, mondhatnánk: a XIX. század viszonylatában a bolgár Petőfivé...

Az antológia XIX. és XX. századi anyagát forgatva lenyűgözve állunk meg megint. Micsoda heroikus erőfeszítés eredménye volt az ötszázados lemaradás pótlása. A XIX. század romantikától fűtött, majd meg a szabadság gondolatával — eszméivel átszőtt költészete olyan alapot teremtett, amó lyen a XX. század nagyjai már európai XX. századi értelemben, európai lírát hívhattak életre, P. Szlavejkov és P. Jávoron, no meg Dimcso Debelja- nov lesznek az európaizálásnak kiváló mesterei. Kiváló forma- érzék, mély lírai szubjektivitás* érzelmi gazdagság a legfőbb jellemzők itt, mint legfőbb művészi eredmények. S ezen » már XX. századi előzményen léphet a színtérre az első szocialista bolgár költő Hriszto Szmimenszki személyében. Proletárköltő volt 6 a szónak lehető legátfogóbb, legteljesebb értelmében. Versei nemcsak „deklaratív jellegűek”; gazdag formavilág, hallatlan nagy kifejező erő, sajátos szimbolizmus teszik változatossá. „Közéleti szenvedélytől feszülő szimbolista és realista versei egyaránt arról győznek meg bennünket, hogy szocialista költő, hogy a bolgár munkás- osztály mindmáig legnagyobb forradalmi énekese.” — olvassuk Juhász Péter szépen korrv ponált, a kötethez utószóként csatolt tanulmányában róla.

Ami Szmimenszki után következik a bolgár lírában, arról ezen a helyen aligha célszerű bármiféle részletezés is. Az utóbbi három évtized során számos kiváló lírikus lépett a bolgár irodalom színpadára, olyanok, mint Atanasz DaZ- csev, Nikola Vápcarov, vagy az újabbak közül Bogomil Rajnov, Bozsidar Bozsilov és mások. Mindannyian az évezredes bolgár líra hírnevének öregbítői, kivált az olyanok, mint a második világháború alatt mártírhalált halt Vapcarov, a modernizmus elemeit, s a szocialista világszemléletet átfogó művészetével...

Melegen ajánlhatjuk az antológiát a bolgár költészetért megismerni akaró minden versszerető olvasónak.

LAlrft

BŐS* JENŐ:

Zuhog