Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

_ TfUc. Mt He- macyeiek nnttdt gyttmöl. •lénA'bén for- abpjáa némi tfttéoetérffl. HSsfink „Sskora” i tudják, hogy a «Cny- nyetennoitésnek több évszá­zados hagyományai vannak. A tizenharmadik századtól talá­lunk írásos feljegyzéseket ter­mesztésével kapcsolatban. Do­kumentumok tanúbizonysága szerint 1540-ben a Tárná men­tén már Jelentős területen ter­melték a már akkor is köz­kedvelt gyümölcsöt Lippai Já­nos; tPasoni kert** című mun­kájában 1664-ben már részle­tesen foglalkozott a eBnnye- termesztésseL Az eaerkilenc- százas évekig nálunk kizáró­lag helyben, vetéssel szaporí­tották és csak később tértek át a Jelenleg is alkalmazott gyepkockás módszerre. Az 1900-as években a pesti piaco­kon is megjelenik a Heves me­gyei dinnye és a zöldségkultú­ra fejlődésére jellemző, hogy 1903-ban Hatvanban már 3 na­pos aöldségkiállítást rendeztek, ahonnan a dinnye sem hiány­zott Az első dinnyeexportról Kemény György. „Heves vár­megye közgazdasági leírása" című munkájából értesülünk, amely szerint 1906-ban már néhány külföldi ország piacán k ott volt a hevesi dinnye. A húszas években a dinnye­termelés visszaesett, majd tíz évvel később újra fellendült és a megyében 1936-ban már 2958 holdon termeltek dinnyét. (Ma 25 százalékkal kisebb terüle­ten). Kíl, Csány, Heves E három község határát és szomszédos területeit tarthatjuk a dinnye „őshazájának”. Ezek­ről a vidékekről szállítottak máshová dinnyét és ezekből a falvakból került ki a legtöbb dinnyéhez értő szakember is. Az idők folyamán természete­sen új dinnyetermelő terüle­tek Is hírnevet szereztek, ugyanakkor a legrégebbiek kö­zül (Csány) jelentősen vissza­esett, régi, patinás hírneve megfakult. Igaz, hogy a csányl dinnyés még ma is országos hírű, a csányi dinnye viszont mind mennyiségben, mind mi­nőségben elveszítette előkelő helyét. Ezt sokan azzal ma­gyarázzák, hogy „unottá” vált a talaj, mások másfajta követ- . keztetéseket vonnak le a je­lenségekből. Bizonyos, hogy ma bármely más dinnyetermelő te­rületen jobb minőségű dinnye terem, mint Csányban, a diny- nye őshazájában. Néhány szót érdemes szólni a csányi diny- nyésvándorlásról. A folyamat 1930-ban kezdődött. Ekkor Csány lakossága 6500 volt, tíz évvel később 4500, újabb tíz év után 1952-ben már csak 3700 volt a lakosság száma. A csányi dinnyések érdeme, hogy az ország más vidékein Is meghonosították ezt az ízletes gyümölcsöt. Favorit a Sugár Baby Soha nem látott gyorsaság­gal szaporodott el megyénk dinnye-vidékein ez a dinnye­fajta. Legelőször 1963-ban ke­rült a megyébe és rövid, 2—3 év alatt a görögdinnyés terü­letek 50 százalékát hódította eh Ez a görögdinnyefajta mind • termelők, mind a fogyasztók kedvence. Minden korábbi fajtánál rövidebb tenyészide­jű, nagyobb hozamú, színe és íze megnyerte a tetszést. Ille­tékesek véleménye szerint né­hány év múlva a Sugár Baby és a Zardecky fajták úgyszól­ván minden más fajta dinnyét kiszorítanak. Cukordinnyéből megyénkben leginkább a Tur- kesztán-típusba tartozó fajtá­kat termesztik, bár az utóbbi években nagy mértékben el­terjedt a javított Magyar Kincs fajta is. Sok gondot okoz még mindig a fajták keveredése, .mi­vel az egyes fajokat egymáshoz közel termesztik. Néhány or­szággá’, így Angliával magter­mesztési szerződéseink vannak és a fajtiszta dinnyemag ter­mesztése kitűnően jövedelmez. Termelőszövetkezeteink mind jobban kihasználják a kínálko­zó lehetőségeket ebben a vo­natkozásban is. Megtartani a tíznapos előnyt A mezőgazdaság szocialista átszervezése új fordulatot je­lentett a dinnyetermesztésben. Igaz, hogy a megyében a diny- nyeterület mintegy 25 száza­lékkal csökkent a harmincas évekhez viszonyítva, viszont kialakult a nagyüzemi diny- nyetermesztés és különösen a Tama menti homokos terüle­tek adnak nagy hozamot és jó minőséget. Statisztikai adatok igazol­ják, hogy Heves megyében évente 10—12-vel kevesebb a napfényes napok száma, mint a déli megyékben, mégis a Heves megyei dinnye elsők között, sőt gyakran a legelső­ként jelentkezik a piacon. Minek köszönhető ez u előny? Legelsősorban a termesztési módnak, a dinnye-termesztők szakértelmének és leleményes­ségének. Nálunk a gyep- és tápkockás ültetési módszer dí­vik és ezzel az eljárással á me­gye tartani tudja előnyét, el­lensúlyozni képes azt a hát­rányt, amelyet északias fekvé­sénél fogva az időjárás okoz. Kilencszáz vagon ... Megyénkben Jelenleg mint­egy harmincöt termelőszövet­kezet foglalkozik jelentősebb dinnyetermesztéssel. Elsősor­ban a szomszédos baráti orszá­gok vásárolnak tőlünk na­gyobb mennyiséget, de hevesi dinnyét eszik őfelsége az an­gol királynő is, sőt udvarának ellátásához már hagyományo­san mi szállítjuk az ízletes gyümölcsöt. A finnek, messze északi testvéreink is szívesen eszik megyénk finom gyümöl­csét. Ez évben mintegy 900 vagem dinnyét vásárol fel a szövet­kezetektől a MÉK és évente a mezőgazdasági üzemek bevé­teli tervében 16—17 millió fo­rinttal szerepel a dinnye. A nyáron megyénkből 600—650 vagonnal szállítunk exportra, és reméljük, a kedvezőtlen idő­járás ellenére ízletesnek talál­ják majd vásárlóink a hevesi dinnyét. ★ Néhány gondolat a vasár­napi asztalhoz, ahonnan bi­zonyára nem hiányzik a dinnye sem. ha evés köz­ben megjön az étvágy, azt nem rontja el e kia útbaiga­zítás, amelyet ezúttal a dinnye mellé prospektus­ként szervíroztunk. Szalay István A Szegedi Ünnepi Hetek ki­magasló eseménye a Szeged: Ipari Kiállítás. Mindenki érti Kár negyedszer hallom a* előadótól, t ide is le van írva, ide ebbe a jelentésbe, hogy azt mondja: «... a jelenlegi abszorciók a bázishoz viszonyítva 78 száza­lékos volument mutatnak...” A mondatot magyarul írták, itt a Gombkerekítő Gyárban, és minden bizonnyal érti itt mindenki. Nekem fogalmam tincs róla, hogy mit jelent, egy kukkot nem értek belőle. Meg kellene kérdeznem: tisztelt előadó kartárs, hogy a vitába vitaképes lehessek, szeretném tudni, hogy mi ez az abszorciós izé, s milyen köze van a gom­bok kerekségéhez, a kereken keresztbe erezettségéhez. De egy frászt kérdezem meg. Hogy azt higyjék, hülye vagyok, fo­galmam sincs a dolgokról, s a végén, mint szakmailag nul­lát, leváltsanak. Ha abszorciós a bázisok volumenáris izéje, ■hát legyen. Nézem az arcokat, hallgatom már megint, amint polip módra fon körül a mondat az abszor- cióval, de körülöttem mindenki figyel, jegyez, szeme sem reb­ben senkinek. Tehát mindenki érti ezt rajtam kívül. Tehát nem kérdezem meg, hogy mit jelent ez a mondat. Legalábbis itt és most. Vége az értekezletnek, félre­húzom Pacolait: — Te, Pacolal kartárs... En értem ezt a jelentést, érdekes is, igaz is... Csak azt nem ér­tem, ha volnál olyan kedves nekem megmondani, csak úgy bizalmasan, hogy mit jelent az, hogy abszorciós bázis volume­ne. .. Pacolai kartárs rámnéz mind a két értelmes szemével, aztán a fülemhez hajol; — Galagonya kartárs! Fogal­tét vesz, majd hirtelen suttogóra fogja a hangját. Felesleges be­szélnie, már tudom, hogy ő se tudja, mi az az abszorciós bá­zis volumene... Megnyugodva, de kissé azért letörten ballagok a folyosón, amint meghallom, hogy két nő beszélget az egyik ajtó mögött. — Te, Matild, és nem vették észre? Matild gúnyos nevetéssel vá­rnám sincs, megmondom őszin­tén, éppen most akartam meg­kérdezni Burbulyától... Burbulya éppen kapóra jön, hát neki szegezzük a kérdést. Elpirul, hebeg, aztán kettőnk négy füléhez hajolva suttogja: — Pszt... Én se tudom, de kérdezzük meg bizalmasan Puszpáng Dezsőtől... Puszpáng Dezső kihúzza magát, kissé unott, oktató tekintettel végig- mér bennünket, mély lélegze­laszol: — Dehogy vették. El se olvas­ták. Jövő héten a jelentésbe azt írom be, hogy a pehely dina­mikus aberrációja... Jó mon­dat, mi? Azt sem fogják észre venni... Szívemben boldog derűvel távozom. Jövő héten a megbe­szélésen már tudni fogom mi­ről van szó... (egri) Sorrendben ez a XIX. Ipari Kiállítás Szegeden. Az első ki­állítás megrendezésére 39 évvel ezelőtt, 1927-ben került sor. A kiállítás célja, hogy a látogatók megismerkedjenek hazánk, különösen Dél-Magyarország szocialista iparának húszéves fejlődésével. Ezen a kiállítá­son Dél-Magyarország hagyo­mányos könnyűipari termékei mellett megtekinthetjük már az ipartelepítés következmé­nyeként a nehézipar legújabb eredményeit is. A kiállítást 8000 négyzetmé­ternyi területen rendezik meg, amelyből 3000 négyzetméter a hasznos terület. A kiállításon hetven kiállító vesz részt, el­sősorban nagyvállalatok, de kisipari termelőszövetkezetek és néhány magán kisiparos is. A hetven kiállító közül 31 vál­lalat, gyár komoly exportfor­galmat is bonyolít le. A több­ségben szegedi és Csongrád megyei kiállítókon kívül kilenc budapesti, kilenc Bács—Kis­kun megyei, egy székesfehér­vári és egy szarvasi kiállító is bemutatja legújabb termékeit. A' textiliparból 6, a textilruhá­zati iparból 8, a vasiparból 11, a fa- és bútoriparból 9, a bőr-, ruházati- és cipőiparból 6, az elektromos műszer, rádió, tv iparból 3, a finomkerámia iparból 2, a nyomdaiparból 2, az élelmiszeriparból 3, az ék­szeriparból 1 kiállító egység szerepel a kiállításon, de ezen kívül számos más szakma is képviselteti magát. A kiállítás augusztus 10-től 20-ig áll a lá­togatók rendelkezésére. L.. hogy meg is kell nézni, mégpedig alaposan. Mégpedig «9 ez elvetemült fickót, kinek van, vagy volt képe csak úgy egyszerűen a szemünkbe vágni az igazságot. Amit köznyelven úgy hívnak, hogy bírálat, ami egyébként, s ezt mi tudjuk leg­jobban, a megbíráltak, nem egyéb, mint közönséges intrika, lejáratása a vezetésnek, meg miegyéb. Meg kell nézni jó alaposan az effajta embert: kicsoda is voltaképpen, mi a származása, rokonsága, mikor hol dolgo­zott rosszul és mennyit, s miért. Ha ügyesek vagyunk, már­pedig az ügyességet nekünk nem kell tanítani, különösen ilyen esetben, elképzelhetetlen, hogy ne találjunk mondjuk a munkájában valami olyan hibát, amiért... Szóval értjük mi egymást! Egyébként az is a véleményem, hogy ezzel a módszerrel egy szép és állandóan halálra ítélt hagyományt mentünk meg, tartunk fenn az utókor számára, amelyet csak úgy egy­szerűen így lehetne nevezni: Megmondod az igazat? Meg­nézem ki vagy! Mert kérem higgyék el tisztelt bírálók, tud­juk mi azt jól, hogyan furakodnak be soraink közé azok, akik az igazság örve alatt engem, téged, minket akarnák lejáratni, akiknek nem az én, mi, ti hibátok az érdekes, hanem, hogy csíphessenek egyet a szocializmuson, akik ezzel a bírálattal, amellyel engem téged, őket illetnek, voltaképpen álarcukat vették le, megmutatván igazi jellemüket, azazhogy arcúkat. S ilyenek ellen fellépni kutya kötelességünk, még akkor is. ha netalántán úgy tűnne a dolog, mintha mi valamilyen for­mában a bírálatot akarnánk megtorolni. Nevetséges! Mi igenis a bírálat szabadsága mellett, a M- rálat elfojtói ellen vagyunk. De a mi esetünk más ám kérem szépen, mint azok az esetek, amikor mi a bírálat szabadsága mellett és a bírálat elfojtása ellen vagyunk. A mi esetünk ugyanis: ami esetünk. S a mi esetünket mi ismerjük a leg­jobban. Tudjuk, hogy itt szó sincs jogos bírálatról, mégha aa illető igazat is mondott. Itt nem másról van szó, mint arról, hogy az igazság örve alatt — értik ezt7 — támadást indítson valaki ellenünk, vezetők ellen, vagy nem vezetők ellen, ke­nyerünkre, pozíciónkra törjön, vagy csak egyszerűen nevet­ségessé tegyen dolgozó társaink, feletteseink, vagy éppen be­osztottjaink előtt Itt kérem az a felháborító, hogy valaki nem rest még ne igazságot is meglovagolni, csak hogy kompromittáljon ben­nünket, és mi éppen az igazság tisztasága védelmében, azért, hogy igazság mögé ne lehessen elbújni, mint valami pajzs mögé, nos, mi csakis ezért lépünk fel az ilyesfajta emberek ellen és nézzük meg: kicsodák is ezek az emberek? Hát igen: megnézhettük volna előbb is. Szólhattunk, vd- na előbb is munkájuk, emberi magatartásuk fogyatékosságot miatt De mi mindenkor a szocialista humanizmus talaján álltunk és állunk, minek maceráljuk feleslegesen egymást?1 Tőlünk még igazán nyugodtan dolgozhatott volna békében, selejttel, vagy selejt nélkül, lóghatott is volna néha, mert emberek vagyunk kérem mind valamennyien, t aki ember és dolgozik, az bizony hibázik is. Hát ezért nem néztem meg én, te, ő eddig, hogy kiféle, miféle ez a fickó... De vissza lehet ezzel élni? Lehet szemtelenkednt a sav- cialista humanizmussal, amelyet mi, vagy ők oly sokáig át nagyvonalúan gyakoroltunk és gyakoroltak? így kell kérem fehyetvi a kérdést, s azonnal kiderül, hogy nem, sem­miképpen sem szabad megengedni, hogy visszaéljenek ezzel az igazság, a bírálat szabadságának pajzsa mögött Meg kell nézni, jó alaposan az ilyen embert Semmi ok az aggodalomra — négyszemközt mondva — nem születeti még olyan ember, akit ha egy kicsit megvakarunk, nem ta­lálunk nála olyan rozsdafoltot, amely éppen elegendő nekünk ahhoz, hogy megvédjük a szocialista humanizmusunkat. Az meg egyszerűen taktikai kérdés csak, hogy nem rögtön néz­zük meg, vagy ha rögtön megnézzük, akkor nem rögtön lep­lezzük le az igazság vámszedőit, hanem szépen várunk egy kicsit, mikor mennyit, s akkor vonjuk felelősségre, ami­kor nemhogy az isteh, de a felsőbb szervek, vagy a bíróság sem tudja bebizonyítani, hogy mi valamiféle megtorlással él­tünk, amely amúgy is távol állt volna tőlünk. Utóvégre mi is emberek vagyunk, nem tűrhetjük, hogy bárki csak úgy egyszerűen a hibáinkba gázoljon, arról fecseg, jen akár még egy termelési értekezleten, vagy taggyűlésen is. Summázva tehát: ... egyébként az a véleményem, meg IceU nézni az olyan embert, aki bírál, természetesen csak akkor és azután, amikor már megbírált, mert így van ez nekünk rend­jén. Állítólag vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ez így sehogyan sincs rendjén, de csak had mondják. Majd megnéz­zük őket is! Nem igaz? t A vonalbejáró Száguld a vonat. Az ablakon ki-kitekintünk. Gyönyörkö­dünk az elénk táruló gyorsan változó tájakban. Időnként felharsan a szerelvényünket vontató villamosmozdony du­dája, s ez töri meg a szédüle­tes sebességgel forgó kocsike­rekek egyhangú sercegését... Vonatjelentő térközőrök — „bakterok” — tisztelegnek a bódéjuk előtt elhaladó vonat­nak. A nyílt vonalon talál­kozunk „vándorló bakterokkal” is, ezek a vasúti vonalbejáró­őrök. A vonalbejárók a messziség- be nyúló sínpárak között róják naponta szokásos kilométerei­ket. Az ország vérkeringési há­lózatát, a vasúti vonalakat mindennap az utolsó métere­kig gondosan szemrevételezik. Vizsgálják a sínek és talpfák épségét. Különös figyelemmel vannak a sínrepedésekre és tö­résekre. Fontos is ezek észre­vétele, mert a síntörés nagy veszélyt rejt magában! Ezek után érthető, hogy milyen felelősségteljes mun­kát végeznek a vasúti vo~ nal bejár ó-őrök. A nagyszámú utazóközönség biztonságára is vigyáznak. Milliós baleseti ká­roktól mentik meg államunkat akkor, amikor sínrepedéseket és töréseket vesznek észre a nyílt pólyán, és azonnal leál­lítják a forgalmat, nehogy bal­eset történjen. ők a „feketeruhás hadsereg** szürke katonái, akik felelősség- teljes munkát végeznek a va­sútnál. A Füzesabony—Mezőkövesd állomások közötti fővasú (vona­lon beszélgetek az egyik vo­nalbejáróval. Középkorú em­ber, de mint mondja — sok ezer kilométert lekutyagolt már a sínek között. Ö is vett már észre sínrepedést, méghoz­zá olyan időszakban, amikor vészesen közeledett a gyors­vonat elhaladásának az ideje. A vonat érkezésének irányába sietett, durrantyút tett a sínre és zászlóval lengetett, mert már nem volt ideje arra, hogy elszaladjon a közelebbi térkö­zig és a jelzőt tilosra állíttas­sa... (szigetvár?) JVmtísőM, s 1966, augusztus 14-, vasárnap A DINNYE Megnyílt a Szegedi Ipari Kiállítás Hetven kiállító 8000 négyzetméteren

Next

/
Thumbnails
Contents