Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

Hal és pénz... 3S» Az alma és az ő fája Nem könnyű feladat este kezdeni és hajnalban végezni a munkát. Sft A ' ggj?!V- V Ilyen kövérek a pontyok. Mire megvirrad, már Budapes­ten árulják a bő „zsákmányt”. Ä gém mozdulatlan. All és vedelmez a fyal — ezeket a mereven bámulja a távolt. Fél szavakat a tsz hivatásos haiá- órája áll már a tóparton és úgy tűnik, mintha szobor néz­szai mondják, akik az idén kü­lönösen szép termést takaríta­nak be. A sással benőtt partokon bé­kák ugrálnak, hajnalonta úgy mondják, vadkacsák lepik el a tóparti zöld gyepet. Sirály is kerül, fehér szárnyáról, hófe­hér tolláiról, gyors repüléséről könnyen megismeri az ember. — A legnagyobb ellenség a gém. A gémek — ezek a mohó madarak — nem veszik tudo­másul, hogy ez védett terület. Ahol a zsákmányszerzés remé­nye felcsillan, ők ott vannak, és ha kell, órákig kitartó éber­séggel figyelik, kémlelik a vi­zet. A kis bárka már a vízen sik­Ek. A halászok az esti nagy fogáshoz készítik az óriási há­lót. Mire végeznek, már pir- kc.d, és a Tisza-parti füzek mögé bújik az éjszaka. Nekik most minden perc drága, és ha kevés az éjjel, nappallal told­ják a munkát. Halszüret ide­jén nem szabad kímélni a fá­radságot, az erőt, és mindent el kell követni, hogy az áru idejében a vásárlókhoz kerül­jön. Eddigi legnagyobb bevé­telét nyugtázza az idén a kis­körei halászat. A száz holdnyi terü’et nagyon megfizet a- fá­radságos munkáért. Melegen tűz a Nap. Az égen nincs egy fikarcnyi felhő. Kö­röskörül csend van, csak a víz­emelő motorja dohog egyhan­gúan. A zöld gyepen még min­dig ott álldogálnak a gólyák, és méltóságteljesen bontanak szárnyat, ha néhány lépésre belopja őket az ember... — szalay — né a vizet. A közeli zöld gye­pen találkozót rendeztek a gó­lyák. Lehetnek tízen is talár},, közülük némelyik piros csőré­vel a mocsaras pázsitot kém­leli és békákra vadászik, má­sok féllábon álldogálnak, va­lószínűleg már tele gyomorral. A százholdas kiskörei tó fö­lött szél lengedez. A halász a csónakban áll és kezében tart­ja a hálót. Az első számú mes­terséges tóból a szivattyú nyomja át a vizet — Megkezdődött a béták a- SÍtö halászat, a halszüret. Az első napok eredménye 74 má­zsa. Az idén másfélmillió kö­rifi kapnak a halból. A halászat tulajdonképpen este kezdődik, napszállta után. Akkor érkezik Budapestről a jeges kocsi, amelyik közvetle­nül a fővárosba szállítja a ha­lét. Amíg a halász beszél, a vi­zet figyeljük. Hizlalt sőre-pon­tyok ugrálnak és pikkelyeiket csillogtatják a napban. Itt, ezekben a tavakban boldogság halnak lenni, hiszen egész éven át úgyszólván csak etetik őket minden, számukra finom, hal- tíeséggel és nem kell félni az orvhalászok horgaitól, hálói- töL Ilyenkor azonban eljön a vég. A kövér pontyok tíz má­zsa számra kerülnek hálókba, illetve a hűtőkocsikba. — A szövetkezetnek jól jö­/VWVtVWWVVWtVWW'-Vl w / * GLORIAS TÖRTÉNETEK Milyen csodálatosan szép az alma virága! Tavasszal üli nászát, s nemsokára a fán sokszáz kis élet indul. Aztán meghal a virág, de a gyümölcs egyre nagyobb lesz, egyre pirosabb, mert összefog a természet. A nap melegít, s a föld átadja aján_ dékát a gyökereknek... Sej­tek milliói továbbítják aztán a kis gyümölcs-gyereknek, mert ilyenkor őérte aan minden. Felnövekszik, s el­hagyja szülőjét. Ha lombok alá esik, az árnyék még óv­ja, de ha távolabb... a nap már nem élteti, kiszívja minden erejét. — Tízéves koromban kerül­tem el otthonról. Hogy meg­tanuljak hegedülni. Négy évig jártam Egerben, most Pesten tanulok a konzervatóriumban. — Ritkán jársz haza? — Balaton messze van Pest­től. Köves Géza hamar megta­nulta az önállóságot. Az év nagy részében távol él szülő­falujától. Odahaza vendégként fogadják?... Sok ragadt rá a fővárosból, de otthon úgy él, mintha sohasem szakadt vol­na el a szülői háztól. — Nincsen náluk semmi baj. Néha ugyan kerekedik vi­ta például az öltözködéssel kapcsolatban, mert szeretnék egy „farmernadrágot”... Meg hogy nagy a hajam. De csak ennyi probléma legyen! Sze­retnek, intenek attól, ami ne­kem rossz lehet... És édesa­pám túl sokat vár tőlem. Ügy gondolja, hogy én vagyok Pest első hegedűse... Nekem még sokat kell tanulnom. Talán túl komoly a Géza? Azt nem lehet mondani, hi­szen a szünidőben úgy játszik otthon, mint azelőtt. Talán azért, mert a szülei megbíz­nak benne. S talán azért is, mert útravalója a megrontha- tatlan családi légkör, amiben otthon él mertük volna megtenni! Szó nélkül elmenni, éjszakázni egy idegennel, s ki tudja mit tesznek ezek a felelőtlenek?! És mit mond az apja? — Igenis kérem, megvertük, mert megérdemelte... Ebbe nem szólhat bele senki. Még, hogy nagykorú!... Nálam la­kik, az én kenyeremet eszi, s itt az történik, amit én mon­dok! Nem is dolgozik még ké­rem. Most érettségizett... Hát az ilyen azt sem tudja gyerek­ésszel, hogy meddig lehet el­menni. .. S ha az a taknyos kölyök csinál valami bajt?1 Faképnél hagyja, mert a mai fiatalok... A lány arcán és karján kék foltok. Szemében szorongás, régi keletű szorongás, amit a sok verés szült. Talán ez nem az első alkalom? Lehet... Szülei ellen kérte a rendőrség védelmét! Eddig is él lehet menni?... Sajnos igen. Hiszen sok esetet sorolhatnánk fel a tárgyaló teremből, amikor pe­reskedik anya és gyermeke! Akit fájdalommal szült, ál­dozattal nevelt, azt kell bíró­ság elé idézni, hogy öreg nap­jaira — talán nincs is sok hát­ra már — némi tartásdíjat kapjon tőle. Mi ez?!... A lány szeme nedvesen csillog. — Elmúltam tizennyolc éves. Nagykorú vagyok... Hát mikor kezdhetem el élni a sa­ját életemet? Nincs ehhez jo­gom? ... Ügy ütnek, mint egy barmot... Mert szerelmes va­gyok. Miért nem szerethetem azt, akit akarok?... El fog venni. Igenis elvesz, mert sze­retjük egymást... Hát nem ér. tik meg, hogy én a magam kedvére akarok élni, és nem az övékére? ök is úgy csinál­ták valamikor!... Ezt veréssel ne*n lehet elintézni És én már nem bírom... azért is szóltunk be a rendőrségre... De ha mégegyszer megtörté­nik ez, látleletet vétetek, s fel­jelentem őket... Mondja, biz­tosíték ez, hogy nem vernek többé?!.. házhoz, körül cirógatnak ! nünket... — És a fiúk? — Az idősebbik is itt gozik a gyárban, megnősült van egy kicsi unokánk is. A másik most katona, és vőle­gény. Ha leszerel elveszi a menyasszonyát és Verpelétea fog lakni. Szobafestő. .. Meg­állnak jól a lábukon, úgy ne­veltük őket. és még egyik sem hozott szégyent ránk. A két idős ember egyed® él. De minden ünnepen együtt van az egész család, s ez szép­pé teszi a napokat. 6 cMMkM 1866. augusztus 14., vasárnap Ügy látom majd a glóriátok Sok pénzetek Mostoháim, ti szerencsések, Mint valami betegséget. (Ady E.) GRÉTl SZERENCSÉJE órák hosszat ültek ott csen­des beszélgetéssel a bükkszóki gyógymedence padkáján a nagymama —, aki ernyőt tar­tott feje fölé a tűző nap el­len — s unokája, a csinos, 17— 18 éves kislány, aki egyetlen pillanatra sem tudott elmoz­dulni a szigorú őrizet miatt. Pedig most is néhány méter­re szemben, két fiú villogtatta rá szemét csalogatóan. Az egyik vékony, szőke, a másik vöröses, valamivel alacso­nyabb. Mind közelebb, köze­lebb úsztak, s mikor udvarlá­suk célpontja nyilvánvalóvá lett a nagymama előtt, az így óvta unokáját:-r Látod, Grétikém, milyen neveletlenek ezek a fiúk. El ne mozdulj. Még kikezdenének veled. A srácok minderről mitsem tudtak, de minden bizonnyal jól ismerhették a nagymamák lélektanát, mert közelebb érve csodálatosmcd szolídak lettek, és nyakig a meleg vízbe me­rülve argóiul társalogtak egy­mással. És szemükkel még es­deklőbb udvarlásba kezdtek. Az angol társalgás eljutott a nagymama fülébe, s mintha valami földöntúli glóriát látott volna a fiúk feje fölött csillog­ni. arcán megdicsőülés-féle mo­soly suhant át. — Grétikém! Nem lenne ked­ved kicsit mozogni? A fiúk biztos szívesen megtanítaná­nak úszni — fordult negédes hangon a lányhoz. És Grétikének volt kedve. At is mentek a nagy medencébe, s rövid néhány percen belül Grétike diszkréten sikongva sajátította el az úszás tudomá­nyát, a két fiútól, akik harsog­va biztatták a legszabatosabb pesti „tájszólással”. S mikor kiültek a partra, arról beszél­tek, hogy lehetne összehozni jövő nyárra egy közös sopro­ni kirándulást, tekintve, hogy gimnáziumuk Pesten alig négy háztömbnyire van egymástól, és a tánccsoportban mennyire hiányzanak a fiúk. A nagymama ezentúl egye­dül üldögélt a gyógymedencé­ben. és szomszédainak ekkéDp áradozott, ha unokáját hiá­nyolták mellőle. — Istenem. Fiatalok, hadd szórakozzanak. Ez a két angol fiú meg olyan aranyos. Nagyon gazdagok lehetnek, hogy ide jöttek nyaralni, gyárosok, vagy Nemrégiben egy furcsa eset­nék voltam szemtanúja. F. M. tizennyolc esztendős egri lány a rendőrség védelmét kérte a szülei ellen! Nagyon megver­ték, mert éjf4I után ment ha­za. Azzal a fiúval járt, aki nem tetszik a szüleinek. Mit mond az anyja? — Felneveltük... Gimnázi­umba járattuk... Költöttünk rá rengeteget. Etettük ruház­tuk, s most összeáll egy rongy senkivel?!... Hát a szülő csak addig jó, amíg gürcöl azért a nyomorult gyerekéért? Szépen járatja, hogy lássák, nem az utolsó... Nem kérem, soha nem volt vele baj. S most jött ez a csavargó. majd meg­mondtam ki. Mégcsak el sem jön... A mi időnkben ezt nem effélék. Higgyék el, a Grétike most megcsinálja a szerencsé­jét . .. A BÉCSI MENYECSKE Hosszú rajokban, nehézkés léptekkel vonultak a piacról, vásárlásból jövő asszonyok az egri vasútállomás felé. Közé­jük sodródva akarva-akaratla- nul tanúja lehettem beszélge­tésüknek. — De bevásároltál! — szólt oda az elől haladó, mindkét kezét és hátikosarát a sok te­hertől szinte mozdítani sem tudó asszonynak,, az ismerőse. — Óh, hagyjál. Ez az egy-két semmiség... A' menyemet vá­rom Bécsből. Dehát mi futja a mi szegénységünkből. Ügy restellem, majd lesül a bőr a képemről, hogy így puszta má­iéra várom azt a finom terem­tést ... Sopánkodása hosszan tart, míg végül újból félbesza­kítják, megunva a nagy-nagy szegénységről árulkodó szóára- datot. — Aztán nagyon gazdag a menyecske? — Bizony ... Láttam a fény­képét egy nagy házban Autókat gyártanak. — És az övék a gyár? — Áh, nem, de ő ott gépíró­kisasszony. — Hát a fiad? — Megvan. Mérnök Pesten Most vette meg a házát, azért tarthatták meg p c ’->ivőf Nászút után jönn~' ” t ho- zánk. Lehet, hogy ; """ segít majd szüretelni is, mert ha jó Barócsi András, az öreg ker­tész derűsen nézegeti a virá­gokat. Az ollóval itt-ott lecsip­pent a vadhajtásokból, földet igazit a tő alatt. Sírokban la­kik, s gyárnál kertész. — Tudja, az én gyermekeim nagyon jól sikerültek — kér­dezze csak meg az asszonytól is!... Négyen vannak. Két fiú, meg két lány. Égjük sem lett kertész, de hát ök tudják, hogy miből akarnak megélni. Itt van például a két lányom. Mindkettő Pesten, van. Az idő­sebbik elvégezte ott a techni­kumot és maradt. A másik meg fölment hozzá lakni... most ipari tanuló. Sokszor ha­zajönnek, s akkor nagy öröm, mert vidámságot hoznak a bevág a szőlő, megvennénk ne­ki a kocsit. Meggyorsítottam a léptem, hogy az embergyűrűben köze­lebb juthassak a panaszkodó asszonyhoz, s ahogy láttam poggyásztól roskadozó alakját, a kosarakból előmosolygó ha­sas görögdinnyét, az egymásra halmozott tortalapokat, a pa­píron át vért izzadó marhahús­szeleteket, a minden bizonnyal ajándéknak szánt óriási plüss- mackót, áruházi csomagokat, embert rokkantó tömegben na- gyon-nagyon sajnáltam, a bé­csi menyecskét, akit így, sze­gényesen, csak máiéra várnak nászútja befejeztével. AZ ELMARADT KÉZCSÓK Az egri Park Szálló teraszán sört iszogatva amerikai zászló mellett középkorú férfi és nő ült. A férfin kockás ing volt és zippzáras nadrág, az asz- szony egyszerű, de nekünk szo­katlan szabású kosztümöt vi­selt. Néhány asztallal odébb jólöltözött férfi fizetett, s elin­dult a kijárat felé. Ruhája elegáns, inge vakí­tóan fehér, és az életszínvonal „káros hatása” árulkodott nya­ka puha gyűrődésében, zakóját feszegető pocakjában. Az ajtó­hoz érve odapillantott a csen­desen iszogató párra, és ekkor boldogan hc«zájuk rohant. Nagy há+baveregetések között recsegte a kockásinges férfi fülébe: — Jocókám! Hogy téged is láthatlak. Hogy kerültél haza? Egy asszony fia rossz társa­ságba került. Egyelőre túl sok baj nincs a Bélával, ha a rossz társasághoz tartozó ösz- szes fogalmat és cselekedetet nézegetjük. Jelenleg ott tart, hogy iszik, és későn jár haza. A negyvenéves asszony így fa­kadt ki: — Nem tudom mi lehet itt a baj? . Hiszen alapjánban véve nem rossz gyerek Béci. Hogy rosszul nevelem? Vagy a tanárok hibája? Ismerem jól az osztályfőnökét, sokszor járt nálunk családlátogatáson. Di­csérte Bélát, csak azt mondta, hogy könnyen befolyásolható, kell vigyázni. De ki ér rá? Az uram és én öt óra után jö­vünk haza a munkából. Fá­radtak vagyunk. A gyerek egész nap nincs felügyelet alatt. Júliusban dolgozott ő ist most pedig vakációzik... Ak­kor jött össze az új cimborák­kal, amikor dolgozott... És nem vett a fizetéséből sem­mit. Talán már el is költötte az egészet... Értse meg, nem tudom ellenőrizni. Ax uram sem. ö azt mondja, hadd dü­höngje ki magát, most van abban a korban, saját kárán tanulni fog... Nem akarom, hogy „saját kára legyen”. Tu­dom, itthon keü ene termem, de az aram nem keres annyit. hogy negyedmagát eltartsa. As idősebb fiam egyetemista, a elég sokba kér®. Jövőre a Bé­ri is érettségizik... Az a baj nagyon sok gyereknél, hogy a szülők nem érnek rá velők foglalkozni. Későn megyek ha­za, akkor is van tenrrrvafó a lakásban: mosás, vacsorái fSa- ni, bevásárolni... fáradtak v*. gyünk. Milyen csodálatos az aU mafa virág! Tavasszal Mi má. szást, s nemsokára sokszáz kis élet indul. Levelek ta­karják féltve, nap melege ér­leli, sejtek milliói szállítják a táplálékot... Őérte mm minden. Mi lesz vele, ha megérik. s otthagyja a fáját? Kátai Gábor — Csak látogatóba — hárí­totta ed szelíden az öröm e túl- tengését a kockásruhás ameri­kai. — Engedd meg, hogy be­mutassam a feleségemet. Az elegáns férfi nagy áhítat­tal csókolt kezet az egyszerűen öltözött asszonynak, majd újból felsrófolva örömös-áhítattal vegyes hangját, így áradozott: — Emlékszel, 56-ban úgy megvertél, hogy majd kinjüf- fantam! Hogy te milyen erős fickó voltál akkor is. Tudod, hogy kerestelek utána, hogy visszaadjam a kölcsönt. Te... Ekkora erővel biztos kint is megcsináltad a szerencsédet. — Hát néhány centivel ma­gasabbra jutottam — mosoly­gott csendesen az amerikai. — Hehe ... azt meghiszem. — Tudod, ott kint valamivel kiáss zabb, nagyobb kocsit ve­zetek. — Képzelem. — És jobban fizetik a soffőr- séget is. mint a TEFU-nál. — Te!? Te sofőr vagy ott kint is? — kérdi ámulva, mi­közben hervad arcáról az előb­bi nagy öröm és lelkesedés. — Az — erősíti meg a koc­kásinges férfi. Az elengáns ruhájú eme úgy néz rá, hogy tekintetével szin­te visszaadja azokat a pofono­kat, amelyeket annak ideién úgy szeretett volna visszaadni, mert érezte, hogy most is 5 kanta a pofonokat. Valami kö­szönésfélét motyogott és sietve kifordult az ajtón, eszébe sem jutott az előbbi örömteli üd­vözlés ... a kézcsók is elrrute radt. Kovács Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents