Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

Miért késnek a divatcikkek? 1 ruhaipar és kereskedelem képviselői az ellátás nehézségeiről, a feladatokról Régi panasz, hogy a textil­áruk, divatcikkek egy része késve, néha szezonzárás után kerül az üzletekbe: különösen áll ez a konfekcionált árukra, a női ruhákra és kabátokra. Munkatársunk felkereste a Női és Gyermekruha Nagyke­reskedelmi Vállalat igazgató­nőjét, Szántó Györgynét, s megkérdezte: jogosak-e a vá­sárlók panaszai, valóban késve kerülnek-« a divatcikkek az üzletekbe? — Vállalatunk évenként 4 millió ruhát szállít 900 millió forint értékben. A konfekció- ipar általunk szállított termé­kei között a hagyományos ru­hadarabok mellett a modern ízlésnek megfelelő női ruhák, a yester és műszálszövéses anya­gokból készült ruhadarabok is megtalálhatók. Célunk az, hogy amint a nemzetközi piacon megjelenik valamilyen divat­anyag, vagy ruhaféle, hama­rosan kapható legyen hálunk is. Legutóbb ilyen sikeres di­vatirányzat lett az Op-Art, amely egyik napról a másikra tért hódított világszerte, s ter­mészetesen nálunk is! — Annak, hogy az igényeket mégsem tudjuk teljes mérték­ben ,és főleg gyorsan kielégí­teni, elsősorban a konfekció­kereskedelem nehézkes és hosz- szadalmas megrendelési rend­szere az oka. Mi rendszerint előre tudjuk, hogy a következő esztendőben mi lesz a divat és ennek megfelelően adjuk megrendeléseinket az iparnak. Sajnos, az ipar — jelenleg — a divat változását csak lassan és nehézkesen tudja követni: ez azt jelenti, hogy időben megadott rendeléseinket csak késve tudja teljesíteni. Az el­múlt esztendőben megtörtént, hogy egyes cikkekből a meg­rendelt mennyiség felét sem tudta legyártani a ruhaipar. A szerződéskötés tehát més nem Jelent árut. legfeljebb döntő- bizottsági ítéletet, — kötbért, de nem konfekcionált ruhát, így már érthető, hogy a vá­sárlóközönség igényeit nem tudtuk teljesen kielégíteni és adósságban maradtunk pél­dául a szép és divatos habszi­vacs hátú tavaszi kabátokkal és ballonokkal. Nehézségeket okoz sokszor az igényelt dí­szek és díszítőelemek hiánya is, miután ezek gyártása az ipar számára nem jövedelme­ző. Mi szívesen fizetnénk töb­bet az ízlésesen díszített ruhá­kért és kabátokért, de sajnos, erre ma még nincs módunk. — Jogosak tehát a vásárló- közönség panaszai és kifogásai, célunk, hogy a magyar nők is jól és olcsón, ízlésesen öltöz­ködjenek és az igények minél gyorsabb kielégítéséért min­dent elkövetünk. Ez a nagykereskedelem vé­leménye. Halljuk, mit mond a ruhaipar? A Május 1. Ruha­gyár igazgatója, Kovács József így nyilatkozott: — Sajnos, helyben kell hagy­nom a közönség és a női ruha kereskedelem panaszait. Való­ban, tavaly elmaradtak a gyá­rak, — így mi is — a szállítás­sal. Ezért például a frottír ru­hák, orkánkabátok, műszálas felöltők a szállítások után szinte órákon belül elfogytak az üzletekben. A nylon-velúr és a yersey szendvicsanyagok­ból készített konfekció árukat még divatfelárral is megvásá­rolták, így hiánycikkekké váltak. Noha az ipar igyekezett a di­vatot követni, a gyártást gyak­ran késve kezdhette meg, mert ahhoz a különféle bizottságok késve adták hozzájárulásukat. — Nehézségeink az idén is megvannak, mégis igyekeztünk szerződéseinknek eleget tenni: első félévi tervünket 108 szá­zalékra teljesítettük, a harma­dik negyedévben vállalt köte­lezettségeinknek pedig szep­tember 2ö-re eleeet teszünk. — A végleges és megnyugta­tó megoldást azonban csak az új gazdasági mechanizmus je­lenti majd, mert az biztosítja a termelés és a Piac egységét — mondotta végezetül. (ZS. L.) reskedelmi partner szárnál* sok haszonnal járna ez a szo­ros kapcsolat, a legtöbb hasz­nát maga a lakosság látná, ár Gond az üres üvegek vissza­vétele, mondotta egy egri bri­gádvezető. Adatot is idézett, amelyből kiderült, hogy üzle­tük forgalmának milyen tekin­télyes részét teszi ki az üres üvegek visszaváltása. Javasol­ta, hogy minden üzletben a hét egy napját jelöljék meg az üvegvisszavétel időpontjául. Javaslatát senki sem támogat­ta. Nem hisszük, hogy ez az öt­let a vásárlók érdekét, kényel­mét szolgálná. Pedig a keres­kedőket más cél nem vezetheti. ★ Hatvanban, a Béke utc* 60-as számú üzlet négy dolgo­zója rendszeresen felkeresi azo­kat a vevőket, akiket betegség vagy előrehaladott életkoruk kényszerít az otthonmaradásra. Felírják, mire van szükségük, aztán az árut házhoz szállítják. Minden külön költség nélkül. ök még a fehérhollói a vál­lalatnak. Emberségből, figyelmesség­ből jelesre vizsgáztak. Hányán lesznek, akik köve­tik a példájukat? ★ Többen panaszolták, hogy az üzleti kapcsolatban álló kü­lönböző vállalatok szállításai nem mindig kifogástalanok. Nemcsak az a baj, hogy késői időpontban érkezik az áru, ha­nem a minőséggel is többször elégedetlenek. Nem mernek azonban észre­vételt tenni, mert akkor a túra­járat minden árut visszavisz, nemcsak azt, amivel szemben kifogásuk támadt, és ott áll­hatnak áru nélkül. Fogadjuk el, hogy az üzlet­vezető aggodalma indokolt. Azért nem emel minőségi kifo­gást, hogy a vevőknek tudjon árut adni. De kinek származik ebből végső soron kára? A ve­vőnek, aki kénytelen a minő­ségileg nem kifogástalan áru­val Is beérni. És meddig mehet ez így? Nem lenne mégis célraveze^ több a minőségi kifogást han­goztatni? Ha pedig ennek kö­vetkezeiében a túrajárat a* árut mégis visszavenné, a fe­lettes tanácsi szervek bizonyá­ra alapos kivizsgálást rendel­nének el. Nincs értelme tehát a fölösleges óvatoskodásnak. (g. molnár) Indulás előtti sze­mélyvonat Pesten, zsú­folt kupé, zsibongás... — Már igazán jöhet­ne a feleségem! — tü­relmetlenkedik valaki hangosan. — A végén még lemarad, s aztán várhatja a kö­vetkezőt, mehet egye­dül. Eszegetnek, pakolász­nak, helyezkednek, mo­corognak az utasok ... — Az Istenit ennek az asszonynak! — csattan fel az iménti hang. — Hol a fenében csava­roghat ennyi ideig?! Többen is felnéznek, keresik a nyugtalan Útitársat. Ősz hajú, ötven kö­rüli. Szemközt egy fia­talemberrel. — Jé, de érdekes! Biztosan valami külföl­di szerelvény ... Néz­ze csak! — löki meg hirtelen a szomszéd­ját. Az ijedten rezdül össze, leejti újságját s zavartan kérdi: micso­dát nézzen? — Ott, ott, azt a ko­csit! — lelkesedik ko­rábbi bosszúságát fe­ledve az ősz hajú. Erre már figyelni kell. A fiatalember forgat­ja a nyakát, meresztge- ti a szemét, de vala­hogy sehogysem veszi észre a különös csoda­bogarat. Az ősz hajú újra be­gerjed: — Ott a harmadik vágányon. Hát hogyan KACAG A KUPÉ nem veszi észre?! Amaz felismeri vég­re: — De hiszen az egy pavilon! Egy közönsé­ges árusítóhely. Ez lehűti az ősz ha­jút. Szégyenkezve men- tegetődzik: — Csak az elejét lát­ni innen. Olyan szép bőrteteje van. Azt hit­tem, hogy valami kül­földi vonat ácsorog ott... Valamelyik ex­pressz ... Kitör a nevetés. Az ősz hajú egyre inkább az érdeklődés közép­pontjába kerül. Fütyülés. — Beszálláááss ... ! Meglódul a szerel­vény. Terebélyes asz- szonyság érkezik szu­szogva, lihegve. — Hol kujtorogtál Ilyen sokáig?! — Csendesebben, csen­desebben öregem ... Ha éppen tudni akarod: vizet ittam a pero­non ... — Jó, jó — en geszte­lőd ik meg az ősz hajú —. de ülj már le, mert elfoglalják a helvedet! Jön a büfés. Elhalad. Az ősz hajú hitvese fülébe durúzsolja: — Vehetnél cigaret­tát ... — Hát még mit nem! — pattant fel neje. Az elébb kaptál tizenöt da­rabot. Szegedtől Pestig elszívtad...?! — De szivecském — hízeleg amaz — hiszen csak tiz darab volt... — Az is sok! — tor­kollja le az asszony. — A te korodban nagyon sok az is ... A férj lecsendesedik. Kicsit később: — Lehet, hogy a bü­fésnek nem is volt ci­garettája ... A túloldalról közbe­szólnak: valóban nem volt. Az asszony: — Nohálistennek ...! Most már csendben maradsz?! Isaszegnél huzatot érez a hölgy. — Húzzák fel amott a másik oldalon! — rendelkezik. — Csak egyik oldalon lehet nyitva az ablak .., — Igen, valóban. A miénken! — kuncognak amonnét. — Húzzák csak fel a magukét! — Nem húzzuk! — replikázik az asszony­ság. A miénk a Keleti­től nyitva van, s így is marad Miskolcig! Mert így a szabályos. Ahol előbb nyitva volt... Csak ne röhögjön, ne nevesse ki a másikat! Nagy hü ... Szégyell je magát! Gödöllőnél Zalaeger­szeget betűz az ősz ha­jú s esküszik rá, hogy jól látta a táblát. Aszód előtt egy kicsit gondol­kodik, aztán kiböki jó hangosan: — Gyöngyös lesz ez, vagy ... Balassagyar­mat ... — Bánomisén, hogy mi! — kiabál az asz- szony. — Inkább vedd le a kendőmet, mert huzatot kapok! Férj ura nekigyürkő- zik, lerúgja a cipőjét, s felágaskodik a bőrönd után. Beletúr, kiszór egy tucatnyi holmit, az asszony sikong, korhol­ja az ősz hajút, de vé­gül is előkerül az óhaj­tott kendő. Kacag a kupé... A férj bíborvörösen sze­degeti össze a kihul­lott hajhálót, vajat, fogkefét s miegyebet, szégyenkezve hallgatja neje pocskondiázó sza­vait. Aztán, hogy meg­jön a kalauz, gyorsan törleszteni próbál: — Rózsi! Hová tet­ted az igazolványokat?! Megint elhánytad, mi? Így bízzon rád valamit az ember! Mély hallgatás a má­sik részről, s ideges ku­tatás. Aztán váratlanul előkerülnek az igazol­ványok, a jegyek. — Tessék! Ott vaa ahová tettem! Csak te nem vetted észre, nem látsz az orrodtól! Mert mindig máshol jár aa eszed, és folyvást kia­bálsz velem! No, meg­állj ! Esküszöm, hogy többé nem hozlak ma­gammal .. ! Most az ősz hajú hallgat. Hatvanig egy szó sincs köztük. Az állomáson aztán végül is a férfi töri meg a csendet: — Innen ágazik el a vonal Szolnok felé ... — Meg Eger felé is .. 1 És Nyíregyházára. Tu­dod, emlékszel, amikor Szoboszlóra men­tünk ... ? De az ősz hajú már nem figyel asszonyára. — Jé, de régi mozi dony! — mutat hirtelen az épület felé. — Régi gép, már csaíf kiállítási tárgy — ma­gyarázza egy vasutas. — Igen, igen: mú­zeum — veszi át a szót az ősz hajú. — Múzeum — beszél megint a fele­ségéhez. — De úgy tu­dom, hogy néha azért még beindítják, néha még mozog, jár is... Aztán Hort-Csány jön, Vámosgyörk kö­vetkezik, meg a többi állomás sorra. És kacag a kupé Mis­kolcig ... Gyón! Gyula i nek megfelelően korrigálják a > népgazdasági terv, vagy bizo- t nyos ágazat fejlesztésének cél­i kitűzéseit. > A piac hatással van a mun- : kaerő áramlására is. A munka­■ erő áramlását ugyanis a jövő­■ ben erőteljesebben befolyásol­■ ja majd a jövedelmek válla­- latonkénti nagyobb differen­ciálódása. Márpedig a nagyobb ■ jövedelem általában ott jön- létre, ahol a társadalom többre- értékeli a befektetett munkát, t A piaci mechanizmus műkö­> dése a vállalatoktól elmélyült- piaci, a népgazdaság irányító- szerveitől sokoldalú konjunktú- 1 ra-elemzést és ismeretet kíván. Lényeges, hogy a piackutatást > ne azonosítsuk a napi igény­■ bejelentések összesítésével. A- piackutatás ennél sokkal több:- az igények keletkezését, vál­- tozását olyan időpontban kell , vizsgálni, amikor az konkrét L piaci kereslet formájában még i nem jelentkezik. Ez nélkülöz­- heteden feltétele annak, hogy ■ az új termék a kereslettel egy 1 időben megjelenhessen. Az elmondottak nem jelentik i azt, hogy idealizáljuk és fetisi­- záljuk a piacot. A piac ugyan­- is ingadozásokkal, tehát bizo­> nyos veszteségekkel szabályoz. Igaz, a gazdasági élet részfo­■ 'yamataiban ezek a veszteségek t általában kisebbek a jelenlegi- tervutasításos rendszer által- okozott hátrányoknál. Nem szabad a piactól várni- olyan gazdasági folyamatok ’■ szabályozását, vagy gazdasági i problémák megoldását, ame­• lyeket a piac nem Is szabáiyoz­> hat vagy önmagában nem ; oldhat meg. A piac alkalmat­> lan a szocialista népgazdaság- nagy növekedési és fejlesztési , problémáinak megoldására, ■ mindenekelőtt a fejlődés táv­■ latéinak körvonalazására. Ezt : egyre inkább csak a tudoroá- ) nyos eredmények, készülő be­- ruházások, munkaerő-lehető- 1 ségek stb. szabják meg, ame­■ lyek a távlati tervek kimun­■ kálásakor még egyáltalában ■ nincsenek jelen a piacon. A • távlati döntések nagy része (pl.- a technikai haladás, a struk- : turális fejlesztés fő irányai, a- nem termelő beruházások) te- i hát nem alakítható ki a keres­■ let-kínálat viszonyának adott i helyzetben történő megítélése- alapján. Dr. Varga György Mit és hogyan szabályoz a piac ? tének, amelytől jelentékenyen függ a vállfátok és az egyeí dolgozók anyagi helyzete. Ezéri lehetővé kell tenni, hogy az ú; árrendszerben az árak széles körben az eladók és vevők megegyezése alapján alakulja­nak. Az ár: a társadalmi elis­merés kifejezője. Ez azt jelen­ti, hogy az árban nem feltét­lenül térülnek vissza az előállí­tási költségek és — fordítva — megtörténhet, hogy a piaci ér­tékítélet a költségeket számot­tevően meghaladó árat alaki ki. Ez a termékhelyettesítéí lehetőségeitől, a kereslet és kí­nálat viszonyának változásai­tól, a külső piacok hatásátó függ elsősorban. A piac — nagyrészt éppen <: rugalmas ármechanizmus ré­vén — közvetlenebbül, gyor­sabban és pontosabban infor­málja a vállalatokat a fizető­képes kereslet alakulásáról mint a „felülről” megadotl tervfeladatok. ' És mivel a szükséglet hatékony kielégíté­séhez — jól kialakított irányí­tási rendszerben — gazdaság érdek fűződik, a kínálat ru­galmasabban alkalmazkodik a kereslethez. A piaci mecha nizmus ezért hatékonyabb esz­köze az irányításnak, mint £ részletes központi tervutasí­tás, mert kedvező vagy kedve­zőtlen hatása közvetlenül otí mutatkozik, ahol a döntés szü­letett, tehát a reagálás is köz­vetlenebb és gyorsabb. A piac által közvetített in­formációk általában lehetővé teszik a helyi termeléssel és < piachoz való rugalmas alkal mazkodásra szolgáló kisebt fejlesztéssel összefüggő dönté­sek vállalati hatáskörbe vált átadását. (Például a termék- összetétel, a választékbővítés a termelés intenzitása, a fel­használt erőforrások, az el használt termelési eszközöt pótlása és szinten tartása stb. A piaci mechanizmus szabályo­zó szerepe a napi termelésber általában érthető: bonyolul­tabb kérdés a kisebb fejlesz­tések vagy a bővített újrater­melés céljait szolgáló beruhá- zások esetében. Hatása azon­ban itt sem mellőzhető. A piac Jelzései — pl. a rugalmas ár- mechanizmus segítségével — £ központi irányítás intézmé­nyein keresztül adott esetber befolyásolják, a szükségletek­A gazdasági mechanizmus reformjának alapvető vonása a népgazdaság tervszerű köz­ponti irányításának, az áruvi­szonyoknak, s a piac aktív sze­repének szerves összekapcsolá­sa a termelési eszközök szocia­lista tulajdona alapján. Min­den árutermelő gazdaság alap­eleme a piac, amely az áruk értékesítésével, a termelőktől a fogyasztókhoz való eljuttatá­sukkal összefüggő gazdasági vi­szonyok összessége. Ezért a szocialista gazdaság tervszerű működésének mechanizmusa magába foglalja a piaci me­chanizmust is. A szocialista piac: szervezett piac. Mint a tervgazdálkodás része, a tervszerű gazdaság tör­vényeinek alárendelt, s ugyan­akkor a népgazdasági tervnek megfelelően befolyásolja az újratermelés egész folyamatát. A népgazdasági terv ma már nem képes arra, hogy részie­dben előírja a vállalati fel­adatokat és az erőforrások le­hető legésszerűbb felhaszná- ását, kombinálását, a terme- őeszközök beszerzésének és .'elhasználásának időpontját stb. Központilag a termelők és a felhasználók kapcsolatai nem latározhatók meg részleteiben, tehát hogy hol, mikor (melyik vállalatnak) mire van szüksé­ge, milyen mennyiségben, vá­lasztékban stb. Ez valójában csak a termelők és a felhasz­nálók közvetlen árukapcsola­tában — a piacon — formáló­dik, alakul ki. A piaci mechanizmus fel- használása tehát azt jelenti, hogy a vállalatok és a szövet­kezetek nem külső utasításra, hanem a felhasználókkal, fo­gyasztókkal létesített közvet­len kapcsolatok — kétoldalú megállapodások — alapján, is­mert vagy várható igények­nek megfelelően végzik gazda­sági alaptevékenységüket. (Ter­melés, értékesítés, szolgálta­tás.) E közvetlen kapcsolat ré­vén részletekbe menően is megvalósulhat a termelés és a fizetőképes kereslet jobb össz­hangja, továbbá helyreállítha­tó a termelés és az értékesítés — vagyis az újratermelés fo­lyamatának — egysége. Ilyen körülmények között a terme­lőknek áruikat általában alá kell vetniök a piac (a felhasz­nálók, a fogyasztók) értékítéle­Azzal kezdhetnénk, ami1 szakszervezetünk megyei bi­zottságának küldötte mondott I az élelmiszer kiskereskedelmi szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásán: a lakosság élel­miszerrel való hiánytalan ellá­tása politikai kérdés is. A megállapítás igazát mind- an/iyian a saját bőrünkön ta­pasztaljuk, nap mint nap, akái annak előnyös, akár hátrányos következményeit érezzük. En­nek a tanácskozásnak a jel­lemző vonásai tehát a széle­sebb közvélemény érdeklődé sére is számot tarthatnak. Idézzünk hát néhány hoz­zászólást. ★ Amióta szocialista címén Az ivádia Szerény területtel rendelke­ző közös gazdaság az ívád Dózsa Termelőszövetkezet Mégis az utóbbi időben egvr< többet lehet hallani róluk, kü­lönösen egy termékükről: a: almáról. A termelőszövetkezet hűvös irodájában beszélgetünk Fe­kete Miklós f őagronóm ussa. erről az egyre többet éri „kincsről”. — Igen, egyre híresebb a’ ivádi alma. Termelőszövetke­zetünkben végtelenül gazda­ságos a termelése, évről-évr< biztos pontot jelent a gazdál­kodásunkban Dé különben nt én bizonyítsak, hanem a szá­mok. Papírt, ceruzát vesz elő jegyzi a számjegyeket. — Jelenleg még 17 kataszt- ráJis hold mindössze a terme almásunk. A jövő évber újabb tíz hold fordul termő­re, de már az idén is ad nagy­jából két vagonnal, összeser huszonkét vagon almára szá­mítunk. — Meg is lesz? — Biztosan. Az időjárás ed Őig kedvezett, már akkorák { gyümölcsök, mint tavaly, ami kor szüreteltünk. Kiváló mi nőség. De talán folytatom i számolást. ... — Növényvédőszerekn mintegy hatvanezer forinto költöttünk az almából várha tó jövedelem viszont minteg; hatszázezer forint lesz. A tér mő almás a közös gazdasál területének minibegy lő szá­zaléka, viszont a várható jö védelemnek 15—16 százaléké teszi ki. Tehát rendkívül kifi zetődő a termesztése.' Külön ben, ha kíváncsi a tavaly Jegyzetek a szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásáról t küzdő brigádban dolgoznak az- árudák kollektívái, az egyes t reszortok felelősei figyelem- i mel kísérik a kereslet alakulá- í sát. Maguk is szólnak az üz­- let vezetőjének, hogy milyen- áruból van szükség nagyobb mennyiségre vagy választékra. . A vásárlók igényeinek kielégí- . tése így eredményesebb, r Szeretnék azonban, ha a 5 Húsipari Vállalat megbízna va­- lakit a dolgozói közül azzal a- feladattal, hogy állandóan tart­- sa a kapcsolatot a kiskereske­- delmi egységekkel, keresse fel az üzletvezetőket, és ne csak- kívánságai felől érdeklődjék, hanem kínálja is a húsipari készítményeket. t Amellett, hogy mindkét ke­k „kincse”- eredményekre, akkor azt is i elmondhatom, hogy minden ■ kiló almán tisztán majdnem 3 két forintot nyert a közös gaz­- daság. z — Hová kerül az ivádi al­ma? s — Jelentős részét minden- évben exportáljuk. Tavaly az 1 ötven százaléka ment külföld- 5 re, az idén jobb a minőség, úgy tervezzük, hogy hatvan , százalékát exportáljuk — Mi a titka a jó termés- _ eredménynek? 5 — Titokról nem igen beszél. . hetünk — mosolyog a főagro- > nómus — hacsak arról nem, . hogy az idén eddig tizenegy alkalommal permeteztük a fá- ; kát s a szüret előtt sor kerül ’ még egy permetezésre. Ah­hoz, hogy jó legyen a termés, ' gondozni kell a gyümölcsöst. J Nálunk erre nem lehet pa- 1 nasz. Különösen dicséret ille- ‘ ti a Tar András és az Ivádi János bácsit, akik állandóan 1 az almásban dolgoznak s nem ‘ számít náluk, hogy este vagy éjszaka van, ha a munkáról van szó. Jelenleg részben az ő- szakértelmüknek, szorgalmas a munkájuknak tulajdonítható- a jó termés. — További tervek? a — Mint említettem jövőre újabb tíz hold almás fordul e termőre s a későbbi években t újabb húsz katasztrális hold. . Ha az egész almásunk beáll, y minden évben biztos jövede- ■- lemre számíthatunk belőle. S g nem is akármilyenre... Az ivádiak „kincse” egyre jobban kamatozik. S bizonyít- A ja, hogy a jó munka, a hoz- ;- záértés kis területről is nagy _ jövedelmet biztosíthat, ű Kaposi Levente.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents