Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-06 / 185. szám
A reform szellemében A címbe foglalt három szó kereslet és kínálat, termelés és értékesítés bonyolult, sokrétű összefüggéseinek leegyszerűsített egyenletét állítja fel: a piaci igények ismeretét és érzékelését, az ehhez igazodó termékösszetételt, s az értékesíthetőség biztosítását. A gazdaságirányítás új rendszere lényeges elemként számol a rugalmasan változó termékösz- szetétel — gyártmánystruktúra — pozitívumaival: a termelésben éppúgy, mint az értékesítésben. A kereslet hatással van a termelésre: a piacra kerülő korszerű termék további igények szülője lesz. Hatás és visszahatás előrelendítő voltát már ma is érezni, tapasztalni kezdik üzemeinkben* s van, ahol dicséretes módon — s a lehetőségekhez mérten — ehhez is igazítják termelési gyakorlatúkat A harmadik ötéves tervben az egy főre jutó, évi 4 kg-os műanyagfelhasználás 10 kg-ra növekszik; a faiparban, s különösen a bútorgyártásban döntő szerephez jut a műanyaglapok hasznosítása; a textiliparban ugrásszerűen megnőtt az igény a poliészterszálas anyagok iránt, s bár a második ötéves tervben megkétszereződött a szintetikus szálak felhasználása, még mindig csak az összes textíliák 3,5 százalékát teszik ki az ilyen anyagok; a bel- és külföldi piacokon mind jobban keresik a nem szövéssel készült anyagokat, s ezért a harmadik ötéves tervben a jelenlegi kétszeresére kell növelni azok mennyiségét, s mintegy 36 százalékkal a kötöttáruét; a példák egyetlen részterületről valók csupán, de éppen ezért kellően érzékeltetik, iparvállalatainknak milyen feladatokkal kell megbírkóznipk. És érre a „birkózásra” már most, napjainkban készülni, *,edzeni” kell. Egy termék sorsát értékesíthetősége dönti el: hasznossága, korszerűsége, ^ hozzá hasonlókat felülmúló képessége. Gyártásának kifizetődő voltát a ráfordítás és a várható nyereség előzetes vizsgálatával kell biztosítani, kiegészítve a piackutatók megállapításaival. És ez utóbbinál érdemes megállni: üzemeink egy részében már létrehozták a piackutató csoportokat, másutt külső szerveket bíznak meg e feladat elvégzésével. Akár a termelőeszközt gyártó ipart, akár a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokat vesszük figyelembe: valóban lényeges mozzanat ez. Ám önmagában édeskevés: sokkal lényegesebb annak biztosítása, hogy a termelés követni tudja a piackutatók jelzéseit, a gyártmánystruktúra gyorsan, a valóságot jól közelítve tükrözze a kereslet ingadozásait, még jobb terveit. Ezt a felmérő, lehetőségeket és adottságokat összegező munkát hiba lenne üzemeinknél utolsó pillanatra hagyni. Ha még csak példák is, semmint általános gyakorlatot jelző tények, de hivatkozhatunk az egész orvosi műszergyártást átfogó Medicor Művekre, vagy néhány textilüzemünkre, melyek közvetlen kapcsolatban állnak áruházatink, ruházati szakboltjaink egy részével,. ahol e felmérő — összegező munka teremtette meg a biztos alapot a termékösszetétel egészséges változásához, a vevő igényeinek maximális kielégítéséhez. Az új mechanizmus a népgazdaság jelentékeny területén • Jól kezdődött az idei aratás a hevesi járásban. Szervezetten láttak munkához a kombájnok és úgy nézett ki akkor, hogy a gabona betakarításával nem lesz baj. Nos, a legújabb jelentésekben az áll. hogy a hevesi járásban még mintegy négyezer holdon kell learatni a kalászosokat. A hevesi javítóállomás főmérnökével, Falesik Bélával beszélgettünk az aratásról, amely négyezer holdas gondot jelent immár a járásban. — Tavaly csak 68, az idén már 77 kombájnunk aratott — mondta a főmérnök, — és általánosságban a gépek felkészítése Is jó volt. Olyan kedvezőnek láttuk a helyzetet, hogy megállapodtunk az encsi járással és amennyiben a járás területén végeztünk, 15—20 kombájnt adunk az aratás gyorsítására. Ebből már aligha lesz valami a négyezer hold miatt... — Most már valóban nehéz lesz az ígéretünket megtartani. A gyakori esőzés miatt sokat állnak a kombájnok, és munkánkat különösen nehezíti az erős gyomosodás. Attól félünk, hogy megismétlődnek a tavalyi hibák. Kiskörén, ahol hamar gyomosodik a gabona, a megmaradt mintegy félezer holdon 10 (kombájn arat, de még jó időben is csak lassan haladnak. Az járt jól, aki korán kezdett, mint a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet, ahol korán elvetették ennek a gondját. A lemaradást nem lehet csak az időjárásra fogni. Az emberek nem hibáztak? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok esetben szünetelt az aratás a gépek és a mi hibánkból is. A több ezer alkatrészből álló kombájnok gondos és gyakori karbantartó munkát igényelnek. Elég, ha egyszer biztosítja a vállalatok közötti gazdasági versenyt: ebben csak az a termelő kollektíva állhatja meg a helyét, ahol megteremtették a minőségileg jobb, korszerűbb, a termelő és fogyasztó — felhasználó — oldaláról egyaránt gazdaságosnak ítélt termék előállításának feltételeit. És ahhoz, hogy a reform alapvető elemeinek bevezetésekor e feltételek meglegyenek, a kéréseket, a kisebb módosításokat, s a nagyobb változások terveinek készítését már most kell megkezdeni: a holnapi boldogulás útját — a termelői kollektíva egészét és az egyént tekintve egyaránt — ez határozza meg. (é. t.) gond elmarad a forgórészek esíro- zása, kenése, ha nem vesznek észre időben egy meglazult csavart és kész a baj. A műhelykocsikkal járjuk a határt, jól szervezett a javítószolgálat, de a hiányzó pótalkatrészek esetében várni kellett, amíg házilag gyártottunk újat. Most még több hibával kell számolni a gyomosodás miatt. Az anyagi ösztönzés milyen szerepet játszik az idei aratásnál? — A 77 kombájnos közül negyven kaphat külön prémiumot. Az alapkövetelmény 370 hold learatása. Aki ezt teljesíti, az már pályázhat a jutalomra. Az első helyezett 2500, a második 2200, a harmadik 2000 forintot kap. Ezer forintot kap a tizedik helyezett, akit 30—40.-nek sorolnak be, az négyszázat. A kombájnosok versenye hagyománynak számít. Mit igér a gépjavító, tudják-e javítani az eredményt? — Kedvező körülmények között már végeztünk volna az aratással. Legésszerűbbnek azt tartjuk, hogy a gépek átcsoportosításával segítünk, ahol kell. a baj az, hogy azok a szövetkezetek, ahol néhány holdat le kell még aratni, nem engedik a kombájnokat, pedig az 5—7 gép helyett már 1—2 is elvégezné azt a munkát. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben eredetileg nyolc kombájn dolgozott, hármat küldtünk kisegítésre, most megint kémek öt gépét... — A napokban kiszámítottuk, hogy az eső miatt egyre több a Mesésünk, eddig két millió forintot ,,húzott ki a zsebünkből” az idő. A mi érdekünk is, hogy gyorsítsuk az aratást, minél előbb letegyük vállainkról a négyezer holdas gondot Pillsy Elemér Négyezer holdas Á hullámvölgyből a csúcs felé Műszaki értekezlet a Gyöngyösi XII-es aknánál Hogy a gyöngyösi XII-es akna múlt negyedévi 320 vago- nos lemaradása miből adódott, ezt utólag már nem érdemes részletezni. Mindenesetre annyit meg kell említenünk, hogy a 73-as pajzsfrontra váratlanul betörő iszap és víz hozzájárult az említett termeléskieséshez. Az üzem 96,4 százalékra teljesítette a második negyedévi tervet. Ezzel szemben az átlagbérek alakulása, illetve kifizetése elérte a 99 százalékot. E fordított aránynál ismét meg kell említeni az iszap- és vízbetöréssel küzdő 73-as fron tots ahol 46 százalékos teljesítmény mellett száz százalékos bért fizetett az (izem. Ma már kikerült az üzem az átmeneti hullámvölgyből. A legutóbbi műszaki értekezlet pedig azt bizonyítja, hogy az új gazdasági mechanizmus irányelvei, mind erősebb gyökeret eresztenek a vezetők tudatában. Az értekezletet a gazdaságosabb termelés feletti vita jellemezte. — Meg kéül állnunk a saját lábunkon egy fillér állami dotáció nélkül — mondta Kertai József üzemvezető. — Pajzsfrontjainknak el kell érni a napi 210 centiméteres előrehaladást, akkor beszélhetünk gazdaságosságról — folytatja Menczel Sándor főmérnök. Oláh Sándor a 73-as kékszárnyú pajzsfront brigádvezetője, nem is tartja bűvös számnak az említett 210 centimétert. Magasabb teljesítményt is elért már a brigád, igaz, hogy más viszonyok között. És ha a brigádvezető bizakodásához szívvel—lélekkel felsorakozik ez a szocialista brigád, akkor el is érik és tartani tudják ezt a napi teljesítményt Talán a második negyedév gyengébb teljesítése tette ezt a műszaki értekezletet ennyire elemzővé. Érezték a részvevők, hogy többszörös élüzem és a kétszeres szocialista cím nagyobb gazdasági és erkölcsi kötelezettséget ró minden emberre. A hozzászólok őszinte önkritikával említették a termelést gátló tényezőket de sok esetben javaslatot is tettek a zavartalanabb üzemmenetre. Felvetődött a hétfői napok problémája, amikor a hét többi napjaihoz viszonyítva több a létszám, ennek ellenére kevesebb a termelés, illetve kisebbek a teljesítmények. Ám a hét vége ismét kritikus időpont! A szombati túlzott sza- badságigéhyek miaft, egyes munkahelyek, főleg a fejtések szerelése, omlasztása sok esetben vasárnapra marad. Ez a tmk-munkától von el létszámot. A karbantartási munkák késlekedése viszont negatívan hat M a hétfői termelésre. Apró kis hibák láncolata ez, amelyeknek megszüntetéséhez — Menczel Sándor főmérnök szavai szerint — csupán körültekintőbb szervezés szükséges. A betegek magas létszámával kapcsolatban Dudás István főaknász panaszkodott. Bizony a betegek arányszáménak alakulása néha indokolatlan, illetve a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg bizonyos mezőgazdasági munkák végzése idején szökik fel a beteglétszám. Az ellenőrzés pedig gyakran bebizonyítja, hogy a betegállományban lévő dolgozók különféle munkákat végeztek odahaza. A műszaM értekezlet az ellenőrzés jogát, illetve az álbetegek leleplezését a brigádokra bízta. A fafelhasználási tervét 28,8 százalékkal lépte túl az üzem. Importanyagról lévén szó, értAki járt mostanában Gyöngyösön, valamelyik nemrég átadott új épületben, furcsa dolgot tapasztalhatott: bármerre ment, a pincétől a legfelsőbb emeletig, mindenütt tűzhelyeket, „sparhelde- ket” láthatott. Mi az, nem kell a lakóknak a tűzhely? Valóban, nem kell nekik. De hát miért nem? Mert a lakók jó része ma már gázt használ. Egyelőre mintegy százötven tűzhelyet adnának vissza a lakók a házkezelőségnek, ha ott is tudnának mit kezdeni ezekkel a tűzhelyekkel. Logikusan most ahhoz a következtetéshez juthatnánk el, hogy fölösleges azokat a tűzhelyeket a lakás tartozékaként minden konyhába betenni, meg kellene kérdezni azokat a lakókat, akik majd beköltöznek az új lakásba: kell-e nekik tűzhely. És amennyinek kell, annyinak a konyhájába kell csak tűzhelyet adni. De ez kissé fárasztó megoldás. És még egy nagyon nehéz részlet teszi bonyolulttá a megvalósítását: ki kérdezze meg a lakókat, kinek a munkája legyen ez, honnan vegyenek hozzá státust? (Persze, ezek kiélezett kérdések, az újságírói rosszmájúság szülöttei). Számoljuk azonban a tűzhelyeket darabonként ezer forinttal. Százötven tűzhely ára így százötvenezer forint, ennyi pénzt adunk ki fölöslegesen, ennyi értéket teszünk ki a folyosókra, a pincékbe érthetetlenül és értelmetlenül. Mert ezek a tűzhelyek a kuhető, hogy mindenkinek nagy gondot okoz. Ám a műszaka tervek — a 76-os kétszámyú és a 82-es egyszárnyú pajzs- frontok erőteljes előkészítése azt mutatják, hogy az év vér gére a túllépés nemcsak megr szűnik, hanem még megtakarítás is lesz faanyagból. Az említett gondok ellenére nincs idegesség a XII-es aknánál. Ez azonban nem belenyugvást takar. De a kapkodás sem lenne célravezető. A bánya, a föld alatti munka tartogat meglepetéseket, amelyeket megfontolt műszaki intézkedésekkel, jobb munkaszervezéssel lehet csak elhárítani. Az elmúlt évek sikerei kötelezik ezt az üzemet, és amit eddig ígértek a gyöngyösi bányászok* azt teljesítették. Most is így lesz... tyának sem kellenek. Száz* ötvenezer forint ebben az év* ben és csak Gyöngyösön. É$ más városokban? És más mer gyélsben? És az egész ország« ban? Annak idején megszületett egy rendelet, amely szerint az új lakásokban tűzhelyet kell a lakóknak biztosítani. Azóta már a gáztüzelés egyre jobban elterjedt, a kormány- program pedig egyenesen előírja a gáztüzelés rohamos fejlesztését, de a régi rendelet ma is él, és uralkodik —» örökkön, örökké. Hacsak...! Hacsak valakinek, egy olyan valakinek, akinek rendelkezési jogot is adott a népi hatalom, fel nem tűnik egyszer a folyosókon és a pincékben található, szerte az országban meglelhető tűzhelyek nagy száma. És akkor megkérdezi majd valakitől: Miért vannak itt ezek a tűzhelyek? Ha azt a választ kapja majd: azért, mert a lakóknak nem kellenek, reméljük, eljut addig a felfedezésig, hogy: akkor ne dobjuk ki fölöslegesen a pénzt a tűzhelyekért. És ez az ötlet talán még újításnak Is alkalmas lesz. Az érte járó újítási díjat meg is érdemli, ne sajnáljuk tőle! Hej, avas ízű, bepókhálóso- dott, idejét múlt rendeletek, de sokba vagytok nekünk! Mi lenne, ha a fölösleges tűzhelyek árán központi tv- antennákat építenénk? Ez olyan szép lenne, hogy már remélni sem lehet. Vagy mégis? (g. mól—) A jelenlegi eredmények iq ezt bizonyítják! Daczik János Tűzhelyek a folyosón TÜCSÖKMUZSIKA VEGH ANTAL hazajött Amerikából. Taxival érkezett az állomásról, a bőröndjeit alig bírta a sofőr. — Fáradt még, alszik — újságolta az anyja a szomszédban. — Nagy úr-e a fia, néném? Az idős asszoriy pergamen arcán úgy futottak össze a ráncok, mintha valami nagy dolgot felejtett volna el. — Látod, Rozikám, ezt nem is kérdeztem tőle... A falu raja ébresztette reggel az amerikait. Álmosan nyújtózott és lejebb tolta magáról a dunnát. Néhány másodpercig az álom és ébrenlét határán ringott, aztán a zsalu- gáteren beszűrődő fény magához térítette. — Itthon vagyok. Annyi esztendő után először. Az öreg házban, a] kacsa szagú udvarban, a kertben, ahol gyerekökölnyi ringlók himbálóznak a fán. — Hányszor álmodott haza! Eleinte egy dal, egy virágillat is mérhetetlen honvágyat keltett, de később valahogy minden felejtődött. Egy ismerőse szava jutott az eszébe: — Amerika a nagy lehetőségek hazája, de a dollárt szüntelenül kergetni kell. Egészen addig, amíg aztán már az gurul az ember után ... Karácsonyfa árusként kezdte, •aztán péknek szegődött. Két év múlva vette a kocsit, az évben nősült. Néhány hét múlva karamboloztak. Odalett a vállalkozás, a hirtelen szerencse. Később fagylaltos kocsit vásárolt és víkendre hordta az árut. Ez még jobban bevált az előbbi vállalkozásnál. Fél év múlva kalapos üzletet nyitott két segéddel. És akkor már úgv érezte, gurul a dollár. AZ ANYJA csoszogását hallotta a konyhából, aztán lábas csörxent. Gyerekkora jutott az eszébe, amikor véres tollú csirkék vergődtek a tálban és anyja tollúkba törölte a pirosra festett pengét. — Délután jönnek a bátyádék — mondta az anyja, ahogy a kert felé indult, és hangjában valami félénk remegést érzett. — Kétszer írtam neki tíz esztendő alatt. Az anyjától tudta meg azt is, hogy a tsz-be léptek, meg hogy Jancsi lett a szövetkezeti elnök. Ezután írta Jancsinak a második levelet. — Elkótyavetyélted az apánk vagyonát ... Az anyja vajas kenyeret vitt utána a kertbe zöldpaprikával. — Egyél csak Tonesikám! Szép, friss paprikák. Magam öntöztem a nyáron... Ebéd után ledőlt a hűvös szobába. A bátyjára gondolt, aki azóta még a technikumot is kijárta, és akinek a faluban nagy kalappal köszönnek az emberek. Álmából gyermeklármára riadt. Jancsi jött meg a kisebbik fiával. — Kelj fel, Toncsikám! Itt van a bátyád, meg Jancsika, akinek küldtem a fényképét. A diófa alá ültek borozni. Az anyjuk poharat rakott eléjük és amikor koccintottak, elsírta magát. — Miattam ne sírjon, mama! Nem értem kell könnyet ejteni... Jancsi kezében összecsörrent a pohár. — Igyál, öcskös! Ez még a baglyo- si dűlőből való. — Téeszcsés borral kínálsz? — Igyál csak bátran! Ne félj, nem ragad rád tőle a kommunistaság ... Az öregasszony ennivalót, maga sütötte bélest hozott. — Jancsikám! Kínáld az öcsédet. Istenem, annyi esztendő... A negyedik pohár utón szivarra gyújtottak. — Tedd el az egész dobozzal — kínálta Toncsi. — A javából való, de az ilyesmit a tengeren túl úgyszólván az ember után dobálják. ESTEFELÉ már ketten maradtak, A nagymama hazavitte Jancsikát és kellemes hűvös váltotta fel a nappali forróságot. — Hogy megy a sorod, öcsém? írsz is, nem is, mintha már felejtenéd az óhazát. Toncsi sokat mesélt a kinti életről. Arról, hogy Amerikában a kutyának sem kell a használt autó, a saját üzleteiről, a kalapos boltról, amelyik szépen sikerült. — Akkor ügyesen dolgoztál. Toncsi nevetett. — Dolgozni? Szerencse kell, bátyám, nem meló, mint nálatok. Még várok egy évet, aztán veszek egy farmot. Jancsi hosszan nézett maga elé, miközben füstszalagot fújt a jószagú szivarból. — Föld az itthon is kerülne, pénzt se kellene érte adnod... Toncsi megértette a célzást. — A magad jussára se tudtál vigyázni, bátyja. A konyhából csörgés hallatszott. Az anyjuk a macskát zavarta ki az udvarra, — Fenékig a szerencsédre, Toncsi. Egy ideig hallgattak, ízlelgettek a bor kellemes zamatát. — Mesélte anyám, hogy te vagy a kolhozelnök. Meg, hogy nem is megy rosszul a sorod. Jancsi bólintott. — Szerencséd van, bátyám, Az, hogy nem él apánk. Mert ha akkor, amikor te bevitted a húsz holdat egyetlen tollvonással, az öreg Végh Antal — nyugosztalja az isten — szíjat hasított volna a hátadból. AZ AMERIKAI hirtelen felhajtotta a bort, az üres pohár kísértetiesen csendült. — Aztán tudod-e, öcskös, hogy mit tenne most idősebb Végh János, ha élne, ezen a szép, tücsökszavú nyári estén? Nem tudod, ugye? Jó, akkor megmondom magam: ha könnyezve is, de mindenképpen megpofozná a kisebbik fiát. Denevér csapott a közelben, és a konyhából kiszűrődő fény pasztát vágott a fű között. — A föld, amiről beszélsz, megvan, öcskös. Egyetlen marékkai sem adtam vagy loptam belőle. Itt van a tiéd is a többiek között. Aztán emlékezz csak, apánk megfontolt, bölcs ember volt. Amikor vadászni járt, akkor mindig megnyálazta az ujját és megnézte, merről fúj a szél... Tücsök ciripelt az asztal alatt, szentjánosbogár világított a szegfűk között. — Ebben az országban nem a mi szövetkezetünk volt az első. Egy álló hétig nem aludt a falu akkoriban. Gondból volt elég nélküled is. Az utat megmutatták, de járni mi magunk tanultunk rajta. Hanem keress fel néhány ismerőst, érdeklődj, mire haladtunk. Igaz, nálunk csupán szerencsével kevésre jut az ember, és nemhogy kalapos boltot, de egy lyukas garast se kereshetsz munka nélkül. Ésszel, vagy kézzel, de iparkodni kell, ha valaM megunta a régi házát vagy ha egy Trabantra akarja összehozni a pénzét... Frissen sült szalonnás rántottét tálaltak. — Snidlinghagymával csináltam, Toncsikám, ahogyan szeretted. Az amerikai élvezte a finom ennivalót, csúszott a bor is a zsíros étel után. Megvártam, amíg bemegy az anyja, aztán a bátyjához fordult. — Ha valami lesz, bátyó, te lógni fogsz. Elnök vagy és kommunista. Jancsi Kossuthot vett elő, és egy véletlen mozdulattal az öccse elé tolta az ajándék szivart. — Kereket oldottál innen, ToncsL Azóta itt sok minden történt. Aztán gondolkodj csak: ha félne a rendszer, akkor a magadfajtának ajtót merne-e nyitni? Amikor elmentél, néhányan megpróbálták széthordani a közöst, de vasvilla fogadta őket Ha majd egyszer mást választ elnöknek a falu, altkor elszegődök agro- nómusnak. ha az sem sikerül, akkor még mindig elmehetek hozzád, kalaposinasnak ... ÉJFÉLRE JÁRT, amikor Toncsi lefeküdt. Nehezen jött a szemére álom. Az itthonra gondolt, amely annyi év után most mégis idegen. A bátyjára, aki holmi kalaposnak nézi, az anyjára, aki folyton sír. A pehely- duona mázsás súlynak tűnt.’ — Prü . .. prüü ... — szólt kint A tücsök. És ez a tücsökmuzsika, amelyre annyit gondolt, most oly messzire űzte szeméből az ólmot. .4 Szalay István
