Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-30 / 204. szám
Jegyzetek a Német Demokratikus Köztársaság új gazdasági rendszeréről „Orwo überall” — Világsiker pár év alatt - Csak szakmai feladat? Lapunk vasárnapi számában jegyzeteket közöltünk arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság új gazdasági, tervezési és vezetési rendszere milyen nagy fontosságot tulajdonít az anyagi ösztönzésnek, az öntudatnak és a felnövő új nemzedék lelkesedésének. Az NDK legnagyobb ipari egységének, a Leuna Művek példája nyomán vázoltuk, hogy milyen módszerekkel és milyen eredményeket értek el eddig. De az új gazdasági rendszer nagyon sok egyéb problémát vet fel. Az Orwo gyárban főleg azokra a kérdésekre kerestünk választ, amelyek nálunk is jelentkeznek és megoldásra várnaip. Az Agfa film világhírű volt, szívesen fényképeztek vele Európa minden országában, sőt azon túl is. A nemzetközi megállapodások az NDK-nak ítélték a gyárat és az Agfa nevet is. De a Német Szövetségi Köztársaság az imperialista gazdasági harc minden eszközével, szabotázzsal, blokáddal és a legjobb szakemberek kicsempészésével lehetetlenné akarta tenni az Agfa márkát. Az NDK-ban elölről kellett kezdeni mindent, a tudományos kutatást, a külföldi piacok meghódítását, a minőség és az árak versenyét. Agfa helyett a gyárnak és gyártmányainak ekkor adták az új nevet: Orwo... Orwo, ezt a feliratot olvastuk az óriási gyáregység kapuján és autóbuszain, a feketefehér és színes filmeken, a hamutartón és a kínálásra nyújtott cigarettán, a magnetofon- szalagokon és a különböző műszálanyagokon. Ma 15 000 ember dolgozik az Orwo gyárban és az Orwo termékei egy-két év alatt meghódították a világot. Ma már 70 országba exportálnak. Orwo überall. (Orwo mindenütt) — mondotta a gyár gazdasági igazgatója. Parancsszóra, felülről diktált tervmutatókkal vajon elértek volna ilyen eredményeket? Nem. Az NDK-ban 1963-ban vezették be az új gazdasági rendszert, de az Orwo gyár már korábban annak szellemében dolgozott. Különleges helyzete, a népgazdaságban elfoglalt szerepe, exportfeladatai, az amerikai és különösen a nyugatnémet kapitalistákkal folytatott piaci verseny diktálta, hogy a gazdasági vezetésben új módszereket keressenek. Sem párthatározat, sem kormányrendelet nem jelent még meg az új gazdasági rendszer bevezetéséről, de az Orwo gyában már arra törekedtek, hogy minél többen megértsék a gazdasági és a társadalmi életben Végbement változások jelentőségét. Ki, milyen gazdasági és politikai funkcióra alkalmas? Az új gazdasági rendszer első időszakában aszerint ítélték meg a vezetőket, hogy ki, hogyan foglalt állást az új mellett és hogyan tanul. Ma már az a döntő, hogy melyik vezető hogyan tud élni az új lehetőségekkel. Az ismeretlen, az új mindig sok kockázattal jár. Szívesen vállalták ezt? Nem érzelmekre, hanem a józan észre hallgatott a vezetők többsége. Ki hosz- szabb, ki rövidebb mérlegelés után belátta, hogy az elavult módszerekkel a megváltozott feltételek között nem boldogulnak, a túlhaladott módszerek sokkal több veszélyt jelentenek, mint az új kockázata. A feladatokat az élet diktálta. Ha a kapitalizmussal .szembeni versenyben felül akartak kerekedni, akkor úrrá kellett lenni a nehézségeken. Az Orwo az első gyárak közé tartozott, amely nagyobb feladatokat, több felelősséget, de újabb lehetőségeket is kapott. Több nyereséget írtak elő? Több részesedést kaptak a dolgozók is. Nőtt az exportigény? Növelték a gyár önállóságát is. Tanultak az emberek? Hasznát látták a munkában és a bérjegyzék összegében is. Nagyobb lett a vállalat vezetőinek felelőssége? Számottevően nőtt a dolgozók alkotó kezdeményezése is, emelkedett a vezetés színvonala az üzemekben, a vállalatoknál, az. állami és a pártszervezeteknél is. Természetesen nem automatikusan, az új gazdasági rendszer mechanizmusa az NDiK-ban sem működött gobnyomásra. Az új gazdasági rendszer megvalósítása nemcsak a vezetők szakmai erőpróbája, hanem a dolgozók széles rétegének együttműködését igényli, tehát rendkívül fontos politikai feladat. önálló exportjogot kapott az Orwo? Ez a kérdés mintha kissé kizökkentette volna hűvös nyugalmából a gazdasági igazgatót. Homlokát ráncolta és kitartóan nézett rám. Nem a válaszon, a magyarázaton gondolkodott. Évek óta harcolnak az önálló exportjogért, de még nem kapták meg. Hogyan élnének az önálló exportjoggal, milyen feltételek mellett kérték és vállalnák? Mondják meg a vállalatnak, hogy a következő időszakban hány százalékkal kér több devizahozamot az állam és a többletből mennyit hagynak a vállalatnál. Ez becsületes, tiszta üzlet. Ezzel jól járna a vállalat és az állam is. Nem kaptunk kielégítő választ arra, hogy ezzel a lehetőséggel miért nem élnek az NDK-ban. Az Orwoban és értesüléseink szerint több keletnémet üzemben tényleges gazdasági kapcsolatok alakulnak ki a külkereskedelem és az ipar között. Fejlődés tapasztalható abban a tekintetben, hogy a tervek és a gazdasági emelők rendszere egyre inkább olyan irányban hat, hogy az exportban érdekelt valamennyi szerv a lehető legnagyobb gazdasági hatékonyságra törekszik, vagyis a népgazdaság érdekeit szolgálja. A Német Demokratikus Köztársaság nem bővelkedik nyersanyagban, a nemzeti jövedelem emelkedése elmaradt a társadalmi össztermék növekedésétől, a nyersanyaggondok ellenére az utóbbi években az anyagfelhasználás aránya a társadalmi össztermékhez képest emelkedett és fizetési mérlegük sem mentes problémáktól. Meggyőződtünk arról, hogy a Német Demokratiküs Köztársaságban a legkisebb ráfordításokkal a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb népgazdasági hasznot akarják elérni. Arra törekszenek, hogy valamennyi anyagi és szellemi eszközt helyesen osszák be, ésszerűen és célszerűen hasznosítsák. Ennek a célnak a megvalósítását szolgálja az új gazdasági rendszer. Az NDK-ban is lerakták a szocializmus alapjait, ma már a szocializmus teljes felépítésén dolgoznak. Az NDK-ban és nálunk is a társadalmi munka tevékenységének nagyarányú emelésére törekszenek és a dolgozók életviszonyának lényeges javítása a cél. A gazdasági mechanizmus reformja a közös célok megvalósítását szolgálja — új eszközökkel és új módszerekkel. Dr. Fazekas László (Balatoni klp.cs la fi Ismerkedési est Nagyon téved a kedves olvasó, ha azt gondolja, most olyan férjekről — esetleg feleségekről — fogok pikánsakat mondani, akik leveszik Ujjúkról - karikagyűrűiket, hogy két hétre bohó fejjel a szabadság :— ez esetben a lopott' szabadság — szent érzésével vessék’ magukat gáláns kalandokba. Szó sincs ilyen badarságokról. Az élet mindinkább reálisabbá válik, úgy is, hogy minek eldugni a karikagyűrűket, úgy is, hogy többet ér egy üveg bor, igen, hogy egy üveg bor elcse- nése is lehet gáláns kaland. Az ismerkedési estünkön ösz- szetoltunk néhány asztalt és körülültük vagy tízen. Aztán a társaság elment táncolni a teraszra. En bennmarad Lám. Átültem egy hasonlóan lusta társaság asztalához. Osztályvezetőnk kipirulton, de elég gyorsan visszajött a táncból. Kedves feleségét lekérte egy szépreményű fiatalember. Az osztályvezető ■ idejön a mi asztalunkhoz és készít magának egy vékony spricceltét. Megissza. Szétnéz és egy elegáns mozdulattal felemelt asztalunkról egy palack bort, elviszi saját külön Osztályvezetői asztalához. Jön a felesége, piheg, tisztelettudóan követi őt az előadócska. — Ö, még rendeltél is, Béla? — kérdezi az asszony. Az osztályvezető felelet helyett tölt az előadó poharába is. A fiú boldog, odajön^ hozzám és áhítattal lelkendezi. — Táncoltam az öreg feleségévéi, állati jó nő. Az öreg megkínált borral, állati klassz pali. Aszfaltársaim Négyen ülünk egy asztalnál, ebédelünk. Az anyuka óriás bébijével mindig megelőz bennünket. — Pistike leveses ember. Pedig nem volna neki szabad sokat enni. Hízásra hajlamos a gyerek — mondja a mama és kiszedi a közös tálból a leves sűrűjét a fiúnak, azután magának. Pistike, az óriás bébi, harminckét éves agglegény, pókhassal, pipaszár lábakkal. A mama azt mondja/hogy „mi csak egy életre nősülünk. Volt egy fodrászlánya a Pistikének, háromezer forintot keresett, jó parti lett volna. De csapodár volt és nem volt bankbetétje. Hát milyen lány az ilyen, aki háromezret keres és bankbetétje sincs. Nekünk az ilyen nem kell.” A kenyérkosárban négy szelet kenyér van, a mama kiveszi mindet és családiasán megosztja fiával. Nekem azt mondja, majd tessék megpróbálni kenyeret szerezni. Karfiollevest kanalazunk, a mama odaszól Pistikének: „Ebben sok a magyar bors, én ilyesmit nem ehetek.” Vacsorára viszont borsos- tokányt kér. Este étkezés után a közös tányérról pillanatok alatt elkapkodják a legszebb körtéket. A fiúban azért pislákol valami a közösségi érzésből. mert mind a négyünk poharát udvariasan teleönti vízzel. Az én poharammal nincs szerencséje, mindkét bal kezével fölborítja, a víz a nadrágomra ömlik, dadogva bocsánatot kér. A mama is segíteni akar; nekem vagy neki, és az ételzsíros asztalkendővel törölgeti világos nadrágomról a vizet. Ez a két ember tizennégy nap alatt sikeresen belém oltotta azt az érzést, amit utoljára hadifogságban éreztem: féltettem a hasamat. Tenis2porti Egy meglehetősen neves színészházaspár is velünk nyaralt) Gyerek a robogó vonat lépcsőjén Zakatol az Eger—Füzesabony között közlekedő személyvonat. Két év körüli kis szöszke fiú szaladgál a kocsiban. Incselkedik az utasokkal. Egyszer csak elcsendesül a kocsi. A kisfiú észrevétlenül eltűnt. A vonat zakatol tovább. Az anya nem hallja Zolika kacagását és ezért hangosan keresi a fiát. A kisfiú nem válaszol. Az asszony veszélyt sejtve felkiált: Uramisten, a gyerek! Mindenki a keresésére indul. Kinézek az ajtón, az előtérben a gyerek a lépcsőn ül, a vonat pedig 40 kilométeres sebességgel halad... Gyorsan felkapom a gyereket. A kis szöszke huncutul mosolyog... Nem is sejtette, milyen veszélyben volt... A Makiáron leszálló egyik utas nyitva hagyta a kocsi ajtaját... (szigetváry) Lesz jó út Tiszanánán... de mikor? — / A szinte járhatatlan útjainkat mikor hozzák rendbe? Ez a kérdés foglalkoztatja már hónapok óta a tiszanánaiakat. s azokat, akiket rossz sorsuk ezekre a valóban szinte járhatatlan utakra vetett. A mély gödrökkel „tarkított” makadámút, amelynek helyenként már az alapkövei is kifordultak, nagyon lassítja a közlekedést, de később, ha beáll az esős idő, rendkívüli problémát okozhat a szállítás ezen a vidéken. Nemcsak a község áruellátása kerül veszélybe, de a közös gazdaság gépei is eleiakadoznak a mély gödrökben, nem beszélve az átmenő forgalomról. A helyzetet látva, ismerve, szenvedve, a tiszanánai- ak fordultak mindenhová: tanácshoz, felsőbb szervekhez, országgyűlési képviselőhöz, sajtóhoz, rádióhoz, hogy mielőbb megoldást találjanak az út rendbe sara. A napokban értesítési kaptak a járási tanácstól* hogy heteken belül megkeletik az út rendbe hozását. Eb osztatlan örömet váltott ki Tiszanánán, de úgy látszik) örömük kissé korainak bizonyult. Mert a hír igaz ugyan, az útépítést valóban megkezdik néhány hét múlva, de... Sarudon. Pontosabban Sarudról kiindulva hozzák rendbe az utat és kt tudja mikor érnek Tisza- nánára. Az út átadását a jövő év végére tervezik, félő tehát, hogy az esős időszak még járhatatlanabb utat produkál. Éppen ezért nagyon hasznos lenne, ha az illetékesek módot találnának arra, hogy valamilyen ideiglenes megoldással járhatóvá tennék ezt az útszakaszt, nehogy az őszi szállítás elakadjon a nánai út kátyúiban. K. &. A Mátrától az Adriáig i-nmm helyesebben mi velük. Elég normálisan viselkedtek civilben is. Kedvesek voltak, előzékenyek és minden marhaságban benne voltak. Persze, tizennégy nap alatt kisebb bogaraik előjöttek. A férfi 32 fokos melegben délután három órakor behúzódott a társalgóba, ott aludt egy hatalmas fotelban, kiégett szivarral á szájában. Éjszaka viszont eveztek, hajnalban teniszeztek. Egyébként talán ezt még normális dolognak is nevezhetnénk, csak itt tűnt egy kissé furcsának. De hát ezekkel a bogarakkal, ha egyébként kedves emberekről van szó, mindenkit bevesz bármiféle társaság. Amin viszont röhögtek volna, arról csak ők tudtak és én, de erről mi hárman hallgattunk. Az egyik hajnalon az asz- szonyka, kezében egy hatalmas nyírfaseprővel, így szól élete párjához a társalgóban: — Miért én söpörjek, szívem? — Mert' ez a te reszortod, szívem. Te nehezen tanulod a szövegedet otthon. Pesten állandóan én segítek neked, most te hálából cserébe szépen lesepred a teniszpályáról a faleveleket, ezen nem is lehet vita. A párbeszédet akaratlanul és teljesen véletlenül hallgattam végig, Fejfájástól kíflozva ott ültem mellettük egy fotelban. Természetesen azért még nem volt vita, de végül is az asz- szonyka szépen leseperte a faleveleket a vörös salakról. Az egészben csupán az a vicces, hogy az asszonykának most megy egy filmje Pesten és ebben egy házsártos feleséget alakít elég szép sikerrel. A humorista A humoristának meghalt az édesanyja. Telefonon közölték vele a hírt. Abbahagyta a fürdést, elszontyolodva, "nehezen értette meg, hogy ilyen napsütésben. ahol mindenki egészséges és barna, hogyan kaphat az ember halálhírt. Egy óra múlva ismét szólt a telefon az üdülő irodájában, mert őt keresték — Pestről a szerkesztője. — öregem, küldj valami jó balatoni marhaságot... Megkérnélek, a rajzokhoz szöveget is írj. Teljesen kifogytunk a humorból — Jó — mondta a kollégám és két súlyos férfikönny végigcsordult az arcán. ★ A napról, a vízről s a többiről nem beszéltem. Pedig a nap azért szépen sütött, a víz hűs volt, a koszt tűrhető, és az emberek alapjában véve kedveseik és jók. Suha Andor — Mik voltak még? — Különböző ügyességi szá.' mok. Egy felfüggesztett rönk alját fejszével három centimé, terrel kellett megrövidíteni* aztán egy 18 centiméter átmérőjű, egy méter hosszú papír- fáról kellett a kérget leh éntől ni. Persze, mindent időre é* a lehető legpontosabban. Ne^ kém inkább a fűrészelés ment; — Melyik versenyszám volt a legizgalmasabb? — Nekem az. amely fkeí megnyertem — mosolyog. — Szét volt szedve egy motorfűrész, azt össze kellett rakni és egy tizenöt méterre lév® rönk tetejéről három karikát le kellett vele vágni. Ezt én csináltam meg a leggyorsabban s megszereztem az els® helyet. Az összetett versenyben a tizedik lettem, a csapat- versenyben pedig a harmadik helyen végeztünk. — Mi volt a legérdekesebb élménye? — Talán az, hogy a versenyen általában mintegy nyolcezer főnyi közönség szurkolt a versenyzőknek. Nem gondoltam, hogy ennyire népszerű Jugoszláviában a favágóverseny. Aztán arról beszél, hogy jólesett hazajönni. Vágyódott a Mátra után. hiányzott az erdő, a munka. — Tizenkilenc éves voltam, amikor 1951-ben idekerültem a gazdasághoz. Az apám is favágó volt, én is az lettem és a fiam is az akar lenni. Es már családi hagyomány nálunk. Én nem tudnék az érd® nélkül élni. Megszoktam, meg. szerettem a fákat, növényeket; télen, nyáron egyaránt szép a mi munkánk. Igaz. hogy nem könnyű, de megéri. Büszke arra, hogy jól szerepelt a versenyen, hogy az ország egyik legjobb motorfűré- szese, de mégis arra a legbüszkébb, hogy annak a brigádnak a vezetője, amelyik most hetedszer indult versenybe a szocialista cím elnyeréséért. — Nem kis munka volt í£T összehozni ezt a brigádot. Hatan vagyunk, egymástól külön, böző emberek. Meg kellett ismerni egymást, megbarátkozni mások szokásaival, hogy eredményesen dolgozhassunk együtt. De sikerült. Hatszor már elnyertük a szocialista brigád címet. — Annak örülök, hogy van egy fiatalunk is. Szépen letette a szakmunkás-vizsgát, jól dolgozik, nincs ellene panasz. Kell a „fiatalítás” — nevet —< hadd jöjjenek csak... Lassan végére érünk a beszélgetésnek. A rönkről felveszi motorfűrészét, amellyel évek óta dolgozik, elindul a fák felé. Nemsokára már hallatszik, ahogy a fűrész zizegve beleha. rap. a fába. Egy kicsit emlékeztet a nép mesék hatalmas erejű favágójára, aki elindul, hogy meghódítsa a világot... Kaposi Levente Mmüi tSsL 1966. augusztus 38» Ölmosszürkén húzódik az és a fák fölött. Hűvös a levegő, őszies szél borzolja a fák leveleit. Ballagunk a meredek hegyi utakon, gallyak, kődarabok között. A távolból motorfűrész zaja hallatszik. Oda igyekszünk. Blazsek Béla, i gyöngyössolv- mosi favágó, a a Mátrai Erdőgazdaság legjobb motorfű- részkezelője, mosolygós fiatalember. Nem mindennapi sikerrel büszkélkedhet: a Mátra erdeiből eljutott az Adriai-tenger aartjára, négy lemzet legjobb 'avágóinak versenyére. S nemcsak eljutott, de sikerrel is szerepelt. — A hónap elején Pécsen rendezték meg az országos versenyt. Öten indultunk, én a második helyet sz >ztem meg. A verseny után -hány napos edzőtáborozáson vettünk részt' aztán hárman indultunk útnak a jugoszláv tengerpartra. A verseny színhelye Delni- ce volt, hegyes erdős vidék Nyugatnémet, francia, jugoszláv és magyar favágók készültek a viadalra. Nagyon kedves volt a fogadtatás, a megnyitó ünnepségen negyven tagú zeneker játszott. Egyenruhában vonultak fel az országok csapatai, majd a köszöntő beszéd utáin megkezdődött a verseny. — Az első versenyszám nagyon izgalmas volt. Olyan körök voltak a földre rajzolva, mint amilyenbe a céllövők lőnek. Minden versenyzőnek tíz ilyen köre volt. Abba kellett a fejszét belevágni. Lehetőleg a közepébe. Mindenki anv- nyi pontot kapott, ahányadik körbe beletalált. — Hány találatot szerzett? ' — Ebben a számban negyven ponttal a negyedik helyet szereztem meg.
