Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

EGRI INYÁR — VÁRESTÉK V. A barokk zene ünnepi estjéről Az Egri nyár Várestéinek záróakkordjaképpen az egri szimfonikusok kamaraegyütte­se Farkas István karmesteri közreműködésével a barokk ze­nevilág néhány nagyszerű al­kotását szólaltatta meg. Igaz, a műsor lényeges eltérést muta­tott a tervezettől — több is, kevesebb is volt annál —, de ezek a módosítások nem ró­hatok fel sem az egri szimfoni­kusaknak, sem az est meghí­vott és távol maradó szólistái­nak; A műsort két nyitány fogta ät Händel Agrippina-nyitánya mozgalmasságával, közvetlen hatásaival és plebejusi érzés- világával közel áll hozzánk. Nem véletlen, hogy a barokk zene — nemcsak a legnagyob­bak, Bach és Händel — alkotá­sai ma állandóan műsoron sze­repelnek Gluck Iphigenáa-nyi- tánya erőteljes drámaiságával, esaknem dísztelen, puritán fo­galmazásával egy ritkán meg­szólaló műre hívta fel a figyel­met Ha az egri szimfonikusok — a kíséreteken kívül és felül — csak ezt a két nyitányt játszot­ták volna, akkor is teljes elis­merést érdemelnének. Az a mű­vészi munka, a művek művészi megszólaltatásáért folytatott küzdelem, a fejlődés, amelynek evek óta tanúi vagyunk ennél az együttesnél, megfontolásra késztet: nem szabad engedni, hogy apróbb vagy nagyobb akadályok meglazítsák ennek a zenekarnak a sorait, és további fejlődését. Több mint félszáz öntevékeny egri muzsikus ra­jong a muzsikálás lehetősé­géért, s ezt az ügyszeretetei ápolni kell. Farkas István együttese e most megszólalta­tott két művel is bizonyította, hogy a zenepedagógusokból, a zeneiskola végzett növendékei­ből és a különböző intézmé­nyek, vállalatok dolgozóiból ál­ló zenekar országos szinttel mérve is magasra emelkedhet — ha segítik. J Az est szólistáinak élére Asztalos LoráncL fuvolaművész neve kínálkozik. J. S. Bach H-moll szvitjének négy tételét adta elő. Korábban is leírtuk már, ez alkalommal meggyő­ződéssel meg kell ismételnünk, hogy muzikalitása, könnyed ze­nélése élményt jelent a hall­gatók számára. Bocsi Szabolcs Bach Ariosó- ját, Bócz Sándor az angol ze­neirodalomból Ecclestől a G-moll szonáta első két tételét játszotta gordonkán. A két fia­tal zenész — az egri közön­ség előtt nőtt fel — érti és jól interpretálja a barokk mu­zsikát. Händel D-moIl szonátájának két tételét játszotta Székely Éva, aki pódiumláza ellenére élményt adóan zenélt. A vokális zenét egyetlen szám képviselte ezen az estén. Pászthy Júlia adott elő egy Gluck-áriát. Hangja egyre szí­nesebb lesz, de nála mintha az artikuláció hibái rontották a megszólaltatott mű hatását. A barokk zenei estet Lévai Zsolt konferálta. Bevezetőjé­ben a barokk világ, szemlé­let és zenei élmény rövid, de frappáns képét adta. A barokk zeneest a tervék ellenére nem a Földbástyán 2ajlőtt le, hanem a gótikus pa­lota egyik termében. A zené­szek húzódozása a Földbástyá­tól az időjárásra való hivatko­zással indokoltnak látszik. Az idei Egri nyár valóban sokat szenvedett az esős, hűvös es­ték miatt. Az északi oldalán teljesen nyitott Földbástya jö­vőre minden bizonnyal meg­fontolásra inti azokat, akik a Várestéket folytatni és gazda­gítani igyekeznek. Művek, elő­adók és közönség kapcsolatát csak zavartalan körülmények között lehet biztosítani. Hogy az idegenforgalom, Eger közön­sége és az Egri nyár nem ta­lálkoztak, nem jutottak közös nevezőre, annak egyik oka ép­pen abban rejlik, hogy sem az időpont, sem a kiválasztott hely nem vonzották az érdek­lődőket. Pedig lettek volna, vagy — ha így mondjuk, ak­kor jobb talán! — lehettek volna találkozások! így csak száz-százötven főnyi, szűknek mondható kör rándult fel a Várba, hogy az egzotikus kör­nyezet, az irodalmi és zenei él­mény részese legyen. Ez pedig kevés ahhoz a munkához ké­pest, amely e vállalkozásban benne fekszik; Elsősorban az egri szimfoni­kusok részéről! (farkas) Bár Vitray Tamás engem nem bízott meg. hogy tudósí­tást készítsek a Népsport és Telesport vasárnap esti vetél­kedőjéről, pontokra igényt nem tartva, mégis megteszem. „Vendégünk, a sportok király­nője” — ez volt a címe a ve­télkedőnek, amely egy négy­hetes rejtvénypályázatot volt hivatva egyrészt lezárni, más­részt az EB előestéjén hírve­rést csinálni a sportok király­nője, az atlétika iránt. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ne­ves, sőt világhírű aktív és volt sportolók, nemzetközi tekinté­lyű újságírók vettek részt — szó szerint lökhajtásos sebes­séggel érkezve — e szép szán­dékú műsoron, úgy már senki előtt sem lehet kétséges, hogy a televízión nem múlt... Nem múlt, hogy a sportok királynője e rendezésben két­ségkívül pergő műsorban időn- kint kicsit félrecsúszott koro­nával unatkozott a trónján. A több mint kétórás műsort, amely számoktól, nevektől hemzsegett, még az sem tudta kellően „fellazítani”, hogy az atlétika elvi szerelmesei a gya­10 ország 16 filmje a mozik szeptemberi műsorán A program változatos témá­jú társadalmi drámákat, víg­játékokat és kalandfilmeket ígér. A budapesti művészeti he­tek kiemelkedő filmeseménye lesz Kovács András Hideg na­pok, Karlovy-Vary-i fődíjas al­kotásának bemutatója. Ugyan­csak szeptemberi premier Gertler Viktor És akkor a pa­sas ... című szatirikus, vígjá­téka Sinkovits Imre és Psota Irén főszereplésével. Bemutatják Karel Kachyne Mar del Plata-i nagydíjas al­kotását, emlékképeiben reáli­san tükrözi a felszabadulás történelmi napjait. A szovjet filmgyártás figyelemre méltó alkotása, Az elnök is megje­lenik a magyar mozikban: fő­szerepét Lenin-díjas művész, Mihail Uljanov alakítja. Még három szovjet film premierjé­re is sor kerül: az 1965. évi velencei filmfesztiválon díjat nyert A hűség, Pjotr Todorev- szkij modem feldolgozásé al­kotása fiatalok szerelméről a háború viharában; a Hős vagy áruló? cselekménye napjaink­ban játszódik, s egy volt par­tizán sorsának felderítéséről szól; A titokzatos szakács egy félelmet nem ismerő hírszerző izgalmas története. s Szeptemberi bemutató a Há­zasság olasz módra. Vittorio de Sica színes alkotása, Eduardo de Filippo nálunk is ismert Filumena házassága című szín­darabjának filmváltozata; két főszereplője; Sophia Loren és Marcello Mastroianni. Kedven­ceit üdvözölheti a néző a két francia vígjátékban: Fernan- delt és Bourvilt. A nyugodj meg, kedves, a pszichológiai analízis hóbortos hívőit frics- kázza meg, rendezője Jean Boyer, két főszerepét Sandra Milo és Femandel játssza. A nagy buli egy detektívregény sugallta rablásról szól, rendem zője Alex Jeffé, főszereplői Bourvii és Parii Meurisse. Mu­latságos, színes, lengyel vígjá­ték a Leányrabló, női fősze­replője az ismert, tehetséges Elzbieta Czyzewska. A kalandos filmek kedvelői, főleg fiatalok figyelmébe ajánl­juk a DEFA első indián-film­jét — címe: A nagy medve fiai —, amelyben népszerű jugo­szláv és NDK-beli színészek szerepelnek. J. O. Curwood Észak nomádjai című regénye nyomán a kanadai Sziklás Hegység festői tájain forgat­ták a Nikki című amerikai fil­met, egy eszkimó-kutya kalan­dos történetét. Bulgária felszabadulása év­fordulójának alkalmából be­mutatják a 13 nap című széles­vásznú bolgár alkotást, amely az ország nagy sorsfordulójá­nak eseménydús időszakát örökíti meg. Rádióhangjátékból ismerjük A szereimre szavazók meséjét; a jugoszláv film mai fiatalok erkölcsi problémáival foglalkozik. A szeptemberi filmbemutató programban egy sikeres olasz film felújítására is sor kerül: a Békében élni, főszerepében a kiváló Aldo Fabrizi nyújt em­lékezetes alakítást. korlatban is próbát tettek sze­relmükkel ugrásban és. — ko­sárra dobásban, valamint ti­zenegyes rúgásbanf?). A nagy játékcsarnokban valahogy időnkint eltűnt a műsor, és hogy egészen őszinték legyünk, Vitray Tamás „atletizált” ta­lán a legtöbbet a csarnok és a füves pálya között loholva. Rövidebb, ötletesebb és tömö­rebb formára van és lesz szükség, ha a vándorserleg to­vábbi sorsát az egy év múlva sorra kerülő vetélkedőn eldön. teni kívánják.' És csak zárójelben: mennyi­vel szívesebben hallgattuk vol­na végig a neves és szakértő újságírók kerékasztalát az at­létika „titkairól”. Mert ezt tet­te és megkapó művészi erővel, valóban királynővé avatva a délutáni francia kisfilm, a „Randevú az atlétikával”. Lépjünk visszafelé egy esté­vel. Casablanca. Nagy idők nagy filmje. Kaland, izgalom, szépség, mély emberi érzések és a csodálatos Ingrid Berg­man. Így emlékeztem vissza a sok-sok évvel ezelőtt látott filmre, amely kétségkívül meg­érdemli a televízió filmsoro­zatának főcímét: Nagy siker volt. Mert lám, mennyit vál­tozott művészi ízlésünk, igé­nyünk, sőt mennyit szakértel­Átlétikai vetélkedő — egy fi,nl kússz év után műnk is! Kora kamaszkaro®- kat, vagy ifjúkorunkat láttuk viszont ebben a kétségkívül jó szándékú filmben, s ha a meg­hatottság vett erőt is rajtunk, bizony az inkább csak emlé­keinknek és nerh a filmnek szólt. Ami két évtizeddel eze­lőtt hitelesnek tűnt, arról az idő szépen lemosta e hiteles^- ség vékonyka mázát, s hogy előtűnt mögüle a naivitás, és az ellenálló hősi alakja vala­hogy operettfigurává, akkor mélynek tűnő gondolatai száj- barágó sematizmusa szürkül­tek. Két évtized alatt a film nyelvén is megtanultunk hite­lesebben, emberiebben, hétköz. napibban fogalmazni, — s ez a fogalmazás visz bennünket közelebb az igazság és az em­ber hitelesebb megismerésé­hez. Ám mégis helyes volt* nemcsak mint muzeális értéket bemutatni ezt a filmet, amely­ben kétségkívül néhány re­mekbe szabott alakítás vitázik az idővel. Helyes volt, mert képet ad arról, honnan hová jutott az amerikai közélet két évtized alatt: a náciellenség­től a vietnami szennyes hábo­rúig. Két évtized alatt! Casa­blancától Saingonig, sőt Hanoi­ig! Gyurkó Géza Szeptember 3-ig tartanak a felvételek az óvodákban Szeptember 3-ig tartanak az idei óvodai felvételek, s mint a Művelődésügyi Miniszté­riumban közölték, mintegy 70 ezer három—hat éves korú kisgyermeket vesznek fel az óvodákba. Velük együtt az óvodai ellátásban részesülő ki. csínyek száma országosan meg­haladja a 190 ezret, ami a há­rom—hat éves korúak csaknem 50 százaléka. Az új óvoda többsége mind Budapesten, mind vidéken az új lakótelepeken épült. Üj óvo­da kezdi meg működését egye­bek közt Pécsett. Hódmezővá­sárhelyen, Kecskeméten, Veszprémben, Budapesten. A képzőkben 280 fiatal óvónő végzett ebben az esztendőben. Őket is hozzászámítva, az or­szág több mint 3200 óvodájá­ban tíz és fél ezer óvónő gon­doskodik a gyerekekről, mia­latt szüleik dolgoznak. Illetékesek elmondották a legfontosabb tudnivalókat a felvételekkel kapcsolatban: Ha a jelentkezők száma meg­haladja az óvodai helyek szá­mát, az igények elbírására fel­vételi bizottságot hoznak létre, amely a döntés előtt környe­zettanulmányt végez. Az elbí­rálásánál előnyben részesül az egyedülálló szülő gyermeke, továbbá az olyan család, ahol mindkét szülő dolgozik, és nincs felnőtt családtag. Mérle­gelik a szociális helyzetet is. A felvételek lezárása után a gyerekek névsorát kifüggesz­tik az óvoda kapujára vagy egyéb úton hozzák a szülők tu­domására. A tanácsi óvodákból helyhiány miatt elutasított gyerekeket a közeli üzemi óvo­da, — ha ott betöltetlen hélyek vannak — köteles átvenni. Szeptemberben életben lép az új óvodai rendtartás, amely az eddiginél lényegesen na­gyobb hatáskört biztosít a ve­zető óvónőnek. í^\\\\\\\V\\\\\\\\ViVW\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\^^^ XIII. Martin atya alaposan ki­használta, hogy a hazugságot a szent zsinat csak bocsána­tos bűnnek mi­nősítette, mert esze ágában sem volt. hogy megpróbáljon a Német Demok­ratikus Köztár­saságban utá­nanézni, hogy van-e ott vallás- szabadság vagy nincs. Egysze­rűen beköltö­zött a Bad Wald-i szálloda egyik szobájá­ba, és onnan küldte New Yorkba „szenzá­ciós helyszíni riportjait a vas­függöny mögötti katolikusok szenvedéseiről”. Rowers, ha vé­letlenül kezébe került egy ilyen riport, bizonyára az első szótól az utolsóig készpénznek vette volna, amit, Martin kiötölt. A derék pap újságíró, vagy újságíró pap azonban nem elé­gedett meg azzal, hogy írásban harcoljon ,a vörösök ellen. Ha leült a bárban, s felhajtotta a második whiskyt, kenetteljes • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. (Folytatjuk.) 4 Menümé I960, augusztus 30., kedd hangon győzködni kezdte azt a szerencsétlent, aki a legkö­zelebb ült hozzá és idejében nem tudott elmenekülni kar­maiból. — Az amerikai katolikusok aggódnak — szónokolta kenet­teljesen —, szívük tele van fé­lelemmel, hogy nincs Kelet- Németországban vallásszabad­ság. Az Úr legyen veletek, hogy az antikrisztust legyőz­zétek ... Mindig akadtak, akik ug­ratni kezdték Martin atyát. Trágár vicceket kezdtek me­sélni, vagy éppen egy nagy darab, szőke germán lányt ül­tettek az ölébe. Martin atya ilyenkor szemérmesen odébb- állt, vagy úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Gyakran kiment sétálni az erdőbe, hogy ott „beszélgessen az istennel”. Egy ilyen alka­lommal , történt, s azután hete­kig szájról szájra járt, hogy találkozott egy amerikai kato­nával, aki lehorgasztptt fejjel, keserű arccal üldögélt egy fa­tönkön. Martin atya néhány­szor elsétált a katona előtt, hi­szen bizonyosra vette, hogy valamiféle lelki vigaszra van szüksége a katonának, s alkal­mat adni neki, hogy hozzá för- duljon. A katona azonban az istennek sem akarta őt észre­venni. Végül is Martin atya kenetteljesen megszólította: — Valami bánatod van, fiam? Légy bizalommal hoz­zám, isten szolgája közelít fe­léd! A katona valamit morgott. Ha Martin atya egyáltalán haj­landó lett volna meghallani ekkora szentségtörést, kivehet- te volna, hová küldi őt a le­gény. Martin egy darabig újra fel- alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembeszálljon ekkora istentelenséggel, s az­után újra megszólította őt. — Fiam, valami elszomorít? — Hagyjon békén! — mor­dult rá a katona, ezúttal te­hát már nagyobb szelídségről téve tanúbizonyságot. Martin atya újra nekibátorodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak kereszteltek. — Könnyíts a lelkeden, fiam. Kihez fordulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz, ha nem a papokhoz. Mondd meg, mi bánt? Talán segíthetek raj­tad. Esetleg tanácsot adhatok neked. Tehetek valamit érted? Mondd még, mint jó keresz­tény, hogy mi nyomja a lelke­det! ... A katona szíve végre meg­nyílt: — Ha annyira kíváncsi rá, megmondom. Két feleségem van. Az egyik itt, Nyugat-Né- metországban, a másik Chica­góban! A parancsnokok már szagot kaptak, ez az én bajom. Vegye át az egyik nőt, mint jó keresztény, s meg van oldva minden... Rowersnak eszébe sem ju­tott elvenni Lőttét, igaz, hogy a lány sem gondolt rá, hogy egy amerikai tiszt felesége le­het. Lotte kedves volt, szőke, szakasztott úgy nézett ki, ahogy a háború alatt az ame-. rikai vicclapok ábrázolták a' germán honleányokat, akik — meghallgatva a Führer óha­ját — „semmit sem tagadtak meg” a Wehrmacht és az SS tagjaitól. Lotte kedveskedett Rowersnek, s a pilóta rendsze­resen vitt néki ajándékokat. Olyasmit, amit olcsón vásárol­hatott az amerikai katonák részére fenntartott kantinban, de a németek csak drágán jut­hattak volna hozzá az áruhá­zakban, üzletekben. Rowers úgy gondolta, Lotte olcsóságá­nak az a nyitja, hogy más amerikai katonákat is részesít kegyeiben. A lány azonban na­gyon ügyesen tevékenykedett, hogy Francis soha ne kapja rajta, s különben is, a fiú nem volt féltékeny természetű. Két év az egyik támaszponton, egy év a következőn, három a har­madikon — ilyen a légi erők legtöbb tisztjének élete. Amíg meg nem nősülnek, mindenütt akad égy-két „menyasszo­nyuk”. De hát éppen ilyen élettel kecsegtették őt is. Meg­ismerni a világot, ragyogó nők, könnyű szolgálat, magas fize­tés — Rowers élvezte az élet örömeit. Ideje engedte, s hamarosan, miután már jobban kiismerte magát Nyugat-Európában ap­róbb üzleteket bonyolított le. Amit a kantinban vámmente­sen lehetett kapni — italt, ci­garettát — némi haszonnal ad­ta tovább. A vásárló még min­dig olcsóbban jutott hozzá, mintha nyilvános árakon vásá­rolta volna meg. Rowers örült minden így megkeresett dollár­nak, de társai lehűtötték lel­kesedését. —■ Ez semmi, öregem — me­sélte Collimgs százados, aki 1945 óta Nyugat-Németország- ban állomásozott. — Ez sem­mi. Négy-öt éve, közvetlenül a háború után, azok voltak a szép idők. Az ember vett tíz csomag Chesterfieldet a kan­tinban 7 dollárért, és ezer már­káért eladta.! Ezt aztán hivata­los árfolyamon beváltotta száz dollárra, és a pénzen megint cigarettát vásárolt. Pár nap alatt megtízszerezhette vagy meghússzorozhatta a pénzét És néhány száz rongyos már­káért nagyszerű dolgokat lehe­tett vásárolni. Ennivalóért pe­dig eladták volna mindenü­ket és magukat is az itteniek. A régen Németországban ál­lomásozó katonák elbeszélésein kívül már semmi nem emlé­keztetett erre a korszakra. Á Német Szövetségi Köztársaság a „gazdasági csoda” első hónap­jait élte, s Rowersnek eszébe sem jutott, hogy a „csoda” ku­lisszái mögé nézzen. A néme­tek gyors talpra állását annak tulajdonította, hogy az ameri­kaiak, az egykori ellenség iránti nagylelkűségből segítet­tek talpra állásukban, s civili­zációjuk áldásaiban részesítet­ték őket. Első évi szabadságát Rowers egy európai körúttal töltötte. Járt Rómában és Nápolyban, Párizsban és Marseille-ben. A következő nyáron hazautazott. Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az es­küvőn Francis repülőfőhadna­gyi egyenruháját viselte. Sza­badságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen magával vitte feleségét is Bad Waldba, úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Feledte a múltat, s Rosa is szemmel láthatóan elfeled­tette mindazt, ami Frandst megelőzően történt. A fontos csak az volt, hogy boldogan, nyugodtan éltek egymássaL Frands, amerikai lévén, ne­hezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy Amerikában szoldia. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents